Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-10 / 266. szám

1976. november 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP (5 éves a karcagi munkáskórns Énekszóval nyitotta ünnepi közgyűlését november 4-én a 65 éves karcagi munkáskórus. A jubileumi év és november hetedike alkalmából a kórus társadalmi vezetőségének el­nöke, Csontos János, a Kulturális Minisztérium „Szocialista Kultúráért" kitüntető jelvényét vette át. Visnyevszkij színpadi mű­ve a szovjet dráma sok szempontjából kivételes kép­viselője, már születésekor meglepetést okozott, s egy­ben vihart is modern formai megoldásaival, ugyanis eltér­ve a hagyományos formáktól a szerző bátor kézzel nyúl modem színpadi eszközökhöz. Narrátort alkalmaz, gyorsan váltakozó, filmszerűen pergő képekben gondolkodik, rövid epizódokból építi fel drámá­ját. És bár tömegeket moz­gat benne, lélektanilag is igen pontosan rajzolja meg a dráma központban levő fi­gurájának, a komisszárnak jellemét és a többiekét is. akár az anarchistákét, akár a komisszárral rokonszenve­ző tengerészekét. Jelentős, világhírű drámát vitt képernyőre a televízió, melynek első előadása — Tairov rendezte — színház- történeti jelentőségű volt. s azóta is bárhol bemutatják, mindig esemény. Az volt a Thália Színházban s néhány évvel ezelőtt — Bánki Zsu­zsa játszotta a komisszárt — és most, a képernyőn is ki­vételes figyelem övezte. Ter­mészetesen mint minden olyan mű esetében, amely műfaji alakváltozáson megy át, válaszra váró kérdések is felvetődtek bennünk, amikor a képernyő elé ültünk. Va­jon az epizódokból kompo­nált színpadi műből sikerül-e egységes tévéjátékot terem­teni, vagy pedig megmarad lazán összefüggő részek hal­mazának? Továbbá, lehetsé­gese átmenteni a képernyő intimebb világába a forradal­mi pátosz hevét és erejét anélkül, hogy egyrészt vesz­tene erejéből, másrészt ne vállnék túlságosan harsogó- vá? Az Optimista tragédia világa ugyanis differenciált a finom líra éppúgy megvan benne, mint a harsányabb lelkesedés, teli szájjal tehát nem lehet elharsogni a kép­ernyőn sem. Felmerülhet az a kérdés is, hogy az átdol­gozás mennyit vállal a drá­ma filmszerűségéből? Kérdé­sek, amelyekre egyöntetű, ér­demleges választ nem adott a televíziós bemutató. A Sándor Pál rendezte té­véjáték igaz, láthatóan töre­kedett a filmszerű jelenetek képi ábrázolására — a hajó fedélzetén játszódó események megjelenítésében még a Pa- tyomkin páncélos ihlető ha­tása is felfedezhető — tény, hogy ahol kínálkozott, külső színhelyek természetes kör­nyezetével keltette a valóság illúzióját — például a ten­gerészek utazása a frontra, de másutt is — mégis adós maradt, méghozzá egy egy­általán nem elhanyagolható vonatkozásban: a cfrámai fe­szültség, a sűrű drámaiság megteremtésével. A kiélezett drámai helyzetek nem vol­tak elég élesek, s az előadás­módban itt-ott felütötte fejét az epikus terjengősség is. Ha jobban hallgat Visnyevszkij filmes számára is kész for­gatókönyvként elfogadható szerzői utasításaira, talán to­vább mehetett volna az erő­teljesebb képi ábrázolás felé. Az átdolgozásban alapjá­ban nem változott meg a dráma eredeti szövege, bizo­nyos hangsúlyeltolódások azonban ennek ellenére is érzékelhetően jelentkeztek. Mai szemmel közelítve a klasszikus műhöz a helytál­lás hősiességének hangsúlya mellett fontosabb nyomaté- kot kapott a különítményből tengerész-ezreddé formálódás folyamatának emberi és er­kölcsi tanulsága, a komisz­szár és az anarchisták közöt­ti harc egyéni és társadalmi konzekvenciái. A jövőt for­máló, ma is helytálló maga­tartás érvényes követelmé­nyei kerültek előtérbe. Azt a forradalmi józanságot hang­súlyozta a tévéjáték, amely mindig képes dialektikusán megítélni a dolgokat, s amely nem pillanatokban, hanem távlatokban gondolkodik, s méri fel a teendőket. Kútvöl­gyi Erzsébet komisszárja is elsősorban a rendcsinálás hőse és a megteremtett for­radalmi rend példája. Talán nem volt elég színes, de egyénisége átsugárzott szere­pének még merevebb pillana­tain is. Ami a többi szerepet illeti: Garas Dezső kitűnően formálta meg az anarchisták nemcsak brutális, de elsősor­ban ravasz és sunyi vezető­jét. s érdekes volt Lukács Sándor Alekszeje is. Valami­vel halványabbnak tűnt Vaj­da László a fedélzetmester szerepében és túlságosan egy­síkú volt Kern András Vaj- nonenje. A két narrátor. Cserhalmi György és He­lyei László nyilván rendezői utasításra felesleges emelke­dettséggel töltötte meg az összekötő-szövegül szolgáló közlendőket, ami bizony nem tett jót a játéknak — nem közelebb hozta, inkább eltá­volította — a játéknak, amelynek megvalósításában a cselekmény világos és pontos körvonalazására nem mindig jutott elegendő figyelem. (Ez forgatókönyvi hiányosság is.) Lehetett volna erőteljesebb tehát a televíziós Optimista tragédia, de a halványabb képernyőre-vitel is újra csak igazolta, hogy Visnyevszkij drámája olyan klasszikus al­kotás. amely mondanivalójá­val rímel az utókor gondola- tairav a mieinkre is, azaz most is időszerű színpadi mű. V. M. Szakmai tanfolyam felnőtteknek A mezőgazdasági nagyüze­mekben a gépesítést, a nö­vénytermesztésben a kemi- zálást, az állattenyésztésben a termelés-technológiai vál­tozásokat csak a technika fejlődésével lépést tartó, jói képzett szakemberekkel lehet megvalósítani. Ezeíknek 'a gondolatoknak a jegyében készítette el az idén is a jászapáti Mezőgaz­dasági Szakmunkásképző In­tézet, a járás mezőgazdasági termelőszövetkezeteivel közö­sen felnőttoktatási tervét. Néhány éve az iskola a gazdaságokkal együtt szer­vezi az üzemi tanfolyamo­kat, amelyeken a termelő- szövetkezetek azon dolgozói vesznek részt, akik már el­végezték az általános isko­lát és. legalább kétéves szakmai gyakorlatuk is van. A tanfolyamokon a gaz­daságok szarvasmarha, ser­tés- és baromfitenyésztői, növénytermesztői és kerté­szei tanulhatnák. A növény­védelemmel, az új fajtákkal, a tenyésztési — tartási mód­szerekkel, a végtermékek előállításával kapcsolatos tudnivalókkal ismerkednek. Egy-egy tanfolyam 300—320 órás, ebből 260, a szakmai ismeretet nyújtó órák szá­ma. A tanfolyam résztvevői a sikeres vizsgák után be­tanított munkás” bizonyít­ványt kapnak. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tan­folyamok hasznosak. Éven­te 250—300 tsz-dolgozó sa­játítja el a konszern mező­gazdáságban nélkülözhetet­len tudnivalókat. Ezzel ma­gyarázható, hogy az idén a járás termelőszövetkezetei­ből több mint ötszázan je­lentkeztek továbbképzésre. Filmszerepben Óbuda régi ipari műemléke Budapest' egyik legrégibb és legeredetibb ipari mű­emléke az egykori óbudai selyemgombolyító tojásdad alakú épülete. A copfstílus­ban épült műemléket II. Jó­zsef esászár engedélyével ópí tette és 1786-ban, éppen 190 éve kezdődött meg a mun­ka a selyemgubó-feldolgozó- ban. Napjainkban a selyemgom­bolyító ismét korszakváltás előtt áll, teljes rekonstruk­cióra szorul. A restaurálás előtt azonban még egy „pi­káns” filmszerep is vár a régi selyemgombolyítóra. A közeljövőben kezdik' forgatni Makk Károly rendezésében a Tündéri éjszaka című fil­met. A filmben a régi ipari műemlék örömtanya szere­pét tölti be. Csontos János 12 éve tag­ja az énekkarnak, ez idő alatt szervező- és kórustit­kárként, majd mint a társa­dalmi vezetőség elnöke vég­zett eredményes munkát. A jubileumi évben a kórusban végzett tevékenységükért a városi tanács „Társadalmi munkáért” kitüntetés arany fokozatát adta Bartha And­rásnak, ezüst fokozatát Ko­vács S. Lászlónak és Med- gyesi Lászlónak, bronz fo­kozatát Kapitány Máriáinak, Mészáros Ferencnének és Ónodi Magdolnának. A jelenleg ötventagú ve­gyeskar elődei kisiparosok voltak, akik 1911-ben Iparos Dalárda néven énekkart ala­kítottak. Szabó János, aki a jubileumi évben maga is a kórusban töltött Ötvenedik évet ünnepli, emlékszik még a régi időkre. — 1925-ben felkerestek az Iparos Dalárda tagjai — mondja. — Akkor jöttek ha­za egy soproni szereplésről, ahol tapasztalhatták, hogy azok a kórusok, melyekben fiatalok is énekelnek, na­gyobb sikereket érnek el. Én húszéves voltam akkor és szerettem énekelni, így let­tem tagja a dalárdának. Fő­leg „vegyes” népdalokat, könnyű műdalokat énekel­tünk akkoriban. Az énekkarnak a későbbi­ekben is gondoskodni kel­lett az utánpótlásról. Arról, hogy ezt a munkát hogyan végezték, Mészáros Ferenc karnagy beszél. — 1962-ben mindössze ti­zennégy taggal vettem át a kórust. Megindult a szervező munka. Jártuk a vállalato­kat, az üzemeket. Kutattunk jó hallású, énekelni szerető Zenekari est Mezőtúron A Szolnoki szimfonikus ze­nekar ma este Mezőtúron, a DATE mezőgazdasági gépé­szeti főiskolai kar dísztermé­ben hangversenyt ad. Az est műsorában elhangzik Mu­szorgszkij: Hovanscsina elő­játék, Vivaldi: a-moll fagott­verseny és Mozart: g-moll szimfóniája. Közreműködik Benedek Sándor, a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola ta­nára fagotton, vezényel: Báli József. emberek után. Szerencsére Karcagon sok ilyen „dalos kedvű” ember él. Nemegy­szer hosszas rábeszélés után, de eljöttek a próbára, és szí­vesen maradtak köztünk. Ma könnyebb a helyzetünk. Az iskolai kórusokból „kinőtt” fiatalokat a pedagógusok hozzánk „irányítják”. De nagyon sokat jelent ebből a szempontból a szakmunkás- képző intézetben négy éve alakult ifjúmunkás kórus is. Mészáros Ferenc a zeneis­kolában tanít, a művelődési központ zenei ismeretterjesz­tő munkájának aktív közre­működője,'emellett 14 éve a munkáskórust, az ifjúmun­kás kórust megalakulása óta vezeti, és októbertől a gim­názium énekkarának is kar­nagya. A vállalt feladatok nem kis munkát jelentenek. — Magam is munkásfiatal­ként lettem kórustag 1954- ben. Ismerem a munkásem­berek életét, problémáit. A kórusban találkoztam igazán a zenével, az itt végzett mun­ka ösztönzött arra, hogy ké­pezzem magam, hogy tanul­jak. 1962-iben, amikor elvé­geztem a főiskolát, természe­tesnek tartottam, hogy visz- szatérjek az énekkarhoz. — Milyen műveket énekel­nek? — A zeneirodalom minden korszakából dalokat, klasz- szikus műveket, népdalokat és mai szerzők modern da­rabjait is megszólaltatjuk. — A kórus sikereket ért el~ eddig is. Az országos Vándor Sándor munkás és ifjúmuskás énekkari feszti­válokon nyújtott teljesítmé­nyükért több ízben a tele­vízióban is szerepeltek. Nem­régiben pedig „Fesztiváldíjas Hamarosan tízéves lesz „Az európai nyelvek irodalmárnak összehasonlító története” el­nevezésű nemzetközi vállal­kozás: köteteit többhelyütt nemzetközi koordinációs bi­zottság közreműködésével szerkesztik. Számukra kü­lönösen azért érdekes ez az újszerű és igen magas tudo­mányos értékű kezdeménye­zés, mert az egyes, már, el­készült, illetve készülő köte­tek a magyar irodalmat az európai, sőt a világirodalom kórus” minősítést nyertek, innen már csak egy lépcső­fok a legmagasabb kategó­ria. Mi a titka a sikereknek? —■ Elsősorban a zenei kép­zettség. Ma már az iskolák­ban a Kodály-módszer beve­zetésével ez egyre magasabb szintű. Van kellő alap a kó­rusmunkához. A próbák és a fellépések azonban önmaguk­ban még nem jelentenek si­kert. Nálunk nagyon jó a közösségi szellem. Gyakran járunk színházba, tárlatokra, klubesteket rendezünk, ösz- szekovácsolódott a társaság, mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint hogy a kórus, tag­jainak több, mint fele öt év­nél régébben énekel, dolgo­zik együtt. — Terveik a közeljövőben? — A jövő évben ünnepli az ország Bartók Béla szü­letésének 115. és Kodály Zol­tán halálának 10. évforduló­ját. Tavasszal a nagy ma­gyar zeneszerzők tiszteletére önálló hangversenyt adunk. Ezt követően az ifjúmunkás énekkar fellépését tervezzük. Két estét tölt be májd az a koncert, melyet a munkáskó­rus, a gimnázium énekkara és az ifjúmunkáskórus ad. Ezekre a hangversenyekre már most készülünk. Emel­lett gyakran veszünk részt üzemi, vállalati ünnepsége­ken és a város különböző rendezvényein, mert ezek ugyanolyan fontosak szá­munkra, mint a hangverseny- jellegű bemutatkozások. * Vége a gyűlést követő szü­netnek. A Déryné Művelő­dési Központ első emeleti próbatermében mindenki el­foglalta a helyét. A kották fölé hajoló arcok a karnagy intésére várnak, majd fel­csendül a dal: próbál a kórus. kontextusában mutatják be. A már megjelent expresszio- nizmus után három újabb munka áll megjelenés előtt — tájékoztatta az MTI mun­katársát Vajda György Mi­hály professzor, a koordiná­ciós bizottság titkára. A szimbolizmus mint nemzetközi áramlat című munka szerkesztésében Sza­bolcsi Miklós akadémikus is részt vett, a kézirat köz­lésre készen áll. Török Erzsébet HemzetkSzi vállalkozás Bokszmeccs zergeországban A harmadik menetben a kisebb, de szívósabb került fölénybe. Gyomorszájra és mellkasra mért ütései meg­ingatták az ellenfelet, s bár az többszőr próbált soroza­tot bevinni, 'támadásai ered­ménytelennek bizonyultak. Az utolsó másodpercben a „papírforma” szerinti győz­tesjelölt szorult helyzetében szabálytalankodott: meglha- rapta a kisebbet. A találko­zó eredményhirdetés nélkül, kettős . lelépéssel végződött — megjelent a magasban egy kőszáli sas. A bokszoló mor- moták fejvesztve rohanták a sziklák védelmébe. A boksz­meccs színhelye: valahol a Magas Tátrában, a Tátrai Nemzeti Parkban, amelyet a park emblémájában is meg­örökített jellegzetes hegyi ál­latról akár zergeoi-szágnak is nevezhetnénk. Bevallom, csaltam. A zer- geországi rangadót nem lát­tam. legalábbis élőben nem. A címképen szereplő alsó- tátrafüredi CKM (Csehszlo­vák ifjúsági utazási iroda) ifjúsági szálló kultúrfelelőse Roman Pivko ..szervírozta” azt a színes filmet, amely a Magas Tátra természeti érté­keivel. szépségeivel ismertet­te meg a látogatót. Tegyük hozzá, nagyszámú látogatót. Csak ebben az egy ifjúsági szállóban évenként több mint száz magyar Expressz cso­port fordul meg, mintegy három és félezer résztvevő­vel. A fenségesen égreförő hósipkás Lomnici-csúcs vagy a háztömlbnyi sziklák közt néhol eszeveszett zuhogással bukdácsoló Tar-patak nem­csak a megszállott alpinistá­kat, vagy az egizoüikumot ke­reső -Gsontváryt vonzotta, ha­nem a „hétköznapi” turisták százezreit — régen is. ma is. A páfirányos, áfonyás lucfe­nyőrengeteg, a kúszó törpe- fenyőtől zöldeOlő sziklavadon a monmoták. zergók, szarva­sok, medvék otthona 1949 óta védett terület. Turistáka- navám és természetvédelem — nem könnyű a kettőt ösz- szehamgollim. Nézzük csak a számokat: a 27 kilométer hosszú 17 ki­lométer széles területet 345 kilométernyi jelzett turistaút hálózza be. Alig van ennek a védett birodalomnak olyan ösvénye, ahonnan ne lehetne p>árszáz méterrel arrébb, vagy épp a szomszéd hegyol­dalban egy másik úton hala­dó csoportot megpillantani, amint felfeldezni indulnak a háborítatlan természetet. Ki­tiltani nem lehet, nem is akarják a turistákat, csupán egyre kérik: maradjanak a sok fáradsággal kiépített uta­kon, őrizzék a természet bé­kéjét, tisztaságát. A vékony termőtalajt pusztító útrövi­dítések, a mairékszém, nya­lábszám tépkedett, s az első emelkedő után könnyítés­képp élihajigált mohák, páf­rányok, kocsidíszként hasz­nált fenyőágak nem azt jel­zik, hogy mindenki egyaránt megértené a kérést. Ilona Dvorzsáková idegen- vezető mesélte egy magyar csoportról, hogy szűnni nem akaró tapssal fejezték ki tet­Szolnokiak a sziklák között szésüket és egyetértésüket a nemzeti park igazgatójának előadása után. amelyet a ter­mészetvédelemről tartott. Másnap ugyanazok az élso pihenőben konzervdoboz-al- macsutka-papínszalivéta sző­nyeggel terítették be a hegy­oldalt. A tizenhárom hegyi ven­déglő, amely a turistaút mentén várja a vándorokat nemcsak menedékhely, kiál­lítás is. A Tery turistaház­nál .konzervdoboz hegy ma­gasodik. Európa minden va­lamirevaló gyárának terméke rozsdásodik itt. Büszkeséggel mondom, sok itt a Globus, és a nagykőrösi konzervgyár készétele, de nem sokkal maradt le a szegedi és a deb­receni gyár sem húskon zerv- jeivel. S hogy útközben Fecske, Románc, Symhonia, Sopianae dobozokba 'botlottam; még nem ok, hogy pálcát törjek önmagunk fölött. Lehet, hogy ez a magyar export életreva­lóságát mutatja. Én mosom kezeimet: a lengyel határnál folyó Biela voda patakban MOS—6-os flakont sodor elém a víz — üzenet otthon­ról zengeországba: Made in Hungary. I. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom