Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-21 / 276. szám

1976. november 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 SÍPSZÓ ELŐTT A SPORT ÜGYÉT SZOLGÁLNI NEM SZÍVESSÉG Győzelemre számít az MTE A Szolnoki MTE ma dél­után az Özd együttesét fo­gadja a tiszaligeti stadion­ban. Az újonc vasgyári csa­pat eddig várakozáson aluli teljesítményt nyújtott. Mind-/ össze kilenc pontot gyűjtöt­tek, és a tabellán a 18. he­lyet foglalják, el. Idegen pá­lyán csak kétszer sikerült döntetlent elérniük, ezek kö­zül viszont az egyik igen ér­tékes, hiszen a Szőnyi úton született a BVSC-vel szem­ben. A piros-feketéknél a sérültek közül úgy tűnik, Budavári rendbe jött, s így tagja az Özd elleni keretnek, de hogy játékára sor kerül­het-e, az csak a mérkőzés előtt dől el véglegesen. Az MTE kemény küzdelemben kiharcolt győzelemre számít. A keret: Szendrei,. Fekete, Kántor, Simon, Kolláth, Ká­bák, Porhanda, Sebők, Lódi, Garics, Budavári, Szolnoki, Makai, Szabó. — v — Meglepetés is születhet A Szolnoki MÁV a fővá­rosba utazik, ahol a Szőnyi úton a BVSC ellen lép pá­lyára. A két vasutascsapat közül a hazaiak az esélye­sebbek, hiszen a tabella 4. helyén állnak, s mindössze két pont választja el őket a listavezetőtől. De a szakmai rangadó akár meglepetést is hozhat. Az elmúlt vasárnapi győzelem a Komló ellen min­den bizonnyal visszaadta a kék-fehérek önbizalmát, s arra serkenti őket, hogy mindent elkövessenek a ki­esés elkerüléséért. — c — Megyei rangadó Jászberényben Az NB III. délkeleti cso­portjának mai fordulója me­gyei rangadót hoz, mégpedig Jászberényben, ahol a Lehel SC a törökszentmiklósi Va­sast fogadja. A törökszent- miklósiak jól tudják, hogy sokkal többet kell nyújtani, mint a legutóbbi hazai mér­kőzésükön. Nem irigylésre méltó a szakvezetés helyzete hiszen ezúttal is több a sé­rült játékos. Egyébként az elmúlt vasárnapi csapaton csak abban az esetben vál­toztatnak, ha a sérültek inem vállalják a játékot. Bár a Lehel SC legutóbb az MNK országos selejtezőjén vereséget szenvedett a Fe­rencvárostól, mégis esélyese a rangadónak. A Mezőtúri Honvéd lab­darúgói Kiskunlacházán sze­repelnek az ÉGSZÖV ME­DOSZ ellen. A legutóbbi for­dulóban mindkét együttes a papírformáinak megfelelő eredményt érte el: a hazaiak kikaptak Kecskeméten, a me­zőtúriak viszont biztosan fek­tették kétvállra a Bem SE-t. A honvédcsapat az utolsó hét fordulóban tizenhárom pon­tot szerzett, s most sem akar pont nélkül hazatérni a 9. helyezett ÉGSZÖV pályá­járól. Események Asztalitenisz, „Tisza Kupa” országos I. osztályú felnőtt női—férfi, ifjúsági leány—fiú ranglistaverseny: Szolnok, ti­szaligeti sportcsarnok, I. osz­tályú vegyespáros 8, ifjúsági fiú egyes 9.30, ifjúsági leány egyes 11. Minden szám dön­tőjét folyamatosan rendezik. Tollaslabda, ifjúsági lá­nyok és fiúk Tizek Bajnok­sága: Szolnok, Kilián Repülő Műszaki Főiskola tornacsar­noka 9. Labdarúgás, NB II.: Szol­noki MTE—Ózdi Kohász, Szolnok, tiszaligeti stadion 13. NB III.: Lehel SC—Tö­rökszentmiklósi Vasas, Jász­berény, 13, Kövesfalvi. Me­gyei bajnokság: Jászkisér— Kunhegyes, Jászladány 13, Abonyi; Jászapáti—Jászla­dány 13, Asztalos; Rákóczi- falva—H. Kilián FSE 13, Hajdú megyéből; Túrkevei AFIT—Szolnoki Olajbányász 13, Orbán; Tisza Cipő SE— Sz. Cukorgyár 13, Csák II.; Mezőtúri AFC—Jászberényi Vasas 13, Gergely; Fegyver­nek—Jászfényszaru 13, Pálin­kás ; Középtiszai MEDOSZ (Kenderes)—Kunszentmártoni TE 13, Czifra. Idegenben szerepelnek: a Szolnoki Vízügy-Dózsa OB I-es vízilabdázói a Magyar Népköztársasági Kupa közép­döntőjében a Vasas Izzó el­len a fővárosban, a Szolnoki MÁV NB II-es labdarúgói Budapesten a BVSC ellen, az Alföldi Olajbányász NB li­es férfi sakkozói a főváros­ban a KGM Ságvári ellen, a Szolnoki MÁV NB II-es női kosárlabdázói a MEAFC el­len Miskolcon, a Mezőtúri Honvéd NB III-as labdarú­gói az ÉGSZÖV MEDOSZ el­len Kiskunlacházán, a Szol­noki MTE úttörő-súlyemelői Budapesten, az Országos Út­törő Bajnokságon, valamint Pálóczi és Papp ugyancsak a fővárosban, az MTK-VM mi­nősítő versenyén. HÉTFŐ Asztalitenisz, nemzetközi csapatverseny (női—férfi): Honvéd Kilián FSE—GKS Jastrezebie (lengyel), Szol­nok, Kilián Repülő Műszaki Főiskola tornacsarnoka 16.30. Tömegsport: a szolnoki Vá­rosi Tömegsportbizottság 1976 évi tömegsportmunkájának értékelő és díjkiosztó ünneo- sége, Szolnok, városi tanács díszterme, 17. évében jár a sport állami irányítása. Ennyi ideje annak, hogy a testkultúra ügyét a legfőbb államigazga­tási testületek, a tanácsok garantálják. De legalább ilyen nyomatéket ad sport­életünknek, hogy a pártiszer­vezetek is szívügyüknek te­kintik a sportmozgalmat és szerveznek, irányítanak, fel­adatokat szabnak. Ennek nyomán az eredmények leg­többször nem is ■ maradnak el. Joggal hihetnénk, hogy a három esztendő elégséges volt ahhoz, hogy mindenki megértse, a sportvezetésben az esetlegesség ideje lejárt; nem szívesség támogatni a testedzést, hanem kötelesség. Joggal hihetnénk — ám oly­kor csalódnunk kell. így történt ez legutóbb Jászla- dányban is. A nagyközségi pártszervezet végrehajtó bi­zottsága napirendre tűzte az ifjúság sportmozgalmának helyzetét. Ugyancsak elem­zőén foglalkozott a nagy község sportjával a tanács végrehajtó bizottsága is. Fel­adatként szabták a sport­egyesület vezetőinek, hogy aktívaülésen döntsenek ar­ról: miként lehetne kiszéle­síteni a tömegsport-mozgal­mat, s minél több'ifjat meg­nyerni a rendszeres tested­zésnek. A sportkör negyven­hét meghívót küldött szét gazdasági vezetőknek, egy- től-egyig olyan' embereknek, akik nélkül nehéz megnyug­tató módon dönteni a nagy­község sportéletéről. Sajnos a meghívottaknak a fele sem jelent meg a tanácskozáson. Nem volt ott többek között a kfcsz, az éfész, a vairróüzem megbízottja, de csalódottan vették tudomásul a házigaz­dák, hogy a járási sportfel­ügyelőséget sem képviselte senki. Ott voltak viszont mind­azok, akik eddig is sokat tet­tek a faluban a sportért: a tanács vezetői, az iskolák pedogógusai, a termelőszö­vetkezet tisztségviselői. így hárt az idő nem telt haszon­talanul. sőt körvonalazódtak azok a tennivalók, melyek elvégzésével a nagyközség rangjára emelhetik Jászla- dányban a sportot is. A sportegyesület jelenleg labdarúgó- és sakkszakosz­tállyal rendelkezik. A koráb­ban sikeres kézilabda-szak­osztály csendben „elhalt”. Az általános iskolában ügyes atléták vannak, akik Gulyás Mária testnevelő szakértő irányítása mellett máris szép eredményeket érnek el ■— fsak éppen nem Jászlladány- nak, szerzik a babérokat, ha­nem a Szolnoki Sportiskolá­nak, amelyik hamarabb meg­látta a fantáziát bennük, mint a nagyközségi egyesület. A labdarúgók jói kezdtek a megyei bajnokságban, aztán megtorpantak, de úgy lát­szik ez a szakosztály sínen van, hiszen serdülőcsapatot is szerveztek, amely hosszú időn át biztosíthatja az után­pótlást. Major Antal tanácselnök —- aki korábban maga is sportoló volt — lelkesedéssel látott a közelmúltban mun­kához, és örvendetes módon nagy figyelmet szentel La- dány egyéb gondjai mellett a sportnak is. Az aktívaülé­sen elmondta, hogy ismét „feltámasztják” a kézilabda- sportot : a leánycsapat meg­szervezése máris vállalko­zott Szűcs István testnevelő aki " a varróüzem bázisára kívánja építeni az együttest. Szóba került egy atlétikai pólya építése is, melyhez anyagi támogatást ígért Sza­bó József, a megyei sporthi­vatal vezetője. Szeretnék, ha a közeljövőben saját szak­osztályukban kamatoztat­hatnák képességeiket az ál­talános iskolák fiataljai. Ez érthető is, hiszen a falu szü­löttje, Paróczai András nagy­szerű sikerei nyomón Jász- ladány nevét megismerte szinte az egész ország. Gubicz István sportegye­sületi elnök arra kérte a ta­nácskozás résztvevőit, hogy segítsenek a munkahelyi és a nagyközségi tömegsport- versenyek szervezésében, le- bonyölításában. hiszen a sportmozgalom e legszéle­sebb frontját kell kiépíteni ahhoz, hogy a versenypályá­kon is előbbre lépjenek. A szép tervek kovácsolása közepette talán ünneprontás­ként hatott — elnézést is kért érte — a gazdasági fe­lelős aggályoskodása, aki gyakorta vetette közbe: szé­pek, szépek az elképzelések, de miből realizálódnak, hi­szen jelenleg nem dúskál a pénzben az egyesület még akkor sem, ha a termelőszö­vetkezet számos gondot ma­gára vállalt. Erre a kérdés­re éppen a gazdasági veze­tők távolléte miatt nem szü­lethetett megnyugtató vá­lasz, ám úgy gondoljuk, egy nyolcezer telkes település­nek nem jelenthet megold­hatatlan feladatot egy szi­lárd anyagi bázis megterem­tése. Hiszen sok mindenhez még pénz sem kell, csak né­mi megértés és szervező- készség. Épül a nagyközség impozáns tornaterme, amely Jászladány büszkesége lehet, ne. Csak éppen a jászai só­szen tgyörgyi termelőszövet­kezet építőbrigádja — a ki­vitelező — nem érzi át, mit jelent a nagyközségnek e létesítmény. Ezért van, hogy vontatva halad a munka, a gyorsításra vonatkozó tár­gyalások elő] Pedig rendre kitérnek a felelősök. Ugyan­csak némi jószándék kellene ahhoz is, hogy a több száz országos példához hasonlóan a jászládányi művelődési otthonba is beengedjék a tornázni vágyó általános is­kolásokat. —- Legalább annyi időre, hogy bebizonyítsuk, nem csinálunk semmi felfordulást — mondta némj iróniával Gulyás Mária. pedig? Vala­mennyi munka­hely fiataljai szívesen vesz­nek részt sportversenyeken: igénylik a rendszeres tested­zésit. ■ Az üzemek, vállalatok vezetői pedig — különös­képp, hogy párt- és tanács vb-határozat is szorgalmaz­za őket erre — miniden bi­zonnyal kielégítik a ver­senyzési kedvet. Hiszen nap­jainkban a sport ügyét szol­gálni nem szívesség, de kö­telesség — Jászladényban is. Palágyi Béla Á Gergely, Orlowsky kettős nyerte a férfi párost Újvidéken a jugoszláv nemzetközi asztalitenisz baj­nokságon csütörtökön a késő esti órákban még három dön­tőre került sor. Ezek közül egyben, a férfi párosban, magyar játékos is érdekelve volt Gergely Gábor szemé­lyében. Ebben a számban a csehszlovák Orlowskyval az oldalán 3:l-re győzött a ju­goszlávok ellen és ezzel az első helyen végzett. Férfi csapat döntő: Kínai NiK—Jugoszlávia 3:2. Férfi páros döntő: Gergely, Or­lowsky (magyar, csehszlovák) — Surbek, Kosanovics (ju­goszláv) 3:1 (17, 18, —18, 20). Női páros döntő: Ko Hsin-ai, Liu Hsin-yen (kínai) — Chang Te-Ying, Chu Hsiang- yung (kínai) 3:0 (16, 9, 16). Harmadik Hz anyagiak A NOB elnöke Moszkvában Lord Killanint, a Nemzet­közi Olimpiai Bizottság el­nökét Moszkvában fogadták a 1980. évi nyári olimpiai já­tékok szervezői, többek kö­zött Vlagyimir Promiszlov Moszkva polgármestere is. Bemutatták Killaninnak a nyári olimpiai szervezési for­gatókönyvét. Killanin társa­ságában volt Gordon Benks, a NOB technikai igazgatója is, mindketten találkoznak még Moszkva városának épí­tészeivel is. A NOB elnöke megbeszélést folytatott Igna- tyij Novikov miniszterelnök helyettessel a nyári játékok szervező bizottságának elnö­kével. Vízilabda, MNK középdöntő Megérdemelt fővárosi győzelem BVSC — Sz. Vízügy-Dó­zsa 7:3 (1:1, 3:0, 2:2, 1:0). Szolnok, Damjanich fedett uszoda, V: Vuszek BVSC: Gál — Czigány, Horkai Kiss, Potyomidi, Heltai Gém, csere: Szögi, Varga, Gy. Ed­ző: Babarcai Roland. Víz- ügy-Dózsa: Ugrai —•. Dr. Bo­ros1, Agőcs, Varga J. Bog­dán, Cseh, Dr. Vezsenyei, csere: Riekitó, Halász. Edző: Úriban Lajos. Kezdésnél a V. Dózsa szerezte meg a labdáik Heltai kiállt és az emberelőnyből Cseh szer­zett vezetést, 0:1 A BVSC gyorsan alkalmazkodni Itu- dottit a számára szokatta®, kisméretű pályához és Kiss egyenlített. 1:1 A folytatás­ba® Cseh, majd Horikai állt ki. Kiss emberhátrányból növelte a BVSC előnyét, 2:1 Ezután Gém. állít ki|, és is­méit Kiss szerzett ’gólt 3:1, majd Poityondii ejtése kötött ki Ugrai hiálójábani, 4:1.. A harmadik negyedet Rekita kiállítása „vezette be”, s Czaigóny isméit emberhát­rányból ért el gólt, 5:1. Ve- zsanyei dr. 4 méteresből szépített, 5:2. amire Kiss vá­laszolt újabb góllal 6:2. Ebiben a negyedben Potyon.- dá mlaigy lövését védlte Ugrai, és Cseh gólja jelenített ese­ményt, 6:3. Az utolsó ne­gyedbe® Bogdánt állították ki, majd Horikai 4 méterese a kapufán csattant. Heltai távoli lövését hárította Ug- rai, és az utolsó percben Kiss állította be a végered­ményt 7:3. A találkozó nem hozott jó játékot, amelyen a küzdő jelleg domborodott ki. A ha­zaiak igen sok hibával és léüektetenül játszottak. A vasutasok a részükre szo­katlan pályához is sokkal jobban tudták alkalmazkod­ni,, és teljesen megérdemel­ten győzték. Mindennél, töb­bet mond1, hogy a fővárosi­ak négy góljukat emberhát­rányból - érték el. Jók: Kiss, Horikai, Gém. A Vízügy Dó­zsából senkit sem lehet megdicsérni. Nem rúgtam gólt, de bíznak bennem A megyei labdarúgó-baj­nokság, csapatainak összeál­lításán általában, átsiklik a szem. Három hónap óta, azonban megakadt a tekin­tet rajta: a Szolnoki Olaj­bányász csapatából Ngnyen Tri Chau neve készteti meg­állásra. Magyarországon dolgozó, vietnami mérnök — mondják róla. Vietnam. Az első gondolat a háború. A háború, amely hosszú évekig összefonódott a messzi ázsiai ország nevé­vel. A másik gondolat a csodálat. Azoké a vietnami hazafiaké, akik először a franciákat, majd az ameri­kaiakat kényszerítették az igazságtalan háború befeje­zésére. Vietnamban már bé­ke van. Kialudtak a napalm­bombák tüzei, lassan kinő­nek a fák — újjáépül az or­szág. Ngnyen Tri Chau az Olaj­bányász labdarúgóinak edzé­sén találkoztunk. Fekete haja kócosa® tapad izzadt homlo­kára. Fekete szemei hol ne­vetnek, hol elkomolyodnak. Jól beszél magyarul, kicsit énekelve, néha akadozva, — amikor nem találja a megfe­lelő kifejezést. — Nehéz idők voltak — emlékezik a háborúra. — Akkor jártam középiskolá­ba. Földalatti fedezéket ás­tunk, ez volt az iskola. Az órákra éjjel készültünk. Elő­fordult, hogy a bombázások miatt el kellett hagynunk a várost, s az erdőben keres­tünk menedéket. A várost, ahonnan az er­dőbe húzódtak a B—52-esek elöl, Vinh-nek nevezik. Ha­noitól délre, 300 kilométer­re található. Itt született, itt élt a 24 éves mérnök. — Apám iskolaigazgató, anyám szakácsnő egy válla­latnál. Nyolcán vagyunk testvérek, én vagyok a má­sodik legidősebb. Barátaim, osztálytársaim közül sokan mentek katonának. Én is jelentkeztem, de nem vettek be: nekem tanulnom kell — mondták. Hat éve vagyok Magyarországon. Először egy évig Budapesten ismerked­tem . a nyelvvel, aztán kerül­tem Miskolcra, egyetemre. Az idén kaptam kézhez a geofizikai mérnöki oklevelet. S mivel az egyetemen is jól tanult, így' lehetősége nyílt arra, hogy hazánkban vállaljon munkát. — Szolnokot már koráb­ban felfedeztem, s megsze­rettem. Három évvel ezelőtt ugyanis termelési gyakorla­ton vettem részt a kőolaj­ipari vállalatnál, a jelenlegi munkahelyemen. Három hónapja dolgozik geofizikusként a vállalatnál, s ugyanannyi idő óta focizik is. Munkája esetenként ti­zenhat órát is igénybe vesz, s felemészti a vasárnapokat, a szabad szombatokat is. Ke­resete 3 ezer forint. Mun­kásszálláson lakik. — Mikor volt ’ utol jára ott­hon? — Azóta nem, amióta Ma­gyarországon vagyok A 15 ezer kilométeres út költsé­geit saját zsebemből kell fe­deznem, ha haza kívánok látogatni. — Ha módja nyílna rá, le­telepedne Magyarországon ? — Igen. Nagyon jól érzem itt magam, szeretem a ma­gyarokat, és én is ezt érzem részükről. Itt lettem mérnök és itt sportolhattam először. Leigazolt az egyesület, s két- hónapi edzés után, most már egy hónapja játszom is. Jobbszélső vagyok. — Rúgott már gólt? — Még nem. Elszalasztot­tam az alkalmat. De nem baj, mert bíznak bennem... A beszélgetés itt ér véget. A mérnök kifut a pályára, és beáll a többiek közé. Folytatni az edzést. Constantin Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom