Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-06 / 236. szám

1976. október 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kisfaludi Stróbl Zsigmond kétszeres Kossuth-díjas szobrászmrüvész hagyatékából a zalaeger­szegi Göcseji Múzeumban állandó kiállítás nyílt. Mintegy 100 Kisfaludi-mü - szobrok, emlék­tárgyak, rajzok, a művész életére vonatkozó dokumentumok - tekinthető meg. A MUNKAHELY IS SEGÍT A tizenhathetes iskola Törökszentmiklós, Bethlen Gábor úti általános iskola. Az udvaron gyerekek játszanak, az egyik tanteremben ugyan­ebben az időben felnőttek figyelik a matematika tanárnő magyarázatát, ök, a felnőttek is iskolások lettek, hogy igaz csak nléhány hónapra. Munka mellett tanulnak, a családtól ellopva a szabad időt... Mégis beültek a padokba. Zene, zene, zene Őrségváltás a képernyőn: a Zenei figyelő átadta helyét az új televíziós' zenei újság­nak. Valóban ráfért az el­öregedett és egysíkúvá vált figyelőre, hogy vérátömlesz­téssel újjászülessék. A meg- ifjodott zenei újság örö­münkre, nemcsak frissebb és életerősebb lett, hanem — és ez a döntő — szemléletében is alaposan megváltozott. Szerkesztői, élen a műsorve­zető Czigány Györggyel, sza­kítottak a komolyzenéhez terhesen hozzátapadt és a figyelőben is tapasztalható arisztokratizmussal és de­mokratikusabb kitekintésre, körültekintésre vállalkoztak. zenei életünk világában. Leg­kirívóbb jele e szemléletvál­tozásnak, hogy a zenei kör­képbe beengedték a könnyű­zenét is, mondván a zenei vi­lág teljességéhez ez is szer­vesen hozzátartozik. A másik ugyancsak kelle­mesen demokratikus vonása a változatos tartalmú zenei fórumnak: a vidék fo­kozottabb bekapcsolása. Ré­gi igény ez már, hogy tudni­illik a nem Budapesten tévé- kenykedő zenei együttesek, zenei műhelyek is kellő nyil­vánosságot kaphassanak, hogy a köztudatban így is jelen lehessenek. Kitágultak tehát a figyelem határai, s a televízió azt vállalta, ami­re valójában hivatott: a ze­nei értékek földrajzi hatá­roktól független népszerűsí­tését. Volt erre példa előző­leg is, de elszórtan és eset­legesen. Holtvágány Zsombok Tímár György szerény kísérletnek nevezi a televíziónak írott drámáját, melyet hogy film legyen be­lőle, bevallása szerint.. ké­pekben gondolt ki. Azaz az alkotásnak azt a módját, for­máját választotta, amikor nem a párbeszéd, a szöveg viszi a prímet, hanem a lát­ványban fogalmazódik meg elsősorban a gondolat. Sike­res kísérlet, tegyük hozzá s az eredmény: filmszerű film lett belőle. Játékos, eleven, kellemes — a megelevenedő történet minden szomorúsága ellenére. Nem hagyományo­san felépített film a Holt­vágány, de újszerűsége még­sem annyira a szerkezetbeli modernségben rejlik, — je­len és múlt képei fonódnak egybe sajátos logika szerint — hanem hangvételének rendkívül mai líraiságában. belpolitikai csemegével. Pe­dig megvolna a lehetősége rá — ezt bizonyítja a leg­utóbbi számban közreadott bonyhádi eset is. Riportot láttunk arról, hogy a drága pénzért külföldről vásárolt gép, mert üzemeltetni nem tudják, csalánéin tétlenül áll, és emészti a nemzet vagyo­nát. A téma önmagában is érdekes, de mégsem ezért volt jó a riport. Hanem első­sorban oknyomozó szellemé­ért, tényekre támaszkodó konkrétságáért. A riporteri alaposság hozta meg benne gyümölcsét. Nem az érzelme­ket kavarta fel, szenzációra éhesen, hanem józanságunk­ra, gondolatainkra affellált, tehát korszerűen volt érde­kes. Talán véletlen, talán nem. Lehet, hogy a televízió ér­dekfeszítő gazdaságpolitikai tevékenységnek friss jelei, a Bán János szerkesztette-ve- zette kétrészes beruházás riportműsor is hasonló eré­nyeket mutatott. Nem egy­szerűen leírt, hanem össze­függéseiben vizsgálta a jelen­ségeket, a sokoldalú megkö­zelítést választva módszeréül. Persze riportműsorokban kísért még gyakran a sema­tizmus, sok a szempont-ri­port, abban az értelemben, hogy a riporteri kérdésekből ordít a szempont, a válaszok­ban pedig ásít az unalom. Molnár Margit a jubiláló he- rendiekről készített riport­filmjében például hangot ka­pott úgyszólván minden, a nőpolitikától az ifjúságpoliti­káig, de nem tudta emberi hitellel közvetíteni az emlí­tett politika eredményeit. Az ilyen riport elidegeníti a né­zőt a témától. Tapasztalható riportműsorokban modoros öncélúság is. Itt is, ebben a filmben, a bevezető képso­rokban, máig nem tudom például, hogy mit keresett az az elegáns hölgy, aki lo­vagló öltözetben kocogott vé­gig a falucska utcáján. Azt hiszem, a riportfilmekre is áll az a színházban bevett szokás, hogy ha az első fel­vonásban egy puska feltűnik, akkor annak a harmadikban feltétlenül el kell sülnie. A lovagló hölgy ötlete nem sült el a filmben. V. M. — A dolgozók általános iskolájának hetedik osztályá­ba, azaz a tizenhathetes munkástanfolyamra 28-an je­lentkeztek az idén. A mai, első tanítási napon 19-en je­lentek meg — sorolja az adatokat a tagozatvezető, Sí­pos Nándorné, aki 18 éve ta­nít a felnőtteknek biológiát, kémiát, földrajzot. — Nehezen ment a szer­vezés? — Egyre több fiatal végzi el a nyolc általánost tankö­teles korban. Akiknek tény­leg . szükségük volna a fel­nőttkori oktatásra, mert gyermekkorukban inkább az iskola mellé jártak. — azok a cigány családokból kerül­nek ki. őket viszont nehéz megmozgatni,, pedig sokat se­gítenek a gyárak, üzemek, szövetkezetek vezetői is. — Az idén csak hetedik osztály indul? — Indítunk majd egy 16 hetes tanfolyam jellegű nyol­cadik osztályt, novemberben ötödiket és hatodikat is. Sőt, ismerve a város felnőtt la­kosságának hiányos iskolai végzettségét, jó lenne meg­szervezni az alapismereti tanfolyamot, tehát az első négy osztályt is. — Miért vált kedveltebbé a hallgatók körében a mun­kástanfolyam az esti vagy a levelező tagozattal szemben? — Azért szeretik jobban a hallgatók, mert 16 hét alatt végezhetnek el egy osztályt, tehát egy rendes iskolai év­ben két bizonyítványt szerez­hetnek meg. Így nem kell olyan sokszor bejárni, eljön­ni a munkahelyről, és osz­tályzatot is csak a záróvizs­gán kapnak. Akiknek nem megy ez a gyorsabb tanulási forma, azokhoz elmegyünk korrepetálni. Hogyan vélekednek a ta­nulásról maguk a tanuló fel­nőttek. Három hallgató véle­ményét jegyeztük fel: — Nekem muszáj tanul­nom — kezdi Lóié Pál, a VEGYTEK Vállalat targon­cás segédmunkása. — Ta­valy elvégeztem az ötödi­ket. hatodikat egy év alatt, most folytatom. Ügy kezdő­dött, hogy a munkahelye­men megválasztottak szak- szervezeti bizalminak. A dol­gozók tőlem várják, hogy az érdekükben beszéljek, és ezt általános műveltség nélkül nem lehet. Hogyan harcoljak ki valamit a dolgozóknak, ha nem is értem, hogy miről van szó. Hát ez öntötte be­lém az akaratot: a nyolc osztályt el kell végezni. Magyar Ferencet, a Tisza- táj Tsz sertésgondozóját, a telep vezetője biztatta a ta­nulásra. — Azért fontos, hogy meg­legyen a végzettségem, mert csak így szerezhetem meg a szakmunkás oklevelet. Vizs­gázott állattenyésztő lehetek, ha tanulok. Egy korszerű te­lepen dolgozni iskola nélkül nem lehet... Ezelőtt négy évvel traktorvezető iskolába jártam, az jól ment. Hát majd csaik meglesz ez is. Nyolc hónap a tanulás ideje, az idő hamar „eljár”. — Én is a szakmunkás-bi­zonyítványt szeretném majd megszerezni, azért tanulok — kapcsolódott a beszélgetésbe Hoppál Imréné. a törökszent­miklósi Ruházati Szövetkezet betanított munkása. — Van négy gyermekem, három iskolás, egy óvodás, nekik is kellene segíteni. A munkahelyemen pártolták, hogy tanuljak, a családom sem zúgolódik, hát miért ne pótoljam, amit gyermekko­romban kihagytam?! — veres — Egyvégtére két vágta Sándor György estje a Pelikánban Tavaly a Népművelési Pro­paganda Iroda gondozásában jelent meg Sándor György és Alfonzó közös könyve. A népszerű „humoralisita” ak­kor, harmadik szerzői-elő­adói estje után és a negye­dik előtt. így írt alkotói mód­szeréről: „Estjeim összeállí­tásánál soha sem a konkrét napi eseményekből merítek. Általánosabb, egy-egy kor­szakra jellemző közérzetet próbálok jelezni, keresem a feleletet.” Hogy milyen kérdésekre? íme egy csokorravaló: Miért vagyunk szemben kedvesek egymással, a hátunk mögött pedig ellenségesek? Azonos mentalitású emberek miért küzdenek egymás ellen? Mi­ért nevetséges, ha valaki hisz. valamiben? Miért büszke va­laki arra, hogy semmiben sem hisz? Miért bátor a buta ember? Miért gátlásos az ér­telmes? A gyűjtemény ko­rántsem teljes, különösen azóta, hogy Sándor György negyedik szerzői-előadói est­jét is bemutatta — tegnap­előtt például Szolnokon, a Pelikán presszó „Pódium” sorozatában. Vajon milyen a negyedik Sándor-shaw? Olyan mint az előző három? Vagy teljesen más? A szerző stílusában ta­lán így kellene válaszolnunk: olyan, mint az előző három, vagyis teljesen más. Olyan, mert szerzői-előadói stílusán Sándor György jó­formán semmit sem változ­tatott. Ugyanolyan nyugta­lan, kérlelhetetlenül kérdező, „humorban tréfát nem isme­rő” moralista maradt, mint amilyennek néhány éve meg­ismertük. Teljesen más, mert a ko­rábbinál, érettebb, fegyelme­zetlenebb, céltudatosabb mű­vésszel találkoztunk az „Egy­végtére két vágta” című mű­sorban. Sándor György fur­csa mód úgy lett több, hogy kevesebbet ad — pontosab­ban: jobban, ügyesebben vá­logat. Az egymás után követ­kező poénok ezúttal véletle- müil sem semlegesítik egy­mást. eltűntek a régebben ta­pasztalt fölösleges gesztusok, „túljátszásak” is. A skatulyát nem tűrő, ma­gának új műfajt teremtő hu- moralista végleg beérkezett. H. D. Furcsa költészet az, aho­gyan előadatik két holtvá­gányra jutott ember drámá­ja. Az alkotóknak, az írónak és a rendező Horváth Tibor­nak sikerült megteremteniök azt a varázslatot, hogy a „két bolond”'drámájának fel­villantásával valami általá­nos emberi szólalt meg. fi­nom, érzelmességgel, olykor iróniába hajló humorral. Szavakba nehezen megfogal­mazható tanulság ez, de mélységesen emberi, az egy­másra utaltság törvénye, az emberi kapcsolatok szépségei utáni vágy stb. Nem túlságosan sok-e ez a dicséret, hisz az apró rész­letekből, elemekből felépí­tett film kezdetben nehezen állt össze bennünk, s értel­metlennek tűnték a két bo­garas nyugdíjas látszólag je­lentéktelen cselekvései is, túl sok munkát adtak a képze­letnek, hogy a szálakat egy­bekössék. Nem, mert amiért minden dicséret megilleti: ami hiányzott a holvágányra lökött mozdonyról, az meg­volt benne, a lélek, meg a tűz. AZ NDK-BAN DOLGOZOM Riportok Megszoktuk már, hogy A hét jobbnál jobb, izgalma­sabbnál izgalmasabb külpoli­tikai témájú riportokkal ruk­kol ki, de ritkábban lep meg bennünket hasonló értékű Nagy szippantás a levegőből Rodleben, Rceslau. „Ve- gyi”-szag van. Egyszóval bü­dös. Nem szeretjük, töpren­günk. hogyan lehet itt élni, hogy bírják az itt dolgozó fia­talok? Egy Szép tiszaföldvári le­ány, Kovács Ildikó válaszol. Szerinte a rodlebenit is meg lehet szokni, s az otthon, a kolónia levegője nem a gyár­tól függ. Hanem? Hanem magúktól a fiataloktól. Tő­lük? Tőlük. És tőle, Kovács Ildikótól is, aki most tér ha­za, s ama képzeletbeli tarso­lyában mi mindent is hoz? — Vegyipari szakmunkás- vizsgát ... Jegyzetelés közben persze sokminden és sokmindenki eszünkbe jut. Például, ami­kor Lipcsében jártunk, 52 fiú vizsgázott: épületgépész szak­munkások lettek. Kari Marx Stadtban a törökszentmiklósi Kovács Jánossal találkoz­tunk, aki otthon villanysze­relő volt, itt pedig újabb szakmát szerzett, kapcsolóbe­rendezés szerelő lett, parket­tás műhelyben dolgozik, mo­dern gépeket irányít, amint elmondja, odahaza csak a Vi­deotonban, vagy a SZIM-nél vannak ilyen automata be­rendezések. Ö állami megbí­zott az Arthur kolónián, az erősáramú berendezések gyá­rában pedig szocialista bri­gádban dolgozik. És eszünk - ,be idézzük az ugyancsak ti- szaföldvári Beliczai Lászlót is, aki a lipcsei Baukombi- nátban lett kiváló dolgozó, amint azt az üzemi újság is hírül adta egy szép portré­ban ... — Elvégeztem a marxis­ta—leninista középiskolát — folytatja a felsorolást Kovács Ildikó. Ismét emlékeinkben kuta­tunk. Beliczai Laci érettségi­ző srácokról beszélt. A szin­tén tiszaföldvári (hogy mi­lyen sokan vannak!) Erős Jó­zsef gépészmérnök nyelvvizs­gát tett az NDK-ban, sőt Drezdában és Meissenben magyar nyelvtanfolyamokat vezetett az NDK állampolgá­roknak. Cosswigban, kolónia- beli szobájában hegedűk, egy szekrény szerszám, két-há- irom centis piciny gyaluk a hobbihoz: Erős József hege­dűket készít és gyűjt sajátos légkört teremtve környezeté­nek. Vagy az ugyancsak Cosswingban dolgozó Bar- hács István, a hosszúra nőtt szolnoki üzemmérnök példá­ja: ő is kevesell ette di plomá­ját, megtoldotta tehát egy nyelv elsajátításával... — Mozgalmi munkát vé­geztem a KISZ megyei veze­tőségében — sorolja tovább Kovács Ildikó. Nekünk pedig hirtelen ne­vek garmadái rajzanak eszünkbe, de maradjunk az eddig említett fiataloknál! Kovács Jánoshoz hasonlóan Beliczai Laci is KlSZ-mun- kával kezdte, s ma már ő is állami megbízott. Erős Jó­zsef agitpropos volt az üzemi KISZ-ben, ma a kolónia fe­gyelmi bizottságának tagja, és tanít, tanít... Barhács szintén a KISZ-től jutott el a cosswigi kolónia szakszerve­zeti titkári funkciójáig ... Közben Kovács Ildikó töp­reng: ugyan mi lehet még ab­ban a tarsolyban? — Persze, az anyagiak! Ta­karékoskodtam. A már említett fiúk szin­tén. Erős József például egy jó esztendő múlva hazamegy, megnősül, családot alapít. Áz NDK-ban tudatosan készül erre: havonta 900 márkát ke­res, ezt mind takarékba te­A szolnoki Durni lányok jól berendezkedtek szi, s a tanításért kapott ösiz- szegből él — de nem tökma­gon. De térjünk vissza mos­tani beszélgetésünk színhe­lyére, Rodlebenbe! Két szol­noki lány, Durni Éva és Zsu­zsa jövőre vegyipari szak­munkás lesz, elég jól beszél­nek németül, felszerelték háztartásukat robotgépekkel, zenegépeket, mindenféle készleteket, bútort vettek: készülnek megállapodott ott­honi életükre a fészekmeleg­re... És közben az a sok-sok közösségi munka! Pengetik, hogy idén a rodlebeni kolónia KlSZ-fiataljai esélyesek a KISZ KB Vörös Vándorzász­lajának megnyerésére. Mert itt remek a közösség, jó a légkör. A Deutsche Hydrier­werke tövében, Rodlebenben. Egy nagy szippantást belő­le ! . -.. (Folytatjuk) Igriczi Zsigmond — Körmendi Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom