Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-12 / 294. szám

1976. december 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kétlebenyes igazolványképek Integráció a tüdőgyógyászatban Húzza ki magát, nyálazza meg a szája szélét, mosolyog­jon, mondja a fényképész az igazolványkép megrendelőjének, kattant, aztám kész, köszönöm, tessék szerdán jönni, húsz forint. Igazolványképet fotograjáltatunk személyazonosságiba, vasúti igazolványba, katona-, sportköri, klubtagsági könyvbe, mosolygunk, feszítünk, s „nyilvántartanak”. Húzza ki ma­gát, nagy levegőt vesz, visszatartja, nem lélegzik, nem mo­zog, jó, kész, köszönöm, felöltözhet — mondja az ólombe­tétes kötény mögé bújt „fotográfus”. Ezúttal fényképünk egy kicsivel lejjebb készült, s teljesen mindegy, megfésülköd- tünk-e előtte, nyálaztunk-e, a dokumentum legalábbis laikus szemmel egyforma: árnyékkép két lebenyről. „Tüdőportré” Százával, ezrével sorjáz­nak a tüdőgondozókban a kar­tonokba csúsztatott kétlebe­nyes igazolványképek, hogy a hetven éve megszületett tüdőgondozó szolgálatnak ál­landó információt szolgáltas­sanak sípoló légzsákunkról. Bukott úttörök A tüdőgondozó rendszer első szervezett állomásának Szombathelyt tartja a tüdő- gyógyás! szakma, ahol is 1906-ban kezdődött ez az akkor még reménytelennek látszó munka. Az úttörők mégsem a vasiak voltak. Szol­nok megyében, a hagyomány szerint Csépán 1905-ben pró­bálkoztak a gondozás meg­szervezésével, s hogy nem az ottaniakat ismerik el alapí­tóknak, az csak a helyi tá­mogatás hiányának, s a sze­rény anyagiakból következő bukásnak a bűne. Amíg például 1960-ban Szolnok megye az új meg­betegedéseket tekintve az elsők közt volt, most a lista végén áll. Mindez a kedve­ző mutató sem jelent abszo­lút mentességet: az idén is például mintegy kétszáz új beteget fedezték fel a fény­képlajstrom alapján. Az egész lakosságra kiterjedő kötelező szűrővizsgálat hasz­nos és fontos, lehetővé te­szi az állandó alapos megfi­gyelést, a betegek, a veszé­lyeztetettek, a gyógyultak nyomonkövetését. Elvileg. A mindennapos gyakorlat­ban azonban olyan eset is előfordult, hogy „Koch-pozi- tív” fertőzőbeteg feküdt tbc- mentesekkel egy kórterem­ben. mert senki nem tudta róla (bár a gondozóban nyil­vántartották), hogy gümő- kórterjesztő. Nem történhet meg ha­sonló eset, ha a gondozóin­tézet, az alapellátás' és a kórházak, de egyáltalán az intézet és az állampolgárok­kal foglalkozó szervek közt állandó és élő a kölcsönös információcsere. Mint dr. Helf László megyei tüdő- gyógyász főorvos, a megyei tüdőgondozó intézet igaz­gató-főorvosa elmondta, Nagykörű Község Tanácsá­val és a körzeti ellátással ezt az ideális együttműkö­dést már sikerült megvaló­sítani. Ha onnan elköltözik, vagy oda érkezik valaki, a tanács rendszeresen közli a tüdőgondozóval. Kár, hogy ez az adatszolgáltatás a la­kás ki-bejelentkezéssel nem oldható meg, hogy elkerül­nénk a fölösleges idézgeté- seket. Régi rendszer új szervezetben S az isi kár persze, hogy ha egy .kiszűrt’’ beteget kórházba utalnak, ugyanazo­kat a felvételeket el kell ké­szíteni róla, amelyeket pár héttel előbb a gondozó er­nyőfénykép szolgálata elő­hívott. Apróság? Ahogy vesszük — leszámítva a fö­lösleges vizsgálatot, szemé­lyenként 3—400 forint plusz, hogy a leletet a beteg nem viszi magával. Pedig ezért az igazolványképért nem a „kuncsaft”, hanem az állam fizet. Ez és még jó néhány át­fedés, párhuzamos vizsgálat megszűnhet a jövőben. Dr. Helf László lesz annak az új intézménynek az igazgatója, amely — mint már koráb­ban megírtuk — 1977. janu­ár 1-től az integrációnak megfelelően Szolnok megyei Tanács Tüdőkórház-gondozó Intézet néven alakul, s a korábbi gyakorlattól eltérően egy „fedél” alatt lesz a gyó­gyítás és a gondozás. Gipszkötés tüdökórházban? Az említett fertőző bete­get, jóllehet baleseti sebé­szeti páciens volt, megfele­lő együttműködés esetén a tüdőgyógyintézetben kellett volna kezelni. A jövőben a tervek szerint az új integ­rált tüdőgyógyászati szerve­zet a különböző kórházi társ­osztályokkal együttműködési megállapodást köt, amely szerint az oda tartozó, de a tüdőgyógyászok által nyil­vántartott betegeket a tüdő­kórház felügyelete alá von­ják. Ilyen alapon aztán akár természetes is lehet majd — mint dr. Helf László elmond­ja —, hogy tüdőkórházban gipszkötést kap a beszállí­tott beteg. A tüdőgyógyászatban is megvalósuló integráció lehe­tővé teszi az egységes szak­mai irányítást, amely termé­szetesen a szervezetileg a helyi, járási, városi tanács­hoz tartozó tüdőgondozókra is kiterjed. Tizenegy gondo­zóra — ahol tízezrével sor­jáznak kétlebenyes igazol-i ványképeink. — i — A kunhegyesi Afész kultúrcikk H üzletének kirakata — sze­rencsére elég aprócska — áru- bőséget tükröz: kicsiknek ma­cikat, villamosokat, autókat, na­gyobbaknak társasjátékokat, hangszereket ajánl. A kirakat­rendező — ahogy ilyenkor szo­kás — még az ünnepi hangu­latról is gondoskodott: kará­csonyfa-füzérekkel, csillogó-vil­logó díszekkel. Minden rendben is volna, de ...! Az üzletben csak azt lehet vá­sárolni, ami a kirakatban van. A legutóbb — októberben — ér­kezett áruk között hiába keres­nek például a vásárlók babákat, villanyvasutat, praktikus mű­anyag járműveket, fa építőkoc­kákat és még sorolhatnánk ... így hát jönnek-mennek az em­berek — veszik, ami van, mert később esetleg még ez sem lesz. Megnyugtató ígéret viszont akad: december közepén kap a bolt új játékokat. Csak az a kér­dés — nem későn? Nem lett volna jobb elkerülni a zsúfolt­ságot? (Fotó: N. Zs.) FOLTOK A KIRAKATOKON r É szrevették már? A já­tékboltok kirakatüve­gein szaporodnak az apró, pici foltok. Bábszem- nyi, borsónyi, diónyi nagysá­gú kis maszatok, néma tanúi a nagy érdeklődésnek a sok­sok baba, mackó, felhúzhatós játék iránt. Ezekben a na­pokban hány és hány aprócs­ka orr nyomódik erősen az üveghez, hány parányi ujj tapad erősen hozzájuk. hisz mögötte a mesevilág tárulko­zik a csöppnyi emberkék elé. Ha másról nem is, de a já­tékboltok, a cukorkásüzletek kirakatairól, meg ezekről az apró foltokról csalhatatlanul következtetni lehet: itt a tervezgetések, a kérések ide­je, rövidesen karácsony. A várost járvq a kiratokat nézegetem, meg ezeket az ap­ró maszatokat, és felötlik bennem: több mint harminc éve — milyen gyorsan rohan­nak az évek — a magam ko­rabeliek, mi is mint gyere­kek ácsorogtunk a város ki­égett boltjai előtt. Nem volt ott játék, még egy szem cu­korka sem, csak rom, meg mérhetetlen szegénység. Hisz a város, éppen csak ocsúdott a sok borzalomból. amit át­élt, éppen csak ízlelgette a szabad levegőt a szolnoki ember. És tudta, az ország más vidékén még pincében rettegnek a holnaptól, még fegyverek torkolattüze fé­nyesíti az éjszakát, még vér folyik az életért. Igen, itt Szolnokon kará­csonyt váró napok köszöntöt­tek ránk,, de én tudtam, hogy nem lesz karácsonyfám, nem lesz cukor, dehogyis kapok játékot, — az örömöt, a szép gyerekkort elvitte a háború. Aztán egy napon — akár csodának is nevezhetném — anyám az utcán egy fenyő­gallyat talált. Hazahozta, ott­hon titokban fehér selyám- papírba (apám őrizgette, hogy jó lesz majd dohányt' sodorni bele, hisz a cigaretta is nagy úr volt) apróra vágott görhét csomagolt (milyen fi­nomság volt akkoriban ez a kukoricalisztből sütött ele­del) még ollóval ki is cifráz­ta a papír szélét. Olyan volt éppen, mintha igazi szalon­cukor lenne, csak éppen a sztaniolt felejtették le róla, és tette az üvegbe állított fe­nyőgallyra. Este, amikor el­keseredetten ültem a kony­haasztalnál, egyszer csak megszólalt az anyám: gyere csak be a szobába! Nézd, hozzánk is megjött a Jézus­ka! Ma is érzem az orrom­ban az egyetlen gyertya il­latát. Ma is látom az árva gallyat, a fehér selyempapír­ral a. dunsztos üvegben. És látom, hogyan folyik apám, meg anyám könnye. Anyám volt az áldott Jé­zus, meg az apám. És boldo­-w- Jár-' A Vígszínház bemutatója Szolnokon Hernádi Gyula: Királyi vadászat A Vígszínház társulata — a Szigligeti Színházzal kötött cserejátékakció keretében — hétfőn és kedden — az anya- színházbeli premier előtt — Szolnokon mutatja be Her­nádi Gyula Királyi vadászai című darabját. Mi történt volna, ha IV: Károlyt, az utolsó Habsburg uralkodót és feleségét meg) gyilkolják, amikor második magyarországi visszatérés sükre készülnek? „Királyi párt” — alteregókat — kell keresni, s el kell velük ját­szatni a két halott valós» „történelmi” szerepét. A dráma főbb szerepeit Szabó Sándor mv„ Tordy Géza, Bánsági Ildikó, Ko> vács István, Pándy Lajos és Szombathy Gyula játsszák. A rendező: Marton László. SZOMORÚJÁTÉK JSB ] V--------------------------------------------------------------------------J Nem írom meg a nevét, bár szivem szerint a teljes személyleirását is megad­nám, rokonok, ismerősök feltüntetésével, de nem megy. Kicsikart Ígéretem van rá. Hogy miként? Megmondom a végén. o Díszlet I. Szolnok. Jóindu­lattal takarosnak is mond­ható városszéli ház, idmlomos udvarral, az ól féle alsóépü­let előtt fűrészbak. rajta karvas tagságú akácfa várja a kivégzést. Friss még. levél­maradványok fityegnék a gallyain. Ezzé;) fűtenefc ma. A szín baloldalán a ház sar­ka, a bejárati ajtón gyűrött, hajdan-fehér függöny. Az át­tekintést drótra aggatott gyenmekruhák akadályozzák, s a néző a méretekből. a nadrágokból egy pillantás­sal megállapítja: egy négy­éves forrna, meg egy két év körüli kisfiú lehet ott, ahová nem látunk be. Főhős be. Aztán ki is men­ne, de Megállítom mondván, hogy őt keresem, mert hal­lottam, hogy (jaj, hogy mondjam szépen?) „nem áll a családfői hivatás magasla­tán”. Egy idegen figyelt fel a gyerekére, amikor az ke­nyeret kért tőle. Óh. kénem, minős itt semmi probléma a gyerekkel, dehogyis van. nem is értem, mit akar tőlem, azt se tudom, hogy vallójában ki, vagy micsoda, de ha ar­ra kíváncsi, hát dolgozom, mosit éppen a húsiparnál és a hűtőbe járok be sokat, és hordom a féldiszmókat. csak gok voltunk, mert éltünk, mert együtt Vehettünk. Ez volt a mi legnagyobb ajándé­kunk, amit egymásnak ad­hattunk. Karácsonyra készülődünk. ■Megjelentek az apró maszat- foltok a játékboltok, a cu­korkásüzletek kirakatüve­gein. Itt is. ott is a lakások­ban már megteltek a szekré­nyek legfelső polcai játékok­kal, egymásnak szánt aján­dékokkal, sok-sok örömöt, boldogságot ígérő csomag- gokkal. Már javában árusít­ják a fenyőfákat, a különféle csillogó díszeket. Nézegetem az ünnepi készülődést, és ar­ra gondolok: de jó, hogy a mi gyerekeink nem tudják mi az, szegény karácsony. De jó, hogy nyugodtan, örömmel készülhetünk a családok ün­nepére. Milyen jó érzés biz­tosnak Venni abban, hogy ná­lunk mindig, évről évre szeb­bek és gazdagabbak lehetnek az ünnepek. y. v. hát nagyon nehéz mert ugye nem vagyak az az erős fizi­kai alllkat,- de hát csak csiná­lom ... — Tehát mióta nem doigo- ’ zik? — Izé ... egy hete ... hó­napja ... ? Főhős pánikszerűen el, s rögtön vádlón megjelenik a színen a munkakönyv: „ok­tóber tizenharmadikán KI­LÉPETT”. o Díszlet II. Szoba-konyha albérlet, a konyhában egy­más hegyén-háián minden, ami egy család életéhez kell A szobában ágy. asztal, ku­tyahideg, sose fűtött kályha. A konyhában tűzhely — ma­réknyi szénnel, akácfa dara- rabokkal. Ez volt a bakon. A konyha most vasaló, gyerek­szoba, társalgó, mosdó, nap­pali. ebédlő... Ebédlő? (Zs. a négyéves gyerek a vállát vonogaitja, a fejét rázza. Azt kérdeztem, mit reggelizett és mit fog ebédelni. A másik, másfél éves, kiságyban fekszik, agy- műtétes, beteg.) Anya. Széparcú, tiszta, nyílt tekintetű, szemében ta­nácstalanság, riadtség búj- kál. Panaszkodik. Szorultság, ra (gyermekgondozási se­gélyből négyen élnek!) férj­re, (Jaj, csak az ital ne len­ne. az tette tönikre ...) Hirte­len hangot vált — bejött a házinéni. Az anya hazudik. Falaz. (Igen, most éjszakás, éjszaka megy dolgozni a hús­iparhoz, a hűtőbe jár. hord­ja a féldisznókat.) Miért? Azért, mert a háziasszony felmondott, menjenek, ha az ember munkakerülő. Az anya hazudik az albérletért, az otthonáért, a gyerekekért, a férjért — akit ő tart el gyermekgondozási segélyből. Nem ő — az áUllaim! Alkohol. Az apa első nagymonológja. Lélefcmar- cangoló önvád, vád a kör­nyezetre, a körülményekre, az előző feleségre, mert jó volt, mert nem volt jó, az öccsre, a bátyra, az apá­ra, aki jó volt, az anyára, aki most is az, bűnös az egész világ, a rokonok, akik­nek nem tetszett, ha ellopta az „egy kis ezt-azt, mért hát sajnos, ha az ember piás...” úgyhogy a bajok oka az al­kohol. Nem én, á dehogy,, az alkohol! No de most. szedem az Anthetylt, leszokom. Itt egy lemondó kézlegyin­tés az anyáitól (szedted már máskor is, de abba is hagy­tad.) Költségvetés. Mára van, tíz forint. (A házinéni adta kölcsön). A család négytagú, ez tehát fejenként két forint ötven fillért jelént. azaz het­ven deka kenyeret. Az apa most vett egy doboz Mun­kást. Háromhatvan. Egy kiló kenyér. Tűzrevalóra nincs gond. a szomszéd télken még mindig van akácfa. Ebéd is kerül máira', belsőségpörkölt lesz. (A házinéni adta.) Holnap, holnapután? Majd lesz valahogy. Jön a gyer­mekgondozási segély. Felelősség. Az van kérem, avagy az apa második nagy­monológja. Mert bizony tud­ja ő, hogy felelős a család­jáért, a két szép gyerekéért, akdt» ő annyira szeret, meg hát gzok, is őt, mert a múlt­kor ,s, amikor külön éltek, azért könyörögte vissza ma­gát, mert a gyerek, hát az a minden. Éppen ezért, ezekért nem dolgozhat az ember ezernyolcszáz forin­tért. meg nem dolgozhat az emlber olyan helyen, ahol le van kötve egy helyre, mert kérem aki mozgékony, mint ugye én is, annak szabadság, mozgás kell. Mennék én munkába, de tudja milye­nek mánapság az irodáikban, amiktől már borzong is az ember, ha meglátja az ajtót, szóval ott kinyitják a mun­kakönyvét és meglátják hogy kilépett, már köszönik is szépen. Itthon meg a gye­rekek. Hát igen, kiléptem. Sajnos, így van ez. Bánt is a dolog, de hát mit csinál­jak. Keressék munkát? Munkakönyv. Persze, kéz­nél van. Tizenhat évvel ez­előtti az első 'bejegyzés. Ti­zenöt... és féllel a második. Tizenhárom munkahely, de ezek közt volt egy majd­nem ötéves! Jövő? Az anya sóhajt a gyerek nem érti, miket kér­dez ez a bácsi, az apa újabb elméleti fejtegetéshez leve­gőt vesz. Ne várjuk meg, míg kifújja. Függöny. o Epilógus. Azzal a sovány vigasszal jövök el, hogy a zsebemben talált csokidarab - bal „valamit segítettem” a gyereken, amikor az apa az utcán utánam rohan. — Ezt meg akrja írni? — Meg. — A név is ki lesz téve az újságba? — Ki. A teljes név. — Akikor engem teljesen agyanvág. Nem vesznek fel sehova. Uram, van magá­nak felelősségérzete? — Van. — Na látja, a gyerekekre gondoljon. Ue is rám, a gyerekekre! Én leszek az új bűnös! — Jó. (Hagyom magam zsarolni.) Ha most azonnal indul munkát keresni, lehet róla szó. — Megyek. Ment, kereste. Valóban. Még keresi. A két gyerek várja: megtalálja-e végre? Igriczi Zsigmond

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom