Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-11 / 293. szám

1976. december 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kezdődhet a munka! Felújítják a tiszafüredi múzeumot Szép, népi klasszicista stí­lusú épület Tiszafüreden, a Kun Béla sétányon: a Kiss Pál Múzeum. Jövőre lesz ke­reken száz esztendeje, hogy a múzeumot létrehozták. Rit-* ka jubileum — az országban alig akad hasonló korú köz- művelődési intézmény. A megyei tanács, a megyei mú­zeumi igazgatóság és Tisza­füred párt-, állami vezetői elhatározták, hogy az évfor­dulóra felújíttatják az épü­letet. A megyei tanács más­fél millió forintot adott erre a célra. A rekonstrukció ter­vét a Középülettervező Vál­lalat fiatal mérnöke, Laczko- vics László készítette el. Lel­kesítőén szép, átgondolt, ala­pos tervet alkotott. Egyetlen — sajnos nem elhanyagolha­tó' — hibával: a terv kivite­lezése több mint 3 millió fo­rintba kerülne. Másfél mil­liónál viszont nincs több pénzük a tiszafüredieknek, össze kellett hát ülni az il­letékeseknek, — megrende­lőknek, tervezőnek, kivite­lezőnek — hogy tisztázzák a helyzetet, és megkezdőd­hessen végre az öreg ház felújítása. Vita volt, de meg; érte. Végeredmény? Laczkovics László terve­zőmérnök : — Az általam készített terv több lépcsőben megva­lósítható. A megbeszélésen az egyes részleteket fontos­sági sorrendbe állítottuk* pontosan elhatároltuk, mi az, ami „belefér” a másfél millió forintba. — És mi „fér bele”? Kaposvári Gyula, a me­gyei múzeum igazgatója: — A leglényegesebb fel­újítási teendőket -el tudjuk végeztetni. Űj, korszerű fűtési kap az épület, bevezetik a vizet, a mostani ócska hajó­padló helyett svédparketta burkolja majd a két kiállí­tási egységet, az állandót és az időszakit. A felújítás jó­voltából a kiállítótér a je­lenlegi másfélszeresére nö­vekszik és javulnak a rak- tározási feltételek is. Az új kiállítások építéséhez a Kuli turális Minisztérium külön pénzügyi keretet biztosit: le­hetőség van arra, hogy kor­szerű, többféle technikai eszközzel „színesített” tár­latok fogadják majd a látó- gatókat. Az épület főbejáratában tábla: „A múzeum átépítés miatt zárva. Nyitás 1977. ok­tóberében”. (Október: múze­umi, honismereti hónap) Bent dobozokba csomagolva a „kincsek”. Hamarosan üres lesz az épület. Kosaras Béla, a kivitelező a tiszafüredi költségvetési üzem műszaki vezetője: — Legkésőbb jövő év ele­jére munkához látunk. Való­színűleg félév alatt készü­lünk el. Kezdődhet hát a munka! De nemcsak a másfél millió forintot érő. Rente Ferenc, a tiszafüre­di Nagyközségi Tanács el­nöke pontos listát kér arról* mik azok a felújítási felada­tok, amelyek társadalmi munkával megoldhatók. Mi­ért? — A tiszafüredi lakosság, szocialista brigádok, gazda­sági szervek az elmúlt idő­szakban sok esetben bizo­nyították: képesek összefog­ni, olyan munkát végezni» amiért nem pénz jár fizeti ségül. A múzeumra büzskék, szeretik. Szeretnénk a mú­zeum felújításához társadal­mi erőket is mozgósítani. Talán a terv következő „lépcsőjét” meg tudjuk így valósítani. Sz. J. December 28-án nyit Újjáépült a fővárosi Bábszínház Nemzetközi mércével mér­ve is korszerű, nagy színpa­da fogadja december 28-tól a budapesti közönséget az új­jáépített, modernizált báb­színházban. amely ismét a Népköztársaság útja 69. szám alatt játszik a jövőben — je­lentette be dr. Szilágyi De­zső igazgató tegnapi sajtótá­jékoztatóján. Az új bábszínház önálló próbateremmel, stúdiószobá­val. hangtechnikai helyiség­gel, valamint különleges zsi- fiórpadlással, záporberende­zéssel rendelkezik. Az új né­zőtéren a korábbinál vala­mivel többen, 378-an követ­hetik figyelemmel a produk­ciókat. A bábszínház első két elő­adását december 25-én és 26-án a Középületépítő Vál­lalat dolgozóinak gyermekei számára tartja, míg,» a fel­nőtteket a december 27-i elő­adáson fogadják. A hivata­los megnyitóra december 28-án kerül sor. A színház vezetői a régi Jókai téri ott­honban kívánják kialakítani az országos társulat központ­ját, míg a most átadott lé­tesítmény elsősorban a bu­dapestiek centruma lenne. TÉLI TÁRLAT 76 Készülődés a jubileumra A Szolnok megyei képzőművészek évi utolsó közös kiállítá­sót már a jövő esztendei jubileum ünnepi hangulata fűti. Nemcsak a bemutatott művek kvalitása jelzi a közelgő év­fordulót, de a kiállitómüvészek névsorának bővülése is. Most szerepelnek első ízben tárlatunkon azok a művészek, akik az esztendő folyamán hosszabb-rövidebb ideig a művésztelep vendégműtermében alkottak. Régi hagyomány újult fel a vendégművészek meghívá­sának lehetőségével. 1902. június 29-én adták át a régi szolnoki vár helyén felépí­tett műtermeket a kérelmező művészeknek, de a tagok mellett — Bihari Sándor, Fé­nyes Adolf, Hegedűs László, Szlányi Lajos, Zombory La­jos — szinte az első időktől kezdve mindvégig dolgoztak tanítványok, vendégművé­szek is. A magyar művészet nem egy jeles mestere for­dult meg. és kötődik így a szolnoki művésztelephez. A felszabadulás után 1952 és 1960 között működött néhány műterem beutalásos rend­szerrel, azóta viszont kiállí­tásainkon a telepről csak ál­landóan itt lakó művészeink munkásságával ismerkedhet­tünk. Gácsi Mihály és Palicz József távoztával most újra alkalom nyílt e művészeti életünk szempontjából min­denképpen kedvező forma felújítására. Gyurcsek Ferenc szobrász- művészt nem szükséges me­gyénk közönségének bemu­tatni. Szolnok Jubileumi em­lékművéről mindenki ismeri nevét. Betongyári anyag­kísérleteinek néhány munká­jával szerepel a kiállításon, melyek közül az Örökség a legérleltebb. Mellettük a ki­tűnő kompozíciójú bronz Beatrice a tárlat egyik leg­jobb munkája. Ezüst György festőművész egy képével jel­zi itt-tartózkodását. amely- lyel felébreszti érdeklődé­sünket további munkái iránt. Kajári Gyula grafikusmű­vész két szénrajzának azért örülünk különösen, mivel gyakoribb jelentkezése kiál­lításainkon Szolnokhoz kötő­dési szándékát éreztetik. A vendégek mellett üdvözöl­jük Szabó Ágnes grafikust, aki két finomvonalú Tabán tollrajzával először szerepel a Képzőművészek Szövetsége Közép-magyarországi Terü­leti Szervezetének Téli Tár­latán. Érdekes módon a szobrá­szati anyag jelentős részével előbb találkozhattunk másutt, mint itthon. Ennek persze csak örülhetünk, mert alko­tóink a Szolnokhoz kapcsoló­dó képzőművészet erényeit hírelik munkáikkal ország­világ előtt. Papi Lajos két nagyszerű kis intim portréja közül a Bogdánka Lengyel- országból került a Damja­nich Múzeum kiállítótermé­be. Nagy István, aki bemu­tatott Kiselefánt munkájá­val állatszobrai között a leg­jobbat formázta, ízes-sommás Számadójával Debrecenben szerepelt. Simon Ferenc ha­talmas kőtömbre komponált apró Diogenész figurájára még emlékezhet a tárlatláto­gató. Hasonlóan kiváló ötlet­ből fakadó, szintén kő-ólom- figurás Küzdelem munkájá­ra a pécsi Kisplasztikái Biennálén figyeltünk fel el­sőízben. Szabó László sok­szor dicsért portréinak sorát méltán díszíti az Ági. A meg­közelíthetetlen bezártságot, tisztaságot rejtő fehérmár­vány leányarc a Szegedi Nyári Tárlat legjobb portréja volt. Jászberényi festőink közül Benke László és Sáros And­rás szerepel. Ha közöttük említjük az alattyáni Gecse Árpádot is, ismét meggyő­ződhetünk arról a következe­tességről. amellyel az évek­kel ezelőtt kiválasztott utat folytatják. A látványból ki­indulva, ahhoz többé-kevés- bé ragaszkodva Benke Lász­ló expresszívebb színekkel, Gecse Árpád erős kontúrok­kal kerített dekoratív, pasz­tell foltokkal. Sáros András néha köddé-párává szürkülő tónusokkal, de mindig a Jászságot vallatja. Sáros András Elhagyott tanya c. munkájának érzékeny átme­netekből kiboruló színgazdag­sága az Alföld témájának ki­meríthetetlen és megunha­tatlan témabőségét, apró részleteinek „festői” vonzá­sát bizonyítja. Chiovini Ferenc bemutatott képei szintén ezt igazolják. Őszi napsütés c. festménye mutatja, hogy az idős mester régi, kedvelt témái és esz­közei mellett friss energiá­val újabb megoldásokat is próbál. Berényi Ferenctől ör­vendetes számú alkotást lát­tunk. pontosabban a kedve­zőtlen világítás, védőüveg miatt csak sejtettünk. Vala­milyen fény-megoldást kelle­ne találni Berényi képeinek installálásához. Ugyanis mély tónusú színei művészetének lényegéhez tartoznak, s kel-, lő világítás híján élvezhetet­lenek. Baranyó Sándor Tuli­pánok munkája bizonyítja, hogy a virágcsendélet festői lehetőségei kimeríthetetlenek, ugyanígy Fazekas Magdolna képei a tavasz, a nyár szí­neinek, hangulatainak ki­fogyhatatlan bőségét dicsé­rik. Meggyes László biztos kvalitású tájai mellett ki­váló Fiam portréja a Téli Tárlat legújabb munkája. Egri Mária Otthonra várva Sok könyv várja ilyen türelmetlenül új otthonát: az öcsödi könyvtárat (MG) IVO ANDRIC HAZUG Március. Borongás, hűvös böjti nap fény és zöld nélkül, mjnden olyasmi nélkül, ami kitéphetné a tespedésből a négy fiút és kielégít­hetné változatosságot és izgalmakat sóvárgó határozatlan, ám eleven vá­gyukat. Egyetlen szórakozásuk az, amit most csinálnak: üldögélnek a megfeketedett, kidőlt deszkakeríté­sen, amely egy romhalmazt és egy elhagyott házat vesz körül. Ez az egyetlen szórakozás, ame­lyet ezen a napon találhattak ma­guknak. Csak azt tudják, hogy elé­gedetlenek; se nem éhesek, se nem szomjasak, de kíváncsiak mindenre, még ha nem is tudnák megmondani, mire sóvárognak, és hogy hányféle vágyuk van. És amíg üldögélnek, az egyikük lassan és hangosan mesél. A szőkehajú, rövidlátó apró fiút egy regény hőse után Aleknak hív­ják. Tehetős szülei vannak. Szeret olvasni, és minden zsebpénzét ötfil­léres füzetes regényekre költi; el tudja mesélni, amit olvasott, szé­pen és hűen, semmit sem változtat­va meg; amilyen élvezettel mesél, olyan élvezettel hallgatják a bará­tai, és komolyan hiszik mindazt, amit mond nekik, nem is gondolnak arra, hogy Alek olyasmit mesél, amit mások találtak ki és írtak meg. Mert az igazság az, ami a legkevés­bé látszik annak, és mindig ott van, ahol látni akarják. A lényeg az, hogy ebben az unalomban akad va­lami, ami fel tudja izgatni és meg tudja mozdítani a képzeletet, vala­mi más, minit ez a szürke délután a kövektől feltúrt meredek utcán, a megroskadt kerítés mellett. Közben kellemetlenség is törté­nik, amely elrontja még ezt a sze­gényes örömet is. A fiúk között min­dig vannak olyanok, akik félbesza­kítják a mesét, vagy hozzátesznek valamit, s így széttörik az illúziót, amelyet keltett. Egyszer egy kora­vén szkeptikus, aki szeret közbe­szólni, és mindennel vitatkozik, más­kor valaki a született fantaszták és hazudozók közül, akik mindjárt azo­nosítják magukat az elbeszélés hő­sével, kisajátítják a hőstettét, és ar­ra törekszenek, hogy — ha már tet­tekkel nem tudják — szemtelen ha­zugságaikkal múlják felül. Egyik is, másik is nyomasztó és kellemetlen, mert elrontja a játé­kot, és zavarja az élvezetet. Ezen a napon ezt a szerepet egy • bizonyos Cárevics vette át, a kávé- ház-tulajdonos régtől fogva hence- gőnek és nagy hazugnak ismert fia, egy jól táplált, erős fiú, akinek nagy kék, merev nézésű szemében ter­mészetellenes fény csillogott. Alek szépen és ihletetten mesélt egy itáliai banditáról, aki valójá­ban a gazdagok ostora és az igaz­ság s az árvák oltalmazó ja volt. A marseille-i öböl egy sziklás szigetén erődbe zárták, ám sikerült elfűré­szelnie a börtönablak rácsait, és nagy magasságból a tengerbe vetet­te magát, ahonnan jószívű halá­szok mentették ki és vitték a szá­razföldre. Amikor Alek befejezte az elbeszé­lést, a fiúk az álmélkodástól némán bámultak maguk elé. Egyedül Cá­revics állt fel hirtelen, egy pillana­tig valahová a messzibe révedt, az­tán mesélni kezdte, hogy amikor a nyári szünetben Hercegovinában volt a rokonainál, ő még magasabbról ugrott be a Neretváiba, s valamilyen kitüntetést, is kapott ezért. Vonta­tottan beszélt, nem meggyőzően, erőlködve kereste a még nagyobb szavakat a hőstett ecsetelésére, ame­lyet soha senki nem vitt véghez és amelyet abban a pillanatban ta­lált ki. A fiúk egy darabig zavar­tan hallgatták, ám Alek hirtelen felemelkedett. oldalépett hozzá, mintha meg akarná ütni, de ehelyett rekedten és keserűen csak azt mondta: — Miért hazudsz? És kétszer megismételte ezt a kérdést, amelyet úgy mondott ki, mintha a szánalmas Cárevics fölé és mögé irányozta volna, valahová a távolba, mintha a hazug világ min­den hazugságának címezte volna. Aztán hallgatott egy darabig, szem­mel láthatóan nem várt választ. Majd közelebb lépett a csüggedt Cárevicshez, és a szemébe nézve, va­lamivel halkabban, egy csöpp meleg­séggel és szinte részvéttel a hang­jában így szólt: — Mit hazudsz, szerencsétlen? Ezt mondván hátravetette a fejét, és pápaszemének nedvességtől har­matos üvegén megcsillant a látóha­tár alján lebukó nap bágyadt fénye. Zahemszky László fordítása A tavaly elhunyt Nobel-díjas író bel­grádi Politikában megjelent utolsó írá­sának egy részlete. Ma: Ki mit tud Megyei döntő Szolnokon A televízió közeljövőben induló, népszerű Ki mit tud műsorsorozatának megyei elődöntői lezajlottak. Vers­mondók, irodalmi színpadok, énekesek, zenészek, tánco­sok százai igyekeztek jól sze­repelni, hogy bejussanak a megyei döntőbe, ahol eldől: kit hív meg a televízió ... A veresenyt a Ságvári Endre megyei művelődési központ színháztermében és a Komarov teremben tart­ják ma délután két órától. Mezőtúrrá! Üdvözlet az olvasónak A rádió irodalmi osztá­lya mta 17 óra 40 perctől Mezőtúrról, a főiskola dísz­terméből közvetíti az Üdvöz­let az olvasónak című iro- dailimi rejtvényműsort. A főiskola közművelődési bizottsáiga ezúttal is meghív­ja az érdeklődőket a Rap- csányi László vezette műsor­ban való aktív részvételire. A Dorogi Zsigmond szer­kesztette egyenes adásban Berek Katalin, Bessenyei Ferenc, Ceglédi Edit. Dévai Nagy Kamilla. Horváth Fe­renc, Kohut Magda, Lőte Attila és Ungvári László lép­tnek fel. Szebbek, tartalmasabbak lesznek az ój tankönyvek Az új taniterveket 1978-tól fokozatosan vezetik be, s ezzei párhuzamosan új tankönyvekből fognák majd tanulni a diákok az általá­nos és középiskolákban. Az új tankönyvek egy részén már dolgoznak a tankönyv­írók a többiekre folyamato­san hirdette, illetve hirdeti meg a pályázatokat a Tan­könyvkiadó Vállalat. A tankönyvkiadás folya­matosságát és összhangját az Oktatási és Kulturális Mi­nisztérium vezetőivel közö­sen megvitatott és elfogadott nyolcéves tankönyvikiadási terv biztosítja. Eszerint az induló, 1978—79-es tanéviben 108 feile új tankönyv készük a következő évben 173. azt követően pedig 177 féle. Az 1981—82-es tanévben megje­lenő 203 féle tankönyvvel ér­kezik el a kiadás a csúcsra. Nyolc év alatt összesen 1041 féle tankönyv lát napvilá­got. 46-tai kevesebb, mint amennyi ma a Tankönyvki­adó gondozásában forgalom­ban van. Teljesen kicserélőd­nek tehát a tankönyvek, s ha kevéssel is, apad a szá­múk. Űj vonása még a nagysza­bású programniák, hogy 64 féle kísérleti tankönyv meg­jelentetése is szerepel ben­ne. A „csúcsévben” kiadandó 203 félte könyvből 120 lesz a tankönyv, 46 a munkafüzet és feladatlap. 22 a tantervi útmutató és 15 a kísérleti tankönyv. Javulás várható tehát a kivitelben, ennél lényegesebb azonban, hogy korszerűbbek lesznek a jövő tankönyvei tartalmukban is. A figyelem előterében áll az életkornak megfelelően a stílus is. Az alapvető köve­telményt — áz érthetőséget, a tanulhatóságiot — követke­zetesen kívánják érvényesí­teni. A tankönyvkiadó szak­emberei a szerzőkkel kar­öltve arra törekszenek, hogy végképp száműzzék az erő­szakolt didaJkticizmust a gyerekekhez való „leereszke­dést”. Ez a tudatos törekvés hogy a következő években megjelenő tankönyvek szép magyar nyelven közvetítsék az ismereteket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom