Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-22 / 302. szám

1976. december 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Termelés és hagyományőrzés HA YDN: A TEREMTÉS Oratórium-est Szolnokon Ma nyílik Diószegi Balázs kiállítása Szolnokon A Magyar Képzőművészek Szövetsége Közép-magyaror­szági Területi Szervezete és a Szolnok megyei Múzeu­mok Igazgatósága Diószegi Balázs; Kiskunhalason élő festőművész alkotásaiból rendez kiállítást Szolnokon. Az idős mester neve nem ismeretlen a szolnoki tár­latlátogatók körében, művei­ből már láthattunk néhá­nyat a nyári tárlatokon. Most egyéni kiállítással mu­tatkozik be a Damjanich Já­nos Múzeumban, a két me­gye között fennálló csere- kapcsolat jegyében. A kö­zelmúltban Szabó László szobrászművész állította ki alkotásait Kecskeméten, ezt viszonozza Diószegi Balázs. A tárlaton a rajztanárból lett festőművész negyvenhét olaj­festménye, s hat grafikája látható, amelyeken főként a Kiskunság tájait, paraszti világát örökítette meg. A kiállítást ma délután négy órakor dr. Szabó Mik­lós, az MSZMP kiskunhalasi Városi Bizottságának első titkára nyitja meg. A mű­vészetek barátai január 16-ig tekinthetik meg — hétfő ki­vételével naponta 10—16 óráig — a Kiskunságot be­mutató ötvenhárom alko­tást. Szakmai versenyek Törökszentmiklóson Befejeződtek Törökszent­miklóson a KISZ városi bi­zottsága és több üzemi KISZ-bizottság által meg­hirdetett „Szakma ifjú mes­tere” vetélkedők, amelyeken negyvennyolc fiatal küzdött a megtisztelő címért. A la­katosoknak a MEZŐGÉP Vállalat, a gépírók versenyé­nek a Galbonaforgalmi és Malomipari Vállalat, a me­zőgazdasági gépszerelők és a növénytermesztési gépszere­lők „összecsapásának” pedig a Béke Tsz adott otthont az elmúlt napokban. A lakatosok között Szabó Béla, a Finommechanikai Vállalat 2. számú gyárának dolgozója, gépírásban Rába­közi Ilona, a Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalat adminisztrátora, a mezőgaz­dasági gépszerelők versenyén Kácsor Mihály, a Béke Tsz szerelője, a növényvédő gé­pészek között Bódi Mihály, a Tiszatáj Tsz fiatal szak­munkása bizonyult a leg­jobbnak. A versenyek he- lyezttjei a címmel járó ok­levél és jelvény mellett ér­tékes tárgy- és pénzjutalom­ban is részesültek. AZ ORSZÁG háziipari szö­vetkezeteinek legtöbbje 25 esztendővel ezelőtt alakult. A negyedszázados jubileu­mon az összegző adatok jól jellemzik a szövetkezetek fontosságát: a IV. ötéves terv időszakában csaknem 10 milliárd forint értékű árut termeltek, ennek egyharma- dát külföldön, valutáért ér­tékesítették. Tervszerű, áth gondolt, közösségi munka eredménye mindez, amely­ben a döntő szerep ma is, mint a megalakulás idősza­kában és mint száz eszten­dőkkel ezelőtt, a tehetség­nek, a művészi hajlamnak, az ügyes kéznek jut. A gazdasági haszon mel­lett ennek a kézműves ha­gyományokat ápoló, fejlesztő funkciónak van a legna­gyobb jelentősége a házi­ipari szövetkezetek tevé­kenységében. Nemcsak a szövetkezetekben dolgozó népművészek országos, pót világhíre, hanem az „egy­szerű” tagok ezreinek mun­kája biztosítja ezt a kultu­rális rangot. Arról, hogy mi minden készül a háziipari szövetkezetekben, kevés a hely pontos leltárt készíteni: szőnyegek, szőttesek, hímzé­sek, vesszőbútorok, népi ke­rámiák, faragott, festett bú­torok, fonott lábtörlők, háncs-, gyékény- és csuhé- fonások, gyermekjátékok — és még csak a terméklista töredékét soroltuk fel. kezet is kiveszi a részét a termelésből, a hagyományok ápolásából. A nyolc szövet­kezetben dolgozó csakneA háromezer tag 1975-ben több, mint 134 millió forint értékű árut állított elő. A forintban kifejezett mennyi­ség önmagában nem mond sokat, jellemezzük a minő­séget is: „tiszafüredi fűz- vessző-bútorók”, . .karcagi, mezőtúri kerámiák”, „jász­árokszállási hímzett ruhák”, „karcagi vertcsipke és hím­zés”, „mezőtúri szőnyeg” — kereskedők, vásárlók által használt megkülönböztető jelzők ezek. A szövetkezetek terveit, távlatait meghatá­rozza az a tény, hogy áru­ik sokszorosára is akadna vevő tucatnyi országban: számos jelentős fejlesztésre, bővítésre kerül sor ebben az ötéves tervben is. Röviden: nemcsak múltja, a jövője is nagy a háziiparnak, a nép­művészetnek. HUSZONÖT ÉV. Csende­sen — egy-egy ünnepi köz­gyűléssel, kiadvánnyal — megemlékeznek a megalaku­lásról a szövetkezetek. Szó esik az alapítás nehézségei­ről, azokról az időkről, ami­kor még „csak” a tagok ügyessége, lelkesedése volt a közös vagyon. Amiből aztán röpke negyedszázad alatt élő, virágzó, megújuló és biztos alapokon nyugvó mozgalom Szép magyar beszéd Az Oktatási Minisztérium az 1976—77. tanévre ismét meghirdette — immár a 11. alkalommal — a. középfokú iskolák tanulóinak a Kazin- czyról elnevezett Szép ma-- gyár beszéd versenyt. A ver­senyt Péchy Blanka színmű­vésznő 1960-ban tett alapít­ványa indította el, és azóta tízezreket megmozgató or­szágos eseménnyé vált. Az alapítvány értelmében a diákoknak eddig hároméven­ként írták ki a versenyt, a megtartására a közbeeső években Győr-Sopron me­gye és Győr városa a maga erejéből vállalkozott. Az alapítvány idei módosítása nyomán a jövőben a ver-, senyt évenként az Oktatási Minisztérium rendezi. A Szép * magyar beszéd versenyen részt vehetnek az ország valamennyi középfo­kú iskolája, a gimnáziumok, a szakkközépiskolák és a szakmunkásképző intézetek növendékei. Ugyancsak a Kazinczy alapítvány módosítása értel­mében a szakmunkásképző intézetek tanulói önálló ver­senyen indulnak, a többi kö­zépiskoláéval azonos szö­veggel. Az országos döntőt a mi­nisztériummal karöltve a Győr-Sopron megyei Tanács, Győr Város Tanácsa és a győri Kazinczy Ferenc Gim­názium és Egészségügyi Szakközépiskola 1977. ápri­lis 22—24-én rendezi meg Győrben. Haydn, Mozart, Beethoven... Az úgynevezett bécsi klasszi­cizmus e három géniuszának neve tudatunkban szinte ösz- szeforrott, mint Aranyé és Petőfié a magyar, Goethéé és Schilleré a német irodalom­ban. Példaképei ők, külön- külön és együttesen, a töké­letességre törő erőnek, a ma­radandó értéket teremtő, tar­talmilag és formailag harmo­nikusát alkotó „örökifjú” nagy mestereknek. Mégis, az utóbbi évtizedekben aránylag ritkán találkozhattunk Haydn műveivel, mintha — néhány igen népszerű alkotását kivé­ve — kicsit mellőzték volna az előadóművészek. Ennek valószínűen az az oka, hogy Haydn nem volt hangszeres virtuóz, szólisztikus művei, koncertjei nem kifejezetten bravúrosak. Ezzel szemben minden alkotásából sugárzik a derű, a humanizmus, a lelki békesség egyensúlya, s erre rohanó századunkban na­gyobb szükség van, mint va­laha. Ezért is fogadtuk hálá­san a Filharmónia -nyitó hangversenyén elhangzott két szép Haydn-művet. s vártuk a Teremtés hétfői bemutatá­sát. Haydn két oratóriumát, a Teremtést és az Évszakokat is életszeretet és derű, opti­mizmus hatja át. A bibliai szöveg jóformán csak ürügy számára, hogy vallomást te­gyen az élet, s a szeretet mel­lett. A Teremtés hat napját nem fejezi be az első ember­pár világrajöttével: a harma­dik részben — mintegy füg­gelékként. de valójában esz­mei megkoronázásképpen — Ádám és Éva hálaadó nagy duettjében öleli magához a természetet és az emberiséget. Az előadásról elöljáróban el kell mondanunk, hogy jól­eső érzéssel vettük az orató­rium (jelentéktelen húzások­tól eltekintve) teljes megszó­laltatását, s nagy-nagy öröm­mel az eredeti német nyelvű tolmácsolást. Örvendetes fo­lyamat ez zenei életünkben (lásd olasz nyelvű Traviata az Operában), s jelentős elő­relépés a szűkkörű, provin­Tegnap a TIT megyei el­nöksége és a KISZÖV Szol­nok megyei elnöksége együtt­működési szerződést kötött áz ipari szövetkezeti dolgo­zók művelődésének elősegíté­sére. A TIT városi, járási és községi szervei útján ad majd ciális előadásoktól a világ- színvonal felé, hiszen a zene és a szöveg egységét semmi­nemű fordítás nem pótolhat­ja. Az est szólistái közül első helyre kívánkozik László Margit tüneményes produk­ciója. Igazi oratóriumi alkat, csak a legnagyobbakkal (Schwarzkopf, Freni) -mérhe­tő. Hangja drámai árnyala­tokban gazdag, a nehéz, ko- loraturákkal tűzdelt szoprán szólamot fölényes könnyed­séggel, ragyogó technikával, elhitető, sőt lenyűgöző erővel szólaltatta meg. Kitűnő part­nere volt — különösen a har­madik rész duettjeiben — Tréfás György, zenei bizton­ságát, nemesen zengő szép basszusát, plasztikus -megele­venítő művészetét nem lehet eléggé dicsérni. Jól illeszke­dett az együttesbe Prevoz Já­nos, a tenor szólamot stíluso­san, de némi elfogódottság­gal énekelte. A hangverseny motorja, lelke a nagyszerű Debreceni Kodály-kórus volt (vezetője és az előadás karmestere: Gulyás György). A gondos, minden részletre kiterjedő fi­gyelmű akusztikai beállítás után valóban teljes gazdasá­gában élvezhettük művészi teljesítményüket. Bár az énekkarnak az oratóriumban betöltött funkciója (a rondó- szerű allelújázás) kicsit egy­síkú, dinamikai kifejező ere­jük így is érezhető volt, a szólamok kiegyenlítettek, imi­tációs technikájuk átgondolt, bravúros, erősítéseik félelme­tesek, a tuttik pedig szinte utánozhatatlanok, mindez Gulyás György énekkari ne­velőmunkájának, hangzáste­remtő művészetének csodája. Végezetül, de nem utolsó­sorban,, elismeréssel kell szól­nunk a Debreceni MÁV Fil­harmonikus Zenekar ragyo­gó, szinte öntevékeny kísére­téről. A szimfonikusokat nem állította nehéz feladat elé a zenekari anyag, koncentrált, pontos játékuk a siker egyik fő záloga volt. ehhez sokoldalú segítséget ismeretterjesztő előadások előadássorozatok és munkás­akadémiák formájában. Az együttműködő szervek közös témaajánlást dolgoznak ki. A TIT segítséget nyújt egyéb programok összeállításában ÍS; A Szolnok megyében dől- nött gozó nyolc háziipari szövet- Sz. J. Korszerű növényházzal gyarapodott nemrégiben Pécsett a Tanárképző Főiskola. Az üveg­ház egyúttal az ország egyik legnagyobb kaktuszgyűjteményét őrzi; 350 botanikuskerttel tartanak kapcsolatot és 1100 féle kaktuszt gondoznak itt Nagy Pál Tizenkétezer dolgozó érdekében Akácz László Fegyelmi tárgyalás Mondd, féltél te már? De úgy, hogy a legszívesebben bebújtál volna bélnek a ceruzába? Nekem. amúgy igazából még sohasem reszketett a lábam, és'azt hittem, hogy érre, mi. felénk most nincs is igazi félelem. Dehát van!. Rájöttem, hogy van. Igaz, nem olyan, mint amilyet, mondjuk, egy tarkón lőtt kémény alatt érezhették, akik alatta álltak; másfajta félelem — de,semmiképp sem kisebb. Csak csúnyább, becste­lenebb. Ocsmány abb! Ez a témám is dróton jött — a jó témák mindig dróton jönnek —; az izé izékéje szólt át a művelődésről, hogy fegyelmi tárgyalás lesz ekkor meg itt; ha gondolom, menjek el velük. Fegyelmi tárgyalás ... Végigültem már egyet-kettőt. Ki mondta kinek, hogy ne ezt, hanem amazt csinálja, de mert az mégis azt csinálta, hát ilyen, meg olyan lett az a mittudom_ énmi. Fegyelmi tárgyalás... Dehát ez most másnak ígérkezett! Egy peda­gógusról — hogy pontosabban mond­jam, egy kollégiumi nevelőtanárról — volt szó, aki ugyan hétköznap is, vasárnap is kitűnően nevelgetett, csakhát nem annyira azokat, akik az emeletes ágyak sodronyait rug­dossák, hanem inkább azokat, akik­nek legfőbb gondjuk, hogy fejestől, nyakastól, szárnyastól, lábastól ki­bújjanak bizonyos egyéb sodronyo­kon. Akik? Amik: csirkék, tyúkok — egy baromfifarm ezren fölüli la­kossága. Érted, ugye. érted? Egy ilyen pénzkaparó janikáról volt szó, aki összekalapált egy tyúktenyészetet — persze az anyja házában, az anyja nevén — s akinek igen szépen ter­melt is az a tenyészet — a kollé­giumi konyha ételmaradékaiból, a kollégiumi gyerekek hajlongásai nyomán. Hát ennek akart utánajárni a mi mi kis brigádocskánk! Volt egy fel­jelentő papírunk, pontos címmel, jól megkanyaritott aláírással; egy-két névtelen levél; meg néhány tele­fonszám, hogy honnan, s kiket riaszthatunk, ha ebben a kínosnak ígérkező igen-nem játékban meg­szorulnánk. Igazgatói iroda, piros terítős asz­tal, szalvétával letakart vizeskancsó, papírok indigók a gépbe fűzve — már ahogy az lenni szokott. Kézfogások — „Hogy eddig fa­jult ez 'az ügy!” —; kávézás — „Pedig van érzéke a gyerekekhez” —; aztán az igazgatói sóhaj, hogy telik az idő, kezdjük. Kezdték. „Jegyzőkönyv amely .. „képviseletében jelen vannak .. „ ... bejelentése szerint...” — Szóljanak ki neki! Gondoltam, valami gumicsizmás, bársony kabátos, flanellingébe bele­izzadt, agyas-fejes valaki nyitja majd ki az ajtót. De nem! Egy har­minc körüli úr, borbélynál szárított hajhullámokkal, őzbőrzakóban — ő lépett elénk. Fejbiccenlés — „Szabad tudnom, mi esett kifogás alá?" — szelíd fej- csóválás — „Kérem szépen, én azt. belégekkel tudom bizonyítani!” —; apró legyintés — „Egyszer kérték, hárman, mivel hogy tanyai gyere­kek ...” És így tovább, és így tovább. De hogy ő akkor előzetesen, amakkor meg — tanúi vannak — városon kí­vül, és különben is az adóztatás sze­rint és tulajdonjogilag ... Nemcsak azok izzadtak meg, akik faggatták, de még azok is, akiknek csak hall­gatniuk kellett. Eltelt vagy másfél óra; a gép- írónő egyre hosszabban tornáztatta az ujjait, amikor papírt cserélt — és még egyetlen egyszer sem hang­zott el, hogy na akkor az egyszer, igen... Egyik tanú. másik tanú; egyik te­lefon. másik telefon. Hiába. A vége az lett. hogy a vizsgálat vezetője be­jelentette: újabb tárgyalásra lesz szükség. Különben is, indul a busz. a viszontlátásra! Az őzbőrzakós a búcsúzásnál is őzbőrzakós maradt. Sorban odalépett mindenkihez — előbb az idősebb, majd a fiatalabb nőkhöz — és kéz­fogással, apró fejbiccentéssel elkö­szönt. Kezétcsókolom, jóéjszakát! Csak éppen azt nem mondta, hogy volt szerencsém. Amikor odaért hozzám, azok a borbélynál szárított hullámok egy kicsit jobban meglibbentek: — Ugye mi még nem ismerjük egymást? Szintén megyéről, vagy ta­lán a minisztérium . .. Ismerhetsz: nem rángatom elő az igazolványomat, ha a túrós tésztá­mon kevés a porc. és a Mecsekre is pénzért járok. De most bizonyára nem tartottam vissza a kezem: tes­sék, ez meg ez vagyok a megyei lap képviseletében. Berezonáltak ám azok a hullámok! Hát még alattuk az a nemrég még oly sima arc: hegyek, völgyek tá­madtak rajta, s köztük csak szür­kült, szürkült az imént még tágan és szelíden kéklő szem. — Minek jött ide? — Azt csak bízza rám! — Ki értesítette? — Nem magára tartozik! — És írni. akar rólam? — Ha úgy látom jónak! — Ne tegye! Könyörgöm, ne tegye! És tényleg könyörögni kezdett. Még azt a két finom kezet is össze­rakta, s úgy hajtogatta, hogy nem. nem, ezt azért nem tehetik meg vele. hiszen mások nem így. és nem, eny- nyit... és különben is, ő most. eb­ben a. percben hajlandó mindent, de mindent... Jegyzőkönyvbe is ve­hetik, az állását is fölmondhatják., visszaadja akár a diplomáját, csak a neve az újságban __ Nem. ezt n em lehet vele megtenni! Fölkabátoltunk, elköszöntünk, in­dultunk. Akár a hajtásra rendelt kutya, úgy jött szorosan mellettem; fogta a táskám, húzott vissza, rán­gatott. Amikor egy kicsit lemarad­tunk, azt mondta: fizet, készpénz­zel fizet; mondjam meg, mennyit kérek, és ő adja adja. csak a nevét az újságban... azt ne! A buszba úgy rángattak föl a töb­biek. Ahogy az ablakból visszanéz­tem, láttam, lohol utánunk; úgy lo­hol, mint a hajtásra rendelt kutya ... Tudom, most arra vagy kívácsi: végül is lett-e cikk az ügyből? Megnyugtatlak: lett. Előbb egy újabb vizsgálat lett, majd egy újabb tárgyalás, és aztán, amikor minden szépen kikerekedett — mosléklopás, diákdolgoztatás, meg még egy rakás jogtalanság, törvénytelenség — meg­írtam az ügyet. Előbb felfüggesz­tették. aztán elbocsátották. El is tűnt a környékről pár hónap alatt. De nem is ez az érdekes! Sokkal inkább az. hogy megértettem: most is lehet még félelmekkel találkozni. Nagy félelmekkel. Nagyon nagy fé­lelmekkel. Csakhogy ezek a félelmek csúnyák, becstelenek. Ocsmányak. És nem a tarkón lőtt kémények alatt születnek, és nem is a szárnyakkal, lábakkal feszegetett sodronyok kö­rül. hanem akkor, amikor kiderül, hogy miből tollasodnak azok a szár­nyak. lábak. Kiderül, s úgv tűnik: nemcsak a szomszédba jut el a híre. Félelmek, itteni, mostani félel­mek ... Tudjanak csak róluk minél többen — így kevesebb lesz belőlük talán,..

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom