Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-26 / 253. szám

1976. október 26. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 5 Fa/kórság és telefondömping Oly sokszor áhítottam már e rádiójegyzet hasábjain, hogy egy-egy szerkesztett rádióműsor legyen valóban szerkesztett, azaz legyen egy­értelműen érezhető: milyen gondolatot, elképzelést, mon- , dandót kíván eljuttatni hoz­zánk az adást összeállító rá­diós. Nos, végre egy igazán minden kritikát álló riport- sorozat. s egy legalább ilyen jól sikerült „másod” műsor! Pedig mind az eredeti, mind a témát még egyszer felidé­ző összeállítás a legtűrőké- pesebbek közül való — elvi­leg szinte bármi bekerülhet mind a Rádiónapló, mind a Válogatott perceink műsorá­ba. Mégis — ez egyben a két összeállítás sikerének titka — határozott a mondandójuk, a részek szervesen illeszked- . nek a szerkesztők kiérezhető (és alaposan átgondolt!) kon­cepciójába. A Rádiónapdó egy teljes délutánit betöltő műsorában a Petőfi-adón a gyermekne­velés megannyi gondjáról esett szó. Arról, hogy a gyermekgondozási segélyen „üdülő” anyukák „falkórsá­ga” reális-e, indokolt-e, ho­gyan lehet segíteni? Arról, hogy, a gyermeknevelés itt és most milyen társadalmi feszültségeket hoz felszínre — attól kezdve, hogy vajon a szoptatás elveszi-e a mell rugalmasságát, addig, hogy milyen veszélyek ieskelődnek a gyermekekre, mi minden­re kell a szülőknek ügyel­niük. A nagy érdeklődést — te­lefonok dömpingjét — kivál­tó műsor megannyi, közfel­fogást alakító riportját, a pszichológus és egyéb szak­emberek elgondolkodtató ál­lásfoglalásait felsorolni e jegyzetben nincs mód — meg kellett hallgatni. S aki nem hallotta, annak Szél Júlia Válogatott per-' ceink című műsora segített. A kiváló riporter rá valló közéleti érzékenységgel is­merte fel: itt, látszólag fel­színes dolgok mélyén, ko­moly problémák feszülnek —, jó még egyszer (sőt, több­ször is!) „elővenni” a témát. Az olvasás gyönyörűsége Apró rádiójátékok, ugyan­azon szereplőkkel. Már ko­rábban is írtam a sorozat­ról, olvasásra buzdító eré­nyeit dicsérve akkor sajná­lattal állapítottam meg: fi­gurái meglehetősen semati­kusak. Különösen a munkás- lány. butuska, a „szájába adott” kérdések naivak, pa- pírízűek. Nem áltatom magam az­zal, hogy egy rádiójegyzet alakít (alakíthat) egy hang- játék-sorozatot. Ennek elle­nére örülök Hegedűs Géza apró műsorai fejlődésének. Az elmúlt héten elhangzott (immár tizennegyedik) rész­ben ugyanis a munkáslány már nem az a bosszantóan naív teremtés, mint koráb­ban volt, Sőt: okos! A pro­fesszor — szintén állandó szereplője a beszélgetések­nek — a lány meglátásait (legalább négyszer!) „díjaz­za” is: „Ügy van. igaza van” kiált fel, hallván a lány sze­rény, ám magvas észrevéte­leit. (Persze, aki már -13 részt végig beszélt az iroda­lomról, okosodott is —, kész dramaturgiai indok!) Apróság amiről írok —. mégis jobb így: hagyva, hogy egy munkáslányról bármekkora „tudós fejek” veszik is körül, kiderüljön, ő is gondolkodik. Nemcsak dramaturgiai , szempontból... — trömböczky — Az előjelek biztatóak Változások előtt Tiszáról! Aki végigsétál Tiszaroff ut­cáin, bizonyára felfigyel a szépen gondozott parkokra, virágágyásokra. Első benyo­másként mi is ezt rögzítet­tük jegyzetfüzetünkbe, s egy másik váratlan, kelle­mes tapasztalatot: a művelő­dési ház körüli forgalmat, zsongást. Utóbb sajnos kiderült, hogy a beszélgető-vitatközó csoportok nem rendezvény­re várakoztak. A kínálatról Tusa József fegyvemeki rö­vidáru és bazárkereskedő gondoskodott; a művelődési ház udvarán felállított „te­rülj asztalkáján” őzikés fal- védők, műanyag trombiták, színes zoknik vártak a vá­sárlókra. Tartozunk persze az igazságnak annyival, hogy az intézmény, „hivata­losan”, szünnap miatt volt zárva. S ha nyitva az ajtó? — Akkor sem nagyon éri fneg bemenni — állítja Vasis Éva, a COMPACK Kereske­delmi Csomagoló Vállalat tiszaroffi. a művelődési ház­zal szomszédos telepének KISZ-titkára. — Kevés a jó program, igaz. kevés az ér­deklődő is. A szolnoki Tisza Táncegyüttes legutóbbi ven­dégjátékát például alig hat- vanan néztük végig. Munkatársa, Lingurár Já­nos hasonlóan vélekedik: — Én minden este bené­zek a művelődési házba, de televíziónézésen, magnózá­son s pingpongozáson kívül mást nem igen lehet csinál­ni. Klubok, szakkörök, mű­vészeti csoportok kellené­nek, ami van, az kevés. Valóban kevés, hisz mint kiderül, mindössze egy fotó- szakkör, egy bélyeggyűjtő kör, s egy ifjúsági klub mű­ködik, ez utóbbi ráadásul csak úgy ahogy. A régen jó­hírű, színjátszó csoport ma már csak emlék, a népi tánc együttes ruhái a raktárban porosodnak, pár hónapja pe­dig vezető hiányában felosz­lott a község egyik büszke­sége, a honismereti szakkör is. Nincs nyugdíjas klub, nincsenek gyermekközössé­gek, s hogy mennyi minden hiányzik még, azt az itt élők hosszasan tudnák sorolni. — Nincs nap, hogy a rá­dióban. a televízióban ne hallanék, az újságokban ne olvasnék a szabad idő hasz­nos eltöltésének fontosságá­ról és tessék, ilyenek a lehe­tőségek — háborog tovább Lingurár János. — Igaz, mi megpróbálunk a helyzeten segíteni; a KISZ-szervezeten belül rendezünk kulturális programokat. Van 15 szín­házbérletünk Kunhegyesre, létrehoztunk egy irodalmi szakkört, vetélkedőket ren­dezünk, ismeretterjesztő elő­adásokra járunk. Ma például egy nőgyógyász tart előadást a vállalat ebédlőjében. A mű­velődé­si ház igazga­tóját, Tóth Jánost a lakásán sike­rült megtalálnunk. Azt ja­vasolta, mielőtt munkájáról beszélgetnénk, nézzük meg, milyen az intézmény, mi­lyenek a tárgyi feltételek. — Tessék, ez a kifűthetet- len' nagytermünk, ez az egy­szerű klubszobánk, ez pedig az én irodám. Még néhány napig... — Elmegy?! — Már a felmondási idő­met töltöm. Hogy miért dön­töttem így? Kevés a fizeté- sem, meg aztán népművelő­ként nemigen találtam a helyem. . . Pedig milyen nagy tervekkel indultam! A szomszédos Tiszagyendán voltam klubvezető, s akkor azt hittem, nekem találták ki ezt a szakmát. — Ezek szerint tévedett. — Magamra hagytak, azért ment el a kedvem. Segítőtársakat szerezzen — Fordult valakihez se­gítségért? — Nem . .., dehogy is mer­tem volna, mikor állandóan csak bíráltak. A jót nem vette észre senki. — Mire gondol? — Hiába gondoskodtam rangos programokról, hiába szerveztem nyelvlógásig, nem jöttek az emberek. Negyed- ház, félház előtt szerepelt itt nemcsak a Tisza Táncegyüt­tes, de a Szigligeti Színház, s a KISZ Központi Művész- együttes is. Ez egy ilyen falu. — Ki lesz az új igazgató? — Nem tudom, nekem nem mondták. Igaz. a felmondá­somat sem kommentálták. Arra gondolok, talán örül­nek is, hogy megszabadulnak tőlem. — Mit üzen az utódjának? — Munlkaitársakalj, segítő­társakat szerezzen minden­áron, különben úgy jár, mint én. I Tiszaroff büszkesége a községi könyv­tár. Mintha egy világ, 1 nem pedig egy vékonyka fal választaná Ismerni a helyi igényeket el a művelődési háztól.. . Tágas, korszerűen berende­zett szabadpolcos kölcsönző, újságokkal-folyóiratokkal teli olvasóterem, raktár — bár­csak valamennyi községi könyvtárnak ilyen volna! Pásztor Csabáné könyvtá­rosnak az eredmények miatt sem kell szégyenkeznie: — Hótszázhúsz olvasónk van, s ez azt jelenti, hogy a faluban minden negyedik ember évente legalább egy­szer megfordul itt. A leg- szongalmasabbak persze a kisiskolások, de a KlSZ-kor- osztályúak -és a nyugdíjasok közül is sokan járnak. — Mit gondol, a szomszéd­ban miért kisebb a forga­lom? — Egy művelődési ház igazgatónak mindig nehezebb a dolga, mint egy könyvtá­rosnak. A formákat, a mód­szereket ő nem örökli ké­szen, neki magának kell ki­találnia. Nos, hogy ez a „kitalálás” nálunk nem igen sikerül, abban minden bi­zonnyal annak is szerepe van. hogy az utóbbi években Roffon megfordult népmű­velők többsége figyelmen kí­vül hagyta a helyi igénye­ket. Tóth János utódjának egyébként azt javasolom, hogy munkáját egy alapos igényfelméréssel kezdje. Ott volt a fél község A község általános iskolája — négy egy­máshoz kö­zel levő épületben — 12 tanteremből áll. Egy nemrégiben készült jelentés megállapítja: „Az intézmény tárgyi felszerelt­sége jó, de a személyi felté­telekre ugyanez már nem mondható el.” A 12 tanteremből három szaktanterem, a szemlélteté­si eszközök minden tantárgy­ból rendelkezésre állnak, a testnevelési órákat viszont szükeég-itomateremben tart­ják. Az iskola 280 tanulójá­val 16 pedagógus foglalkozik, ki-ki heti 25—30 órában, s ugyancsak ők tanítanak a dolgozók általános iskolájá­ban is. — Óriási megterhelést je­lent ez pedagógusainknak — mondja Bodon Béla, az is­kola igazgatója. — A tantes­tület létszáma az óvónőkkel együtt eredetileg huszonket­tő volt. ám két nevelő csa­ládi okok miatt elköltözött, néhányan pedig gyermek- gondozási segélyen vannak. Jelenleg négy képesítés nél­küli tanít az iskolánkban, igaz, mindannyian főiskolára járnak. Az elmúlt tanévben az órák felét nem szakos tanár tartotta, az idén pár százalékkal jobb lesz ez az arány. — A végzős diákok közül hányán nem tanultak to­vább? — Az elmúlt tanévben a 26 nyolcadikosból hárman maradtak itthon, s álltak munkába. Egyébként az utób­bi tíz évben 25—30 volt diá­kunk szerzett diplomát fel­sőoktatási intézményekben. Bodon Béla 25 éve dolgo­zik a roffi általános iskolá­ban, s egyben ő a községi' tanács elnökhelyettese. A közoktatás gondjai mellett tehát a közművelődési fel­adatok is foglalkoztatják. — Mikor idejöttem, nem volt művelődési ház, s a könyvtárnak sem volt meg­felelő helye. A művelődési ház építésében jómagam is részt vettem, de nemcsak én, ott volt a fél község, együtt cipeltük a geren(Jákat, a köveket. Sajnos, azóta sem térült meg befektetett ener, giánk. A tárgyi feltételek változásával' ugyanis nem járt együtt a személyi felté­telek javulása. Évek óta nem találunk olyan vezetőt a mű­velődési ház élére, aki magá­val ragadná, „megmozgatná” a község lakosságát. Az épí­tésikor pezsgő kulturális élet­ről álmodtunk, de a való­ságban ez nem teljesült. — A pedagógusok nem tudtak volna segíteni? — Ilyen megfeszített mun­ka mellett? Minden pedagó­gus szinte két ember helyett dolgozik. Tóth Já­nos szerint Tiszaroff passzív fa­lu, az itt élő emberek néhezen moz­dulnak meg. Mi a vélemé­nye erről vajon Szász György tanácselnöknek? — A legegyszerűbb, a leg­kényelmesebb megoldás a fa­luban keresni a hibát... Nem, Tiszaroff nem pasz- szív. Lehet ugyan, hogy itt nincs érdeklődés mondjuk a csillagászat iránt, de egész biztos akad jó néhány olyan itjórna, amely foglalkoztatja az embereket. Jánosnak nem sikerült ezeket a „titkokat” megfejtenie. Nem is sike­rülhetett, hisz mindent egye­dül csinált, mindenben a maga feje után járt. Kudar­ca természetesen minket is figyelmeztet, többet-jobban kell segítenünk. Négy év alatt öten cserélték egymást a művelődési házban, ez így nem mehet tovább. Szabó Lajos, a község párt­titkára — korábban Tisza- gyenda tanácselnöke — augusztus 1. óta dolgozik Roffon. — Az eddig eltelt pár hó­nap kevés ahhoz, hogy vé­leményt mondjak a község művelődéséről. Az első ta­pasztalataim alapján úgy látom, hogy a legfontosabb teendő a személyi feltételek javítása — a művelődési házban és az általános isko­lában egyaránt. A művelő­dési ház igazgatója — amíg nem találunk végzett szak­embert — Patocsfcai László, az iskola jelenlegi közmű­velődési igazgatóhelyettese lesz. Az iskola gondján pe­dig úgy próbálunk enyhí­teni, hogy a főiskolára járó, képesítés nélküli nevelőknek olyan körülményeket terem­tünk, hogy legyen ■ kedvük továbbra is itt maradni. a községért dolgozni. Tiszaroff változás előtt áll. Jobb, gazdagabb, tartalma­sabb lesz a község közmű­velődése, vagy még az ed­diginél is rosszabb? Az elő­jelek biztatóak ... Még egy­szer nem követhetik el ugyanazt a hibát. Tál Gizella — Hérész Dezső D kudarc figyelmeztet Filmekről Az ötödik pecsét A körhinta beíTeiá miagyar falu konfliktusa fe­szül; Hannibál tanár úr rá­döbben etikai kötelezettsé­gére; a Két félidő a pokol­ban szereplői nem tudják leveni. a rabruhát; a húsz óra egyetlen hatalmas morá­lis ütközet a politika tala­ján, — és sorohatnám Fáb- ri Zoltán emlékezetes film­alkotásait, annak bizonyítá­sára, hogy olyan alkotó ő, aki korunk művészetén ék nehéz útját választotta, ezt járja, örökösen kutatva, ön­magával is vívódva. A nagyívű pálya egyik utolsó állomása a 144 perc a befejezetlen mondatból volt, és most egy újabb je­lentős parabola az alkotóélet ívén, a Sánta Ferenc regé­nyéből készült film., Az ötö­dik pecsét. Ebben a filmben minden­ki filozofál. Ki így, ki úgy. A pólus egyik oldalán azt mondják: „Az élet az ételért van, minden cselekedetnek az életért keli történnie, minden mozdulatnak' az élet megőrzését kell, szolgálja.” Az 1944-es sötét napok sze­parált kiskocsmájában tár­salgó, füstölgő négy barát, Gyuricza úr, az órásmester, Király úr, a könyvügynök, Kovács szaki, az asztalos, és Béla úr, a vendéglős — ha más és más megközelítésiben is — nagyjából egyformán az idézett elvet vallja, leg­feljebb ki-ki élethelyzete sze­rint. És ebben az említett gondolatsorban benne van a kijelentő mondatba tett kér,, dós: az éiet fontosabb, mint az igazság, a tisztesség, és talán még az emberségnél is fontosabb. A cselekmény másik pont­ján, a gondoiatcsiaták túlsó póluséin, a civflruhás is fi­lozofál, amikor úgy gondol­ja, hogy rettenetesebb halál' a foglyok számára, ha csak erkölcsileg öli meg őket. Olyan helyzetet teremt te­hát, hogy a négy barát fon­tosabbnak tarthassa életét a tisztességnél, a becsületnél, az emberségnél, — ha fo­kozzuk, így ig vélhetjük: mindennél! Felajánlja: sza­badok, ha megalázzák, meg- becstelenítik a haldokló hőst, az ellenállás mártírját. A négy barát közül me­lyik hogyan viselkedik? Alapjában véve egytől egyig gyáva emberek. Mondjuk így, talán mégis az életükre mondanak nemet. Az egyik beleőrüíí a másik megtá­madja a fegyveres pribéket, a harmadik visszatartaná, ha tudná, a negyediket is, aki megüti a haldoklót. Te­hát szabadul. Szabadul? Mitől? önma­ga lelkiismereti pusztulásá­tól — úgy tűnik, semmi esetire sem. De csupán egy súlyos, al­ternatívákkal terhes, erős konfliktus-helyzetet bemuta­tó filmdráma lenne Fábri alkotása, ha csak ennyiről szólna. De ott van a negye­dik tragédiája. Gyuricza úr, a negyedik, az özvegy órás, ő ütötte meg a jelképrendszerünkben keresztre feszített hősit. Elő­életében kellemetlen, mond­hatni ellenszenvesnek tűnő valaki, mégis a négy barát közül ő aiz egyetlen, aki a fogalom nemesebbik értel­mében tiszteli az életet: a lakása teli van bújtatott kis­gyerekeikkel, akik Gyuricza úr nélkül elpusztulnak. Gyuricza úr tehát azt vallja, hogy neki szabadulnia kell, mert a gondjaira bízott gyermekekkel mi is lenne nélküle. Ö nem lehet már­tír... De hogyan tud az irtózatos megalapozottság emlékével továbbélni? Iszonyatos kér­dőjel: mit tehet az ember, ha a körülmények hatalma ilyen helyzet elé állítja? Fábri Zöltén megrázó-ere- jű alkotása egyértelművé te­szi: az életmentő megalku­vás valójában csak a felelős­ségére bízottak életét menti meg. Gyuricza élő halott. A hőssé ^ló h!' iium cr gya. vát. Király urat. a könyv- ügynököt, Márkus László, Kovács szakit, az asztalost, Horváth Sándor, Béla urat, a vendéglőst Bencze Ferenc alakítja megdöbbentő egy­szerűséggel és mélységes hi­telességgel. Gyuricza. úr fi­guráját Öze Lajos formálja remekbe, emlókaseteset ad­va a Fábri-filmek történeté­ben. A civilruhás nem más, mint egy nyilas nyomozó- tiszt, akit Latinovits Zoltán démonivá tesz még a Cipol- la-béli nlagytszerűségét is fe­lülmúlva. — ti — Negyvenéves a Vándor-kórus A Vándor Sándor kórus vasárnap ünnepelte megala­pításának 40. évfordulóját A budapesti pártbizottság oktatási igazgatásán tartott ünnepi megemlékezésen részt vettek a kórus jelenle­gi és egykori tagjai, köztük 12 alapító tag. Ott volt dr. Orlbán László, az országos közművelődési tanács elnö­ke. Révész László, a kórus ve­zető karnagya ünnepi beszá­molójában visszaemlékezett a kórus születésének idősza­kára, a felszabadulás előtti küzdelmeire, és a felszaba­dulást követő hősi korszaká­ra. Elmondotta: a kórus szé­les skálájú műsorai — ame­lyek a népdalt, a munkás- dalt, az elmúlt évszázadok nagy mestereinek alkotásait, Bartók és Kodály művelt a fiatal komponisták szerze­ményeit egyaránt magukban foglalták — a szocialista kó­ruskultúra előfutárai voltak. A kórus az utóbbi másfél évtizedben jelentős nemzet­közi sikereket is elért. Hét nyugat-európai országban hét első, kettő második és egy harmadik díjat nyert. A további tervekről szól­va megemlítette, hogy a kó­rus rövidesen hangversenyt ad az építők Bartók Béla úti munkásszállásán, a Mo­gyoródi úti szakmunkás kol­légiumban és Miskolcon. Az ünnepi gyűlésen kitün­tetéseket adtak át a kórus több tagjának. A szocialista kultúráért jelvényt hárman, miniszteri dicséretet négyen kaptak. Eredményes mun­kásságuk elismeréseként. A 12 alapító tagnak Farkas Aladár készítette emlékpla­kettet és díszoklevelet nyúj­tottak át. Tanácskozás a pedagógus továbbképzésről A pedagógusok tovább­képzésének lépést kel; tarta­nia az iskolai élet, az okta- tásmevelés korszerűsödésé­vel, egyre színesedő és vál­tozó formáival — hangoz­tatták a vezető közoktatási szakemberek, valamint a pe- dagógustovábbképző intéze­tek képviselőinek tegnap Nyíregyházán megkezdődött országos tanácskozásán. A megnyitón, amelyen részt vett Orbán Sándorné, a Pe­dagógusok Szakszervezete központi vezetőségének tit­kára is, az első előadás a pedagógusok továbbképzésé­nek Szab öles-Szatmár me­gyei modelljét ismertette.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom