Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-29 / 256. szám
1976. október 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jászdózsai hiedelmek tudományos munkák. a nagy hord; erejű tudományos megállapítások nem szüüathdtmiek imáról holnapra. Ahhoz, hogy egy kutató a tények mögé láthasson, lehatolhasson a mélybe, s a sízemmel látható jietanséíglek- ből kihámozhassa a lényeget, a ható- és meghatározó okokat, komoly, aprólékos, feltáró munkára van szüksége. Mai, amikor divatos egy-egy község, táj, intézmény történetének kutatása, hajlamosak vagyunk erről elfeledkezni, s nem akarunk különbségét látni egy gyö- kértelein első feldolgozás, egy felszíni jeflleinségleket rögzítő munka és egy megalapozott, előzményeikre támaszkodó tudományos mű között. Gulyás Éváinak, a szolnoki Damjanich János Múzeum fiatal muzeológusának most megjelent „Jászdózsai hiedelmek” című könyvét —, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi kutatócsoportja adott (ki „Folklór archívum” című sorozatának negyedik köteteként — mindenképpen a tudományos elmélyülést jellemzi. A mű egyik erénye az adatanyaga: 1556 néphitada- tolt, s még ezek számos apróbb variánsát tartalmazza egyetlém településről. Átfogja egy közösség egész világképét a kozmikus jelenségektől a hétköznapi élet legapróbb eseményéig. Megtudhatjuk belőle, hogy a százaidforduló parasztsága, de sokszor még a mai ember isi hogy látta a természetet, mit tartott az állatokról, növényekről, időjárásról, hogyan gyógyította beteg állatait, saját magát, milyen természetfeletti és emberfeletti személyekben;, lényekben hitt, s milyen cselekedeteket 'hajtott végre, hogy megóvja magát tőlük vagy elnyerje „bizalmukat”. Mag- eleveiniedik az a közeg, amelyben eleink élteik, létrehozták népművészeti alkotásaikat, birtokba vették a műveletlen * földterületeket, s lehetővé tették azt, hogy az utódok már más és jobb körülmények között élhessenek. Szerény terjedelmű, de megfigyeiléseíkbem annál gazdagabb bevezetője pedig eligazít bennünket abban, hogy a hatalmas anyag arányait, az ©gyes hiedelemcso- pontok gyakoriságát, életben betöltött szerepét megérthessük. A mű kézbevételekor ázom mai falidéződik emlékezetünkben még néhány könyveim: elsőként Pócs Éva „Zagyvarékas néphite” című monográfiája, amely először adott képet, egy me- gyénfcbeli község .népi hiedelmeiről. Ez a munka inspirálta Gulyás Éva könyvét is, s éppen az összemérhetőség miatt annak rendszerét is veszi alapul. Hagyománya van tehát megyénkben az efféle kutatásoknak, nem gyökénteten, vállalkozásról van szó, hanem egy komoly tudományos program megvalósításának újabb állomásáról. De mást is idéz Gulyás Éva könyve: felötlik emJlékezetünkben a „Jásedó- zsa és a palócság” című nagy terjedelmű taniulmányköifet, amely ugyanezt a települést vizsgálta meg antropológiád, történeti és néprajzi tekintetben. A néphit fejezet szerzője ott is Gulyás Éva. Bmlékezhetünik még a jász- dózsiai kápofliniahalmi ásatásokra is, s beláthatjuk, hogy nem véletlenül esett a szerző választása erre a településre. Az előzmények, a kutatási hagyományok lehetővé tették, hogy a kutató mélyebbre lásson, a felszín alá hatódhasson, amikor megáld lapít vailámit. hiedelmek” beilleszkedik megyénk néprajzának tudományos feldolgozásába, s ezentúl öt megye — Nógrád, Heves, Pest, Borsod és Szolnok — úgynevezett „palódkutatási” programjába is, hiszen Zagyvarékas köztudottan palóc eredetű alföldi település, Jászdózsa és a palócság viszonyát pedig már korábban tisztázta a kutatás. Mindezek az adalékok csak értékesebbé teszik Gulyás Éva könyvét, s újabb megállapítások, kutatások ösztönzői lehetnek. Szabó László Az igazi A „Jászdózsai Árvízi emlékmű Szegeden A szegedi Városi Tanácsnál készült terv szerint az ötödik ötéves tervben harminc képzőművészeti alkotássál gazdagodik a város. Üj művészeti alkotásokkal díszítik az új városrészeket, az 1879-es nagy szegedi árvíz százéves évfordulójára pedig centenáriumi árvízi emlékművet állítanak fel. A távlati1, az évtizedeikre szóló program szerint az anyagi lehetőségektől függen szoborsétányt alakítanak ki a Tisza partján és szoborparkot az újszeged! ligetben. Tudományos ülésszak a túrkevei múzeumban A túrkevei Finta múzeumban alapításénak negyedszázados évfordulója alkalmából holnap tudományos ülésszakot tartanak a helyi Vörös Csillag Tsz Táncsics előadótermében. A tudományos ülésszakon több mint tíz előadás hangzik majd el — többek között — a múzeum névadóiról, a kun etnikum emlékéiről, a nagykunsági tájszavak gyűjteményéről, Túrkeve termelőszövetkezeti várossá alakulásáról, a Vörös Csillag Tsz történetéről és még a múzeum vonzáskörébe tartozó témákról. Jubileumi árverésen Régi könyvek kalapács alatt Jubileumnak is beillő könyvárverés lesz november 12—13—14-én: tizedik alkalommal kerülnek kalapács alá régi könyvek és folyóiratok. Az állami könyvterjesztő vállalat a háromnapos aukciót a MOM Szakasits Árpád művelődési házának színháztermében tartja. Nyolcszázhatvan tételben, de ennél jóval nagyobb darabszámúén árverezik az antikvár érdekességeket. Az aukció katalógusát már árusítják az antikváriumok és október 23-tól november 6- ig az állami könyvterjesztő vállalat antikvár osztályának múzeum körúti bemutató helyiségében az érdeklődők megtekinthetik a gazdag anyagot. A gyűjtők 76 folyóirat és periodika-különlegesség között válogathatnak. Szerepel a Nyugat című folyóirat valamennyi évfolyama. kiegészítve a Magyar Csillag megjelent számaival. Nagy érdeklődésre tarthatnak számot a Madzsar József és Sándor Pál szerkesztette Társadalmi szemle 1931—33-as számai Más szempontból érdekes a Társalkodó című folyóirat, amely 1834-es számában az akkor 9 éves Jókai Mór első zsengéit közli. A furcsaságok gyűjtői — akik várhatóan még fökoeattabb figyelmet tanúsítanak a bibliofiliák irálnt — minden bizonnyal érdeklődnek majd a Miagyar Anarchisták közlönye iránt, amely 1897—1899 között jelent meg. Természetesen a folyóiratok mellett nagyszámú elsőkiadás és dedikált példáiny vár vevőre. r Újjáépül a drezdai operaház A drezdai operaház híres épülete 1945 februárjában a bombázások következtében teljesen elpusztult. Most megkezdték a klasszicista épület újjáépitését. A tervek szerint megőrzik az eredeti épület legtöbb elemét, de korszerű próbatermekkel, öltözőkkel és színpadi berendezésekkel egészítik ki az operaházat Befejeződött a múzeumi, műemléki és honismereti hónap Tegnap Szolnokon, a megyei történeti és néprajzi pályázatok eredményhirdetésé, vei véget ért a 16. múzeumi, műemléki és honismereti hónap rendezvénysorozata. Ä Komarov- teremben meg_ rendezett ünnepségein Tari Kálmán, a ’megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője mondott beszédet. Az utóbbi öt év — amióta megyénkben honismereti rendezvényekkel bővült a múzeumi és műemléki hónap — tapasztalatait összegezve elmondta, hogy a lelkes, céltudatos szervező, rendező munka eredményeként hasznos, a szomszéd megyék, ben is érdeklődéssel kísért kiállítások, tudományos tanácskozások szerepéitek megyénk programjában. Példaként megemlítette a kunszentmártoniak által évek óta mégrendezett honismereti tanácskozást, a tiszafürediek arra irányuló törekvéseit, hogy évemként a megye másHmás tájegységének népPályadíjak ünnepélyes átadása rajzát, művészetét mutassák be a járás községeiben!. S bronzkori ásatások száz éve című kiállítást, amelyet egy hasznos kezdeményezés a karcagiaké is, akik a Nagykunságból elszármazott művészekkel, tudósokkal tartják a kapcsolatot. Az idei rendezvények méltó módon folytatták az elmúlt évek hagyományait. Szolnokon — a hónap nyitányaként — átadták a vízügyi skanzent. Nagy érdeklődés kísérte A tószegi régészeti konferencia keretében nyitottak meg. Tani Kálmán ezt követően a történeti és, néprajzi pályázatok hasznáról beszélt, majd átadta a díjakat. A hatvanhat pályázó közül a néprajzi és nyelvjárásgyűjtő kategóriában a mezőtúri Hagymásy Sándor kiemelt fődíjat kapott „A legeltető állattartás Túrkevén” című munkájáért, első- díjas lett Farkas Ferenc „Jászapáti, Jásztelek, Jászalsóezemt- györgy földrajzi nevei” című pályamunkájával. Az új és a legújabb karral kapcsolatos. pályamunkák kategóriájában Váradi Zoltán „Jászjákóhalma község múltja és jelene” című műve bizonyult a legjobbnak. A díjak kiosztását követően a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője kitüntetéseket adott át. Selmeeziné Püski Anna, a szolnoki Damjanich János Múzeum muzeológusa és Baidasizti József, kunszentmártoni pedagógus miniszteri dicséretet, Demeter Ár- pádné, a megyei múzeum gazdasági igazgatója pedig Kiváló dolgozó címet kapott. Az elnök nem alkuszik © Utolsó pár előre fuss! — gondolták húsz évvel ezelőtt a witkowóiak. Akkoriban a leggyengébb termelőszövetkezetként tartották őket számon, mostanában meg külföldi vendégek útját terelgetik arrafelé, s nevüket újsághírek szórják szét Lengyelországban. A rákó- czifalvi tsz-sZel is valahogy ilyenképpen szövődött a barátság: fogjanak össze jók a jókkal... Ami a jót illeti, az állattenyésztő telepek megtekintése után a rákó- czifalviak megemelték volna a kalapjukat, ha lett volna. így csak szorongatták a vendéglátók kezét, gratuláltak még akkor is, ha mindenkinek. az motoszkált a fejében: hogyan lehet ekkora építkezésekbe vágni? Valóban a witkowói tsz, alig 80 kilométerre a Balti-tenger partjától, szinte az egyik évről a másikra átformálja a környék arculatát. Húsgyárakat építenek, lakótelepeket húznak fel, s elszakadva egy kicsit a földtől, mint legkisebb fia a családnak, szerencsét próbálnak a városban, Stargardban, ahol sokan már „witkowoizmusról” beszélnek. Néhányan — állították — már azon sem csodálkoznának, ha egyetlen szövetkezetbe tömörülne Katowicétől a tengerpartig minden gazda, s a robosztus férfi Marian Ilnicki lenne az elnök ... f Lengyelországban mindenesetre sok millióan örülnének az egyesülésnek, ha minden hektár, de legalábbis a legtöbb szövetkezeti lenne. Ma még ugyanis a mezőgazdaság zenekarában a magántermelők játsszák a prímet, s a legtöbb föld az ő kezük alatt terem. Ami pedig a witkowói elnököt, Ilnickit illeti, nem kell félteni. Vesz ő földet a szövetkezetnek az egyéni gazdáktól, ha meg éppen nincs eladó, keres néhány környékbeli itsz-t, s megfőzi a tagságot az egyesülésre. — Ma mennyit keresnek a tsz- tagok? — Az átlag hatezer zloty, kétszerese az országos átlagkeresetnek — büszkélkedik az elnök. — Hozzánk ezért csak jönnek, de el senki sem megy, csak ha kergetik. Talán ezért, nincs is lógás a földeken ... Sokhelyütt nem bírnak az italozókkal, egy-egy névnap után néptelenek a földek. Nálunk soha. Aki iszik, kétezer zloty büntetést fizet, s a neve kikerül a táblára. Ha akarja, megnézheti, az egyik traktorost két nappal ezelőtt írták ki. — Utoljára, mikor volt úgy isten- igazából felszabadultan boldog? — Soha. Szüntelenül gondolkodom, töprengek, hogyan tovább? Szeretném, hogy minél nagyobbak és erősebbek legyünk. Megmutatni a szövetkezés előnyeit, hogy így is lehet jól és gazdaságosan termelni. Már csak bolondja maradok az ügynek ... A szövetkezet ma több mint nyolcezer hektáron gazdálkodik. Nyolc- száz tagot számlál. Tíz mérnök és negyven technikus irányítja a munkát. Witkowóban járja egy mondás: „Mi azt veszünk meg az országban, akit akarunk. Megkérdezzük, menynyit keres, s bármennyit mond, ráadunk kétezer zlotyt.. A nyolcszáz szövetkezeti tag közül csak háromszázan dolgoznak a mezőgazdaságban. Az építőipar — nyugodtan használhatjuk az ipar kifejezést — kétszázötven embernek ad munkát. Saját betongyár szolgálja például a szövetkezetét. Nyilvánvaló, hogy a fejlesztés, az építés a meghatározó a tsz életében. A csirkenevelőket már tető alá hozták, 500 ezer baromfit adnak el évente. Jövőre már két és fél milliót, 1980-ra pedig ötmilliót. A legtöbb hasznot a csirkék hozzák, darabonként öt zlotys nyereséggel. Az idén a 2300 férőhelyes marhaistálló is elkészül. Két év múlva pedig már 15 ezer juhot értékesítenek. (Lengyelországban manapság a birka a legnagyobb üzlet, a világpiac a gyapjút és a húst egyaránt keresi.) Merészebb terveket aligha fogalmazhattak volna meg. s talán most már érthető, miért kérdezték a mieink: hogyan lehet ekkora építkezésekbe vágni? Hát még ha hozzátesszük, hogy a közeljövőben saját marhát és sertést feldolgozó vágóhidat építenek. Elkészülitek a konzervgyár tervei is. Az üzem nagyságára jellemző: hatszáz embernek ad majd munkát. A konzervgyárat palackozó üzem építése követi. Betörnek a városba is. Talán Magyarországon szokatlan a metódus: háromemeletes áruházat és három- emeletes szállodát építenek Stargardban. Termelők, kereskedők és vendéglátó szakemberek lesznek egy személyben. Legalábbis megpróbálják. Megfognak mindent, amivel keresni lehet. Rákóczifalván másféle módszer járja — inkább maradnak a földnél és az állatnál. 2 Hiányos lenne a kép, ha csak a termelésről esne szó, hiányos, hiszen a tsz ebben az évben például 35 lakást épít a meglevő 25 mellé. Jövőre pedig már ötvenet, hiszen az új telepre munkások, technikusok kellenek. A lakbér csak jelképes, egy összkomfortos lakásért a családok havonta — gázzal, fűtéssel, villanynyal együtt harminc zlotyt fizetnek. Az idén avatják az új éttermet, jövőre pedig a tengerparton a több millióért épült saját tsz-üdülőt... Az írás végére maradt egy történet, amely talán a legmarkánsabban rajzolja meg a tsz és az elnök arcélét. Néhány éve történt csak, hogy a tsz, nem messze Stargardtól, megvásárolt egy több hektárnyi, homokos területet. A városiak Ilnicki háta mögött összenevettek, hogy tán’ bányát nyit a tsz, mert gazon kívül mást még nem termett az a föld. Az első évben remek rozstermést takarított be a gazdaság, három év után pedig almafáktól piroslik a környék, s jó pénzért viszik szét az országba és exportra a witkowói jonathánt. Az elnök háta mögött nevetők talán elfelejtették, hogy a tsz-ből két mérnök ösztöndíjjal az USA-ban tanult. Egyikük mindent hazavitt Amerikából, amit a gyümölcstermesztésről csak tudni lehetett . .. 3 Marian Ilnicki elnöknek egy gondolata talán abroncsba fogja az eddigi mondatok küllőit: „Soha, senkinek sem mondtam, hogy minden vállalkozásunk biztosan beüt. Talán lesz olyan is, amelyikbe belebukunk. De akkor, azt majd elfelejtjük, s másikat kezdünk. Mindig többet, mindig nagyobbat, ebből nem engedek. Én nem alkuszom. ..” Az iroda falán bekeretezett levél lóg. A címzett Ilnicki. A személyes hangú sörök a remek fejlesztéshez, az eredményekhez gratulálnak. A levél aláírója Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára. Mélykúti Attila
