Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-03 / 260. szám
1976. november 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Új gabonatárolók Az utóbbi években új, korszerű gabonatárolók építtetésével sok ezer vagonnal bővítette tárolóterét a Fejér megyei Gabona- felvásárló- és Feldolgozó Vállalat. Rövidesen elkészül a legújabb, 600 vagonos fémsilóegyüttes és egy 250 vagonos tárolóraktár is a székesfehérvári malom szomszédságában Téma: fiatalok az üzemben Ülést tartott a karcagi városi KISZ-bizottság Hogyan vesz részt az ifjúság a szocialista munkaversenyben, milyen eredményes a KISZ termelést segítő tevékenysége? Erről számolt be a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat karcagi üzemének KISZ-titkára. A vállalat karcagi hántolómalma a környék rizstermését teljes egészében, az ország rizstermésének pedig 65 százalékát dolgozza fel. Teljesítménye naponta 220 tonna, de a karcagi telephelyen működik a megye második legnagyobb teljesítményű őrlőmalma és az ország legnagyobb gabonatároló silója is itt épült fel. Ahhoz, hogy az üzem eleget tudjon tenni a feladatainak, elengedhetetlen az ott dolgozó 140 fiatal aktív munkája. A vállalat 21 szocialista brigádjából hét ifjúsági brigád. Az üzem minden évben meghirdeti az ifjúsági munkaverseny-akciót, az Alkotó ifjúság pályázatot. Az idén az üzemi KISZ-szervezet létrehozta az ifjúsági radar munkacsoportot. Tagjainak a társadalmi munkaakciók tervezése és irányítása a feladata. Az idén tartott kommunista műszakokon a fiatalok nagy számban vettek ■részt két kommunista műszak termelési összegét — csaknem 37 ezer forintot — a városi tanács gyermekintézményeinek fejlesztésére fizették be. Az értékelés során a bizottsági ülés megállapította, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani a KISZ meghirdette verseny- formákra, így A szakma ifjú mestere, A ki minek a mestere, a Vedd észre, tedd szóvá, oldd meg — mozgalmakra és a bennük való részvételre. Gyáravatás Hajdúböszörményben Tegnap Hajdúböszörményben ünnepélyesen átadták az Egyesült Izzó tiszántúli centrumát, a vállalat legnagyobb alkatrészgyártó bázisát, amely három gyáregységből áll. Hajdúböszörményben, Hajdúnánáson és Kisvárdán. E jelentős beruházás 1969- ben kezdődött meg, a 4. ötéves terv időszakában több mint 230 millió forintot fordítottak az építkezésekre, a technológiák és a gépek telepítésére — 1980-ig pedig ösz- szesen mintegy félmilliárdot ruháznak be a három gyáregység továbbfejlesztésére. Hajdúböszörményben, Hajdúnánáson és Kisvárdán különböző izzók, autólámpák és rádiócsövek spiráljainak gyártását, a törpelámpák és a molibden alapanyag előállítását kezdték meg. Ezekből az alkatrészekből teljesen kielégítik majd az izzó valamennyi igényét, sőt exportra is szállítanak. A gyáravatáson Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter mondott beszédet. BETEG EGÉSZSÉGESEK Kísérleti szűrővizsgálat Szolnokon A felnőtt lakosság egészsége a körzeti orvos kezében van, s ő ismeri körzetének betegeit. Ez így van rendjén. De pontosítsunk: az orvos körzetének csak betegeit ismeri. Azokat, akik valamilyen panaszuk miatt felkeresték. Akik hozzá tartoznak ugyan, de még felé sem néztek — egészségesek — nincs közük az orvoshoz, s persze legtöbbször annak sem tud mindent az állapotáról a körzeti orvos, akik egy-egy konkrét betegséggel keresik fel. Az idén tavasszal Szolnok egyik körzetében a tüdőszűrés alkalmával — hosszú felkészülés után — általános szűrővizsgálatot tartottak, amelyen a körzetnek 1200 lakóját vizsgálták meg. A szűrővizsgálat a körzeti orvos és a kórházi, rendelőintézeti szakorvosok segítségével, részvételével kezdődött. Elöljáróban csak néhány számadatot- Az 1200 lakosból közel kilencszáznál rendeltek el utóvizsgálatot, s ebből 240 esetben gondozásba vették a beteget. 260 esetben megfigyelést javasoltak az utóvizsgálatban véleményt mondó szakorvosok. Gondatlan cukorbeteg A komplex vizsgálatban derült ki például, hogy magát egészségesnek érző — cukorbajos. Olyan eset is előfordult, hogy a szűrésen átesett páciensről kiderült az ellenőrző utóvizsgálatnál, még sem cukorbeteg, de ha nem vigyáz (mert a határon áll), az lehet. Azóta természetesen tartja a — még könnyen betartandó — megelőző diétát. A korábbi tudatlanság helyett a tudatos önkímélés mellett döntött. A számtalan szakorvosi utóvizsgálatból derült ki több betegről, nagyon súlyos vér- szegénységben szenved. Ezen belül a nők vezetnek, ugyanis a szűrésen részt vettek fele bizonyult vérszegénynek, míg a férfiak csak 5,2 százaléka. Csak köhög A tüdőgondozóval végzett közös vizsgálatból kitűnt, hogy rendkívül sokan szenvednek olyan légúti megbetegedésben, amely, bár sem a beteg, sem az orvos szerint nem „betegség”, mégis tartós légzési nehézségeket okoz. Legtöbb beteg úgy mondta, „nem beteg, csak köhög”- (Egyébként semmi baj.) A szakemberek kiderítették, hogy az „egyébként semmi baja” esetek közt nem egy kifejezetten sürgős orvosi segítséget igénylő légzőszervi károsodás fordult elő. Nagy arányban mutatkozott a dohányzás káros hatása is. Vezetnek a férfiak: 71 százalékuk dohányzik, míg a nőknek csak (?) egyharma- da. A szűrővizsgálat talált olyan erős dohányos beteget, akinél a tüdőben jól azonosítható daganat képződését figyelték meg. Nem rendszer—kísérlet Már írtuk, a szolnoki körzeti vizsgálat kísérleti, reprezentatív jellegű volt. Még akkor is, ha ennek gyakorlati hasznát épp az idejében kiszűrt betegek, majdnem — betegek látták, s akkor is, ha ez meggyőzte a szakembereket egy általános, sokféle betegséget vizsgáló lakosságszűrés eredményességéről, értelméről. Mondjuk ki nyíltan, nincs erő hozzá hogy tízezrekre kiterjedő rendszerré váljon, hogy a napi betegellátás mellett a vizsgálat idején túlórák százait követelje egy tekintélyes létszámú szakembergárdától. Jó lenne, ha bevezethetnénk. Egyelőre kísérlet — s egyelőre még — Szolnok megyében is — orvoshiány van. I. ZS. Fogy a parasztság Csökkenő létszám és növekvő igények tamú- bizonyisáiga szerint 1950-iben Magyarországon a parasztsághoz tartozott az aktív keresők 51 százaléka és a mezőgazdaság állította elő a nemzeti termelés 48 százalékát. A legfrissebb adat viszont: 1975-ben a mezőgazdaságban, dolgozott az aktív keresők 20,4 százaléka és előállította a brutto nemzeti termelés 15,6 százalékát. Tervezett, ám mégis kicsit kényszerű változás volt ez, amely mögött nem csupán kedvező tendenciák húzódnak meg. Emlékezetes, hogy nagyjából 1962-re fejeződött be nálunk a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A kollektivizálás már kezdetben felszabadította a paraszti munkaerő egy bizonyos hányadát. Ezzel még az is párosult, hogy a hatvanas évek elején a termelőszövetkezeti tagok lényegesen rosszabbul keresték, mint a munkások. Nemcsak az szállt fel tehát a vonatra és keresett városi munkahelyet, aki munkaerőként valóban feleslegessé vált falun, de az is, aki egy kicsit jobban akart élni A mezőgazdaság akkor gyors és érzékeny munkaerő vesztesé- igiet szenvedett, amit valami módom pótolni kellett. Nyilván a termelékenység növelésével, gépesítéssel. Ennek egyik — szintén csak részben tervezett — követelményé lett, hogy a mezőgazdaság az addigi „olcsó” népgazdasági ágból kezdett drága ágazattá válni, ahol a munkaerő pótlását, a termelékenység növelését és a hozamok fokozását milliárdos befektetésekkel kellett alátámasztani. Csakhogy a korszerű istállók, a nagyüzemi ■gyümölcsültetvények, az egv- re többet tudó gépek nem elégedtek meg az'otthon maradt munkaerő adott színvonalával, hanem szakemberékre volt szükség. Ezeket képezni kellett, vagy a városból visszacsalogatni, vagyis tarthatatlanná vált a más népgazdasági ágazatoktól lényegesen elmaradó falusi jövedelmi színvonal. A mezőgazdaság nagy kiugrása idején, a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején ez a folyamat igen nagy mértékben felgyorsult. A termelőszövetkezetek — hazai fogalmaink szerint — korszerű üzemekké váltak, még a megfelelő állami kategóriákkal összehasonlítva is. Elmúlt a szakemberhiány. A téeszekben — maradjunk a régi fogalomnál — átlagosan 600 katasztrélis holdra jut egy diplomás dolgozó, ami kereken 20 százalékkal múlja feliül az állami gázdaságok átlagát. Dehát kikből ás áll tulajdonképpen ma a paraszti osztály? Ezt kevesen tudják. Paraszti osztályhoz tartozónak általában a termelőszövetkezetekben dolgozókat nevezik. Nos, a tóeszeknek ma kereken egymillió tagjuk van. a munka oroszlánrészét az 520 ezer aktív korú tag és a 100 ezer alkalmazott végzi, Parasztság alatt azonban nem szabad „parasztembereket” érteni. Akik kapálnak és kaszálnak, szőlőt metszenék vagy tehenet etetnek, netán juhot őriznek, azok nfem teszik ki a munkát végzők felét sem. A nagv többség ma már traktoron ül, gépet kezel, vagy gépkocsit vezet, melléküzemágiban ipari tevékenységet végez, irodában dolgozik, vagy függetlenített irányító tisztséget tölt be. Sajnos a méretek növekedésével párhuzamosan eljutottunk odáig, hogy a mező- gazdasági téeszekben 80 ezer az improduktív — tehát közvetlen termelő munkát véa- ző — személyek száma, ami már meghaladja az ös&zlét- szám 10 százalékát. Ez is több, mint az állami gazdaságok megfelelő arányszáma, s lassanként közelíti az iparit. csak egy melléfctü- net. A fő jellegzetesség, a ©gyeimet érdemlő tünet ma az, ho°y egyre kevesebben kötődnek élethivatásszerűen a földhöz. A mai termelőszövetkezeti dolgozók 40 százaléka soha nem volt parasztember, nem ismeri a földtulajdon bűvöletét, a magángazdálkodás visszhúzó erejét. Mindent összeszámítva pedig hetven százaléknyi az úgynevezett „mobil” munkaerő, aki ha egyet gondol, városban is lehet sofőr, gépkezelő, fröccsöntő, gépkönyvéliő, jogász, vagy paritás. A meghökkentő számok ismeretében tudomásul kell vennünk, hogy a rettegett szó: a fluktuáció, a munkaerő mozgás, a mezőgazdaságban. a téeszekben sem kisebb mint az országban másutt. A negyedik ötéves tervben például évenként 130 ezer (!) ember lépett ki a szövetkezetekből, 80 ezren jöttek vissza, rendszerint városi munkahelyekről, és 20 ezren léptek be helv- ben, az iskolát elvégző fiatalok. Ebből az is kiderül, hogy évi 30,ezer fő volt a veszteség. Az ötödik ötéves terv további létszámcsökkenéssel számol. Márpedig aki politikával egyáltalán nem foglalkozik ebben az országban, az is tudja, hogy a mezőgazdasági termelés nem veszített néo- gazdasági jelentőségéből. Tudja, mert észrevette a piacon, hogy például inem mindig lehet bizonyos zöldség' • léket kapnia vagy nagy u megdrágult a gyümölcs. l edig az állam mindent elkövet, hogy ezeket a tüneteket ellensúlyozza. Ismert, hogy nálunk nagyon nagy a mezőgazdas, gi export jelentősége. Ebből v - Sáraiunk meg sok olyan c ,. ~ két, amire a fogyasztási cikkek választékának, vagy az ipar nyersanyag szükségle é- nek biztosításához szülte. \g van. Külföldre visszük p Iádéiul alimatermésünk :4, kenyórgabonatenmésünk 23, és az értékesítésire kerülő vágómarha 28 százalékát. Tehetjük, mert gabonatermesztésünk jól gépesített, marhahúst mi idehaza keveset fogyasztunk, almóskertünk pe- di'r annyi van, hogy a teljes termést képtelenek lennénk elfogyasztani. Ezzel szemben azonban 1971-ben még 12 ezer tonna paradicsomot exportáltunk. 1975-ben már.kevesebb, mint háromezer tonnát. A paprika export 1971- ben 22 ezer ‘tonna volt, 1975- ben már csak ötezer. Zöldbabot 1975-ben már fcsák 200 tonnát exportáltunk. Viszont behozunk jelentős mennyiségű román, vagy bolgár zöldség konzervet. Vagyis az állam igyekszik terven felüli kiadások árán is biztosítani az itthoni ellátást. Importra azonban népünk élelmezését nem alapozhatjuk. Továbbra is szükség van a szövetkezeti kertészkedésre, és tejtermelésre, szőlőre és körtére, stb. Csakhogy ■ezek nagyon nehezen gépesíthető munkafolyamatok. Ide sok kézi munka kell. vagyis sok ember. Ám új helyzet állott elő, aki ott akarja ‘hagyni a mezőgazdaságot, az ott is hagyja, leszámítva persze az asszonyok nagy részét és az öregeket. Ha nem akarjuk, hogy ott hagyja, akkor megfelelő munkaköriilményeket kell teremteni és megfelelő jövedelmet kell biztosítani. Sajnos ez az, ami mostani, ötödik ötéves tervünk adathalmazában egy kicsit kérdőjeles. A -téeszek elkészítették a számvetéseiket és kiderült: a mai bevételekkel és kiadásokkal számolva, a várható jövedelmük miatt általában nem tudnak versenyképesek maradni a munkaerő piacon. A zöldség, a cukorrépa, a tej pedig keli. kell abban, hogy amint az elmúlt időszakban is sikerült elűzni a fenyegető felhőket, úgy most is sikerül majd úrrá lenni a gondokon. A mezőgazdaság pedig csökkenő népgazdasági arányai ellenére is elegendő [munkáskézzel rendelkezik ahhoz, hogy megfelelhessen a nem csökkenő igényeknek. Földeáki Béla fl statisztikák Ez azonban Bíznunk A Tisza Cipőgyár kunszentmártoni gyárának tűző üzemében egy műszak alatt egy dolgozó átlagosan 280 pár cipőt varr. Képünkön Némedi Ferencné férfi posztó cipőt állít össze
