Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-14 / 243. szám
1976. október 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tiszafüredről Portáldaruk exportra A kontinensek számos nagy tengeri és folyami kikötőjében, Odesszától Buenos Airesig ismerik a Magyar Hajó- és Darugyár por- táldaruinak jó tulajdonságait. Az idén, még jelentősebb szerep jut a tiszafüredi gyáregységnek is az MHD daru- exporttervének teljesítésében. A harmadik negyedév darualkatrész-gyártási tervét túlteljesítették a tiszafürediek: időben — és kiváló minőségben — legyártották a 10, öt. és a 8, tizenhat tonnás daru alkatrészeit, amelyet a Szovjetunióba szállítottak. Terven felül elkészült egy 7 és fél tonnás daru csehszlovák megrendelésre. Egy 5 tonnás daruhoz speciális alkatrészt gyártottak Görögország számára. A Tiszafüreden folyó termelés méretére jellemző, hogy például augusztusban 90 vagon alkatrész hagyta el a gyáregységet. A terv teljesítésében — ami a korábbi évekhez képest nagyon nagy feladat volt — jelentős szerepe van annak, hogy a forgácsolóműhely fölszerelése újabb gépekkel gyarapodott, a gépműhely csaknem 100 tagú kollektívája pedig — többségük ifjú szakmunkás — külön KISZ-műszakot vállalt, hogy néhány alkatrész határidőre elkészüljön. Az év utolsó negyedében 14 — Szovjetunióba exportáló — daruhoz készülnek alkatrészek. Görög megrendelőknek 4 darut szállítanak és ugyancsak az utolsó negyedévben kell elkészülnie a MAHART 5 tonnás kikötői darujának. A gyáregység kerítése mellett folyik a daruszerelőpálya építése, amelyen a jövő évtől már helyben fogják elvégezni a gépek összeszerelését. A szerelőpályán — elkészülte után — új terméket is gyártanak majd:szovjet megrendelésre 1977-től évente 5 úszódarut —, egy közelmúltban megkötött szerződés értelmében. Forgalombiztonsági szimpozion Háromnapos eredményes munka után tegnap Budapesten a Technika Házában befejeződött a 4. városi forgalombiztonsági szimpozion. A tanácskozás Benkei András belügyminiszternek, az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács elnökének zárszavával ért véget. A miniszter emlékeztetett azokra a rendeletekre, intézkedésékre, amelyeket az elmúlt években hoztak a közlekedés boztonsága érdekében, hangsúlyozva, hogy ezekkel megteremtették a biztonságos közlekedés jogi, szervezeti, tárgyi kereteit. Az újjászervezett OKBT ugyancsak sókat tett a közlekedésbiztonság javítása érdekében. A miniszter összegezte az új KRESZ eddigi tapasztalatait. A szimpóziumon 15 ország 350 szakembere négy szekcióban tárgyalt mélyrehatóan a forgalombiztonság időszerű kérdéséiről, és a következő évek közlekedés- biztonságát szolgáló új módszerekről. Faluról — falura Jászszentandrási pillanatképek Hatalmas kádakba gyűjtik a bornakvalót A falu felé igyekvő keskeny bekötőútról leszorul a személygépkocsi. Megrakott vontatók, teherautók váltják szemben egymást — meglepően nagy a forgalom. Az átmenti földeken, ládahegyek árnyékában gyűjtik a paradicsomot. Igyekvőén él a határ. Sűrűn sorjáznak az apró tanyák. — legtöbbjük rég belerokkant a korába. A községbe először utazva, s azt hittem, ez már a falu, könnyen elhamarkodott ítéletet fogalmaztam: Jász- szentandrás korántsem a tehetősebb községek köziül való. Ám ez a vélemény, csak addig tart... H _____________ N em is a sok új ház, a kerítések ötlenek szembe. Ifjak, szerénytelenül szépek, többnyire a betont, a vlasat sem kímélték a gazdák — néhol csak az ízlést kicsit. — Szentandrásra 1970-ben kezdődött a betelepülés a kiterjedt tanyavilágból —, mondja Kiss István a község tanácselnöke. — Ma az emberek több mint fele belterületen lakik. Üj utcák születtek, alig győztük a telkeket osztani. A tanyahelyekért a tsz cserébe a község területén ad „portát”. — Jól jár a beköltöző is, s jói a tsz, mert nagy táblát egyre kevesebb tanya ék- tóleníti. Az emberek építeni kezdtek. — Nemcsak lakást, szerencsére — így az elnök ismét — hanem iskolaszertárt, könyvtárt, művelődési házat is. Mi adtunk anyagot, meg négy mestert, a tsz fuvart. A többit az itt lakók társadalmi munkában. Csupán a tsz szocialista brigádjai például 1400 órát... e Azért, hogy ne tűnjék csupa virágnak az élet, gondokról is szól az elnök. — Először is a strand. Megvan, szeretjük, hisz, egy kicsit kezd már nevet adni a falunak. Termálvizét sokan megkedvelték, egy-egy nyári vasárnapon két-három. ezer ember is megfordul itt. (S abból jó ha kétszáz a községbeli, mert mi inkább hétköznap járunk, akkor nincsenek sókan.) A kutat még 1961-ben fúrták az olajosok, melegvizet adott, erre építettük a strandöt. De a víz egyre kevesebb, javíttatni kell a fúrást. Üj kút szóba sem jöhet, nincs pénzünk. Két olyan vállalattal vettük fel a kapcsolatot, akiknek van termálkút-javí- .tó csoportjuk, berendezésük. Az egyiktől már kaptunk ajánlatot, most a másikat várjuk. A kedvezőbbet, szóval az olcsóbbat választjuk. Versenytárgyalás? Afféle. Mindenesetre arra utal. Jászszentandráson megnézi a tanács, hová teszi a - pénzét. A strand valóban szép. A közeli kempingben nyáron külföldiek is megfordultak. S áll már több mint száz faház. Budapestre, meg a Mátravidék városaiba válók a tulajdonosok. A falunak sokat „hoz” az idegenforgalom. A Haladás Tsz a község legnagyobb „üzeme,” csaknem mindenki — az is, aki nem ott dolgozik — valamilyen módon kötődik a szövetkezethez. A gazdaság „felségterülete” 4700 hektár, és saját bevallásuk szerint a növénytermesztésben előbbre járnak, mint az állattenyésztésben. Bagi Tibor a tsz főkönyvelője, Rákosi Sándor a főmezőgazdász. A tsz, s egyben a falu jelenéről, jövőjéről beszélgetünk. — A paradicsom és a szőlő uralja gazdálkodásunkat — mondja Bagi Tibor. — Tavaly majdnem ezer vagon paradicsomot adtunk el, az idén, sajnos,, az aszály miatt kevesebb lesz. — Nemcsak az a gondunk, hogy kevesebb — folytatja Rákosi Sándor — hanem az is, hogy a paradicsomszedő kombájnok most is a telepen vesztegelnek. Tavaly óta a soroksári iparszerű termelési rendszer tagja vagyunk, gépi szedésre is alkalmas fajtát termelünk az előírt technológia szerint. Csak- hdgy most gyengébb a minőség, a gyümölcs nem éri el azt a méretet, amíg a gép is le tud szedni. így most kézzel kell szedni, hiába a gép. Nyugdíjasok, s 1500 diák segít a földeken. A paradicsom iparszerű termesztése a hagyományosnál átlagosan 20 százalékkal többet hozott a tsz-nek, így a falubélieknek is. A szőlő a „jász homokon” szintén szépen fizet a tervszerű munkáért. — Évekkel ezelőtt előfordult, hógy a 150 hektárról gyenge esztendőben 40, jóban 140 vagonnal szedtünk le — folytatja a mezőgazdász. — Ma a korszerű művelésnek, tápanyagutánpótlásnak, a rekonstrukciónak köszönhetően, 80—100 vagonra „stabilizáltuk” a szőlőtermesztést. Rövid időn belül 130—140 vagont akarunk szüretelni. A szőlőt, mint a paradicsomot helyben fel is dolgozzák. Hatodik éve csak bort értékesítenek, ez kifizetődőbb a gazdaságnak. o _____________ A pincemester, Lengyel József türelmetlen. Az emberek is sietnek — most a munkához jó az idő, ki kell használni. Kivárom, míg a soronlévő szállítmányt a kádakba döntik, akkor a pincemester megmutatja „birodalmát”. Borfeldolgozó kombinát — kicsiben. Kicsiben? Talán nem is annyira. Silótomyok, tucatnyi nagy tartály, egyben-egyben 500 hektó bort tárolhatnák. A nedű java — a több évig érlelődő — pincék mélyén, kétembemyi átmérőjű hordókban pihen türelemmel. Úgy tűnik, akik itt serénykednek, szeretik a szőlőt — a munkát és tisztes jövedelmet adó szőlőt. * * * Pihenőre készülődik a falu. A szolgáltatóházban már csak a fodrász serénykedik. Az iparcikküzletben, zárás előtt már nincs vevő — a fiatal eladó az Űj Tükör friss számát olvassa. — trömböczky — Kinek |ő a túlóra? A kérdésre — hogy kinek jó a túlóra? — voltaképpen akként kell válaszolni, hogy senkinek és mindenkinek. Nem jó, mert ugyan ki szeret napi 10—12 órákat dolgozni, egész napját a munkahelyen tölteni, holtfáradtan hazamenni, valamicskét aludni, és másnap újrakezdeni, és nem jó. mert ugyan hol nem számolnának az ilyenkor alaposan megnövekedett bérköltségekkel, a romló minőséggel és a rohammunka megannyi elkerülhetetlen következményével ? De ugyanakkor jó dolog ez a „túlóra-találmány”, mert alaposan megnövelhető a havi bér, mert segítségével — ha akárhogy is — teljesíthető á havi, a negyedévi terv, mehet a jelentés, dugig telhetnek a raktárak... Egyszóval, ha nincs más mód, megteszi ez a tűzoltó módszer is. A munkások megszokták Soha senki nem vizsgálta, hogy a jó és rossz következmények közül ki, mikor és miért részesít előnyben bizonyos motívumokat. Valószínűsíthető csak, hogy a vállalatok csupán kényszerből folyamodnak a túlóráztatáshoz; egyetlen tervperiódus elején sem azzal a felkiáltással látnak munkához, hogy „ha nem sikerül időre befejezni a dolgunkat, akkor majd túlóráztatunk”. Azt azonban már konkrét szociológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a munkások jó része előszeretettel dönt a túlórázás mellett, sőt adott esetben, bizonyos eszközökkel, módszerekkel ki is kényszeríthetik a túlórázást. Nem szabad ezen csodálkozni. Hosszú évek alatt megszokták, hogy — mert hol van munka, hol nincs — bizonyos időszakokban, a túlórák révén alaposan megnövelhető a kereset összege. E két tényező — tudniillik a termelés szervezetlensége és a munkások alkalmankénti „túlórázási kedve” — együttes hatásaként értékelhető csak a túlórahelyzet mindenkori alakulása. Mellyel kapcsolatban meg kell jegyezni: a helyzet évek óta nem változik sőt, romlik. Idézhetném most a legújabb túlóra statisztikákat, ám hadd közelítsem a témát ezúttal más oldalról. A szakembereknek 1968 táján az volt a feltevése, hogy a naptári időszakhoz igazodó tervelszámoltatás feloldása, a termelők versenyének kialakulása, a szakszervezetek érdekvédelmi szerepének növekedése, és a nyereségérdekeltség olyan feltételeket teremt majd, amelyek eleve egyenletesebb, tehát „túlóra- mentesebb” termelésre ösztönzik a munkahelyeket. Nem így történt. Árulkodnak a tények Nézzük a legújabb tényeket. A gépipari ágazatok termelési kilengései tavaly erősödtek a korábbi — és joggal bírálható — helyzethez képest. A negyedévek elején mélyen a 100 százalékon aluli teljesítmények, a negyedévek és különösen az év végén 130—140 százalékot is meghaladó teljesítmények — túlórákkal! Vegyipar: (ami már csak azért is érdekes, mert még a laikus ember is akként vélekedik, hogy ahol automata gépek diktálják a termelés ütemét, ott bizony a termelőmunkának folyamatosnak kell lennie.) Nos. úgy látszik, az automatizálás, a termelési folyamatok magasszintű, automatikus folyamat, szabályozása sem segít alapvetően a rohammunkán, mert a vegyipar termelésének egyenletessége tavaly még az ipari átlagnál is rosszabb volt. Lényegében hasonló volt a helyzet az egész nehéziparban és csak a könnyűiparról mondható el, hogy valamelyest javult a termelés ütemessége. A lázgörbe háttere A termelési ütemtelenség, a rohammunka, vagy ahogy szakmai zsargonnal fogalmazzák, az „ipari lázgörbe” mindig aránytalan munkaidő-felhasználást, vagyis túlórázást feltételez. S tegyük fel ismét a kérdést: kinek jó az ütemtelenség, a túlórában. a rohammunkával teljesített havi, vagy negyedéves termelési program? A munkásnak, aki a túlórapótlékkal megfejelt bért kapja? Anyagilag valóban megéri, de csak abban a néhány hétben, amikor túlórázik és ezért pótlékot kap, ám mit fizet ezért? Szabadidőt, pihenőidőt, és nem is keveset. Ha ez a túlórapótlékkal megfejelt jövedelem, egyenletes termelés esetén egyenletesen oszlana meg, féléves vagy éves átlagban a munkás sem vesztene semmit. Vajon kiszámolta-e ezt már valaki? A munkahely számára a túlóráztatás egyértelmű kényszerintézkedés. Olyan kényszerintézkedés, aminek csak és kizárólag negatív hatásai vannak. Ezek egy részét a bevezetőben már említettem, de hadd egészítsem ki: növekednek a készletek, emelkednek a kötbérek, lassul a forgóeszközök forgási sebessége, emelkednek a- bértételek, a bérköltségek, ennek megfelelően csökkennek a béremelési lehetőségek, s mert ezek csökkennek, a munkások könnyen jutnak arra az álláspontra, hogy — a jövedelemnövelés reményében — „túlórakényszerbe” hozzák magukat, tehát... Kitörés a körböl ... tehát ördögi kör ez. amire végülis mindenki ráfizet. A megoldás? Sokan és sokszor ilieínták eflmondtlák már: a termelőmunka jobb, racionálisabb megszervezése, a folyamatos munka elemi feltételeinek biztosítása. Az efféle gondok enyhülését, vagy éppen megszűnését nem lehet valamiféle általános hatású, közgazdasági csodaszertől várni. Tudatos és koncentrált szervezőmunkára van — illetve: lenne szükség, no, és arra, hogy az üzem. és munkaszervezés világszerte alkalmazott módszereit és ezek adaptálási kísérleteit, itthon ne gyanakvással fogadják. E módszerek megismerésével, következetes alkalmazásával lehet csak lépésről lépésre megvalósítani, hogy csillapuljon az ipari lázgörbe, hogy kevesebb legyen a túlóra, s hogy ez az állapot mindenkinek — úgymond „jó üzlet” legyen. V. Cs. Kapuvárra 48 méter magas, 700 köbméteres víztorony készül Kunhegyesen, a Vízgépészeti Vállalat 1. sz. gyáregységében. (Fotó: T. Katona László) Százéves a hűtőszekrény Száz évvel ezelőtt, 1876 őszén fejezte be az első gépi, ammóniával üzemelő hűtő- készülék kidolgozását Münchenben Carl Linden professzor és munkatársa, Fri- derich Schipper mérnök. Az első időkben csupán ipari célokra készített hűtési eljárást később továbbfejlesztették, s 1910 körül jelentek meg az első háztartási hűtőszekrények. Hazánkban a jászberényi Hűtőgépgyár csaknem két évtizeddel ezelőtt kezdte meg a nagyüzemi gyártást, és ma már Kö- zép-Európa egyik legnagyobb bázisává fejlődött, s termékeinek minőségét a világszínvonalra emelte. A negyedik ötéves terv végéig mintegy hárommillió hűtőszekrény hagyta el az üzemet. A jelenlegi tervidőszakban növekszik a termékek meny- myisége és minősége. A hűtőgépgyártás hazájából, az NSZK-ból vásárolt Bosch li- cenc alapján — új nagycsarnokban — az év közepétől készülnek a „Lehel—Bosch” márkájú, két-, háromcsillagos 160 és 200 literes űrtartalmú háztartási hűtőszekrények. A következő években sor kerül az új, világszínvonalú gépcsalád további három tagjának, a 230. 240 és a 270 literes készülékek gyártására is.
