Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-02 / 259. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. november 2. Bemutatjuk a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézetet Ipari takarmány, fehérje mindenből A Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium felügyelete alatt működő intézet fő célja az V. ötéves tervben három téma köré csoportosul: Az első az „élelmiszerek választékának bővítése, feldolgozásuk és tartósításuk új irányai” címet viseli, amely kormányszintű program - mondta dr. Simek Ferenc, a kémiai tudományok kandidátusa, a KÉKI igazgatója Ezen belül főleg olyan kutatásokkal foglalkoznak, amelyeknek eredménye várhatóan- a kevésbé hasznos melléktermékekből emberi táplálkozásra alkalmas termékek gazdaságos előállítása és azok teéhnológiájánák kidolgozása lesz. Ugyancsak melléktermékekből, úgynevezett biomasszákat, azaz élesztőket és hasonlókat lehet élelmiszeripari célokra előállítani. E munkák közé tartozik a fehérje-program keretében az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság fehérje- program irodájával karöltve végzett munka: a magyar mezőgazdaságban, állattenyésztésiben túl sok felesleges zsiradék keletkezik. Ezekre az országnak nemigen van szüksége, fehérjére viszont annál inkább. Így olyan mikroorganizmusokat kerestek, amelyek szaporodásuk során a zsírokat fehérjévé képesek átalakítani. A kísérletek Szabadegyházán folytak. Az első eredmények nyomán nyár óta már a Budafoki Szesz- Élesztőgyárban folytatódik a munka, mint félüzemi kísérlet. Ugyancsak az élelmiszer- választékkal kapcsolatos kutatások között dolgozzák ki az új, korszerű élelmiszer- vizsgálati módszereket és műszereket. Az élelmiszerek tápértékét javítják, „komp- lettálják” fehérjék adagolásával. Ide tartozik — az ugyancsak az OMFB fehérje- program irodával együtt végzett — munka, amelynek eredményeként a nagy fehérjetartalmú szójabab lisztjéből nyert koncentrált fehérjét adagolják egy-egy élelmiszerféleséghez, a hizlaló szénhidrát helyett. Az élelmiszerek tartósításával is sókat foglalkoznak. Többek között ionizáló sugárzással sikerült elérni, hogy a hosszasan tárolt vöröshagyma és burgonya ne csírázzon, romoljon tárolás alatt. Több tonnányi termékkel végeztek már sikeres kísérleteket. Most mér csak az egészségügyi hatóságok állásfoglalása szükséges ahhoz, hogy az így tartósított krumplit, hagymát korlátlanul forgalomba lehessen hozni, és a vevőt is kevesebb bosszúság érje! (Ezek a munkák az intézet élelmiszerbesugárzó kísérleti. üzemében folytak, amelyet 1975. novemberében a kísérleti eredmények nagyüzemi alkalmazása érdekében átadtak a Bhylaxia Vállalatnak.) Egyes gyümölcsök, különösen az exportra szánt gyümölcsfélék esetében is a tartósítás a fő gond a mező- gazdaságban. Ennek egyik módja a helyszíni fagyasztással történő tartósítás, amelynek révén szállítási és tárolási veszteségek előzhetők meg, például a „gurulós” málna guruló* marad a fel használás helyére érve is. Ezt a munkát eddig cseppfolyós nitrogénnel végezték. Az eredmény jó is volt, csak éppen a nitrogén bizonyult kissé költségesnek. Van viszont olyan hazai alapanyag, amely olcsón és bőven áll rendelkezésre, és cseppfolyósítva ugyanazt a fagyasztó hatást tudja kifejteni. Ez a cseppfolyós széndioxid. Ezért most ennek alkalmazásával foglalkoznak Ugyancsak a fagyasztással történő tartósítás egyik problémája a mélyhűtött hústömbök viss za m elegítése. Az eddigi módszerekkel ugyanis egyenetlenül és veszteségekkel sikerült csak ezt elérni. A mostani kísérletek alapján nagyfrekvenciás generátorok lemezei között melegítik fel a húst, a nagyfrekvenciás erőtérben a melegítés egyenletes és veszteség- mentesebb. A KÉKI másik nagy kutatási területe a mezőgazdáság számára oly fontos takarmánybázis ipari úton előállított termékekkel való növelése. Itt is a mikroorganizmusoké a főszerep: hasonlóan a már említett módszereikhez, melléktermékekből, hulladékokból állítanak elő fehérjedús koncenitrétumo- kat. Talán még ennél is érdekesebb viszont, hogy folyékony szénhidrogénekből, telhlárt a kőolaj haszontalan kísérőiből, az úgynevezett parafinokból is elő lehet már állítani takarmányfehérjét. Ennek technológiáját az intézet kidolgozta, és már nagyüzemi méretekben is eredményesen kipróbálta. De az élelmiszeriparban nemcsak a fogyasztókra, hanem az iparág dolgozóira is gondolni kell; a KÉKI kutatói ezt sem tévesztik szem elől. Az élelmiszeriparban gyakori por. és gázszennye- ződéseket csökkenő technológiák, berendezések kidolgozásával is foglalkoznak, csakúgy, mint az egész lakosság számára fontos víz- szennyeződési problémákkal, amelyek éppen az élelmiszer- ipar által kibocsátott szennyvizek okozta súlyos mérgezések, pusztulások miatt aktuálisak. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok során egyrészt a szennyvízmennyiség és terhelés csökkentésének, másrészt, a „mindentudó” enzimek szennyvíztisztításban várható szerepének a kidolgozásán dolgoznak. Sz. J. I. Tollas kalózok Félelmetes tekintettel pillant le leshelyéről ez a horgas csőrű, gyönyörű, ám erőszakos ragadozómadár, a héja. Nem válogatós, elkapja a varjat, szarkát, szajkót, de a tyúk- nagyságú madaraljat éppúgy, mint a mókust vgy a nyulat. Széles szárnya és fejlett repü- lőizomzata képessé teszi a helyből való fel- gyorsulásra. Bámulatos sebességet ér el repülés közben, s így meglepően gyors támadásra képes. Zsákmányát erős karmainak a szorításával öli meg. Kitűnő repülésére jellemző, hogy még zárt erdőkben is képes hirtelen fordulattal elkapni áldozatát, és tűhegyes karmaival még sűrű bozótból is kiragadhatja azt. A hazai héjának kiterjedt rokonsága él Eurázsiában éppúgy, mint Amerikában. Életmódjuk alig különbözik, testnagyságuk és színezetük annál inkább. A legkisebbek rigó nagyságúak, a nálunk élő héja 50—60 crn-es, de Észak-Szibériában jóval nagyobb fajok is élnek. Március-áprilisban építi a tojó a fészkét: vagy kijavítja az előző évit, vagy elfoglal egy ölyv-fészket és azt alakítja át. Magas fák ágain terjedelmes, gallyakból álló fészket hord össze, és azt friss, zöld lombbal díszíti. 3—4 tojást költ ki. A hím nem vesz részt a költésben, de gondoskodik a tojó eleségéről. A fiókák az első napokban csak tiszta húst kapnak, később szőrrel, toliakkal és csontokkal együtt fogyasztják a zsákmányt. A család ellátásáról a hím egyedül gondoskodik, a tojó pedig szétdarabolja a táplálékot. Erre a gondoskodásra a hím képtelen!, ezért ha az etetési idő alatt a tojót baj éri, a fiókák a felhalmozott táplálék ellenére éhen pusztulnak. Az osztályozott toliféleségeket nagyteljesítményű tollkeverögép segítségével keverik össze a kecskeméti toliüzemben, műszakonként 250-260 mázsát Az örökéletű toll Hazánkban és a környező közép-európai országokban évszázadok óta folyik a vízi szárnyasok tépése. Innen kerül a világpiacra a legjobb minőségű pehely és toll. Néhány ázsiai ország — a Kínai Népköztársaság, Vietnam, Tajvan, Burma, Thaiföld — jóval több tollat termel ugyan, mint a középeurópai országok, de kereskedelmi szempontból értéktelenebb, gyenge minőségű, osztályozatlan tarka tollat és pelyhet exportálnak csak. A magyar pehely, sőt a toll is világmárka rangot szerzett. Sok előnyös tulajdonsága van, melyek közül legfontosabb a nagy rugalmasság és a fürtösség. Rugalmasságát még tizenöt— húsz év múltán is jól tartja a magyar toll. A toll értékét egyébként a színe és a pihék részaránya határozza meg. Legértékesebb a fehér, közel 100 százalék pehely tartalmú toliáru. Ezért három- szor-négyszer annyit adnak a világpiacon, mint az ázsiai országok tollal kevert színes pehelyárujáért. Itt említhetjük meg, hogy a baromfifeldolgozó vállalatokhoz tartozó hazai toliüzemekben sokféle tolikeveréket „mixelnek” az erre a célra szolgáló gépek segítségével. Az importőrök között az NSZK áll az első helyen, évente kb. 10 ezer tonna tollat vásárol külföldről. Utána Japán következik, majd az Egyesült Államok és Franciaország. Az USA- ban a tollfeldolgozó ipar eddig nem tapasztalt konjunktúrára számíthat, olyan nagy igényeket támaszt a hadsereg (védőruhák, hálózsákok stb.) valamint az alaszkai olajkutató és távvezetéképítő munkások védőruháit gyártó ipar. A nemzetközi kereskedelem a dísztollakra és a toll- hulladékra is igényt tart. Legkapósabbak a libadísz- tollak. Köztük van a liba combjáról, válláról tépett toll, valamint a levágott libák farok- és szárnytollai, s az elsőrendű evezőtollak, amelyeket még ma is „pen- natoir néven hoznak forgalomba (sok évszázadon át, amíg a fém írótoll használata el nem terjedt, ferdére metszett végű lúdtollal, pennával írtak őseink). A kacsa szárnytollaiból készül a „tűtoll”, amelyből finom porcelánfestő ecsetnyelet gyártanak. A kakas nyakán, hátán levő toliból toll- porolót kötnek. A fekete fa- roktollat, amelyet a háború előtt kalapdísznek használta hírhedt csendőrség, most külföldön értékesítik főleg Amerikában. A pulyka esípő- és háttolla, szárny- és faroktolla szintén dísztoll-alap- anyag. A forgalomba kerülő úgynevezett „marabu-tol- lak a fehér pulyka csípőjén nőnek. Keresi a külföldi dísztoll-kereskedelem a fácán 30 centiméternél hosz- szabb faroktollát is. A tolihulladék sem megy veszendőbe, toll-lisztet gyártanak belőle, amelynek fehérje-tartalma csak tíz százalékkal kevesebb, mint az értékes állattápé, a halliszté. Az északi államokban a csekély értékű hulladéktollat — főleg a tyúk- és csirketollat — bútorok kárpitozására, ajtók, hajók hang- és hőszigetelésére vásárolják. Talán kevesen tudják, hogy toliból készül a horgászatban használt „műlégy” is. B. I. VISSZAJÖNNEK A VIZÁK? Új hibridhal vizeinkben A magyar nyelvben a viza szó számtalan helységnévben!, sőt, emberek nevében is megmaradt. Csak a vizekben nem maradt viza. Mert ez a hatalmas, többmázEás súlyt elérő hailóriás, amelyre régen királyaink, főurak látványos halászatokat rendezték, két ok miatt is_ szinte teljesen eltűnt a Kárpátmedencéből. Egyrészt a folyamszabályozások éK a Vaskapu szabályozása miatt. Tudniillik a viza „kétéltű” hal. tulajdonképpen inkább tengerben, él, de vándorol a folyókon ivóhelyet keresve, így jutott fel a Dunán is. És ezt a zsilipekkel tűzdelt Dunán nem teheti meg. A másik probléma: nagyon érzékeny a szennyezett vízre. Mindezek „eredménye:” az utóbbi húsz évben egy kézen is megszámolható, mennyi viza került horogra, hálóba Magyarországon. A halfogyasztás jelenlegi, igen alacsony szintjének megkétszerezése kiemelt gazdasági feladat hazánkban. Ezért is merült fel a hazai halszak- értőtoben a kérdés: legalább az asztalra hogyan lehetne „visszacsempészni” a tokféléket? Keresztezve könnyebb Az ötletet egy szovjet kísérlietsorozatból merítették. A szovjet halászati kutatók a Káspi-tengerben még bőven tenyésző vizát a kecse- gével próbálták meg „házasítani”, hogy a viza _ gyors növekedését é* nagy súlyát a kecsege valamivel jobb szennyvíztűrő képességével egyesítsék. A kísérleteik sikerülitek, a Volga környékén nevelt 'hibridhal gvorsan nőtt, és ami fontos: belterjesen, halgazdaságokban is nevelhetővé vált. Tőig István, a százhalombattai Temperáltvizű halszaporító Gazdaság igazgatója és Antalfi Antal, a Halászati Termelőszövetkezetek Szövetségének főagronómusa 1972-ben, repülőgépen hozták az első száz darab iva- dékhalat a Szovjetunióból. Egy évire rá már ötezer darab kísérteti ivadékhalat kapott a dimnyési halgazdaság, ötletes módon a két hal-szülő nevét összevonva, vicse- gének nevezték el a jövevényt. A hibridhal gyors növeke- desérére jellemző, hogy egyéves, azaz halász-szóval egynyaras korára még csak 40— 50 gramm, de a következő évben már 30—70 dekagramm, és harmadnyaras korára 1—2 kilós súlyt is elér kedvező körültnények között. A tokfélék között ez igen gyors növekedési ütemnek számít. Ráadásul igen igénytelen állat: ha a víz megfelelő oxigén-tartalmát biztosítják, és olcsóbb étkezési célokra alkalmatlan ta- katmányhal-félékből készített halhús-„pogácsáját” megkapja harmadéves korában piacra kerülhet. Ketrecben a hal? Azért harmadéves korában, mert ez után már sokkal ma. gasább a takarmányköltsége mindén további 1 kg súly- gyarapodásnak. így tehát azt, hogy meddig nőhetne meg — nem fogjuk megtudni, és a kaviár, azaz a tok- h’alfélék ikrájának termelésére sem lesz alkalmas, mert csak 4—5 éves korban válna ivaréretté. Természetes vizeinkbe, folyótokba sem tőr vissza a vicsege révén a viza, még kereszteződés formájában sem, mert a vicsege, — sajnos — mint a hibrid:-állatok többsége, buta. A szószoros értelmében éhenhal, ha nem táplálják mesterségesen. Hogyan tenyésztik akkor? Itt a meglepőnek ható újítás : ketrecben! A vízbe süllyesztett dróthálók hely- hezkötik a vicsegét, amit nem is ’báni, mert ha szokott helyen rendszeresen megkapja a táplálékát, nem akar onnan elvándorolni. B gyümölcstartósítás új módszere Francia és olasz cégek szovjet licencet vettek: minimális veszteségeket biztosító szölőtartósító készítményt. Már az ókorban ismerték a szőlőtermesztő vidékeken a kéndioxidgáz tartósító hatását, amely megöli a baktériumokat és gátolja a penészképződést. Problémát jelent azonban, hogy ez a gáz tönkre teszi a hűtőberendezések fémrészeit, másrészt a gázosítást tíznaponként meg kell ismételni. mivel a szőlő a gáz hatására elveszíti természetes immunitását. A moszkvai Plehanov Nép- gazdasági Intézet tudósai olyan tablettát állítottak elő, amely közvetlenül a szőlősládákban bocsátja ki a kéndioxidgázt, kis dózisokban, huzamos időn keresztül. A tabletták kálium-meta-bi- szulfitot, zselatint, magné- zium-sztearátot és sztearin- savat tartalmaznak. A zselatin visszatartó hatása biztosítja a gáz fokozatos kibocsátását 5—6 hónapon keresztül. A tabletta felső rétegét úgy képezték ki, hogy megvédje a szőlőt az elszíntelenedéstől, amit a káros kölcsönhatás idézne elő. A szőlő e fajta tartósítása során 26—27-szer kevesebb gáz jut a hűtőkamrába, mint a régi módszer esetén. Az új módszer nem csökkenti számottevően a szőlő folsav- tartalmát, amely a vérképzés legfontosabb vitaminja. A korábbihoz viszonyítva kevésbé csökken a cukor- és a vitamin-tartalom. A mosat- lan szőlőhéj harmad-, illetve feleannyi gázt tartalmaz, mint az orvosilag megengedett érték. A tabletták alkalmazhatók már szállított, romlásnak indult szőlő .,gyógyítására” is. Számos szőlőfajtánál a veszteségek április végén mindössze 2,5 százalék körül mozognak. A kutatások során kiderült, hogy az új szer felére csökkenti a veszteségeket hagymánál is, de speciális hártya bevonással tartósítható vele a cseresznye, sőt a szilva is.
