Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-21 / 249. szám
1976. október 21. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 5 ABLAK AZ IRODALOMRA Tegnap és tegnapelőtt megyénkben járt Tüskés Tibor író, kritikus. A Pécsett élő alkotó — számos tanulmány és szociográfia szerzője, több antológia szerkesztője — rendhagyó irodalmi órákat tartott néhány középiskolánkban. Tüskés Tibor több munkájában az esztétikai nevelés, ezen belül is az irodalomtanítás kérdéseivel foglalkozik, Beszélgetésünk témájául ez utóbbit választottuk. — Húszéves pedagógiai munkássága során milyen tapasztalatokat szerzett irodalomtanításunkról ? — Az utóbbi időben az irodalom egyre kisebb helyet kap az oktatásban, egyre nagyobb területet ad fel a többi tantárgy javára. A magyart tanító nevelők többsége természetesen fájlalja az óraszám csökkenését, hiszen e tantárgy meghatározó szerepet játszik az esztétikai nevelésben, s elsősorban az irodalom órákon történik a gyerekek olvasóvá nevelése is. Én az irodalom- tanítás legfőbb feladatának jelölném meg, hogy a pedagógus ne évszámokat, zárt tudást követeljen a gyerekektől, hanem készséget alakítson ki bennük részint az elolvasandó könyvek kiválasztására. részint önálló véleménymondásra egy-egv kötetről. A pedagógus ne azért érezzen felelősséget, hogy a tanítványai tudják kívülről, ki mikor született, hisz sokkal inkább azért felel, hogy mit olvas a volt diákja húsz-harminc év múlva, s egyáltalán vesz-e könyvet a kezébe. Az oktatás hatékonyságát nem szabad, hogy befolyásolja az óraszám csökkenése, annyi idővel kell gazdálkodni, amennyi megadatik. ez alatt kell elérni, hogy az irodalom ne csak a bizonyítványban szerepeljen az első helyen. — Mi a véleménye az általános és középiskolai tankönyvekről? — A legnagyobb hiba. hogy egyoldalú az anyag válogatása, csak a remekműveket olvastatják el a gyerekekkel. Én tanárságom idején kísérleteztem a diákjaimmal: több könyvet elolvastak Berkesitől. Szilvásból is, aztán az órákon vitatkoztunk ezekről a kötetekről. A gyerekek maguk jöttek rá, hogy mennyivel több érték van Móricz vagy Mikszáth alkotásaiban. Azt hiszem sikerült elérnem ezzel, hogy tanítványaim megtanultak válogatni. — Az általános és a középiskolákban is alig szerepel a tananyagban a világ- irodalom. — A pedagóguson múlik, hogy mennyit ismertet meg a világirodalomból. Lehetőség van rá, akár az órákon, akár az órán kívüli foglalkozásokon. A pedagógus „nyisson ablakot más népek irodalmára”, hívja fel a figyelmet külföldi írókra, költőkre,, s ha ezt hozzáértéssel, szenvedéllyel csinálja, akkor biztos, hogy tanítványai ki is néznél^ ezen az ablakon. Ugyanez a véleményem a kortárs magyar irodalom tanításáról is. — Készül az új tanterv, tíz éven belül már annak alapján tanítanak az iskolákban. ön hogyan állítaná össze a tananyagot? — Ha nekem kellene megoldani . ezt a feladatot, az, irodalomtörténeti részt a minimálisra csökkenteném. a tankönyv a lehető legrövidebb lenne, s a szöveg- gyűjteményekre helyezném a fő hangsúlyt. Igaz, korábban is a műközpontúságot emlegették a szakemberek az irodalom oktatásunkban, de úgy érzem, hogy az még mindig nem valósult meg. Az új tanterv majd bizonyára sokat tesz ezért. — Húsz évig tanított, néhány évig a Jelenkort szerkesztette, különböző témájú, műfajú, könyveket ír. Mit tart elsőrendű feladatának? — Kísérletező ember vagyok. Sok mindennel foglalkozom, de talán a szociográfia vonz a legjobban. Nemrég jelent meg a Pécsről írt „Nagyváros születik” című könyvem, s a közeljövőben írok két szociográfiát Somogy és Zala megyéről az Ezerszínű Magyarország sorozatban. — A tanításnak végleg hátatf ordít? — Erre képtelen lennék. Továbbra is járom az országot. rendhagyó irodalmi órákat tartok, mert hiányoznak az életemből a fiatalok. Tudni, ismerni akarom a gondolatvilágukat, örömeiket. gondjaikat. A pedagógus pályán csak a katedra egyik oldalán múlik az idő. a padokban ülő gyerekek mindig ugyanannyi idősek. Ahhoz, hogy szólni tudjak hozzájuk, állandó kapcsolatban kell lennünk. T. G. Fotó: T. K. L. NEM FOLYIK \/l7 ’C A Di ~)KBOL Hogy megmaradjon a ferdetorony Megért 803 évet, de korát jól viseli. Igaz, látszanak rajta az öregség jelei, és gyógyítására az egész világról összesereglettek a tudósok és a szakértők. Azt mondják, bírja még, kutya baja se lesz, ha megfelelő gyógykezelést kap, igaz költséges és hosszadalmas gyógykezelést. Talán van, aki megsejtette, hogy a pisai ferdetoronyról van szó, a híres műemlékről, mélynek alapkövét 1173 augusztus 9-én helyezték el. Egyenesre tervezték, s nem lehetett élőre látni, hogy ami akkor hibának tűnt, később erénnyé válik. A torony folyamatosan dőlt az évszázadok során, mündig néhány millimétert, s félő. hogy rövid időn belül öisszeomlik. A tudósok segélykiáltásai nyomán 11 évvel ezelőtt megalakult egy bizottság, amelynek az lett volna a feladata, hogy tanulmányozza és mérlegelje a torony megmentésének lehetséges megoldását. De 11 évvel később ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk. Azaz nem történt semmi, és a volt köz- munkaügyi miniszter, Buca- lossi, valamint a Legfelsőbb Közmunkatanács elnöke, Giovanni Travaglin.i megbeszélése is úgy zajlott le, hogy a közvéleményt nem tájékoztatták semmiféle elért eredményekről. Bár amerikaiak, svédek, japánok, angolok és olaszok nyújtottak be tervezeteket a torony megmentésére, a bizottság mind félretette, mert nem feleltek meg a közmunkákban megszokott követelményeknek, és elégtelennek minősültek a torony helyzetének végleges rendezésére. A bizottság akkor úgy döntött, hogy a saját költségére szerkesztat egy tervezetet, amely aprólékosan megfelel majd a közreműködő cégek legfontosabb elképzeléseinek. Ebben a szakaszban a bizottság két elképzelés mellett kötelezte el magát, amelyeket esetleg össze is lehet kapcsolni. A torony körül épített ■ földalatti betontá- masztékdkról volt szó, másrészt a talaj kémiai összetételének Olyan mértékű megváltoztatásáról, amely a felszín alatti rétegek vízháztartásét átalakítaná. Egyelőre ennyit közöltek az ügyről. Pedig itt az ideje feltárni a teljes igazságot és kimondani, hogy olyan problémákkal állunk szemben, amit technológiánk jelenlegi szintjén nem tudunk megoldani. Sőt ezen túlmenően azt is meg kell mondani, hogy pillanatnyilag csak a város kisegítő vízvezetékére van bízva a feladat, hogy megóvja a torony stabilitását. V a 1 óban. megállapított ák. hogy a süllyedés fő oka a vízzáró talajrétegek állandó kiszáradása, aminek megakadályozására lezárták a város összes artézi kútját, tíz kilométeres körben pedig csökkentették a, kutak teljesítményét. Ez természetesen súlyos kellemetlenségeket okozott a pisaiaknak, akik nem jutottak elegendő vízhez, és arra kónyszerítette a város vezetőit, hogy elkészítsék egy kisegítő vízvezeték tervét. Ez a vezeték távolabbról ellátná a várost a szükséges vízzel. A híres műemlék azonban határozottabb beavatkozást is igényelne. Reméljük, hogy megszületik a döntés, mielőtt a torony összedőlne . A Giorniból fordította B. A. Három bronzkori kultúra Aki a világ bármely egyetemén régészetet tanul, az Tószeg nevét ismeri. Az itteni ásatások a középeurópai bronzkor korszakainak felosztásához jelentettek nagyszerű lehetőséget. Hazánkban másutt is tártak fei a régészek értékes bronzkori leleteket, amelyeket első feltárási helyükről nagyiévi, hatvani és füzesabonyi kultúrának nevezték el. Régészeti megfogalmazásban a kultúra egy nép vagy népcsoport tárgyi emlékanyagát jelenti. írott források hiányában a régészek az így feltárt emlékanyag összefüggéseiből következtetnék az egykor itt élt népcsoport életmódjára. települési és társadalmi szokásaira. A' tószegi Laposhalom régészeti jelentőségét az adja, hogy a fenti három bronzkori kultúra egymás fölött, egy helyen található, és így megállapíthatták a kutatók, hogy a három kultúra közül a nagyrévi a legrégibb és a füzesabonyi a legfiatalabb. Gordon Childe, a jeles angol marxista történész nyomán így került be a magyarországi bronzkor korszakokra osztása a világ régészeti szakirodaimába. Ezekben a napokban egy évszázada, hogy a Budapesten rendezett VIII. embertani és ősrégészeti világ- kongresszus tudós szakembereinek egy kiváló csoportja felkereste a tószegi Lapos- halmon. más néven a „Kucorgón” folyó ásatásokat. Ku- 'binvi Ágoston és Cseitmeiki Tószeg híre messzire eljutott Jelenik Elek kíséretében Mostroí és Virchow berlini professzor, valamint Pigori- ni, a Római Régészeti Múzeum igazgatója vizsgálta meg a lelőhelyet. A látogatások eredményeképpen értékes tanulmányok jelentek meg számos európai tudományos folyóiratban, s tették ismertté Tószeg-Laposhalom nevét. Tószegen 1876-ban elsőként Márton Ferenc abonyi birtokos — aki Abonyi Lajos néven íróként ismert — kezdett ásatásokat azzal a célzattal is, hogy a leleteket a kongresszus szakembereinek bemutassák. A lelőhelyről egyébként már 1854-ben Pa- lug'yay: a Jászkun kerületek s Külső-Szolnak vármegye leírása című könyvében ezeket írta: „A helység alatti Laposhalom nevű domb hajdan kézzel hányatott, s omlásaiból temérdek barom csontok szakadoznak, különösen egy helyen a szakadásból korom fekete réteg látható, mely fejtegetve el- ,korhadt búzának látszik”. Száz év óta a magyar régészet jeles tudósain kívül svéd. holland és angol sízak- emberek is — köztük Gordon Childe 1928-ban — végeztek ásatásokat. Erről részletes áttekintést nyújt a szolnoki múzeumban készült kiállítás. A tószegi Laposhalomnak Szolnok vonatkozásában múzeumtörténeti szerep is jutott. Háld Viktor, akinek régészeti gyűjteménye a szolnoki múzeum megalapozását is jelentette, 1905-ben írta a Régészeti Naplójában: „Szalay János taikrékpénzrtá- ri igazgatótól értesültem, hogy a közoktatási kormány az én ajánlatomra a „Lapos- halmot” az abonyi közbirtokosságtól megvette. Azonnal felkerestem Lippich Gusztáv főispánt, de ő azzal a szomorú részlettel lepett meg. hogy nem nekünk: Jász- Nagykun Szolnak vármegye alapítani szándékozott múzeumának vette meg, hanem a Nemzeti Múzeumnak. Közismert, hogy a szolnoki múzeum megalakulására csak évtizedek múltán került sor. Mentségként talán csak az említhető, hogy a Művésztelep létesítése jelentős anyagi áldozattal járt. * * * A Vili. nemzetközi embertani és ősrégészeti kongresz- szus valamint a tószegi régészeti kutatás száz éves jubileuma alkalmából ma délelőtt kiállítás nyílik Szolnokon a Damjanich János Múzeumban, délután pedig ugyanott régészeti konferenciára kerül sor. Kaposvári Gyula Műemlékvédelem Bács-Kiskun megyében „Édes anyanyelvűnk” Országos magyar nyelvi verseny Sátoraljaújhely város Tanácsa több más intézménynyel közösen az idén október 22—24. között rendezi meg a középfokú oktatási intézetek tanulóinak országos magyar nyelvi versenyét. Az „Édes anyanyelvűnk” címmel meghirdetett verseny célja az anyanyelv ápolása, az iránta való érdeklődés és szeretet kibontakoztatása, illetve felkeltése. a helyes magyar kiejtés elsajátítása és elterjesztése. Az idén negyedik alkalommal meghirdetett országos versenyen az elődöntők alapján tizenkilenc megye, valamint az öt megyei jogú város két-két, továbbá Budapest tizenkét versenyzője vesz részt, a házigazda Sátoraljaújhelyt pedig egy versenyző képviseli. így az országos versenyen 61 közép- iskolás indul. A résztvevők először írásbeli feladatokat oldanak meg. és a legjobb húsz versenyző jut tovább nyilvános szóbeli versenyre, ahol városuk fejlődéséről, iskolájuk névadójáról, vagy más. szabadon választott tárnáról kell rövid beszédet tartani. A műemlékekben szegény Bács-Kiskun megye nagy gondot fordít az értékes régi épületek felkutatására, helyreállítására. Az épület-matuzsálemek sorra visszanyerik eredeti szépségüket, s a legtöbb ily.en létesítmény — a megyei tanács által elfogadott programnak megfelelően — közművelődési funkciót kap. Kecskeméten a volt zsinagógából ilymódon lett Tudomány és Technika Háza. az egykori Ferences-rend- házból Kodály Intézet, az egyik népi műemlékházból naív Képzőművészeti Múzeum. A bajai görögkeleti kistemplom néhány éve hangversenyterem, sok színvonalas komolyzenei esemény színhelye. Móra Ferenc ugyancsak népi építészeti értékű kiskunfélegyházi szülőházában az író emlékmúzeuma kapott helyet. A jövőben még következetesebben valósítják meg a településfejlesztéssel és rendezéssel egybehangolt műemlékvédelmet. Feltárják és hasznosítják a népi műemlékeket is. Egyebek között Kiskőrösön rövidesen szlovák tájházat, Baján pedig a későbbi években bunyevác nemzetiségi tájházat nyitnak. Nyolcnyelvű mezőgazdasági szótár A fordítók és a mezőgazdasági szakemberek munkájának megkönnyítésére nyolcnyelvű szótárat készített Tihanyi László isaszegí mezőgazdasági technikus, aki húsz éve foglalkozik szakmai fordítással. A még kéziratban levő szótár a növényneveket ismerteti latin, magyar, orosz, angol, német, francia, cseh és szlovák nyelven. Műve —, amelyben feldolgozta a szántóföldi kultúrnövények, a zöldségfélék, a gyümölcsfák, az erdei fák, a dísznövények, a déligyümölcsök és a rételí-legelők növényeinek neveit — jelenleg mintegy 10—12 ezer címszót tartalmaz nyelvenként. Tihanyi László most megkezdte a spanyol, román, olasz és lengyel nyelvű növénynevek gyűjtését, is. Beszélgetés Tüskés Tiborral
