Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-29 / 256. szám

Ára: 80 fillér SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXVII. évf. 256. sz. 1976. október 29., péntek A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LÁPJA T takarékossal Általános iskolások voltunk amikor versenyt koplaltunk. Majdnem az egész V. b. Nem igazi, kibírható koplalás volt. Forintos bélyegre váltottuk a tízórai kiflit és a tejet. Meg hát a cukor és a fagylalt helyett is bélyeget nyaltunk a kis füzetbe, hogy vakáció előtt egymást taposva ronthassunk a postára. A világ legboldogabb, leggazdagabb gyerekének éreztük magunkat, mert megvehettük azt a kirakatban min­den nap megcsodált valamit. Később a vágyak változtak, de bármit is álmodtunk, táborozást, balatoni nyarat, biciklit vagy karórát.a zsebpénzt az alkalmi munka fizetségét meg­takarítva váltak könnyebben elérhetővé. Bármit álmodunk felnőtt fejjel, családot alapítva, a módszer nem változott, csak legyen miből és miért takaré­koskodni. Az Országos Takarékpénztár idei számvetése azt bizonyítja, volt miből és miért a forintokat gyűjtögetni. Az országban ma több mint ötmillió takarékbetétkönyvnek 88 milliárd forintját őrzik (8 milliárddal többet, mint tavaly) az OTP-ben, a postákon, a takarékszövetkezetekben. Minden magyar emberre 8600 forint megtakarított pénz jut. (Az elmúlt év óta 1000 forinttal emelkedett.) Csaknem 300 ezer fiatal rakja félre a pénzét ifjúsági takarékbetétbe. A sta­tisztikusok kiszámolták, hogy minden család száz forintjából négy forint ma betétben van. S talán lehetünk annyira lokál­patrióták. hogy ne hallgassuk el megyénk eredményeit sem. A Szolnok megyeieknek kevés híján 3 milliárd forintja van a takarékban. 180 millió forinttal többet tettünk félre, mint tavaly. Ezek elvitathatatlan tények, adatok, amelyek mögött ahány ház, ahány takarékbetétkönyv, annyiféle szándék, elképzelés, dédelgetett vágy. tervezgetés húzódik. De vala­mennyi előrelátó, jól megtervezett családi költségvetést cél­tudatos takarékoskodást sejtet. Olyas valamire félretenni azokat a forintokat, amelyeket a minden napi megélheté­sünk nem emésztett fel, amelynek megvásárlásával kultu­ráltabbá, nyugodtabbá, kényelmesebbé válhat életünk. Nem a mindig az éppen divatos — fogcsikorgatva, zsíros kenyé­ren élve, gyomorfekély árán kispórolt — a szomszédot túl­licitáló státus-szimbolumokra gondolok. Mondhatnánk magánügy, ki hogyan spórolja és mire költi a pénzét. Magánügy, de közügy is, hiszen a kulturál­tabb életmód feltételeinek megteremtése életszínvonal-politi­kánknak is célja. Közügy azért is, mert nem valamiféle taka. rékoskodási lázról van szó, hanem kialakult, a többség által elfogadott takarékoskodási szokásról. Közügy azért is. mert összefüggésben van az áru, különösen a tartós fogyasztási cikkek kínálatával, választékával és a pénz tartós vásárló­erejébe vetett bizalommal. 1924 óta — amikor a milánói kongresszuson 28 ország, 354 takarékpénztárának képviselői elhatározták, hogy október utolsó munkanapját nevezik ki a világtakarékosság napjává — kiszélesedett, gazdagabb tartalommal telítődött a takaré­kosság fogalma. Az utóbbi években különösen a XI. párt- kongresszus óta állandó napirenden van a vállalatok, üze­mek, szövetkezetek hatékonyabb gazdálkodása, az állami költségvetés lehető legcélszerűbb, leggazdaságosabb alakí­tása. A milliárdos értékeket termelő nagyvállalatoknál épp­úgy, mint a kis kapacitású üzemekben kezd értéke lenni a filléres szögnek, „a legolcsóbb” szerszámnak, a legkisebb lemezdarabnak is. Hogyan lehet a dráguló nyersanyagot, energiát, a növekvő termelési értéket egyensúlyozni? Hogyan lehet többet, jobbat, kisebb költségráfordítással termelni? Ez ma a központi témája minden vállalatnak, üzemnek, szo­cialista brigádnak. A takarékosság tehát — amelyhez mos­tanában már az ésszerű jelző is hozzátartozik — nem lett rövid életű kampány. S talán nem merész az a következtetés, hogy a takarékossági szempontok előtérbe kerülése a nép­gazdaságban még tovább erősítette az emberek készségét arra. hogy saját jövedelmüket még előrelátóbban osszák be, és még inkább gondoljanak a jövőre. Kovács Katalin Lázár György Belgrádban Megkezdődtek a magyar—jugoszláv hivatalos tárgyalások Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke tegnap Dzsemal Bijedicsnek, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Vég­rehajtó Tanácsa elnökének meghívására hivatalos és ba­ráti látogatásra Jugoszláviá­ba érkezett. A kormány el­nökét és a magyar küldött­ség tagjait a belgrádi Top- csider vasútállomáson Dzse­mal Bijedics-csel az élen a jugoszláv vendéglátók ünne­pélyesen fogadták. A pálya­udvari hivatalos fogadtatás után Lázár György és a ma­gyar küldöttség tagjai, jugo­szláv vendéglátóik kíséreté­ben belgrádi szálláshelyükre hajtattak. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke tegnap délelőtt látogatást tett Vidoje Zsar- kovicsnál, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság Államelnöksége alelnö- kénél, akivel szívélyes be­szélgetést folytatott a ma­gyar—jugoszláv kapcsolatok fejlődéséről. Az Államelnök­ség alelnöke arra kérte Lá­zár Györgyöt, hogy tolmá­csolja Joszip Broz Tito jó­kívánságait Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárá­nak és saját üdvözletét Lo- sonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének. A Vidoje Zsarkovicsnál tett látogatáson jugoszláv részről dr. Ászén Szimitcsiev, a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács tagja, a magyar—jugo­szláv gazdasági együttműkö­dési bizottság jugoszláv ta­gozatának elnöke és dr. Vi- tomir Gásparovics, budapesti jugoszláv nagykövet magyar részről pedig Halász József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete volt jelen. Az Államelnökség alelnö- kénél tett látogatás után a Minisztertanács elnöke az Avalara hajtatott, ahol ko­szorút helyezett el az Ismeret­len Katona Emlékművén és beírta nevét az emlékkönyve. A magyar—jugoszláv hiva­talos tárgyalások a késő dél­utáni órákban megkezdődtek. Lázár György jugoszláviai látogatásának első napja ün­nepi vacsorával zárult, ame­lyet Dzsemal Bijedics, a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács elnöké adott vendége tiszteletére. A vacsorán a két kormányfő pohárköszöntőt mondott. Dzsemal Bijedics beszédé­ben egyebek között hangsú­lyozta, hogy Magyarországot és Jugoszláviát nemcsak a szomszédi viszony köti össze, hanem az a nagyfokú biza­lom és barátság is, amely­nek alapját a két országnak a nemzetközi életben betöl­tött szerepe, valamint egy­más sajátosságainak az (Folytatás a 2. oldalon) A „Jövő” Asztalosipari Szövetkezet jászdózsai részlegéből az ismert Dancig típusú barokk szekrényeken kívül egyre több modern ülőbútor kerül az áruházakba. Évenként közel . ezer Elza és Rotor típusú forgófotelt készítenek Befejezte munkáját az ipari szövetkezetek kongresszusa Tegnap befejezte munkáját az ipari szövetkezetek VII. kongresszusa. A tanácskozás második napján részt vett Havasi Ferenc, a kormány elnökhelyettese, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter, ott voltak az országos főhatóságok, a hazai szövetkezeti mozgalom társágazatainak vezetői, va­lamint a társadalmi és tömegszervezetek vezető képviselői is. A kongresszus mindvégig nagy érdeklődést kiváltó vi­tájában csaknem 40 küldött vett részt, további 14-en pe­dig — idő hiányában — írásiban adták be hozzászó­lásukat. A felszólalóik közül többen nyugtázták elisme­réssel az önkormányzati munka, a szövetkezeti de­mokrácia erősödését, ugyan­akkor rámutattak arra is, hogy aiz önkormányzati mun­ka hatékonyságát a jövőben a döntést hozó testületi ta­gok felkészültsége, ismeretei bővítésének útján is fokozni kell. Mint a gazdasági építő- munka továbbfejlesztésének fontos tényezőiről szólták az érvényben lévő szabályozó rendszerrel és a bérpolitiká­val összefüggő tennivalókról, az egyes tevékenységi ágak ösztönzésének lehetséges új formáiról. Nagy egyetértés­sel találkozott az a felszóla­lás is, amely a belső szabá­lyozás, az adatszolgáltatás, a szigorúbb ellenőrzés vitatha­tatlan szükségessége mellett a felesleges adminisztráció túltengését helytedení tette, s javasolta: a szövetkezetek munkájáról az érdekelt szer­vek összehangoltabban kér­jenek írásos tájékoztatáso­kat, jelentéséket. Sokoldalú­an tárgyalták meg a munka­erőgondokat is enyhítő be- dolgozórendsizer szélesítését korlátozó körülményeket, fő­ként azt, hogy a bedolgozó nők lényegesen kevesebb szociális kedvezményben ré­szesülnek. Ennek orvoslásá­ra javasolták néhány idevá­gó jogszabály, illetve utasí­tás módosítási lehetőségének megvizsgálását Középpontban a szolgáltatások fejlesztése BUDAPESTRE ÉRKEZETT AZ SZMBT KÜLDÖTTSÉGE Tegnap Vaszildj Mihajlo- vics Sztriganovnak, a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság első elnökhelyettesének, az OSZSZSZK kulturális mi­niszterhelyettesének vezeté­sével szovjet küldöttség ér­kezett Budapestre hogy részt vegyen a Magyar—Szovjet Baráti Társaság holnap kez­dődő VI. országos értekezle­tén. GÁSPÁR SÁNDOR HEVES MEGYÉBEN Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának főtitkára tegnap Heves megyébe láto­gatott. Egerben, a pártszék­házban Vaskó Mihály, az MSZMP Heves megyei bi­zottságának első titkára fo­gadta és tájékoztatta a me­gye politikai, gazdasági és kulturális helyzetéről. A Politikai Bizottság tagja ezt követően részt vett és felszólalt a Heves megyei pártbizottság Egerben tartott kibővített ülésén. Délután — Vaskó Mihály társaságában — a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának zába látogatott. székhá­GYENES ANDRÁS BUKARESTBE UTAZOTT A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására Gyenes András, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak titkára tegnap Bukarest­be utazott. Vele utazott Varga István, a KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője, és Árgyelán Sándor, a KB munkatársa. HUSZÁR ISTVÁN LÁTOGATÁSA GYŐRÖTT Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnök- helyettese tegnap egész na­pos látogatást tett Győrött. A megyei pártbizottság szék­házában Háry Béla első tit­kár. valamint Lombos Fe­renc, a megyei tanács elnö­ke fogadta és tájékoztatta a megye iparának, mezőgazda­ságának helyzetéről. A látogatás következő ál­lomása a Rába Magyar Va­gon- és Gépgyár volt. Ezt követően Huszár Ist­ván rövid látogatást tett a győri közgazdász klubban, majd a megyei pártbizott­ság székházában a megye nagyvállalatainak igazgatói­val találkozott. v MUNKASMÜVELŰDESI AKTÍVA A munkásművelődés, min­denekelőtt a munkahelyi művelődés eredményeiről, gondjairól esett szó tegnap Szolnokon azon az aktíva­ülésen. melyen a megyeszék­hely és a négy városkörnyé­ki község üzemei, szövetke­zetei is képviseltették magu­kat. A tanácskozáson Káplár József, a városi tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője tartott vitaindítót, majd a munkáskollektívák képviselői és a jelenlevő köz- művelődési szakemberek mondták el javaslataikat, észrevételeiket. Az aktíva­ülés munkájában részt vett Kukri Béla, a városi tanács elnöke és Túróczi Ferencné, a városi pártbizottság titká­ra is. KOMMUNISTA MŰSZAK SZAJOLBAN Két egymásutáni vasárnap tartott teljes műszakot a Gyümölcs- Zöldség Göngyö­legellátó és Gyártó Országos Szövetkezeti Vállalat szajoli gyáregységének kollektívá­ja. Terven felüli munkájuk­kal, a gyártott szedő és hű­tőházi göngyölegekkel mint­egy 35 vagon szabolcsi alma szüretelését, illetve mielőb­bi hűtőtárolásra való elhe­lyezését tették lehetővé. EGY MONDATBAN — Dr. Gergely István ál­lamtitkárnak, az Országos Vízügyi Hivatal elnökének vezetésével tegnap magyar küldöttség utazott az Algé­riai Demokratikus és Népi Köztársaságba Abdellah Ar- baoui vízügyi államtitkár meghívására. — Tegnap megkezdte munkáját a megalakulásá­nak 10. évfordulóját ünneplő Magyar Rehabilitációs Tár­saság 4. kongresszusa. Főként az árutermelő és a nagy értékeket exportáló szövetkezetek képviselői ré­széiről hangzottak el a szö­vetkezetek együttműködését, az ágazaton belüli és kívüli kooperációkat, az újításokat és találmányokat ösztönző, a fejlesztési eszközök körülte­kintőbb hasznosítását szol­gáló javaslatok. Az ipari szö­vetkezetek e tevékenységé­nek értéke már a múlt esz­tendőben elérte a 8 milliárd forintot, de a felszólalók úgy ítélték meg, hogy a le­hetőségek mé; koránt sincse­nek kiaknázva s különösen bővíteni keli azoknak a kis sorozatban készülő . termé­keknek a gyártását, amelyek előállítása jobbára csak a szövetkezeti keretek között kifizetődő. A vitában az egyik kö­zépponti szerepet a szolgál­tatások fejlesztése kapta. Többen rámutattak, hogy a kiemelt ágazatok erőteljes fejlődése mellett az úgyne­vezett hagyományos ipari ja­vítások területén mérsékelt visszafejlődés, illetve stag­nálás volt tapasztalható. Ez azonban általában nem az igények csökkenésével, ha­nem az életvitel változásai­val jár együtt, de mégis szükséges, hogy kiépítsék például a ruházati gyorsja­vító-szalonok országos há­lózatát is. Az építőipari szövetkeze­tek munkájáról szólva nem egy ízben önkritikus hangon beszéltek a küldöttek. Szól­tak a nehézségekről, ame­lyekben szerepet játszottak rajtuk kívülálló tényezők is, de példám a budapesti szö­vetkezetek múlt évi 35 mil­lió forint értékű lakáskar- ban tartási teljesítményét maguk is a vártnál szeré­nyebbnek ítélték. A felszólalásokra Rév La­jos válaszolt. Bejelentette, hogy az elhangzott észrevé­telek, javaslatok megfogal - mazást nyernek a kongresz- szus munkájáról, a kor­mányt tájékoztató összeg­zésben is, s a reális javasla­tok megvalósításában az or­szágos tanács élni kíván a kormány részéről kinyilvání­tott segítőkészséggel. A kongresszus ezután megerősítette az országos ta­nács 1976- januári állásfog­lalását, amely az ipari szö­vetkezetek V. ötéves terv­időszakára kitűzött gazdasági céljainak megvalósítását szolgálja. E célok előterében a belkereskedelmi árualapok választékának bővítése, a szolgáltatások színvonalának emelése, az export nagymér­tékű fokozása, a lakásépítés és karbantartás fejlesztése, valamint az állami nagy­ipart kiegészítő szövetkezeti (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom