Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-27 / 254. szám

1976. október 27. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 5 A budapesti szovjet kuitúrcentrum tervei Elfelejtve? Gondolkodás felső fokon Az elmúlt hét legfőbb ese­ménye kétségtelenül a tele­vízió új természettudomá­nyos sorozatának útnak in­dítása: szándékaiban, tartal­mában, de még időtartamá­ban sem volt hozzá hasonló vállalkozás eddig a képer­nyőin. Negyvenegy adásból áll, csaknem egy esztendőn át húzódó folyamat kezdő­dött, az együttgondolkodás óráit az elmélyült gondolko­dás kivételes alkalmait kí­nálja a televízió. Imponáló az is, az az ismeretanyag, amelyet tudósok közreműkö­désével, tudományos kísérle­tek, kutatások, kutatóműhe­lyek bemutatásával eljuttat majd hozzánk, e nélkül le­hetetlen volna képet alkotni világunk változásairól, vál­tozó életünkről, de már az első adás láttán örömmel fe­dezhettük fel a szintetizáló törekvést, az ismeretek egy­ségbe fogásának és az így levonható filozófiának meg­jelenése milyen kerek egé­szet alkot a folyamatban. Nem könnyű stúdiumnak ígérkezik a Tv-egyetem, ér­dekességét elsősorban a gon­dolkodás izgalmai adják; itt menet közben nem lelhet el­szunyókálni, mert a gondo­latok, mint láncszemek kap­csolódnak, s ha egyetlen egy is kiesik, máris oda a lán­colat: elvesznek az összefüg­gések. A tudományos elvont­ságot azonban jól oldják a szemléletes ábrák, a szelle­mes rajzok és különböző kis- filrnek. Az ember természetének alapvető tulajdonsága a kí­váncsiság. A tudományt is ez hajtja, az ismeretlen megis­merésére irányuló kíváncsi­ság. A (televízió az önma­gunk és a minket körülvevő legtágabb és legszűkebb vi­lág mélyebb megismerésiének csodálatos kalandjára hívja a nézőt, amelyen világhírű tudósok lesznek az idegenve­zetőink, s a tudomány az a varázsvessző, amelynek „érintésére” megnyílnak majd a titkok zárai. Azt hiszem, erre az útra érdemes „benevezni”. Csongor és Tünde Furcsa véletlen, a hét egy másik jelentősebb televíziós programja is „utazásra invi­tált”. Egészen másfajta mó­don, másfajta eszközökkel. A „kalauzunk” a romantikus költő, Vörösmarty volt, s az ő Csongoréval, Tündéjével és a többiekkel együtt indul­tunk el boldogságkeresésre a valóság és a képzelet bi­rodalmában, hogy meglel­jük a tanulságot: az igazi boldogság csak itt a földön találtalak, hagyjuk hát a mesék országát. Lám Cson­gor kedvéért a szerelem sza­vára Tünde is maga mögött hagyta, otthagyta az egész tündérvilágot. Pompás mesedráma a Csongor és Tünde. A paza­rul csillogó képzelet játéka és a vaskos realizmus lép benne frigyre, benne a re­formkor nagy költője filo­zófiai igényességgel veti fel nemcsak korának nyugtala­nító kérdéseit, de egyben a Nemzeközi kerekasztal- kanferencia kezdődött teg­nap az Országos Hadtörté­neti Múzeumban: a Varsói Szerződés tagországai hadtör­téneti múzeumainak parancs­nokai, és a magyar történeti múzeumok igazgatói az in­ternacionalista nevelést szol­gáló tevékenységükről ta­nácskoznak. Dr. Bán Ká­roly ezredes, politikai fő­csoportfőnök-helyettes nyitot­ta meg a négynapos kon­ferenciát. Hetés Tibor alez­redes, a múzeum parancs­mindenkori emberben fel- merüő kérdést. Ki nem néz szembe ugyanis életében leg­alább egyszer, van aki több­ször, van aki csak ezen töp­reng állandóan, hogy mi is adhat boldogságot, miért is érdemes élnie ezen a vilá­gon. Ezért, ha Vörösmarty válasza a kérdésre túlságo­san költői is, a csaknem 150 éves dráma ma sem érdek­telen a mai néző számára sem. De csak akkor, hogy­ha aki megszólaltatja, jelen esetben Zsurzs Éva, képer­nyőre ő rendezte, határozot­tan egyéni szemszögből kö­zelít a remekműhöz, ha meg- italálja_ azt az alaphangot, amelyben kifejezhető a mai néző és a klasszikus re­mekmű sajátosan új viszo­nya. A mai ember szemével, leikével, uram bocsá’, pul­zusával közelíteni régmúlt időik értékeihez, az alkotó- művésznek nemcsak joga mindenkor, hanem kötelessé­ge is. Zsurzs Éva ezzel a jogával nem élt, s ezért a televíziós Csongor és Tünde alig több a dráma korrekt, irodalmi „ismeretterjesztésé­nél”, a mesejáték televíziós felmondásánál, ezen belül is bizonyos ellentmondásokkal. Csak apróbb hibákra utal­nák. Hova tette például Csongor úrfi útközben a kardját? Mert csak az ele­jén és a játék végén láttuk nála; ha a bűvös palást lát­hatatlanná tesz, mikor ma­gára öltötte, miért nem vált Csongor is láthatatlanná? Mi szükség Tünde kezében a csillogó varázsvesszőre, mi­kor azon túl, hogy leteszi, alig használja másra egyébre (csak didaktikussá tette a végső kifejletét). Indokolat­lan és érthetetlen számom­ra a fejedelem megfiatalítá­sa a tudóssal és a kalmárral szemben. Mit akart vajon Zsurzs Éva mondani azzal, hogy kor szerint is tagolta a vándorokat? Egyébként jó volt fiatal, friss arcokat lát­ni a különböző szerepekben, játékuk hamvassága üdesé- gat kölcsönzött a tévéjáték­nak. A Csongor és Tünde mai megszólaltatása azonban nagyvonalúbb és korszerűbb interpretálást kívánt volna. Röviden Továbbra is érdekes aKis- filmek a nagyvilágról. Min­dig (tartogat valami külön­legeset is, s ettől ínycsik­landozó. Legutóbb az ében­fa szobrászairól láthattunk remek francia filmet. A tan­zániai fafaragók munkáját mutatta be, de egyúttal a művészi képességekkel meg­áldott makondé törzs életé­be is bepillanthattunk. A Kék fény nemcsak öreg­szik, érettebbé is válik. Ha lehet mondani, egyre na­gyobb bölcsességgel kezeli a bűneseteket és egyre körül­tekintőbben, társadalmi és nem bűnügyi szemlélettel foglálkozik a különböző ese­tékkel. Erősödő szociológiai tartalma: növekvő társadal­mi haszan. A józan mérlegelés és a legendák nélküli bemutatás igényével nyúlt hozzá a Munkáosy-életműhöz Bantha Attila. El is kerülte a Mun- kácsyhoz tapadt hamis túl­zásokat, de helyette sajnos nem ajándékozott meg a művészi egyéniség, szellemi­ség igazi bemutatásával. Filmje lapozgatás volt egy Munkácsy-albumban. V. M. noka vitaindító beszámoló­jában arról szólt, hogy a hadtörténeti múzeum tudo­mányos és közművelődési te­vékenységével miként Begíti elő az ifjak internacionalista nevelését. Elmondotta töb­bek között, hogy az elmúlt tanévben 120 000 budapesti és vidéki tanuló látogatottá múzeumba. Az állandó és időszaki kiállításokon 2014 tárlatvezetést tartattak, ezenkívül számos történe­lemórára, úttörőavatásra, is­kolai ünnepségre került sor. Három esztendeje nyitotta meg kapuit Budapesten a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza. Programjait, po­litikai, kulturális rendezvé­nyeit azóta több mint 2 mil­lióan keresték fel. Milyen to­vábbi elképzelések foglalkoz­tatják a kuitúrcentrum veze­tőit? — Erről tájékoztatta V. I. Galanov igazgató- helyettes az MTI munkatár­sát. — Legyen a szovjet kultú­ra háza a népeink barátsá­gáért folytatott munka egyik központja — ezzel a céllal hívtuk életre a budapesti intézményt — mondotta V. I. Galanov. Mint az elmúlt három év tanúsította, ennek legjobb eszköze, ha megis­mertetjük a Szovjetunió né­peinek életét, gazdasági, tu­dományos, kulturális téren elért eredményeit. Mindany- nyiunk számára nagy öröm naponta látni, érezni a ma­gyar dolgozók őszinte érdek­lődését, szeretetét a Szovjet­unió népei iránt. — A következő időszakban az alkotó értelmiség — a film. az irodalom és a kép­zőművészet területén dolgo­zók — számára is szeretnénk az eddiginél vonzóbb progra­mokat összeállítani: például olyan szovjet művészeket, szakembereket gyakrabban meghívni, akikkel érdekes, alkotó eszmecseréket folytat­nak magyar kollégáik. Továbbra is események so­ra gondoskodik a művésze­tek kedvelőinek tartalmas időtöltéséről. A zeneszalonban decemberben „Liszt Ferenc és az orosz zene” címmel rendezünk összejövetelt. Min­den hónap utolsó csütörtök­jén meghívjuk a legjobb magyar kórusokat, amelyek orosz, szovjet és magyar ze­neműveket adnak elő. Meg­rendezzük a szovjet köztár­saságok filmfesztiválját: szeptember második felében nagy sikerrel bonyolítottuk le a „lett filmnapokat”, ezt követi novemberben a szov­jet játékfilmhét. További terveink között szerepel Ro­man Karmen szovjet film­rendező 70. születésnapja tiszteletére dokumentumfilm- jeinek bemutatása. Novem­ber elsején a magyar könyv­kiadók gondozásában meg­jelent szovjet irodalmi alko­tásokból rendezünk kiállítást. Ma már tízezer szépirodal­mi és társadalompolitikai könyvet s ugyanennyi ak­tuális folyóiratot, naoilapot kínál könyvtárunk. A ma­gyar szakemberek pedig nem kevesebb mint 15 ezer szak­mai folyóirat és tízezer mű­szaki könyv közül válogat­hatnak. Filmtárunkban több mint 500 játék- és dokumen­tumfilm sorakozik, s hétről hétre érkezik a ..frissítés” a szovjet filmstúdiók újdonsá­gaiból. Hajdanvolt cselédek ott­honául szolgál ez a romos, az idővel már dacolni alig­ha tudó épület. Tetejét hullámosra marta a szél, megroggyantotta a hó, meg a mindent eláztató eső. A ház egyik vége már megadta magát sorsának: csendesen összedőlt. A másik fele még áll, de mál- lik róla a vakolat. A levél „ .. .Van itt Szandiaszöllő- sön egy régi cselédház, az Űjszainda 2. szám alatt. Itt olyan emberek élnek, akik­ről elfelejtkeztek. Nem túl­zóik, mert a tanácstagok új­raválasztásakor sem (tudtak róluk, így ők sem tudják ki képviselné az ők ügyes-ba­jos dolgaikat. Latonak itt olyan családok, akik közel 50 éve itt élnek, még urasá­gi cselédek voltak. S van olyan, aki itt született, férj­hez ment és gyerekei is szü­lettek. A fiatal pár számára szeretném segítségüket kérni. Van egy másféléves kislá­nyuk ég egy háromhónapos koraszülött csecsemőjük. Az asszonylkának örök rettegés az élete: egy nagyobb szél­vihar és kidőlhet la ház má­sik vége is, ahol laknak. Bárhova fordulnak segítség­ért, csak sajnálkozást kap­nak. Saját erőből pedig nem tudnak lakást venni. Be van adva a lakáskérelmük,, de több mint 6400-as a sorszá­muk. Évek múlva kerülhet rájuk a sor, márpedig ez az öreg ház nem bírja ki a te­let.” A bizonyíték Az ügyirat száma 20 297— 3/1-974. Készítette a Szolnok megyei Tanács V. B. Építési, Közlekedési és Vízügyi Osz­tálya. Felülvizsgálat az Üj- szanda 2. szám alatti ház ál­lapotáról. „Alapozás és szigetelés nélküli tégla íálbaizatú vályog felmenő falazatú épület. Te­tőszerkezet megcsúszott, cse­réphéjazat hiányos, törede­zett, különösen az épület mögötti fa] és tetőrész élet- veszélyes. A lakóépület régi cseléd-lakás, egy közös, nyi­tott kéményű konyháról 4 szoba nyílik, a helyiségek földeseik. Az épület nyílás­záró szerkezetei elavultak, rendeltetésszerű használatra alkalmatlanok... az épület gazdaságosan nem újítható fel,... életveszélyessé nyil­vánítom az 1964. évi III. tör­vény 37. paragrafus C. pont­ja értelmében.” Az öreqek Egyetlen szobai benne fes­tett öreg- hálóbútor, a fala­kon képek, — a gyerekekről. A féltve őrzött, modern konyhaszekrény sarokra for­dítva (így többet takar a fal­ból), előtte kis asztal, terítő székek. Az idős asszony szé­gyenkezve szabadkozik: — Valamikor cselédek vál­tunk a Gajger uraságnál. Világra hoztam 12 gyereket, de csak 5 él közülük. A töb­bit elvitte a láz meg- a nyo­morúság. Amikor vége lett a háborúnak, az uram a té- gszbo ment, húsz évet dolgo­zott ott. Most már nyugdí­jas. Miért maradtunk ebben az öreg házban? Amikor még dolgozott az uram, nem fi­zettek annyit a téeszben, hogy házat vehettünk volna magunknak. — Kié ez az épület? — Amikor kint voltak a tanácstól, azt mondták, hogy a városé. Két éve, hogy itt jártak, de azóta se történt semmi. Ha csak az nem, hogy a tető még jobban megcsú­szott, hogy most már min­denütt beázik a ház. Mi már öregek vagyunk, két rög a múltból, nekünk már nincs sok hátra. De laknak itt má­sok is, fiatalok, összesen 5 lakó. Közülük is legjobban Rákócziékat sajnálom, azzal a két pici gyerekkel. A fiatalok Na nem tudnám, hogy két gyermeket hozott a világra azt hihetnem, még iskolás- lány. A vékonyka fiatalasz- szomy riadt barna szemekkel néz. Ura — -nagydarab fia­talember — téblábol körü­löttünk, míg a régi közös konyhán keresztül az 6 lak­részükbe vezetnek. A füst­szag — négy család közös nyitott^ kéményének füstje — beléette magát a geren-' dákba. A doh meg a penész nyomasztó -bűze összekeve­redik vele. A „szobában” látszik, a fiatalasszony igyek­szik valamelyest barátságos­sá tenni ezt a lakásnak már alig nevezhető épületrészt. •— Nem merjük megboly­gatni a falakat, mert leotn- laniak. Nem lehet tapasztaná, meszelni. Csak megy az enyészetbe minden. — Hogyan kerültek ide? — Az édesanyámékkál lak­tam, itt is születtem ebben a házban, — magyarázza af-i-a- tálalsszony. — Az apám meghalltt, anyám férjhez ment Rákócziba, éc én itt maradtam az urammal. — Hol dolgozik? — kér­dem a férjet. — A Vörös Mező Tsz tag­ja váltam, de, hogy egyesül­tünk, -most a Rákóczi téesz­ben vagyok traktoros. Jár­tam én annakidején a Vörös Mező vezetőségénél, meg is ígérték, hogy kapok telket, amire majd építhetünk, de nem lett belőle semmi. — Mennyit keresnek? — Az én keresetem 2700— 3000 forint körül van ha­vonta, a feleségemé meg, amikor dolgozik, kétezer kö­rül. — De most gyermekgon­dozásin vagyok. Nem is tud­nám hová tenni a gyereke­ket, pedig a vállalatomnál biztos szükség lenne rám. Egyéhként a Volánnán va­gyok kalauz. — Még csak reggel 9 óra és már kimosott? — Nem tudok aludni, meg az uram is korán jár mun­kába. Minden reggel fél öt- -kor kelek. Hogy élnek itt? — Ahogy lehet. A busz­megálló itJöbb kilométerre van tőlünk, hát még a bolt. A postás se jár hozzánk, mert ide csak földút vezet. Persze amint látja, villany sincs. Az a furcsa, hogy lakbért se kér tőlünk senki. Mintha nem is volnánk a viliágon. — Nem tudnának saját erőből lakást építeni ma­guknak? — Nincs sok pénzünk, olyan 6—8 ezer foifttot tud­tunk eddig összespórolni. Csak 74-ben házasodtunk össze. Az elnök A rákóczifalvi Egyesült Rákóczi Tsz elnöke, dr. Be- reczki László - keserűen mondja: — Én sem hittem volna, hogy emberek még ilyen kö­rülmények között élnek. Amikor egyesültünk a sza- joli, meg a szamdaszöllősi téessizel, 32 olyan családot vettünk át melyek cseléd­házban laknak. Száj ólban tíznek már megoldottuk a lakásgondját, Szanidán há­romnak. Körülbelül 1 milliót költünk évente ilyen célra, de évtizedek mulasztását nem tudjuk ilyen rövid idő alatt pótolni. Már kerestem az illetékes tanácsokat: old­juk meg ezeknek az embe­reknek a gondját. Sámoljuk fel közösen az öreg házakat, felejtsük el, hogy bennük valamikor emberek kénysze­rültek élni. — Mit tudnak tenni Rá- kócziék érdekében? — A férj nálunk dolgozik, a mi dolgunk segíteni rajtuk. Még nem tudom, hogyan de egy biztos: a két pici gye­rekkel a telet már nem töl­tik ott. De latonak abban a házban olyanok is, akikről a tanácsnak kellene gondos­kodnia. És végül _________ L assan lombjukat vesztik a fák. Rákócziék keserves élete rövidesen a múlté lesz. De mit jelent az ősz az Üj- szanda 2. számú ház (többi lakójának? Üjabb keserves telet, — elfelejtve? Jó lenne hinni, hogy róluk sem feled­keztek el. Varga Viktória A KNEB vizsgálja A szakmunkástanulók helyzete A szakmunkástanulók szá­ma megközelíti a kétszázez­ret, s az általános iskolát végzett fiatalok csaknem fe­le szakmunkásképző iskolák­ban tanul tovább. Képzésük, élet- és munkakörülményeik formái alapvetően eltérnek mind az általános iskoláétól, mind a középiskolák egyéb típusaiétól. A jövő munkás- osztályának alakítása, formá­lása szempontjából nagy je­lentőségű, hogy az oktatási intézmények és a vállalatok mennyire szervezetten fog­lalkoznak a munkásfiatalok rétegével. A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság a szakmunkás tanulók élet. és munkakörül­ményeiről vizsgálatot indít. A felmérés célja annak meg­állapítása, miként biztosítják a szakmunkástanulók neve­lését. képzését, hogyan áll­nak rendelkezésre a szemé­lyi és a tárgyi feltételek. A vizsgálat az 1973—1976- os időszakot öleli fel, s 25 szakmacsoportot érint. Szocialista országok hadtörtánészeinek tapasztalatcseréje Bővítik a balatonfüredi szívkórházat Négy új épülettel bővítik a balatonfüredi szívkórházat. Három, egyenként 100 ágyas pavilont és egy központi kiszolgáló tömböt építenek. A pavilonok minden emeletén 24 kétágyas, fürdőszobás kórterem lesz. A kórtermek ablakai a Balatonra néznek. A beru­házás 190 millió forintba kerül, s 1978-ra készül el. (MTI foto - KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom