Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-08 / 290. szám
1976. december 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Elszalasztott lehetőség Egy alig félórás beszélgetés a képernyőn, méghozzá tíz óra körül este. mikor a fáradtabb néző már igencsak álomba szendéről, mi az a hét programjának egészében: csepp a tengerben. Hogy mégis róla szólok, annak az a legfőbb oka, mert a harminc- perces dialógus azok közé a programok közé sorolható, amelyeket a televízió elszalasztott lehetőségei között tarthatunk számon. Az időmennyiség persze önmagában sem lebecsülendő, hisz már tíz perc is nagy idő lehet — a mostanában útnak indult és egyelőre profilját kereső tévéjegyzet a példa rá, hogy szóból és képből mi minden beleférhet az óra egyhatodába — legfeljebb a televízióban nem tartják szem előtt minden esetben ezt az egyre köznapibb szempontot. Az Esztergályos Károllyal történt beszélgetésről van szó, amelyben a televízió egyik jeles rendezőjét próbálta munkájáról kifaggatni a legszakavatottabb beszélgetőtárs, Vitray Tamás. És mi lett belőle? Úgyszólván semmi. És ez nem a kérdezőn múlott, hanem Esztergályos Károlyon, aki nem tudni milyen okból, igen tartózkodóan viselkedett, s nem egvszer egy-egy kurta igen és nem mögé rejtette véleményét. Pedig ki tudna igazán beszélni a televíziós művészi munka lényegéről, a tevékenység bonyolult összetevőiről, ha nem éppen ő, aki tévéfilmjeiben nemegyszer bizonyította alkotói rátermettségét. Mi az, ami gátolta őt abban, hogy szélesebben és mélyebben megnyilatkozzék a nézők okulására és tanítására? Olyan kevés a hasonló jellegű és természetű eszmecsere a képernyőn, épp ezért kellene különös gonddal előkészíteni őket, még attól sem riadva vissza, hogy tényleges illusztrációk segítsék az elmondottak megértését. A műhelymunkát megvilágító, esztétikai fogantatásé alkotói önvizsgálatok nagyszerű lehetőségeket hordoznak magukban arra, hogy egyre többen értő módon közeledjünk, ami a képernyőn zajlik ahhoz, másrészt, hogy a televíziós művek könnyebben odataláljanak hozzánk. Lehetnének ezek a beszélgetések okosan didaktikusak is, más művészeti ágak kiváló művelői — gondoljunk a zenére, képzőművészetre — színvonalasan meg is teszik ezt. Ha például Esztergályos Károly némi Vitray segédlettel csak arra mutatott volna rá, de szemléletesen és sokoldalúan, hogy például a tévéfilm és tévéjáték művészi megoldás tekintetében hogyan különbözik, hogyan jelentkezhetnek bennük a kifejezés és az alkotói egyéniség sajátságai, mennyivel hasznosabb lett volna számunkra a képernyő előtt eltöltött harminc perc. Nem először mondom: ahhoz, hogy a televíziót jobban megismerjük és hozzáértőbben szerethessük, vagy épp bírálhassuk, „felvilágosító” munkával a televíziónak is többet kellene vallania, — magáról. Irodalmi magazin ? Egy másik óhaj — ezúttal a kívánságok listája jegyzetem — mikor szánja már rá magát a televízió, hogy a képernyőn helyet adjon valamiféle irodalmi magazinnak is? Az nem mondható, hogy az irodalom nincs jelen a programok sorában. (Más kérdés, elég friss-e ez az irodalom, és a legfrissebb helyes arányban szerepel-e benne?) Igaz, van műsora a könyvnek, vannak percei a költészetnek, előzetesek egy- egy akcióhoz — könyvnap, téli könyvvásár — de nincs fóruma a mai magyar irodalmat mint élő folyamatot, eleven organizmust tükröző magazinnak. Hogy mi történik, illetve történt a zene világában, azt elmondja rendre a Zene, zene, zene; hogy mi érdekes adódott, adódik az opera területén, arra is van lehetőség; van magazinja a politikának, a képzőművészetnek, a filmnek, még a színháznak is külön. Csak épp az irodalom mostoha gyerek ebben a vonatkozásban? Azt hiszem, a szó művészete is megérdemelné a népszerűsítésnek, de egyszerűen a módszeres tájékoztatásnak ezt a formáját. Itt is adódnak figyelemre érdemes események, az irodalmi élet szüntelen mozgásából adódó érdekességek, nap mint nap rövid MTI-hírek jelzik, bizonyítják. Milyen jó volna találkozni velük a képernyőn is. Színes, változatos magazin formájában. Mert bár a művészet terméseiben érhető tetten, a művészeti közélet sem érdektelen a néző számára. V. M. fl Bukaresti Madrigál Kórus hangversenye Nem mindennapi élmény! Kommunista műszak gyermekintézmények támogatására Szombaton kommunista műszakot tartott az Alumí- niumárugyár tiszafüredi gyáregységének kollektívája. Reggel hattól tizenkét óráig több mint százötvenen dolgoztak — termelő munkát végeztek az irodai dolgozók is. A műszak eredménye: csaknem százezer forint értékű árut állítottak elő. A munkabér összegét — több ezer forintot — a tiszafüredi Nagyközségi Tanács számlájára utalják át: „gyermekintézmények támogatására” megjelöléssel. Nyíregyháza Krúdy ünneplésére készül Bár még csaknem két esztendő választ el bennünket a Nyírség nagy szülötte, Krúdy Gyula születésének centenáriumától, Nyíregyházán már megkezdődtek a jubileumi ünnepségek előkészületei. A tervek szerint a jövő év elején a megyeszékhelyen Krúdy-errilékbizottság alakul, amely összefogja és irányítja a programsorozatot. A tervek szerint 1978-ban az író szülővárosa ad majd otthont az irodalomtörténeti társaság — Krúdy Gyula életét és munkásságát értékelő — vándorgyűlésének, a Sza- bolcs-Szatmár Szemle — a jnegyei gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirata — pedig ikülönszámot szentel Krúdy életművének. Jubileum alkalmából jelenik majd meg a jeles Krúdy-kutató, Katona Béla, Krúdyról írt monográfiájának második kötete. Az Országos Filharmónia hangversenyeinek keretében december 6-án, hétfőn este a Bukaresti Konservatorium Madrigál Kórusa lépett fel a szolnoki Szigligeti Színházban. Előzetesen kissé zsúfoltnak tűnt az énekkari program (két hét múlva Haydn Teremtés!), de utólag bizony bevallhatjuk: nem mindennapi élménytől fosztotta meg magát, aki nem ment el a hétfői koncertre. A Madrigál Kórus 1963- ban alakult, s két évre rá már nemzetközi szereplésekkel dicsekedhet. Sikersorozata szinte egyedülálló, felléptek Európa minden jelentősebb kulturális központjában, ismerik őket a tengeren túl, reprezentáns vendégei a nemzetközi fesztiváloknak. Repertoárjuk óriási: kíséret nélküli preklasszikus műveket, klasz- szikus és modern szimfonikus alkotásokat, illetve hazai szerzők kompozícióinak gazdag választékát öleli fel. Különösen non-vibrato technikájuk új hangszín-lehető- séget és csodálatos intonációs tisztaságot biztosít, minden művet eredeti nyelven énekelnek. A műsor összeállítása igen nagy gonddal és hozzáértéssel történt. Az est első részében a madrigál történetének vázlatos kereszt- metszetét kaptuk. Lassus és Palestrina kristálytiszta dallamíveitől elindulva Gastol- di, Morley homofón, népiesebb jellegű világáig. Már az első számok alatt érezhető volt, hogy a kórus felkészülése mintaszerű, anyaguk alapos ismeretéről, finom ízlésről, drámai érzékről, velük született muzikalitásról tesznek tanúságot. Művészetükben az egyéni és kollektív produkció harmonikus egységben olvad ösz- sze, a női szólamok kiegyenlítettsége bámulatosan épül a ragyogó férfi szólamok szólisztikusabb hangzására. Nehéz lenne eldönteni. mit csodáltunk leginkább: az átgondolt, finoman árnyalt szólamvezetéseket, a technikai könnyedséget, vagy a félelmetes dinamikai készséget, az elhaló pianissimók után szíven ütőén szép feloldásokat! Egy biztos, a műfaj legbecsesebb hagyományait és az egyéni sugallat gazdag élményanyagát mély lírával és nemes mívességgel eggyé ötvöző produkciók hang- szépség tekintetében elérték a legmagasabb előadó eszmény színvonalát. A műsor második felében román szerzők műveit adta elő a bukaresti együttes. A hangulatos Kolindák, a frappáns ritmikájú táncdalok közül Danga és Pascanu művei arattak különösen nagy sikert, de az igazi „csemege” kétségtelenül a modern hanghatásokra épülő, atonális „Havasi kürtök” című kompozíció volt, amit ráadásként meg is ismételt a kórus. Az énekkar vezetőjének, Marin Constantinnak művészetét nem lehet külön méltatni, elválasztva a kórus teljesítményétől. ízlése, stílusbiztonsága, hangzásigénye lemérhető volt a hallottakon. Karmesteri zsenialitása, szuggesztív hevülete és fegyelmező ereje az énekkar legjobb képességeit mozgósította a sikerre, ösz- szegezve elmondhatjuk: szereplésük megfelelt annak a magas színvonalnak, amit nevük fémjelez Románia zenei életében. Nagy Pál Képesítés nélkül fl többség tovább tanul Jogszabály intézkedik arról, hogy a képesítés nélküli pedagógusok meghatározott időn belül kötelesek valamely pedagógusképző intézményben szakképzettséget szerezni. Ha ennek a kötelezettségüknek nem tesznek eleget, illetve ha eredménytelenül felvételiznek, a munkahelyek a szerződésüket megszüntetik. A tapasztalatok szerint jogszabály végrehajtása általában nem okoz gondot, az általános iskolákban az idei tanévben alkalmazott képesítés nélküliek túlnyomó többsége, több mint 80 százaléka tanul tovább. A jelenleg még tovább nem tanulók a megyei tanácsokon keresztül január 20-ig adhatják be a tanárképző intézményekhez felvételi kérelmüket. A képesítés nélküli óvónők az ország négy óvónőképző intézetén kívül a Sárospataki Comenius Tanítóképző főiskola óvónői tagozatára is jelentkezhetnek. A felvételit megelőzően alkalmassági vizsgát kell tenniük. A művelődésügyi közlöny 21. száma mindezeken túl részletesen tájékoztatást nyújt a tanárképzőkre jelentkezők tanulási lehetőségeiről is. A képesítés nélküliek a nyíregyházi, az egri, a szegedi, a szombathelyi és a pécsi tanárképző főiskolán összesen 26 szakpárosítás közül választhatnak. A képesítés nélküliek csak az általános iskolában tanított tantárgyakhoz szerezhetik meg a felsőfokú képzettségüket. Az új intézkedés, illetve a korábbi jogszabályok betartásának következetes ellenőrzése nyomán a jövőben megszűnik az olyan visz- szás helyzet, hogy az általános iskolában például matematikát tanító képesítés nélküli a „hiányszakmának” nem tekinthető angol nyelv és irodalom tanításából szerezzen szakképzettséget. Sikeres rendezvénysorozat Eredményes volt a tiszafüredi járásban az idei egészségnevelési hónap. November elejétől a hónap végéig a járás valamennyi településén klubokban, könyvtárakban, iskolákban, óvodákban, üzemekben, tsz-ekben összesen 32 előadás hangzott el a helyes táplálkozásról, a fogápolásról, a sportolásról és az egészséges életmódról. Az előadásokat összesen több mint háromezernégyszázan hallgatták meg. ÉSZTORSZÁGI ÜTINAPLÚ Az adottságok az állattenyésztésnek kedveznek ző az észt barátainkra. ÉrtZenei hét Szegeden A Magyar Rádió, Szeged Megyei Város Tanácsa és az Országos Filharmónia december 13-tól december 19-ig zenei hetet rendez Szegeden. A rendezők tegnap sajtótájékoztatót tartottak a szegedi tanácsházán. Többek között elmondták, hogy a Magyar Rádió a tervezett huszonegy szegedi műsorból tizenötöt egyenes adásban közvetít. A harmadik műsorban vidékről most első ízben hallgathatnak sztereo egyenes adásokat az érdeklődők. Szegeden vendégszerepei a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, gyermekkórusa, Kocsis Zolán zongoraművész, Zuzana Ruzickova Csehszlovákia csembalóművésze. Az operakedvelők a szegedi színház előadásában hallhatják Bartók kékszakállú herceg várát, Kodály Székelyfonóját, Donizetti Szerelmi bájital című művét. Gregor József dalestjét a Tisza Szálló díszterméből sugározzák. A sajtótájékoztatón elmondották, hogy a Szegedi Zenei hét eseményei iránt hat külföldi ország rádiója is érdeklődik. VÁNDORÚTOK, SZÉLTÉBENhosszAdbn Gyönyörű ország, örömöd leled benne, akárhol jársz. Pedig nincsenek égbe nyúló bércei. Legmagasabb „csúcsa” alig haladja meg a kétszáz métert. Erdeje viszont ezernyi. Irtani kell, hogy termőföldre leljenek. Aztán neki kell állni a kövek összegyűjtésének. Mázsá- nyi sziklatömbök emelkednek mezőből, tengerből egyaránt. Talaj művelésnél erőlködik a gép, törik a szerszám. Éppen ellenkezőleg van, .mint nálunk. Az Alföl- dön ültetni, félteni keli az erdőt, messziről hozni a követ az építéshez. Az itteni adottságoknak ezért inkább az állattenyésztés felel meg. A „Rakva Vöit” termelőszövetkezetben például ezért tartanak 2830 szarvasmarhát. Ha az állománygyarapítás, a fejés- áltlag, vagy istállóépítés számadatai kerülnek szóba, elő kell vennem a jegyzet- füzetet. Arra viszont anélkül is emlékszem, hogy Rudolf Mannov tsz-elnök büszkén mondatta: négy szennyvíztisztító berendezésük a köztársaságban elsőként látott munkához. A szövetkezet központjában takaros családi házak sora húzódik. Ott van az iskola, a bevásárlóközpont, az orvosi rendelő, a szolgáltató- ház is. Ez az úgynevezett tiszta övezet, ahol állatokat nevelni tilos. — Hogyan támogatják akkor a háztáji gazdaságot? — kérdeztem Rudolf Mannov- tól. — A kettő nem zárja ki egymást, — válaszolta. — Tisztában vagyunk azzal, hogy az észt paraszt élete elválaszthatatlan az állat- gondozástól, — főleg az idősebbeké. Amellett a háztáji gazdaság terméke is fontos. De legalább olyan fontos a környezetvédelem. Ezért építettünk olyan istállókat, ahol a háztáji teheneket helyeztük el. így az új életforma nem jelent azonnali gyökeres változást a régivel szemben. A szövetkezet 310 családjából 158 él is ezzel a lehetőséggel. — de az állattartó családok száma évenként öt- tel-hattai csökken. Hiába, a fiatalok ideje ma már nem az állatok legeltetésével telik el. Az általános iskolát végzők ötven százaléka a szövetkezet ösztöndíjával megv szakközép is kólába. s amikor onnan visszatér, kisebb gondja is nagyobb annál, hogy eg'yszem tehénkéjét gondozza. A szövetkezetnek korábban jó kapcsolata volt a karcagi Lenin Termelőszövetkezettel. ' Az íróasztal fiókjából régi együttműködési szerződés került elő. — Szeretnénk, ha folytatódna a kapcsolat — mondta az elnök. Ez a kapcsolatkeresés, illetve a meglévő kapcsolatok őszinte megbecsülése jellemhető, hiszen azonos politikai, gazdasági célok fűzik össze a rokonság mellett népeinket, azok adnak szilárd alapot testvérkapcsolataink további . virágzásához. Következik: a tudomány váirosa Simon Béla
