Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-02 / 233. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. október 2. Szovjet javaslat a közel-keleti rendezésről A Szovjetunió tegnap javaslatot tett a közel-keleti rendezésre és a genfi béke- konferenciára vonatkozóan. Az okmány szövegét eljuttatta az Egyesült Államok, Egyiptom, Szíria, Jordánia. Izrael kormányainak, valamint a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet vezetőségének. A javaslat a többi között hangsúlyozza: „A béke megóvása és megszilárdítása érdekében megoldásra váró bonyolult nemzetközi problémák között különösen élesen vetődik fel a közel-keleti rendezés problémája. A feszültség a Közel-Keleten nem enyhült. A helyzet ebben a térségben ingatag és változékony. Bármely pillanatban újabb katonai robbanás következhet be. Az utóbbi években a közel- keleti események egész menete arról tanúskodik, hogy a szóban forgó térségben nem lehet és nem lesz béke mindaddig, amíg meg nem szüntetik a közel-keleti konfliktus okait, meg nem szüntetik az arab területek izraeli megszállását. meg nem adják a palesztin arab népnek elidegeníthetetlen jogait és meg nem szüntetik a háborús állapotot. A Libanoni tragikus események mindezt teljes mértékben alátámasztják. A libanoni válság nem keletkezett volna, ha a Közel-KeleENSZ-közgyülés „Nem az a kérdés, hogy békés vagy fegyveres megoldás lesz-e Afrikában, mert a harc már folyik” — hangoztatta Ibrahim Kaduma. Tanzánia külügyminisztere tegnap az ENSZ közgyűlésén, az általános politikai vitában felszólalva. „Ha a nyugati hatalmak nem maradtak volna közönyösek Afrika déli része népeinek szenvedései iránt, a válságot el lehetett volna kerülni. emberek ezreinek életét meg lehetett volna menteni” — mondotta. A tanzániai külügyminiszter szerint a gyarmatosítás és a fajüldözés elleni harc döntő szakaszához érkezett Afrikában. „Amennyiben azok a hatalmak, amelyek a múltban figyelmen kívül hagyták felhívásainkat, nem állnak a szabadság, a többségi uralom támogatói közé. úgy Zimbabwe, Namíbia és ten átfogó politikai rendezést hajtanak végre. Vitathatatlan az is, hogy egy ilyen rendezés körülményei között vagy olyan helyzetben, amikor komoly erőfeszítéseket tesznek a rendezés elérésére, könnyebb lett volna elérni azoknak a problémáknak a megoldását, amelyek ezt a kis közel-keleti országot sújtják. A Szovjetunió a múltban már javasolta, hogy e célból újítsák fel a Közel-Kelettel kapcsolatos genfi békekonferencia munkáját. Ezaz a fórum ugyanis, amely valamennyi érdekelt fél számára politikailag elfogadható A Szovjetuniót, minthogy aggodalommal tölti el a közel-keleti események veszedelmes alakulása, ezúttal ismét felhívja a közel-keleti konfliktusban közvetlenül érintett feleket, a genfi békekonferencia valamennyi résztvevőjét, hogy újítsák fel a konferencia munkáját. Attól a törekvéstől vezérelve, hogy meggyorsítsa a közel-keleti rendezés elérését és e célból hozzájáruljon a genfi békekonferencia munkájának felújításához, a Szovjetunió a következő javaslatot terjeszti az értekezlet résztvevői elé: 1. Az izraeli csapatok kivonása az 1967-ben megszállt összes arab területekről; 2. A Palesztinái arab nép elidegeníthetetlen jogainak megvalósítása, beleértve az önrendelkezéshez és saját állam létrehozásához való jogát; Dél-Afrika népeinek szenvedései folytatódni fognak” — hangsúlyozta. Kaduma szólt arról, hogy a Dél-Afrika népének türelme végéhez ért. „Ha a Vors- ter-rendszer továbbra sem érti meg, hogy a forradalom elkerülhetetlen, pusztító tűz söpri majd el a fajüldözést, a faji megkülönböztetést” — mondotta. George Macovescu román külügyminiszter felszólalásában többek között további leszerelési intézkedésekért, az európai biztonsági konferencia záróokmányaiban foglaltak megvalósításáért szállt síkra. Kijeientette, hogy Románia „támogatja Namíbia és Rhodesia népeinek harcát a gyarmati rendszer maradványai ellen” majd javasolta: tűzzön ki az ENSZ határidőt a még meglevő gyarmatok függetlenségének megadására. 3. A konfliktusban közvetlenül érintett államoknak — egyfelől Izrael arab szomszédainak, másfelől pedig Izrael államnak a független létezéshez és biztonsághoz való jogának szavatolása, megfelelő nemzetközi garanciák mellett; 4. Az érintett arab államok és Izrael közötti háborús állapot megszüntetése. A szovjet fél véleménye szerint a javasolt napirend magában foglalja a rendezés valamennyi kulcsfontosságú szempontját, számításba veszi a konfliktusokban közvetlenül érintett valameny- nyi fél — az arab államok, a palesztin arab nép, Izrael állam — törvényes jogait és érdekeit. A Szovjetunió bizonyos abban, hogy a közel-keleti konfliktus alapvető okai megszüntetésének lehetősége reális és meg lehet állapodni az átfogó rendezésben. Ennek érdekében a Szovjetunió kész továbbra is együttműködni a genfi békekonferencia összes többi résztvevőjével. Moszkvában Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára tegnap találkozott Raul Castroval, a Kubai Kommunista Pártpolitikai Bizottságának tagjával, a Központi Bizottság másodtitkárával, aki átutazóban a Szovjetunióban tartózkodik. Leonyid Brezsnyev és Raul Castro megállapították, hogy sikeresen fejlődik a sokoldalú testvéri együttműködés a Szovjetunió és Kuba között és kicserélték nézeteiket e kapcsolatok további kiszélesítésének és elmélyítésének egyes kérdéseiről. A találkozó során megvitattak több olyan időszerű nemzetSzáfiából — Varsóba A laoszi párt- és kormány- küldöttség, amelyet Kaysone Phomvihane, a Laoszi Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának főtitkára, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke vezet, tegnap Szófiából Varsóba utazott. A vendégeket a repülőtéren Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az Államtanács elnöke, Sztanko TodoMegszünik a portugál szakszervezetek egysége Portugália Szocialista Párti kormánya pénteken visz- szavonta a szakszervezeti mozgalom egységét törvénybe iktató 1975-ös jogszabályt amelyet Goncalves tábornok kormánya fogadott el. Az intézkedés azt jelenti, hogy az Intersindical megszűnik a portugál szervezett dolgozók egységes országos szakszervezeti központjaként működni és jogilag elhárul az akadály a szakszervezeti mozgalom „pluralizálása” elől. Soares kormánya csütörtöki rendkívüli minisztertanácsi ülésén azt is elhatározta, hogy a királyság megdöntésének 56. évfordulója alkalmából, október 5-én közkegyelmet gyakorol azokkal szemben, akik a fasiszta rezsim megbuktatása óta politikai okokból perbe fogtak, vagy bebörtönöztek. közi problémát is, amelyek összefüggnek a szocialista államoknak a nemzetközi biztonság megszilárdítására irányuló erőfeszítéseivel, az államok békés együttműködésének fejlesztésével, a szocialista országok és a fejlődő országok kapcsolatainak megszilárdításával. A találkozót szívélyesség és teljes kölcsönös megértés jellemezte. Raul Castro tegnap hazautazott Moszkvából. A repülőtéren Dmitrij Usztyiinov marsall, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja; a Szovjetunió honvédelmi minisztere búcsúztatta. rov, a Minisztertanács elnöke és más párt- és állami vezetők búcsúztatták. A látogatásról közös közleményt adnak ki. Kaysone Phomvihane vezetésével tegnap délben laoszi párt- és kormányküldöttség érkezett hivatalos, baráti látogatásra Varsóba. A delegáció négynapos lengyelországi tartózkodása során vidékre is ellátogat. Napirenden a fajüldözés elleni harc Leonyid Brezsnyev és Raul Castro találkozója Laoszi pártós kormányküldöttség látogatása Szoros eredmény várható az NSZK-ban Huszonnégy órával a szavazóhelyiségek megnyitása előtt az NSZK torkig van a választásokkal. S ez a lelki- állapot a választókra és a kegyeiket kereső politikusokra egyaránt érvényes. Az utolsó falatot ebben a túladagolt választási menüben csütörtök este kapta meg az igen tisztelt választópolgár — mégpedig a tévéből. Maratoni adásban — több mint három órán át — vívta szópárbaját a négy listavezető: a szociáldemokrata kancellár Schmidt, koalíciós patnere. a szociáldemokrata külügyminiszter Genscher, a kereszténydemokrata vezér Kohl és az ellenzék másik pártjának, a Bajor Keresztényszociális Uniónak hírhedt fenegyereke, Strauss. A tartalmat illetően sok újat nem hozott ez a tévévita. Inkább a listavezetők személyiségét’, képességeit vagy gyengéit világította meg még jobban. Kiderült, hogy Schmidt tapasztalt államférfiúhoz méltóan fogalmazó, éles vitázó; Genscher joviális, a liberálisak portékáját ügyesen tálaló politikus; Kohl színtelen és elég könnyen zavarba hozható, inkább prédikáló. mintsem érvelő tanító bácsi; Strauss viszont a valódi hangadója Telefonielentés az ellenzéknek, a tőle megszokott harsogó, s demagógiával jócskán fűszerezett szóáradattal. Az egyetlen figyelemreméltó az, hagy a választási hadjárat végére — s ez a tévévitában is érzékelhető volt — a külpolitikai fronton a CDU—CSU mintha visszavonulót fújt volna. A kortes- kedés közdetén Kohl. nem is beszélve Straussról és pártjuk más, élesen jobboldali elemeiről, úgynevezett „keleti politikájáért” támadta a szociáldemokrata-szabaddemokrata koalíciót, most — a lényeget tekintve — ennek a politikának a folytatását ígérték választási győzelmük és kormányra jutásuk esetére. Látható, hogy Kohl és csapata észrevette: az ellentéték szítása, a szocialista országokkal, mindenekelőtt az NDK-val való kapcsolatok befagyasztásának programja elriasztja tőlük a választókat. A reális külpolitika ma is egyik legfőbb vonzereje a Schmidt—Genscher vezette koalíciónak. Ami az esélyeket illeti: igen kockázatos volna jósolni. Különösen, mert a közvélemény-kutatók fölmérése szerint e sorok nyomdába adásáig a választók 11 százaléka még nem döntötte el, melyik pártot támogassa szavazatával. Mindenesetre a szociáldemokrata—szabad- demokrata koalíció az utolsó két hétben javított körülményein —• nem utolsósorban a kedvezőbbé váló gazdasági helyzet, a munkanélküliség csökkenő tendenciája hatására. A CDU—CSU- hoz közelálló Allensbach Közvélemény-kutató Intézet öt nappal a választás előtt egy százalékos többséget mutatott ki — a koalíciós pártok javára. De az ilyen közvélemény- kutatások mégbízhatóságát az NSZK-ban és más országokban is sokszor megcáfolta már a választási végeredmény. Ez most is megtörténhet. Bár a Schmidt— Gensher kettős és általában a koalíció kifelé igen magabiztosnak mutatkozik, jól tudják, hogy vasárnap feszült perceket élhetnek át. s ha győznek is, mandátumtöbbségük valószínűleg minimális lesz. Nemes János MOSZKVA A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 27. évfordulója alkalmából üdvözletét küldött a kínai országos népi gyűlés állandó bizottságának és a KNK Államtanácsának. KAIRO Egyiptomi és amerikai kormánytisztviselők Kairóban szerződést írtak alá. Ennek értelmében az Egyesült Államok összesen 100 millió dollár kölcsönt nyújt Egyiptomnak. RÓMA Ennico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára fogadta a hivatalos látogatáson Olaszországban tartózkodó Lopo Do Nasci- mein.to angolai miniszterelnökölt. Eszmecseréjük során az OKP-t és az MPLA-t kölcsönösen érdeklő kérdéseket vitattak meg. II haladás fő erői Az elmúlt évtizedekben mélyreható változások mentek végbe a nemzetközi színtéren. A délkelet-ázsiai népek, történelmi győzelme, a portugál gyarmatbirodalom bukása, s nem utolsó sorban a helsinki tanácskozás sikere egyben azt is tanúsítja, milyen kapcsolatban van a világ forradalmi erőinek tevékenysége, küzdelme a nemzetközi feszültség enyhülésével. Mind világosabbá válik: a forradalmi erőknek kedvez a viszonylag békés nemzetközi társadalmi küldetésük teljesítéséhez — miközben történelmi kötelességük az enyhülés erősítése, hogy hatékonyabban lehessen fellépni az imperialista háború lehetősége ellen, amely pusztító termonukleáris világégéssel fenyegetné az emberiséget. A világforradalmi folyamatnak ma három fő osztagát különböztetjük meg. II szocialista világrendszer a folyamat fő ereje. Országai történelmi küldetést teljesítenek a szocialista társadalom eredményes építésével, az imperializmus szélsőséges köreinek elszigetelésével, a kedvező nemzetközi viszonyok biztosításával és a többi forradalmi erő küzdelmének közvetlen és közvetett támogatásával. Ami a közvétett támogatást illeti: nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a szocialista rendszer léte, a szocializmusnak a legfontosabb társadalmi, gazdasági és politikai problémák megoldásában elért eredményei nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az imperialista burzsoázia a fejlett tőkésországokban rugalmasabb és engedékenyebb legyen a munkásosztály és más dolgozó rétegek követeléseivel szemben. A szocialista világrendszemek általában a nemzetközi viszonyokra és különösen a világforradalmi folyamatra gyakorolt hatása nagymértékben függ a Varsói Szerződés és a KGST hatékonyságától. a politikájukat egyeztető szocialista országok tudatos, közös fellépésétől. A több- s a kétoldalú találkozók — mint az, amelyre legutóbb Kádár János és Leonyid Brezsny ev között került sor a Krím-félszigaten — azt az elhatározott szándékot tanúsítják, hogy az együttműködésben rejlő lehetőségeket maximálisan kihasználjuk. A szocialista világrendszer különösen aktívan járul hozzá a régi rend pozícióinak gyengüléséhez, ellentmondásainak elmélyüléséhez és kiéleződéséhez. Nyilvánvaló azonban, hogy a szocialista világrendszer előrehaladása és a tőkés, valamint a „harmadik” világban végbemenő forradalmi átalakulások között nincs s a jövőben sem lehet automatikus összefüggés: a társadalmi viszonyok megváltoztatása az egyet országok saját forradalmi erőinek történelmi küldetése. 0 fejlett tökésországok mozgalma mindenekelőtt a kommunista pártok a forradalmi világfolyamat másik nagy osztaga. A tőkésországokban a lakosság túlnyomó többsége kizsákmányolt. Az 1969—1970-es adatok szerint a fejlett tőkésországok aktív kereső népességének csaknem 80 százaléka (Angliában 93, az Egyesült Államokban és Kanadában 85 százalék stb.) bérből és fizetésből élő. S e kategória több mint fele üzemi munkás. A közepes fejlettségű tőkésországokban az aktív kereső népességnek 40—60 százaléka (Latin-Ame- rikában átlagosan 61 százalék) tartozik a bérből és fizetésből élők kategóriájába. A tőkésországok munkás- osztálya nagy létszámú (meghaladja a 30 milliót) s a társadalom legszervezettebb osztálya. Ez a munkásság sok tapasztalatot szerzett a tőkével vívott harcban. A munkásmozgalom számos országban nagy forradalmi hagyományokra tett szert a demokráciáért és a szocializmusért folytatott küzdelemben. S a társadalomban állandóan nő a munkásosztály tekintélye, befolyása. a harmadik nagy erő. Nem lehet alábecsülni annak jelentőségét, hogy a volt gyarmatokon és félgyarmatokon másfél milliárd ember vívta ki a politikai függetlenséget. S bármily különbözőek legyenek is a mozgalom nagy áramába tartozó szervezetek, mégis fokozott erővel hódít közöttük a felismerés: közös ellenségük az imperializmus és nedkolonializmus. Ezt tükrözte — noha összetétele szükségképpen heterogén volt — az el nem kötelezett országok colomból csúcsértekezlete is. amely ha nem is ellentmondásoktól mentesen, de alapvetően, hű maradt a másfél évtizeddel korábban vállalt és meghirdetett antiimperialista eszmékhez. Elmondhatjuk — ha az egységtörekvések rövid távon nem is mindig érvényesülnek, sőt időlegesen ellenirányú tendenciák is tapasztalhatók —, az összefogás elemei hosszú távon mégis tért hódítanak. Ez a mozgalom így tudja erősíteni összefogását a társadalmi haladás érdekében a világforradalmi folyamat más erőivel. A világforradalmi folyamat előrehaladásában megkülönböztetett szerepet játszik a mindhárom fő forradalmi áramlatot átható nemzetközi kommunista mozgalom. II kommunista- s munkáspártok I egyre no- I vefcvő erőt jelentenek. ■ Ma több, mint 90 országban mintegy 60 millió kommunista tevékenykedik. A kommunista és munkáspártok a szocialista országokon kívül újabb két országban — Laoszban és Kambodzsában — vannak hatalmon, emellett tagjai 6 kormánynak. 25 országban a parlamentnek, mintegy 30 országban jelentős befolyásuk van a helyi hatalmi szervekben. A legutóbbi adatok szerint a tőkésországok- ban a legálisan működő kommunista pártokra kb. 30 millió választó szavazott. Az európai kommunista és munkáspártok 1976 június végén megtartott berlini konferenciája nagy erővel juttatta kifejezésre azt a meggyőződést, hogy a fő forradalmi erők összefogva képesek legyőzni a reakció ellenállását, képesek elhárítani a világháború veszélyét. Az értekezlet ismételten demonstrálta, hogy szoros kapcsolat van a békéért és a társadalmi haladásért folytatott harc között. Napjainkban mind világosabbá válik, a világforradalmi folyamatban dialektikus egység valósul meg a konkrét forradalmak között. Az egyes országokban lezajló szocialista forradalmak gazdagítják, kiegészítik egymást, beteljesítik a folyamatot. így gyarapodnak, halmozódnak fel a mind értékesebb tapasztalatok, amelyek kézzelfogható s egyre eredményesebb segítséget jelentenek a holnapi forradalmak számára. Vajda Péter