Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-23 / 251. szám

1976. október 23. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP Kallódó kamaszok Múzeumi tanóra Érettségizett ápolónők O Mindennapos jelenetek a já­rási hivatalok művelődési csoportja és a megyei műve­lődésügyi osztály „illetékes” munkaszobájában. A fősze­replő a föühevült szülő: — Vegyék tudomásul, hogy az én gyerekem nem olyan ... ! Az egy okos, ér­telmes kisgyerek, legfeljebb félénk, mert durván foglal­koznak vele. Vegyék tudo­másul, hogy én nem enge­dem a gyerekemet „gyogyó- ba!” Még hogy kisegítő is­kola! Mit gondolnak maguk! Nem és nem! Igenis fellebbe­zek, a legfelsőbb helyre is el­megyek az igazamért, nem hagyom a gyerekemet. Másik véglet a túlontúlis óvatoskodóké, amikor az is­kolába összeírt kisgyermekek aránytalanul nagy számát kisegítő iskolába tanácsolják az iskolaérettség-vizsgálók. Legutóbb Mezőtúron és Túr- kevén történt ilyen óvatos­kodás. Nagyon fontos lenne, hogy a közvélemény pontos képet kapjon a kisegítő iskoláról, abban ne „gyogyót” lásson, hanem olyan oktatási Intéz­ményt, amelyben a szellemi- le” még nem kellőképpen fejlett kisgyermekkel speciá­lisan foglalkoznak, hogy mi­előbb fölzárkózhassék általá­nos iskolába járó kis társai­hoz. Az iskolaérebtséggel — vagy éretlenséggel — szoros összefüggésben van az óvo­da, illetve az iskolaelőkészí- tő. A rákócziúj falui általános iskola igazgatóhelyettese ezt így értékeli: — Két évvel ezelőtt kellett egy kisgyereket elküldeni ki­segítő iskolába. Végszükség­ből folyamodunk ehhez, — óit kellett. De azóta sem, egyét sem. Persze, mi szeren­csés helyzetben vagyunk: minden kisiskolásunk járt óvodába, és ha az iskola ta­nulmányi átlaga nem is ki­ugróan magas, de a 286 ta­nulónkból tavaly mindössze ketten buktak osztályismét­lésre. Egy túlkorost helye­zünk át a dolgozók általános iskolájába. Neki is jobb lesz, s a nevelőknek is. Még egy­szer hangsúlyozom, mi na­gyon sokat köszönhetünk az óvodai nevelésnek. Az óvoda segítőtárs Az óvoda nagy segítőtársa az iskolának, ez kétségtelen. De mégsem kizárólagos a szerepe. Nem is lehet, hiszen az össz-lakosság 12 százalé­ka a megyében külterületen, tanyán él, így az iskolába ke­rülő gyermekek közel 10 szá­zaléka ezért nem tud óvodá­ba járni. Egyébként az el­múlt években óriási erőfeszí­tések történtek a megyében az óvodai nevelés biztosítása érdekében. A 3—6 éves kis­gyerekek csaknem 80 száza­léka óvodába jár. Ezzel a számmal az országos átlag fölött vagyunk. A külterületen élő szülők óvodáskorú kisgyermekei mindenképpen hátrányos helyzetben vannak, elsősor­ban a tanyán lakók számára megoldhatatlan az óvodába járás. És ezzel ismételten el­jutottunk a szülői ház fele­lősségéhez. A szülők szociá­lis és kulturális helyzete, er­kölcsi felfogása egyik döntő tényező már a kisiskolás gyermek első lépéseinél is. A bukottak, a túlkorosak, a kimaradók csaknem egytől- e'yik hátrányos helyzetű szülők gyermekei. Hányán vannak a kallódó 16 évesek, a „sem itt, sem ott” határán? Tulajdonkép­pen nem tudjuk pontosan, naprakész adatunk a 16 éve­sekről nincs, számukra — a különböző demográfiai év­könyvek adatai alapján — az oktatásüggyel foglalkozók csak következtetni tudtak. Senki sem ellenőrizhette ed­dig, hogy a tankötelezett aki szülői kérésre .kiiratkozott” az egyik általános iskolából — mondván, hogy más falu­ba, városba költöznek — hogy beiratkozott-e időben egy másik iskolába. Az elkallódások megaka­dályozása érdekében tökéle­tesítették a - tankötelesek nyilvántartási rendszerét. A szeptember 1-óvel életbe lé­pett általános iskolai rend­tartás értelmében iskolavál­tozáskor a tanuló bizonyítvá­nyát az elbocsátó iskola igaz­gatója a felvevő iskola visz- szaigazolásának a megérkez­téig visszatartja és az irat­tárban őriz. A visszaigazolás megérkezte után az elbocsá­tó iskola igazgatója a bizo­nyítványt záradékkal látja el. és postán küldi meg a fel­vevő iskolának. Az elbocsá­tó iskola a tanulót csak ek­kor törölheti nyilvántartásá­ból. A pedagógusok azt mond­ják, a 24. órában született meg végre ez a rendelkezés. A mindennapos iskolából ki­maradás ugyanis csaknem mindig az illetékes iskola igazgatójának engedélyével történt. A modern analfabé­tizmus újratermelődésének csaknem zöld útja, sőt sok esetben túlon túl is egyszerű útja volt. Kell az a kis pénz A jövőjéért felelősséget még nem érző gyermek .fo­kozatosan — öntudatlanul — előkészítette a mindenna­pos iskolábajárás alól való fölmentését. Megbukott egy­szer, kétszer, sokszor, — túl­korossá vált. A pedagógu­soknak lassan terhessé vált a túlkoros, nehezen fegyelmez­hető gyermek és állandóan panaszkodtak munkájuk. si­kertelensége miatt. S egy­szeresek megjelent a szülő, kérte, hogy a gyermekét mentsék föl a mindennapos iskolába járás alól. — Rácz Lajos miért men­tette fel a gyermekét? — Mert kell az a kis pénz otthon, amit a gyerek keres. A volt túrkevei lakos. S. Nagyné ugyanezt mondja, szinte minden felmentést kért szülő ezzel indokolta ké­rését. A megkérdezett isko­laigazgatóknak ez a tapasz­talatuk. Valóban szociális okok miatt vették ki a szülők gyermekeiket az általános iskolából? Az iskola kapuit megnyitó bűvös mondat — „Kell az a kis pénz, amit a gyerek keres” szinte minden kérelmező családnál igaz. De miért van ennyire szükség a gyermek szolid keresményé­re? Nem akarunk általánosíta­ni, van kivétel, de tény, hogy a találomra kiválasztott és vizsgált 11 kérelmező szülő a környezet véleménye sze­rint egytől-egyig — vagy az apa, vagy az anya — rend­szeresen italozik. — Nem sajnálja a család­ját, Rácz Lajos? Nem tudnak a gyerekek iskolába járni, mert elissza a pénzét. — Mé?! Hát nem én dol­gozom azért .pízért, de meg nem is igaz, nem ászok én annyit, az a kis öröm meg kell az embernek. D büntetés mit sem ért Az a szülő, aki tanköteles gyermekét nem járatja rend­szeresen iskolába, szabálysér­tést követ el. s rendszerint -pénzbüntetéssel sújtják. Fi­zet. ha tud. Rendszerint be­hajthatatlan a büntetés, és ha igen. még kisebb kenyér jut a családnak. — Az öcsödi nagyközségi tanács vb-titkára erről ígv beszélt: — Nyolc, tíz évvel ezelőtt amikor a községben lakó ci­gányok csaknem kizárólago­san alkalmi munkából éltek, az őszi mezőgazdasági mun­kacsúcsok idején a gyerekei­ket is magukkal vitték dol­gozni. Ilyenkor 35—40 sza­bálysértési büntetést is ki­küldtek. Mit sem ért. A vál­tozást nálunk a mezőgazda­ság teljes gépesítése hozta meg. A cigánylakosság alkal­mi munka nélkül maradt, ál­lás vállalásra kényszerült. Segítettünk nekik. Megszer­veztük a cigánygyerekek napközi otthonát. Csaknem félmillió forintba került, de megérte. Az idén már mind­össze nyolc ilyen jellegű sza­bálysértési eljárásunk volt. Sokat várunk a napközitől, ahol a kisiskolások — több mint ötvenen vannak — kul­túrált körülmények között tanulhatják a leckéjüket, ne­velői felügyelet mellett, is­merkedhetnek a civilizáció­val. Nagy szükség van erre, mert az iskola fennállása óta — én legalábbis így tudom — mindössze három cigány- gyerek végezte el eddig a nyolc osztályt. Memorandum 1972-ben Mindezek után is tévedés lenne azt hinni, hogy túlko­rosság, a fiatal életek elkal- lódása kizárólagosan cigány- kérdés. Az ügy széles körű társadalmi veszélyességét je­lezte az a félig-meddig or­szágos tanácskozás is, ame­lyet 1972. február 10-én és 11-én tartottak Szolnokon, — a túlkorosok ügyében. Az ország minden részéről szerzett tapasztalatok összeg­zése alapján Lóránd Ferenc, a budapesti Kertész utcai dolgozók iskolájának igazga­tója memorandum tervezetet terjesztett az ankét elé, a 14. életévüket betöltött tanköte­lesek ügyében.* A memorandum lervezet, tekintettel arra, hogy a túl- koiosokat szociális helyzetük és a sajátos nevelési nehéz­ségek miatt egyre gyakrab­ban felmentik az általános iskolák látogatása alól. és a dolgozók általános iskolájába utalják őket. kéri egy olyan egységes érvényű minisztéri­umi rendelet kiadását, ami szabályozná a túlkorosok fel­mentését és a dolgozók álta­lános iskoláiban a velük kap­csolatos oktató-nevelő mun­kát. A memorandum tervezet indoklása hangsúlyozta, hogy a túlkorosokkal való foglalko­zás nem oktatási kérdés, ha­nem preventív gyermekvéde­lem és speciális nevelési fel­adat, tehát ennek megfele­lően kell létrehozni a dolgo­zók iskoláiban a tárgyi és személyi feltételeket. A me­morandum tervezet élénk visszhangot váltott ki a hall­gatóságból, sokan hozzászól­tak, javaslatokkal egészítet­ték ki, lényegét tekintve mindannyian egyetértettek és szükségesnek tartották. Meg­állapították, hogy. a túlkoro­sok képzése az eddigi gya­korlat szerint lényegében megoldhatatlan. És most idézzük a memo­randumot beterjesztő Lóránd Ferencnek az Élet és iro­dalom 1976. október 9-i szá­mában megjelent cikke rész­letét. ..Az 1972-es szolnoki ta­nácskozás memorandummal fordult az illetékesekhez, hogy haladéktalanul intéz­kedjenek azoknak a föltéte­leknek a kidolgozása és biz­tosítása érdekében,, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a dolgozók iskolái általánosan és intézményesen alkalmassá legyenek a túlkorosokkal va­ló foglalkozásra. Ki tudja, melyik íróasztalban fekszik még ma is ez a memoran­dum?” (Folytatjuk) Tiszai Lajos Módosították az egészségügyi szakközépiskola tantervét A Varsói Szerződés tagál­lamai hadtörténeti múzeu­mainak parancsnokai és a magyar történeti múzeumok igazgatói is részt vesznek ok­tóber 26-án a Szilágyi Er­zsébet gimnázium másodikos tanulóinak osztályfőnöki órá_ ján — a Hadtörténeti Mú­zeumban. Az internacionaliz­mus fogalmát, példáit szem­léltető új módszer — mú­zeumi tanóra — hatásáról, eredményéről, győződnek meg. Az Országos Hadtörténeti Múzeumban rendszeresítet­ték a történelemórákat. Isko­lai ünnepélyeket, úttörőava­tást, honvédelmi napokat tartottak. Az elmúlt tanév­ben 120 ezer budapesti és vidéki tanulót fogadtak. E tanév elején felajánlot­ták az ország összes isko­láinak: a hazafiság. nem­zetköziség témájú osztályfő­nöki órákat is tartsák a múzeumban. A meghívás visszhangra talált: szeptem­ber 15-től október 15-io 14 osztályfőnöki órát tartottak a múzeumban. A vidéki iskolákba ván­dorkiállításokat juttatnak el. A II. Rákóczi Ferenc és a szabadságharc című kiállí­tás, — amelyet tavasz óta 23 helyen, több mint 50 ezren tekintettek meg — az évvé­géig vándorol. Néhány nap múlva elkészül a második vándorkiállítás: 27 tablónyi színes fotókkal, plakátokkal, dokumentumokkal a spa­nyol nép szabadságharcában részt vett magyar interna­cionalisták szerep>ét, helytál­lását érzékelteti. Először a múzeumban mutatják be — s első látogatói a szocialista országok hadtörténeti mú­zeumainak vezetői lesznek. Módosított képzési céllal működnék az idei tanévtől az egészségügyi szakközépis­kolák. A jelenlegi negyed­évesek júniusban az érettsé­gi oklevél melllé általános asszisztensi, valamint cse­csemő- és gyermelkgondazónő képesítést kapnak. Az első-, másod- és harmadévesek azonban tanulmányaik befe­jezése után mint érettségi­zett általános asszisztensek, valamint általános ápolók hogyják el az iskolát. A szakközépiskola a kép­zési cél megváltoztatásá­val a mindennapi élet követelményeihez igazodott. Közismert, hogy legnagyobb munkaerőgondokkal a köz­vetlen betegellátásban részt vevő intézmények küzdenek. Számottevő az általános asz- szisztens és az általános ápolónőhiány. A szakiközép­iskolát végzettek jelentős ré­sze korábban is ápolónői munkakörben helyezkedett el. Joggal tették azonban szóvá a legkülönbözőbb fó- rumofcon — egyebek között a diákparlamen.teken — az eddigi gyakorlatot. Ahhoz ugyanis, hogy szákképzett ápolónőként dolgozhassanak négy év középiskolai tanu­lás még egy tízhónapos sza­kosító tanfolyamot is ei kel­lett végezniök. Az új intézkedés meghoza­talában döntő szerepe volt annak a célnak is, hogy egy­máshoz közelítsék a közép­fokú egészségügyi oktatás — a szakiskola és a szakközép- iskola — tartalmát. Ezt szolgálja az a közel­múltban megjelent oktatási miniszteri rendelkezés, amely módosítja az egészségügyi szakközépiskola óratervét. Az első-, második és harma­dik osztályosoknak már szeptembertől életbe lépett az új óraterv és tanterv, a IV. osztályban pedig az 1977—78. tanévtől vezetik be. Az új tanterv érintetlenül hagyja a közismereti és a szákmai előlkészítő tantár­gyak tananyagát, most a szakmai tanterv változott, illetve változik meg. Általá­ban mélyebb ismereteket kapnak a tanulók azokból a tudományokból, amelyek — megfelelő szinten történő — alkalmazása ma már nélkü­lözhetetlen az asszisztensi, valamint az ápolónői mun­kakörben. Az id.ei tanévben például már valamennyi osztályban tanulnak ápolás­tant: korábban ezzel a tan­tárggyal csupán a harma­dikosok és negyedikesek is­merkedtek, nőtt a szülészet- nőgyógyászat, - valamint a belgyógyászat alkalmazott gyógyszertan óraszáma, s a harmadikosok a korábbi he­ti 10 óra helyett 11 órát töl­tenek kórházi szakmai gya­korlaton.. Üj tantárgyait ve­zettek be a negyedikeséknek Kis klinikai szakismeretek címmel. A második osztály­ban az eddigi négy óra he­lyett hetente öt órában taní­tanak anatómiát, s ezzel mintegy későbbi szakirányú továbbtanulásukhoz kapnak a tanulók erősebb alapokat. Az első — a szakközépis­kolák nappali tagozatán vég­zett — érettségizett ápolónők mintegy háromezren 1978- ban végeznek. Ugyancsak 1978-ban vé­geznek először asszisz­tensek és ápolónők — mintegy másfélezren, — az új egészségügyi közép­fokú iskolában, a szakisko­lában. Elakadt vándormadarak Tudományos adatszolgáltatás Szolnokon Csalódást kell okozni azok­nak a vállalati munkaügyi előadóknak., akik netán úgy olvasták a címet, hogy re­mény ébredt bennük; most megtalálják a receptet a munkaerőhiányt kihasználó „vándormadarak" megállítá- sára. Nem! Itt nem „ván­dormadár”, hanem vándor­madár a főszereplő. Helye­sebben vonuló madár — aíz ornitológusok szákkifejezése szerint, s a közhiedelemmel ellentétben a vándor . . . bo­csánat. vonuló madarak többségének esze ágában sincs a kéklő égen suhanó karavánban délre húzni. Az énekesek például szép komó­tosan. szinte bokorról-bókor- ra szálldosva, táplálékot ke­resve (eszegetve) vonulnak végig jeltelen országút ju- kon. S hogy mindezt hon­nan tudjuk? Például azok­ból a Szolnok melletti meg­figyelésekből, amelyeket kö­zel három éve végeznek a Magyar Madártani Egyesület szolnoki csoportjának ama­tőr ornitológusai. Ha ránézünk a térképre, s látjuk, a Tisza mint szeli át az Alföldet, önkéntelenül is arra gondolhatunk, hogy a folyó két partján húzódó erdővel jó búvó-vonuló tere­pet, délre nyúló óriási rej­tekhelyét ad a szárnyas ván­doroknak. A szolnoki Tisza- szakaszon a lombok közt fe­szülő haj szál vékony madár­hálók sora állja útjukat, 's az elakadt vándormadaraikat pár perces fogságuk idején alapos vizsgálatnak vetik alá a megfigyelőállomás ügye­letesei. Anvakönyvbe veszik ■az állat fajtát, nemét, far­kának. szárnyának hosszát, sőt nz evezőtőllaiinak mé­retkülönbségét is, majd ha mindez kész, meggyőződnek róla, milyen kondícióval vág neki a nagy útnak, mennyi meleget adó zsírt gyűjtött bőre alatt a .télre. Végül pe­dig sorszámozott gyűrű a lábára, s már -repülhet is. Menekülhet fejvesztve ... Azaz hogy nem is olyan fej­vesztve. Az imént a hálóból kibogozott, s a méricskélési tortúrán szerencsésen átesett vörösbegy nagy szárnycsapá- sóklkal felröppen, s öt mé­terrel • arrább már a bokorra telepszik. Félórával később viszont a hálóban köt ki. Ugyanabban, ugyanazon az oldalon, mint az előbb. Ma­kacssága hasztalan — újabb gyűrűt nem kap. Ismét meg­remeg a háló, ismét madár akadt bele. A változatosság kedvéért — vörösbegy. Az­nap ez a tizedik. A hálók szorgalmas keze­lője, Benedek Gábor, aki — ha éppen nem madarásziik — a szolnoki KEVITERV tach- nikusa. egyébként pedig az egyesület szolnöki csoport­jának titkára. Odalép a há­lóhoz. kiszabadít egv toll-- csomót és szakértő vizsgáló­dás után megállapítja: Ery- thacuis rubecula. Kérdő pil­lantásomat látva megerősíti, tényleg az. hát látszik rajta. Nem? Mit lehet erre mondani? Inkább megtanulom: Ery- thacus rubecula = vörös­begy latinul. Miközben villámgyors mé- ricskélésbe kezd, neveket so­rol. Azokét a lelkes amatő­röket. akik szombaton, va- vasárnap hajnaltól estig a tudományt segítő hobbira áldozzák az idejüket. Fa­tér Imre Jászladányból. aki egy hétig éjjel-nappal kint lakott, Kovács Károly a szolnoki vegyipari szakkö­Szárnyhosszúsóg, farokhossz mérés. Benedek Gábor a vö­rösbeggyel zépiskola első osztályos ta­nulója, Rácz János, aki Jász- kiséren. öntözéses üzemmér­nök. Dulai Szilárd, áki laka­tos Szolnokon — no és ma­darász . . . A befogási napló lassan betelik. Eddig már 350 ma­dár, 39 faj adatai sorakoz­nak a lapjain, s végiglapoz­va mintegy naptárként, „ma. dármenetrendként” is hasz­nálható. Szeptemberben po- szátáinvázió volt.- A hónap közepén megszűnt. A hónap végén kerekedtek útra a vörösbegyek, egy hete „meg­mozdult” az ökörszem, s az októbervégi napokban hálóba téved már az apró királyka is. Vonulnak dél­re — de nem csak tőlünk, hozzánk is a madarak. Északról jövő vándorok vá­gódnak süvítve a szelíd csapdába: csízek, meggyvá­gók, süvöltők, míg csalk be nem áll a fagy. Akkor pedig szünet. Leszedik a hálókat a Madártani Intézet segítői, adatszolgáltatói — s várják a tavaszt, a visszatérő vándo­rokat. I. zs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom