Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

1977. január 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I 3 Ötven közül öten — asszonyok Szolnok megyében 1975-ben, a tizenöt évvel korábbihoz viszonyítva több mint 4 százalékkal kevesebb volt a mezőgazdasági terület. Nem kétséges tehát, hogy... Pótolhatatlan kincsünk: a termőföld Bemutatom őket: Janik Árpádné gyárigazgató, Haj­dú Józsefné meos, Horpácsi Anna művezető, Tóth István­ná betanított munkás, Duc- haj Istvánná meo-osztály ve­zető. öten a több száz közül, akiknek második „otthon”, munkahely, a Május 1. Ru­hagyár szolnoki gyára. És öten a hatvanhat közül, akik a gyár két pártalapszerve- zetének sokat dolgozó tag­jai. Csoportülésre készülve A gyár kommunistái az évi munkát összegező tag­gyűlésre készülnek. Tóth Istvánná párt csoportbizal­mi a kis kommunista közös­ségében kilencen dolgoznak. — Az értekezetletünk majd ünnep után lesz. — Milyen fontos gondo­latot szeretne majd ott meg­beszélni a többiekkel? — Mi szinte valamennyi­en fizikai munkások va­gyunk, és úgy érzém, hogy a többiek, főként a fiatalok hallgatnak ránk. Az év utol­só hónapjaiban kevés sza­bad szombatunk volt. A mi munkánk szezonális, tavasz- szal amikor kevesebb meg­rendelésünk volt, majdnem minden szombatot otthon tölthettünk, most azokat le kellett dolgoznunk. * Tartot­tunk kommunista szombato­kat is. Bizony voltak, akik morogtak, hogy hétvégeken be kell jönni. Nagy szükség volt akkor a személyes pél­damutatásunkra. A fiatalok el is mondták, ha Tóth néni bejön, mi is bejövünk. Hát erről szeretnék én beszélni; mennyire fontos, hogy a kommunista példamutatóan dolgozzon, viselkedjen. — És ezenkívül? — A mi műhelyünk a be­fejező üzem, gombozzuk, vasaljuk a kabátokat. Űj művezetőnk van, mivel nem volt elég gyakorlata, le ma­radtunk a terwdl, s a kere­settel is. Szóvá tettük neki, ő javított a munkaszerve­zésen. Aztán nekünk kell megértetnünk a többiekkel, hogy tartani káli a határ­időket, hogy a minőségi kö­vetelményekből nem lehet engedni. A gyár „gyermeke" Horpácsi Anna a gyár „gyermeke”. Ott volt ipari tanuló, ott végezte el a kihe­lyezett osztályban a ruha­ipari szakközépiskolát és nem régen művezető. — Mi volt a legnehezebb az új munkakörömben? Az, hogy jó munkatársi kapcso­latot alakítsak ki a szala­gomon mindenkivel — Tehát mozgalmas éve volt. — Így van. Én tagja va­gyok a 2-es alapszervezet vezetőségének és mint ilyén, tagja voltam annak a beszél­gető csoportnak, amelyik alapszervezetünk kommu­nistáival szót váltott a tag- könyvcserét megelőző esz­mecseréken. Ügy gondolom, hogy a beszámoló taggyűlé­sen vissza kell térnünk a párttagsági könyvek cseré­jével kapcsolatos feladatok elvégzésére. Meg arról is szólni kell, hogy ebben az évben kilenc párttagot vett fel nálunk a két aílapszerve- zet, és közölük heten a KISZ ajánlásával kerültek közénk. Feltétlenül méltatni kell a gyári KISZ-szervezet nevelő munkáját. Megbecsült emberek Hajdú Józsefné így mond­ja magáról: „egyszerű párt­tag vagyok.” Semmilyen funkciót nem visel a párt- szervezetben. — Ha a pártvezetőség igényelte a segítségemet meg a többiekét, mindig megtettük a magunkét. — Mit tart fontosnak, hogy szerepeljen a beszámo­ló taggyűlés elé kerülő je­lentésben? — A gyárban nagyon sok fiatal nő dolgozik, a létszám­nak több mint 90 százaléka leány, asszony. Nekünk nők­nek ez a gyár szakmát, mondjam azt —- műveltséget is ad, hisz én is most vég­zem itt a ruhaipari szakkö­zépiskolát. Pluszt vállala­tunk a munka melletti tanu­lással, de ez a mi érdekünk is. Megbecsülnek bennünket, hisz most karácsony előtt különböző címen jutalmakat kaptunk, a sok egyéb ked­vezmény mellett. Vélemé­nyem szerint ezért nekünk is meg kell tennünk a ma­gunkét. Most az új esztendő nagyobb követélményt tá­maszt velünk szemben; töb­bet kell majd dolgoznunk, még jobb minőségben. És ennek szószólóinak, nekünk, kommunistáknak kell len­nünk. Hozzászól a gyárigazgató — Természetesen segítek a beszámolók elkészítésében, ez a kötelességem is, — ma­gyarázza Janik Árpádné, a gyár fiaital igazgatója. — A termelési adatokat nekem kell adnom. És ezek az ada­tok most sem rosszak. A ter­vünket 102 százalékra telje­sítettük, pedig egész évben átlagosan negyven ember hi­ányzott a létszámból. Száz- nyolcvan féle modellt gyár­tottunk, ez körüloelül 200 ezer kabátot, szoknyát és egyéb terméket jelent, mint­egy 250 millió forint érték­ben. — És a beszámoló taggyű­lésen? — Ott a munka elismeré­se mellett inkább az újabb feladatokról akar beszélni. Mert a több mellett még jobbat kell adnunk export­ra, s bélkereskedelemnek is. És ennek érdekében növelni kell dolgozóink szakmai, po­litikai, általános műveltségi színvonalát. Arról is szólni akarok, hogy a kommunisták legyenek a szószólói a Dol­gozz hibátlanul, a Ne add tovább mozgalomnak, de le­gyenek jó propagandistái is az új feladatoknak. A z üzemekben az 1976- os évben az anyag, az alkatrész, a mun­kaerő — s még sorolhatnánk — nem léte sokszor keserű­séget okozott. Akadtak azon­ban derűsebb pillanatok is. Ezekből egy csokor az újság­író jegyzetfüzetéből. „Lüké" sárkány A gyár hegesztő tanfolya­mának résztvevői ezen a pénteki estén vizsgáztak a félévi anyagból Sárkány Ti­bor — nevezzük így — ok­tatónál. Az öreg híres volt arról, hogy csoportosan és hosszadalmasan kérte szá­mon a hallottakat. Így az utolsó társaság tagjai este nyolc óra körül botorkáltak apránként a kapuhoz. Az első delikvens talán mérgé­ben. talán véletlenül elron- < tóttá az automata zárat. A portásnak kellett segíteni, hogy ki tudjon menni. Nem is átallotta megkérdezni: — Ugyan hol volt, és hová tart ilyen késő este? — A lüké Sárkánynál vizs­gáztam, megyek haza — szólt a válasz. Alig telt el pár perc. jött a következő a csoportból. Matatás, segít­ség. kérdés: — Hát maga hol volt? — A lüké Sárkánynál, vizsgázni — így a felelet. Űjabb percek, újabb jöve­vény. piszmogás a kapunál, kérdés és rá a válasz hason­ló az előzőekhez. Az öreg is hallottak. Gondolom arról is szól majd. — Valóban, dolgozóink nagy örömmel Olvasták az újságokban a Központi Bi­zottság december 1-i üléséről kiadott közleményt. Abban benne van, hogy mivel a ru­haiparban általában elma­radtunk a bérezéssel; növelni kell a jövedelmeket. Azóta már volit egy igazgatói érte­kezletünk, ahol elhangzott, hogy áprilistól nagyvállalati szinten saját erőből hatszáza­lékos bérfejlesztés valósul meg, a második félévtől 15 %-os műszakpótlékot fize­tünk, mindez a várható köz­ponti bérintézkedéseken kí­vül. Jogok és kötelességek Duchaj Istvánná, a meo- osztály vezetője, , az üzemi pártvezetőaég titkára. Ezt a tisztséget két éve látja el. — Ezek a hetek többlet- munkát jelentenek a pártve­zetőség titkárának is. — Már megtörtént a gaz­dasági vezetők, a társadalmi és tömegszervezetek vezetői­nek beszámoltatása. Most a pártcsoport-értekezletek vannak soron, aztán készül­nek majd a beszámolók, az évi munkáról. — De amint látom, a váz­lat már nagyjából kész. — Cselekvési programunk­nak megfelelően állítjuk ösz- sze a beszámolókat, mit ho­gyan teljesítettünk és mi az, amivel adósok Vagyunk. No®, ami az utóbbit illeti, véle­ményem szerint a pártcso­portok életét kell még élén­kebbé tennünk. Aztán szól­nunk kell majd a munkahe­lyi demokráciáról'. Nálunk a demokrácia fórumai adottak, viszont az a véleményünk, hogy csak az élhet a demok­rácia nyújtotta jogokkal, aki a kötelességét is teljesíti. A mi demokráciánk a munka demokráciája és ezt meg kell értetnünk’ az emberek­kel. * * # Hatvanhat kommunista két alapszervezetben; ötven hét fizikai munkás, ötven nő, tizenkilenc harminc éven aluli. Közülük öt nővel is­merkedtem meg. * Nagyszerű asszonyoki portás bosszús volt: mikor lesz már vége a járkálás- nak. Nem is ment be a fül­kébe, úgy volt vele. hamaro­san jön a következő alany. Jött is. Kérdés: — Maga is a lüké Sár­kánynál volt vizsgázni? Mire a válasz: — Nem ké­rem. én vagyok a lüké Sár­kány. Pappolni és madarászni A MTESZ' és az SZMT ve­zetői tanácskozásra gyűltek össze, hogy megbeszéljék az idei együttműködés eredmé­nyét és a következő év fel­adatait. Ügy állapodtak meg, a MTESZ részéről Madarász Tibor, a szervezet titkára, a szakszervezet részéről pedig Papp Lajos, az SZMT tit­kára lesz a felelős azért, hogy a dolgok rendben men­jenek. Madarász Tibor az értekezlet végén, amikor a tárgyalások befejeződtek, hozzászólásra jelentkezett: — Részemről, ami az együttműködést illeti, min­den rendben — mondta — hiszen én tudok pappolni. de vajon Papp elvtárs tud-e madarászni? Az országban a legutóbbi másfél évtizedben évente 17 ezer hektárral csökkent — a hasonló vagy még ennél is erősebb tendencia miatt — a termőföld területe. Ez első­sorban az ipartelepítés, az útépítés, a városfejlesztés következménye. Ugyancsak csökkenti a termőföldet az is. ha új majorokat, állatte­nyésztési telepeket létesíte­nek, gázvezetéket, olajveze­téket építenek. Törvény írja Nem szorul bizonyításra, mennyire fontos végre meg­nyugtatóan rendezni a par­lagföldek sorsát és olyan szabályozókat és ösztönzőket kialakítani, amelyek elejét veszik a parlagföldek kelet­kezésének. Azt, hogy az idén mennyi föld maradt műve­letlen, csak a mostani, eb­ben az évben már másodszor történő határszemlék után lehet pontosan megtudni. De hogy a tavalyi csaknem 50 ezer hektár parlagföld nem csökkent lényegesen — Szol­nok megye szántójából 14 ezer hektár maradt vetés nélkül az elmúlt évben — azt a szakemberek és a nyi­tott szemmel járók jól tud­ják. Mi az oka annak, hogy nem művelik meg ezeket a földeket? Természetesen az objektív okok a meghatáro­zók. Hiszen a megművelet- len földek legnagyobb része olyan tájakon található, ahol elsősorban a rossz dombor­zati és talajviszonyok miatt, vagy pedig gyakori ár- és belvízkárok következtében alakult ki ez a helyzet. (Szolnok megyében például 1976-ban az ár- és belvíz­sújtotta 4 ezer 700 hektár több mint felébe április 25- ig nem került vetőmag.) Sze­repe van benne annak is, hogy kisebb-nagyobb terü­letek távol esnek a nagy­üzemi központtól, s a gaz­daság ezért nem műveli meg ezeket a szétszórt, rendsze­Ismerkedik a portás Űj ember került az egyik mezőtúri üzem portájára’. Űj seprő jól seper: elkérte az igazolványokat. sűrűn megvizsgálta a táskákat. A második napon egy közéé korú férfi „ügetett” az ajtón befelé, foga között jónapo- tot mormogva. Az „új sep­rő” éppen valamit jegyzett a látogatók naplójába, és így csak az elsuhanó árnyat látta. Felugrott, kikiabált az ajtón: — Jöjjön azonnal vissza! Amaz pedig rohant tovább,, a portás utána. A környé­kükön álldogálók elképedve figyelték a fejleményeket. Láthatták, ahogy a kapu őre hevesen gesztikulálva ma­gyaráz. A szél elvitt hozzá­juk annyit a szófoszlányok­ból, hogy az ilyen huligá­nok miatt nem lehet render sen vezetni a belépők nyil­vántartását. Aznap reggel a vezetők értekezletén az igazgató el­nézést kért a késésért. Meg­ismerkedtem az új portással — mondta. Szólás születik Gyuszi bácsi egyszer ke­zében tartva a hegesztőpisz­elő ugyan, hogy a legna­gyobb körültekintéssel tele­pítsék az új üzemeket, s ne a legjobb termőföldeket ve­gyék igénybe erre a céla, de még mindig előfordul, hogy nem tartják be a törvény előírásait. Emiatt aztán szük­ségtelenül is csökken az a termőterület, amelyen elő kell állítani a belső ellátás és az export növekvő igé­nyeinek kielégítéséhez nél­külözhetetlen mezőgazdasági termékeket, élelmiszereket. Lehangoló látványt nyúj­tott ebben az évben is na­gyon sok szántó, szőlő és gyümölcsös. Felverte a gaz, nem adott termést, mert nem volt, aki megművelje. Közismert hogy a csaknem fél százezer héktár terület nem egy helyen, nem egy darabban található. Kialaku­lásának indokai is igen elté­rőek. Ennek a területnek mintegy fele a mezőgazda- sági nagyüzemek, a másik fele pedig az állampolgárok tulajdonában, használatában van. Mindezen felül sok szükségtelen dűlőút, elha­gyott tanyahely, a belterüle­teken, de még az üdülőöve­zetekben is elhanyagolt ker­tiföld van. rint gyenge talajú táblákat. Vannak azonban összefüggő, nagy területek is egy-egy gazdaságban, amelyek már évek óta nem adnak termést, mégpedig azért, mert az el­érhető hozamok nem térül­nek meg, tehát ha megmű­velnék ezeket a földeket, ak­kor növekednének a költsé­gek. A parlagon hagyott föld fele azonban egyéni tulaj­donban van. Különösen Bács-Kiskun megyében, Sza­bolcsban, Borsodban súlyos a gond, ahol a gyenge tala­jokon gazdálkodó emberek megöregedtek, képtelenek már arra, hogy megmunkál­ják a földet. Jellemző példa hogy Szabolcs-Szatmárban a tolyt, elégette az asztalon heverő munkanaplót, s a mellette fekvő kesztyűt, kö­tényt. Azóta mondják: Ég mint Gyula bácsi keze alatt a munka ... Fröccs bor nélkül? Szolnokon történt az eset, a vállalat kedvenc Gyuszi bácsijával. Mindenki tudta, hogy az öreg nem veti meg a töményét, de még a hígat sem. Mégis valahogy Gyula 'napkor elkerülte a portások figyelmét hősünk. Senki nem vette volna észre, hogy az öreg pityókás, ha nem megy oda épp a munkavé­delmi előadóhoz a követke­zőkkel, sűrű csuklások kö­zepette : — Drága pajtásom, bará­tom, testvérem- Hogy-hogy csak szódát adtok ti védő­italnak — bor nélkül nem lébeit fröccsöt csinálni! Miről is van szó? Márkus Sándor szerelő soksizor szólalt fel az értekez­leteken úgy, hogy igencsak nem tudta, miről is van szó. Már pedig ő nagyon szere­tett vitatkozni. Meg is indo­kolta egyszer miért: • — Engels is vitatkozott Dühring Antival, hát akkor én hogyne perlekednék ve­letek! Hajnal József szakszövetkezeti tagoknak csaknem a fele már 60 éven felüli, 20 százaléka nyugdí­jas és járadékos és 15 szá­zaléka munkaképtelen. Na­gyon sok idős parasztember és munkásember tulajdoná­ban van még pár száz négy­szögöl föld, szőlő, gyümöl­csös és bizony ha ezek az öregemberek meghalnak, az örökösök már nem vállal­koznak ezeknek a területek­nek a megművelésére. így is szaporodik a parlagon ha­gyott földek területe, nálunk Szolnok megyében is. A termőföldön termelni kell Nemcsak az okoz kárt, hogy ezek a földek nem te­remnek, hanem az is, hogy & parlagföldeken nem véde­keznek a kártevők ellen, s így a szomszédos földek sin­csenek biztonságban. Mit le­hetne tenni? Most a határ­szemlék során a minisztéri­um előírta: a mezőgazdasági üzemek esetében el-kell ér­ni, hogy termőföldjeiket ma­radéktalanul hasznosítsák. Indokolt esetben földhaszná­lati tervet kell készíteni, s ezekben a tervekben részle­tesen ki kell dolgozni az ész­szerű művelési ágváltozások, területcserék, esetleg melio­rációk ütemét, anyagi- és műszaki feltételeit, költség- fedezetét. A nagyüzemek te­hát állami segítséget is kap­nak ezeknek a földeknek a hasznosításához, megjavítá­sához. A jogszabályok előírják azt is, hogy a tanácsi kezelésben lévő megműveletlen állami földeket lehetőleg a mező- gazdasági nagyüzemek hasz­nálatába, a szükséges felté­telek , hiánya esetén pedig magánszemélyeknek, tartós használatra bérbe kell adni. A magántulajdonú földek esetében — ha azokat a tava­szi határszemlét követő fel­szólítás ellenére sem művel­ték meg —, el kell rendezni az állami tulajdonbavételt. Meglehetősen szigorú intéz­kedések várhatók, tehát a jö­vőben azért, hogy minden al­kalmas föld hasznosítva le­gyen. Vannak már az ország­ban olyan tájak, ahol kitű­nően megoldották az eina- gyott. földek művelését. Pest, Bács, Baranya megyében több helyen munkás kertszö­vetkezetek alakultak, s az ed­dig kihasználatlan földeken a munkásszövetkezetek tagjai zöldséget, gyümölcsöt, szőlőt termelnek. De folytathatnánk a sort akár Szolnok megyé­ben is, ahol ugyan még nin­csenek teljesen kihasználva a lehetőségek, viszont jól mű­ködő kertszövetkezetek — például Mezőtúron, Kisúj­szálláson, Jászfény szar un — vannak. Most idejében munkához láttak az illetékesek. Az őszi határszemlék után ugyanis van idő tavaszig eldönteni azt, hogyan hasznosítsák a jövőben a parlagon hagyott földeket. Ezzel elérhető, hogy a következő esztendőkben nagyobb gondossággal gaz­dálkodjék mindenki pótolha­tatlan kincsünkkel: a termő­földdel. Cs. F. — Ügy tudom egy jó hírt Varga Viktória TÖRTÉNETEK ki ÓÉVBŐL Hogyan keletkeztek a parlagföldek? Objektív nehézségek

Next

/
Oldalképek
Tartalom