Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-09 / 239. szám
1976. október 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szekcióülések ez orvosnapokon Az egészségügyi miniszterhelyettes nyilatkozata Tegnap tovább folytatódott a Szolnokon megrendezett XVIII. orvos-gyógyszerész napok eseménysorozata, melynek keretében ezen a napod a különböző érdeklődésű orvosok a három különféle témájú szekcióülésen találkozhattak, s az egyes résztudományágak eredményeivel ismerkedhettek. A szekcióülések megkezdése előtt a díszteremben ösz- szegyűlt résztvevőket dr. Andor Miklós, a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének főtitkára köszöntötte, s beszélt többek közt arról, hogy az általános orvostan, a körzeti orvosok „tudományága” az egészség- ügyi alapellátás legfontosabb biztosítéka. Szükséges a körzeti orvosi és a szakorvosi munka közötti együttműködést a jövőben — a betegellátás érdekében — erősíteni, szélesebbé tenni. A főtitkár üdvözlő szavai egyben a II. észak-alföldi általános orvosnapok megnyitóját is jelentették. A nap folyamán az általános «-orvosok szekciójában elsősorban olyan kérdések kerültek napirendre, melyek a lakosság ellátásában alkalmazott körzeti orvosi, körzeti gyermekorvosi munka gyakorlati feladatai is lehetnek. Többek közt a népesedéspolitikai határozat eredményeiről, a gyermekápolási táppénzzel kapcsolatos tapasztalatokról, s a különböző szűrővizsgálatokról (pl. vérszegénység, légzőszervi megbetegedések, cukorbetegség) és az egészségügyi szervezés gondjairól szóltak az előadások. Az orvos-gyógyszerész napok szekcióülésein több előadó számolt be a gyógyszerészet, vagy egy adott szakorvosi terület problémáinak új, a gyakorlatban mások által is hasznosítható megoldásairól. A rendezvénysorozat ma délután ér véget. A délelőtti programban sebészeti, köz- egészségügyi-járványtani, tüdőgyógyászati, valamint belgyógyászati témákban hangzanak el előadások. * * * A szolnoki orvos-gyógyszerész napok és az általános — orvosnapok megnyitóját tartó dr. Aczél György egészség- ügyi miniszterhelyettest arra kértük értékelje a rendezvény jelentőségét: — Mindenekelőtt hadd szögezzem le, hogy az Egészség- ügyi Minisztérium igen nagyra értékeli az ilyen és ehhez hasonló konferenciákat, mégpedig azért, mert ezek a szakmai fejlődés biztosítékai is. Egyszerűbben, a tudományos ülésszak: továbbképzés. Mindezt nem központi előírás alapján, hanem szakmai érdeklődéstől vezérelve rendezik meg, helyi kezdeményezésre. A szolnokiak dicséretes törekvését mutatja, hogy ez immár a tizennyolcadik alkalom, hogy a gyakorló orvosok, gyógyszerészek az előadóteremben találkoznak. — Gyakorló orvosok a mindennapi gyakorlat kérdéseit beszélik meg. Nem túlzás ezt „tudományosnak” nevezni? — Nem. A mindennapi orvosi munka tapasztalatainak összegezése az orvostudomány eredményeit gyarapítja. Éppen ezért kifejezett igény is, hogy az ilyen területi rendezvényeken minél többet foglalkozzanak a helyi, területi problémákkal. Ábból szülessen új megállapítás, hogy például a szolnoki, karcagi, vagy épp a mezőtúri, jászberényi kórház konkrét eseteit elemzik. — Az előadások témái közt talált-e olyat, amelyik személy szerint megkülönböztetetten érdekli? — Természetesen, de ezzel nem csupán az előadásban, hanem a gyakorlatban is meg akarok ismerkedni. Nevezetesen a szolnoki Hetényi Géza kórház új betegellátási rendszerével. A sürgősségi betegfelvételi osztály, amely itt 3 hónapja működik, s mondhatjuk nyugodtan, úttörő kísérletként. — Mit jelent ez az egészségügyi szervezéstudománynak? — A legfontosabb, hogy a gyors betegellátást, osztályozást teszi lehetővé, s mint ilyen kezdeményezés — ha beválik — országosan modellként is számba jöhet. I. Zs. FALURÓL — FALURA ASSZONYARCOK Egy község, három üzem, három asszony, három arc. Mind Jászárokszállásról. * * * A hatalmas lemeztáblák miatt úgy tűnik, mintha labirintusban lennénk. A Hűtőgépgyár jászárokszállási gyáregysége olyan tiszta mint egy gyógyszertár. Az egyik ponthegesztő mögött Nagy Lajosné áll. Áruházi bútorokhoz polcokat készít. — Tizenkét éve dolgozom a „hűtőben”. Nagyon jó, hogy itt épült fel a gyárepv- ség. Ha délelőttös vagyok nem kell négykor kelnem, csak háromnegyed ötkor. Aztán föl a buszra, és hattól munka... Kettőkor megáll a gép. — Milyen a munkatempó? — Nemigen jut idő beszélgetésre. Minimum kétszázat kell gyártani a hárommere- vítős polcból, hogy meglegyen a 2100 forint. — Órabérben dolgoznak? — Igen, s erre jön a százalék. .. — A férfiaké — akik ugyanezt csinálják — menynyi? — Több... Betanított munkásként dolgozom, azon nem csodálkozom, hogy a férfi szakmunkásoknak nagyabb a keresetük. De az ugyanilyen betanított munkásoknál igen. — Gyerekek? „Betanított munkásként dolgozom” — Van négy... Már nagyobbak, mind tanulnak. — A gyár segít? — Nagyon sokat. Kezdve a szeptemberi segélytől, a kismamák kedvezményéig. — Ha a gyerekek végeznek, idejönnek dolgozni? — Mind más szakmát tanul. Máshoz van kedvük, én nem szólhatok bele. * » * — Sok szép emlékem fűződik az üzemhez. Itt ismerkedtem meg a férjemmel, ő is a szövetkezet dolgozója. TMK-vezető. Én 16 éve tag vagyok itt. Ennyi azt hiszem válasznak elég... „nem tudom én azt elvégezni” Czagány Jánosnéval. a helyi Vas- és Fapiari Szövetkezet betanított munkásával sok-sok fadoboz szomszédságában bezsélgetünk. Persze nem akármilyen dobozok ezek. Mintha mindegyiknek óriási szeme lenne. — Az Orionnak gyártjuk őket, a televízióhoz. Én az utolsó simításokat végzem rajtuk, fényezd?. Két műszakban. — Betanított munkásként dolgozik. Soha nem gondolt arra, hogy szakmunkásvizsgát tegyen? — Nem tudom én azt elvégezni. .. Sok a dolog a két gyerekkel. — Munka után mivel telik a nap? — Mosás, főzés, mosás, főzés, változatosságnak takarítás. — A férje? — ö inkább a gyerekekkel foglalkozik. — A kislánya lassan befejezi az iskoláit... — Azt szeretném, ha tovább tanulna. — Hogyan töltik a szabadidejüket? — Többnyire a vasárnapi séta és a presszó a szórakozás. .. * * * — „Vityike, Vityike” — kiabálja a szőnyegszövő szövetkezet üzemvezetője és sorban a legutolsó szövőszék mögül előpattan egy törékeny termetű asszony, Kovács Viktória. Megállunk a készülő „mű”, a mintás szőnyeg mellett. Két-három mondat és a mintáról a gyerekekre terelődik a szó. — Hány gyermeke van? — Három. Egyik kicsi, a másik kisebb, a harmadik még kisebb. Tízéves, hatéves, négyéves... — A férje segít a háztartásban? — Nem segít, mert nincs, elváltunk. — Most hol lakik? — Édesanyámnál. öten, egy szobában, merthogy csak egy szoba van. — Mennyit keres? — A szőnyeget négyzet- méterre fizetik. Kijön a 1300—1400... Tudom, hogy ez nem sok, de tizenegy éve itt dolgozom, megszoktam és szeretem. Egyműszakos a „Elváltunk. Ivott.” munkám, s ez a gyerekek miatt nagyon jó. — A szövetkezet segíti? — Hogyne! Adtak' iskolai segélyt, gyakran előfordul, hogy ruhát csinálnak a kis Katikámnak. Máskor meg a fiamat vitték el kirándulni... De a legjobb mégis az, hogy elmondhatom az örömöket, vagy a bánatomat. A gyerekeim kicsik még, nekik minek mondjam. Itt benn pedig figyelnek rám, meghallgatnak. .. Három szövőszékkel arrébb, ipari tanuló lányok nevetgélnek : „Riportot csinálnak Vityikével” — Vajon mit, és mennyit tudnak róla? Hajnal József SZOT-iilés Szakszervezeti munka az értelmiségiek körében Tegnap reggel a SZOT székházában megkezdődött a Szakszervezetek Országos Tanácsának ülése. A tanácskozáson részt vett Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Földvári Aladár a SZOT elnöke meleg szavakkal köszöntötte Somogyi Miklóst, a SZOT tagját, aki 80. születésnapja alkalmából több mint félévszázados munkás- mozgalmi tevékenységéért a Népköztársaság Elnöki Tanácsa magas kitüntetésben részesített. A tanácsülés első napirendi pontjaként Virizlay Gyula, a SZOT titkára az értelmiség körében végzett szakszervezeti munkáról számolt be, és annak továbbfejlesztésére tett javaslatokat az elnökség nevében. A tanácsülés vitájában felszólalt Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is. Hangsúlyozta, hogy egyetért az előterjesztéssel. Kifejtette, hogy a történelem minden korszakában megvolt a hatalmon levő társadalmi osztályoknak a maguk értelmiségi rétege; a munkásosztálynak is megvan a maga értelmisége. Óvári Miklós hangsúlyozta: hazánkban a legszélesebb körűen értelmezett és alkalmazott alkotói szabadság van. Társadalmunknak alapvető érdeke a valóság igaz megismertetése, minden alkotó energia kibontakoztatása. Az alkotói szabadság hangsúlyozása egyben a bizalom jele is: bizalom abban, hogy alkotó értelmiségünk óriási többsége jól tud élni ezzel a szabadsággal, amely ugyanakkor magába foglalja a társadalom iránti mélységes felelősségtudatot, az alkotó viták kibontakozását és a marxista álláspont kialakítását és képviseletét. HETI JEGYZETEINK Méretek—táblázatban Apropó, új mérettáblázíat. Erről az Állami Áruház című magyar film egyik jelenete jut eszembe. Vidékről felutazik a fővárosba vásárolni egy parasztasszony a fiával. Az áruház egyik eladója olyan kabátot ajánl, amiben a gyerek szinte elvész. A kabát válla a csuklóját veri, a dereka a térdéig ér. Ha élőiről nézik a vásárlók — az eladó hátulról fogja össze a portékát. Ha hátulról méregetik, akkor elől „igazít” a kabát fazonján. És közben beszél, rábeszél... Évekkel ezelőtt jónóhányán jártunk hasonlóképpen, amikor készruhát vagy kabátot akartunk venni. Aminek jó lett volna a hossza annak a bősége nem stimmelt. Amelyiknek a bősége megfelelt, annak az újjá volt hosszú vagy rövid. Mit tehettünk? Háromszor drágábban megcsináltattuk. Mivel sok panasz volt a régi méretezésre, változtattak a helyzeten. A Belkereskedelmi és a Könnyűipari Minisztérium együttes rendeletet hozott, és 1976 március l-ére elkészült a testalkat-típusok szerinti új mérettáblázat. Ennek az a lényege, hogy egy bizonyos testmagasság szerint három, négy különböző méretű öltöny, ruha, kalbát készül. Az új táblázat megszületése óta több mint fél esztendő telt el. Megszokták, megismerték a vevők, hiszen már nem találomra vásárolnak. A fogasról leakasztott női, férfi és gyermek ruhán mindig pontosan feltüntetik a megfelelő adatokat. A kereskedőknek is könnyebb így, mert biztosabban tudnak ajánlani a vevőnek, s nemcsak egyfélét... Sz. E. Faültetés tanulságokkal „A fene ette a gyökerüket” — mutatta egy öreg ember bánatosan a tiszafüredi Foki-csatorna partján elszáradt facsemeték hosszú-hosszú sorait. Mint a megye majd mindegyik településén, Füreden is tavasszal sokezer facsemetét ültettek el a község lakói társadalmi munkában: hadd szépüljenek az utcák, árokpartok, terek. Öröm az ilyen munka — ha van eredménye. A tiszafüredi csemetéknek a fele sem „fakadt meg”, ami több mint elkeserítő: száraz akác, gömbakác, nyír és juhar csemeték soraival találkozni itt is, ott is a nagyközségben. Hasztalan volt a sok munka. Nem vigaszként, de a teljesség kedvéért ide kívánkozik, hogy a tiszafüredi tanács irattárában' van egy szakértői levél, amely szerint a Füredre szállított több, mint ötezer akác és gömbakác csemete — biológiai okok miatt — életképtelen volt. Hogy nem hajtottak ki — nem a tiszafüredieken múlt. A többi fafajtát nem említi a levél, pedig jócskán pusztultak azokból is. Szóval ezek jók voltak és mégis ... vagy nem a kellő időben kerültek földbe, vagy szakszerűtlenül tárolták, szállították... A végeredmény ugyanaz... ősz van a faültetés évszaka. A csemeték ezrével kerülnek földbe az idén is a tanácsi, üzemi, iskolai, társadalmi munkaákciók során. Ha gondosan, körültekintően előkészítik, szervezik ezeket — mindenki, akin múlhat, megteszi a magáét —, akkor gyökeret eresztenek jövő tavaszig a fák —, bizonyosan. Sz. J. KÖZGAZDÁSZOK MONDJAK n népesedésről, a „túlkoros” gépekről, s arról, hogy város-e a város A napokban területi statisztikusok találkoztak Szolnokon. A vándorgyűlés témája az Alföld volt. Az első előadásban dr. Bartke István szólt az Alföld gazdasági, társadalmi életének alakulásáról. — A fejlődést nagyon jól illusztrálják Szolnok megye eredményei. Csak két adatot mondanék: ha az ország ipari termelését 100 egységnek vesszük, akkor 1965-ben a megye részesedése ebből 2,5, kilenc évvel később: 3,5. — Egy ideig csak az ipar fejlesztése kapott hangsúlyt... — A 60-as évek végén kezdtünk beszélni egyre jobban a többi ágazat fejlesztéséről. A negyedik ötéves terv célkitűzései ezt a gondolatot már konkrétan számokban is megfogalmazták... — ön az előadásában említette, egy-egy terület népesedésének alakulása mindig kapcsolatban van annak gazdasági fejlettségével. Hbgyan érvényes ez Szolnok megyére? — A megye népesedési adatai alig-alig változtak az évek során. Az iparosítás következménye, hogy itt maradtak az emberek. Nem így van ez Szabolcsban, vagy Csongrádban ... Szolnok megyében az említettekkel szemben nem kell számolni a távolsági ingázókkal sem, akik hételején fölkerekednek és elmennek az ország másik végébe dolgozni. A vándorgyűlés résztvevői előtt dr. Lengyel Lajos kandidátus, a DATE mezőtúri főiskolai karának tanszékvezetője beszélt a Tisza II. vízlépcső közgazdasági kérdéseiről. — Sok érdekes és tanulságos részletet „villantott” fel... Például a modellgaz- daságokra gondolok ... — Az öntözőrendszer hasznosításának előkészítési módszere a modellgazdaságokban próbázott. Az ötödik ötéves tervben az öntözés fejlesztése már ennek alapján történik. Fölhasználjuk az itt szerzett tapasztalatokat, hogy csak egyet említsek: az esőz- tető öntözés aránya az 1968 évi 36 százalékról 83 százalékra növekedett. Ez azt bizonyítja, egyre inkább a kevés munkaerőt igénylő, gépi áttelepítésű öntöző berendezésekre van szükség. — Ehhez kapcsolódik egy másik téma, — a „túlkoros” berendezések problémája —, amelyről szintén szó esett az előadásában. — Nagy gond ... Fotocel- lás légkondicionált gépek dolgoznak a földeken. Ezzel a technikai színvonallal lépést kell tartani az öntözésnek is. A rekonstrukció feladatai közé tartozik s föltét- len figyelemmel kell kísérni, márcsak azért is, hogy az öntöző kapacitás tovább növekedjék, s ne legyen ellentmondás a főművek biztosította vízkészletek és a gazdaságok vízigénye között. Dr. Végső Zoltán, a KSH szolnoki igazgatóságának osztályvezetője különös számításokat végzett az elmúlt hónapokban : — Az úgynevezett középfokú központokkal foglalkoztam. Ezek olyan települések, amelyek várományosai a város címnek.. . — És milyen megállapításra jutott? — Az ÉVM két évvel ezelőtt meghatározott tizenkét mutatót, amelynek ha megfelel a település, megkaphatja a városi rangot. Egy újfajta módszerrel megvizsgáltam, hogy a városaink tényleg városok-e igazán. Legalább is ami az igényeket illeti. Mondanom sem kell, hogy nagyon sok helyen, például Karcagon, Túrkevén, Mezőtúron hiányoznak bizonyos feltételek ahhoz, hogy a város, város legyen ... — Hol van ennek a vizsgálatnak haszna? — Az említett középfokú központoknál, mint például Tiszafüred, melyből évtizedek múlva város lesz, föl tudják használni a vizsgálat eredményeit. El kell hogy kerüljék azokat a várostelepítési vagy városfejlesztési hibákat, amelyek már máshol bekövetkeztek. — Az előadás nagy visszhangra talált... — A közgazdászok elsősorban nem a tényeken, hanem a vizsgálat módszerén vitatkoztak ... H. J.
