Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-12 / 216. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP \ 1976. szeptember 12. 3 Milyen lesz? Az idei „cukortermés” Az MSZMP Központi Bizottságának tavaly november 26- 27-i ülése megállapította, hogy van ugyan bizonyos fejlődés a cukorrépa termelésében, de hazai alapanyagból nem tudjuk kielégíteni a szükségleteket, s ezért jelentős behozatalra szorulunk. A KB, összhangban a kongresszus határozatával, célul tűzte ki, hogy továbbra is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a termelés fejlesztésére, hogy az ország cukórszükségletét döntően hazai termésből fedezhessük. Az 1975-06 esztendő kiélezve hozta felszínre a cukorrépa termesztésében, feldolgozásában már korábban is meglevő aránytalanságokat, ellentmondásokat. Éppen ezért az idei termesztésre történő felkészülés az elmúlt időszakban, de különösen a tavaly szerzett tapasztalatok felhasználásával történt. Intézkedések születtek a termesztés minőségi fejlesztésére, az ipari kapacitások fokozatos bővítésére. Az ösztönző rendeletek egyikeként a kormány hat vanról hetven forintra emelte az eddigi mázsánkénti fel- vásárlási alapárat. Ugyanakkor továbbra is mázsánként öt forint felárat kapnak azok az üzemek, amelyek legalább öt évre vállalják, hogy a tavalyi szerződésüknek megfelelő nagyságú területen cukorrépát termelnek. A gyárakkal történő külön megállapodás alapján ütemezési térítésben is részesülhetnek a gazdaságok, ha előre meghatározott időpontban szállítják a feldolgozóhoz a termést. Ez arra bírja rá a mezőgazdasági üzemeket, hogy a cukorgyárak feldolgozó kapacitásához igazodjanak, mert — mint közismert — a feldolgozók befogadó képessége a megnövelt répatermeléshez nem elegendő és a legközelebbi években sem növekszik lényegesen. Mindent a minőségért Mindezen túl a gyárak együttműködési szerződést kötöttek a három termelési rendszerrel — köztük természetesen a hékiekkel is — olyan technológiai fejlesztésre, amely kifejezetten a répa minőségének, cukortartalmának javítását szolgálja. Ettől aiz évtől az új, a cukortarita- lorntól függő premizálást is bevezették, s ezt további intézkedések követik majd, hogy a termelő érdekeltsége ne csak a mennyiségre, hanem a béltartalomra is kiterjedjen. A számítások szerint 1976-tól, mindent figyelembe véve, körülbelül 26 százalékkal nőtt a felvásárlási ár. Emelkedtek azonban a répa termelési költségei is: drágult a vetőmag, a műtrágya és a gyomirtószer ennek ellenére a cukorrépával elérhető jövedelem nő. De mi történt az idén a növénnyel? Milyen lesz a termés és a cukortartalom? Íz „időjárás vétke’' A kései kitavaszodás miatt a növény talajelőkészítési és vetési munkái a korábbi évek átlagához képest csak mintegy kéthetes késéssel indulhattak meg. Jellemző, hogy míg máskor március végéig a cukorrépa 60—70 százalékát már elvetették az üzemek, az idén ugyanebben az időpontban a vetőmagnak mindössze 7 százaléka volt földben. Az áprilisi országos esők hatására a kelés egyöntetű volt, de a május első napjaiban beköszöntő lehűlés és fagy miatt erős gyö- kérfekély-fertőzés ritkította az állományt s a megmaradt növényeket is legyengítette. A június elejétől július végéig tartó aszály és szárazság ugyancsak igen kedvezőtlenül érintette a répát. Párosult ezzel a hosszú évek óta legerősebb levéltetű-fertőzés, ami eillen csak sokszori permetezéssel lehetett, úgy- ahogy védekezni. A későbbiek során a répatáblák rendkívül szeszélyes elosztásban, többnyire zivataros esőket kaptak, ennek ellenére a növény fejlettsége még mindig elmarad a szokásostól. Az utóbbi hetek hűvösre fordult időjárása sem kedvezett a répa cukortartalmának. Á legutóbbi mezőgazdasági szervezési bizottsági ülésen elhangzott adat szerint Szolnok megyében az átlagos di- gestio 13,5 százalék és ez ugyancsak elmarad a várakozástól. Az előbbiekből azt a következtetést kell levonni, hogy — bár az időjárás további alakulásától és a gyom- mentesítéstől függ a termés — az előirányzottnál kevesebb répára, illetve cukorra számíthatunk. Közös akarattal Az eddigiek következtében a cukorgyárak sem kezdték meg a kampányt a tervezett időpontban: augusztus 27 és szeptember 4-e között. (A szolnoki Cukorgyár például szeptember 13-án lát munkához.) A szedés az első üzemnap előtt 3—4 nappal kezdődött. kivéve a sárvári és a petőházi cukorgyár körzetét. E két gyárba, a sokévi gyakorlatnak megfelelően, az Alföldről szállítanak mintegy 80 ezer tonna érettebb répát. A hazai cukorgyárak felkészültek arra, hogy október második, illetve november első felében — a betakarítás csúcsidőszakában — naponta 130—150 ezer tonna répát át tudjanak venni. Ugyancsak megtörténtek az előkészületek a mintegy 2 millió tonna cukorrépa tartós raktározására, körülbelül, 20—25 százalék kerülhet korszerű, szel- lőztetéses tárolóba. Ebből is látható, hogy az idei kampány sem lesz sokkal köny- nyebb a tavalyinál, s csak akikor lehet eredményes a munka, a meglevő cukortartalomból minél több cukor, ha a termelők és a feldolgozók a lehető legteljesebb összhangban 'teszik dolgukat. Braun Ágoston Paprika 100 hektáron A jászfényszarui Béke Tsz kertészetében 100 hektáron termeltek szabadföldi paprikát. A szárazság miatt a tervezett 200 mázsa helyett csak 100 mázsát tudtak betakaritani hektáronként. Képünkön: Lófogattal hozták, kamionnal szállítják tovább a frissen szedett paprikát a hatvani konzervgyárba. - nzs Őszi BNV Másfél hét a megnyitásig A Budapesti Nemzetközi Vásárközpontban mind erőteljesebb ütemben fokozzák az őszi BNV előkészületeit, hiszen már csak alig másfél hét marad a nyitásig. A vásárvárosban a jövő héten kezdődik a csúcsfogalom, a.mikor a vagonok fogadásán fúl miaipanita 15—20 kamion hozza majd a nemzetközi seregszemlére szánt korszerű fogyasztási cikkeket. Kedves meglepetést készít elő a látogatóknak a Kulturális Minisztérium, a Képcsarnok Vállalat és a Hung- expo azzal, hogy a főtér körüli zöldterületen szabadtéri szoborkiállítást rendez azokból az alkotásokból, köztéri szobrokból, amelyek vidéki városainkba, településeinkre kerülnek. A fogyasztási cikkek nagy nemzetközi kínálatát felvonultató őszi BNV iránt nagy az érdeklődés: összesen 28 ország kiállítói mutatják be újdonságaikat. Ezúttal négy- gyei több országból érkeztek kiállítók, mint a múlt évi őszi BNV-re. A legnagyobb külföldi kiállító a Szovjetunió; a fejlődő országok közül Brazília a fejlett nyugati országok közül pedig Ausztria vesz részt a legnagyobb kiállítási területtel. Az őszi BNV hat szakcsoportja, az öltözködés, az otthon, a háztartás, az élelmezés. a szabad idő és a közlekedési szektor közül az otthon szekciója iránt mutatkozott a legnagyobb kiállítói érdeklődés. Műhibák és akták Miért kerül 36,6 millió forint helyett 60 millióba a jászberényi vízmű és víztorony? Nehezen jutnak a jászberényiek vízhez, írta ötvenegy évvel ezelőtt a Jász HMiap. Már akkor szó volt arról, víztorony és víztároló medence kelllieme a városinak. Azóta itizanagynéhányról, több minit 30 ezerre nőtt a város lakóinak száma. Vízről hosszú évek óta csupán egy, a Május 1. szigeten felállított hidirogióbusiz gondoskodik, űrtartalma 400 köbméter, 1958-ban aiz országban a legelsők között állítatták fel. Tőszomszédságában viszont már ott „feszít” a remek építészeti alkotás, a vasbeton falazatú víztorony a város határában padiig építik a 2. számú vízműteliepat. Kélszül tehát a „forrás”, áhonman a jászberényiek vizet kaphatnak majd. Jobban mondva készüillgat... Már az alapozás... Jászberényben a hetvenes éveik elején vált nyilvánvalóvá, hogy a vízmű és a híd- ragtóbusz nem képes ellátni a várost. A tanács legelső elképzelése szerint nem új víztornyot építtettek vofaai, hanem a víztárolót egy magas- iház tetejére tervezték. Az elképzelésieket a tervezők -a- pínra is vetették, de helyettük újat kellett kidolgozni, mert az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a magasház építését nem engedélyezte. Az első lépés tehát nem sikerült, s ez már időt rabolt. A MÉLYÉPTERV ugyanis csak egy év múlva, 1973-bam készítette el az új létesítményt — a vízmű és most már a víztorony — tanulmánytervét. A tanács még ebiben az 'esztendőben felkérte a kivitelezésre a °ö- döllői Közép-'magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatot, az építkezés lebonyolítására pedig a Szolnok megyei Beruházási Vállalatot. A következő év első felében elkészült a kiviteli terv, s a kiviteli szerződés is. A költségeket akikor 36,6 millió forintban határozták meg, és a KKMV vállalta, hogy 1974. szeptember 15-én (!) átadja a víztornyot, 1975, december 31-én (!) pedig a vízmüvet. Ledül, nem dűl le? A tervek szerint a víztorony negyvenkét méter ma- gais víztároló medencéjének űrtartalma 800 köbméter. Tekintélyes mélységbe kellett tehát teásni, merít több méter vastag, nagy teherbírású vasfoetanialáp-koronigra volt szükség. Amikor ez a munkafázis befejeződött, a 31. számú Állami Építőipari Vállalat — mint alvállalkozó — csúszózsaluzással „felhúzta” az impozáns köpenyfalat. Ékkor „bukott ki” az első hiba. Énről Simányi Lajos, a beruházási vállalat asztáilyveze- tője így beszólt: — A szieréliőállványok beépítéséhez vésni kellett a vaslbetanlalápot, kiderült, hogy annak szilárdsága nem megféMő a véső mintha vajba menne. Félő volt, hogy a torony megsüllyed, ezért a munkát teáUítotltuk, és minőségű vizsgálatot kértünk. — Mit állapítottak meg? — Valószínűleg „döglött cementet”, amely már elveszítette kötőképességét, építettek a betonba. Sajnos nehéz (tisztán látni, mert az ilyenkor kötelezően elkészítendő betonpróbakookák elvesztek ... Hogy valóban voltak-e ilyen „próbafcockák” vagy sem, ma már szinte lehetetlen kideríteni. Korábban ugyanis Bánki József épp ezekről az „elveszett” bizonyítékokról így nyilatkozott: — A próbakockák minősége jó volt.. Valószínűleg talajvizet engedtek rá a betonra, amely a cementet „kiszippantotta”, ezért vesztette el később a szilárdságát. ■— Mindez milyen következményekkel járt? — A 42 méter magas vasbeton köpenyfalat már felhúzták. Ezen 'kellett körben majdnem négyzetméteres „ablakokat” vésni — kézzel, nehogy a torony a gépi vésés miatt megdőljön. Ezeken aoólrudafcat kellett átvetni, meghajlítani és bebetonozni. — De az acélrudakfcal is volt probléma . . . — Ridegek voltak, a munkások nem tudták mégha ifi - tani. csak hegesztőlánig mél- lett, így viszont azok éllveisz- tetiték szilárdságukat. Sajnos, ez is csak 'akkor derült ki, amikor már beépítették. Üjabb betomvósiés következett. Mindehhez még hozzá kell tenni, hogy a javítási munkálatokat megelőzően alap- megerősítési tervet is kellett készíttetni a MÉLYÉPTERV- vel, — megint hónapok. Az Építési Miiniősógvizsgáiló Intézet viszont ezt csak újabb hat hónap múlva hagyta jóvá. Sokáig kérdéses volt ugyanis, hogy ha vésnék, nem dől-e le a torony. Nem dőlt ile. De addig, s már azt megelőzően is ott állt az a to- romydairu, amelyről Bánki József így beszélt: — Az Építőipari Gépesítő Vállalattól béreljük ezt a darut 'havonta 110 ezer forintért. Sajnos, a tervezők s a valamikori vállalatvezetés rosszul állapította meg a kölcsönzési időt, így a tanács csak öt hónapig fizetett, a többi a mi zsebünket terheli. — Mennyi veszteséget jelentett önöknek ez a munka? — Nehéz lenné ezt konkrétan meghatározni. A 14. számú építésvezetőségünk Jászberényen kívül még Aszódon is dolgozik. A két létesítményinél a ráfizetésünk körülbelül 10 millió ío- niint. Nekünk, mélyépítőknek nem lett volna szabad elvállalni. Nem voltak jó szakembereink, és aiz 'irányítás sem volt megfelelő ... Azóta új vezetők kerülitek a vállalat éléire és a munkások is bedolgozták magukat a szakmába. 1975. Határozat: minden szerdán találkoznak az érdekeltek. Ez valamelyest meggyorsította a munkatempót. A víztorony új átadási határideje 1976. augusztus 15. S hol tartunk most? Most szigetelmek, s talán októberre, novemberre a víztorony vizet is ad. Az építkezés végre — úgy tűnik — „sínen van.” ... Gázos a víz A vízműről eddig alig esett szó. A tereprendezés, a bekötőutak építése, a 800 köbméteres felszíni víztározó és a víztisztító épület alapozása. 1973 első félévében elkezdődött. A munka, ha döcögve is, de megindult, Egy év múlva azonban, egy jegyzőkönyv megálljt parancsol mindennek. Ebben megállapították, módosítani kell a kivitelezési terveket. Egyrészt azért, hogy növeljék a vízműtelep kapacitását, másrészt, mert kiderült, a víz nagy gáztartalma miatt, gázleválasztó berendezésre is szükség van. A tervek készülnek, az idő múlik. A költségek pedig már 45,3 millió forintnál tartanak. (1972-ben még 36,6 millió volt). Ez a „módosítás” sem ment simán. Ismét Bánki József: — Rosszul jelölték ki a gáztalanító épület helyét, mert az a tűzveszélyes kezelőépülettől nyolc méter helyett csak négy méterre került. Átépítsük, vagy valami más megoldásit keressünk? Az utóbbinál maradtunk egy köpenyfalat húztunk a két épület közé... Már 1975 van, amikor a kivitelező ütemtervet készít. Itt is módosítják a már módosított határidőket. Árhatósági viták, majd egy megállapítás : a vízmű beruházási értéke 48 millió forint. Ez év közepén a 800 köbméteres felszíni víztározót a kivitelező ideiglenesen át-r adta a Víz- és Csatornamű Vállalatnak. Bekötik a városi közműhálózatba, ezzel a vízellátás júliusban, augusztusban valamelyest javult. Jelenleg a KKMV és az alvállalkozói már a technológiai berendezések egy részét szerelik a telepen. Költségek, hibák, tanulságok Említettük a vízmű beruházási költségei megnőttek. A víztoronnyal együtt több minit 60 millió forintba kerül Jászberény friss vize. Simányi Lajos magyarázatként: — Űj berendezéseket kellett beépíteni a kapacitás- növelés és a vízgázosodás miaitt, aztán a beruházás „megélt” két árváltozást is. Bánki József kiegészítésként: — A tervezők sok mindent nem kalkuláltak be az árakba. Átlagot számoltak, vagy helytelen értékeket vettek fel a listára. Az idei év január elsejéig 36 millió forintnyi készült el a 60 millió forintos beruházásból, de ez nem jelenti azt, hogy mind a 36 milliót kifizették. Jenei László, a megyei Tanács vb osztályvezetője elmondta, hogy a megyei tanács anyagi hozzájárulását csák apránként, éveikre elosztva kapják meg a jászberényiek az ötesztendős tervidőszak alatt. Az építők viszont hitelbe nem dolgoznak. Mit lehet tenni, hogy mégis legyén fedezet? A megyei tanács javaslatára hitelt vesz fel Jászberény, s „átcsoportosítja anyagi eszközeit”. A beruházásban részt vevők kutya-macska barátsága lassan munkatársi kapcsolattá alakul, s ami leglényegesebb, dolgoznak az építkezéseken. Az anyagi fedezete is-meg lesz a munkáknak, s a létesítményt a legapróbb részletekig jövőre átadják a kivitelezők. A beruházónak, lebonyolítónak, kivitelezőnek akkor már csak egy feladata marad, levonni a tanulságokat. Hajnal József
