Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-14 / 295. szám
1976. december 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szemlélet és gyakorlat AKIK A LEGTÖBBET TUDTÁK . j A jászságiak remekeltek a megyei döntőn A töretlenül fejlődő jászsági népi együttes most is szép közönségsikert aratott. 11 közművelődés ^ latéiban éppúgy, minit a megítélésében, tehát a helyes szemlélet kialakításában jelentős fejlődést értünk el az 1974-iban kiadott közművelődési Watározait óta. A kö- zéllmiúlltban az országgyűlés megszavazta a közművelődési (törvényt, s az hosszú időre megszabja feladatainkat, jogaink és kötelességeink együttesébe ágyazva. A törvény helyes értelimiezése és megfelelő végrehajtása nagyrészt a közművelődés gyakorlati szakembereire, a népművelőkre hárul, de természetesen képzettsége, képességlei és lehetőséged szerint minden magyiair állampolgárra. Továbbra is a helyes szemlélet kialakítása az elsődleges feladat mindenütt, minden egyes emberben, merít ez az alapja a gyakorlati közművelődési munka eredményességének. Válóban minden egyes emberről szó van, mert nemcsak a közművelődés szakembereinek kell megfelelő szemlélettel rendelkezniük, hanem a társadalom valamennyi tagjának, hogy megértsék a művelődés szükségességét és fontosságát, belüliről fakadó igény támadjon bennük az önművelődés iránt. Jogunk és kötelességünk a művelődés. Jogunk személyünket tekintve és kötelességünk a társadalom iránt, hagy megvalósíthassuk az eddig felhalmozott tudást és gondolati anyagot, s gyarapítva adhassuk tovább az utánunk következő nemzedékeknek. A helyies szemléletet határozat és immár törvény rögzíti. de találkozhatunk még téves nézetekkel', elképzelésekkel. Hogy példát is mondják: egyeseken szinte meggyőződ ésként él még az a helytelen szemlélet, hogy a közművelődést egynek veszik a szórakozással, vagy pedig csak a művészeti tevékenység gyakorlására (amatőr formák) és megismerésére — élvezésére, részben el- sajátításária — alkalmát adó formákat számítják odá. Az ilyen szemlélet nem veszi figyelembe a munkafolyamat és a társadalmi összfolyamat igényt formáló szerepét, képtelen megérteni, hogy a közművelődés (általában a művelődés) nem akkor kezTörténetíró-vének! Küzdelmes életük, fiatal koruk emlékeit papírra vető, a település múltját a jövőnek mentő fáradhatatlan öregek. Jász- kiséren beszélnek így róluk, a helytörténeti szakkör tagjairól: Halász bácsiról, aki egy félévszázadon át „csor- dáskodott”, Szabó Sándorról, az egykori kanászról, meg a többiekről. Jászkiséren a művelődési házban hat éve alakult meg a helytörténeti szakkör. Húsz tsz-nyugdíjas, szinte minden falusi foglalkozást képviselő egyszerű parasztember alakította. A szándék, amiért vállalták a gyűjtés, a betűvetés „nehéz” munkáját, tiszta és’ nemes: megőrizni a település múltjának tárgyi emlékeit, történetét. A szakkör megalakulásának esztendejében egy 1860- as térkép alapján jegyzéket készített a mezőgazdaság nagyüzemi szervezése során megszűnt dűlők neveiről. Az értékes gyűjtést a múzeum díjazta. A Damjanich és a Jász Múzeum felkérésére készítették el a nagyközség 107 utcájának leírását és fotódokumentációját. Érdekes munka volt a „Ragadványnevek Jászkiséren 1699—1876 között” címmel végrehajtott gyűjtésük is. A szakkör tagjai a szolnoki Állami Levéltár anyagainak „böngészésével” 279 ragadványnevet dődiik. amikor a munkaidő végeit ér, hanem állandó jelfemzője az embernek, sőt, maga a munkafolyamat is szerves része. Természetesen jelentős a közművelődés szerepe a szabad idő hasznos eltöltésében is. Tudatosan ama keli törekednie, hogy utána mindenki „megújult emberiként” kerüljön vissza a termelési folyamatba. Ennek elérésére nincs abszolút recept, figyelembe kell venni, hogy az emberek különböznek egymástól műveltségük, mindenek előtt pedig a termelésben elfoglalt helyük és szerepük szerint. Ezért kell a közművelődés formáinak differenciáltaknak, „méretre szabottaknak” lenniük, ami természetesen nem jelenthet semmiben minőségi engedményeket. i- olyan Van azonban eset is, amikor nem a különbözőségeket, hanem éppen a hasonlóságokat kell figyelembe venni. Például a nagyjából azonosan képzett hasonló munkát végző tagokból álló szocialista brigádokban. Nem véletlen — egyre több példa igazolja —. hogy ezekben a brigádokban lehet könnyebben és gyorsabban kialakítani az új embertípust, amelyik élni tud a demokrácia adta lehetőségekkel, érti a kultúra folyamat-jellegét, s azt hogy folyamatos művelődése. önmagvalósítása az élet, a fejlődés elengedhetetlen feltétele. Ez adja a szocialista brigádok, mint munkahelyi kiscsoportok, rendkívüli jelentőségét a művelődésben. Ugyancsak helytelen szemlélet az, amelyik a közművelődést leszűkíti 'néhány művelődési ágra, helyenként csak az intézményes művelődési lehetőségekre vagy bizonyos tevékenységi formákra. A közművelődést a kultúra egészébe ágyazva, teljességében kell szemlélni; történetiségében, gyakorlatra irányultságában', társadalmi és gazdasági megalapozottságában és emberi vonatkozásaiban egyaránt. Ezért feladata a közművelődésinek — 'hogy hirtelen vett. egészen szélsőséges példákat mondjak —. hogy megismertessen az új képzőművészeti irányzatokkal, megtanítgyűjtöttek össze. E munkával pályázaton is részt vettek, és a bíráló bizottság kiválónak minősítette tevékenységüket. Mindamellett Szanku Tamás „Disznótorok Jászkiséren az 1910 előtti években” című munkájával, Tóth Károly 500 közmondás összegyűjtésével, Győri János a jászkiséri tanyavilág művelődési helyzetének feldolgozásával gazdagította a nagyközség helytörténeti anyagát. Az összegyűjtött anyagból jutott arra, hogy az idén is küldjenek be pályázatot, nem is egyet. A kollektíva Cefrevágás Jászkiséren, Szabó Sándor A dohánytermesztés története, Szanku Tamás Lakodalmi szokások Jászkiséren az 1914. élőtti időben című munkájával pályázott. A fáradhatatlan, sok szellemi értéket, tárgyi emléket felkutató és megőrző munkájuk elismerése, hogy a Néo- művelési Intézet a szakkört ettől az évtől megyei „honismereti bázishelynek” jelölte ki. Ez azt jelenti, hogy a jászkiséri helytörténeti szakkör ezentúl módszertani, tanácsadói feladatokat lát el. Értékes tapasztalatait a megye valamennyi helytörténeti honismereti szakköre felhasználja. Egyszerű parasztemberek munkájának elismerése ez. — Illés — son életritmusunk helyes szervezésére, segítsén egységes, megalapozott világnézetünk kialakításában, de például lakásunk értelmes berendezésében is — és így sorolhatnám naigyon hosszan. Erősen hangsúlyozva az említették kiragadott és leegyszerűsített példa-jellegét, hozzáteszem: ez is feladata a művelődési otthonoknak, az ifjúsági kluboknak és a hasonló intézményeknek. Ugyanakkor ezek az intézmények ezzei együtt sem, egész tevékenységükkel sem merítik ki — közéi sem — a közművelődés fogalmát. A kultúra ném öröklődik, minden újabb nemzedéknek meg keli tanulnia. A közoktatás és a rá szervesen épülő közművelődés munkája éppen a „megtanítás”. A legszélesebben értelmezett kultúra elsajátítása mindenki számára elengedhetetlenül fontos. A kultúra-elemek ismerete, birtoklása — úgy a tény-információs anyagé, mint az értékeké —. segít az emlberi szükségletek során felvetődő sajátos problémák megoldáséban. Milyen problémákról lehet szó? Nézzünk isimiét csak egyetlen példát! Mondjuk a technika rohamog fejlődése, a munkavégzésben bekövetkezett változások, a gazdasági fejlődés és az életforma szinkronba állításának probHérnájárál. Naigyon- magyan leegyszerűsítve így szoktuk ezt emliegietni: műveltebb, kulturáltabb munkás — termelékenyebb ipar — magasabb életszínvonal — több termékennyé tehető szabad idő. Csakhogy — s ez a lényeg — nem elég a lehetőséget megadni a kultúra elsajátításéhoz, hanem előbb tudatosítani kell megismerésének és megtanulásának szükségességét, fontosságát És ez is a közművelődés feladata. Nem folytatom vább 32t a „hangos; tűnődést”, bízva abban, hogy talán az eddigi példák is mutatják a megfelelő szemlélet elsődlegességét a közművelődési gyakorlattal szemben, dé éppen annak érdekében. Balassagyarmaton Bolgár témájú színpadi játékok A Nagy mérkőzés című bolgár film bemutatója után vasárnap, a balassagyarmati Madách Filmszínházban került sor a XII. Madách Imre irodalmi színpadi napok ünnepélyes eredményhirdetésére. A fesztivál záróakkordján, amelyen tizennégy együttes versengett az elsőségért, részt vett az irodalmi színpadi napok idei társrendezője, a budapesti Bolgár Kulturális Központ igazgatója, dr. Sztojan Radev is. A harmadik díjat a bolgár népköltészet, friss, ugyanakkor hiteles megszólaltatásáért a balatonboglári Diákszínpad kapta. A megosztott második díjat — a Bolgár Kulturális Központ nyolcezer forintos díját a balassagyarmati Tanács vándorserlegét — a budapesti Perem Színpadnak ítélték. Ugyancsak második díjjal honorálta a zsűri a kaposvári Fonómunkás Kisszín- padnak a száz évvel ezelőtti áprilisi bolgár nemzeti felkelést megidéző oratórikus játékát. A fődíjat — a Nógrád megyei Tanács vándorserlegét és a Bolgár Kulturális Köz- pon tizennégyezer forintos jutalmát — a KISZ Központi Művészegyüttes színpada nyerte el, Szombaton a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ színház- és Komarov- termében tartották a Ki mit tud megyei döntőjét, s eldőlt, kiket hívott meg a televízió a népszerű műsor országos válogató versenyére. A megyei elődöntők szak- zsűrijei 64 versenyzőt juttattak be a szombati, ma- rathoni vetélkedőre. A megyei döntő jól tükrözte szű- kebb hazánk amatőr előadóművészetének szakmai réte- geződését, fejlődését, színvonalát. A televízió szakemberei, akik két megye kivételével már látták az ország Ki mit tud mezőnyét, magas színvonalúnak ítélték meg a Szolnokon rendezett versenyt. Az országos válogatóra — amely még egyáltalán nem jelenti a képernyőre kerülést — a következőket hívták meg: Benke Márta jászárokszállási és Kovács Katalin jászfényszarui prózamondókat; a szolnoki Kőtövis együttest és a jászfényszarui Fortuna irodalmi színpadot; a mezőtúri és a kisújszállási ifjúmunkás kórust, a jászberényi Palotássy János énekkar kamarakórusát és a szolnoki Tiszaparli Gimnázium tercettjét; a folklór műsorral pályázók közül Mikó Anna—Csider István mezőtúri és Kota Miklós—Kota Sándor kisújszállási citerásokat. a mezőtúri Szivárvány citeraegyüttest, a jászberényi népi együttest és Völgyi Sándor szolnoki népi énekest; a tánczenekarok, táncdalénekesek közül a túrkevei Resistan együttes — szólóénekesük Lukácsi Lívia — jutott tovább; sikerrel szerepelt Fekete Katalin jászberényi csellista, Szabó Sándor törökszentmiklósi jazzgitáros. , Tóth Judit túrkevei versenyző (balett) és Tóth András artista (Karcag). Az országos válogató versenybe tehát tizennyolc fiatal előadó (együttes) jutott tovább —, köztük hat jászsági versenyző, illetve művészeti csoport. Figyelemre méltó a jászságiak szereplése, de Kisújszállás és Mezőtúr fiataljainak eredménye is igen szépek. Sajnálatos, hogy a megyeszékhely amatőr előadó- művészei a vártnál sokkal szerényebben szerepeltek. Érthetetlen, hogy a Tisza táncegyüttes miért nem pályázott erre a Ki mit lud-ra sem? Segítőszándékú elemzést kívánna meg a szakvezetők részéről a versmondók szereplése. Az országos válogatóra egyetlen versmondó sem jutott tovább. A megyei elődöntőkön történt szép számú részvétel — a szak- zsűrik 87 versenyzőt hallgattak meg — azt bizonyítja, hogy a költői szép szó tolmácsolása ma már tömegigény, s a versmondók többsége képes lenne — alapkészségüket figyelembe véve — a közönségízlés hatékony formálására is, ha az előadói pódiumra állók az arra illetékes közművelődési intézményektől — ide kell számítani az iskolákat, művelődési házakat, stb. — az eddiginél érdemlegesebb szakmai támogatást kapnának. Versmondóink ugyanis — általában — nem a tehetség hiányában estek ki a versenyből, hanem sokkal inkább rossz versválasztás, helytelen értelmezés és az idejét múlt versmondó stílus, a „szavalás” miatt. Ezt különben már többször szóvá tettük és a Ki mit tud megyei döntője is bizonyítja, hogy a versmondás színvonala évről évre csökken. Annál örvendetesebb viszont, hogy fejlődő ének- és kóruskultúránk a televízió szakzsürije előtt is megkapta a méltó elismerést. A kisújszállási és a mezőtúri ifjúmunkás kórusról az arra hivatalosan is illetékesek felsőfokú jelzőkkel szóltak. Ugyanígy nyilatkoztak a népzenei műsorral jelentkező versenyzőink teljesítményéről is. Az előző összevetés is bizonyítja, hogy az évek egymásutánjában tartó, folyamatos és szakszerű irányítás meghozza az eredményét, míg az alkalomszerű, egy-egy műsorkampányra történő „felkészítéssel” nem lehet számottevő sikert elérni. Reméljük, hogy az országos válogató versenyre került fiatal előadóink és együtteseink közül jó néhányat a képernyőn is viszontlátunk majd —. de akiket nem, azokat is dicséret illeti az eddigi teljesítményük alapján is, hiszen a televízió „válogató mércéje” hallatlanul magasan van és az országos válogató versenyen szerepelni már eleve nagy megtiszteltetés az ifjú amatőr művészek számára. Tiszai Lajos A jászfényszarui Fortuna irodalmi színpad gimnasztikái gyakorlatai a verseny egyik érdekes szirffoltját adták. Fotó: M. G. Mátyás István Á múltról a jövőnek Honismereti bázishely lett a jászkiséri szakkör Mikó Anna és Csider István citerások a legjobb mezőtúri citerás- hagyományokat követik.
