Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-09 / 265. szám

1976. november 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Felszólalás építők ügyében Név a listán, majd szava­zás. Most már küldött. Mun­ka, utazás, izgalom é6 izga­lom. Végre a felszólalás, amiből a tévé is közvetít részletet. Gratuláció, meleg kézszorítások, baráti moso­lyok. Dr. Novotni Jánosné, a Jászsági Építőipari Szövet­kezet elnökhelyettese Szol­nok megyét képviselte az ipari szövetkezetek országos kongresszusán. — Emlékezetes hozzászólás volt az öné. Nagy sikert ara­tott... — Az építőipari szövetke­zetekről beszéltem, mint a miénk ... Gondjaikról, ame­lyek a középtávú tervek ké­szítésekor kerültek napvi­lágra. Az idén előrelátható­lag 6 ezer 800—7 ezer lakás átadásával veszik ki részü­ket a kormányprogramból, úgy gondolom, ezért fontosak azok a problémák, amelyeket felszólalásomban felvetettem. — Ezek közül az egyik: a „ki mivel foglalkozzon" té­ma... — Nem egészséges folya­mat, ha a TÖVÁLL emele­tes lakóházakat épít, a hely­beli építő szövetkezet pedig szakosított sertéstelepet. Elő­fordult olyan, hogy azegyik község költségvetési üzeme műhelycsarnokot épített, ugyanakkor az ottani szövet­kezet kőművesei, festői tata­rozták az iskolákat. Szükség lenne arra, hogy a városok­ban, a községekben működő költségvetési üzemek, szövet­kezetek, tsz-vállalkozások ne „aki kapja, marja” alapon osztozzanak a munkákon.' Meg kell szervezni a műkö­dési határokat, s ami fonto­sabb : ellenőrizni is. — Nem profiljuknak meg­felelő munkán dolgoznak a vállalatok. Ehhez hasonlóan a beruházások rossz előkészí­tése is gyakori betegsége az építkezéseknek... — Sajnos, ez már a pénz­ügyi források megteremtésé­Foncsorozotl üveg teheneknek?... nél elkezdődik. Nekünk is volt olyan munkánk, amelyre a bank hitelét igazoló bizony­lat akkor érkezett meg, ami­kor már számláztunk. Aztán a tervezők ... Többségük el­szakad a gyakorlattól. Kevés olyan terv fordul meg az épí­tők kezében, amelyet ne kel­lene módosítani. Nemrég például átadtunk a Műszer­ipari Szövetkezetnek egy autójavító üzemet. Előfor­dult, hogy a villanyvezeték összeszaladt a vízvezetékkel. Az ilyesmi a helyszínen de­rül ki, és sok kellemetlensé­get okoz. — Hogy folytassuk a sort: gyakran későn érkeznek a tervek... — Ez is hátráltatja a mun­kát, ugyanúgy, mint amikor elszakadnak a tervezők a realitástól. Jászdózsán épí­tünk egy tehénistállót. A tervező fémkeretes hőszigetei lő ablakokat képzelt az épü­letbe. Tudja hol van ilyen? Pesten a Vörösmarty téri kultúrpalotában. Jó. hogy nem foncsorozottat kértek! — A kongresszuson ön a vállalatok közötti együttmű­ködés szép példájaként em­lítette a Jászsági Építőipari Szövetkezet és a Szolnok megyei AÉV munkáit. De megjegyezte azt is, most tár­gyalnak arról, hogy a kap­csolat fennmaradjon. — Az ÁÉV évenként mint­egy 6 millió forint értékű munkát vállal a szövetkezet­nek, mi pedig festő, asztalos és más szakmákban dolgo­zunk az ő területükön. E kapcsolat nélkül az átadott többszintes lakások számát nem tudtuk volna száz fölé emelni. — Talán megromlott a - viszony? — Nem, erről szó sincs. Csupán arról, hogy az ÁÉV meg akarja szüntetni az úgy­nevezett blokkos technológi­át. A 6 millióért ezt csinál­ták nekünk. Most ha ők nin­csenek, ez a munka ránk vár. Darut és szállító jár­műveket kell hozzá beszerezni. Mi a fejlesztésünket másra fordítottuk, a szakipari mun­kát gépesítettük. Ezért okoz gondot az ÁÉV elképzelése, de remélem, meg tudunk egyezni, hisz a népgazdasági érdek is ezt — vagyis minél több lakás átadását — kí­vánja. Egyébként az a véle­ményem, hogy az ehhez ha­sonló együttműködésben számtalan kihasználatlan le­hetőség van, a szövetkezetek, valamint a szövetkezetek és az állami vállalatok között is. — Beszélne arról, hogy mi­lyen helyzetben van a Jász­sági Építőipari Szövetkezet? — Tavaly év végén nem­csak mi, mások is, nagyon ráhajtottunk, hogy minél több beruházás elkészüljön a negyedik ötéves tervben. A létesítményeket át is ad­tuk, viszont a hiánypótlás rubrikába hatalmas össze­gek kerültek. Az idei év ele­jét tehát javításokkal kezd­tük. Aztán jött az árválto­zás és az ezzel kapcsolatos intézkedések sora. Az építő­ipari költségszámítási norma sokáig nem volt egységes, és még ma is van olyan épít­kezés — nemcsak nálunk, máshol is —, amely tavalyi árakon „fut”. Részben ez az oka annak, hogy a tizenkét, építéssel foglalkozó megyei szövetkezetből hatnál rosszul mennek a dolgok. Mi most már jól állunk, van nyeresé­günk. van termelésünk, de a tervet nem biztos, hogy tel­jesíteni tudjuk. H. J. „Az egészet a testületnek köszönhetem" Vendégeket fogad a házigazda Munkásörök segítsége Nem ájult el, pedig jó órá­nyit küzdött a lábát leszakí­tani akaró kombájnnal. Ke­mény fából faragták Majzik Györgyöt, a munkásőrség mezőtúri rajparancsnokát. Jobb lábát amputálni kel­lett. — Ez a helyh ezkö töttség fáj legjobban — panaszol­ta később az őt meglátoga­tó Kovács Sándornak, a munkásőrség mezőtúri pa­rancsnokának. Életteli, jövő-menő ember volt. A pusztabánrévei ta­nyavilág csendje várbörtön számára. — Tisztában voltam vele. — mereng Kovács Sándor. — Ezért írtam a MERKUR- nak, hogy segítsenek egy Hikomat-Trabant megszer­zésében. Nekünk is öröm volt, amikor megjött a ki­utalás. A gázkar átszerelése már gyerekjáték volt a túr- kevei autójavító munkásőrei­nek. A két város munkásőrei egy században teljesítenek szolgálatot. S hogy a testü­let egysége nemcsak a fegy­verforgatásban, hanem az emberi segítőkészségben is mennyire kifejeződik, azt Majzik György esete tanú­sítja. Egyszer, beszélgetés köz­ben a parancsnok megkér­dezte tőle: — Nem gondoltál még városba költözésre? — Ha másért nem, hát a két gyerek miatt feltétlenül. Dehát az anyagiak ... — Századgyűlés elé vittem az ügyet. — mondja a pa­rancsnok. — Mindenki vál­lalt legalább egy napot Maj- zikék házépítésében. Aztán mindenki úgy segí­tett, ahogy tudott. Az álla­mi gazdaság igazgatója azt mondta: — Van a területen két ta­nya. Ha a munkásőrök le­bontják és elegyengetik a talajt, vihetik a kikerülő anyagot Majzikék portájára. S a munkásőrök nekilát­tak a bontásnak. Munkatár­saik közül azok is segítet­tek, akik nem voltak tagjai a testületnek. A bontást a/ építés követte. Gyors ütem­ben felépült a ház. Majzik György a gazda jogos büsz­keségével nézi: — P. Szabó Antal. az ötö­dik szakasz parancsnoka kezdte ásni embereivel az alapot. A hála már csak emléké­nek szól. A múlt héten te­mették. Fiatal volt. mind­össze negyvenhat éves. A ház vakolását Dávid Er­nő munkásőr végzi két tár­sával. Majzik György elme­reng: — Az egészet a testület­nek köszönhetem. Ök kezde­ményezték az építést. Ko­vács elvtárs biztatott, hogy rájuk számíthatok. — Pénzben kifejezve mit ér a munkásőrök segítsége? — Legalább százezer fo­rintot ... S ami megfizethe­tetlen: mindig volt munkás­kéz, szállítóeszköz. S kamatoztatható segítő­készség. — Amikor nem kaptunk födémtálcás elemeket. az egész országban kattogtak a telexek ... A jó példa ragadós. — A szomszédok is sokat segítettek. Boros Gábor ad- vizet, meg villanyt. Amikor kérdeztem, mibe kerül, azt válaszolta: „Hagyd a fené­be.” Az új épület lábazata dur­va beton. A parancsnok sze­me végigsiklik rajta. — A téglagyár igazgatója megígérte hogy vörös burko­lótéglával díszítik... Simon Béla Kommunista műszak a BVM szolnoki gyárában Szombaton kommunista műszakot tartottak a Beton- és Vasbeton Ipari Művek szolnoki gyárában. A szocia­lista brigádokkal az élen százötven dolgozó, köztük az irodai alkalmazottak végez­tek termelőmunkát, segítet­ték az exportra menő beton­csövek vasúti ' rakodását, gyorsították az érkező anya­gok kirakását, továbbá tár­sadalmi munkában jóléti be­ruházásokat is végeztek. Tel­jes műszakot tartottak ezen a napon a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói is a gyárban, akik az új amerikai licenc ter­mék, a nagy méretű vasbe­ton födémek gyártócsarno­kának az építését gyorsítot­ták. A gyár dolgozói a szom­bati keresetüket az egyik munkatársuknak ajánlották fel, akinek a hét elején tör­tént súlyos gázrobbanás kö­vetkeztében lakása és ingó­sága teljesen elpusztult. Növekedett a taglétszám Zárszámadás az „üzemi bankokban” Megyénkben csaknem 25 000 tagja Van az üzemi-vállalati kölcsönös segítő takarék- pénztáraknak. Októberben megkezdődött a téli lejáratú KST-k zárszámadása. sőt néhányuk már vissza is fi­zette a betétet. Kunszent­mártoniban például 2,4 mil­lió forintot gyűjtöttek össze és kaptak vissza a KST-ta­gok, és hogy jövőre ennél is több legyen, az újraindulás­kor többen az eddigieknél magasabb havi betétet vál­laltaik, de nőtt a taglétszám is. Kisújszálláson, Mezőtú­ron, Törökszentmiklóson és Szolnokon is megkezdődött a visszafizetés. A megye leg­nagyobb taglétszámú üzemi bankja — a Tisza Cipőgyár­ban működik, — november közepére tervezi a visszafi­zetést. A csaknem ezer tagot számláló hűtőgépgyári KST pedig december elején fizeti vissza a betéteket. Első ízben írták alá a KST-belépési ' nyilatkozatot a Váci Kötöttárugyár jászapá­ti gyáregységének dolgozói. Novembertől kezdik a taka­rékoskodást, jövőre már ők is élvezik gyümölcsét. A nép szolgálatában életében egy évig tartó munkát je­lentő akciósoro­zat befejezéséhez közeledik: megkezdődtek azok az ünnepi taggyűlések, amelyeken a kommunisták átveszik új párttagsági köny­vüket. Ezekben a napokban, hetekben a megye több mint ezer pártalapszervezetében harminchárom ezernél több kommunista veszi át azt a piros könyvecskét, amely számukra a párthoz való tar­tozást jelzi. Mit szimbolizál a tag­könyv? Azt, hogy a kommu­nista olyan közösségbe tarto­zik, amely tagjainak eszmé­ket, célokat tud adni, amely­hez értelmével, érzelmével, meggyőződésével, akaratával kapcsolódik. Ez az értelmi, érzelmi kötődés a közös munkában, a közös feladatok megoldásának folyamatában alakul, formálódik, mélyül bennük. Kommunistának lenni olyan eszme vállalását jelenti, amely mély értelmet ad az életnek. Azt jelenti, hogy önként tudatosan vál­lalni a harcot az emberiség jövőjéért, többet és többet tenni a közösségért. Kom­munistának lenni szolgálatot jelent — a nép szolgálatát. És jelenti azt a feladatot is. hogy a kommunistáknak ma­gukkal kell ragadniok a pár- tonkívüliek nagy tömegét a jövő építésére. A párt vezetésével, a kom­munisták példamutatásával építi népünk a szocialista tár­sadalmat. A kommunizmus eszméje vezette győzelemre pártunkat, a magyar mun­kásosztályt, a magyar népet. Ez az eszme mutatja az utat a nemzet felemelkedéséhez, boldogulásához, a szocializ­mus teljes felépítéséhez, a kommunizmus győzelméhez. A mai Magyarország minden jelentős politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális eredmé­nyében. szilárd biztonságá­ban, új távlataiban benne vannak a párt eszméi, min­dennapos harcai. A XI. kongresszus megál­lapította, hogy a Kommunis­ták Magyarországi Pártja megalakulása óta eltelt csak­nem hat évtized sikerei, ered­ményei méltók ahhoz a harc­hoz, amit pártunk a nép ér­dekeit képviselve az illegá- litás nyomasztó éveiben ép­pen úgy, mint a szocializmus építésének jelen időszakában elért. A haza felvirágoztatá­sáért, népünk boldogulásáért folytatott közvetlen, áldozat­kész munkájáért tisztelet és megbecsülés övezi a Magyar Szocialista Munkáspártot, a kommunistákat. És mert így van, ezért tudta és tudja po­litikájának, lelkesítő céljai­nak megnyerni a pártonkí- vülieket. öregeket és fiatalo­kat, munkásokat, parasztokat, az értelmiség legjobbjait. Mindez megnyilvánult ab­ban a nagy érdeklődésben is, amely a tagkönyvcsere A párt különböző mozzanataiban a pártonkívülieket jellemezte. És abból is kiemelkedik' az a tavaszi időszak amikor a kommunisták személyes elv­társi eszmecseréken mondtak véleményt közösségük mun­kájáról, saját tevékenységük­ről, pártunk politikájáról, annak helyi megvalósulásá­ról, és tettek javaslatot a munka, a pártmunka javí­tására. A párt életében a tag- könyvcserének mindig poli­tikai tartalma volt, mert eb­ben a folyamatban egy-egy hosszabb-rövidebb időszak munkája összegeződik. Most az volt a cél, hogy a tag­könyvcsere során szót váltva, elvtársi eszmecserét folytat­va mérlegre tegyék a kom­munisták. a pártszervek és szervezetek munkáját, hogy fegyelmezetten, élve a Pár­tos bírálat és önbírálat igé­nyével vizsgálják eddigi te­vékenységüket, határozzák meg az újabb tennivalókat. Mindezek során erősítsék pártunk eszmei, politikai, akarati, cselekvési egységét, növeljék a kommunisták ak­tivitását és felelősségérzetét a szocialista építés soron levő feladatainak megvalósításá­ban. Tömörítsék soraikat a kongresszus határozatainak végrehajtására. Ahhoz, hogy a párt megfeleljen hivatásá­nak. belső életét a rendnek, a szervezettségnek és a fe­gyelemnek kell jellemeznie. Visszatekintve az elmúlt, hónapok munkájára megálla­píthatjuk : a beszélgetéseken az egyenlő jogú párttagok véleménycseréje folyt, és így céljuknak megfelelően rend­kívüli mértékben erősítették párttagságunk eszmei, politi­kai. cselekvési egységét. Ma­gas hőfokon fejeződött ki a kommunistáknak a párt iránti szeretete, ragaszkodá­sa, elkötelezettsége, a párt­hoz tartozás mély érzése, a célokkal való azonosulás, az elérésükért vállalt cselekvési készség, tenniakarás. És a pártszervezetek számára ha­talmas politikai és eszmei energiaforrás tárult fel, amelyet hasznosítani fognak a következő évek pártmun­kájában. Az ünnepi taggyűlések megkezdőd­tek. A kom­munisták át­veszik új párttagsági köny­vüket. Ez az ünnepi aktus is újabb erőt. lendületet ad szá­mukra a megkezdett munka további folytatásához, a párt Programnyilatkozatában meg­fogalmazott célok eléréséhez, a pártmegbízatások teljesíté­séhez. A kommunistákat lel­kesíti a tudat, hogy tovább­ra is a párt, a nép ügyét szolgálják, a szocializmus tel­jes felépítését viszik győze­lemre áldozatkész munká­jukkal. V. V. Készül a Fémfeldolgozó Szövetkezet mezőtúri gyáregységének új festőüzeme. A 3 millió fo­rintos beruházást még az idén átadják az építők

Next

/
Oldalképek
Tartalom