Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-05 / 262. szám
1976. november 5. / SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ma délután — Szolnokon Felavatják a helyőrségi művelődési házat Mától kezdve Szolnok központjában, a Táncsics Mihály utcában korszerű, a városképet is javitó művelődési ház áll a Magyar Néphadsereg hivatásos katonái, polgári dolgozói és családtagjaik rendelkezésére. Az új intézményről Ruhl Nándor alezredessel, a szolnoki helyőrség parancsnokságának politikai helyettesével beszélgettünk. — Milyen művelődési és egyéb lehetőségek állnak a helyőrségi művelődési ház látogatóinak rendelkezésére? — Az építkezés finisével egyidőben történt a helyőrségi művelődési ház tartalmilag gazdag, formailag változatos programjának kialakítása. Ügy gondolom, az új intézményben minden látogató megtalálhatja szabad ideje értelmes eltöltésének lehetőségét. A több millió forintos beruházással épült háromszintes új létesítmény valamennyi szolgáltatásának és minden programjának felsorolására hely hiányában nincs lehetőség. Ezért közülük — ízelítőül — csupán néhányat említek. A színházteremben például kamaraelőadásokat, pódiumműsorokat, zenés-táncos és más összejöveteleket, alkalmi rendezvényeket és filmvetítéseket kívánunk rendezni. Változatos programok várják a pajtás, az ifjúsági és a nyugdíjas klub tagjait. Könyvtárunk és a hozzá kapcsolódó olvasószoba az irodalom, a könyv és a zene barátainak ígér hasznos szórakozást. Szakköri létesítményeinkben a legkülönbözőbb érdeklődésű látogatók alkotó tevékenységére nyílik lehetőség. Társalgóink, játékszobáink ugyancsak kellemes kikapcsolódást biztosítanak a látogatóknak. Az épületben lévő étterem, a presszó és a büfé jó hangulatú estéket ígér. A klub üzemi étkezést biztosít mind a néphadsereg és a fegyveres testületek dolgozóinak, mind pedig családtagjainak. — Milyen módon tervezik a helyőrségi művelődési ház programjait? — A helyőrségi művelődési ház önálló művelődési, kulturális központ. Közvetlen irányítása a helyőrségpa- rancsnokság hatáskörébe tartozik. Programjainak kialakításában, megszervezésében és lebonyolításában messzemenően figyelembe veszi a látogatók érdeklődését, igényeit, javaslatait, és számol a résztvevők aktív, tevékeny közreműködésével. Ezt elősegítendő a klubvezető mellett a helyőrség alakulatainak, a társfegyveres testületek szerveinek képviselőiből álló közművelődési tanács működik. A klubélettel összefüggő szervezési feladatok az alakulatoknál, a katonai intézményeknél és szerveknél az ott dolgozó klubaktivisták végzik. Nagyon szoros együttműködést, tervszerű munkakapcsolatokat kívánunk kialakítani a város más közművelődési intézményeivel is. — Kik látogathatják a helyőrségi művelődési házat, illetve annak rendezvényeit? •— A helyőrségi művelődési házat, illetve annak rendezvényeit — az intézmény rendeltetésének, funkciójának, valamint az erre vonatkozó előírásoknak megfelelően — általában a hivatásos állomány, mellette az alakulatok, intézetek és szervek polgári dolgozói és családtagjaik látogathatják. Rajtuk kívül azok, akik az intézmény látogatására jogosító belépővel rendelkeznek. Alkalmi rendezvények esetén természetesen beléphetnek mindazok, akik meghívót kaptak. Türelmesek, szolgálatkészek Arcok a jászberényi önkéntes ápolónőképző tanfolyamról — A balesethez én értem oda elsőnék. A kisfiú ott feküdt a földön kerékpárja mellett, a homloka és a bokája vérzett. Addig csak hallottam a vérzéscsillapításról, a kötözésről. Remegtem hát a félelemtől, amíg — úgy ahogy tudtam — bekötöztem a fejét és a lábát. Ott értettem meg először, milyen fontos, hogy idejében érkezzen a segítség, és milyen sokat számít, ha az elsősegély- nyújtó tudja, mit kell csinálni, — emlékezik Réz Bertalanná. Minden dolgozónak biztonságérzetet ad, ha tudja, hogy a munkahelvén megfelelő ismeretek- birtokában vannak, akik részt vesznek az üzemegészségügyi, az elsősegély- nyújtó munkában; ha rendkívüli események során jól Molnár Jánosné felkészült egészségügyiek teljesítenek szolgálatot. Ezért hirdette meg a Magyar Vöröskereszt megyei szervezete Jászberényben is az önkéntes ápolónőképző tanfolyamot. Huszonhat fiatal lány, asz- szony kezdte el a tanulást augusztus másodikán. Valamennyien a városban, vagy a járásiban élnek, ipari és mezőgazdasági üzemben dolgoznak szak- és betanított munkásként. Molnár Jánosné osztályos ápolónő, a tanfolyam vezetője mondja: — A munkahelyeken megértették az önkéntes ápolónőképzés hasznosságát. Ezt bizonyítja, hogy a legalkalmasabbakat küldték ide tanulni. Hallgatóink a tanfolyam ideje alatt munkahelyüktől megkapják az átlag- keresetüknek megfelelő bért. A jászapáti Velemi Tsz például azt is vállalta, hogy novemberben — a kórházi gyakorlatok idején — saját gépkocsijával küldi dolgozóit a kora reggeli órákban kezdődő foglalkozásokra. A hallgatók is komolyan veszik a tanfolyamot: amellett, hogy Réz Bertalanná megtanulják a kötelező tananyagot, meglepően jól szerepelnek a beszámolókon, érdeklődnek minden iránt, ami összefügg az egészség- ügyi feladatokkal. — Mit tanulnak a hallgatók, meddig tart és milyen képesítést ad a tanfolyam? — A tematika szerint többék között sebészetet, belgyógyászatot, ápolástant, anatómiát tanulnak. A hallgatók három hónapon át az elméléti tudnivalókkal ismerkednek, egy hónapig kórházi gyakorlaton vesznek részt. Sikeres vizsga után segédápolónői bizonyítványt kapnak. Ezzel a képesítéssel kórházakban is dolgozhatnak. De az elsődleges cél természetesen az, hogv saját munkahelyükön segítsék az egészségügyi munkát. Kemény Erika Réz Bertalanná bolti eladó, a tanfolyam osztálybizalmija. Mint vöröskeresztes csúcstitkámak, nagy érdeme van abban, hogy Jászladány- bói öten tanulnak a tanfolyamon. — Különböző munkahelyekről jöttünk, foglalkozásunk is különböző. Amiben viszont hasonlítunk egymáshoz: érdekel bennünket az egészségügyi munka, örömünket leljük abban, amit itt csinálunk. Meggyőződésem, hogy annak amit tanulunk, mindenkor hasznát vesszük. Kemény Erika minőségi ellenőr a jászberényi Műszeripari Szövetkezetben. — Az első naplókban nem tudtam, mit kezdek majd a belgyógyászattal, a sebészettel, az anatómiával. Azután megértettem; a szakszerű segítségnyújtáshoz ezek alapfokú ismerete elengedhetetlenül fontos. Talán ezért van, hogy minden előadás vagy beszámoló után úgy érzem, kaptam valamit, amit tovább adhatok mindazoknak, akik rászorulnak. Az emberi együttérzés, a segítés a legtisztább öröm az életben. A Hűtőgépgyár hat dolgozóját küldte a tanfolyamra. Közülük a legfiatalabb, a 19 éves Farkas Mária. Ö is Farkas Mária azzal a meggyőződéssel vállalta a tanulást, hogy jó ügyet szolgál. — Az itt tanultakat hasznosítani tudjuk, legyünk idősek, vagy fiatalok. Nem a kor számít, hanem az elhatározás és a tett. És ránk, fiatalokra nemcsak a sokszor emlegetett szertelenség a jellemző, de az is, hogv ami fontos, azt komolyan vesszük. Jászberényben a kórház betegei örömmel tapasztalják, hogy néhány napja többen foglalkoznak velük: az önkéntes ápolónőképző tanfolyam hallgatói türelmesek, szolgálatkészek. És ez természetes. A sok tanulással, áldozatkészséggel — sokszor önfeláldozással is — járó társadalmi munkát önként, szívesen választották. — Illés — Iskolanapok Szolnokon az Achim úti Általános Iskolában Gazdag programmal, színes műsorral kezdődtek meg tegnap a szolnoki Áohim András úti Általános Iskolában az iskolai napok. Az úttörőmúzeum megnyitásával kezdődött az ünnepség. Az iskola úttörői két éven át kutatták az intézmény múltját, keresték a fellelhető dokumentumokat, írásos és tárgyi emlékeket rendszereztek, és kiállították azokat az ajándékokat is, amelyeket az eltelt két évtizedben kaptak. A megnyitó után raj- zászlók átadására került sor, majd a meghívott szovjet pionírokkal együtt megkoszorúzták a temetőben a szovjet hősök emlékművét. A szovjet pajtások délután is az iskola vendégei voltak, sőt „ellenfelei” a házigazdáknak: a ki tud többet a Szovjetunióról és városunk felszabadításáról, fejlődéséről vetélkedőn mérték össze tudásukat. Ma délelőtt nyílt tanítási nappjal kezdődött a második nap programja. Délután a kerület társadalmi szervei, az iskolát patronáló üzemek szocialista brigádjai és szülők találkozását tervezik. Holnap ünnepi csapatgyűléssel és műsorral zárulnak az iskolai napok. kar valami érdekeset hallani? — kérdezte az öreg. Hogyne akartam volna. Ültünk a nagy kertben, a pad hátrahajlott a vállunk magasában és a térdünk alatt. Nem egyformán ültünk ott: egy kendős nénike magába roskadva, egészen kicsire húzódzkodott össze a pad ölében, egy másik férfi meg, fiatalabb annál, mint akivel én beszélgettem, lábát hosszan kinyújtva, fejével a támla tekercsén, a langyos déli napon is aludni vágyott. — Űj ember jött egyszer hozzánk a brigádba — kezdte az öreg, valahonnan egészen távolról. — Amikor bemutatkoztunk, engem Vojnicsnak hívnak, azt kérdezi tőlem: az abádszalóki és egerszalóki báró Woinichokból? Á, feleltem én, csak innét az Izabella utcából. — Kisült, hogy az új szaktárs gróf vagy valami ilyesfajta nemes volt az előző életében. Sokat bosszantott az azután engemet. Hogy a kinézetemtől nyugodtan mondhatnám bárónak is magamat. Akinek ilyen rassz orrnyerge van, így mpndta. Nem azt mondta, hogy klassz, hanem azt, hogy rassz. Hallottam eleget. — Hát mindezt csak azért beszélem el magának, hogy lássa: jó kinézetű ember voltam én. Szálfa egyenes, az már igaz. Egyik nap egy kis budai villába kellett menni telefont szerelni. Vedlett volt már a ház, de azért még mindig lehetett látni rajta, hogy nem akármilyen. Fiatal nő nyit ajtót, pongyolában. Nem, nem túl fiatal, nem egy fruska, csak olyan harminc év körüli, nekem még fiatal, épp jó. — Ott állt az a nő egész idő alatt mellettem, nem tágított. Tudja, félnek az emberek, hogy a szerelő bele talál tenni valamit a kagylóba, ami törvény szerint nem oda való, tudom én. Szóval csak állt mellettem, pongyolában. Az volt a legtávolabbi cím, ott kezdtem a napot. Jobb család lehetett, látszott a bútorokon, ha nem is voltak újak, akadt ott szőnyeg is, azután porcelán egy üveg- szekrényben. Egyszer csak megláttam, hogy a nő pongyolája alól kiáll egy sor csipke. — Megzavarodtam. Nem sok csipke volt, nem valami puccos. Csak egy sor, egy fodor. A kagylóval a kezemben felnéztem a nőre. Az meg le, énrám, ahogy ott guggolok előtte. Volt valami a szemében, nem tudom én azt megmagyarázni, valami keménység, elszántság talán. Lent meg az a szelíd rózsaszínű csipke. — Hiszen ha én akkor valóban azokból az ilyenszalóki amolyanszalóki bárókból lettem volna! Akkor biztos tudom, hogy mit tegyek. En se ma születtem persze, hallottam a kollégáktól eseteket... De ez nem volt olyan nő. Ki tudja, talán összeszólalkozott reggel a férjével, onnan az a bátorság a tekintetében. ■— Én voltam a gyáva. Olyasmi járhatott a fejemben, hogy — ha én ez előtt a nő előtt kinyitom a számat ... hiába a nagy egyenlőség, csak nem vagyunk egyenlőek. Jártam én aztán náluk később is, máskor isx egy telefonnal mindig van baj. De bármilyen korán mentem, az a nő már fel volt öltöve, úgy nyitott kaput. Valamit megérezhetett, meg az. Mert én már minden alkalommal elhatározva mentem ki... Az öreg elhallgatott, legyintett, száraz, csontos kezén még mindig jóformájúak voltak a parányi színes drótokhoz, finom rézcsavarokhoz szokott ujjak. Később jutottam csak be az igazgató elé, előadni jövetelem eredeti célját. Az igazgató megadta a kért adatokat, azután mosolyogva így szólt: — Láttam, a Báróval beszélgetett a kertben. Néha meglátogatják a régi brigádtársak, azok nevezik így, hát rajta ragadt. Még az is lehet, hogy tényleg, én nem kutatom. Ha egyszer beutalták ide, nem érdekes ... Leadta magának is azt a nőügyet? Két feleségét temetett el az öreg, mégis csak azt meséli egyre. Azt a fodrot. Jól ösz- szehozta, mi? Sokat képzeleg már. A politikai könyvnapok alkalmából a politikai irodalmat és sajtót népszerűsítő hét végét rendeznek a fiatalok Csepelen, célul tűzve, hogy alaposabban ismerjék meg az országvilág dolgaiban eligazító könyveket és újságokat. A másfélnapos, fesztivál jellegű programban nagy figyelmet fordítanak a terjesztésre, rejtvényeket, vetélkedőket tartanak, filmeket mutatnak be, újságírókkal találkoznak a résztvevők.
