Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-08 / 6. szám
1977. január 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 őket keresem, a majdnem egymillió anya közül néhányat, akik az elmúlt tíz év-, ben éltek a kormányrendelet adta lehetőséggel, amely a gyermekgondozási szabadsággal — népszerű rövidítéssel, a gyessel — egészítette ki anya- és gyermekvédelmi rendszerünket. Jelenleg 280 ezren vannak az országban. Tíz és fél ezren Szolnok megyében. Hogyan élnek, szívesen vállalják-e a nő hagyományos szerepét? Élvezik-e a nyiladozó gyermekértelem formálásának örömét? A négy fal között a főzés, mosás, takarítás, mosogatás soha meg nem szűnő körforgásában telnek-e napjaik, vagy jut másra is idejük? Andrea tízéves Szilvási Jánosné, a megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság dolgozója 19G7-ben az elsők között élt az akkor még új lehetőséggel. Kislánya, Andrea januárban tölti be a tizedik életévét. — Andrea előtt két évvel született az idősebb kislányom Ibolya. Csípőficammal. Nagyon hálás lettem volna a sorsnak, ha már vele is otthon maradhatok ... Bölcsődébe nem vihettem. Naponta olt voltam vele az orvosi rendelőben. Nem volt más választásom, mint a fizetésnélküli szabadság. Amikor minden fillérre szükségünk lett volna, mint minden fiatal házasnak, az indulás éveiben. Végül egyéves korában bölcsődébe adtam, de a gyenge fizikumú kislánynyal többet kellett volna foglalkozni, mint amennyire a húsz gyerek mellett a gondozónőnek erejéből és idejéből tellett. Tulajdonképpen Andrea születése és a gyes bevezetése oldott meg mindent. Ibolya is otthon maradt velem. Két évig csak velük törődtem. — A két kislány, a háztartás kitöltötte az életét? — Igen. és nem szégyellem. Még akkor sem. ha a háztartás minden robotja rám hárult, a férjemre nem számíthattam, sokszor napokig vidéken dolgozott. Én pedig végtére is otthon voltam. Ha egy nő az életéből két-három évet a gyerekeinek ad, ez még nem áldozat. Huszonévesen a szakmát lehet folytatni, sőt mint ahogy én tettem, még egy újat is a legelején kezdeni. A férj volt a dajka A gondolatot már egy másik családban folytattuk, más nézőpontból és nem egy évtized távlatából... — Több mint két éve vagyok gyesen. Hatvannégyben született József, őt követte Attila, majd 76-ban Annamária. Három gyerekkel a nyolcadik emelet 49 négyzet- méteres lakásának négy fala között! Ugye milyen iszonyúan hangzik egy diplomás nő szájából? — Azt vártam, az első mondatok után. hogy a gyermekágy. a főzőkanál mellé kényszerített, a szoptatástól megkínzott mellű nő sirámai következnek. Tévedtem. A huszonhét esztendős Rimányi Józsefné egy kézlegyintéssel elintézte a lakást. — Tótágast áll minden. Nem baj. A gyerekeknek mozgás- szabadság kell. Az apró tárgyakat a szekrény tetejére száműztük. Nem hagyom, hogy a háztartási robotmunka rabjává váljak. — A patriarchátusi rend nálunk felborult, éppúgy, mint a házastársak hagyományos szereposztása. Az főz, mos takarít, aki éppen ráér. — Ez a szó szerint lejegyzett mondat a férjtől szármázik, aki — úgy tűnik — lemondott a teremtés koronáját egykoron megillető rangról és többletjogokról. — Neki köszönhetem — ismerte el az asszony —, hogy egy kisgyermek mellett, a méhemben már a következővel leállamvizsgázhat- tam, üzemmérnök lettem. Mindent elvégzett a gyerek körül, míg én a könyvet bújtam. — Még majd három évig gyesen lehet. — Az azért már túlzás lenne. Még egy jó félév, akkor a legidősebb, Józsika óvodába mehet. Ennyi elég volt a lurkóknak is, meg nekem is. Nem a pénz, a szakma miatt sietnék vissza a Május 1. Ruhagyárba, hisz végtére is üzemmérnökként még egy napot sem dolgoztam. No, meg szükség van rám. hívnak, várnak. Porosodó rácsos ágyak Hívják, várják. Tudom jó néhány gazdasági vezető a krónikus munkaerőhiányért többek között a gyest is okolja. Tény, hogy egy évtized alatt rövidebb-hosszabb időre egymillió asszony munkájának értékéről mondott le az ország, és vállalt a fizetett gyermekgondozási szabadsággal plusz anyagi terhet a természetes népszaporulat emelkedésének érdekében. Rimányiné a Május 1. Ruhagyár szolnoki gyáregységét említette. Hát legyen. Hogyan csapódik le ott a gyes hatása, ahol a dolgozók 92 százaléka nő. — Ügy, hogy aki ma elsajátítja az új technikát, holnap elmegy szülni, és otthon marad legalább két évig — mondja kis iróniával Janik Arpádné, a Május 1. Ruhagyár igazgatója. — Hétszázan dolgoznak a gyárban, s majd kétszázan gyesen vannak. Pótolhatatlan a munkájuk. — Nem is találkoznak velük? — Legfeljebb évente egyszer a kismama-találkozón. Akkor tájékoztatjuk őket a gyár dolgairól, elmondjuk, hogy a fizetésük automatikusan mennyit emelkedett, és százszor, ezerszer elismételjük, hogy visszavárjuk őket. Nem is tagadom, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk ezért. Gépkihasználás ide vagy oda, létrehoztuk az egy műszakban üzemelő kismama-szalagot. 1976-tól évente 400 ezer forintot fizetünk óvodai, bölcsődei helyért. És mégis, ott áll üresen a helyiség, ahol a másik kismama-szalag üzemelhetne. — Mit gondol, miért? — Egyet tduok, hogy sokan a két gyermek után any- nyi segélyt kapnak, mint amennyi a fizetésük. Raktáron porosodnak a rácsos ágyak és a járókák. Hiába rendeztük be a gyerekszobát. Egy újabb miért következett, s válaszul a gyesen levő kismamák kifogása. Messze van a gvár, rossz a közlekedés, egyébként is a varrást nem lehet elfelejteni, és egy ügyes betanított munkás fizetése sem kevesebb, mint a szakmunkásé. Minek törjék hát magukat. Egyetlen asszonyt találtam, aki másképp gondolkodott. Beiratkozott és jár is szakmunkásképző tanfolyamra Béres Istvánné. két gyermek édesanyja. Kati 9 hónapos, Tibi kétéves. — Szervezés kérdése az egész. Az időmből pedig kitelik. Hatkor kelünk, tízre ragyog a lakás. (Valóban tipp-topp a Pallai körúti kétszobás otthon.) Időmilliomos vagyok, délután, míg a gyerekek alszanak, tanulok, olvasok, hetente kétszer, amíg a gyárban tanulok, a nagyapjuk vigyáz rájuk. — És ha ő nem lenne? — Valami megoldást csak találnék. Vannak idős emberek, akiknek jól jön az a néhány forint nyugdíjkiegé- szítésként. Egy biztos, ha dolgoznék, a gyerekekkel bölcsődébe rohangálnék, nem jutna időm a tanulásra. Ezért maradok itthon három évig, a kicsivel is. ö tehát nem siet vissza, örül, hogy élhet a talán semmivel sem pótolható lehetőséggel, hogy figyelheti kisgyermekeinek minden rezdülését és mellesleg tanul, így döntött saját elhatározásából. De vannak, akik nem jószántukból maradnak a gyerek mellett. — Kilenchónapos a kicsi. Nem vették fel a bölcsődébe. Születése előtt egy hónappal tettem le a belgyógyász szakvizsgát. Hiába böngészem a szaklapokat, úgy érzem, már a kilenc hónap alatt is rengeteget felejtettem. Két-három év kiesés pótolhatatlan lenne, behozhatatlan törés a pályámon. Dr. Horányi Katalin megoldásként pótmamára gondolt, .akinél már ezer forint a tarifa, de megmondják őszintén, hogy karonülő gyereket nem is szívesen vállalnak. A huszonéves diplomás — akinek a pályája elején a kezdés nehézsége, a bizonyítás terhe egybeesik a gyerek- szülés és -nevelés idejével — villanásnyi önvallomása is felvetette az elodázhatatlan bölcsődehiány okozta gondokat. Az az adatokkal bizonyítható tény, hogy a böl- csődéskorúaknak mindössze 10—11 százalékának jut hely a gyermekintézményekben — őt ez kényszerítette otthonmaradásra. De családlátogató körutamon találkoztam egy fiatal pedagógusnővel, Agócs Mihálynéval akit szintén rajta kívülálló okok késztettek arra, hogy igénybe vegye a gyest. Hat év után újra — Lassan hat éve vagyok otthon a gyerekekkel. Andrea szeptemberben iskolás, Ildikó óvodás lesz. És én visszamegyek tanítani. A gyerekek már nagyok, remélem. nem hiányzóm majd sokat. nem kapok szemrehányást, „erre sem lehet számítani” legyintő megjegyzést. — Először nem igen értettem, de megmagyarázta. — Három évig dolgoztam. Láttam mennyi bosszúságot, konfliktust okoz a tantestületben. ha a beteg gyerek mellett váratlanul otthonmaradt tanítónőt helyettesíteni kellett. A kollegák nem nagyon értették meg, megjegyzéseket tettek. Ha nem ezt látom, talán előbb megpróbálom összeegyeztetni a velem született és a tanult hivatásom. De most már mindegy. Hat esztendő után másodszor is újra kezdem. Kovács Katalin Tények: és tervek: (2.) F tokozottább résa ■■ ■ ■ svétel ■ r ■ Gazdasági építőmunkánk hatékonyságát, fejlesztését jelentősen befolyásolja nemzetközi gazdasági kapcsolataink alakulása. Népgazdaságunkban- ugyanis — adottságainkból, gazdasági helyzetünkből adódóan — igen nagy a külkereskedelem szerepe. Nemzeti jövedelmünknek immár közel fele a külkereskedelmi forgalomba realizálódik. Népgazdaságunk nagymérvű ráutaltsága a nemzetközi munkamegosztásra több tényezőből fakad. Főként abból, hogy nyersanyagszükségletünk döntő részét — az összes energiahordozók mintegy 42 százalékát, a felhasznált kőolaj 76, a villamos- energia 30, a műanyag 60 százalékát — importálnunk kell. Alapvető érdek A nyersanyagok és energiahordozók mellett jelentős az ipari késztermék behozatala is, elsősorban a korszerű technikát megtestesítő beruházási javakból és a lakosság igényeinek jobb kielégítését szolgáló fogyasztási cikkekből. A hetvenes években a gépi beruházási cikkeknek körülbelül egyti- zede külföldi eredetű. Az importszükséglet fedezetének és a nemzetközi áru- cseregyensúly biztosításának hazánkban egyedüli forrása az árukivitel. Más jelentős devizaszerzési lehetőség — plédául szállítás, hajózás, idegenforgalom stb. — nincs, bár e területen még vannak bizonyos tartalékok. Más szóval alapvető érdekeink fűződnek ahhoz, hogy megfelelő mértékben bővítsük exportunkat, és erre alapozva importunkat. Az 1976. évi népgazdasági terv nemzetközi gazdasági kapcsolataink jelentős bővítését, külkereskedelmi forgalmunknak a népgazdaság szükségleteivel és a gazdag sági egyensúly követelményeivel összhangban álló fejlődését irányozta elő. Szélesedtek hazánk nemzetközi gazdasági kapcsolatai, fokozódott részvételünk a nemzetközi munkamegosztásban. A szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval kötött hosszú lejáratú megállapodások hozzájárultak népgazdaságunk tervszerű felődéséhez. A KGST keretében a komplex programnak megfelelően tovább szélesedett a termelési együttműködés, a szakosítás és a kooperáció. Bővültek gazdasági kapcsolataink a fejlődő országokkal és a gazdaságilag fejlett tőkésországokkal is. Külkereskedelmi áruforgalmunk tovább nőtt. A szocialista országokkal a tervezett szinten, a tőkés országokkal valamivel a tervezettnél kisebb mértékben bővítettük áruforgalmunkat. Külkereskedelmi mérlegünk — tőkés relációban — kedvezőbb az elmúlt évinél, adósságunk csökkent. Népgazdasági tervünk teljesítésének a jövőben is egyik alapvető feltétele a nemzetközi gazdasági kapcsolataink tervezett fejlesztésének megvalósítása, a nemzetközi munkamegosztásba való részvételünk fokozása. A KGST-re alapozva Alapelveinknek megfelelően 1977-ben is a KGST-re alapozva folytatjuk a nemzetközi munkamegosztásba való részvételünk fejlesztését, de szükségleteinknek megfelelően bővítjük gazdasági kapcsólatainkat a fejlett tőkés országokkal és a fejlődő országokkal is. A szocialista és nem szocialista országok tekintetében is a kivitel — a külkereskedelmi egyensúly javítása érdekében — a behozatalnál lényegesen nagyobb mértékben nő. A szocialista országokba irányuló kivitel 12, az onnan származó behozatal 7 százalékkal emelkedik. Fő célunk ebben a relációban továbbra is az államközi megállapodások hiánytalan teljesítése és a gazdaságos import lehetőségek maximális kihasználása. A nem szocialista országokkal folytatott kereskedelemben ugyancsak dinamikus, 17—18 százalékos kivitel növelést irányoz elő a terv, míg a behozatal csak 8 százalékkal nő. Az áruforgalom tervezett alakulása elősegíti, hogy a külkereskedelmi mérleg egyensúlya az 1976. évihez képest javul1, de egyenlege még passzív lesz. Ennek felszámolása hosszabb távú feladat, de folyámatosan minden évben közelebb kell jutni az egyensúlyi állapot megteremtéséhez. Az 1977. évi népgazdasági terv ezt a folyamatot biztosítja. Szilárd alapokra Export előirányzataink teljesítése nagy feladatot ró a külkereskedelmi szervekre és a termelő vállalatokra. Különösen a mezőgazdasági és élelmiszeripari, illetve a gépes vegyipari termékek esetében, mivel az átlagosnál lényegesen nagyobb mértékben kell növelni kivitelünket. Gazdasági kapcsolataink a szocialista országokkal szilárd ^lapokon nyugszanak, tervszerűen — két- és sokoldalú egyezmények alapján — fejlődnek. Munkánk minősége melléit ez egyik legfőbb garanciája külkereskedelmi forgalmunk tervezett növekedésének is. Egyetlen példa ennek alátámasztására. Legfőbb külkereskedelmi partnerünkkel a Szovjetunióval kötött egyezmények, a két ország közötti külkereskedelmi forgalom 40 százalékos növelését biztosítják 1976 és 1980 között. Nehezebb feltételek között — diszkriminációs kereskedelem-politika, gazdasági pangás, spontanitás, éltes kankurrenciaharc stb. —kell értékesítenünk a tőkés piacon. Ez utóbbi tényező jelzi azt is, hogy tőkés exportunk tervezett növelését csak az exportképes termékek részarányának, illetve a termékek exportképességének további erőteljes növelésével biztosíthatjuk. Karvalics László (VÉGE) Megkezdte termelését a Budapest és vidéke Tejipari vállalat 36 millió forintos költséggel újjáépített karcagi tejüzeme. Új automata gépsorain napi 50 ezer liter tejet dolgoznak fel. Húszéves a KISZ Elkészült a jubileumi program A KISZ zászlóbontásának 20. évfordulója jegyében rendezik meg az idei tavaszi forradalmi ifjúsági napokat Szolnok megyében. A forradalmi ifjúsági napokon értékelik majd a megyei úttörő-parlament által meghirdetett „Húsz tett a KISZ születésnapjára” ak-t ciót. A pajtások a testvér KISZ-szervezetekkel közösen vetélkedőket, akadály- versenyeket, harci túrákat szerveznek. A KISZ-eseknek ünnepélyesen átadják az ak-> ció sikeres végrehajtását megörökítő dokumentumokat. Az évforduló jegyében gazdag tartalommal render zik meg a megyei diákna-t pokat Szolnokon, Jászberény-) ben. Mezőtúron és Török- szentmiklóson. Sor kerül az ifjúsági klubvezetők megyei fórumára, ahol az „Értünk éltek és élnek” című megyei pályázatot is értékelik. Po-> litikai vitafórumokat indítás nak az alapszervezetekben „Hogyan éljünk” címmel. Jelvénnyel tüntetik ki azo-> kát a fiatalokat, akik 20 éve aktív tagjai a KISZ-nek. A politikai rendezvényeket honvédelmi és sportesemé-* nyék egészítik ki.
