Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-07 / 289. szám

1976. december 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Telefonközpontok exportra A BHG kunhegyes! gyárában az ÁTSZK rendszerű telefon­központok gyártási ideje 25 százalékkal lerövidül, ami az újonnan beállított automata forrasztó gépsornak köszön­hető. A képen a szovjet exportra készülő központ kábe­leit kötik be Javulá gyártmányszerkezet KGM-vállalatok igazgatóinak értekezlete A kohászat és a gépipar ez évi tervteljesítéséről, a munkaerőhelyzetről és a jö-t vő évi felkészülésről tanács^ koztak tegnap a kohó- és gépipari vállalatok igazgatói) gazdasági és társadalmi ve­zetői. Az igazgatói értekez­leten Gácsi Miklós államtit­kár tartott beszámolót. , Elmondotta, hogy a kohá­szat termelése az idén 4 szá­zalékkal haladja meg a ta­valyit, ezzel a kohászat a népgazdasági tervben előírt ütemben fejlődik, A nyers-? vastermelés a tervezettnek megfelelően, az acél- és a hengerelt készáru-termelés az előirányzatnál valamivel gyorsabban nőtt. A gépipari termelés mintegy 6 száza­lékkal nagyobb az elmúlt évinél, ez ugyancsak megfe­lel a népgazdasági terv elő­írásainak. A gépiparon belül az átlagosnál gyorsabban fejlődött a híradás- és a vá­kuumtechnikai ipar és a mű­szeripar. E két alágazat ter­melésének aránya együtte­sen már meghaladja az egész gépipar termelésének 25 szá­zalékát. Az idén dinamiku­san fejlődött a villamosgé-' pék és berendezések gyártás sa is. SZERELŐK A DIESEL-CSARNOKBÓL Beszédes hallgatagok Különböző szakmákban dolgozó emberek munkahelye a MÁV Szolnoki Járműjavító Diesel-csarnoka. Egy dolog kapcsol­ja őket össze: valamennyien Diesel-mozdonyokat javítanak. Kik ők? Milyen gondjaik vannak? Mit csinálnak az üzemben munkájuk elvégzésén túl? Három évvel ezelőtt tért át a vállalat a gőzgépek ja­vításáról a Diesel-mozdo- nyoikéra. Az emberek új szak­mát tanultak. Nem ment könnyen. Harminc-negyven évesen ültek ismét az isko­lapadba. Ügy érezték, hogy hosszú évek alatt szerzett gyakorlatuk teljesen haszna­vehetetlenné vált, s min­dent elölről kell kezdeni. Nemcsak a tanulástól félték, más lett a munkájúk is: „Ha ezelőtt a kazánnál egy csö­vet rosszul hajlítottunk és tíz centivel hosszabb lett, levágtuk. Most viszont a mil­liméterek is számítanak.” A munkások nem fogad­ták kitörő örömmel az átál­lás gondolatát. Félték. Meg­áll ják-e helyüket később is? És persze: mit hoz a kony­hára az új munka? Feledett szorongások Ma már feloldódtak a szo­rongások. A csarnokban dol­gozók szinte kivétel nélkül örülnek az átállásnak. A legnehezebb fizikai munkák megszűnték, az elviselhetet­len zaj nincs többé; nem használják a gyakorta kerin­gési megbetegedést okozó légkalapácsot sem. „Embe­ribb munkát végzünk” — mondta az egyik munkás. Az átszervezéskor figye­lembe vették mindenkinek a képzettségét és a képességeit. Azok alapján jelölte ki a vállalat az elsajátítandó új szakmát. Az idősebb kazán­kovácsok például alvázszere­lők lettek, azon a munkán tudják legjobban alkalmazni az eredeti szakmájukban szerzett lakatos-rutint. Emel­kedtek a bérek is — ha nem is teljesen az átállás követ­kezményeként. Ezek az elégedettség leg­fontosabb okai. Ügy tűnik, hogy a Diesel­osztály dolgozóinak „hangu­latát” nagy mértékben befo­lyásolják a munkájukkal szo­rosan összefüggő kérdések. De csak ezek? Mi a helyzet az üzemi élet más területein, amelyek közvetetebb módon hatnak rájuk? Milyen a munkások szerepe? Mi a szerepük azonkívül, hogy a rájuk bízott munkát el kell végezniük? I tömeg előtt némák... A munkásrészvétel a Jár­műjavítóban a termelési ta­nácskozásokon, a pártszer­vezetben, a szakszervezetben valósul meg. Hogyan mű­ködnek ezek a fórumok? — Nem használjuk ki a termelési tanácskozások ad­ta lehetőségeket — mondja Somogyvári József villany- szerelő. Nem vagyunk bizo­nyosak abban, hogy gondja­inkat meg tudják és meg is akarják oldani. Ha pedig úgy sincs eredménye, akkor minek beszéljen az ember? Tóth Sándor csoportvezető az üzemi demokrácia „ki­használatlanságának” egé­szen más okát említi. — Nem igaz, hogy azért nincs hozzászólás, mert min­den jó úgy, ahogy van; vagy azért, mert a munkások nem tudnak megoldást javasolni. A gyűlések után a buszon mindig elmondják, hogy ők mit tettek volna a legszíve­sebben szóvá, és javaslatuk is van. De tömeg előtt nem szívesen szólnak. Az egyik nem akar, a másik fél be­szélni. — Miért? — Pontosan nem tudom... Talán az a baj, hogy félnék, nem tudják gondolataikat ki­fejezni, és, hogy félreérthető, amit mondanak. Pedig jobb lenne, ha szólnának; a ve­zetőnek úgyis kötelessége vá­laszt adni... összefogással mindent ki lehetne harcolni. De hát összefogni csak olyan ügyben lehet, amely minden­kit érint. Egyedül viszont ne­héz belátni a „láncba”, meg- tudnij^hol akadt el a meg­oldás. — Mit lehetne tenni? — A bürokrácia úgyanúgy nem szüntethető meg, mint a borravaló. Az sincs, és még­is van .. . Ha a munkások műveltségben előbbre len­nének, akkor jobban látnák az adminisztráció hibáit is. Így csak érzik őket. — Vannak-e olyan kérdé­sek, melyek eldöntésébe a munkások „szakavatottan” beleszólhatnak? — kérdez­tem Somogyvári József vil­lanyszerelőtől. — Saját munkájukhoz ér­tenek, és főleg az érdekli őket. A munkaterületük le­hetőségeit és nehézségeit is­merik. Például ha a terme­lési tanácskozáson elmond­ják a tervet, a brigádok tud­ják, hogy azt lehet-e telje­síteni. De nem a dolgozó­kon múlik, hogy végül mi­ből mennyit kell abban az évben megcsinálni. A terv évközben is változik, a MÁV és a népgazdaság igényei szerint. Ezeket kell kiszol­gálni ... Mi a jellemző?... Így látják a munkások. És a vezetők? Kozma József, a párttit­kár helyettese szerint az üzemben dolgozók bíznak a vezetőkben. Néhány ember talán nem látja, hogy min­dent megtesznek — és sze­rinte legtöbbször eredmény­nyel — a gondok orvoslásá­ra. Tapasztalatai alapján te­hát a bizalmatlanság nem általános. Hozzátette: a ter­melési tanácskozásokon va­lóban kevés munkásvéle­mény hangzik el. De nem azért, mert a felszólalásnak „úgy sincs eredménye”. In­kább azért, mert a munká­sok az átfogó kérdésekről nem mindig tudnak véle­ményt mondani. A munka­területek, az egyes brigádok gondjait viszont nem a ter­melési tanácskozáson, hanem más fórumokon, például a szocialista brigádok értekez­letén tárgyalják meg. Nehéz megállapítani, hogy mennyire jellemző az üzem életére a munkások vélemé­nye. Talán a párttitkárnak van igaza, és néhány állás­pont csak szűkebb csoportok vélekedését tükrözi. De, ha kevesekre is jellemző a hall­gatás, egy dolog akkor is igaz: azokat is izgatják az üzemi demokrácia kérdései, akik a „tömeg előtt nem szívesen szólnak” . . . V. Szász József Még mielőtt - mégis­Még mielőtt a magasfogadóra megérkeznének a tehervo- natok — már a magasfogadóra megérkeznek a tehervonatok. Még mielőtt az irányvágányokra szétgurulnának a teher­vagonok — már az irányvágányok szétgurulnak a teherva­gonok. Még mielőtt az indítóvágányokra beálilnának az új te- hervonatok — már... Hát nem észbontó? Mintha egy tudományos-fantaszti­kus novella részlete lenne: tér és idő összezavarodott, mintha minden dolog előbb történne meg, mint amikor tényleg megtörtént. De nem mintha — mégis. Pontosan erről van szó. Minden lejátszódik „még mielőtt” — egy számítógép gyomrában. Majd. Ha a nagyvonalú álom — nem is túl sokára — megvalósul. Az álom, amelyet vasúthoz, szá­mítógéphez egyaránt értő szakemberék. nem fantázia nélkül, ám szikár logikával vetettek papírra. Még mielőtt megérkezne a vonat — mondjuk — a szol­noki rendező pályaudvarra, már megérkeznek a hosszú számsorok — minden sor egy-egy vagon kitöltött „kér­dőívének” felel meg. A kó­dokat ismerő — ilyen a szá­mítógép is — tudja, melyik szám jelenti a vagon súlyát, tartalmát, az állomást, ahová végül is el keli juttatni, és még sok minden mást. mű­szaki-technikai adatokat. A kódszámok birtokában a gép, hiszen erre programozzák, előre lejátssza majd a bonyo­lult rendezési folyamatot, hogy mire valóban befut a vonat, az irányító, a géptől kapott — az adatok feldolgo­zása után már áttekinthető — táblázatból mindent tud­jon-. S ha kiépül az egész or­szágban egységes és össze­hangolt rendszer, a számító­gépek előre megmondják, mely teherpályaudvarra, mi­kor, mennyi vagon érkezhet, onnan mennyi indulhat. A számítógépek megakadályoz­hatják majd például, hogy a pályaudvar „beduguljon”. Mint a flaska, amibe dugó szorult,hiába rázom, az ital nem szabadulhat. Bosszantó. Hát még ha a pályaudvar „fiaskójában” vagonok ezrei szoronganak! Bizonygatni sem kell: egyszer, nem is oly sokára, temérdek bosszúság­tól menthetik meg a vasutat az okos gépek. S megannyi lesz a haszon is — a forint­ban mérhető. > Az elképzelés persze jóval bonyolultabb, semmint egy újságcikkben meg lehetne ír­ni. Mégis, érzékeltetésül: csak Szolnokon, az ország nem is a legnagyobb rende­ző-pályaudvarán, a nap bár­mely pillanatában átlagosan több ezer vagon tartózkodik. De nem áll. Érkezik, '(szét­osztják), indul — az állapot óráról-órára más. Ezt a hely­zetet kell, kellene az irányí­tónak átlátnia. Az irányító ma, amikor a számítógép még nem segít­het, saját maga elemzi a helyzetjelentéseket, majd na­ponta négyszer megtervezi az előtte álló negyednap teen­dőit. Ám nem tud, nem tud­hat a pillanatnyi állapotból kiindulni. A terv szükségkép­pen nem az- akkor fennálló, hanem egy korábbi helyzet­ből kiindulva íródik, hiszen közben a pályaudvar „él”. Fennakadást ez a fáziskésés ugyan ritkán okoz, ám á-fo­lyamat. — kocsirendezés, vo­natindítás — lassúbb, mintha szinte bármely pillanatban, a valóságos, az áttekinthető ál­lapotot láthatná az irányító. De az ember erre nem ké­pes. A számítógép — amely nem okosabb, de sokkal-sok- kal gyorsabb az embernél — egyebek között ebben is tud segíteni. Sőt. Ez az „egysze­rűbb” feladat. Hiszen az álla­pot gyors elemzését egyetlen rendező-pályaudvaron is ki lehet kísérletezni — hasznos előgyakorlat addig, míg a tel­jes, az egész országot átfogó rendszer kiépül. Ez a szolno­kiak elképzelése. Pontosab­ban több ma már mint elkép­zelés — kidolgozott koncep­ció. Most már a programozás, a kísérletek következnek. És aztán az eredmények, ame­lyekből rövidesen az irányí­tó. az egész rendező-pálya­udvar profitálhat. * * * Az elmúlt héten a Videoton szakemberei befejezték a szolnoki vasútállomáson az R—10-es típusú számítógép és kiszolgáló egységei üzem­be helyezését és átadták a MÁV szolnoki számítástech­nikai részlegének. — trömböczky — Gazdálkodni a jövedelemmel... c/e hogyan? n szamok nem Hazudnak A magas, 40 százalékos víztartalom miatt szántani kell a kuko- cát a tiszaböi Petőfi Tsz-ben A tiszaböi Petőfi Terme­lőszövetkezet igazán el­mondhatja magáról: a jö­vedelemmel példásan gaz­dálkodik. Tehát irigylésre méltó üzem Vagy mégis peches lenne...? Földjeik átlagos aranyko- romla értéke alig haládja meg a 14-et — 17,6 alatt már a kedvezőtlen adottságú gazdaságok közé sorolható a tsz — de ennek ellenére, egyéb okok miatt is ebbe az osztályba tartozik. (Példá­ul a Tisza általában két­évenként kiönt, és az amúgy is nehezen megszerzett mil­liókból elvisz néhányat.) így &z egy tagra jutó átlag­jövedelem meglehetősen ala­csony: tavaly havi 2728 fo­rint volt. De legalább az a szerencse — gondolja a lai­kus —. hogy, ha nagyon jól dolgoznak, minden különö­sebb korlátozás nélkül nő­het a tsz-ben az emberek ke­resete. Igen ám, de a sza­bályzók ... Adómentesen 1976-ban csak 6 százalékkal növelhe­tik a jövedelmet. S erre a bűvös számra még az idei, nehéz esztendőben is nagyon oda kellett figyelniük, hiszen az ő, 2800 forint alatti kate­góriájukban az „engedé­lyezett” emelés nem olyan nagy összeg, hogy ne lehet­ne észrevétlenül túlhaladni. Ha túllépik „büntetésként” jövedelemnövekmény-ad ót kell fizetniük. Hiszen min­dén további 100 forint fi­zetésemelés után a téesz- nek több száz forint adót kell fizetnie. E többletki­adás még akkor is luxus lenne — állapította meg Fa- zekás Gábor, a tsz főköny­velője — ha az említettnél jóval gazdagabb lenne a szö­vetkezet. Ezért pontosan „ki­kalkulálták”, hogy év végé­re' elérjék a hat százalékot, de annál egy forinttal se többet. Tehát tulajdonkép­pen mintaszerű a jövede- lemgazdálikodásiuk — azaz iriigylétsire méltó a tsz. Csakhogy ez korántsem ilyen egyértelmű. Ugyanis a szabályozó által engedélye­zett „adómentes százalékok” a növekvő keresettel ará­nyosan. kategóriánként előbb öt. aztán négy, majd négy­ezer forintnál megállapod­va 3 százalékra csökken­nek. Ha a Petőfi Téesz a kiszabott határokat. mint eddig is, tiszteletben tartja, akikor 1980-ra 746 forinttal emelkedhet a tagok jöve­delme. Egy olyan gazdaság­ban viszont, alhqi az átla­gos jövedelem már ma négy­ezer forint felett van, az évenkénti 3 százalékos bér- növekedés mellett ás mind­össze csak 31 forinttal emelnek kevesebbet, mint a Petőfi TsZben. Magyarán szólva: a kategóriaugrásokat is 'beleszámítva legalább 90 esztendő kell ahhoz, hogy ezze] a szabályzóval a ti­szaböi gazdaság utolérje a ma átlagosan négyezer fo­rintot fizető üzemet... (Nem beszélve arról, hogy a most 4800 forint átlagjövedelmet biztosító gazdaságnak már évi 18 forint előnye van — azaz gyakorlatilag utolér­hetetlen !) Mit tehet a tiszaböi Pe­tőfi szövetkezet? Csak azt, amire a körülményei több­szörösen is rákényszerítik. Minden figyelmüket a fej­lesztésre, a több. a jobban elvégzett munkára kell össz­pontosítaniuk — ehhez vi­szont egyre „drágább” em­berekre van szükség, önkén­telenül adódik a következ­tetés: egy bizonyos határon túl vagy vállalják a jövede- lerrmövekmény-adót. vagy a legjobb szakemberek hagy­ják ott őket. A takarékos, ésszerű jöve- delemgazdálkodás minden­képpen célszerű, ezt mond­ják Tiszában is. Viszont mindez csak úgy valósítha­tó meg, ha az alapvetően helyes irányba törekvő sza­bályzórendszer árnyaltabb, hiányosságait kiküszöbölik. Mert most tulajdonképpen ar­ra kényszerülnek, főleg a gyen­gébb adottságú üzemek, hogy „olcsó”, úgynevezett sepre- gető embereket tartsanak — alacsony fizetésért.. Sokan közülük ugyan alig-alig dol­goznak, de a rájuk jutó „nö­vekményt” megkaphatják azok, akik valóban min­den erejüket a munkába fektetik. Jó ez az üzemnek, ’a me­gyének, az országinak? Nem, hiszen pontosan az ellen­kezőjére Van szükség. Arra, hogy mindenütt csak annyi­an legyenek, ahányan tény­leg hasznossá tehetik ma­gukat. S ha ezeket az em­bereket érdemeik szerint tudják fizetni is, akkor sok­kal gyorsabban utolérhetik a gyengék a közepeseket, az átlagosak pedig a jókat. Braun Ágoston REÁLIS ÁLOM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom