Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-23 / 19. szám
1977. január 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Porcelán-eldorádó. Leheletvékony poharak, tálkák, pókhasú bonbontartók, csipkés tüllruhájú balett-táncosnő, csábmosolyú nimfa — mindössze egy tükörbe „öltözve” —, arany cipellő. Mennyi formát is rejthet a nemes égetett agyagi Színeknek szinte soha nem látott árnyalatai, német, holland, japán és kínai porcelánfestő-műhelyek hangulatát idézik. Szolnokon a Mátyás király ===== úton, özv. Wunder Lajosaié és Rózsahegyi József lakása valóságos múzeum. A konyha és az előszoba falait díszítik a remekművek, a három szobában pedig vitrinek gyomra és teteje zsúfolt a híresebbnél híresebb műhelyekben készült darabokkal. Lámpa- füzérek futnak, fényüket He- rend, Hollóháza, Henneberg remekein csillantva. Rózsahegyi József annak idején sohasem gondolta volna, hogy egykor két és fél ezer darabos ritka gyűjteménnyel dicsekedhet. A gőzfűtésszerelők mázsás vasakat emelgetnek, öblös kazánok gyomrát, vivőereit vizsgálják. Aztán egyszer Rózsahegyi, huszonnyolc évi munka után befeküdt a kórházba. A gyomrával operálták. Azt mondja, arrafelé is ellátogatott, ahol a halál mezsgyéjét sejtik, de visszafordult. Leszázalékolták. A foglalatosságot azonban nem hagyhatja el az ember. így hát a régi háziban kaktuszgyűjteményt nevelt. Többese rét szaporított a tüskés növényekből, s mert hogy bontásra ítélték a házat, egyszer felpakolt, vitte a rakományt Pestre és 15 ezerért túladott a virágokon. S az összegért rögvest porcelánt vásárolt. Az élet aztán összesodorta egy pénzbeszedőnővel, özv. Wunder La- josnéval. össze is költöztek, ök és a porcelánjaik. Szenvedélyes gyűjtői tizenhárom éve az ódon daraboknak, bejárták az ország haszonpiacait, ismerik őket Pesten az Ecserin, Szegeden, Békéscsabán, hagyatékosok és zsibárusók, eladók és vevők, becsüsök és műgyűjtők. A Keleti pályaudvar melletti BÁV-ban, ha róluk esik szó, villan a tekintet, hát persze, Rózsahegyi! A porcelánokat csak úgy bedobálja a bőröndbe, s mintha megbabonázta volna, sohasem hullanak darabjaikra a törékeny findzsák, tányérok. Azt már ők maguk mondják, hogy egyetlen hollandi váza sérült meg, pedig köziben költözködtek is. A régi házban egy hónapig pakoltak — be. Az újban pedig két hónapig — ki. Lehet szeretni a porcelánt, vagy éppen fanyalogni a láttán. Ízlése válogatja. Am a finom mívű darabok mindenféleképpen tiszteletet parancsolnak. A munka tiszteletét. Egy japán csészécskén például negyvenhét szín virít, s a negyvenhét szín ugyanannyi égetést jelent. Amíg elkészül a csésze, majd félszázszor szédül ki a kemencéből, s be a kemencébe. A gyűjtemény nemzetközi. negyven ország mestereinek kézügyességét dicséri. A legöregebb Teli Vilmos figurája, talpán aránylik az évszám: 1663. A legelső he- rendiekből is őriznek egy- egyet, s akadnak a ritkaságok között is ritkaságnak számító, névre készült készletek. Hercegek, grófok, bárók, egykori csillogó fogadásainak emlékei — a szolnoki munkáslakásban. A főurak eltűntek, a porcelán túlélte őket, igaz a tárgyak is elvesztették akkori szerepüket. „Bereznai Vilma” olvasható egy tálka alján. „Arankának” tudósít a felirat egy régi karácsonyi ajándékozásról. A vázára a főkötős családanya és a keményített gallérú apa képmását festették. Aranka pedig, legalábbis a vázán, csúnyácska szegény, feledjük hát... A porcelánnak a gyárak büszkélkedő nemesi címert rajzolnak. Herend is hányfélét használt, a makkot, a két kardot, vagy a koronát. Minden gyár megalkotja a saját címerét, s a porcelán elsősorban attól, de mondhatni csak is attól válik márkássá. Híres-neves a hazad ipar is, hiszen az angol királynő egyik étkészlete magyar kemencében készült, olvastam nemrégiben egy könyvben. A szolnoki magánmúzeumnak is akad t igazán ritka darabja. Ha nem is angol, de igazi királyi készlet: porcelán mosdótál, fésű-, kefe- és szappantartó, s őfenségének a nemes arcát borotváló pengének is jutott hely. Ne felejtsem, az együtteshez két porcelár éjjeli is tartozott, természetesen aranyozottan. Csúfondá- ros fintora a múltnak: a fenséges éjjelik, a Wunder gyerekek fanyalgása miatt, nem maradhattak meg a huszadik századi lakásban ... A szokások nagyot változnak a porcelán azonban úgy tűnik, örök. Írhatjuk azt is: örök érték. Rózsahegyiék nemrégiben túladtak a gyűjtemény egyharmadán, pénzzé tették a duplán őrzött darabokat. Most rövid számadás után kiderül, hogy százezer forint állt a házhoz, s még a bizományi is szép summát keresett a vételen. A pénz jól jött. Wundemé hat gyereket neveit, Rózsahegyi János is hármat, ekkora családban gyakori az esküvő. Két és fél ezer .porcelár- tárgy így is maradt. Minden csésze, szobor emlékeket kavar, emlékeket, csakis Wundernének és Rózsahegyinek. Hiszen rajtuk kívül ki más értené, miért ébrednek éjszakánként, hogy átrendezzék a vitrineket. Hogy megnézzék a hajóskapitányt, aki stílusosan és kellően részeges. Dugó a nyaka, s vidáman hatpöttyös pohár az oldalán, s a vízivándor talán csak azt nem érti, miért nem kerülhet közelebb a táncosnőhöz. A bájos matyópár viszont egymás mellett áll, mindössze négy-négy centi a férj és a feleség. Ré- ges-régen egyéni megrendelésre készültek, s ahogy az ilyenkor lenni szokott — már akkor is — suttyomban a herendi mesterek maguknak is elkészítettek néhány figurát. Rányomták a koronás jelzést, ettől az igazán nagy érték. Rózsahegyi és Wundemé ... - -- értő magyarázatokkal kalauzol vitrinről vitrinre, korról korra, országról országra. A porcelán a gyűjtőnek nemcsak kecses vonalait, pazar színeit adja, hanem felkapja a képzeletet, elrepíti a múltba, távoli tájakra. Hm, vajon áprilisban az esküvői vacsora után melyik készletben kínálják a jó erős feketét? Merthogy esküvő lesz, az bizonyos. A két gyűjtő tizenöt évi együttélés után összeházasodik. Eddig a gyerekek miatt vártak az örök hűség kimondásával. A gyerekek időközben megnősültek, férjhez mentek, s mert; kettőjüknél kilencen hozzák majd a családot, áprilisban alighanem szűknek bizonyul a szolnoki Halászcsárda. És azon senki sem csodálkozik majd, ha nászajándékul néhány nemes porcelán kerül a fehér asztalra. Mélykúti Attila Fotó: Nagy Zsolt Hasznos időtöltés Mezőtúron, a fiúkollégiumban Kellemesen és hasznosan tölthetik szabad estéiket a mezőtúri Dózsa György szakközépiskola egy éve, ilyenkor átadott, 90 személyes fiúkollégiumának lakói. Szépen berendezett új klubhelyiségükben 1500 kötetes könyvtár, rexasztal, magnó várja, és saját kollégiumi rádióstúdió szórakoztatja őket. (Fotó: T. F.) II megosztottság hatalma Az óhaj általában jogos: új művelődési ház kellene. Lépten-nyomon elhangzik ez a megye városaiban, nagyközségeiben, de apró falvakban is. Mégegyszer leírjuk, nehogy valaki is a gond félvállról vevésével illethesen, valóban nagy szükség lenne új, a kor igényeinek mindenben megfelelő, jól felszerelt művelődési házakra. Nem egyre, kettőre, sokkal inkább több tucatnyira, mert kétségtelen, hogy a művelődést szolgáló épületek többsége nem a rendeltetésének épült, átala- kítgattatott, külső megjelenési formájukban sem vonzóak, valóban csak a legszerényebb igényeknek felelnek meg. Ez tény. De óhajpolitikát folytatni mégsem célszerű. Tudomásul kell vennünk — gazdasági, pénzügyi okok miatt —, hogy jelenleg eá még jó néhány évig a meglevő művelődési objektumokban kell eredményes munkát végeznünk. Hem hull a manna A sült galamb várása már rengeteg mulasztást okozott. Nemegyszer hallottuk a különböző helyi tanácsok man- navárásban reménykedőitől — akár évtizedes távlatban gondolkozhatunk —, hogy majdcsak épül „tán” új művelődési központ, s abban jó munkát tudunk végezni! Mások határozottabban mondták: kértünk a megyétől pénzt művelődési központra, nem adtak, mit csináljunk. Ezen a mit csináljunk szemléleten kell változtatni — mert mást úgysem tehetünk, csak olyan kalappal köszönhetünk, amilyen van. A kedvezőtlen adottságok mögül siránkozni terméketlen magatartás. Sokkal inkább azon kellene gondolkodni, hogy a meglevő lehetőségeken az erők ésszerű összefogásával hogyan tudnánk javítani. Jó néhány példát sorolhatnánk arra is, hogy a közelmúltban épült művelődési házak karbantartására sem áldoznak szerény anyagiakat sem, s a fűtés, a világítás meghibásodása miatt egyes helyiségeket alig tudnak használni. Olyan művelődési otthonról is tudunk, ahol csomagolópapír van az ablaküveg helyén. Talán azt is a „megyének” kellene megcsináltatni?! Az iparban fokozatosan előtérbe kerül a meglevő termelési eszközök jobb kihasználásának kérdése. Milyen a művelődési objektumok kihasználtsága ? Vannak napok, amikor a zsúfoltság a jellemző, máskor meg kong az épület az ürességtől. A klubok kihasználtsága már jobb. Általában elmondható, hogy a különböző gazdasági egységek igen sokat áldoztak azért, hogy — főleg — fiataljaik társas együttlétéhez megfelelő klubokat alakítsanak ki. Égető hiány mutatkozik azonban a különböző úgynevezett nagy rendezvények — színházi előadás, hangverseny stb. megtartására alkalmas színháztermekben. Ez a hiány azonban csak látszólagos, a szervezeti keretek megváltoztatásával, szerény műszaki megoldásokkal jórészt megszüntethető. Dr. Gombár József, a MO- KÉP vezérigazgatója nemrégen figyelemre méltó nyilatkozatot tett: a mozihelyiségeket jobban be kell vonni a közművelődéá szolgálatába. Lehet ott hangversenyt, színházi előadást, kiállítást is rendezni. Mii követel a társadalmi érdek? A javaslat célszerűsége kézenfekvő. Minél többfajta művelődési fórumot teremtünk egy adott hajlék falai között — annál inkább a művelődés központjává válik. Miért ne adhatnának a színpaddal rendelkező mozitermek otthont a különböző, visza-viszatérő rendezvényeknek? Kisújszállásnak, Túrkevé- nek — hogy csak a nagyobb helységeket említsük — szerény műszaki megoldásokkal nagyszerű színházterme lehetne a helyi filmszínház. Indokolt ezek használatba vétele azért is, mert mindkét városban nagyon szerény a művelődés háza. Nem hisszük, hogy egyhamar megengedhetjük magunknak a luxust: egy csodapalota a mozinak, egy a színházi és egyéb előadásoknak. A nálunk lényegesen gazdagabb országokban sem építenek külön rendeltetéssel mozit, művelődési házat minden kisvárosban, faluban. Merőben elhibázott koncepció, amely gigantomániás szemlélettel külön-külön ..csodavárakat” szeretne építeni mozinak, színháznak és egyéb rendezvényeknek. Nem lehet vitatéma, hogy könnyebb a meglevő moziépülethez „hozzáragasztani” néhány öltözőhelyiséget, mint új művelődési házat építeni. De nemcsak az új beruházás óriási költségeiről van szó. hanem a fenntartás, karbantartás szintén nem jelentéktelen összegéről is. Természetesen az eddiginél nagyobb összehangoltságra van szükség a különböző művelődési intézmények között. Nem gondoljuk, hogy ennek megteremtése komolyabb szervezeti nehézségekbe ütközne, hiszen a művelődési házakat, központokat a tanácsok működtetik, s a moziüzemi vállalat is tanácsi vállalat. Eléggé érthetetlen, hogy a mozinak használt helyiségek gazdája miért nem a művelődési központ, miért egy harmadik vállalat — pl. városgazdálkodási vállalat — amelynek közvetlen semmi köze a művelődéshez. Miért nem a művelődés- ügy helyi, felelős vezetői kötnek szerződést a moziüzemi vállalattal a terem felhasználására? Mennyivel célszerűbben, hasznosabban lehetne használni a tömegművelődésre alkalmas termeket, ha erre két. azonos ügyért dolgozó művelődési intézmény kötne szerződést. (S nem egyoldalú, vállalatcentrikus megállapodást!) H kultúra szabadnapjai? A különböző filmszínházak a hét egy-két napján szabad napot tartanák. Vagy ha nem, tarthatnának, hogy ezeken a „szabad” estéken más rendezvényeknek adjanak helyet. Nem engedhetjük meg, hogy régi, rossz beidegződések, idejétmúlt szokásjogok alapján ne használjuk ki teljes mértékben az adott, reális lehetőségeinket. Dr. Gombár József igaza a napnál világosabb: a közönség akkor „szokik vissza” a moziba, ha egyéb rendezvényeken is ugyanazokban a széksorokban ül. Tiszai Lajos Téli napok a gyermekkönyvtárban Jászberényben a városijárási gyermekkönyvtár 21 ezer kötetet kínál 1610 beiratkozott olvasójának (mintegy ötven az óvodás korú „olvasó”.) Az elmúlt évben több mint 20 ezer látogatója volt, a kölcsönzött kötetek száma meghaladta az 55 ezret. Külön polcokon sorakoznak az alsó, felső tagozatosoknak, és külön a szülőknek, a pedagógusoknak ajánlott ifjúsági könyvek. Több mint negyven érdekes folyóirat között is válogathatnak az olvasók. Az olvasáson kívül sok más szórakozást kínál még a könyvtár. Az irodalmi szakkör tagjai a tananyagon kívül irodalmi ismereteiket bővítik. A gazdag repertoárral — tizenöt betanult bábjátékkal — rendelkező bábosok a bábkészítés mellett, a város óvodáiban általános iskoláiban „tájolnak”. Hasznos időtöltést nyújt gazdag programjával a könyvtárban működő gyermekklub. Legizgalmasabb téli programja a „Művészet vándorútja” című akció. A benevezettek a „Művészbarát” megtisztelő címért versenyeznek. Hasznos szórakozást biztosít még a képgyűjtő akció is. A résztvevők neves emberek, írók, politikusok, művészek képeit, és régi mesterségekre emlékeztető munkaeszközöket gyűjtenek. Jó időtöltés a minden hét szerdáján megrendezett „Ki az ügyesebb” elnevezésű játékos vetélkedő. A versenyszámok: játék a térképpel, mozaikrakás, rögtönzés a bábozásban és más ügyességi játékok. A téli kiállítások programjában az idén a „Népek meséi, népek játékai” kiállítást rendezték meg! A gyermekkönyvtárban évente 130—150 különböző szórakoztató és hasznos ismereteket nyújtó — rendezvényt tartanak. A legtöbbre a téli hónapokban és különösen az iskolai szünidőben kerül sor. A könyvtár nyit- vatartásával is igazodik a gyerekek szabad idejéhez. A hét öt napján reggeltől estig, két nap pedig délig tart nyitva. Naponta 80—100 látogatója van. — Ülés — ÉI8 antológia Előadássorozat szakmunkástanulóknak A közművelődési intézmények és az iskolák hasznos együttműködésének jó példája a kunszentmártoni 628-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet, a járási művelődési központ és a könyvtár kezdeményezése. A három intézmény a napokban együttműködési szerződést kötött, amely szerint hat irodalmi előadásból álló „Élő antológia” címmel sorozatot indítanak a szakmunkástanulók számára. Az előadók neves művészek — Kertész Lilla, Surányi Ibolya, Márai Enikő, Szentpál Mónika, Tatay Éva és Kovács P. József — a műsorok közreműködője pedig Bata Imre irodalom- történész. A sorozat első előadására „Népköltészet” címmel január 28-án kerül sor. Ezt követően havonta egy-egy összejövetellel folytatódik a sorozat, amelyeknek témái Balassi, Csokonai, Berzsenyi, Kölcsey, Petőfi és Arany költészete.
