Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-19 / 15. szám
1977. január 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Széchenyi lakótelep Beköltözött az első család Reszeli László és felesége az Állami Építőipari Vállalat többszörösen kitüntetett Május 1. szocialista brigádjának tagjai és kislányuk az új lakásban Szolnokon a Széchenyi lakótelep első lakásának első eleme 1975. március 15-én került a helyére. Tegnap pedig már az első lakót üdvözölhették az új, másfél szobás otthonában. A néhányperces kulcsátadási ünnepségen többek között részt vett Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője és dr. Soós István, az Állami Építőipari Vállalat igazgatója. A boldog családot, Reszeli Lászlót, feleségét és kislányát köszöntötték abból az alkalomból, hogy h lakótelepen elsőként költöztek be új otthonukba. Reszeli László és felesége — az ÁÉV dolgozói, az asztalosüzem többszörösen kitüntetett Május 1. szocialista brigádjának tagjai. A vállalat bútorvásárlással segítette őket a berendezkedésben. A következő tíz esztendőben az új lakótelepen 6 ezer 200 lakás épül fel, amelyekben húsz-huszonhárom ezer ember élhet kényelmesen, kulturált körülmények között. Az első szekció most elkészült 86 lakásába folyamatosan — e héttől — költözhetnek be a lakók. Tavaszra készül a mezőgép- kereskedelem Január második felében, az év végi leltározások után az Agrotröszt vállalatai tavaszi előkészületeket tesznek : részletes megrendeléseket adnak fel, egyeztetik a szállítási határidőket bel- és külföldi partnereikkel, és fogadják a korábbi megrendelések visszaigazolását. Idén minden eddiginél nagyobb gondot fordítanak a kistermelők ellátására gép- és alkatrész igényeik kielégítésére. Az Agrotröszt számára engedélyezett devizakeret terhére tőkés relációból 2000 motoroskapa szállítására kötöttek szerződést. Az elmúlt években ugrásszerűen megnőttek az igények a motoros kertigéppel üzemeltethető utánfutó iránt, ebből 615-öt kötöttek le. Permetezőgépekből pedig . 775- nek a szállítására írtak alá kereskedelmi megállapodást, ezek a gépek április 15-ig érkeznek meg. Tőkés relációból leszerződtek még több mint ötezer hordozható és 990 háti motoros permetező- gépet is, ezeket a berendezéseket szintén a tavaszi hetekben veszik át a kereskedelmi raktárak. A mezőgazasági nagyüzemek által vásárolt gépekből is megnyugtató a készlet. Az SZK—5 és SZK—6 gabona- kombájnokból az év végén mintegy 700 volt a raktárakban. Az 1977. évi szállításokat figyelembe véve a gabona betakarításához mintegy 2000 kombájnt szerezhetnek be a mezőgazdasági nagyüzemek. A tavaszi szállításokhoz szükséges pótkocsikból is van elegendő, ezekből tavaly csaknem 7400-at értékesített a kereskedelem. Idén is nagy érdeklődésre számítanak, ezért többféle típust rendelt az Agrotröszt a gyártóüzemektől. Érkeznek az első idei traktorszállítmányok. Négyszemközt Pinkóczi Ferenc a Hazamenti Vegyiművek ólmozó szakmunkása. Néhány hete vöröskeresztes munkájáért a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta 25 éve a gyárban októberében filmet sugárzott a televízió az odesszai kikötőről. A filmben elhangzott egy matematikai feladvány. Egy brigád egy hajó kirakodásával 10 nap alatt végez. Hogyan tud 10 brigád 10 hajóból úgy kirakodni, hogy a hajók a legkevesebb időt töltsék a kikötőben? A találós kérdés megoldása a Szovjetunió kikötőiben ma már széles körben alkalmazott módszer. E szerint nem osztják szét a brigádokat, hanem egy hajóra összpontosítják valamennyit. így az első kirakodásával az első nap végeznek, s a 10 brigád együtt megy a következő hajóra. A 10. nap a 10. hajó is üresen áll. Vagyis csak ez az egyetlen hajó vár 10 napig, a többi előbb végez. Az erők, az eszközök koncentrálásával a 10 hajó összesen 100 nap helyett 55-öt tölt a kikötőben, s így a 45 nap a tiszta nyereség. Amikor Odesszában a filmet forgattuk, nehezen értettük a magyarázatot. „Pedig nem igényel magas fokú matematikát, csupán szeri vezettséget” — mondta Tornász, a kikötő parancsnoka. Éppen az okozott gondot, hogy nagyon is egyszerű a megoldás. Miért nem jöttek tá előbb? Ez jutott eszembe, .amikor átadták az európai színvonalú BAH csomópontot^ a fővárosban a Budaörsi út, az Alkotás utca és a Hegyaljai út kereszteződésében — 6 hónappal a tervezett határidő előtt. Hagyományos módon —, áhogy ezt kiszámolták — öt évre lett volna szükség. És végül is két év alatt épült meg. Ebből is fél esztendőt a felvonulás, az előkészítés vett igénybe. Az eredmény nem magától adódott. A gyors építkezéshez jobb szervezés, több betonkeverő, tehergépkocsi, munkáskéz kellett. Beton- szivattyúból például a biztonsági tartalékkal együtt három is volt az építkezésen. Az odesszai megoldás nálunk is érvényes. Az összefogás, a koncentrálás révén az erők nem összeadódnak, hanem megsokszorozódnnk.' És nemcsak a kikötőkben, _a beruházásokon az összefogás, a magas fokon szervezett munka, a fejlesztésiben, a gyártásban, a nemzetközi munkamegosztásban egyaránt új termelő erőt teremt. Témánknál maradva: mindenki csak nyerhet azzal, ha tíz helyett egy beruházásra összpontosítjuk az erőket, eszközöket. Ahogyan a hajók szállításra, hajózásra és nem rakodásra készülnek, úgy a beruházások használatbavétele és nem az építés-szerelés a végcél. Vannak kedvező jelek, biztató eredmények. Tavaly központi intézkedésekkel és helyi erőfeszítésekkel sikerült meggyorsítani a nagy létesítmények üzembe helyezését. Mondhatni frontáttörésre került sor és terveinknek megfelelően 15-tel csökkent a befejezetlen beruházások száma. Ennyivel kevesebb gond, vesződség, költség. És mennyivel több energia, nyersanyag, áru! Egy- milliárd köbméter földgáz érkezett hazánkba tavaly a megépült szovjet—magyar földgázvezetéken. izamajori bánya 300 ezer tonna bauxitot, az ózdi kohászati üzemek 40 ezer tonna acélt termelt terven felül, a szegedi szalámigyár 40 vagonnal több szalámit exportált. Minden jó, ha a vége jó. Ám a kezdet sok mindent eldönt. Tavaly elkezdődött a Dunai Vasmű konverteres acélművének, a Tiszai Vegyikombinát polietilén gyárának. a Zalaegerszegi Hű- tőházak, a Hajdúsági Cukorgyárnak és a fővárosi szemétégetőnek a beruházása. Az újévi tervben három bánya, a Szekszárdi Húskombinát, a Szikra lapnyomda, a Dunántúli Gyűjtőerőmű, a magyar—szovjet földgázvezeték III. beruházásának, illetve a Ferihegyi repülőtér- fejlesztésének és a budapesti Sportcsarnok építésének a megkezdése szerepel. Űjab- ban kevesebb nagyberuházást kezdünk el, mint a korábbi években. Ettől azonban automatikusan mégnem lesz koncentrált és gyors a kivitelezés. Nélkülözhetetlen feltétel a jó előkészítés, az alapos tervezés-szervezés. Ahol ez elmarad — például tavaly a konverteres acélmű építésénél — ott lelassul a kivitelezés, csúsznak a határidők. Sem a műszaki-gazdasági fontosság, sem a várható nagy hasznon nem inMeg 1975 flz űj dokolhatja tehát a megalapozatlan, sietős kezdést, a felelőtlen pénzpocsékolást. Az induláskor elszenvedett idő- és költségveszteségek később ugyanis még jó munkával sem pótolhatók. A mindennapi takarékosságban a sok kicsi sokra megy. (Már csak azért is, mert nagy lehetőség ritkábban adódik.) A beruházásoknál viszont a kevés, több a soknál. Pontosabban: több lehet. Ha egy-egy beruházásra több eszközt, anyagot, munkaerőt és technikát összpontosítanak. De hogyan? Egy nagy építkezésen 8—10 dolgozót folyamatosan lehet foglalkoztatni a hagyományos pallér módszerekkel. De 50—100, vagy még több ember, tucatnyi drága nagyberendezés és temérdek anyag hatékony hasznosítása már elképzelhetetlen rögtönzések- kelj „zsebből irányítással”. Legyen a beruházás bármilyen nagy, térben azért mégis csak korlátozott, a kivitelezési idő pedig a koncentráció fóliától függően egyre csökken. Így a gép, az anyag és a munkaerő összpontosításával nem arányosan, hanem hatványozottan növekednek a vezetési-szervezési feladatok. A beruházások üzembe helyezésének meggyorsításához tehát mindenekelőtt magas fokú szervezettség — és néha bizony magas fokú matematika és számítógépes módszer is — szükséges. évi népgazdasági terv 164—165 milliárd forintot irányoz elő beruházásokra. Ez a tavalyinál változatlan áron 4—5, folyó áron csaknem 10 százalékkal nagyobb. Elsősorban a rnár megkezdett beruházások gyors befejezésére összpontosítjuk ezt a nagy összeget. A vállalatok az új, szigorúbb szabályozás nyomán a korábbi éveknél kevesebb fejlesztési alapot használhatnak fel. növekszik viszont a részükre folyósított hitelek aránya. Gazdasági előrehaladásunk fejlesztési feltételei tehát 1977-ben adottak. Ókori mondás: hajózni muszáj! Ne rostokoljunk hát egy pillanatig sem szükségtelenül a kikötőkben. Kovács József Dz 1977. Tárolótér könnyűszerkezetből Gyufa automaták Az elsősegélynyújtó szobában beszélgetünk. A kis helyiség pillanatokon belül valami nehéz, tompító szaggal telik meg — az ólom szagával, amely Pinkóczi bácsi — munkaruhájából árad. Kedves mosolyú, szolgálat- kész ember. Beszél szívesen. — 1952 májusában jöttem a Vegyiművekbe, 23 évesen, mint segédmunkás. Itt tanultam a szakmát, a hegesztést és azóta mindig az ólmozó műhelyben dolgozom. Szeretem a munkámat — az emberek miatt is. összeszoktunk már, bizalmasak vagyunk egymással. Nem is kell szólni, látjuk, ha valami baja van egyiknek-má- siknak. Szoktuk is mondani: „.Tegnap te még nem ilyen voltál...” — Régóta dolgozik együtt a brigád? — Szocialista brigáddá csak 1961-ben lettünk, de már előtte is megvolt az ösz- szetartozás. Tízen vagyunk. Az emberek fele azóta elment, de az újaknak is sikerült beilleszkedniük. A legnehezebb a programok szervezése, mert nagyon sok- felől vagyunk. Ki Szandáról, ki Szolnokról, ki Vezsenyből. Ha elmegyünk színházba vagy moziba, már nincs hazafelé busz. Aki a lakótelepen lakik, az menne mindig de aki bejár, meg akinek otthon a jószág és etetnie kell, annak nehezebb. — Szolnoktól 24 kilométerre lakom. Minden nap négykor kelek. A község végén lakom, egy kilométerre a megállótól. Fél 7-től dolgozom, este van, mire hazaérek. — Felesége, gyerekei... — Két lányom, egy kisuno- kám van. Feleségem a községi tanácsnál adminisztrátor és községi párttitkár. Már 27 éve a vezsenyi tanácsnál dolgozik, akkor ismerkedtünk meg, amikor odakerült. Én Szabolcs-Szat- márból származom, 1943-ben jöttem Szolnok megyébe, a tiszavárkonyi szőlőben kaptam munkát. Amikor megházasodtam, Vezsenyen laktunk albérletben. Kerestek, hogy dolgozzam a termelő- szövetkezetben, de engem jobban csábított a gyár, ott jobban együtt voltak az emberek, és a gépeket is nagyon szerettem. — Nem gondolt arra, hogy a családjával visszamegy Szabolcsba? — Nagyon megszoktam már itt. Minden községet ismerek, és már semmi kedvem elmenni. Ügy látom, Szolnok megyében rengeteget fejlődött az ipar — például a mi gyárunk is — mindenhol építkeznek. Három-négy éve voltam Szabolcsban, ott is épültek fa- feldolgozók, meg más munkahelyek, de már nem tudnék visszamenni. — A vöröskeresztes munkába azért kapcsolódtam be, mert ennek a szervezetnek a munkája az egész világra kiterjed. Sokat olvastam arról, hogyan segélyezik a természeti katasztrófák károsultjait, és hogy a gyárban gyűjtött ajándékok a világ másik végére is eljutnak. — Múltja van a vöröskeresztben ... — Először csak a bélyegeket vittem ki az üzembe, aztán a Családi lapot terjesztettem, majd kaptam egy körzetet. Véradásokat szerveztem — én magam is többszörös véradó vagyok —, most pedig a gyári csúcsvezetőségben dolgozom, de ugyanolyan mindenes vagyok, mint eddig. Ferikém, gyere ..., Na Pinkóczi, mikor lesz már véradás? — Mit mondana még önmagáról? — Jaj semmit, ez is sok! — fekete — Fotó: T. K. L. Szolnok megye mezőgazda- sági nagyüzemei — az ipar* szerű termelési rendszerek keretében — az országos át» lagnál gyorsabb ütemű tér* melésfejlesztést irányoztak elő az V. ötéves tervben. A várhatóan több termény fo* gadására, illetve feldolgozás sára a * Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat is feli készült. A beruházásra fordítható több mint 200 millió forintból 30 ezer tonna befogadóképességű könnyűszer, kezetes tárolóteret létesít. A megyében terem az ország rizs termelésének kétharma da. A tervidőszakban újabl: kétezer hektárral nő a termőterület, gyakorlatilag 17 500 hektárról takarítják majd be e fontos étkezési növényt. A fejlesztési program ke. rétében a karcagi hántolómalomba bővítik a rizs gépi kiszerelését, automata cso> magológépet szerelnek be. Tetemes összeget költenek az anyagmozgatás korszerűsítésére is, hiszen évente mintegy félmillió tonna árut kell megmozgatni. Megteremtik a feltételét az ömlesztett szállításnak, amely az egyik leghatékonyabb áru továbbítási forma. A termelésben sor kerül a keverőüzemek és a malmok rekonstrukciójára. A Gyufaipari Vállalat 230 millió forintos rekonstrukciót hajtott végre budafoki és szegedi gyárában. Az igényeket a régi, elavult gépekkel már nem tudták kielégíteni, ezért új, nagyteljesítményű gépeket szereztek be. Budapesten 1200, Szegeden 500 négyzetméter alapterületű új gyártócsarnok is épült. Képünk a Budafoki Gyufagyárban egy automatát mutat, amely egy műszakban 210 ezer doboz gyufát gyárt
