Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-22 / 250. szám
1976. október 22. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 5 Kallódó kamaszok O Szociofoto írásban, egy fű- tetlen, szolnoki, Hold utcai konyhában. — Tizenöt múltam. De amikor kimaradtam a nappalisok közül, még 13 se voltam. (Jancsika nem jössz le az asztalról!) Pedig szerettem én tanulni, valamikor, kicsi koromban. (Böske nézd már mit csinál Jancsika.) Aztán már nem. azóta, hogy nagv- lány lettem. (Ejnye, már te is kezded! Böske. nézzél már a Tercsire, mit akar ez!) Nincs ahhoz türelmem. Közben úgy volt. hogy uram lesz. de elvitték. Meg apámat is. (Feri csukd be az ajtót, mert megfagyunk.) Azt mondták, együtt loptak. A fater, meg ő, Karesz. Becsukták őket. (Jancsi, nem értesz szót!) Anyámra, meg rám maradt a nyolc kicsi. Aztán nekem is majd hagyott egyet Karesz. — Most tehát ötödikes. A „dolgozóknálElvégzi a nyolc osztályt? — Nem tudom Karesz engedi-e, ha kijön, hogy iskolába járjak ... Hátha „úgy” maradok. Meg le is babázhatok addig. (Böske most már téged pofozlak fel.) Sokkal szűkre szabottabb beszélgetés a Mezőhéki Állami Gazdaság dűlőútján. Ifj. Kovács József most „nőtt ki” a hatodik osztályból. Elmúlt 16 éves. — Miért nem tanul tovább? Vállrándítás. — Nem fél, hogy iskola nélkül nehezebben tud megélni? — A kaja. meg a pia mindenkinek megvan. — Többre nem vágyik? Vállrándítás a válasz. Újabb, pusztába szálló kérdések. megint vállrándítás, majd kifakad: — Mit molesztál maga?! Minden tizedik 1976. május 24-i keltezéssel az oktatási miniszter levelet írt valamennyi általános iskola igazgatójának, tanítójának, tanárának címezve. A miniszter a tankötelezettség teljesítéséhez kér segítséget, a pedagógusoktól: „Minden száz általános iskolai tanulóból tíz hiányokkal és talán egész életre kiható kudarccal lép az életbe. Ne feledjük; ezeknek a fiataloknak — ha csak be nem fejezik tanulmányaikat a felnőttek iskolájában — nem lesz lehetőségük arra, hogy szakmát tanuljanak, hogy tovább tanuljanak, és ez mind egyéni, mind társadalmi szempontból igen nagy veszteség." Szolnok megyében száz tanköteles közül tizenhatéves koráig hét nem végzi él az általános iskola nyolc osztályát. De a legutóbbi esztendőt megelőző négy év átlaga ennél sokkal rosszabb volt: száz tanulóból tizenhatéves koráig tizenöt nem végezte el az általános iskolát. Közismert, hogy nálunk 16 éves koráig minden gyermek tanköteles. De indokolt esetben a mindennapos iskolába- járás alól felmentés adható. Ez persze nem jelenti azt, hogy a 16. életévét be nem töltött, a nappali tagozatról kimaradt gyermek tankötelezettségi felmentést kap. Csupán azt engedélyezték számára, hogy ne „a mindennapos iskolában” tanuljon, hanem a dolgozók általános iskolájában. Jogszerű, de mégis kényszerű engedély ez, amelynek megadásával rendszerint az elkallódáshoz vezető út kapuját nyitják meg. Ez a jelenség. — ha a különböző intézkedésekkel nem gátolnák — a megyében különösen veszélyes lehetett volna. Az iskolázottság fejlődése ugyan az országosnál 33 százalékkal gyorsabb volt. mégis, a megye iskolázottsági szintje messzi elmaradt az országos átlagtól. Pedig az általános iskolai végzettséggel rendelkezők száma az 1949. évinek közel négy és tél szeresére, (országosan 3.23 szőrösére), a középiskolai végzettséggel rendelkezők száma több mint ötszörösére (országosan 3.87 szeresére), az egyetemi-főiskolai oklevéllel rendelkezők száma ötszörösére (országosan 3,70 szeresére) nőtt. Azok száma, akik nem jártak iskolába az országos átlagtól számottevőbb mértékben csökkent. Mégis, az iskolázottság eddigi ütemét jelentősen tovább kell növelnünk, hogy 1990-re felzárkózhassunk az országos átlaghoz. Nagyon mélyről indultunk . . . Tönkretett gyermekkor A megyében a fizikai dolgozók aránya magasabb az országos átlagnál; országosan 5 százalékos a cigánytanulók arányszáma, nálunk 8 százalékos; az általános iskolai tantermi ellátottság színvonala alatta van az országos átlagnak; a képesítés nélküli nevelők száma igen nagy: a felnőttoktatás nem fejlődött optimális mértékben. A félrecsúszott — legalábbis átmenetileg — életek tovább bonyolítják a kérdést. R. István 35 éves gyárimunkás, 2 gyermekes apa. így vallott nehéz éveiről: — Szegény megboldogult édesapám mindig részeg volt. amikor egy kis pénzhez jutott. Olyankor vert bennünket. Rettegtem hazamenni, s az évek múlásával, kialakult bennem: el innen, mihelyt csak lehet. Kimaradtam az iskolából, elmentem — hogy is mondjam — trógernek. Mert az voltam. Talán a katonaság mentett meg. hogy nem züllöttem el. Most jutottam el eddig, hogy ha már nem jön semmi közbe, elvégzem a nyolcadik osztályt is. De milyen nehéz volt ám, pokolian nehéz. Vinni a gyerekeket bölcsődébe, az óvodába, rohanni a munkába. Délután vissza, fusizni egy egv kicsit, mert kevés a pénz. aztán tanulni, iskolába menni, este otthon a gyerekek leckéjével bíbelődni, az asz- szonynak segíteni, aztán tanulni. sokszor hajnalig, de ötkor csörög a vekker. Már- már feladtam. Egyszerűen nem fogott néha fejem, olyan fáradt voltam. Pedig Nagykörűben megmondhatják a régi tanáraim, hogy jó tanuló lettem volna én. ha a körülményeim hagyták volna. Fehér Sándorékat mezőtúri lakásukon kerestük meg. — Miért kérték a nagy fiuk felmentését? — Mert megbénult a kezem, leszázalékoltak, kell a pénz a megélhetéshez. De majd tanul az... a dolgozóknál. — De nem tanul! — Hát... az idén lazít egy kicsit majd bepótolja. A szomszédok megkérdezték: na. tudott beszélni az öreg Fehérrel? Tudott? Akkor biztos nincs pénz. egy fillér se, ha nem tütüs . . . Tanár néni, segítsen! Tizenhatéves asszonyka kopogtatott az r-i általános iskola igazgatósága ajtaján. Tanulni szeretnék a „dolgozóknál”. De csak három osztályom van, mondta. Sajnos, a dolgozók iskolája csak az ötödik osztálytól van. felelték a tanárok. A gyermekasz- szony nekikeseredett: akkor mi lesz ő vele, hogy kap munkát. így. félbután, hogy él meg. Végül is a tanárok vállalták, hogy társadalmi munkában felkészítik a negyedik osztály anyagából és a szomszéd község iskolájában vizsgázik majd, mint magántanuló és ha ez sikerül. jöhet vissza az ötödikbe, a dolgozókhoz. Nem egészen szabályos, de hát .. . Az asszonykát nevelőszülők „nevelték”. Bukásrekord örvendetes, hogy az elmúlt évben javult a megyében az osztályíokban való előrehaladás mértéke, viszont nőtt a nyolc év alatti tanévvesztés és lemorzsolódás aránya, 21.5 százalékról 22.3 százalékra. Emelkedett az egy év alatti tanévvesztés mértéke is. 3,3 százalékrój 3.6 százalékra. Ezenbelül nőtt a kimaradók és az osztályismétlésre bukottak száma. A kimaradók aránya a járásokban és a városkörnyéki községekben kétszerese a városi aránynak. A városokban a legnagyobb arányú kimaradás. Jászberényben volt. 1.0 százalékos. Az osztályismétlésekre bukottak aránya jóval magasabb falun — 2.5 százalék — mint. a városokban, ahol ez 1.8 százalékos. Legmagasabb az osztályismétlésekre bukottak száma Kétpón. ahol a tanulók közel 7 százaléka megbukott. (Az összefüggés kézenfekvő: ebben az iskolában sok képesítésnélküli nevelő tanít.) A tankötelezettség teljesítésének fontos követelménye a tanulók rendszeres iskolába járásának biztosítása. A sok hiányzás osztályozhatatlan- sághoz vezet, ianköteles korban évismétléshez. Ez viszont. akár csak az osztályismétlésre bukás, túlkorosságot eredményez. Hol tanuljon a gyerek? Hová járjon a gyermek, mármint iskolába. A kérdés már akkor felvetődik, amikor a gyermeknek még semmiféle iskolába nem kell járnia. Nyilvánvaló. gondolhatjuk, hogy a kisgyermeknek az. általános iskola első osztályában kell kezdenie a tanulmányait. Legalábbis minden szülő így gondolja. S amikor esetleg évek múlva belátják, hogy tulajdonképpen rosszul tették hogy emellett kardoskodtak, rendszerint már késő. A gyermek elbukdácsolt az ötödik, hatodik osztályig és túlkorossá vált. Így kapcsolódik az iskolaérettség és a túlkorosság kérdése. Komplex iskolaérettségi vizsgálatnak kell eldönteni, hogy hol is kezdjen a kisgyerek? Általános iskolában, kisegítő iskolában. avagy korrekciós osztályban. Nagy felelősség hárul azokra, akik ebben döntenek, mert ha az iskolaéretien gyermeket — esetleg a szülői nyomásnak engedve — „normál” általános iskolába irányítják, helytelenül determinálhatják a gyermek tanulmányi esélyeit; ha korrekciós osztályt javasolnak és ha ilyen nincs a szülő lakóhelyén, fel kell menteni az évre a gyermeket az iskolába- járás alól, — máris egy év hátrány: ha pedig kisegítő iskolába küldik a gyermeket, akkor. .. (Folytatjuk) Tiszai Lajos Csillagászatról népszerűén Részlet a kiállításból. Az előtérben a Tiszamenti Vegyiművek csillagász szakkörének távcsője látható Kis csoport gyülekezik az előcsarnokban. Mi az. nem lehet bemenni? Néhány perc. kinyílik az ajtó, tíz-tizen- öten ki. ugyanannyian be. A teremben sötétség, csak egv vékony fénycsík — mint később megtudjuk fénykorlát — mutatja meddig, s merre lehet menni. Diaképek jelennek meg egy ernyőn, s megszólal egy hang. ..Kövek ... a Holdról, a Vénuszról, a Marsról..." Hirtelen eltűnik a kép s kicsivel odébb fénycsóva világít meg egy szobrot. A mezőtúri művelődési központ egyik termében vagyunk. s a Hogyan ismerjük meg a csillagos eget című kiállításban gyönyörködünk A technika, a diavetítők a a magnetofonok, a filmvetítők. a makettek szinte kézen fogva vezetik be a látogatót a csillagászat rejtelmeibe. ..Ez is kő. . . 1600 tonna. Időszámításunk előtt 1900— 1600 között építették, rég letűnt kultúrák népei. Neve: Stonehenge..." — szól a hang s egyre másra új fogalmak új tárgyak kerülnek az ismerkedő szeme elé. A gnomon a quadráns vagy a Jákob botja, és az Uaxactun makettje mind azt szemlélteti, hogy megismerhető a csillagos ég távcső nélkül, szabad szemmel is. Ezekkel az egyszerű szinte primitívnek tűnő eszközökkel hatalmas felfedezésekre jutottak az ókor. a középkor tudósai. Egy világító tábla azt példázza, sok-sok kis villanyégő segítségével, hogyan jöttek rá az. emberek arra. a csillagrendszer középpontjában nem a Föld helyezkedik el. Lassan lépeget a Mars a pauszból, üvegből készült égbolton, s szépen kirajzolódik pályáján egy hurok. Hogyan lehet ez? Erre négyszázötven évvel ezelőtt Kopernikusz adta meg a, választ. Ö ismerte fel. hogy ez csak a Földről nézve létezik. A Nap a középpont, a Mars pedig ellipszis pályán mozog . . . Újabb ernyő, ahogy a fényforrások mentén haladunk, s hátulról sztereóban a. hang: ,. 1608-ig kellett várni, míg megalkották az első látcsövet . . ." S következik egy dia. Galilei távcsövét láthatjuk, majd térképek s a diaképek után grafikonok, vázlatok, a téma mindegyikénél az égbolt. Végül beindul egy vetítőgép, s mozgófilmen láthatjuk hogyan készült a távcső lencséje. hogyan és mit mérnek a csillagászok? Kivilágosodik a terem, a kijárat mellett könyvek állnak egy polcon. Vásárolni is lehet. Mindez amit fölsoroltunk egy sötét paraván előtt játszódik. Hogy mi van e mögött? Röviden úgy lehetne summázni: 1600 méter vezeték, 2600 csatlakozó s a legfontosabb egy elektromos agy. Kevesen tudják — pedig rengeteg az érdeklődő —. hogy a 40 perc alatt, amíg a figyelem lankadatlan, egy multimidiás programot láttak. Nagy Lajos a szolnoki Ságvári Endre művelődési központ munkatársa a kiállítás szervezője s egyik rendezője elmondta különleges kísérlet ez a rendezvény. Magnószalagra hangot s különböző kódokat rögzítettek, ez adja az impulzusokat az elektromos központ nyomtatott áramkörű agyte- kervényeinek. Az ..agy" pedig irányítja a diavetítőket, a reflektorokat, a filmvetítőt s szabályozza mindig ott szólaljon meg a hang —. legalább 10 hangszórói szereltek fel — ahol megjelenik a látvány. A kiállítás egyedülállóságát. különlegességét nem szükséges bizonyítani. Viszont föltétien szólni kell az alkotókról. akik éjjeleket nappalokat töltöttek a berendezések mellett csakhogy minden stimmeljen. A rendezvényt még ezen a héten láthatják a mezőtúriak, ezután Tiszafüreden ismerkedhetnek majd a csillagokkal az. érdeklődk. Később utaznak majd a készülékek, a paravánok szerte a megyében. s reméljük Szolnok megve határain kívül is. H .1. Segítség a közművelődési alapbél Gyermekbalesetek Jobb félni mint - elkésve - megijedni A közművelődési alapból 140,5 millió forinttal támogatják a közművelődési beruházásokat ebben a tervidőszakban — döntött legutóbbi ülésén az Országos Közművelődési Tanács elnöksége. Főleg a komplex művelődési központok létesítését segítik elő. Mezőhegyes (Békés). Földes (Hajdú- Bihar), Besenyőtelek (Heves) pénzalapjait például hat-hét millióval egészítik ki. hogy a községbeliek létrehozhassák az általános iskola — művelődési otthon — könyvtár együttest. A Bács- Kiskun megyei keceljek 1980. végéig az pktatási-mű- velődési-sportközpont egy részét: az iskolát és a könyvtárat szeretnék felépíteni. Terveik megvalósításához az alapból előirányzott négymillió forint járul hozzá. A komlói művelődési központ egy része már elkészült, a további beruházást ötmillióval segítik elő. Tízmilliót folyósítanak a sárospatakiaknak, akik a nagy múltú városhoz méltó művelődési központot terveznek. Gödöllő, a fejlődő egyetemi központ művelődésének tárgyi feltételeit teremti meg a Pest megve Tanács. Az állami ifjúsági bizottság 14 millió, a MÉM tízmillió forinttal támogatja ezt a beruházást: a közművelődési alapból 12 millióval segítik. A Szolnok megvei művelődési központ számos üzem. vállalat jóvoltából. széles körű társadalmi összefogással valósul meg. előreláthatólag 1977. november 7-ig. Az a nyolc millió forint, amelyet a közművelődési alapból nyújtanak a mielőbbi befejezést segíti. a tonár úr módszerét. Testnevelést tanít az egyik nagyobb vidéki iskolában s az első szeptemberi tornaórán azzal a mondattal vezeti be a gyerekeket a tornaterembe: ..Ez veszélyes üzem". Nem riaszt a tanár — csupán figyelmeztet. A balesetekről is szól ilyenkor a tanár. Az óvatosság. a körültekintés a pedagógia elve: az, hogy értelmes óvatossággal, biztonságra törekedve akadályozzon meg egy fájdalmas ficamot, hetekre komoly bajt okozó törést: hogy általános legyen az elővigyázatosság, és ő felelősséggel végezhesse a gyerekek körében a munkáját. Az Állami Biztosító és a Pedagógusok Szakszervezetének jóné- hány szakembere a megmondhatója. mennyire nem felesleges akadékoskodás az ilyen óvatosság: „jobb félni, mint — elkésve — megijedni !” Sok ugyanis a gyermek- baleset. tanévkezdéskor, és sajnos később is. Gyermekek százait kell törésekkel és ficamokkal. zúzódásokikal kezelni. egy-egy meggondolatlan játék, vagy — ez is előfordul — a kellő pedagógiai figyelem hiánya miatt. A gyerek mozgásigénye rendkívül nagy. Veszélyérzete, óvatossága viszont — életkori sajáitossá'g ez — még nem elegendő. Vigyázni kell rá, figyelmeztetni és fékezni. Más gond, de itt kell róla szótanunk: a gyermekek köz, lekedési baleseteinek sokasodása. Nem lehet erről eleget szólni — és nem lehet elégszer utalni a felnőttek felelősségére. Kezdjük mindjárt a kerékpárral. Betakarítás idején sarat hord a betonra a traktor, a dömper. a vágtató személygépkocsik, megrakott teherautók járnak mindenütt. Az ingadozó gyermekjár mű veken sokszo,. hiányos a világítás, bizonytalan a pedálozás, netán még utast is visz a kisdiák. Szülők gondja, autósok felelős-; sége: lehetőleg veszélytelenebb útviszonyokra vezetni a gyereket, illetve fokozott körültekintéssel autózni. motorozni. S mivel a tanév átível a télbe, talán nem korai a szánkózás, a korcsolyázás néhány — számtalan gyermek- belesetet okozó — veszedelmére is felhívni a figyelmet. Minden jó törekvés arra buzdít: teremtsünk az iskolák udvarán korcsolváz-ási lehetőséget! Roppant egy- szerű módszerek kínálkoznak erre. Ne vándoroljanak majd a diákok csapatostűi a tavakhoz. halastavakhoz, félig befagyott bányagödrökhöz. és más gyermek - tragédia. nem elkerülhetetlen sorscsapás. Mindegviket el lehet kerülni — ha a mainál sokkal nagyobb a szülői, -a pedagógusi és általános társadalmi felelősségérzet. Közösek a'tennivalóink. A legdrágább kincsrő' — gyermekeink életéről, testi épségéről kell gondoskodnunk. K. S. Tisztelem közlekedési Nagyszerű kiállítás Mezőtúron
