Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-19 / 247. szám

1976. október 19 • SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ikutícunhú*.teán Egy esős vasárnap délelőtt E slágereim csupán arra uital, ezúttal a Kossuth adó vasárnap délelőtti adásait hallgattam. Csaknem háromnegyed órán át Horgas Béla költő- műsorvezető, fiatal „írástu­dók” és irodalmi műveik szóltak a hangszóróból. Szé­kek a Duna felett, ez a fia­tal írók, költők műsorának címe. A székek, amelyekről szó van, végsősoron jelképe­sek, meg valóságosak is, jel­zik a helyét (székét) kereső fiatal nemzedék gondjait éppúgy, mint a mindennapok nyűgeit, térteremtő próbálko­zásait. Amelyekből végülis művek születnek. Mérges vagyok. A fiatal költő — én úgy érzem, kis­sé fellengzősen — így hatá­rozza meg hollétét: Univer­zum1, Tejútrendszer, Nap­rendszer, Föld, Budapest. Minek ez a szenvelgés — gondolom, míg hallgatom — ám a költő „megvédi ma­gát”: A szósor nem csupán szójáték, több annál, meg­szabja az írástudó ember feladatait is. Egy fantaszti­kus utazásról beszél, amely­nek célja nem egy másik galaxis, hanem a legközvet­lenebb környezet. Mert, mondja, épp ideje, hogy ne csak a Holdra, (Marsra, Vé­nuszra) küldjük el' embere­inket, gépeinket, megismerni a világ titkait — küldjük a jelenbe, a közvetlen környe­zetbe: felfedezni való titkok itt is vannak. Visszavonulok: igaza van a költőnek, álláspontja szim­patikus, szivem szerint az. S immár áldom a műsor szerkesztőjét, hogy e gondo­latsort megismertette velem, a hallgatóval. Ezzel ugyan csak azt bizonyította nekem, nem minden fellengzősnek, költőcskésdisnek tűnő szóvi- rágösszlet nagyképű. Csak a tartalmatlan, a gondolattá­rán az. ' Az önmagáért való, amely­ből sajnos szintén mutatott példát ez a műsor — és nem a bírálat, nem a „jaj”, ilyet ne!” igényével. S ezért is a műsort összeállító-szerkesz­tő a felelős: brilliáns gondo­latok között itt-ott színes ka­vicsok. Költőtől, írótól, bármily fiatal is, nem azt várom, hogy szótekeréssel, mindent máshogy mondással bizonyít­sa elhivatottságát, hanem azt: művész lévén, az átlag­nál érzékenyebb alkattal bír­ván, felfigyelve még tisztá­zatlan gondokra, érzésekbe, azokat tovább gondolva, iga­zolja, van mit keresnie a toliforgatók között. Tengerecki haza száll Még mindig versek, ked­vesek, ötletesek, jóízlést ala­kítók — gyerekeknek. Tarokó Sirató Károly versei bár az apróságok kedvéért szület­tek, a felnőttnek is élményt jelentenek. Még inkább a rádió sikeres öszseállítása, s a három színész, akiket ér­demes név szerint is megem­líteni (Jani Ildikó, Márkus László és Márton András), mert a bugyuta gyerekmon­dókát pótló versikéket jó­kedvvel, s nem utolsó sor­ban mértéktartó jóízléssel tolmácsolták. * * * A két irodalmi összeállí­tást már csak azért sem le­het igazán egymással össze­vetni, mert az egyik .gyerek­verseket, a másik fiatal köl­tőket, írókat óhajtott bemu­tatni. De a szerkesztésben valahol a dolgok egy végső, ám nem lényegtelen pontján mégis van egy alapvető kü­lönbség: ízlésbéli. — trömböczky — 65. születésnapját ünnepelte a karcagi Déryné Művelődési Központ munkáskórusa. A jubi­leum alkalmából a hét végén díszhangversenyt rendeztek. A gálaest műsorában az „ünne­peiteken" kívül fellépett a szolnoki járműjavitó énekkara és a karcagi 620. Ragó Antal Szakmunkásképző Intézet ifjúmunkás kórusa. Képünkön a jubiláló kórus Mi tekinthető idegenvezetésnek? Igazolvány főiskolai tanfolyam után A Belkereskedelmi Minisz­ter rendeletet adott ki, amely szabályozza az idegenvezetés rendjét. A korábbinál alaposabb. részletesebb, rendelkezés pon­tosain meghatározza, hogy mi tekinthető ide­genvezetésnek, milyen szervek foglalkoznak ve- !e, szabályozza az idegenvezetők működését és képzésüket, a felvételtől a vizsgáig. A rendelet szerint az ide­genvezetés — az ország ide­genforgalmi értékelnék meg­ismertetése, illetve magvar turistacsoportok külföldi ve­zetése céljából — díjazás el­lenében nyújtott szolgáltatás; a tanácsi idegenforgalmi hi­vatalok, valamint olyan vál­lalatok, szövetkezetek foglal­kozhatnak vele. amelyek alapszabályai ban szerepel az utaztatásszervezéssel kapcso­latos tevékenység. A szabá­lyozás egész sor, korábban annak 'tartott tevékenységet kizár az idegenvezetés köré­ből. Így például nem számít idegenvezetésnek vállalati dolgozókból álló kiránduló- csoportok, a TIT által önál­lóan szervezett kirándulócso­portok. szakmabeliek alka­lomszerű vezetése. Nem ide­genvezetés az sem, ha .példá­ul múzeumban, könyvtárban, kiállításon, természetvédelmi területen az ott dolgozók ve­zetnek csoportokat. Idegenvezető csak tarnfo- lyarnpt végzett, sikeres vizs­gát tett és a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola ál­tal kiállított igazolvánnyal rendelkező és nvilvántartásba vett személy lehet. Idegenve­zetői tanfolyamokat elsősor­ban a főiskola rendez, hozzá­járulásával azonban az ide­genforgalmi hivatalok is megszervezhetik a képzést. A nálunk (kiképzett személyek azonban csak a megye terü­letén működhetnek idegen­vezetőként. Országos és kül­földi idegenvezetésre — ez utóbbi legalább egyéves gya­korlat után — a főiskolai tanfolyam sikeres elvégzése és természetesen az idegenve­zetői igazolvány jogosít fel. Az idegenvezetői igazolvány két évre szól, érvényessége további két évre csak to­vábbképzés után hosszabbít­ható meg. A rendelkezés intézkedik arról is, hogy az idegen- vezetők tevékenységét rendszeresen ellenőrizni kell. A rendelet előírja, hogy az arra alkalirr^atlannak talált idegenvezető foglalkozását meg kell szüntetni. Az ide­genvezetői igazolvány visz- szavonása a belkereskedelmi miniszter hatáskörébe tar­tozik. Régészeti szenzáció Régészeti szenzációval: a Duna-menti Adony község­ben tavaly feltárt dolichenus szentély megmaradt felsze­relési tárgyaival, istenszob­raival, kőmaradványaival is­merkedhettek meg vasárnap Székesfehérvárott a Fekete Sas patikamúzeum látogatói. Az István király múzeum ré­gészei ugyanis ott állították ki azokat, a 2—3. századból származó, a Jupiter doliche­nus kultusszal összefüggő le­leteket, amelyek túlélték a szentély elpusztítását. A kiállítás, illetve a lele­tek azért igen jelentősek, mert a római birodalom haj­dani területén alig tucatnyi helyen sikerült csak meg­menteni a Jupiter doliche­nus vallás szentélyeit, a do- licheumokat. Egry-kör Badacsonyban, — ahol két éve nyitották meg az Egry József múzeumot, — a mű­vész tisztelőiből kör alakult. A lelkes csoport — amelynek taglétszáma már eléri a 250- et — azon fáradozik, hogy összegyűjtse azokat a doku­mentumokat, magánkézben levő műveket és tárgyi em­lékeket, amelyek a Balaton nagy festőjének életéhez és munkásságához fűződnek. A gyűjtőmunka eredmé­nyeként egyre több régi bú­tordarab és használati tárgy került eredeti helyére, az Egry-házba. Kamerával a világ körül Roman Karmen könyvéről Kevés embernek adatott meg, hogy az elmúlt félév­század történelmi eseményei­nek szem- és fültanúja le­gyen. Nem mindenki előtt nyíltak meg a politikusok, hadvezérek dolgozó szobái­nak ajtajai, nem akárki ta­lálkozhatott századunk nagy ) íróival, legendás személyisé­gekkel. Roman Karment, akinek a Kamerával a világ körül című memoár kötetét ezúttal is olvasásra ajánljuk, mél­tán nevezik „nagy idők ta­nújának”. Szakmai körökben a szov­jet dokumentumfilmesek „atyamesterének” is titulál­ják, de híre, neve jól ismert a Szovjetunió határain túl is. Világjáró riporter a foga­lom legjobb értelmében. Egy­szerű, csaknem primitív fo­tó-masinával kezdte műkö­dését, de már akkor is tör­ténelmi pillanatokat örökített meg: Lenin temetését, Di­mitrov Moszkvába érkezését, a Kara-Kum sivatagbéli har­cokat, az Északi-sark meghó­dításáért folyó küzdelmeket, s sorolhatjuk. A spanyol köztársaság élet-halál harcát fényképez­te, filmezte, tudósította a vi­lágot Hitler \és a „Duce” fe- keteinges hordáinak barbár beavatkozásáról. Kenyeres pajtása volt Hemingway-nek, jó barátja Zalka Máténak, találkozott Churchülel, ott volt, amikor a 6. német had­seregparancsnoka Paulus tá­bornagy kapitulált Sztálin­grádnál, interjút készített Ho Si Minh-nel és Castróval... de sorolhatnánk ... Egy gazdag élet élimónyada- gát adja most közzé könyvé­ben. Karmen nemcsak a film művésze, a tollforgatás- nak is mestere. (A Nagy Honvédő Háború idején az egyik legnagyobb amerikai hírügynökség munkatársa volt.) Nemcsak a képei, ha­nem a tudósításai is megje­lentek a világ összes, jelen­tős lapjában. A fasiszta Né­metország feltétel nélküli megadásáról szóló okmány aláírásakor készített felvéte­lét az évszázad képének tartják. Karmen nagyszerű köny­véhez világhírű harcostársa, Konsztantyin Szimonov írt utószót, de nem a barát el­fogultságával, hanem kri­tikus meggyőződéssel méltat­ja a memoár kötetet. A Kossuth Könyvkiadó na­gyon jó szolgálatot tett az el­múlt félévszázad jelentős történelmi eseményei után érdeklődőknek, a memoár- irodalom kedvelőinek, ami­kor megjelentette Roman Karmen történelmi kulissza- titkokat és emberi mélysége­ket is feltáró könyvét. — ti — Balett hetente kétszer. A törökszentmiklósi művelődési ház­ban működő balettiskola elsőéves növendékei a klasszi­kus mozgáselemekkel ismerkednek mióta megkezdődött a taní­tás, Luluka a szomszédból mindennapos vendég lett nálunk. Ugyanis Pistike, a kisfia most már iskolába jár, és Luluká- nak ez tengernyi gondot okoz. Mint jó anya, együtt tanul a gyerekkel, de a mostani ceruzák borzalmasak. Azt a kis lágy kezét nem vezetik a betűk kialakítására. A mi nagy­apánk postás volt, nem maradt utána — kérdezi — egy régi jó postás ceruza? Olyan kék és piros, vastag, amit a gyerek jól meg tud markolni. Munkába vettük az írószerkeres­kedelmet, Áruforgalomban nincs postásceruza már, állítólag a cso­magkezelők- kapják, külön nekik gyártják, vagy importból kapják. Postásunk emlékeztetett is erre, de az már megszűnt. Végre egy cseh­szlovákiai kirándulásról hozott va­laki igazi postásceruzát, de az ■ na­gyon rövidnek bizonyult, nem fek­szik a gyermek kezébe. Ceruza- hosszabbítót pedig nem lehet kap­ni, már olyan gazdagok vagyunk, hogy a ceruzacsonkokat eldobáljuk. Csináltattunk egyet a szomszéd esz­tergályossal. Alig lett vége a postásceruza-kor- szaknak, újabb és még nagyobb ne­hézségek érkeztek Pisti, illetve az édesanyja számára. Az iskolában kiosztottak egy tizenkét rajzot áb­rázoló kartonlapót azzal, hogy a gye­rekek valamilyen szempont szerint sorrendben vagy csoportosítva ol­lózzák szét és ragasszák fel mond­juk külön anyag szerint, forma sze­rint, vagy nagyság, súly szerint osztályozva. Nagylétszámú családunk az egész hétvégét a tizenkét rajz fölötti ci- vakodással töltötte el, beleértve Lu- lukát is. A tizenkét rajzzal biztosan talál­kozott sok szülő, de azért leírom, mit ábrázoltak: szén, asztal, külön­féle vonalzók, radiátor kilincs, pad. könyv, irka, táska volt rajtuk és egy kacskaringós valami, ami lehe­tett nadrágszíj is, afrikai kígyó is. Már a nagyság szerinti sorbaraká- son kitört a vita. A pad hosszabb volt az asztalnál, viszont az asztal magasabb. Azán: mi a nagyobb, a papír, vagy a szeg? Végülis meg­egyeztünk a vastagság fogalmában. Akkor a radiátorral lett baj, míg csak meg nem állapodtunk abban, hogy fekve képzeljük el. Még min­dig maradt, hogy ez a füzet vasta- gabb-e ennél a vonalzónál. Pisti nem szólt bele, csak röhögött. Vé­gülis, amikor a kigyóféleségen vesz­tünk össze, hogy kisimítva képzel­jük el, vagy így kunkorítva, csen­desen közbeszólt a kisfiú: — Azzal ne törődjetek, azt én rajzoltam oda. Kiderült, hogy sem a súly, séma nagyság szerinti sorrend nem elég. Csoportosítani kell! Vettük tehát az anyagok szerinti csoportosítást. Vas, papír, fa, rendben. De miből van­nak a vonalzók? Műanyagból? És a táska, kilincs nem lehetne abból? Pisti azzal szólt bele, hogy ké­peslapokból is ki lehet vágni képe­ket. Mindjárt javasoltam a gumi­tárgyakat. Keresni kezdtünk autó­gumit, biciklikereket. Hát azt tet­szenek hinni, közöltek csak egyet is a hetilapok? Egy öntözöslagot kerestünk hasztalan. Ősz van, nem locsolunk. Egy sportcipőre nagyne- hezen ráfogtuk, hogy gumi. Még most is civakodnánk, ha nem kezdődik el a televízióban a mindenki iskolája. Eléje ültünk, mert nagymama beiratkozott a he­tedik általánosba, és mi vele akar­tunk tanulni. A megértés óriási tantusza akkor zuhant le hangos robajjal a fejünkben, amikor a ma­tektanárok fejtágítása során a hal­mazokra került a sor. Itt voltak a gumitárgyak halmazai. A páros, számoké és a páratlanoké, az egy- és kétjegyűeké. Pisti ránk se hederítve, a szögle­tes és gömbölyű tárgyakból csinál­ta meg a házi feladatát, a tanító néni meg is dicsérte. Nagymama az adás után megkérdezte, maradt-e egy kis alma a piaci halmazból. Apósom azzal ment le a pincébe, hogy kiválogatja a lomból a hasz­nálható tárgyak halmazát. Kati, óvodás kislányom azt kérdezte, hol van a csokihalmaz. Halmazéletet tanul az egész or­szág. Össznépileg behozzuk lema­radásunkat matematikai logikából. Moziba menet Árpi barátom így köszönt rám: — Üdvözlöm az egész családi halmazt. Gesztelyi Nagy Zoltán HALMAZ EGY ÁLLAPOT

Next

/
Oldalképek
Tartalom