Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-15 / 218. szám
1976. szeptember 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Dolgozik a zsírzógép, majd a szárítókemence »árja a birkabőröket a Pannónia Szörmekiké- szitő és Feldolgozó Vállalat kunszentmártoni gyárában. Decemberre teljes egészében befejezik az új kikészítő és konfekció üzem építését. Néhány éven belül már 40 ezer panofix és 19 ezer irhabundát készítenek belföldre és elsősorban tőkés exportra. Fotó: T. K. L. Öt év után újból Mmasziiret Hozzávetőlegesen 35 000 ragon téli alma vár az idén letakarításra Szabolcs-Szat- nár megye nagyüzemi gyü- nölcsöseiben. háztáji és ki- egítő gazdaságaiban. A felér alma szüreteléséhez, zállításához már augusztus 'égén hozzáláttak azok a ;azdaságok, ahol termelnek lyen fajtákat, s mostanra a érmés több mint kilencven zázalékát betakarították. A éli alma zöme viszont jo- lathán, melynek a szeptem- >eri eső és napfény még gyiaránt jót totit. Javult a rnd- lőség, meggyorsult a színe- ődés. Ez a természetes fo- yamat azonban nem egy- zerre következik be minien gyümölcsnél. A gazda- ágok egy részében már negkezdték a piros alma észleges szüretelését, azaz :örszedését. Hosszú ^kényszerszünet’ ’ után az idén újból készülhetnek a cukorrépa betakarítására Jászdóasán, a Tar- namenti Tsz-ben. A gazdasá- igot 5 évvel ezelőtt a korszerű művelés feltételeinek hiánya, a munkaerőgondok késztették ama, hogy lemondjon a cukorrépatermesztésről. Az elmúlt esztendőkben a különböző termesztési rendszerekhez csatlakozá, jól beilleszkedő szövetkezet megerősödött. A héki cukorrépa- termesztési rendszer tagjaként a korszerű és gazdasá- igos műveléshez szükséges gépi berendezésekkel .is gyarapodott. Répamag-vetőgépe- keit, sárközi művelőgőpet, növényvédő bemdezéseket és cukorrépa-kiszedö kombájnt, vásárolt. A napokban várják annak a csehszlovák gyártmányú önjáró, hatsoros cu- korrópafejölő gépnek az érkezését, amelynek segítségével könnyebb, gazdaságosabb a cukorrépa-betakarítás. Ilyen kedvező feltételekkel „tért vissza” a Tarnamenti. Tsz a cukorrépa dermesztő gazdaságok közé. Az idén 60 hektáron vetettek cukorrépát, a jövő évben újabb 40 hektárral növelik a répatermesztő területüket. A „szünet” utáni első esztendő jónak ígérkezik. A gondos tailajeílőkészítés, a korszerű művelés eredménye, hogy a jászdózsai répáinak nem ártott meg a kedvezőtlen időjárás. A várható hektáronkénti 400 mázsás termés, a sokéves átlagnál magasabb cukortartalom, Ígéret arra, hogy a Tarnamenti Tsz-ben az idén jól fizet a cukorrépa. Majd a kongresszus után Egyetlen küldött sálait fel a népfront megyei üldöttértekezletén. Nem hi- sem, hogy csupán ezért em- ákeznék hónapok múltén is dszólalásának töredékeire, .zokra a részletekre, amerek a városi küldöttértekez- >ten elhangzott javaslatokat ümácsoiták. Többek között rra, hogy házi gondozónői álózatra lenne szükség a árosban. Segítsen a nép- ■ont. A bizottság, az elnökig rábólintott, egyetértett, z agilis népfront akitívák- an bízva úgy vélték, az redimény nem kétséges, iztosan akadnak majd szo- alista brigádok, háztartásán foglalatoskodó kevi asz- :onyok, akik emberbaráti méretétből — nem a jelkéss tiszteletdíjért — törődök majd azokkal a magá- yos, beteg, idős emberekkel, síknek — a jog precíz, tö- lör nyelvén fogalmazva — ines tartásra kötelezhető azzá tartozójuk. Fél esztendeje, hogy a ke- iek szóvá tették ezt a dol- >t. És a mozgalom vezetői mtosnak és figyelemre mólnak tartották, az egyik áldott, dr. Nagy Károly, a árosi tanács vb-ti-tkára, a spirant túrkevei elnöksé- snék tagja még a megyei »rumon is megemlítette, gy gondoltam, ha már oly >kat beszéltek róla, bizto- in nem maradt meg a kérés ipírra vétett javaslatnak. — így is van, — volt dr. agy Károly válasza — a vá- )si tanács vezetőit régóta »glalkoztatta a probléma megoldása. A javaslat megerősítette elképzelésüket: a városnak először is egy hivatásos gondozónő kell, aki a tanács alkalmazottja és az a foglalkozása-, hogy reggelente bekopogtat egy-egy idős ember lakására, rendet tesz körülötte, bevásárol, -kiváltja a gyógyszerét. Egyáltalán aki megkérdezi őket: hogy van János bácsi, mire van szüksége Mariska néni? Július élseje óta van már, aki ezt megteszi. — Hány idős túrkevei emberhez kellene bekopogtatnia? — Felméréseink szerint 60—80 idős, magányos ember éj a városban. Túrkeve lakosságához viszonyítva kevés, egy gondozónőnek azonban nagyon sok. A szociális otthoniban és az öregek napközi otthonában telt ház van. Ezért kell az önkéntes társadalmi gondozók segítsége. Húsz túrkevei asszony jelentkezett, a Május 1 Ruhagyár túrkevei telepiének néhány szocialista brigádja is fontolgatja, hogyan tudná megoldani egy-két idős ember gondozását. — Akkor hát a javaslatot tettek követték. Vannak már. akik törődnék a kevi öregekkel, — summáztam a hallottakat és már be is csuktam a jegyzetfüzetemet, arra gondoltam mindjárt fel is keresek közülük néhányat. Egy váratlan fordulat azonban eltérített szándékomtól. — Hát ez nem ilyen egyszerű, mondta a Vb-titká-r. — Még el kell dönteni, ki, kit ápoljon és úgy tűnik ez nem lesz könnyű. (Az idős emberek az ismerősökhöz, a szomszédokhoz ragaszkodnak.) A népfront városi bizottsága úgy döntött, hogy majd csak a kongresszus után foglalkozik ismét a házi gondozónői hálózat megszervezésével. Megvárják a kongresszusi állásfoglalásokat. Nem tartom valószínűnek, hogy a kongresszus bármiféle útmutatást is adn-a arra, hogya-n kell húsz, készséges önként jelentkező közül egy- egy öreg, magányos ember legmegfelelőbb segítőtársát kiválasztani. A humanitásról, felelősség- érzetről tanúskodó kezdeményezés megvalósításának utolsó lépéseinél felmerülő problémákat és nehézségeket -kongresszus előtt is és kongresszus után is csak a ikeviek közösen tudják megoldani. 0 városi népfront- bizottság elindított, megszervezett egy nagyszerű akciót, de az i-re a pontot segítség nélkül feltenni mái- nem tudta. A segítséget a kongresszustól várta, holott ott helyben kellett volna támogatókra találni. A cél elérése könnvebb és gyorsabb lett volna, ha a tanács illetékes szakigazgatási osztályának szakemberei és a vöröskereszt intenzívebben támogatja a kezdeményezést. Hiszen az öregekről való gondoskodás az egész társadalom kötelessége — Túr- kevén is. s nem csak a népfronté. K. K. Titok nincs, recept van... n Hajnalban vendégűző bűz fogadja az érkezőt a martfűi Tisza Cipőgyár kapujánál. A kerítéshez hangyabolyfként vonuló álmos munkásokat a szag mit sem zavarja. A pénzkereséshez gép kell és anyag, nem pedig francia parfüm. Különben is tudják az emberek, valamikor szellőztetni kell a csatornát... Az első emeleti folyosóról nyílik a vezérigazgatói szoba. Bútor és üvegfal barri- kádja mögül köszöntik a titkárnők az érkezőt. Megkérdeztem tőlük, miért e bástya? Egy régi biztonsági előírásnál többről nem tudtak. Maczó László műszaki igazgató szobájában a kereskedelmi igazgatóval váltjuk egymást. A vezérigazgató távollétében most ez a negyven-körüli mérnök „hajtja” a vállalatot. Az íróasztal túlsó oldaláról indulatok nélkül közli a tényeket: rengeteg a dolga, itíz órára külföldieket vár, végezzünk gyorsan. Legalább nekem sincs gondom a magyarázkodással, a körítéssel. A közepébe vágok: — Azt hallottam a Mapélli gépekről, hogy állítólag közülük három már évek óta áll... Maczó László arcára nem ül ki az indulat. Nem kérdi, ki „súgott” és miért, nem 'ropogtatja a „felháborító”, a „tűrhetetlen”, és egyéb ro- konértelmű szavakat. Felel: — Az első Mapelli olasz formatalpgyártó gép>eket 1972-ben vásároltuk. Vagonokban érkeztek a berendezések, és több. mint húsz gépből, néhánynak valóban eltört egy-két kisebb alkatrésze. Hosszan pereskedtünk a vasúttal. Végül is ingyen az olaszok szállították a hiányzó szerelvényeket. A gépek azóta is folyamatos műszakban, éjjel-nappal pörögnek. Az idén még szabad szombaton és vasárnap is dolgoztak. A Mapjelli ezzel lefutott. Körüljárjuk .viszont a vállalat elmúlt öt évének gépvásárlásait. A tőkés és a szocialista piacokon majd ne— Titokról nem tudok, receptről viszont igen. Legalábbis nekünk van. Nem tudom, hogy mások mit főznének vele, hiszen mi is a magunk gyakorlatából tanultunk ... A legfontosabb, hogy lehetőleg a már Martfűn dolgozó, bevált géptípusokból rendeljünk. A legrövidebb szállítási határidővel. Aztán meg sem érkezik a berendezés, és mi már várjuk a „menyasszonyt”. Előre elkészítjük a betonágyat, kiadjuk a megbízást az úgynevezett honosítási, szerelési tervekre. Kiépítjük az utat az anyag- és energiaellátáshoz. Minden géphez egy évre elegendő alkatrészt rendelünk. Ha később esetleg eltörik egy szerelvény, ne álljon hetekig a munka. A teljesen új berendezések szereléséhez szakembereket hívunk, hogy a technológia, a gyártás csínját-bínját is megtanulhassuk. Az NSZK-ból nemrég vettünk egy talpkiA portásfülke után szét- rajziik az addig egységes menet. Az irodisták jobbra kanyarodnak. Azt hiszem, az útvonaluk az egyetlen nyom, ami után megkülönböztethetők a munkásoktól. A ruha ugyanis ma már nem sokat mond viselőjéről, legalábbis ami a foglalkozást illeti. gyedmilliárd forintot költöttek el. Ez a téma legalább akkora, mint az elvetélt „Mapelli-ügy”. A műszaki igazgató a beruházás jellegzetesen cipőipari arculatánál -kezdi: — Az iparág gépgyártásában a nyugatnémetek és az olaszok a legjobbak. Az NSZK-ban készítik a legkorszerűbb és a legmegbízhatóbb gépeket. Az olaszok egy kicsit mögöttük jármaik, viszont jóval alacsonyabb árakkal kecsegtetnek. A szocialista országok, elsősorban a csehszlovákok, csak egykét berendezésnél állják a műszaki versenyt. A szállítási határidővel egyáltalán nem. Az NSZK-ból például a megrendeléstől számított hat—nyolc hónapon belül megkapjuk a gépieket. A prágai külkereskedelmi vállalat viszont általában csak két évre vállalja a szállítást. — Akkor, gondolom, jobbára nyugatról vásárolnak. — Eddig igen. De most már dollárért csak akkor vásárolhatunk, ha a vételárat exporttail egyenlítjük ki. Tegyük fel p>éldául, hogy 30 ezer dollárért tűzőgépeket veszünk. A banktól csak akkor kapjuk meg a hitelt, ha a berendezés munkába állásával mondjuk 30 ezerrel több, később a tőkés piacon eladott cipőt gyártunk. Az országnak kevés a tőkés devizája, a szocialista országokban kell még jobban körülnézni. — Szinte naponta olvassa, hallja az ember, hogy így a beruházás, meg úgy a beruházás, mégis valamiféle köd lengi körül a fogalmat. Akad egyáltalán titka, receptje a fejlesztésnek? készítő üzemet, öt évre a fejlesztés eredményeit is megvásároltuk. Ha tehát a nyugatnémetek jövőre egy termelékenyebb megoldást találnak, kötelesek nekünk átadni. — Egy új gépnél mennyi idő telik el addig, amikor a munkás már könnyedén termel, mondjuk 110 százalékot? Tehát már jól is keres... — Változó. A tűzőgépek például a vámkezelést -követő harmadik napon már a szalagon dolgoznak. A kezelőtől sok tanulást nem követelnek. Néhány napon belül szép pénzt lehet keresni velük. Az olaszoktól 240 ezer dollárért vásárolt gu- mikeverék-gyártónál viszont csak a szerelés hat hónapig tartott. Hat hónap, s nyugodt szívvel állítom, a munkával és a határidővel is remekeltek az emberek. — Igazából még sohasem úsztak el az idővel? — A félautomata szabászgéppel egyszer meggyűlt a bajunk. A régi hagyományossal ellentétben az új berendezés már programvezérléssel dolgozott. Nem a szabász vezette a kést, /tehát egyszerűsödött, könnyült a munka. Nem fogadták el a munkások. Persze ez még régebbi ügy, abból az időből, amikor nagyon szorított a nadrágszíj. A hatvanas évek végéig ugyanis csak nagyritkán került hozzánk új, korszerű berendezés. Tartottak is az -emberek a modem gépektől, féltették a munkájukat, a keresetüket' Nem nagyon törték ' magukat, hogy az új gépek szép>en, tisztán „játsszanak”. — Mostanában sokat beszélnek a gépjek kihasználásáról. Mondják, hogy esetenként a kevesebb több lenne. Rét masina, ha hasonló tel- jestmény-t veszünk, három műszakban többet termel, mint öt gép egy műszakban. Martfűn mennyit állnak a berendezések? Kiesés anyaghiány miatt — Az ipari átlagról kevesebbet. A legmodernebb gépek éjjel-nappal dolgoznak, s csak ott szaporítjuk az egy műszakot, ahol többségben vannak a nők... Nincs tehát a műszakokkal baj, néha mégis állnak a gépek. A gyártók gyakran nem küldik időben a megrendelt anyagot. Ha például a női szandálokhoz nem kapunk műbőrt, átállítjuk a termelést, módosítjuk a programot, teszem fel csizmára. Tehát le- állunk, szerelünk, újra indulunk, s ezzel elúszik félnapi termelésünk. Számon tartani is nehéz a kényszerű programmódosításokat. Akadt olyan hetünk, amikor négyszer mondtuk a gyárvezetőnek: „most ne ezt. hanem azt a terméket vedd elő!” Az idén legkevesebb 200 ezer pár cipőt vesztettünk anyaghiány miatt... — Gondolom, a veszteségért perelhetnék a szállítót... — Perelhetnénk, de akkor mi van?! Magyarországon egyetlen műbőrgyártói vásárolhatunk. Tény, hogy a Graboplast mostanában hosz- szú ideig nem szállított nekünk. De az is igaz, hogy nem akartak kitolni velünk. Ök sem kaptak megfelelő alapanyagot. A bőrösöknél hasonló a helyzet, idehaza mindössze három gyár kapuján kopogtathatunk. Nem marad más hátra, minthogy közösen sopánkodjunk... De tételezzük fel, hogy mert valóban károsodtunk, perelünk! Mondjuk, hamar meghozzák az ítéletet. Netán még nyerünk is ... Sajnos, akkor sem az elúszott nyereséget kapjuk meg, hanem csak valamiféle bánatpénzt. A népgazdaság meg semmit, elsősorban termékben nem kap semmit. Veszteség éri. Maczó László mind sűrűbben pillant az órájára. Az érkező külföldiek pénzt, újabb megrendeléseket hozhatnak a vállalatnak. Esetleg újabb bombaüzletet, mint az ADIDAS. .. Mélykúti Attila (Folytatjuk.) Mapelli-ügy csak volt fl bevált géptípusokból rendelünk Több halat eszünk Növekszik a hazai halhús- fogyasztás; elkészült, a halászat 15 éves távlati fejlesztési terve, amely szerint 1990-re évi 10 000 vagon lesz a hazai haltermelés, a jelenleginek több mint háromszorosa. 1980-ig 700 vagonnal növekszik 1975-höz képjest a haltermelés, ilymódon a lakosság ellátása is tovább javul. A hazai haltermelés 70 százalékát felvásárló Halértékesítő Vállalat tegnap a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalattal közösen árubemutatót rendezett, amelyen egyebek között kiállították a korszerű félkész és konyhakész termékeiket. Háromszintes áruház Békéscsabán 130 millió forintos beruházással a terveknek megfelelő ütemben építik a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat három- szintes beru-házás-t Békéscsabán. A nyolcezer négyzet- méter eladótérrel épülő kereskedelmi „palota” a miskolci áruház után méretében a második az ország vidéki városaiban.