Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-17 / 298. szám

1976. december 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 I Szeretnek olvasni a jászberényi Hűtőgépgyárban. A gyári könyvárusnál havonta 15-18 ezer 0 munkásörök tevékenységéről Behozatal Fogyasztási cikkekre 47 milliárd A lakosság áruellátásának javítására az idén 42 mil­liárd forint értékű import­árut, az előző évinél 9 szá­zalékkal többet szerzett be a kereskedelem — jelentette be a Belkereskedelmi Mi­nisztérium tegnapi sajtótá­jékoztatóján Kállai Oszkár főosztályvezető. Elmondotta, hogy jövőre a kereskedelmi forgalom ter­vezett növekedésével gyor­sabb ütemben bővítik a be­hozatalt. mintegy 47 mil­liárd forint értékű árut im­portálnak. A behozatal vál­tozatlanul a tömegellátást szolgálja, többségében itthon nem termelt, nem gyártott termékeket, vagy olyan áru­kat importálnak, amelyből a hazai ipar nem tudja kielé­gíteni az igényeket. A leg­fontosabb importcikkünk egyebek között a kávé, a déligyümölcs, a személygép­kocsi, de a jobb ellátáshoz vásárolnak, szőnyeget, kö­töttárut, bőr-lábbelit, ke­rékpárt, stb. Az előző évek­hez képest változás, hogy 30—40 százalékkal bővül a déligyümölcs behozatal. A mezőgazdasági kisgépek im­portját háromszorosára nö­velik és új cikként 60—70 ezer zsebszámológépet is vá­sárolnak. A Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatala és a Munkásőrség Országos Pa7 rancsnoksága a munkásőr­ség megalakulásának kö- zélgő 20. évfordulója alkal­mából sajtótájékoztatót tar­tott a munkásőrség parancs­noki iskoláján. Gáti József, a Munkásőrség Országos pa­rancsnokának helyettese is­mertette a sajtó képviselői­vel a testület mai tevékeny­ségét, a munkásőrök mun­káját. Az újságírók megis­merkedhettek a munkásőr- parancsnoki iskola életével, a korszerű képzés eszközei­vel, a modern audiovizuális berendezésekkel, a parancs­noki képzés rendszerével. ndminisztratívlétszám-növelési tilalom Az adminisztráció csökke­nése, az ügyvitel korszerűsí­tése már évek óta fontos központi törekvés. Tulajdon­képpen erre ösztönözte a többi között a vállalatokat, szövetkezeteket, igazgatási szervezeteket az 1976. január 1-én, az adminisztratív és ügyviteli munkakörökben el­rendelt létszámfelvételi zár­lat is. A létszámstopnak kö­szönhető, hogy az idén első ízben sikerült megállítani az alkalmazotti létszám növe­kedését, sőt az adminisztra­tív létszám valamelyest csökkent is. A GYES és ahol engedélyezik A Minisztertanács, a ta­pasztalatokat figyelembe vé­ve, határozatot hozott az igazgatási és adminisztratív ügyviteli létszámgazdálkodás új rendjéről. Az 1977. január 1-én hatályba lépő új szabá­lyozás lényegéről a Munka­ügyi Minisztérium munka­erő- és bérgazdálkodási fő­osztályán kértünk tájékoz­tatást. — Az új szabályozás lé­nyege, hogy az 1976. január 1-én elrendelt létszámfelvé­teli zárlatot 1977. január 1- től létszámnövelési tilalom' váltja fel. Ez azt jelenti, hogy 1976. december 31-én a vállalatoknál, szövetkezetek­nél, költségvetési intézmé­nyeknél pontosan rögzíteni kell az adminisztratív-ügyvi­teli alkalmazottak létszárhát, s a későbbiekben a vállala­tok már csak ezen a kere­ten belül gazdálkodhatnak. 1976-ban az említett mun­kakörökbe bárkit csak külön engedéllyel lehetett felven­ni, még akkor is, ha ez a fel­vétel egy, a vállalattól nyug­díjba, vagy esetleg már mun­kahelyre távozó alkalmazott pótlását szolgálta. Az új ren- . delkezések szerint az adott kereten belül a vállalatok saját hatáskörükben pótol­hatják az eltávozókat. — Hogyan pótolhatók azok a dolgozók, akik — például gyermekgondozási segély, ka­tonai szolgálat, hosszabb tan­folyam. betegség stb. miatt — ideiglenesen vannak tá­vol munkahelyüktől? — Ebben az esetben a vállalatok határozott időre szóló munkaszerződésekkel vehetnek fel alkalmazottat. — Előfordul, hogy kapaci­tásbővítés, rekonstrukció, vagy a termelési szerkezet lényeges megváltoztatása esetén elkerülhetetlen az adminisztratív-ügyviteli lét­szám növelése. Hogyan lesz erre lehetőség? — Az új szabályozás mó­dot ad arra, hogy az emlí­tett indokolt esetekben a kü­lönféle szervezetek, intézmé­nyek, vállalatok saját hatás­körükben növeljék létszá­mukat. Amennyiben azon­ban a létszámbővítés kedve­zőtlenül változtatja meg a fizikai dolgozók és alkalma­zottak korábbi arányát — az intézkedés csak a felügyele­ti szerv engedélyével lehet­séges. Erre egyébként csak egyedi elbírálás alapján és rendkívül indokolt esetben kerülhet sor. Ösztönzés a csökkentésre — Vannak olyan helyek ahol nem elég a létszámnö­velési tilalom, s létszám­csökkentést kell előírni? — Igen. A Minisztertanács külön rendelkezett a mi­nisztériumok, az országos hatáskörű irányító szervek, a tanácsok, valamint a válla­latokat irányító trösztök és egyesületek létszámgazdálko­dásáról. Ezeknek a szerve­zeteknek az 1975. december 31-i állapothoz képest lét­számukat 1980. december 31-ig 5 százalékkal csökken­teni kell. A létszámcsökken­tés előírása azért vált szük­ségessé, mert sok helyen még a létszámstop életbelé­pése előtt indokolatlanul fel­duzzasztottak az állományt. — Hogyan ösztönzik a létszámcsökkentést? — Azok az igazgatási szer­vezetek, amelyek az előírt­nál korábban, már 1978. de­cember 31-ig végrehajtják az 5 százalékos csökkentést, az így megtakarított bért 1979. január 1-től alkalmazottaik bérszínvonalának emelésére, illetve jutalmazására fordít­hatják. Ahol 1979 végéig csökkentik a létszámot, a bérmegtakarítás felét tart­hatják meg az említett cé­lokra. Azoktól a szervezetek­től, amelyek az előírt lét­számcsökkentést csak 1980- ban hajtják végre, a teljes bérmegtakarítást elvonják. — A létszámnövelési tila­lom a teljes munkaidőben foglalkoztatottakra vonatko­zik, az említett év végi „lét­számleltárba” csak őket ve­szik fel. Mi lesz a helyzet a részmunkaidőben foglal­koztatottakkal? A diplomások elhelyezkedése — Az új szabályozás rájuk is kiterjed. Mindenütt rög­zíteni kell, hogy 1976-ban a részmunkaidőben foglalkoz­tatottak összesen hány órát dolgoztak, s a vállalatok 1977-ben ezt a keretet sem léphetik túl. — A létszámstop jelentős nehézséget okozott a közgaz­dasági képzettségű pályakez­dő fiatalok elhelyezkedésé­ben, ennek megoldására kü­lön központi intézkedésre volt szükség. Hogyan oldja meg a kérdést az új szabá­lyozás? ■— Az új jogszabályok le­hetővé teszik, hogy a köz- gazdasági képzettséget szer­zett pályakezdő fiatalokat a vállalatok a rögzített létszá­mon felül is alkalmazhassa­nak, de csak az év végéig végrehajtandó nyugdíjazás mértékéig. (Népszava) Deák András Á rékasiak és a szászberekiek véleménye Jól sikerült az „érdekházasság” A tanácsháza legnagyobb helyiségében az épp soros ülésekre gyűltek össze a szászbereki tanácstagok, örültem a véletlen és várat­lan alkalomnak, hogy talál­kozhattam velük. Ügy véltem ők hivatottak arra, hogy el­mondják, hogyan is volt két évvel ezelőtt, amikor' a kö­zös tanács létrehozásának előkészületei zajlottak. — Senki sem tagadja vol­tak ellenzői a közös tanács létrehozásának, de 9. eszten­dővel ezelőtf — amikor a szászbereki és a rékasi tsz egyesült, — is elhangzottak olyan vélemények, hogy be­kebeleztek bennünket. Most már szégyenük akik ezt mondták. Az erős, jól gaz­dálkodó nagy tsz-el csak nyertünk. Ez a lényeg, nem az, hogyan hívják. Végtére a közös tanácsot is elfogadtuk, egyhangúlag megszavaztuk két évvel ezelőtt és eddig nem is csalódtunk. — Láttam az arcokon, hogy nem min­denki osztja Rozsnyai Lajos­nak az akkumulátor üzem dolgozójának véleményét. Egyszerűbb és gyorsabb az ügyintézés 1975 januárja óta Rékason egy ABC, nálunk egy korsze­rű sportöltöző épült. De most már 10 deka szögért is Ré- kasra kell menni. A mi üzle­tünkből még azt is kivonták. Báli János felvetette szög­hiányon aztán valamelyest el is időztek. Miért csak élelmi­szer van, miért nincs műsza­ki áru a község egyetlen bolt­jában, egyébként is förtelmes az üzlet és az italbolt környé­ke, meg a busz is zsúfolt, amelyen a kisdiákok naponta ingáznak... — Ez igaz, de nem varrhat­juk a közös tanács nyakába, — szólt közbe Balogh József, a községi pártalapszervezet titkára. — Ezernél alig több a községünk lélekszáma. Az önálló tanácsapparátusunk három emberből állt. Elnök, titkár, adminisztrátor. Mind­ehhez érteniük kellett volna. Ez képtelenség. Mást mon­dok. Építésügyi dolgok, en­gedélyek, igazolások... A já­rásnál intézték, most Réka­son. Hát nem egyszerűbb és gyorsabb így? Hat kilométer nem távolság. Egy közepes nagyságú város lakói többet buszoznak. Később Zölei Gyula, a kö­zös tanács elnöke elmondta, hogy az ügyintézés miatt egyébként sem kell utazni a berekieknek, az ügyfélfoga­dási napokon átjárnak Ré- kasról a tanács szakemberei. — Tapasztalt, képzett régi dolgozók. Meggyőződésem, hogy a tizenhárom tagú ta­nácsapparátus elég is, de kell is a négyezerhétszáz lakosú két településnek. Az, hogy Zagyvarékas — ahol három­szor annyian élnek mint Szászberekén — lett a szék­helyközség, formailag a leg­ésszerűbb megoldás volt. Itt két évvel ezelőtt is jól felké­szült, a hatásköröknek meg­felelő szakterületekre felké­szült, dolgozókból állt az ügyintézőt gárda. A szászberekiek sem vitat­ták, hogy gyorsabban, jobban intézik azóta ügyeiket. Az egykori tanácsi dolgozóik helyzete is az igazságérzetük­nek megfelelően alakult. A szászbereki tanácselnök — aki most a tsz üzemvezetője, — társadalmi tanácselnökhe­lyettes lett. A titkár pedig a tanácsi kirendeltség vezetője­ként továbbra is ottmaradt. A tárgyilagos véleményekben a lényeg s a legdöntőbb té­nyek, — amelyek végülis a két község házasságát meg­alapozták — megfogalma­zódtak. „Évtizedek alatt ki­alakult már egy spontán kö­zösségi kapcsolat. A -termő­földjeink egymásba karoltak, zagyvarékasi orvos gyógyított bennünket. A gyerekeink is odajártak iskolába. Ha na­gyobb dolgokat vásároltunk, Rékasra mentünk. Most már ^z üzleteink is egy áfész-hez, a szolnokihoz tartoznak. Egy szó mint száz, az utakon kí­vül is sok minden összekö­tött bennünket.” Lehel figyelmesebben is A közös tanács létrehozá­sakor tulajdonképpen csak kimondták az összetartozást. — De ehhez mindkét köz­ségnek ki kellett mondania az igent. A szászberekiek az 1974. július 23-i tanácsülésü­kön, mi két nappal később tettük meg. S a kérvényt mindkét tanács elküldte a Népköztársaság Elnöki Taná­csához. — Kiss István, a kö­zös tanács vb-titkára meg­mutatta a dokumentumok másolatát, amelynek indok­lása szinte szó szerint meg­egyezett azzal, amit a szász­berekiek elmondtak. A ta­nácstagi csoport ülésén azon­ban ugyanazok, akik a közös tanács létjogosultsága, szük­ségessége és előnye mellett szóltak egyet s mást kifogá­soltak is. Vasas Ferenc, az akkumulátor üzem lakatosa azt például, ami a tanácsha­tározatban is megfogalma­zódott, hogy a közös tanács minden második ülése Szász­berekén lesz. — Legtöbbször mégis mi utazunk, akkor is ha a testület és akkor is ha a bizottságok üléseznek. Bá­lint József a közelmúlt pél­dájára hivatkozott: — Apró­ságnak tűnik, de nem is hi­szik milyen érzékenyen rea­gálnak rá itt. A vöröskeresz­tes aktíváknak rendeztek ta­nácskozást Rékason. Egy nyi­tott teherautót küldtek az ün­neplőbe öltözött szászbereki asszonyokért. Nem szálltak fel. Hazamentek. Közös erővel többre mentek Igazuk volt azoknak, akik azt mondták, hogy vétek apró figyelmetlenségekkel az egy­üvé tartozás érzését az embe­rekben gyengíteni. — Kétségben könnyebb a korszerű, életképesebb szer­vezetet kialakítani mint an­nak minden előnyéről meg­győzni a lakosságot, különö­sen azokat az embereket, akik már fenntartásokkal fo­gadták a közös tanács gondo­latát, — összegezte tapaszta­latait Tóth György, a szolno­ki Járási Hivatal elnöke. — Jó vezetői ■ voltak a szászbe­reki tanácsnak. Önmagában a kis egység önállósága volt megkérdőjelezhető. Anyagi­lag kétségtelenül előnyösebb helyzetbe került Szászberek. Előtte évente alig 100 ezer forint ~ jutott fejlesztésre (évekig nem tudták össze­gyűjteni a sportöltöző anya­gi fedezetét). 1975-ben már a háromszorosát, 76-ban pedig a kétszeresét költhették fej­lesztésre mint a társulás előtt. Nagyobb lett a felújí­tási keretük, azóta korszerű­sítették az üzletüket, bővítet­ték az óvodát, megteremtet­ték a napközis csoport létre­hozásának feltételeit. Közös erővel többre men­tek és többre mennek ez­után is. K. K. IFJÚ GÁRDA KLUB, SZOLNOK Veteránok a fiatalok közt Peregnek a filmkockák, feszült figyelemmel tapadnak a tekintetek a vetítővászonra. Madrid, Guadalajara, Guernica és ismeretlen nevű kis települések, hegyekben épített tüzelő- állások, földbe vájt lövészárkok képe váltja egymást a döbbe­netes erejű dokumentumfimen. Spanyol polgárháború, 1936. Egy fiatalember lázas sietséggel telefonál...-— Ö volt az én legjobb barátom, mindig együtt har­coltunk és sokan azt is gon­dolták, testvérek vagyunk. Nemrég kezembe került egy album, benne egy fénykép­pel képaláírással: sebesült katona, édesanyjával. Mon­dom, összetévesztettek ben­nünket — az asszony, aki kötözte, az én édesanyám volt. — Én harminchét január­jában ismertem meg őt. Egy rohamnál lövést kaptam, és a frontkórházban kötözte a sebeimet Basch Endréné — az ő édesanyja. Az egymásba ölelkező em­lékidéző mondatok a szol­noki városi Ifjú Gárda klub­ban hangzottak el szerdán este Bach János és Vándor László, a Magyar Partizán Szövetség tagjainak szájá­ból azon a találkozón, ame­lyet az ifjúgárdisták a spa­nyol polgárháború évfordu­lójának tiszteletére rendez­tek. A két vendéget a törté­nettudományokban jártas szakemberek is elkísérték. Harsányi János ezredes, a Magyar Partizán Szövetség munkatársa, történész és Györkei Jenő alezredes, had- hadtörténész kandidátus a polgárháború politikai je­lentőségéről, nemzetközi ha­tásáról, összefüggéseiről szó­ló tájékoztatóval egészítet­ték ki a háborút járt vete­ránok élmény teli beszámo­lóját ... Illetve nem pontos a kife­jezés, hisz nem is annyii-a beszámoló, mint inkább a fiatalok kérdéseinek pergő­tüzében való „hősiesen állt ütközet'’ volt. Tegyük hoz­zá : kényszerűségből félbe­szakadt ütközet. A partizán szövetség meghívottainak — így is jóval a tervezett zár­óra után — haza kellett utazniuk. A szolnoki városi KISZ-bizottság és az Ifjú Gárda parancsnokság új kezdeményezésének . első — és forró hangulatú, sikeres — rendezvénye volt a szer­dai találkozó. A Magyar Partizán Szö­vetség segítségével rendsze­res veterán — ifjúgárdista beszélgetéseket tartanak a jövőben, amelyeken' a ma­gyar internacionalisták rész­vételét ismerik meg külön­böző országok antifasiszta harcaiban. Szerdán az év­forduló jegyében szívükbe zárták Vándor Lászlót és Basch Jánost, aki szüleivel együtt küzdött a spanyol nép szabadságáért. I. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom