Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-30 / 231. szám
1976. szeptember 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Holnap lengyelországi venégsiereplésre indul a kisújszállási József Attila Ifjúmunkás Kórus. Klasszikus és mai szerzők műveiből, valamint magyar és lengyel népdalokból álló műsorukat Krakkóban mutatják be. A kórussal együtt lép pódiumra a kisújszállási művelődési ház citerazenekara is. Képűnk a zenekar itthoni főpróbáján készült B zenei világnap tiszteletére A zenei világnap tiszteletére olkitóber 1-ón 10 óraikor hangversenyt rendeznek Szolnokon, a Városi Tanács dísztermében. Ünnepi bevezetőt Balázs Árpád Erkel- díjas zeneszerző, a Magyar Zeneművészeik Szövetsége töimegzenei szakosztályának titkára mond. A műsorban fellép a debreceni Bányai Julia Általános Iskola kóruisa; a szolnoki ÁFÉSZ Kodály Kórusa; a Munkásőrség Központi Férfikara és a KISZ Központi Művészegyüttes Egyetemi Énekkara. A hangverseny része annak a sorozatnak, melyet a Kórusok Országos Tanácsa, a Magyar Zeneművészek Szövetsége, a pécsi és a szolnoki városi tanács, valamint a váci Madách művelődési központ rendez a nemzetközi versenyeken díjat nyert kórusok részvételével Budapesten, Szolnokon, Pécsett és Vácon.. Egyszerű parasztcsalád gyermekeként született a Komárom megyei Ászár községiben a nagy magyar színésznő, Jászai Mari. A nagyasszony — ahogy kora nevezte — halálának 50. évfordulója alkalmából október 3-án emlékmúzeumot nyitnak szülőházában. A Komárom megyei tanács már korábban megvásárolta az épületet, és a műemléki felügyelőség tervei alapján rendbe- hozaitta. A helyreállítást az ászár! keményítőgyár szocialista brigádjai, a helyi Aranykalász tsz tagjai és a község lakói társadalmi munkában segítették. A három helyiségből álló épület egyik szobájában Jászai Mari életének, munkásságának emlékei az általa és róla írt könyvek, magánjellegű és színházi iratai kapnak helyet. A kiállítási anyag nagy részét Jászai Mari jelmezeit, u-tazóládá- ját és más tárgyait a Színháztörténeti Intézet adta a múzeumnak. Máshonnan is származnak kiállítási tárgyak. Így például kis levelesládája a Nemzeti Múzeum gyűjteményéből került elő, és az ország lakossága is több ajándékot adott a múzeumnak. A ház szabadké- ményű konyháját, valamint a parasztszobát korabeli bútorokkal, eszközökkel rendezik be. Ezek többséget a falubeliek gyűjtötték össze. Az igényes tiszaroffiak, ha könyvet akarnak vásárolni, valószínűleg nem a helybeli iparcikk áruházba mennek. A méteráruval, piperecikkel, cipőkkel, táskákkal alaposan megrakott polcokon a könyvnek már nem jutott hely. Az eladásra váró készlet — nem sokkal több száz kötetnél — egy forgó polcon található. Máshol egy ABC-áruház- ban nagyobb a könyvkínálat, s ha azt is figyelemlbe vesszük, hogy a községben egyedül itt van könyvárü- sítás, még elszomorítóbb a ruhaanyagok, pultok mögött a kötetek látványa. A tanácstitkár szerint nincs is igény több könyvre. A bizományos, az áruA közelmúltban az egyik továbbképzésen népművelőknek többek között arra a kérdésre kellett válaszolni- ök, hogy melyik szakmai- módszertani kiadványt tartják a legjobbnak, a leghasználhatóbbnak. Nos, a válaszok döntő többsége a Ság- vári Endre megyei Művelődési Központ Fórum kiadványát jelölte meg. A Fórum, mely évente kétszer jelenik meg, a szerkesztői szándék szerint „információs és módszertani” kiadvány. Információs feladatának a nyomdai munkák elhúzódása miatt, sajnos csak részben tud eleget tenni, módszertani értéke viszont tagadhatatlan. Bizonyítja ezt a napokban elkészült idei első szám gazdag anyaga is. A Fórum új számát lapozgatva elsőként Az együttműködés jegyében című fejezetre figyelünk fel. Napjaink egyik legégetőbb köz- művelődési problémája ez, akár a közoktatás és a köz- művelődés. akár pedig az üzemek, szövetkezetek, illetve a művelődési intézmények kapcsolatáról van szó, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A cikkek külön értéke, hogy a szerzők — Lengyel Boldizsár, Veréb József, Bartos Nándorné, Fekete Tibor, Tóth János és Magyar zenei Október 2 és 9 között magyar zenei hét lesz Milánóban, ahoi Erdélyi Miklós vezényel, Schiff András és Rohmanm Imre zongorázik, Perényi Miklós gordonkázik ház igazgatóhelyettese viszont úgy vélekedik, hogy van kereslet, de a kunhe- gyesi könyvesbolt csak keveset küld, s annak is nagy- része mezőgazdasági szakkönyv. Elvégre minden nap gazdára talál vagy négy-öt kötet. Tavaly a bevétel tizenháromezer forint volt, s ebből a háromezer lelkes község minden lakójára 4 forint ötven fillér jutott. A tiszaroffi áruházban csak megtűrt „portéka” a könyv, pedig a könyvek méltóbb helyet, és szerető kezeket követelnek magúiknak. Vajon Tiszaroffon mindkettőből hiányt szenvednének? Ezt nem lehet elhinni. Vagy mégis?! T. G. Gőz Imre — gyakorlati példát tucatjával bizonyítják mondanivalójuk igazságát. A kiadvány második fejezete egy hozzászólást tartalmaz, Kis® Antalét, aki írásában a járási művelődési központok területi munkájának modelljét vázolja. A nagy szakmai tapasztalattal rendelkező szerző hangsúlyozza, hogy már a téma puszta felvetését is fontosnak tartja, hiszen a szakirodalom fölöttébb mostohán bánik a területi munkával, a jogi szabályozók pedig régiék, és túlságosan keret- szerűek. Mint írja. indokolt volna az idáig megtett út, az eredmények és a gondok átfogó vizsgálata egész megyénkben. Dénesné Kocsis Erzsébet amatőr táncmozgalmunk sajátságos vonásairól, Buda Attila pedig a rákóczifalvi családi klubos kísérletről ír. Mindkét anyag erénye, ösztönző, mozgósító erejében rejlik. Először fordul elő, hogy" a Fórum önálló fejezetet szentel egy városnak. A Karcagi mozaik című összeállításban többek között a helyi üveggyár művelődési életéről és a Déryné művelődési központban dolgozó idegennyelvű gyermekklubról olvashatunk. hét Milánóban és Bálint Márta hegedül. Ugyanott fellép a Bak fark- Consort is 8-án, majd 7 és 14 között öt alkalommal a győri leánykar is. Népművelők Fóruma — hé — Tanévkezdés a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatán Ma kezdődik a tanítás a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki kihelyezett tagozatán. Ez alkalomból felkerestük Asndri- kó Miklósnét, a főiskola igazgatóhelyettesét, s a következő kérdésekre kértünk választ: — Mi tette szükségessé a Kereskedelmi Vendéglátóipar ri Főiskola szolnoki kihelyezett tagozatának megszervezését? — A belkereskedelmi ágazat fejlődése, az áruforgalom struktúrájának változása, a nagyobb egységek, üzletek térhódítása és a vállalati munkával szemben támasztott növekvő követelmények sürgetően igénylik, hogy minél több felsőfokú képzettségű szakember dolgozzék a kereskedelemben és a vendéglátásban. A nappali tagozatokon végző fiatalok mellett ennek nélkülözhetetlen forrása a már a kereskedelemiben dolgozók közül azoknak a képzése, akik a napi munkával együtt akarják megszerezni a jelenlegi beosztásukhoz előírt képesítést, vagy majd éppen ennek birtokában lesznek alkalmasak még felelősségteljesebb munkakör betöltésére. — A főiskola budapesti lehetőségei nem engedték meg a felvételre kerülők számának bővítését, a hallgatókkal a még intenzívebb kapcsolattartást, ezért márhosz- szú évek óta foglalkozott azzal a gondolattal, hogy vidéken bővíti bázisait. Ez szerencsésen összetalálkozott azokkal a Szolnok megyei tervekkel, amelyek egy gazdasági főiskola alapjának megteremtésére vonatkoztak, és így kerülhetett sor a levelező tagozat indítására. A kihelyezett tagozat a Szolnok megyeieken kívül további négy megye hallgatói részére biztosítja az oktatás lehetőségét. Itt tanulnak Sza- bolcB-Szatmár, Hajdú-Bihar, Békés, Csongrád megyék I. éves — majd folyamatosan a többi évfolyam — levelező hallgatói is. Így amellett, hogy a résztvevők lakóhelyükhöz közelebb és magasabb óraszámban tanulhatnak, bizonyos mértékig tehermentesíteni tudjuk a budapesti főiskolát. — Milyen feladatokat lát el a kihelyezett tagozat? — A levelező tagozat az I. évfolyamos kereskedelmi és vendéglátó hallgatók részére rendszeresen, heti egy alkalommal konzultációkat tart. Ennek keretében a tárHallgatók nógy megyéből gyak és a feldolgozásra kerülő témák jellegéhez igazodva, előadások és gyakorlati óráik váltakoznak. Levelező oktatásról lévén szó, a konzultációk tartalmát az is megszabja, hogy fel kell tételezzük; a hallgatók felkészülten jönnek a foglalkozásokra, és ezért inkább az összefüggések feltárására, a nehezebb anyagrészek begyakorlására akarjuk az órákat szentelni. A heti egy alkalom nem sok, de nem is kevés, ha az idővel mind a hallgatók, mind mi jól gazdálkodunk. — Milyen szakon és hány hallgatóval kezdték a tanévet? — A kereskedelmi karon huszonnyolc, a vendéglátón tizennyolc hallgató kezdte meg tanulmányait. — A tantestületben a főiskola tanárai mellett helyet kaptak-e szolnoki nevelők? — Egy főiskola szervezésének alapvető feltétele, hogy kellő számú, jól felkészült tanári kar legyen a biztosítéka a színvonalas képzésnek. Azt hiszem, enélkül főiskolát szervezni nemigen szabad. Jelen esetben ez a követelmény azzal is párosult, hogy az oktatók ismerjék a kereskedelmi munka . és oktatás sajátosságait, vagy legyenek készek annak alapos megismerésére és a hallgatók számára való továbbadásra. Arról számolhatok be, hogy az előkészítő munka sikerrel járt. A konzultációk döntő többségét szolnoki tanárok tartják. csak néhány esetben vált szükségessé budapesti tanárok foglalkoztatása. Természetesen a főiskola budapesti tanszékei minden segítséget megadnak ahhoz, hogy a helyi tanerők a főiskola követelményrendszerét érvényesíteni tudják. Ez annál is inkább fontos, mert a kollokviumokon. szigorlatokon nincs és nem is lehet különbség aszerint, hogy ki hol készült fel a vizsgákra. — Mindennek nem mond ellent, hogy a későbbiekben, egv-egv speciális ismeretet feltételező szaktárgy tanításában ne számítanának budapesti előadókra is. Az elsődleges cél a színvonalas, tartalmas, előremutató oktatás. Ahol még a személyi feltételek ehhez nem állnak rendelkezésre, ott mindaddig, míg az meg nem teremthető, a budapesti főiskola tanárai is aktívan részit vesznek majd a tanításban. — Adottak-e a tárgyi feltételek az érdemi munkához? — A megyei tanács jó föltételeket teremtett a kihelyezett tagozat számára. A rendelkezésünkre álló tantermek, az időközben beszerzett és a folyamatosan bővülő oktatási segédeszközök biztos alapot adnak az induláshoz, maid a további munkához. — Hallhatnánk valamit a közeljövő terveiről? — Ez év őszétől a következő év tavaszáig előkészítő tanfolyamot szervezünk azok részére, akik a jövő oktatási évben kívánják megkezdeni főiskolai tanulmányaikat. Bízom abban, hogy minél több kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozó él majd a lehetőséggel és a vállalatok, szövetkezetek is megadnak minden támogatást, ösztönzést munkavállalóik továbbtanulásához. Amint az előkészítő indításáról pontos információt tudunk adni, megkeressük az érdekelt vállalatokat, de igénybe fogjuk venni a figyelemkeltés egyéb lehetőségeit is. Az 1977/78. tanévre — a levelező oktatás további szervezése mellett — elsősorban Szolnok megyeiek részére, esti tagozat indítását tervezzük. A főiskolák esti tagozatai a hallgatók számára többet nyújthatnak, mint a levelező forma. Magasabb az óraszám, jobbak a tanítás és tanulás feltételei. E terv megvalósításához szándékainkon kívül az is szükséges, hogy ne csak jövőre, hanem minden évben legyen megfelelő számú és a felvételi vizsga követelményeinek is eleget tenni tudó jelentkező, hiszen a folyamatosság elengedhetetlen feltétele a jelentős szellemi és anyagi ráfordítást igénylő képzési módinak. Remélem, hogy terveink valóra válnak és fokozatosan, minden évben továbbfejlődve a felsőfokú kereskedelmi képzés tartalmas, színvonalas műhelyévé válva, sokoldalúan felkészített szakembereket adhatunk a kereskedelemnek és a vendéglátásnak. S. B. Alexanden Selkirk skót tengerész négy évet és négy hónapot töltött teljes magányban a chilei szigetvilág egyik szigetén. Megelégelte a kétéves szolgálatot Stranling kalózkapitány parancsnoksága alatt. Egy napon egyszerűen otthagyta a hajót, amikor az az Atlanti óceán déli részén egy szigetnél időzött. Ügy tervezte, hogy megvárja egy másik kalózhajó érkezését. Ezt is jobbnak vélte, mint a további szolgálatot Strad- ling hajóján. Kezdetben a sziget para-. dicsomnak tűnt számára. De ahogy múltak a napok rájött, hogy hosszú és magányos várakozásra kell berendezkednie. Ennek ellenére nem esett kétségbe az egyedüllét miatt. Nyomorúságos gyermekkora és a kalózévek megedzették. Gyümölcsöket gyűjtött, vadkecskét ejtett zsákmányul két száraz ágat ösz- szedörzsölve tüzet csiholt, kecskebőrből ruhát készített magának. Fennhangon olvasta a Bibliát, nehogy megőrüljön a magányosságtól. A négy év és négy hónap alatt minden nap fölmászott a sziget legmagasabb pontjára, hogy körülkémlelje a horizontot. Egyszer hirtelen nagyot dobbant a szíve. Hajó! De nem kötött ki. Máskor egy spanyol hajó vetett horgonyt a most Cumberland öbölnek nevezett partszakaszon, és Selkirknek el kellett rejtőznie, nehogy az ellenség kezébe kerüljön. Ahogy múlt az idő, a tengerész egyre gyakrabban gondolt rá, hogy hátralevő napjait ott kell eltöltenie, és belenyugodott ebbe. A sziget lett az otthona. Két háza volt: az egyik egy fa odvábán, előtte féltetővel, a másikat nyári tartózkodásra rendezte be az „Angol kikötő” egyik kis barlangjában a Cumberland öböl közelében. Végül egy napon az egyik hajó nem tünékeny álomnak bizonyult. A Rogers nevű angol kalózhajó volt. Rogers kaptány 1709 február 21-én ezt írta a naplójába: „Dover (a segédtiszt) rengeteg langusztával és egy kecskebőrbe burkolt emberrel tért vissza, aki el- vadultabbnak tűnt azoknál az állatoknál, melyeknek bőrét ruhaként viselte.” Selkirk 1712-ben tért haza Angliába, megnősült, háTábla Selkirk skót tengerész emlékére. „Ezen a szigeteit élt négy évet és négy hónapot”. Selkirk Londonban halt meg 1723-ban. zat vásárolt. De sohasem felejtette el a magányában töltött éveket. Az angol flotta őrmestereként halt meg, de élete Robinson Crusoe történetében folytatódott. Dániel Defoe egy londoni kocsmában találkozott vele, amikor éppen elveszett édenkertjét siratta. Megragadta a történet, és így született a könyv, amelyet a Bibilia után a legtöbben olvastak eddig a világon, de amely sohasem tetszett Selkirknek. „Papagájok nincsenek a szigeten” mondogatta. A Giorniból fordította B A
