Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-16 / 13. szám

1977. január 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Tizvalahány, egymásra rakott cserép. Kéz lendül, lecsap; A cserepek darabokra törnek. Újabb cserepek, Istmétlés - ezúttal fejjel. Elképedt arcok. Mi ez? Karate. Nem sokkal tudunk többet erről a sportágról. Nagy ritkán, filmekben ta­lálkozunk vele. Iszonyú ve­rekedések, lélegzetelállító ütések rettentik az embert. Nemrégiben Muhammad Ali, a nehézsúlyú ökölvívás profi világbajnoka mérkőzött egy japán karatezővel, aki csak a lábait használhatta Ali öklei ellen. Akik a tévében lát­hatták a küzdelmet, nem so­kat ismerhettek meg a sport­ágból. A tizenöt menetes mér­kőzés döntetlenül végződött. S a legújabb hír: a karate egyik, ugyancsak japán mes­tere bengáli tigrissel kívánja összemérni erejét, életre-ha- lálra. Nem is tudom, melyi­ket féltsem jobban ... A karaténak bármilyen ku­riózumnak is számít még ha­zánkban, jó néhány követője van. Szolnokon is akad kép­viselője. Nem is akármilyen: Furkó Kálmán bamaöves versenyző. Ennél már csak a fekete színű öv lehet rango­sabb. A karatező számára a fekete öv a vágyak neto­vábbja. — Természetesen én is meg akarom szerezni — mondja Furkó Kálmán. — Harminc éves vagyok, s ez a sportág nincs korhoz kötve. Jómagam lassan tíz éve karatézek. A fiatalember a Testneve­lési Főiskolán végezte tanul­mányait. Testalkatánál fogva jóreményű kalapácsvetőnek indult. Aztán 1968-ban részt vett egy karate bemutatón. Az addig csak hallomásból ismert sportág rögtön rabul ejtette. — Félévig jártam utána, míg sikerült annyit megtud­nom a karatéról, hogy el­kezdhettem a gyakorlását. Nem volt mesterem, tanítóm, önmagam sajátítottam el a részelemeket. Megkönnyítette a dolgomat, hogy előzőleg cselgáncsoztam, s más önvé­delmi sportokkal is foglal­koztam. A nehézséget az jelentette, s jelenti ma is, hogy hazánk­ban nincs irodalma a sport­ágnak. Külföldről kell be­szerezni a szakkönyveket. De ez még önmagában kevés. — Mindennapos gyakorlást igényel. Az egyes mozdulato­kat ezerszer is meg kell is­mételni, amíg nem válnak teljesen automatikusakká. Külön kell fejleszteni az izomcsoportokat, erősíteni a végtagokat. Ám tökéletes technikai tudás nélkül mit sem ér az erő, az ügyesség. A karate küzdő-sport. Akárcsak a judo, ez is a Tá- vol-Keletrő1 származik. Az ősi harcforma évszázadokon keresztül csiszolódott. A mo­dern karate alapjait 1922-ben rakták le. A mai sportkarate ezekből az alapokból fejlő­dött ki. — Több iskolája, irányza­ta alakult ki. Európában is elterjedt — európai szabá­lyokkal. Én a kyokushinkai iskolát „járom”. Ez az irány­zat mintegy 20 éve született. — Mi az irányzat lényege? — Először is a fegyveres vagy fegyvertelen támadó le­győzése puszta kézzel illetve lábbal. Másodszor olyan tu­lajdonságok kifejlesztése, amelyek képessé teszik a ka- ratezőt önmaga legyőzésére. — Pontosabban? — Igyekszünk mindenféle összetűzést elkerülni. A tu­dás birtokában, képességeink ismeretében nem alkalma­zunk senki ellen karate üté­seket, rúgásokat. Indulatain­kat önfegyelemmel tartjuk féken. Az oktatói diplomán például — amelyet Japánban állítanak ki — kikötik, hogy tulajdonosa nem használhat­ja fel kivételes tudását. A karate félelmetes fegy­ver lehet. Kétkezes, kétlábas sport, amelyben az öklökkel, a tenyérélekkel, a könyökök­kel, a térdekkel, a lábfejek­kel sőt a homlokkal is hatal­mas erejű ütéseket lehet mérni. A karatező ujja olyan erős, hogy a feldobott diny- nyét átszúrja. Bármelyik végtaggal megbénítható, meg is ölhető az ellenfél. — Rákényszeritették már arra, hogy használja ezt a tu­dást? — Nem. Remélem sohasem kerül rá sor. — Edzés vagy verseny köz­ben gyakoriak a sérülések? — Nagyon ritkák, akkor is véletlenül. Persze — mivel itt mindent erővel csinálunk — fájdalmasak az ütések, á rúgások. Fel kell készülni rá­juk. A veszélyt vállalni kell. Én kimondottan a veszélyes sportágakat kedvelem: szik­lákat mászok, ejtőernyővel ugróm, és sielek. — Hogyan zajlik egy kara­te verseny? — Egy mérkőzés három percig tart. Mellre, gyomorra lehet támadni, a sérülékeny testrészeket tilos bántani. Ja­pánban ki lehet ütni az el­lenfelet, Európában nem. A kontinensen a „laza” karate dívik, csak a technikát díjaz­zák. A mérkőzést egy vezető- és négy oldalbíró figyeli. A judohoz hasonlóan itt is van­nak ippont és wasarit értő ütések, de ugyanúgy büntet­nek is. — Mikor indult utoljára versenyen? — December 4—5-én Krak­kóba kaptunk néhányan meghívást. A város egyete­mének sportszövetsége ren­dezett nemzetközi karate ta­lálkozót. A sportág igen el­terjedt Lengyelországban, negyvenöt klub működik. Ezen a versenyen mintegy kétszáz karatező jött össze. Magyarországról öten vet­tünk részt, különdíjat nyer­tünk. — A különféle tárgyak ősz. szetörésérőt mi a véleménye? — A sportág demonstrálá­sát szolgálják. Oyama mes­ter például több bemutatót is tartott, amelyeken felvo­nultatta a törések változatait, sőt bikákkal is megküzdött. A 25 bikából, amelyekkel versenyre kelt, hárman ma­radtak egyetlen ütése után holtan a porondon. Ez már a sportág csúcsát jelenti... Hazánkban nincs még hi­vatalosan karate szakosztály. A „hívők” ennek ellenére szervezetten, önköltséges ala­pon hódolnak a sportágnak. — Egyszer a karate is lét- jogosultságot nyer nálunk. S remélem, Szolnokon is lesz­nek, akik ezt a nagyon nehéz, vasakaratot követelő sport- ágot választják. Nemcsak vasakaratot, de önfegyelmet is követel ez a sport. Olyan embereket, akik csak önmagukat akarják le­győzni. Constantin Lajos így kell könyökkel téglát törni, Hji Oroshi-uchi módra A2 új tiszaszentimrei tornateremben „Ügyesség, bátorság" sportvetélkedő kisdobosoknak A közelmúltban elkészült Tiszaszentimrei általános iskolai tornaterem ma nagy sportvetélkedőnek ad ott­hont. A tiszafüredi járás út­törőcsapatainak kisdobosai számára „Ügyesség, bátor­ság” elnevezéssel játékos sportvetélkedőt rendez a já­rási úttörőelnökség és a ti- szaszemtimrei általános isko­la. A versengés reggel 9 órakor kezdődik, a résztve­vők utaztatásáról a járási KISZ-'bizattság által bérelt két kiülömbusz gondoskodik. A kisdobosok versenyét csapatomként értékelik, a legjobb helyezést elérő együtteseket sportfelszere­lésekkel, játékokkal jutal­mazzák.­Események Asztalitenisz, városi ifjúsá­gi, serdülő és úttörő leány— fiú bajnokság: Szolnok, a Ságivári körúti Általános Is­kola tornaterme, 9. Egyesületi közgyűlés Nagy­körűi TSZ SE, művelődési ház, 15. Idegenben szerepelnek: a Szolnoki Vízügy SE vízilab­dázói a fővárosi Hajós Alf­réd uszodában Felszabadulá­si Kupa mérkőzésen az Ű. Dózsa ellen, a Szölnioki MÁV atlétái a budapesti olimpiai csarnokban a BEAC fedettpályás felnőtt versenyén. Amiről egy közgyűlés beszélhet A milyen a közgyűlés — olyan az egyesület sportélete. Aki gyakran meg­fordul a sport testületi fó­rumain, aztán egész éven át figyelemmel kíséri a pályá­kon az elért eredményeket, igazolhatja ezt a párhuza­mot. Nem véletlen, hogy a fűtetlan teremben didergő néhány érdeklődő a se füle, se farka beszámolót hallgat­va egész évre kedvét veszti a sportban való munkálko­dástól. Ugyanilyen törvény- szerű, hogy a konstruktív beszámolók egész éves sike­res és szervezett munkát tükröznek, és az őszinte al­kotó légkörben már a követ­kező esztendő feladatai is megfoganhatnak. Az egész évi spartsifceréket tehát a közgyűlések során, már a tanácstermékben keli meg alapozni. Mert beszélni komolyan és kellő átgondoltsággal igazán van> miről. Hiszen van-e jobb alkalom arra, hogy az egye­sület tagságának színe előtt, a kollektív bölcsesség je­gyében erősítsék meg a ve­zetőség megritkult sorait ? Nem ritka, hogy egyetlen év alatt többen is félreállnak a kormányrúd mellől. És ez még a jobbik esiet. hiszen előfordul, hogy egész veze­tőség veszti kedvét és fordít hátat az egyesületnek, Jász- ánofcszállásan például évek óta nem találnak olyan em­bereket, akik hajlandóit len­nének Valiinkra venni és szinte privát gondjukként kezelni a nagyközségi sport­egyesület zilált körülményeit. Tiszafüreden a sportköri elnök mondott le. aki a termelőszövetkezet irányítá­sa mellett próbált a sport­élet kormányzására is időt szakítani, — hát persze hogy eredménytelenül. Az idei esztendő azonban akár a sportvezetésben is mérföldkő lehet. Útjára in­dul — minden bizonnyal diadaiútjára — a KISZ Ed­zett ifjúságáért mozgalma. Az nyilvánvaló, hogy az egész országot átfogó ver­senyrendszer csak akkor „állhat meg a lábán” ha a sportegyesületek, iskolák lé­tesítményeire, felszereltsé­gére támaszkodik. Segítséget várnak tehát a fiatalok a mozgalmiul elindításához, — a másik oldalon viszont ad­ni ág képesek. Saraikban minden bizonnyal számos spartvezetésre termett ifjút találhatnak az egyesületek, akik a KlSZ-program szer­vezése kapcsán sportvezetői tapasztalatot is szerezve, végre azt a fiatal sportve­zető garnitúrát alkothatják, amelyet eddig hiába próbált sorompóba állítani a magyar sportélet. Az Edzett ifjúság­ért mozgalom így jó iskolá­ja lehet a sportvezetői „tan­tárgynak” is. A közgyűlésieken tehát már kapjon hangot az együtt­működésre való törekvés — ha úgy tetszik a korosztá­lyok között. Mert főleg vi­déken hagyomány még min­dig. hogy nyugdíjasok vagy ahhoz közelálló korú embe­reik vesznek vállukra ember­telen terhet. R ajtuk kell könnyíteni, hiszen a tószegi Csizmás István, a cibakháza Kosaras Lajos és a többiek lassan-lassan a sportban is pihenésre vágynak. Persze tanülmivaló még mindig van tőlük. Elsősorban a meg­szállottságuk kell, hogy tovább éljen. S ha így lesz, akkor az ifjúsági mozgalom sokra hivatott programja va­lóban új fejezetet jelenthet a magyar sportéletben. — palágyi — Alapoznak a piros-feketék A szolnoki MTE huszonöt tagú labdarúgó-kerete ja­nuár 3-án kezdte el az ala­pozást. A keretben helyet kapott az újoncok közül Pá­linkás, Veres, Sulyok. Boros, Vágó, Molnár és Zakar, s el­képzelhető, hogy valamelyik játékossal a tavasszal szer­ződést kötnek. Az együttes a Tiszaligetben tornateremben és szabadban tartja edzéseit. Az első héten hét, a máso­dik és harmadik héten tiz- tíz foglalkozást iktatott be Géléi József vezetőedző. Ja­nuár 10. és 22. között nap­közis jellegű táborban tar­tózkodnak a játékosok. A délelőtti edzés után a KISZ- táborban ebédelnek és pi­hennek, s csak a délutáni gyakorlás után térnek haza. A felkészülési tervekben szerepel február elején egy jugoszláviai túra három mérkőzéssel. Déli szomszé­daink férfias kemény játé­kából talán elsajátítanak va­lamit a piros-feketék, s hasz­nosítani tudják a bajnokság­ban. Hogy mi várható a csa­pattól, azt Géléi József tö­mören igy foglalta össze: — Tavasszal még ráteszünk egy kicsit. Hogy ez mire lesz elég? Majd meglátjuk. Együtt a gárda a laia, bemelegítő futáson Géléi Jóxsef a kapusokat „moigatja” A mexőnyjátékosok sem tétlenkednek Fotó: Nagy Zsolt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom