Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-27 / 22. szám

2 SZOLNOIC MEGYEI NÉPLAP 1977. január 27. Leonyid Brezsnyev fogadta a KNDK kormányfőjét Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, és Alek- szej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke fo­gadta a baráti látogatáson Moszkvában tartózkodó Pák Szong Csőit, a Koreai Mun­kapárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tag­ját, a KNDK közigazgatási Százezrek sztrájkolnak tanácsának (kormány) elnö­két. A találkozón véleményt cseréltek a szovjet—koreai együttműködés továbbfejlesz­tésének kérdéseiről, a nem­zetközi élet időszerű problé­máiról, különös tekintettel az ázsiai helyzetre. A találkozó szívélyes bará­ti légkörben zajlott le. Széleskörű tiltakozás Spanyolországban A szélsőjobb- és szélsőbal- oldali erők által kirobban­tott újabb erőszakhullám a 'spanyol dolgozók és a de­mokratikus közvélemény szé­leskörű tiltakozását váltotta ki. A féllegális szakszerveze­tek, a munkásbizottságok felhívására tegnap dolgozók százezrei sztrájkoltak. Több nagyvállalat dolgozói be­szüntették a munkát és sztrájkoltak a nagyvárosok szállító és építő munkásai is. Tegnap délután Madrid­ban az igazságügyi palotá­ban tízezrek vonultak el né­ma csendben a brutálisan meggyilkolt kommunista ügy­védek ravatala előtt. A belügyminiszter, aki elő­ször biztonsági okora hivat­kozva nem engedélyezte a szélsőjobboldali politikai ter­ror áldozatainak nyilvános felravatalozását, végül kény­telen volt engedni az ügyvé­di kamara erélyes követelé­seinek. A ravatalnál vörös karszalagos kommunista ak­tivisták ügyeltek a rendre, az igazságügyi palota körül fel­fegyverzett rendőrök őrköd­tek, az épület fölött rendőr­ségi helikopter körözött. A nyitott koporsók körül a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának, a munkásbizottságoknak a tag­jai, és ügyvédek álltak dísz­őrséget. Köztük volt Santiago Carrillo, a Spanyol Kommu­nista Párt főtitkára, Marcel- lino Camacho, a munkásbi­zottságok vezetője, Enrique Tierno Galvan, a Szocialista Néppárt vezetője és Jósé Maria Gil Robles keresztény- demokrata politikus elsőként rótták le kegyeletüket a ra­vatalnál. Párbeszéd a terror árnyékában A Józan politikai kiegyezés, meg a terror és az erőszak elburjánzása egyszerre nyom­ja rá bélyegét e súlyos ja­nuár végi napokban Spanyol- ország politikai életére. A kormány és a kommunista pártot is magába foglaló el­lenzék megbízottai között vál­tozatlanul folytatódik a pár­beszéd. és a kor— Bz ellenzék mány pár­beszéde természetesen nem azt je­lenti, hog a két tárgyaló fél mindenben egyetért: a leglényegsebb nézetkülönb­ség a kommunista párt le­galizálása körül mutatkozik. Ezt a kormány legjobb eset­ben is csak a választások utáni időszakban tartaná le­hetségesnek — a párt vi­szont már leszögezte, hogy bármi történjék, indul a vá­lasztásokon, s ebben ma az egész spanyol baloldal tá­mogatását élvezi. A fennálló és természetes nézetkülönbségek elle­nére azt lehet mondani, hogy a kormány és az el­lenzék tárgyalásai nagyjából megjelölték a spanyol pol­gári demokratikus kibonta­kozás útját. Régóta tudni lehetett, hogy ez az út nem lesz könnyű, s hogy az erőszak lehetőségét nem lehet ki­zárni. Spanyolországban a terrorizmusnak mély törté­nelmi gyökerei vannak, még­pedig a szélsőségek mind­két szárnyán, az anarchista ultrabal áramlatok között és a fasizmus soraiban egy­aránt. Évszázados múltja van Spanyolországban az anar­chista mozgalomnak. Tö­megbázisát eredetileg a dél­spanyolországi, andalúziai mezőgazdasági proletariá­tus alkotta. Majd amikor Katalónia (Barcelona és környéke) rohamosan iparo­sodni kezdett, az ide ván­dorló agrárproletár-tömeg is jórészt az anarchizmus felé fordult. Az egyéni ter­ror és az erőszak ultrabal­oldali bázisa az utóbbi év­tizedben egyre inkább baszkföld lett. Ezért a főfe­lelősség a Franco-rezsimet terheli, amely az ország északnyugati részén levő. erősen iparosított és ugyan­akkor mélyen vallásos baszk tartományokban a fasiszta elnyomást a legbrutálisabb nemzeti elnyomással párosí­totta. Az eredetileg polgári nacionalista ellenzék párt­jai többszörös szakadáson mentek keresztül, míg vé­gül az ETA nevű ellenzéki párt szélsőbalszárnyán meg­jelentek a trockista-maoista „ideológiát” hordozó terror- osztagok. A Franco-rezsim alkonyán, 1968-tól 1975-ig ezek követték el az egyéni terrorakciók jó részét. Már ebben az időszakban világos volt azonban, hogy egy másfajta, fasiszta ter­ror is tevékenykedik Spa­nyolországban! A hatalom­mal öszefonódott és kime­ríthetetlen pénzforrásokkal rendelkező falangista szer­vezetek szélsőjobboldalán megjelentek a fasiszta fegy­veres különítmények (a „Krisztus király gerillái” és társaik.) Amikor december 11-én elrabolták Oriolt a Spanyol Államtanács elnökét, egy „grapo” (Október 1. csoport) nevű, magát „baloldalinak” nevező szervezet vállalta a tettet. Már akkor sokan úgy vélték, hogy ez az eddig is­meretlen szervezet valójá­ban egy provokációs cso­port. Az emberrablás ugyan­is a spanyolországi népsza­vazás napjaiban történt és következménye mindmáig az, hogy késlelteti a teljes amnesztia kihirdetését. Né­hány napja ugyanez a szer­vezet rabolta el a spanyol jobboldal egy másik jelen­tős figuráját. Villaescuza tá­bornokot, a legfelső katonai bíróság elnökét. Nem ez a helyzet a fasisz­ta terroristák olyan nyílt fellépésénél, mint a négy baloldali ügyvéd géppiszto- lyos legyilkolása egy irodá­ban, a főváros kellős köze­pén. A terror hulláma mu­tatja, hogy a politikai ki­egyezés létrehozása és elfo­gadtatása nem lesz könnyű. E ... pillanatokban Vinaros mindeneset­re két bizta­tó fejlemény is van. Az egyik az, hogy a szélsőjobb- oldali terrort páratlan he­vességű és egységes sztrájk­mozgalom kísérte a spanyol nagyvárosokban. Másodszor: a kormány és az ellenzék tanácskozásairól kiadott — negyven esztendeje az első — közös közleményben mindkét fél úgy ítélte el a terrorista szélsőségeseket, mint amelyek „akadályozzák a spanyolországi demokrati­zálásért kifejtett erőfeszíté­seket.” — I—e RÓMA Walter Mondale amerikai alelnök Nyugat-Európában és Japánba vezető körútja har­madik állomásaként tegnap Rómába érkezett. ÜJ DELHI A hivatalos látogatáson Indiában tartózkodó Edward Gierek, a LEMP KB első titkára tegnap nyilatkozatot adott az indiai rádiónak és televíziónak. Nyilatkozatá­ban nagyra értékelte az Indi­ra Gandhi miniszterelnök­kel és Fakhruddin Ali Ah­med elnökkel folytatott meg­beszéléseinek eredményeit. Edward Gierek a nap folya­mán találkozott az Indiai Kommunista Párt vezetősé­gének tagjaival. MOSZKVA Moszkvában, a nagy Kreml palotában tegnap folytatta munkáját a DOSZAAF — a szovjet hadsereg, légierő és flotta önkéntes honvédelmi szervezete — VIII. kong­resszusa. Az alapszervezatek képviseletében jelenlevő ezer küldött megvitatja a szerve­zet Központi Bizottságának és Központi Revíziós Bizott­ságának kedden elhangzott beszámolóját. A tanácskozás első napján adták át a szer­vezetnek a Lenin-rendet. LISSZABON Ma négynapos országos szakszervezeti kongresszus kezdődik Lisszabonban. Résztvesznek rajta az Inter- sindicalba tömörülő szak- szervezetek, továbbá olyan független szakszervezetek is, amelyek — az Intersindical- hoz hasonlóan — szintén an­tikapitalista osztályalapon képzelik el a portugál szak- szervezeti mozgalmat. PHENJAN Phenjanban együttes ülést tartottak a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság po­litikai pártjai és szervezetei. A tanácskozás résztvevői le­velet intéztek Dél-Korea né­péhez, politikai pártjaihoz, és társadalmi szervezeteihez, valamint a külföldön élő koreaiakhoz az egyesülés kérdésével kapcsolatosan. A levél hangsúlyozza: a dél­koreai rezsim és az impe­rializmus által létrehozott két Korea — politika meg­valósításának eredményeként Dél-Koreában lábbal tipor­ják „Észak és Dél közös nyi­latkozatának” alapelveit. Korea egyesítésének ügye ily módon súlyos akadályok­ba ütközött. A dél-koreai re­zsim vezetői az országba be­engedett imperialista erőkre támaszkodva átfogó katonai előkészületeket folytatnak, és Dél-Koreát az Egyesült Ál­lamok katonai támaszpont­jává változtatták. KAIRO A múltheti tüntetések óta az egyiptomi hatóságok mint­egy 1300 személyt tartanak őrizetben. A bebörtönzötte- ket szabotázzsal, felforgató tevékenységgel, valamint a hatóságokkal szemben tanú­sított ellenállással vádolják. Az egyiptomi főügyész ren­deleté értelmében a lapok­nak nem szabad semmilyen anyagot publikálni a perek­ről és a vizsgálatról. BEJRŰT A libanoni fővárosban az élet fokozatosan visszatér a rendes kerékvágásba. Hely­reállt a közlekedés Bej rút keleti és nyugati negyedei között. A bejrúti rádió köz­lése szerint az arabközi bé­kefenntartó erők ellenőrzé­sük alá vonták a főváros ke­leti és nyugati körzeteit és előrenyomultak Libanon dé­li, Izraellel határos részén is, B szocialista országok szakszervezeti vezetőinek találkozója *61111 es lenn A Trud című szovjet szak- szervezeti lap tegnapi jelen­tése szerint január 24-én Moszkvában megtartották a szocialista országok szakszer­vezeti vezetőinek találkozó­ját. A találkozó alkalmával megvitatták a testvéri orszá­gok szakszervezetei közötti együttműködés fejlesztésének és elmélyítésének kérdéseit, eszmecserét folytattak a nem­A lenini szövetkezeti terv gyakorlati megvalósí­tásának új szakaszaként jellemzi Fjodor Kulakov, az SZKP Politikai Bizottságá­nak tagja azt a nagysza­bású programot, melyet ax SZKP KB Leonyid Brezs­nyev vezette külön bizott­sága dolgozott ki a XXV. pórtkongesszus után a me­zőgazdasági termelés spe- cializálásáról és koncent­rációjáról a gazdaságközi kooperáció alapján. A Kommunyiszt című szovjet folyóirat januári számában megjelent cikké­ben Kulakov e tervezet leg­lényegesebb mozzanatait négy pontban foglalja össze. 1. A specializált gazdaság- közi üzemek és egyesületek létrehozása a mezőgazdasá­gi termelés társadalmasítá­sának új szakasza, melyben mélyül a társadalmi munka- megosztás, erősödnek a kol­hozok és szovhozők, illetve a mezőgazdasági és ipari üzemek közötti termelési kapcsolatok, növekszik a termelés, a mezőgazdasági munka széleskörű gépesítése megy végbe. 2. Az agráripari komp­lexumok kialakítása a ter­melőerők fejlődésének nagy­hatású tényezője a mező- gazdaságban, s ezt meggyő­zően igazolja a gyakorlat. A gazdaságközi együttmű­ködésben élenjáró Mari Autonom Köztársaságban például az utóbbi két évti­zedben a hústermelés 2,4- szeresére, a tejtermelés 1,9- szeresére, a tojástermelés 3- szorosára nőtt. 3. A gazdaságközi koope­ráció és az agráripari egye­sületek létrehozása nemcsak a szovjet mezőgazdaság jö­vője szempontjából megha­tározó. hanem jelentékeny szerepet tölt be a társada­lomfejlődésben is. Elősegíti egyebek között a szocialista tulajdon (állami és szövet­kezeti tulajdon — a szerk.) két formájának fokozatos közeledését és egységes össz­zetközi szakszervezeti mozga­lom időszerű kérdéseiről. A moszkvai szakszervezeti találkozón magasszintű dele­gációval képviseltették ma­gukat a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a kubai, a magyar, a mongol, az NDK-beli, a román és a szovjet szakszer­vezetek. A magyar delegáci­ót Gáspár Sándor, a Szak- szervezetek Országos Taná­csának főtitkára vezette. népi tulajdonba való foko­zatos átmenetet, a falu és a város közötti különbségek megszűnését. 4. A termelés társadalma­sításának emelkedő színvo­nala erőteljesen hat a me­zőgazdasági munka jellegé­re és szevrezésére. kedve­zőbb feltételeket teremt a kommunista társadalmi vi­szonyok kialakításához, az egyéniség sokoldalú fej­lesztéséhez. A mezőgazdaság speciali- zálásának és kooperációjá­nak politikai, gazdasági és társadalmi jelentőségét hangsúlyozva — írja Fjodor Kulakov — a Párt pontosan meghatározta e program végrehajtásának _ mikéntjét is. Felhívta a figyelmet a kolhozok, szovhozok és ipari üzemek közötti együttműkö­dés önkéntességének fontos­ságára, s tekintetbe vette azt a lenini útmutatást, mely szerint a falusi terme­lési módokat területenként és gazdaságonként „hatal­mas sokféleség jellemzi”. Kulakov szerint a szovjet mezőgazdaságban ez idő sze­rint 7 ezer különféle gazda­ságközi és agráripari egye­sülés működik, s a Szovjet­unió különböző területein a vezető pártszervekben folya­matban van az átszervezések további programjának ki­dolgozása. Ezzel összefüg­gésben a párt óva inti a kádereket, a párt állami- és gazdasági szerveket attól, hogy a mezőgazdasági ter­melés olyan formáit kény­szerítsék felülről a gazdasá­gokra. melyeket a gyakor­latban még nem próbáltak ki, tudományosan nem el­lenőrizték. Megenged hetet- lenek ugyanakkor az integ­rációs folyamat feltartózta­tásával kapcsolatos kísérle­tek is. Differenciált felfo­gásra, szakaszos megoldá­sokra van szükség, elkerü­lendő a túlzott sietség, a fej­lődési szakaszok átugrása, megengedhetetlen, hogy eb­ben a folyamatban valami­féle gigantománia érvénye­süljön vagy túlkapások for­duljanak elő, mint ahogy néhány helyen megtörtént. A Szojuz—Apollo űrran­devú óta valahogy ter­mészetesnek tűnik, hogy a világűr az államok békés együttműködésének színtere. Holott, nem is olyan régen, még volt egy történel­mi pillanat, amikor úgy tet­szett, hogy a földi fegyverke­zési hajsza — égi dimenziót ölt és átterjed a kozmosz vég­telenjére is. Ezt a veszélyt is­merte fel a szovjet békedip­lomácia, amelynek kezdemé­nyezésére, hosszas tárgyalá­sok után éppen tíz esztende­je, 1967. január 27-én tető alá került az a nemzetközi egyez­mény, amely kimondja: a vi­lágűrt tilos katonai célokra felhasználni. A „békés kozmosz”-egyez- mény — ahogyan közkeletű nevén ismerjük — egy a fon­tos leszerelési intézkedések közül, amelyekkel a szocia­lista diplomácia a fegyverek nélküli világhoz: az általá­nos és teljes leszereléshez vezető utat egyengeti. Ma már, tíz év múltán, jól lát­ható, hogy a világűr atom­mentesítése — mert a meg­állapodás ezt is magába fog­lalta — azoknak a szerződé­seknek és egyezményeknek a láncolatába illeszkedik, ame­lyek jóvoltából az emberisé­get ma kevésbé fenyegeti a nukleáris világégés veszélye, mint azelőtt. Persze, tennivaló van még bőven. Éppen az ENSZ-köz- gyűlés legutóbbi őszi üléssza­ka volt a színtere a Szovjet­unió újabb leszerelési kezde­ményezéseinek. Ezzel párhu­zamosan más fórumokon is folytatódtak a szocialista or­szágok leszerelési erőfeszíté­sei: a Varsói Szerződés álla­mai javasolták, hogy a hel­sinki összeurópai értekezlet aláírói ne vessenek be egy­más ellen elsőként atomfegy­vert, a Szovjetunió fontos po­litikai állásfoglalásokkal igyekezett átsegíteni a holt­ponton a genfi SALT-párbe- szédet és a bécsi középeuró­pai haderőcsökkentési tár­gyalásokat. A leszerelési tár- pvalások — a dolog természe­ténél fogva — általában nem könnyűek (nem szólva arról, hogy az atomhatalmak közül Franciaország és Kína eddig távol tartotta magát.) Áz utóbbi évtized tárgyalásai és szerződéskrónikája mégis egyértelműen mutatja: a kö­vetkezetes erőfeszítések végül meghozzák az eredményt. n Szojuz—Apollo űrran­devú nemcsak a szov­jet—amerikai, hanem az általános politikai enyhü­lés jelképe is volt. A szocia­lista diplomácia azon fárado­zik, hogy ezt katonai enyhü­lés is kövesse. Nemcsak fenn, a kozmoszban, hanem ide- lenn, a földön is. <S. P.) Kulakov cikke a Kommunyisztban n mezőgazdasági termelés átszervezéséről Hat éve Uganda elnöke Idi Amin Dada. Képünkön: a katonai hatalomátvétel évfordulója alkalmából Amin elnök a táncolok között. (Telefotó: - KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom