Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-16 / 271. szám
1976. november 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP HtuííamíiOi.min Ha még- nem tudná... Néha jó szakembernek tartott műszakiak elképesztő tájékozatlansága háborítja fell, a kultúra „harcosait” Szakbarbárok — sütik a bélyeget a természettudományokból jól felvértezett, ám a művészetekben, járatlan haiiaindókna — az önkant- rollróa biz’ megfeliedkezve. Merít, ha megkapirgáljük, bizony egy s más „élihairco6- rál” is könnyen kiderülhet: lixKlalomelméletből akár akadémikus vdita résztvevője lehetne, ám mindennapi fizikai-műszaki dolgokról fogalma sincs. Bizonygatom felesleges, hisz szinte már közíhely, hogy a .kultúra fogalomkörében a műszaki-technikai, (ne adj’ isten gazdasági) ismeretek is bennfoglalitaknaik, még akkor is, ha a természettudományos tájékozatlanság bizonyos körökben még mindig szinte sikknek számít. Személetünk változtatáséit, ismereteink bővítését szerencsére egyre jobban szolgálja a rádió. Bizonyításul egyetlen ismeretterjesztő műsort emiláiti'k, a vasárnap hallott, Ha még nem tudná1... című tudományos mázaikat. Az összeállítás a maga nemében nem jobb, nem nosz- szabb a rádió más, jellegében hasonló műsorainál. Ám Kerekes István szerkesztő koncepciójának van egy minden mástól eltérő jellegzetessége. Látszólag ötletszerűen csapomig, hiszen egyként érdekesen szól az azték eposzokról, óriáspoili- pokról. Hatvani professzorról, az egykori híres fizikusról, II. RákÓ6zi Ferenc meg- sziölktetéséniek hiteles dokumentumok iránt érdeklődő lényegéről. Sőt, a kultúra más-más pólusairól származó jinformációk még keverednek is — a témák sorrendje egyezik azzal, ahogy itt egymás után szedtem — de ez a sokféleség nem vétettem, Mert az azték kultúra új leletei, vagy a Rákóczi dokumentumok i ránt érdeklődő hallgatót a műsor ügyesen „ótasempészi” érdekes fizikai jelenségek „vizeire”. És persze megfordítva is: akit Hatvani professzor titkai érdekelnék, az egyben kultur-. történeti információkat is kap. Szimpatikus műsor a tudományos mázaik, észrevétlenül tágítja a hallgató látókörét, s tálén egy kacsát szemléletünket is változtam tudja. Szimpatikus azért is, mert, míg a tudományos ismeretterjesztő műsorok egy része irótegműsor — azokhoz szófl). akik a terület ismerőd — addig ez a mozaik szélesebb bázisom nyugszik, elvi- lég mindenkinek érdekes le-, hét. Az összeállítás alkotói — kiérezheitően — törekszenek is az érdekességre, ami még inkább 'léíjogot ad az effajta rádió műsoroknak. S ha már a tudományos ismeretterjesztés rádiós lehetőségeiről beszélünk, ki kell emelni a műsor közérthetőségét is. Vállalja azt, hogy mindenkihez szól, vállalja, hogy mindezt közérthető egyszerűséggel teszi, az elhangzó mondatok tudományos hiteléhez mégsem férhet kétség S ez sem megvetendő erény. — trömböczky — Semmi köze a törökszentmiklósi rendelőintézetnek a kertészethez, mégis valaki a legtalálóbban a peches kertész esetével jellemezte a jelenlegi helyzetét. Ama anekdotabeli kertész az életét is elunta, mert, „ha locsolónk van, vizünk nincs, ha vizünk van, eltűnt a locsoló, ha megkerül a locsoló és vizünk is van, esik az eső ... ■ 6 II TOROKSZENTMIKLOSIRONTGENKEP egy lassan éledő újszülöttről Születési éve 1975. egészségi állapota... attól függ, hogyan nézzük. Mert ha az utca másik oldaláról szívünk lelkünk repes az örömtől: de szép. Ha egy kicsivel közelebbről belülről, még akkor is. De ha arra vagyunk kíváncsiak vajon a szervezetének minden eleme úgy működik-e ahogy a nagykönyyben ... stb. akkor bizony csóválhatjuk a fejünket: „még erősödnie kell”, mondjuk, de mondhatnánk azt is: „sóhajtson”. Sóhajtana is, hogy ajjaj! A szakszerű diagnózis pedig valami efféle lehetne: hiánybetegsége van, orvost kell hívni. Orvost neki! Nem is egyet többet! Szakorvost. Két felnőtt-körzeti orvos egy laboratóriumvezető főorvos, egy belgyógyász egy sebész, egy vagy két táppénzes felülvizsgáló orvos, no és egy főállású üzemorvos .. . A beteget úgy hívják: Egyesített Gyógyító Megelőző Intézmény, s ami ebből olyan szemre való, az a főűt mentén csillogó, villogó rendelőintézeti központ. Nemrég épült fel, s folyosóin még ott hirdetik a táblák: a város üzemeinek dolgozói soksok munkaórát áldoztak a szép intézetre. Műemlékgép a sötétben Nem kevésbé sok órát áldozott a rendelőintézet felszerelésére (jelszó: olcsón és sokat!) Kovács László gazdasági igazgatóhelyettes, aki az átadás óta bejárta már az országot műszerekért, berendezésért orvosi segédanyagokért — segítő kezekért. A röntgenlaboratórium- ban például a berendezés nagy részét az intézet házilag szereltette fel. Ettől Például már dolgozhatna is a röntgenosztály. Dr. Erdélyi Ibolya főorvos azonban többnyire „pihen”. Az imént még sorban álltak a betegek, most negyedórával később már nyomuk sincs az emeleti váróban. A rendelés — már megint! — szünetel. Elromlott a röntgengép. (Már megint!) „A röntgenkészüléket 1950- ben készítették, Törökszentmiklóson 1964 óta üzemel, s 12 évi működés után az átszerelés alkalmával sem cseréltem semmilyen alkatrészt, sőt még a teljesítmény bemérése sem történt meg ... A készülék csak átvilágításra alkalmas a vele készített felvételek 80 százaléka értékelhetetlen,” — mondja a szakértői jegyzőkönyv. Huszonhat év — egy ilyen ember: derék ifjú. Egy ilyen gép: vén, csotrogány, műemlék masina. Most is ott árválkodik a sötétben — a vadonatúj rendelőben .. . Van új gép, de nincs Amikor az új intézetet megnyitották — ma ott vannak a körzeti s a szakrendelők — megkapták a mai igények szerint legkorszerűbb, méregdrága röntgenkészüléket. Akkor az árválkodott — nem volt hozzá szakorvos. Mit tegyenek, — gondolták a törökszentrniklósiak — nem hagyhatnak csomagban tétlenkedni egy milliós gépet, s várni, mikor kapnak orvost. Beállították a helyi tüdőgondozóba. Ott legalább volt orvos, aki pedig ellátta a rendelő'rtézet röntgen feladatait is. A gondozó műemlék-röntgenjét áttették a rendelőintézetbe. (Inkább egy rossz gép álljon gazdátlanul mint egy jó.) Az intézet igazgató főorvosának, dr. Nagy Mihálynak közbejárásával végre — alig több mint egy hónapja — sikerült egy nagy klinikai és i endelőintézeti gyakorlattal rendelkező szakorvost a városba „csábítani”. ■ Dr Erdélyi Ibolya főorvosnő — tele ambícióval — . pihen”, máskor értékeli az értékelhetetlen felvételeket, s küldi a betegeket a tüdőgondozóba röntgenfelvételre, és ő is járja az országot, jobb híján anyagbeszerzési szaktanácsadóként... Az új gép megvan működik. s már átszerelni sem igen lehet: beépítették a tüdőgondozó helyiségébe ... A régit a «zakemberek véleménye szerint nem érdemes felújítani sem. Üj gép kellene, de ki vegye meg? A rendelőintézetnek nincs rá pénze, s ráadásul ott a röntgengép — már mint a nekik szánt! A feladat világos: fel kelj oldani azt az ellentmondást, hogy a végre letelepedett szakorvos „félgőzzel” dolgozzék, s hogy a tüdőgondozó intézetben oda illetéktelen betegek járjanak röntgenvizsgálatra. Ez csak átmeneti, szükség megoldás lehet. A hét végén kedvező fordulatot vett az ügy. A városi tanács és a megyei egészségügyi osztály közös erőfeszítéseinek eredményeképpen a Kórház és Röntgentechnikai Vállalattól a szakorvos véleménye alapján megfelelő, felújított vizsgálatra alkalmas röntgengépet szereznek be. S ha a szerelési munkálatok is zökkenő- mentesen folynak, az év végén, de legkésőbb 1977. januárjában megkezdődhet a munka a rendelőintézetnek ebben a rendkívüli fontos egységében. Nem ez az egyetlen gond Az intézmény igazgatója dr. Nagy Mihály korántsem a röntgenügy súlyát csökkentendő arról beszélt, hogy rém ez az egyetlen gond. Az alig egyéves intézményben orvoshiány miatt nem működik például a reomatoló- gia, fizikoterápia, a laboratóriumi leletek szakorvosi értékelését az igazgató végzi, a felülvizsgálatot úgy szintén, a körzetekben négy orvos munkáját kettő látja el, s nem csoda ha ,a bölcsődei és az óvodai orvosi felügyeletet sem tudom teljesen megnyugtatóan biztosi, tani” emellett pedig még ott van a városban egy szociális otthon is. Oda már nem jut orvos... íme a törökszentmiklósi páciens röntgenképe. Hogy nem elég tiszta? Hát igen, rossz, a röntgengép. Egyelőre ... Igriczi Zsigmond n barAtsag hidjari <i.) ukullában, a szálló előterében két plakát ad útbaigazítást, mit lehet csinálni Lahtiban. Mit? — Kerékpározni, vitorlázni, úszni, síelni, kajakozni és lovagolni — mondja az egyik. A másik: Gyönyörű kilátás a város legszebb pontjairól. — Hajókirándulások a Vesi- järvi-tavon. — Lahtiban éjfélkor is golfozhat, vitorlázhat, szórakozhat, jókat ehet és kényelmesen lakhat. Az aláírás: Friendly Finland. 'Ezzel a baráti, barátságos Finnországgal találkoztunk először. Reggel fél hétkor manőverezett a luxusbusz a szálloda elé. A fogadóbizottság ott várt már a hűvös tóparton és attól kezdve idegenvezetővel csak Helsinkiben találkoztunk. A városi tanács képviselői, a Finn—Magyar Társaság vezetői — kivétel nélkül mind vezető állásban lévő emberek — egymást váltva mutatták be Lahtit és környékét. Előzékenyek és figyelmesek, közvetlenek, frissek, pontosak és jókedélyűek. A társaságnak Lahtiban több' mint 200 tagja van. — Köztük Kalevo Attala polgármester — mondotta Ahti Lamminmäki, a Finn— Magyar Társaság elnöke. — A társadalom minden rétegét itt megtaláljuk. Célunk érdeklődést kelteni Magyarország iránt és utazásokat szervezni. Nagyon szívélyes kapcsolatok alakultak már ki. Többen tanulnak magyarul a társaság által szervezett órákon. + Szász Levente neve itt fogalom. Jyväskyläböl és Lah- tiból is eljöttek Joutsába volt tanítványai, hogy egy napra találkozhassanak a profesz- szorral. Reila, a kórház számítógépének programozója, Katarina Lievonen, a társaság al- elnoke, és Lamminmäki asz- szony magyarul szóltak hozzánk. Egy évig tanultak Szász Leventénél, aztán Debrecenben töltöttek egy nyarat és szépen beszélnek magyarul. — Reila, ön miért tanult magyarul? — Egyetemre jártam, volt időm és szeretem a magyarokat. Mi testvérek vagyunk ... * * * Finnországban nem lekicsinyítő, ha irodás végez fizikai munkát. Küldöttségünket meghívták az OTK húsfeldolgozó üzemébe. Végigjártuk az üzemet, azután tájékoztató következett a pinceklubban kóstolóval. A kérdés rengeteg, a lahti sör kitűnő. Hol az igazgató, hol a kereskedelmi osztály vezetője válaszol a kérdésekre, ki miben illetékes. Egyszeresek az osztályvezető fogja a sörösrekeszt, s miközben az igazgató a szövetkezetek szövetségének centrális vezetéséről, a szövetkezetek és részvényRepülötiszteket avattak vasárnap a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán. A fiatal tiszteket Menyhárt András vezérőrnagy köszöntötte és kívánt sok sikert munkájukhoz M. Zoltán 19 éves fiatalember a szolnoki Kőtövis olajbányász színpad tagja — hétköznapi foglalatosságát tekintve géplakatos — az újságíró faggatózásainak engedve. végül is kibökte: disco műsorokat akart vezetni, s mert ahhoz „szebben kellene beszélni” — szóval azért lett munkásszínjátszó. Illetve... illetve, ez ma már nem így igaz. A disco miatt ment színjátszónak — de másért maradt. M. Zoltán most egy József Attila verset tanul, szeretné majd jól elmondani. Kezd beleszólni a műsor- szerkesztésbe — hiszen munkásokról szóló játékot állítanak össze. M. Zoltán hetente néhány órán át irodalommal, színpadi fogalmakkal ismerkedik, a műsorok kapcsán társadalmi problémákról gondolkodik, mond véleményt. M. Zoltán példája nem egyedülálló. Kívüle az ország legkülönbözőbb színjátszó együtteseiben sok-sok M. Zoltán igyekszik művelődni, kapni és adni egyaránt. Bár az együtteseken belüli művelődés — a vasárnap Tatabányás befejeződött Munkásszínjátszó Találkozón — érdeménél kisebb hangsúlyt kapott, kétségtelen, hogy a munkásszínjátszás szükséges voltát indokló egyik legfontosabb motívumról van szó. Ha igazi műhelymunka, a dolgok közös végiggondolása jellemzi a színjátszóegyüt. test, az a produkción is észrevehető. A négynapos tatabányai találkozón, a megyéből három csoport közül. például a szolnoki Híd együttes aratta — méltán — a legnagyobb sikert. Szatirikus játékukban Targonca Lajos, a kisember konfliktusait, összeütközéseit olyan meggyőző erővel, s — nem utolsó sorban — olyan áradó komédiázó kedvvel vitték színpadra, amely már nem lehet véletlen. Utal arra, hogy az együttes belső élete, a tagok ízlése, arányérzéke összecsiszolódott, egymást segítve fejlődött az utóbbi évek során. A jászberényi ifjúmunkás színpadnak, amely egy Örkényi István írta novella feldolgozásával szerepelt a fesztiválon épp ezen a téren van mit tanulnia a többiektől. A nemes szándékú játék megvalósításán érezni lehet a belső bizonytalanságot. a műhelymunka hiányát, ami fiatal együttesről lévés szó, ma még nem is baj — ha ők maguk is észreveszik. A belső emberformálás a munkásszínjátszó mozgalom legnagyobb lehetősége s egyben feladata is. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy a célt, a produkciót eszközzé kell tenni. Maradjon cél a jó műsor, árp igazán igényesen szerepelni csak igényes belső munka árán lehet. T. P. Mit adhat a játék? társaságok különbségéről szól, szépen összegyűjti az üvegeket és frisseket tesz a helyükre. Nem esett le a karikagyűrű az ujjáról. * * * A finnek szeretnek és tudnak énekelni. Joutsától Lah- tiig felejthetetlen élményt szereztek nekünk. A közép-finn Joutsából vasárnap délután hazaindultunk Lahtiba. Jó kétórás buszozás kitűnő utakon. Igaza van Szalai doktornak, amikor feketekávés utakról ír. Állítólag az átvevőbizottság két csésze feketét állít a kocsi műszerfalára, végigjárja az utat, s ahol a kávé kilöttyen, ott újból meg kell azt csinálni. Nem kell! — Tükörsimán, szélesen, szegélyezetten, tisztán futnak az utak száz kilométereken át a nyír- és fenyőerdők, legelők és tavak között és végtelen fonálként felfűzik az erdőkben szétszórt, legelők és földecskék mellett őrködő tanyák megszámlálhatatlan sokaságát. Baling József (Folytatjuk) Hetven kisfilm szemléje Vasárnap befejeződött a Dombovárott megrendezett háromnapos országos néprajzi és az egyidejűleg megtartott déldunántúli amatőrfilmes találkozó és szemle. Csaknem 70 amatőrfilmet, köztük 42 néprajzi filmet bírált el két zsűri. A díjakat vasárnap délelőtt adták át. Az amatőr néprajzi filmverseny első díját Lantos László, a Pécsi Tervező Hivatal filmklubjának tagja kapta: Az ormánsági festett fatáblás templom című alkotásáért. Az ormánsági szőttes című filmjükért Harmath Máriát és Mészáros Istvánt, a pécsi Ypszilon Stúdió tagjait, valamint: Iratos házak című filmjükért a győri Kovács Róbertét és Szaló Lajost második díjjal jutalmazták. Harmadik díjban részesült a bátaszéki és a győri filmstúdió, valamint a pécsi Ypszilon Stúdió. A Magyar Amatőr Filmszövetség külön- díját Baksa Balázs, a pécsi Ypszilon Stúdió tagja nyerte el: Mézeskalács című filmjével. A dél-dunántúli amatőrfilmek szemléjén a nagykanizsai Kotnyek István négy filmért kapott első díjat.
