Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-17 / 272. szám

1976. november 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ELSŐ KONCERT AZ ÚJ ÉVÁDBAN Á szolnoki szimfonikus zenekar hangversenye A szolnoki szimfonikus zenekar hangversenye a Szigligeti Színházban Fotó: N. ZS. Színes, változatos, tartal­mas műsorhét van mögöt­tünk, sok újdonságot hozott, olyat is, amilyenre olykor he­tekig várnunk kell. Ha csu­pán a jelesebb televíziós ese­ményeket veszem: új tévé- dráma mutatkozott be kedd este, a háromrészes Sakk, Kempelen úr!, szerdán a Szá­zadunk jelentkezett újabb folytatásával, csütörtökön egy „kutyahős” hozta lázba főként az ifjabb nézőket, Kántor, pénteken Vitray me­sélt. Mint kiderült ezúttal azért nem szombaton, mert átadta helyét egy még na­gyobb mesélőnek, Fehér Klá­rának. Nem akarok én lel­tárt készíteni utólag, csupán bizonyítani fenti állításom igazát: bőven akadt nézniva­ló a képernyőn. Történelem A történelem gyakori sze­replő a képernyőn, más-más változatban, műfajban és megvalósításban. Az elmúlt héten a Kempelenről készí­tett játék a felvilágosodás századát idézte, Martinovi- csék korát elevenítette meg, A meghívásban dokumentu­mok alapján a második vi­lágháború éveinek eseményei elevenedtek meg. Két külön­böző módszer a történelem megidézésére, esztétikai bir­tokbavételére. Különöskép­pen a Századunk tetszett. Jóllehet írója és rendezője a megjelenítés drámai eszkö­zeihez is hozzányúlt, a fel­lelhető források alapján jele­netekben is eljátszatta a tör­ténteket, Bokor Péter képze­lőereje nem abban kamato­zott, hogy miként tudna új játékot teremteni belőlük, hanem abban, hogy mennyi­re képes a hűség igényével azonosulni a megidézett tör­ténelmi eseményekkel. Ese­tében az alkotás a hitelessé­get teremtő azonosulás mér­tékében érhető tetten. Bokor Péter mestere a történelem feltálalásának, szigorúan vett tényeket, ismereteket közöl bár, de mindannak, amit el­mond, évtizedek távlatából is „életszaga” van. Azt hiszem ez adja varázsát. Személyes élményünké képes avatni a történelmet. Ebben rejlik pá­ratlan nagyszerűsége, szemlé­letében és kifinomult mód­szerében. Ügy rekonstruálja a részleteket és teremti meg közöttük a logikai kapcso­latokat, hogy egyúttal filmje a legizgalmasabb nyomozás izgalmait is produkálni tud­ja. Ez a játékkal beoltott do­kumentumműsor történelmi tudatunk esetleges fehér folt­jainak eltüntetésében is nagy segítséggel szolgál. Bokor Péter a Századunkkal már régóta a történelmi ismeret- terjesztés legavatottabb szak­embere a televízióban. Soro­zatának újabb jelentkezése ezért örvendetes. Hajdúfy Miklós is szereti a történelmet, de egészen más megközelítésből. Benne is ott munkál a történelmi hűség vágya mindig, de számára a történelem mégiscsak téma. Akár az aradi tizenhármak­ról, akár a száműzött Batsá­nyiról — hogy munkái közül régebbieket is említsek, akár most a magyar felvilágosodás jeles tudósáról, Kempelenről készít tévéjátékot. A drámá­vá gyúrt történelemben má­nak szóló emberi, társadalmi tanúlságokat kíván kifejezni. Magas színvonalú „történe­lemidézés” ez. Ezúttal azon­ban a Kárpáthy Gyula forga­tókönyvéből készített három­Értékes pénzérmékkel gya­rapodott a miskolci Herman Ottó Múzeum numizmatikai gyűjteménye. Egy hét alatt két helyről, Bódváról és Bükkábrányból került a mú­zeumba összesen több mint 350 pénzérméből álló lelet. Mindkét lelet vízvezetékcső részes tévéjátékban nehezen volt felfedezhető az említett nemes törekvés. Mert mit kaptunk? Ügyesen dramati­zált életrajzot, egyfajta ma­gyarázatát annak, hogy a sakkozógép feltalálója és más egyéb felfedezés birtokosa embernek sem volt akárki, sőt még hazafinak sem. Kem­pelen Farkasról, akit Po­zsonyban a gyanakvás légkö­re vesz körül, elmondatik a játékban, hogy hajdan erős­kezű királyi biztosként te­remtett rendet délen, a tö­röktől visszaszerzett területe­ken, hogy tagja a szabadkő­művesek páholyának és so­rolhatnám, de hiányzik a já­tékból a kora elmaradottsá­gával szembekerülő, felvilá­gosult gondolkodó igazi drá­mája. Még Sinkovits Imre te­hetsége sem tudta a játékot feltüntetni szenvedélyessé. Igazi drámai feladat híján lám a legjobb színészi mun­ka is illusztráció. Ami meg­jegyzendő: Hajdúfy ezúttal is nagy szakmai biztonsággal irányította a játékot, terem­tett környezetet, olykor még hangulatot is. A tévéjáték azonban nem volt több kelle­mes „televíziós olvasmány­nál”. Történetek Történetek a képernyőn különféle hangszerelésben és alapállásból a hét egyik jel­legzetessége. Vagy talán tör­ténetek „alapülésből”, ha ar­ra gondolok, hogy Vitray is csak ül és mesél és Fehér Klára is oda-odaült hatalmas íróasztalához, hogy aztán on­nan induljon újra meg újra történetei elébe, vagy épp történetei nyomába. Vitray a nagyvilágból is gyűjtöget­te történeteit, Fehér Klára csak a hazai föld terméséből takarította be övéit: olyan történeteket, amelyek viszont másokkal is éppúgy meges­hettek volna, miként ővele. Elő is adta történeteinek egyikét-másikát, játékosként is bemutatkozott, talpraeset­ten. Olyan történetek ele­venedtek meg a képernyőn, melyekben kisebb-nagyobb bosszúságok patronjai voltak elhelyezve, s amelyek hol az üzletben, hol a hivatalban, vagy a társadalmi együttélés ki tudja melyik pontján rob­banhatnak — bármikor. Bosszantó apróságokról esett szó? Apróságokról, de ame­lyek ha felgyülemlenek, sú­lyos feszültséghez vezethet­nek. A történetek időszerűsé­géhez nem fér semmi kétség, de időszerűségükön túl figye­lemre méltóvá az írói meg­figyelés élessége avatta őket. Ügyes, mozgalmas formá­ban — a túljátszás sem za­varta e történetek hitelét — tálalta a televízió Fehér Klá­ra abszolút fehér történeteit. Talán az elvesztett szempont­jait kétségbeesetten kereső kritikus jelenete nyúlt hosz- szabra a kelleténél. Vitrayra sem panaszkodha­tunk, bár ő maga egyre in­kább szkeptikusan vélekedik arról, amit csinál. Erősödő öniróniája mintha ezt jelez­né. Pedig az eddigi legérde­kesebb mesecsokrát nyújtotta át pénteken este. Egy botlása azonban ténybeli tévedés: görögnek kiáltotta ki Julius Caesar „kultuszminiszterét”, a művészet pártfogóját, a ró­mai Maecénást. A tények pontos ismerete alól az érde­kesség sem mentheti fel a mesélőt. fektetésnél került napvilág­ra. A bódvai leletben len­gyel, míg a bükkábrányiban a lengyel mellett osztrák és Apafi Mihály fejedelem ide­jéből származó pénz került elő. A legrégibb közöttük a III. Zsigmond lengyel király által veretett érme. Tankönyvkiadók együttműködése Évtizedesnél régebbi múlt­ra tekint vissza a Tan- könyvkiadó Vállalat és a jugoszláv — újvidéki, zág­rábi, belgrádi és ljubljanai — tankönyvkiadók együtt­működése. Elsősorban a tan­könyv-kéziratok kimunká­lásához nyújtottak és nyúj­tanak egymásnak segítsé­get, kölcsönösségi alapon. Jelentős a két ország kö­zött a tankönyvek átvétele is: eddig mintegy 650—700 féle tankönyvet és jegyze­tet cseréltek. A sokrétű munkát a két ország tankönyvi vegyesbi­zottsága fogja össze, amely évenként felváltva ülésezik hazánkban, illetve Jugo­szláviában. Múzeumfejlesztési program ötéves múzeumfejlesztési program készült Bács-Kis- kun megyében. Az 1980-ig szóló terv szerint befejezik az intézmény hálózat bőví­tését. Két városban már 1977-ben megoldódnak a múzeumi gondok. A kalo­csai Viski Károly Múzeum új helyiségeket kap. Kis­kunhalason új állandó hely- történeti bemutatót rendez­nek, miután befejeződik a Thorma-Múzeum teljes fel­újítása. A kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumban közmű­velődési előadóterem létre­hozását tervezik. Mindeze­ken túl a legfontosabb teen­dő a kecskeméti Megyei Múzeum bővítése. Jászapátiban A kékfestészet reneszánsza A kihalófélben levő ősi mesterség, a kékfestészet új reneszánszát éli Jászapáti­ban. Az Alföld egyetlen kékfestő mestere. Jakkel Sándor ódon műhelyét ma ismét sokan keresik fel hó­dolva az új divatnak, a praktikus viseletű kékru­háknak. Az idős mester, akinek az apja és a nagy­apja is ezt a szakmát űzte, feleségével együtt készíti a kékfestő anyagot. A fárad­ságos munkát igénylő mű­veleteket, a fehér gyolcs ki­főzését, keményítését, min­tázását, festését, szárítását, mosását és mángorlását kü- lön-külön kis munkatermek­ben végzik. D innország fiatalságát ma Lahti öltözteti, minden harmadik far­mernadrág ott készül — s a bútorok 75 százaléka is. — Az ipari fejlődés tulaj­donképpen csak a II. világ­háború után szökött fel — mondotta tájékoztatójában Ahti Lamminmáki, az Osu- uspankki igazgatója. Ma iparváros Lahti, élénk keres­kedelmi kapcsolatokkal a KGST-országokkal is és a kétszázezres Päijät-Häme iparvidék gazdasági köz­pontja. Lahti az asztalosok váro­sa. Húszezer munkás dolgo­zik a városban, a legtöbbet a bútoripar foglalkoztatja. Tizenöt bútorgyára a finn bútoripar termelésének 75 százalékát adja. Az Iskun Skandinávia legnagyobb bú­torgyára. Az Asko a harma­dik Lahtiban, de ehhez a konszernhez tartozik az Upo is. ahol villanytűzhelyeket és háztartási gépeket gyárta­nak. A ruha- és fehérnemű- ipar 2800 munkást foglalkoz­tat. Gyártanak síléceket, ci­pőt, ablaküveget és csoma­golóanyagot. Fejlett az élel­miszeripar, a lahti sör már­ka egész Finnországban. — Magyarországgal is van kapcsolatunk '— mondotta Lena Lanssen, a Sotka bú­torgyár külkereskedelmi osztályának vezetője. — Ka­posvárra szállítottunk szállo- dabúíort, Pécsett a Faipari Isz-szel állunk levelezésben. Az ipari övezetek Lahti­ban is a lakónegyedek kö­Az Országos Filharmónia szolnoki hangversenysorozata tegnapelőtt este kezdődött a Szigligeti Színházban. Báli József karnagy vezetésével a szolnoki szimfonikus zene­kar mutatkozott be. Szűcs Lóránd (zongora), Egyed Jó­zsef (oboa) működött közre. Az Országos Filharmóniá­nak a megyeszékhelyen ren­dezendő további hangverse­nyei is igen figyelemremél­Győrött a történelmi bel­város műemléki rekonstruk­ciójával összefüggő régésze­ti kutatásokat végeznek. A Xantus János Múzeum szak­emberei a napokban fejez­ték be a régészeti feltárást a Káptalandomb szomszéd­ságában, a Martinovics-tér 1. és 2. számú házban. Az ásatás egy országosan ki­emelt témához kapcsolódott: a magyar államalapítás ko­rából származó ispáni várak megismeréséhez gyűjtöttek adatokat. Az ispáni várak a központilag szervezett köz- igazgatás támaszpontjai voltak I. István korából, s legtöbbjük szinte a mai na­zött húzódnak — délen, északon és keleten. Tágas fatelepek és körülöttük tucat­szám ilyen-olyan OY. Vagy­is: Finnországban a gazda­sági élet a részvénytársasá­goké. a bankoké és a szövet­kezeteké. Az üzleti világ központja Lahtiban az Alek- santerinkatu, vagyis Sándor cár utcája. * * * Sándor cárnak Helsinki­ben szobrot emeltek, itt ut­cát kapott. Finnországot 1809-ben ő szabadította fel a svéd uralom alól és az orosz birodalom belül auto­nómiát adott a finneknek. Ma is tisztelettel tekintenek, rá. Érdekelt a finnek történe­te. Ismételten szóba hoztam, a válasz mindig így kezdő­dött: — 1809-ben .. . Vagy: — 1917. december 6-án . . . A finn állam története va­lóban ehhez a két dátumhoz kötődik. Engem a régmúlt érdekelt, s rá kellett jön­nöm, hogy a múltnak ők lé­tóak. December hatodikán például a bukaresti Madrigál kórussal, azt követően pedig a Debreceni MÁV Filharmo­nikus Zenekarral ismerked­hetnek a szolnokiak. A jövő év elején a Postás Szimfoni­kus Zenekar, a Liszt Ferenc Kamarazenekar és Kobayas- hi Ken-Ichiro vezényletével a Budapesti MÁV Szimfoni­kusok szerepelnek Szolnokon. A Szigligeti Színházban tartott hangversenyekkel pár­pig közigazgatási központ maradt. A szakemberek megálla­pították, hogy az ispáni vár ezen a helyen egy római ko­ri katonai táborra épült. A Martinovics téri ház pincé­jében megtalálták a római kori rétegeket. A római kor­ból való leletek a katonai tábor életét a negyedik szá­zad végéig reprezentálják. A későbbi korokból származó emlékek azt igazolják, hogy a katonai tábor nem szűnt meg. A római adminisztrá­ció felbomlása után a tábor őrzői, a barbár szövetsége­sek telepedtek le benne. A tábor fokozatosan átalakult, barbarizálódott. nyegesen kisebb jelentőséget tulajdonítanak, mint mi. — Őseink a X. században indultak el Észtország terü­letéről — mondatta egy tör- ténelemtanámő Joütsában. — Hogy oda hogyan kerül­tek, azt nem lehet tudni. Három törzs telepedett le Finnország területén — a karjalaiak, a hámeiek és a savoiak. Elszigetelten, egy­mással is örök hadakozásban éltek, és erősen eltérően ala­kultak a nyelvjárások is. A XI. században Heinrik svéd püspök térítő útra in­dult a finnek közé. Megöl­ték, mire a svéd lovagok megszállták az országot. — Az idegen uralom nem múlott el nyomtalanul — kapcsolódott a beszélgetésbe Ahti Lamminmáki — s volt ennek jó és rossz oldala is. A svédek számára mi vol­tunk a nyersanyagforrás, mi adtuk a munkaerőt és a ka­tonákat. Két évszázadon át tartoztunk Svédországhoz és ennek kétharmada háború volt. Önök tudják, hogy • ez mit jelent. huzamosan a Városi Tanács dísztermében kamarahang­versenyeket is rendez az Or­szágos Filharmónia. Ebben a sorozatban november 29-én lesz Fellegi Ádám zongora­estje. Februárban a Bartók vonósnégyes mutatkozik be, márciusban pedig Perényi Eszter (hegedű), Perényi Miklós (gordonka) és Kör- mendy Klára (zongora) ad hangversenyt. Néptáncok filmen Filmről tanulmányozzák a tudósok a néptáncokat a Magyar Tudományos Aka­démia Zenetudományi Inté­zetében: a néptánc osztály munkatársai nyáron hat al­kalommal voltak néptánc- és népzenegyűjtésen. Ritka alkalmat kínált a parádfür- dői „palóc nap”, amelyen Nógrád. Heves és Borsod megye 23 palócközségéből származó női körtánc-vál­tozatokat rögzítettek a film­re. Gazdag „lelőhely” az egri járás is. ahol a „röpülj páva” mozgalom meghirde­tése óta különösen nagy gondot fordítanak a népi kultúra, a népi tánchagyo­mányok ápolására, megőr­zésére. A finn nemzeti öntudat éb­redése Mikael Agricola ne­véhez fűződik. 1520-ban tért haza Wittenbergből a turkui egyetemre és megkezdte az Ószövetség lefordítását. Is­merte az összes finn nyelv­járásit. Alapul a délnyugat- finnországit vette. Szókincsé­ből 6—7000 szó ima is él. A finn műveltség története ve­le kezdődik. S az irodalomé Runeberg- gel. Ez a svéd származású költő teremtette meg a finn irodalmat, ő írta a himnuszt is, svédből fordították. 1917-ben nem volt egyér­telmű a finnek állásfoglalá­sa. A függetlenség mellett a munkások álltak ki a kis­birtokosok ellenében. A két táborra oszlás ma is jellem­zője a finn társadalomnak. S a hovatartozást nem min­dig az anyagi helyzet hatá­rozza meg. * * * Sok helyre hívtak ben­nünket, hivatalosak voltunk az OTK lahti húsfeldolgozó és hidegtálkészítő üzemébe is. Végigjártuk a gyártóhe­lyiségeket. Mindenütt tiszta­ság nyugodt tempó. Senki sem siet, senki sem cipeke- dik. Gép szeleteli a húst, gép csomagolja a kolbászt. De nem láttunk sehol lézen­gő, bámészkodó csoportokat sem. A gyárnak 203 dolgozója van, 24 az. adminisztratív. A férfiak órabére 14—19,8 márka, a nőké 11—14. Báling József (Folytatjuk) V. M. Erdélyi pénz került elő I» BÜRATSAG HIDJfMI (2.) Az ispáni várak történetéhez Az asztalosok városa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom