Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-25 / 305. szám

1976. december 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Észrevették, hogy érdekel a politika ... - Én gyávának tartom ... - Kérem, döntsék el az elvtársak ... — Kevesebb lett a jövedel­mem ... — Idegenek közé r.em akarok kerül­ni... Nemzedékek és a párttagsági könyv Megkaptuk az új piros tag­sági igazolványokat, több mint hétszázezren az ország­ban, ugyanis ennyi tagja le­het most a pártnak. A szám azért nem pontos, mert a tagkönyvcsere alkalmával akadtak, akik kiléptek, akad­tak, akiket töröltek a tagok sorából, mindkettőre meg­volt a lehetőség. Már utána vagyunk az új tagsági köny­vet kiosztó taggyűléseknek, melyeket hangulata kiemelt a szokásosak közül. A szóno­kok keresetlen vagy nagyon is keresett szavakkal be­széltek elvtársi közösségük előtt arról, hogy mit fejez ki a párttagsági könyv. Tényleg, mit is mond el tulajdonosáról? Sz. J. az egyik főiskola hallgatója. Egy alkalommal a fiú azzal állt elő. hogy szóltak neki, helye lenne a pártban. Szülei kommunis­ták, érthető, hogy örültek a hírnek. — Mivel érdemelte ki a figyelmet? — A párttitkár azt mond­ta; tanulok szorgalmasan, a KISZ-ben dolgozom rende­sen, közösségi ember va­gyok. Észrevették, hogy ér­dekel a politika. A vélemé­nyem sem rejtem véka alá, társaim hallgatnak rám, amolyan tekintélyféle va­gyok a csoportban. Persze, még bizonyítanom kell, mert nem könnyű bejutni. Tanul­mányi felelős lettem a cso­portunkban, szerkesztem a KISZ faliújságját, ezek a megbízatásaim. De ha szól­nak, másként is vállaltam volna, nemcsak a pártba va­ló bejutásért. Otthon én azt láttam, hogy sem apám, sem anyám nem számolta a „túlórát”, ha a közössé­gért kellett tenni valamit. Apám negyvenötben, anyám később lett párttag, én jó kommunistának tartom őket. — A szülei útját akarja tehát járni? — Még nem tudom, mert gondolkodom a dolgon. Meg­hallottam, amikor tagságom szóba jött a pártszervezet­ben. valaki megkérdezte a titkártól, nem a karrieremet akarom-e így előkészíteni? Rosszul esett a gyanúsítás. Meg nem is értek a kér­dezővel egyet, hiszen ha va­laki becsületesen dolgozik, pártonkívüliként is boldo­gul. A marxizmus nemcsak a párttagoké... — Szóval megsértődött? — Nem erről van szó, azt hiszem, még többet kell tennem, mert a faliújság ké­szítése nem próbatétel a számomra a tagsági könyv megszerzéséhez. — 1957-et írtunk. N. I. ügyét tárgyalta az egyik vál­lalati alapszervezetben a taggyűlés. Átigazolják-e az MSZMP-be, erről folyt a vi­ta. A városkában mozgolód­tak ugyan az ellenforradal­márok, de nem történtek rendkívüli események, mert erre már nem maradt ide­jük. — Igaz-e, hogy N. elv­társ a pesti hírék hallatára megijedt és tűzbe dobta a tagsági könyvét? Mert ha így volt, én gyávának tartom, nem való közénk. — Nekem más a véle­ményem. N. elvtárs hi­ába égette el a tag­sági igazolványát, mindenki tudta róla, hogy tagja a pártnak. Gyengének bizo­nyult, de elsőként jelentke­zett a pártot újjászervezni és már ekkor őszintén beis­merte. félelmében vált meg a könyvétől. Ez hiba volt, de azt javaslom, hogy ve­gyük vissza, a zűrzavar mi­att más is megrémült, más is megingott hitében. A tagság véleménye meg­oszlott ugyan a szavazáskor, de a többség akarata szerint N. I. nem vehette át az MSZMP tagkönyvét. M. K. már túl a három ikszen, közel a negyedik­hez, kért tagfelvételi lapot. Hívták, mert akik ismerték őt, úgy vélték, életúíjával rászolgált a bizalomra. — Másnak kéll-e lennem, mint eddig voltam? — kér­dezte a párttitkártól —, ha a piros könyvet a zsebem­ben hordom. Alapjában vé­ve nem, de a pártba lépés színvallás, az eszme, a kö­zös cselekvés vállalása a nyilvánosság előtt. S ha a párt fegyelmét, a tagsággal járó kötelességeket elfogad­ja, a Szervezeti Szabályzat­ban ezekről minden ponto­san elolvasható, akkor ér­telmiségi létére megnyílik M. ' elvtárs előtt is a munkás- osztály pártjának kapuja. — M. K.-nak is feltettek a szokásos kérdést a taggyű­lésen. Miért kéri a felvé­telét? — Jól végig gondoltam mindent, ahogy eddig cse­lekedtem, ahogy éltem, ami­ben hiszek, e rájöttem, tu­lajdonképpen már régen itt lenne a helyem. Szegény emberek gyereke voltam, eb­ben a rendszerben tanulhat­tam ... A jelenlevők közül sokan jól ismernek, az éle­tem nyitott könyv... ké­rem, döntsék el az elvtár­sak, megfelelek-e a követel­ményeknek ... A taggyűlés egyhangú ha­tározatot hozott: M. elvtár­sat felvették a pártba. Tehetséges, energikus, szakmáját értő, munkaszere­tő fiatalembernek tartották Z. J.-t környezetében. Az egyetem elvégzése után nem sokkal olyan beosztásba ke­rült, amelyben ' megmutat­hatta, mire képes. Nagy jö­vőt jósoltak neki egyesek, sínen van — mondogatták, hiszen a pártvezetőségbe is beválasztották. Nemcsak a munkahelyén, hanem a járási pártbizottsá­gon is felfigyeltek Z. J. te­hetségére, törekvéseire. Meg­látásaival, javaslataival nagy hasznára volt a helyi párt- vezetőségnek, ahogy ezt meg szokták fogalmazni; segített előre vinni a párt ügyét. Eszébe is jutott valakinek a járási vezetők közül, Z. elvtársra szükség lenne a pártapparátusban. Fel is ke­resték a javaslattal. Ö gon­dolkodási időt kért... — Mindent mérlegeltem, végül is igent mondtam. A feleségem is egyetértett ez­zel. bár akadt a rokonok közt, aki szerint pályát té­vesztett ember lettem, mert mit keresek a műszaki egye­temmel a pártmunkások kö­zött. Az sem tetszett a ro­konságban, hogy kevesebb lett a jövedelmem, px>nt most, amikor az új otthonra, a két kisgyerekre kellene a több. De én nem hagytam telebeszélni a fejem, mert szilárd a meggyőződésem, havi néhány S2áz forint plusszal nem mérem a tag­sági könyvem értékét. Az öreg — mindenki csak így hívta a háta mögött — nyugdíjba ment. El is bú­csúztatták, ahogyan illett, ott volt az egész műhely. Méltatták érdemeit, hogy mennyit tett a gyárért, mór negyvenötben tudta, hol a helye ... szerette, korholta a fiatalokat, jó lakatost akart nevelni mindegyikből. Mun­kássága példa lehet a fiata­labb generáció előtt, ilyes­miket mondtak róla. Az öreg elkezdte nyugdí­jas életét... Az egyik gyá­ri alap)6zervezetbe tartozott. Ott is volt piontosan min­den taggyűlésen, pártnapon, és az elsők között kereste mindig a bizalmit a pártbé­lyeg miatt. Jó volt ez egy kis beszélgetésre is; mi új­ság, hogy vagytok... A fia­talabbak heccelték a párt- csoportbizalmit; mi az, tán beszámolót tartasz az öreg­nek, csak feltart, amikor bejön. Az felajánlotta, leg­közelebb elviszi ő a bélyegét a lakására, ne fáradjon érte a műhelybe. De erre nem került sor, mert elhárította, a szívességet. Aztán úgy határoztak fent, hogy a nyugdíjasok, mivel egyre többen lesznek, a la­kóterületükön levő pártszer­vezetbe jelentkezzenek át. Az öregnek is tudomására hozták a döntést. — Tapintatosan kezdtük — mesélte a párttitkár —■, elő­ször csak megemlítettük, hogy nem lenne-e jobb, ha hasonló korú és helyzetű elvtársakkal ismerkedne ösz- sze. Nincs is messze a laká­sától a párthelyiség, néhány megálló a busszal. Elenged­te a füle mellett az egé­szet. Majd újra elővettük a témát... ne csűrjétek-csa- varjátok a szót, fakadt ki az öreg. Nem kellek már, ez az igazság... a mór megtette kötelességét, a mór mehet... és legyintett. Bántott a do­log, sajnáltam az öreget, so­kat tépelődtem, mi legyen, a határozatot végre kell haj­tani. de hogyan, hiszen egész élete a gyáré volt. minden emléke ide fűzi. Elmaradt, nem jött be a bélyegért sem, a bizalmi hordta el neki, a taggyűlésekről viszont hiány­zott, hiába üzentünk érte. Hetek, hónapok teltek, pró­báltuk őt meggyőzni, de hiába. Végül azt mondta; idegenek közé nem akarok kerülni, hatvanöt éves va­gyok, megleszek magamban nélkületek. Megmakacsolta magát, kijelentette: törölje­tek, de a tagkönyvem nem adom vissza, azt nem tőle­tek, hanem a párttól kap­tam ... és az elsőt 1945-ben állították ki. Az öreg ugyan nem pa­naszkodott. de ismerősei sze­rint szemmel láthatóan meg­viselte a huzavona. A szíve mélyéig megsértődött. A történet nem ért azon­ban véget... a gyári lakó­telepjen is megalakult a párt- szervezet, elsőnek az öreget hívták. A titkárt a gyár pártvezetősége ajánlotta, olyan elvtársat javasolt, aki összekötő kapocs az üzem és az alapszervezet között, meg becsüli is, szereti is, meg­érti az idős embereket. Az öreg — bár egészsége fogyóban — újra eljár pon­tosan minden taggyűlésre, a legutóbbin egy szál piros szegfűt is átnyújtott a titkár az új tagsági igazolvány mellé. Átvette ő is az új párttag­sági könyvét, nézegette, la­pozgatta és félhangosan meg­jegyezte: talán ez lesz az utolsó? Lazányi Angéla Hatékonyság és szemlélet Egy—Két évvel ezelőtt még elfogadtat­ni, ma viszont már el­kerülni nehéz az Igen­csak ismerőssé lett szót, a hatékonyságot. Lépjten-nyiomon belebotlunk, mondják, és mondjuk mi magunk is- Legtöbbször inkább csak gépiesen — ha úgy tetszik divatból — mintsem eléggé tudatosan alkalmazzuk. Az igazság ugyanis az, hogy a hatékonyság lényegiét nem könnyű megérteni. Különösen meg azokban a változatokban, amelyekben kéU vagy nem, untalan alkalmazzák mostaná­ban ... S nem „elrettentésképpien” mondjuk, de még a Magyar Nyelv Értelmező Szótára sem ad erre támpontot a kíváncsiaknak. Ugyanis mindössze két szóvail intézi eip, azt a fogalmat; mondván a hatékonyság annyit je­lent, mint „kívánt hatás”. Nos. nem titok, hogy miért ivódott bele mégis a köztudatba ez a korántsem könnyű fogallom. S az sem hogy miért használják a legkülönfélébb módon tiszteletre méltó jó szándékkal. Legfőképpen azért, mert a XI. pártkongresszus határozata szerint ötéves tervünk alapvető célja a társadalmi termelés hatékonyságának növelése. Ha szabad, még egyszer megismételjük, hogy a társadalmi termelésről van szó. Ami­ből az következik, hogy valóban minden tett­nek és cselekvésnek hatásosnak keli lenni társadalmi szinten: tehát nemcsak a munkás és a pjaraszt. hanem az alkalmazott vagy az értelmiségi dolgozó tevékenységének is. Ha valaki mostanában a hatékonyságot említi, rendszerint ezt a célt véli mögötte vagy erre szándékozik tiszteletreméltóan buzdítani ... Legalábbis általában és körvo­nalaiban. ' És mindjárt hozzátehetjük, ebben rejlik a- dolog nem elhanyagolható szépség- hibáj'a is. A hatékonyságról ugyanig nem lehet általá­ban beszélni, következésképpen ilyen módon értelmezni, megérteni sem. Elleniben — mint ez a terv irányelveiből is kitűnik — teljes tartalmi gazdagságában és miniden munkate­rületre konkrétan kell érteni. t Távol 'álljon tőlünk fogalmi Okoskodás, de a társadalmi kategória alapvető jegye a viszo- nyíthatóság. Tehát ahhoz, hogy mi a hatásos úgy juthatok el. ha hasonlítani tudom vala­mihez, pjéldául a hatástalanhoz. Ebbői egye­nesen következik az is. hagy az elvárt ered­ményt, annak változását bizonyítaná, mérni kell. Mi több. nem lehet függetlenül szemlél­ni az érte hozott anyagi áldozatoktól sem. Lényegében a hatásfok és a költség függvé­nye a hatékonyság. Talán bonyolultnak tűnik. (A gyakorlati gazda úgy okoskodik, hogy a termelés olcsó növeléséről van szó.) így hát nyilván köny- nyebb általában utalni a hatékonyságra, mint teljes skálán meghatározni a tennivalókat, vagy egy-egy döntésben érvényre juttatni a hatékonyság követelményeit. Ez ugyanis ala- p>os elemzést, nagy szakértelmet kíván. Szolnok megye iparában 1975-bein az össze­vont számítások alapján az előző évhez ké- pjesit mintegy 10 százalékra becsülték a szak­emberek a hatékonyság romlását. (1976-ról még nincs pjontos adatunk, de minden jel ar­ra vall. hogy pjozitív fordulat kezdődött.) Az iparvállalatoknál képződő tiszta jövedelem minden forintjáért tehát nágyiobb áldozatokat kellett hozni munkában, anyagban és eszkö­zökben!, mint egy évvel korábban. Nem emel­kedett a hatékonyság a kereskedelemiben, sí csak némileg javult az építőiparban. A me­zőgazdaságban az okozta a problémát, hogy a termelés ráfordításai ugrásszerűién megnöve­kedtek, az összesített nyereségszint pedig aliiig-alig változott. (A ráfordítások növekedé­sét az árváltozások, a termelői- árak 1975. évi növekedése idiézitie elő.) Tavaly a legtöbb bajt — mint egyoldalúan mondják — a világpiaci átgyűrűzés hozta. Közelebbről az, hogy a vállalatokra áthárított nyersanyag és üzemáftyag árváltozást a me­gye iparvállalatainak többsége nem tudta ki­gazdálkodni. És ez a „kigazdálkodás” lényegében egy meglehetősen elavult szemléletmódot jelen­tett. Valami olyasmit sejtet, hogy a számla és kötbérharcok. az ártámogatás ég dotáció- kunyerálás vagy éppen a készlettartásd és eszközszinít „manipulációk” voltak sikertele­nek. Valójában pjensze nem erről Vólt szó. Sok­kap inkább arról, hogy nem sikerült áttörést eléírni a hatékonyság radikálisabb esiziközednél, a rendelkezésre álló eszközök kihasználásá­ban. 1975-ben a megyében működő építőipjari toronydaiuk. autódaruk, kanalas kotrók, föld­nyesők és tolók US—20 százalékban voltak kihasználva a naptári • munkarend időalapjai­hoz képjest. Jellegzetes tünet volt az is, hogy a ledol-i gozott 8,1 milliárd munkanap 73 százaléka az első műszakra esett, míg a harmadik mű­szakra csupán öt százaléka. Tudniilik ilyen­formán a többségében drága beruházással megteremtett kapacitások a nap nagy részén kihasználatlanok voltak, álltak a gépek. Noshát mindez látszólag ellentmond annak, ami sokakban megnögződött az információk­ból, híradásokból. Hogy tudniillik Szolnok me­gye ipara tavaly iigen szép>en fejlődött, a ter­melés 5, a termelékenység 3,7 százalékkal volt nagyobb, mint egy érvvel korábban. Ám a hatékonyságnál épp az a fontos., hogy nemcsak a fejlődés dinamizmusát, a többle­teket nézi. hanem azt is, hogy az mibe ke­rült .... Elmondhatjuk túl sokba ahhoz, hogy működését megfelelő hatásfokúnak, hatékony­nak lehessen nevezni. Sőt továbbmegyünk: a hatékonyságnövelés egyik — és nem ás a legkevésbé fontos útja — a termelés változatlan szintje vagy csök­kentése is lehet. Ott. ahol a ráfizetéses ter­mékek gyártását nem növelik vagy éppen csökkentik. Egyes szakvélemények szerint az Alföld ipjarában éppen ebben keresendő a hatékonyság fculcsa. Azt 'javasolják — és jog­gal^ — .hogy a rendelkezésre álló szűkös mun­kaerőt csak jó áron és nyereséggel értékesít­hető termékek gyártásával foglalkoztassák. Ezzel szemben az elmúlt évre és az idei évre is inkább az volt a jellemző, hogy az objektíve legnagyobb hatékonysággal bíztató megyei üzemek — egyebek között a Hűtő­gépgyár. Tisza Cipőgyár, a Szolnoki Cukor­gyár, sfcb. — küzdöttek tartósan létszám­hiánnyal. Indokolt aZ az elhatározás, — hogy az ille­tékes megyei szerveknek az ipartefepítéai ajánlatokat az eddigieknél nagyobb kritiká­val és szelekcióval kell fogadni, s csak a cselekvési programban mégjelölt települése­ken és módon szabad megvalósítani. A 'már meglévő megyei vállalatok ugyanis legalább olyan (ha nem nagyobb!) hatékonysággal' tudják ugyanis már most foglalkoztatni a munkáskezeket, minit az itt telephelyet létesí­teni szándékozók jó része. Mindez segíthet és az idén végrehajtott in­tézkedések eddig ig segítették a hatékonyság ügyén. Azt persze, hogy a most záruló 1976- os óv hatékonysági „mutatója” milyen lesz, bajos lenne megjósolni. A jelek biztatók. A vállalati nyereségek növekedtek — eigy-két ágazatban dinamikusabban, mint tavaly. A termelésnövekedés — a tervezettet meg­haladóan — 80—82 százalékban a termelé­kenység növekedéséből ered. Ebben néhány nagyüzemünknek van oroszlán része. A Tisza Cipőgyárban és a Vasipari Válla­latnál egy angol módszert adaptáltak, mely a munkaszervezésnél a mazdiuHlatielemzést, és munkatanuilrnányozásit veszi alapul. Az Aprí- tógépgyárban. Tiszamenti Vegyiművekben lo­gikus munkaerő-átcsopjortosítást hajtottak végre. Az Alumírüumálrugyár tiszafüredi gyár­egységében „munkanap fényképezést” végez­tek. Az Aprítógépgyárban olyan anyagi érde­keltségi rendszert vezették be, mely személyi konfliktusok nélkül lehetővé tette a nagy ér­tékű gépiek több műszakos kihasználását. így az átlagos műszakszáirn 1,6-ra. az országos átlag fölé emelkedett. Egyes gépieknél a mű- szafcszám megközelíti a hármat, vagyis a nla- pi huszonnégy órás üzemet. Sorolhatnánk tovább az intézkedéseket, me­lyek azt mutatják, hogy az idei év már a „kigazdálkodáson” túlmenően valós igyekeze­tei árul op a hatékonyság növelésére. És ezek most mái; minőségileg is mások, más szemle- Ifetén is alapulnak, mint a tavalyiak. Talán ezekből — csakis az órzékej- hetőség kedvéért kira­gadott — példákból lát­szik. hogy a hatékonyság bonyolult, elvont s mindenekelőtt kompüex fogalom. Használjuk, mert helye van a gazdasági életben, helye van a társadalmi folyamatok tervezésében és magas szintű elemzésében. ... Egyébként elég, ha igyekszünk egyszerűen, csak okosain, hasz­nosan dolgozni. Ezzel szolgáljuk legjobban a kongresszusi célt. a itársadalimi termelési ja­vuló hatékonyságát. Palatínus István A Szolnoki Cukorgyárban kél géppel naponta 280 mázsa kristálycukrot csomagolnak kilós tasakokba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom