Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-09 / 265. szám

1976. november 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hogyan ünnepelt a Rádiószinház? A szovjet kultúra hetén több szovjet hangjátékot tű­zött műsorára a Rádiószín­ház. Közülük most csupán kettőről szólunk. A legjelentősebb darab — egyben kísérlet is — Puskin Borisz Godunovja volt az ün­nep előestéjén, rangos sze­reposztásban, Bessenyei Fe­renccel a címszerepben. De nemcsak a szereplők megvá­lasztása. a dráma összességé­ben is azt bizonyítja — meg­különböztetett figyelemmel és művészi ambícióval vit­ték mikrofon elé a darabot. Bizonyíték és példa: ha igazán nagy figyelmet szen­tel az alkotógárda egy-egy rádiójáték rádiószerű megva­lósítására, az elhangzó mű — bár láthatatlan — láttatni is tud, teljes élmény a hall­gatónak. A megkülönböztetett figye­lem a hang játéknak még egy okból is kijárt. A ma még csupán kísérleti kvadrofon- techni.kával is felvették. A sztereónál teljesebb térillú­ziót nyújtó módszer ma még csak a stúdióban élvezhető, a kísérletek azonban arra engednek következtetni, hogy belátható közeibe került az az idő, amikor mindannyian élvezhetjük majd. * Amilyen nagy figyelmet szentelt a Rádiószínház Pus­kin művének, annyira eset­leges, majdhogynem sikerte­len volt Misarin hangjátéká­nak ismételt bemutatója, az ünnep estéjén. (Érthetetlen, hogy miért éppen ezt a dara­bot tűzte a rádió „főidőben” műsorára, hiszen a novem­ber 7-i műsoron egyébként is alig-alig lehetett észrevenni, hogy nem „átlagvasámapi”.) Misarin hangjátékát — a nemes alapgondolattal, az áldozatra mindig kész orvos­nő bemutatásával egyetértve — azért tartom sikerületlen­nek, mert gondolatilag dö­cög, itt-ott üresjáratokkal terhelt, s alapvető dramatur­giai tévedésektől sem men­tes. Példaként: aligha hiszem, hogy egy sokat tapasztalt, nyugdíjaztatása előtt álló mentőorvosnő, huszonnégy órás szolgálatának utolsó fél­órájában az őt riasztó rádiós­lánynak ily dagályosan (ha­misan?) juttatná tudomásá­ra, hogy kimegy a szívbeteg repülőtiszthez: „a feladatot vállalom”. Nem hiszem, mert alapjában véve az orvosnő figurája földönjáróan reális lenne — épp ezért tűnik ha­misnak másutt is egy-egy, hi­vatásának szeretetét direkt módon bizonygató mondata, ö tetteivel bizonyít. Mi szük­ség hát a fellengzős monda­tokra? Másutt a fiatal orvosjelölt. Kolja leckéztetése illetlen a darabhoz. Kolja régészeti könyveket olvas, kiderülni véli, alapjában nincs elhiva­tottsága az orvosi pályára. Ám az adott helyzetben — meg kell menteni egy férfi életét — embermódra lelki- ismeretes. De miért kell ezek után az orvosnővel kimon­datni (a hallgatóval elhitet­ni!): mégiscsak jó orvos lesz ebből a Koljából!? A logikai-dramaturgiai kö­vetkezetlenség akkor is az, ha a mondandó mégannyira fennkölt, mégannyira az új embertípust akarja példa­képként állítani elénk. Sőt. Akkor kell igazán, hogy öntörvényű logikája, hi­tele legyen minden szereplő­nek. — trömböczky — Kilencven éve született Pogány József II dualista rendszer válságá­nak időszakában, a nagy tár­sadalmi megmozdulások kö­zepette fejlődött tudatos marxistává, majd „két for­radalom tüzében” edződött kommunista vezetővé Pogány József. Egyetemi évei a bel­politikai robbanás, az orosz polgári demokratikus forra­dalom hatása alatt teltek, s ekkor került szoros kapcso­latba a munkásmozgalommal, lépett be a Szociáldemokra­ta Párbta. Magyar—német tanársza­kos tanulmányai mellett és külföldi — berlini, párizsi — útjai során is elsősorban az utópista szocializmus klasz- szikusait, majd Marx és En­gels műveit, a korabeli szo­ciáldemokrata irodalmat dol­gozta fel. Képzett marxistá­vá vált. Nevével 1906-tól kezdve rendszeresen talál­koztak az újságolvasók, s hamar felfigyeltek a nyelvi gazdagsággal, világos érve­léssel megírt, cselekedetekre serkentő cikkeire. Újságírói pályafutása foko­zatosan kapcsolódott egyre szorosabbá a munkásmozga­lommal. 1910-től a Népszava — a Szociáldemokrata Párt központi lapja — és a Szo­cializmus — a párt elméleti folyóirata — munkatársa. A háborús készülődés idején szenvedélyes hangú írások­ban, tanulmányokban leplez­te le a háborús uszítókat, s hívta fel a figyelmet az im­perializmus. az uralkodó osz­tályok háborús felelősségére. A világháború kirobbaná­sát követően hamarosan be­hívták katonának. Az oszt­rák hadvezetést bíráló cik­kéért büntetésből a frontra vezényelték. Sebesülése és felgyógyulása után haditudó­sítóként dolgozott. Az elsők között ismertette, népszerű­sítette a győztes orosz pro­letárforradalmat. A Szociáldemokrata Párt A Tudás című folyóiratának szerkesztője 1918-tól, s mint a szociáldemokrata baloldali ellenzék egyik vezetője tevé­keny részese a polgári de­mokratikus forradalom elő­készítésének. A Károlyi- és a Berinkey-kormány idején a Katonatanács vezetője. Kez­detben szembefordul a kom­munistákkal, de 1919 tava­szától már a Kommunisták Magyarországi Pártjával va­ló együttműködés híve, s el­ítélte a szociáldemokrata ve­zetők kommunistaellenessé- gét. „A forradalom ma már többet akar a köztársaság­nál — hirdette ekkor — ma már köztulajdont, szocializ­must akar ... Vesszen az el­lenforradalom, vesszen, ha kell a mi fegyverünk által, és éljen a szociális proletár­forradalom !” A Tanácsköztársaság ki­kiáltását követően hadügyi, külügyi, közoktatásügyi nép­biztos, majd hadtestparancs­nok. Azok közé tartozik, akik ellenezték az antanttal megfelelő biztosítékok nélkül megkötött fegyverszüneti megállapodást. A proletárforradalom vér- befojtása után emigrációba kényszerült. Tollal a kezé­ben küzdött tovább az el­lenforradalom ellen, a kom­munista mozgalom újjászer­vezéséért. A fehérterror Ma­gyarországon címen Bécsben, 1920-ban megjelent vádiratá­ban szinte látnoki erővel ha­tározta meg a kibontakozó fasiszta rendszert. „A fehér- terror nem más — írta — mint a kapitalista társada­lom nyílt, az erőszakot szé­gyenkezés nélkül bevalló, nagyméretű diktatúrája a dolgozó osztályok felett”. n Szovjetunióba 1930-ban tért végleg vissza, s a Goszplan (Tervhivatal) igazgatóságának tagjaként dolgozott. Emellett jelentős gazdaságtörténeti, és újság­írói munkásságot folytatott. A sokoldalú, széles látókörű kommunista forradalmár, ka­tona, a nagy tudású marxis­ta tudós gazdag életútja 1938- ban tragikusan megszakadt. Botos János in teifirtfmve ve tan q ja, rekiiuer '\&r ff I rnn Országos szavalóverseny Martfűn Vasárnap hatodik alkalom- mail rendeztek meg Martfűn a Tisza Cipőgyár művelődési központja és a Népszava kö­zös, országos szavalóverse- ínyét. A hagyományos,novem­ber eleji „versfesztivál” cél­ja: olyan, témájú versek fel­kutatása és magas szintű be­mutatása, amelyek meggyő­ző erővel álbrázollják a forra­dalmat, a mumkásember har­cát, a munka szeretetét, em­ber-formáló erejét. A versenykiírásban meg­fogalmazott cél az idén is va­lósággá vált. Az ország kü­lönböző részéből érkezett varsmondók legnagyobb köl­tőink, legjobb alkotásait szó­laltatták meg. A több mint negyven résztvevő között voltak szakmunkások, mér­nökök, pedagógusok, katonák, főiskolások. Sokféle szakma művelői, ami azonban mégis közös bennük: az igaz szó. a versek szeretető. A szebbnél szebb alkotá­sok nagyszerű tolmácsolása nem kis gondot Okozott a döntésben a szakmai és a társadalmi zsűrinek. A szakmai zsűri választá­sa — akárcsak tavaly — a tatabányai Tóth Erzsébetre esett. Második helyen a szol­noki Trömböczky Pétenné. a harmadikon pedig a jászbe­rényi Tanítóképző Főiskola hallgatója, Tolnai Mária végzett. Az utolsó előtti martfűi országos szavalóver­senyen a Népszava vándor- serlegét a békéscsabai Mik- lya Pál 'kapta. Utolsó előtti... A hat év­vel ezelőtt először megrende­zett szavalóversenyen hatá­roztak úgy a rendezők, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének hatvanadik évfordulójáig minden év .novemberének el­ső hetében Martfűn mérik össze tudásukat az ország nem hivatásos versmondói. Nos, e nevezetes dátumtól egy teljes év választ el ben­nünket. De talán mégsem korai elgondolkodni azon, hogy az eredeti elhatározás­nak megfelelően érdemes-e végleg megszüntetni e már hagyománnyá vált, őszi vens- mondó fesztivált. Az évek során bebizonyosodott, hogy a martfűi versenynek rangja, tekintélye van. Továbbképzés pályaválasztási megbízottaknak A Szolnok megyei Pálya- választási Tanácsadó Intézet továbbképzést rendez ma és holnap az ipari, építőipari és egyéb ágazatban dolgozó pá­lyaválasztási megbízottak ré­szére. A (kétnapos tanácskozáson — a szolnoki Touring Hotel­ben — előadásók hangzanak el többek között a munkahe­lyek és iskolák együttes pá­lyaorientáló tevékenységéről, a pályakezdő fiatalok beil­leszkedéséről, valamint a szakmunkásképzés helyzeté­ről. Az előadásokat filmvetí­tés, illetve konzultáció követi. Tudósok műhelye — olvasók otthona Hr^»*</««v J- ;/r«&/jÍL/Uí *yy„‘~ -■/ aAy&oíy. JL ve ttr «óm/ cUZAe r ttfpá/yej/tt■ »S' &.QU-.JL </. S<W\. „Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós, / Az emberi­ségnek elhányt rongyain / Komor betűkkel, mint a téli éj, / Leírva áll a rettentő tanulság:” A könyvtár, amely Vörös­marty gondolatait gyújtotta — amelyen felbuzdulva, a remekművet, a „Gondola­tok a könyvtárban”-t meg­alkotta —, a most 150. szü­letésnapját ünneplő Akadé­miai Könyvtár, a reformkor nagy virágzásának egyik al­kotása. Fél évvel azután, hogy Széchenyi a Tudós Tár­saság tervének megvalósulá­sát elindította', 1826. márci­us 17-én Teleki József har­mincezer kötetes könyvtárát felajánlotta „a nevezett tár­saságnak és a haza összes polgárainak használatára ...” A Tudós Társaság csak 1931- ben kezdte meg működését, a könyvtár átvételére csak az 1840-es években kerülhetett sor. Az Akadémia első ott­hona a mai Roosevelt téren, a Gresham-palota helyén, a Deron-házban volt. bérelt helyiségekben. A harminc- ezernyi kötet ekkor a család Szervita téri (ma Martinelli téri) házában maradt. Első gondozója Czuczor Gergely A könyvtár azonban azok­ban az években is növeke­dett, adományokból (olva­som az adományozók neveit: Széchenyi, Kazinczy Ferenc, Vörösmarty, Bugát Pál, Tol- dy Ferenc ...), vásárlások­kal, külföldi cserekapcsola­tok első küldeményeivel. 1833-ban költözött el a Tu­dós Társaság a Deron-házból a régi Pest Úri utcájába, a mai Petőfi Sándor utcába. Ott, az úgynevezett Trattner- házban, az Akadémia mel­lett, a könyvtár négy na­gyobb, s egy kisebb helyi­séget kapott. Megindult a rendszeres feldolgozás. Az első betűrendes kataló­gust Czuczor Gergely, a tár­saság levéltárnoka, a könyv­tár első gondozója írta. A teljes állomány rendezését Toldy Ferenc titoknok vé­gezte, egy írnok segítségével. A könyvtár első működési szabályzatát, amire büszkék vagyunk, a „Könyvtári Uta­sítás”-^ ugyancsak Toldy Fe­renc írta. A külföldi akadé­miákkal ellentétben, nemegy szűk körű tudományos tes­tület igényeit kielégítő in­tézmény körvonalait rajzol­ta meg. Az első fejezet így szól: „A magyar Academia könyvtára főképp az intézet tagjai használatára van ugyan szánva; mindazonáltal a tudományos közönségnek is meg fog helybeni használat végett nyittatni, mihelyt lajstromainak állapotja azt megengedendő’. „Lajstromainak állapotja” csak a múlt század hatvanas éveitől engedte meg, amikor új, mi általunk is ismert akadémiai palota felépült. Közadakozásból — a szabad­ságharc bukását követő ön­kényuralom múltával — ki- lencszázezer forintra növeke­dett az Akadémia alaptőkéje, s további hatszázezer forint gyűlt össze az önálló székház felépítésére. August Stüler tervei alapján, Ybl Miklós és Skolnitzky Antal vezetésével I865-re elkészül az Akadé­mia palotája. Itt kapott he­lyet a könyvtár is. 1865-től kezdve Könyvtári Bizottság foglalkozott a könyvtár ügyei­vel. Első elnöke Toldy Fe­renc lett, s tagjai közt sze­repelnek: Arany János, Hor­váth Cyrill, Jedlik Ányos, Hunfalvy Pál, PetzvalOttó... Két és fél millió kötet, kézirat, folyóirat Az ünneplő Akadémiai Könyvtár állománya ma két és fél millió kötet, kézirat, folyóirat, döntő többségük tudományos munka. Külön­leges érték a könyvtár folyó­irat gyűjteménye. Számos külföldi akadémia nagy múlt­ra visszatekintő folyóiratai­nak hiánytalan sora. európai ritkaságok. (Az első nemzet­közi kapcsolatokat már 1832 —33-ban létesítették, a leg­első partner a Philadelphiai Filozófiai Társaság volt, a következő évben a Firenzei Akadémiával, a Római Ré­gészeti Akadémiával, a Stock­holmi Királyi Akadémiával vették fel a kapcsolatot.) A Keleti Gyűjtemény az orientalista kutatásoknak, szakemberképzésnek a könyvtári bázisa. Iszlám épí­tőművészeti elemek felhasz­nálásával készült az olvasó­terme, a könyvtár egyik leg­szebb helyisége. A könyv- és folyóiratállomány mellett, nagyszámú kéziratos anyagot, kincseket őriz. Nemzetközi hírű a Kaufmann Dávid fé­le hebraika-gyűjtemény (az 1296-ból való héber kézira­tok Maimonidesz: Misna Tó­ráját is őrzik.) A Szilágyi Dániel, Vámbéry Ármin féle gyűjtemény szinte sehol nem található ritkaságszámba me­nő török, perzsa, arab kéz­iratokat tartalmaz. A Körösi Csorna Sándorról elnevezett tibeti gyűjteményben talál­ható a többi közt az iszlám­kutató Goldziher Ignác több mint 13 ezer egységet tartal­mazó tudományos levelezése. Az Akadémiai Levéltár az 1949-től felgyűlt tudomány- történeti értékű iratanyagát archiválja és bocsátja a ku­tatás rendelkezésére. K. Gy. Túrkevei meghívás A túrkevei Finta Múzeum­ban Száraz László, a városi pártbizottság első titkára nyitotta meg a Mezőgazdasá­gunk múltja, jelene és jövő­je című kiállítást — orszá­gos fotópályázat eredménye­ként. A pályázat és a kiállí­tás megnyitása záróakkordja vélt Túrkeve 'termelőszövet­kezeti várossá nyilvánítása 25. évfordulóján rendezett ünnepségsorozatnak. A pályázatra ötvenkilenc amatőrfotós és fotóművész, illetve alkotó kollektíva 350 képet küldött be. Ebből a te­kintélyes anyagból a zsűri 117 alkotás kiállítását java­solta. Hogy a pályázatra be­küldött képanyagnak csak agyharmada került a nézők elé — elsősorban helyszűke miatt — hasznára válhatott a tárlat szakmai színvonalá­nak. Az a tény különben, hogy a város először adott hajlékot fotókiállításnak eb­ben a témáiban és tematiká­ban, eleve biztosította a ki­állítás magas művészi szín­vonalát. Az új kiállítóhely ugyanis „vonzotta” a pályá­zók régebbi, legsikeresebb képeit is. A kiállítás legerőteljesebb képanyaga a magyar falu életének múltjával foglalko­zik. A" legmeggyőzőbb alko­tások a hajdani földművelő emberék nehéz, szó szerint is verítókes életét mutatják be. Nagyhatású, igaz művek egész sora dokumentálja a régi paraszti élet sok-sok ke­servét. A mezőgazdaságunk jele­nét és jövőjét bemutató té­máik elsősorban az ember és a technika gondolatkör köré csoportosíthatók. Ezek az al­kotások agitatívan mutatják be a fejlődést, a paraszti munka változását. De ezek­ben a témakörökben már elég sok a formai elem, né­hány kép öncélú kompozíció­vá vált. Sajnálatosan hiányzik a kiállításból a mezőgazdaság nagyüzemmé válásának, a következményeknek erőtelje­sebb bemutatása. Nem a Ren­dezők és a zsűri mulasztása, hogy hiányoznak azok a te­matikák, amelyek bizonyít­ják, mit is jelentett — avagy jelenthet — parasztságunk számára, hogy felszabadult a kapa, a kasza, a kenyéren — szalonmás világ igája alól. A megváltozott életforma- fejlődés vektora a valóság­ban 'lényegesen nagyobb, mint amennyit a kiállító fo­tósok ebből felfedeztek és be­mutatnak. A zsűri — még egyszer hangsúlyozzuk: színvonalas anyagból — Baghet Iskander (Hetényagyháza) Nehéz mun­ka; Balogh Szilárd (Csőmig- rád) Kazalrakás: Gebhardt György (Budapest) Borsóara­tás; Gyenes Kálmán (Szeged) Gabona rak tár épül; Végh Elek (Budapest) Hazafelé cí­mű kompozícióját és Kozák Albert (Budapest) kérikaltek- cióját díjazta. A városi pártbizottság első titkára megnyitó beszédében a rendező szervek nevében bejelentette, hogy Túrkeve a továbbiakban minden máso­dik évben meghirdeti a me­zőgazdasági témájú fotópá­lyázatot, s megrendezi a pá­lyamunkák kiállítását. Csalk örülhetünk ennek az elhatározásnak, hiszen ez azt is jelenti, hogy eggyel több lesz a megyében a rendesze- res, országos érdeklődésre számottartó kulturális ren­dezvények száma. Tiszai Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom