Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-07 / 211. szám

1976. szeptember 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Gyorsan megtérülnek az exportbővítő beruházások Az MNB elnökhelyettesének nyilatkozata a 45 milliárdos hitelkeret felhasználásáról Az éjszaka puha csendbe bugyolálta a gyárat. Víztü­körbe feledkezett az ostornyeles lámpa is. A gyárkémény kalapkarimájára tűzött piros égő-virágot repülőgép dongta. Belül falak határán, gépek birodalmában vas csörgött. Fe­szeshátú szíj csattant élesen. Zablájából sivitva kitört a sű­rített levegő. Csak a gépen szaladó papírkigyó susogott egyhangúan, csendesen. Mint ismeretes, az elmúlt év közepén a Magyar Nem­zeti Bank pályázatot hirde­tett olyan fejlesztésekre, amelyek bővítik a minden piacon gazdaságosan értéke­síthető export-árualapot, ja­vítják a termelési szerkeze­tet. Ilyen célokra a követke­ző öt évben mintegy 45 mil­liárd forint hitelkeret áll rendelkezésire. Ez a rendkí­vül jelentős összeg, pontosab­ban a hitellelíetőség fölkel­tette az érdeklődést. Jelentkezett-e kellő számú pályázó, melyek a pályáza­tok eddigi legfőbb tapaszta­latai? — e kérdésre a kö­vetkező tájékoztatást adta dr. Csemok Attila, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnökhe­lyettese. — Mindenekelőtt emlékez­tetnem kell arra, hogy az MNB szóbanforgó pályázata — az V. ötéves terv követel­ményrendszerébe illeszkedő — szigorú feltételeket tar­talmaz. Az első követelmény, hogy a fejlesztés eredménye­ként megjelenő termék a szó szoros értelmében minden piacon, tehát a tőkés piaco­kon éppúgy, mint a KGST- országokban tartósan érté­kesíthető legyen. További fontos követel­mény, hogy a fejlesztés teljes költsége legalább három éven belül megté­rüljön a tiszta devizaho­zamból, és hogy a fejlesztés gazda­ságos exportot tegyen lehe­tővé. Vagyis az exportért kapott deviza forint ellenér­téke magasabb legyen, mint az önköltség; az export — állami visszatérítés nélkül is A Volán 7. sz. Vállalatá­nál az elmúlt napokiban az érdekeltek széles körű bevo­násával uitólaigos értékelést tartottak: hogyan ítélik meg a dolgozók, főként a javas- lattevők a sok új elemmel gazdagodott vállalati alkot­mányt, egyezik-e elképzelé­sükkel a pontokba foglalt, munkájukat segítő könnyítés, válását kaptak-e kérdéseik­re, vagyis megfelelt-e az üzemi demokrácia élveinek a szerződést előkészítő folya­mat? A két és fél ezer dolgo­zó érdekvédelmi és érdek­egyeztető munkáját 150 bi­zalmi csoport készítette elő, s tolmácsolta a véleményeket a vállalat szakszervezeti ta­nácsának, valamint a szerző­dést előkészítő bizottságnak. Mintegy 650 javaslat érke­zett a tervezet összeállítói­hoz. A vélemények értékelése azt mutatta, hogy túlnyomó részt a nők és a fiatalkorú dolgozók munkakörülmé- nyeiben. javasoltak változta­tásit, illetve kérték konkré­tabb meghatározást a mun­kások. Mintegy 550 nő —fő­ként kalauzok — érdekében született döntés többek kö­zött. A jegykezelői munka­körben dolgozó nők terhes­ségük negyedik hónapjától — fizetésük meghagyásával — más, utazás nélküli munka­körben dolgozhatnak. Amennyiben az orvos úgy javasolja, már jóval előbb jogosultak, hogy nyugalma­sabb munkakörbe osszák be őket, ezt minden esetben biz­tosítja a vállalat: a telefon­központban, a forgalmi iro­dákban, a raktárakban vé­gezhetik munkájukat. De döntés született, — éppen a dolgozók javaslatára — a más munkakört .betöltő nők munkakörülményeinek ren­dezésére. Terhes mő nem lehet pl. gépkocsivezető, üzemanyaigkút-kezelő, men­— nyereséget biztosítson a vállalatnak. Fontos szempont az is, hogy a fejlesztés mii nél rövidebb idő alatt meg­valósuljon. Már az V. ötéves terv második felében létre­hozzon export-többletet, és lehetőleg 1980-ban már tel­jes kapacitással termeljen. Az iparvállalatok augusz­tus 31-ig összesen 40 mil­liárd forint hitelt igé­nyeltek a 45 milliárdos keretből, ebből a bank eddig 22 mil­liárd forintot hagyott jóvá, további 4 milliárd forintot kitevő igény elbírálás alatt van. Tizenegymilliárd forint összegű kérelmet el kellett utasítanunk, mert ezek nem feleltek meg a pályázat fel­tételeinek, 3 milliárd forint­nyi kérelmet pedig maguk a vállaltatok vontak vissza. — A kedvezően elbírált hi­telkérelmek nyomán megva­lósuló fejlesztések eredmé­nyeként 1980-ban mintegy 450—500 millió dollár és 250—300 millió rubel export- többlettel számolhatunk, s e termelési többletből a bel­földi szükségletek kielégíté­sére is jut. Az elfogadott hitelkérel­meket tekintve a gépipar iránya a legnagyobb, de szá­mottevő arányt képvisel a vegyipar és a kohászat is. Feltűnő viszont a könnyű­ipar alacsony részesedése — ezt részben az magyarázza, hogy a ruházati ipar rekonst­rukciója keretében más for­rásból is fejlesztenek. — Az eddigi tapasztalatok alapján az összkép kedvező­nek mondható. Maga az a tes a szabadiban végzendő munkák alól, szerelési mun­kát műhelyben sem végez­het. Nők egyébként már inam lehetnek autóbusz- és rako­dógép-vezetők, illetve keze­lők, 3 tonnás vagy ennél na­gyobb gépkocsi vezetésére sem irányíthatók ezentúl, s kocsimosóst is csak zárt, me­legvizes helyiségben végez­hetnek. A 18 éven aluli Volán-dol- gozók munkaköri tilalma is tekintélyes részt képez a kollektív szerződésben. A mintegy ötven fiatalkorú ér­dekében született határozat szerint — a központilag elő­írt tiltott munkahelyeken — a szolnoki _ Volánnál inem le­hetnek kalauzok, járatkeze­lők, rakodómunkások; de gumiszerelőként és az egész­ségire ártalmas munkahelye­ken sem dolgozhat az a fia­tal, aki még nem érte el1 a nagykorúság évét. Az értékeléskor még több más, főleg a dolgozó nőket és családanyákat segítő új­donságról is beszélhettek a Volán szolnoki vállalatának dolgozói. Elismerést aratott minden intézkedés, köztük a [gyermekes kalauznők hely­zetének könnyítése. Nincs [bölcsődei, óvodai gondjuk az itt dolgozóknak, a vállalat előre [gondoskodott a gyere­kek elhelyezéséről, az énin­tett szülők műszakbeosztásét pedig a gyermekintézmények nyitvatartáisának idejéhez igazították. Sok „fejtörést”, átcsoportosítást igényelt az új házi rendelet kialakítása, de — példa rá az egyébként munkaerő gondokkal küzdő vállalat — korszerű rnunka- és üzemszervezéssel, a dol­gozók javaslatának figyelem­be vételével és támogató­sukkal közös, mindkét fél ér­dekét szolgáló egyezmény született. T. Sz. E. tény is pozitív, hogy a vál­lalatok mintegy 200 javas­latot, illetve hitelkérelmet dolgoztak ki, s ezek nagyobb hányada egybeesik fő gazda­sági céljainkkal. Kedvezőnek tartjuk azt is, hogy a fej­lesztések teljes költéségének megtérülési ideje a tiszta de­vizahozamból átlagosan 1,9 év. Viszonylag kevés a há­rom év körüli megtérülési időt ígérő javaslat. — A 45 milliárdos keret te­hát sokat segíthet a minden piacon gazdaságosan érté­kesíthető árumennyiség nö­velésében, a gazdaságos ex­port bővítésében, s a ter­mékszerkezet javításában. Nem szabad elfelejteni, hogy a szóban forgó 45 milliárd forint — bár igen nagy ösz- szeg, ami jó célokra, fele­lősséggel felhasználva na­gyot lendíthet gazdasági fej­lődésünkön — csak mintegy 10 százaléka az ipar és a mezőgazdaság öt évre terve­zett összes beruházásainak. S azt is figyelembe kell ven­ni. hogy a termelés növelé­sének nem a beruházás az egyetlen útja. ‘ Következés­képpen az export növelését — s ez vonatkozik a tőkés exportra is — mindenekelőtt az ipar és a mezőgazdaság több száz milliárd forintos meglevő állóeszköz-állományának jobb kihasználásával kell elérni. Mindezt semmiképp sem szabad szem élői téveszteni, amikor a 45 milliárd szere­pét, várható hatását megítél­jük — fejezte he nyilatko­zatát dr. Csemok Attila. Bővülő tejüzem Több mint duplájára, na­pi 60 ezer literre növekszik a Borsod megyei Tejipari Vállalat sátoraljaújhelyi üze­mének kapacitása a most megkezdett felújítás nyomán. Egy 40 000 liter befogadóké­pességű tejsiló, továbbá új tejátvételi vonal, s egy na­ponta 20 000 liter kapacitású tejporító is épül. A sátoraljaújhelyi tej­üzemben a kapacitásnövelő beruházásra összesen mint­egy hét és fél millió forintot fordítanak­Jászalsószenfgyörgyön Községfejlesztés összefogással A mérleg elkészült, az eredmények biztatóak. Félév alatt csaknem 2 millió fo­rint értékű társadalmi mun­ka. Az önkéntes munkában részt vevők száma elérte a másfél ezret. E beszédes számok arról tanúskodnak, hogy a jászal- sószentgyörgyiek szeretik la­kóhelyüket, saját ügyüknek tekintik községük fejleszté­sét- Kiemelkedő eredmény, hogy a lakosság önkéntes hozzájárulásával hat hónap alatt mintegy 1700 méterrel lett hosszabb a vízvezeték­hálózat. Társadalmi munká­val (a Zagyva-meder betöl­tésével) épült a régóta hiá­nyolt iskolai sportpálya. Az áfész tagjai a küldött- értekezleten határozták el: 108 ezer forintot adnak a művelődési háznak hangsze­rek vásárlására, a zeneokta­tási díj fedezéséhez. Ebből a pénzből újítják fel az álta­lános iskolák felszereléseit és játékszereket vásárolnak az óvodának. A Petőfi Tsz-ben a köz­gyűlés hagyta jóvá a köz­ségfejlesztési feladatok meg­valósítását segítő 100 ezer forintos támogatást. A Bú­torlap KSz 58 ezer forintos hozzájárulásával a művelő­dési háznak szemléltetőesz­közök vásárlásához, az óvo­dának a foglalkoztatótermek csinosításához, az udvar par­kosításához nyújt segítséget. A Szolnoki Papírgyár por­tása, Mihályi Gyuláné a ka- puzór nyelvére fordítja a kul­csot. A pénztárban felcsörgeti Rideg József rendészeti ve­zetőt. A termetes férfi dör- trnög a kagylóba. Viharkabá- ton hálva a gyár fizetését őr­zi. Az asszony újra leül. Előt­te az asztalon az Olcsó Könyvtár sorozatból Fontana Effi Briest című könyve. Reggel hatig a ‘portásfülké­ben, ahol éjfélkor az ifjú sze­relmesek telefonon a meny­asszonyukat keresik, ahol a „tűziriadó terv” baj esetén, a gőzdudánák két szaggatott jelzést diktál, többszörösen megismételve, ahol néha éj­szakánként megsiketül a te­lefon — ott reggel hatig Mi­hályi Gyuláné, Fontana me­seszövésébe gabalyodva, húsz­éves gyönyörű lánnyá serdül. Hajnalban az elmenők táská­jába túr. Szüríke portás egyenruháját kisimítja. Aszt­más fia várja otthon. 0 Barna borítójú a „köicsön- könyv”. Kölcsönadás — dá­tummal. Visszahozatal — ha­táridővel. Biztosíték, zálogdíj nincs. „írógép, 4 vaspajszer, 1 rugóköteg, 1 ballon szóda, olajos hordó, nemezhulladék, 1 permetezőgép, parkettacsi­szológép, keverőláda, hordó­láda, állóiddá, gumikerekű taliga, villamosmotor, 2 db főzőfazék, 20 kairosszék, két mentőöv, 3 bőrlyukasztó, 30 evőkanál, 30 villa, 30 kés, 6 abrosz, 1 db 30 literes lábas, 25 szék, 100 kg nedves ne­mez”. Építés. Földművelés. Munka. Házasság. Kellékek — gyári kölcsönre. A késési könyv 1975. feb­ruár 3-tól 1976. szeptember 2-ig, száznegyvennégy késés, vagy korábbi kilépés bejegy­zését őrzi. Választék: három perctől a több óráig A jegy­zetfüzetből : „Mihályinét, vagyis az én nevemet nem találja. Nem vagyok béka! Amúgy is félek az átoktól, mert lehet, hogy attól beteg a fiam ... Bár butaság az egész, hiszen az átok nem fog...” A másik portás val­lomása: „Minket azért fizet­nek, hogy a rendet segítsük. Nálam senki sem surranhat be. Ha bárkit is beenged­tem volna, a fizetésemet sem érdemelném”... A rovarirtó zöld flakonban fapolcon dí­szeleg. A portások szerint a legyek élednek a szertől. A Chemotoxot ki-ki a maga pénzén veszi. 0 A kapu és az öreg papír- üzem között terjeszkedik az egykori kazániház. A fém­testeket már elbontották, a téglákat a dolgozóknak ad­ták. Az éjféli kísértetkas- tályban, szelíden csörgő hold fényében kavarog talpunk alatt a por. Egy pillanatra á pokol éled: a szénporos há­takra folyókat mos az izzad­ság. Néhány száz méterrel ar­rébb, a valóságban, a gázfű­téses energiaközpontot tiszta köpenyesek irányítják. Gomb­nyomásra. Az ,.,öreg” papírüzemiben a húszgrammos selyempapírtól a 90 grammos vastagig sokfé­le gyártmánnyal megrakhat­ják az óriási kígyóként elnyú­ló gépsorokat. Egy műszakra huszonnyolc munkásnak jut­ná fizetés. Ezen az éjszakán huszonegyen dolgoznak. Ve­zetőjük Báli János segédmű­vezető. Havi keresete 5 ezer 500 forint. — Ha nem lenne itt Báli János ? ... — Akkor is elmenne a sor — rándítja meg a vállát a segédművezető. — Mikor kapott utoljára a fejéhez? — Néhány napja a szita­cserénél. öt órát álltunk. Meg régebben, amikor be­robbant a villanymotor. —- Miért lakatolták le az elsősegélynyújtó szekrényt? — Különben igen hamar el­fogyna minden! Másutt is így van. Vagy pem? ... — És ha valakinek meg­fogja az ujját a gép? — No, azt nemigen. Leg­feljebb a vegyes hulladéknál lehet baj, mert téglát, vasat és üveget is behánynak ... Régen tisztították a hulladé­kot, de ma az a kérdés, hogy megéri-e a munka az árát. Persze ez sem kérdés. Sze­métre semmi sem mehet. Igaz, vigyázni kell a marko- lászó kézre... 0 Irodaasztal. A papíron: „.Tóth László és Németh Im­re szombat reggel hat órakor portán”. A KISZ-esek kirán­dulni mennek. Az üvegfalon túl egyhangúan, csendesen kígyózik a papír. A teli hen­gerek 700—1000 kilót nyom­nak. Az I-es gépről Tóth Jó­zsef, S. Papp Sándor és Né­meth Imre kocsira emeli a hízott tengelyt. Feszül a váll. Az anyagot a tekercselőhöz tolják. A szabadságos gépve­zetőt Tóth József helyettesíti, most néhány napig egy csil­laggal többet hord a vállap- ján. Azt mondja, targonca is kerülne. Gép trógeroiná a papírt. Meg is érkezett, de egy hónapja lustán egyhely­ben hasal. Alkatrészhiány! A papírosoknál járja egy mondás: akkor dicsekedhet­nek, ha nyolc órában csak a lábukat lógatják. Akkor jól szaladnak a gépek. Ez az éj­szaka valahogy peches. A munkások szaladnak, állíta­nak a szelepeken, javítanak. Négyen végzik öt ember mun­káját. Tóth Józsefen még a rövidnadrág is puíajkaként melegít. A többletmunkáért a fizetésük alig néhány fillér... — Az olajos gépek között játszunk egy pillanatra tün- déresdit! Mit kívánna? Tóth József töpreng, aztán mint előbb a henger tartójá­ból, gondjaiból leemel egyet: — A Nyúl utcából járok műszakra. Kerékpárral télen és nyáron. A busszal ugyanis nem érnék be kezdésre, és haza is csak másfél órás ké­séssel jutnék. Pedig az asz- szarmyal két gyerek vár. No, ha egy jó busz lenne!... 0 Az I-es gépen asszony a szi­tás. ötven kilónál nem sza­lad vele tovább a mérleg. A nő papírgépen olyan, mint amikor valaki ulti helyett „Fekete Pétert”-t mond. Tó- thék mégis befogadták. Elme- lésre, nehéz munkára nem fogják. De rezzennek, ha Nagy Miklósné a sípjába fúj. Akkor baj van a szitával. De ma éjszaka a szita nem láza­dozott. Tóth a kapcsolószek­rénynek dől egy pillanatra. S. Papp, aki huszonnegyedik évét morzsolja a gyárban, mel­lé fáról. Mondja, hogy az éj­szakai műszak fárasztó. És ahogy telik az idő, mind ke­vesebb az erő. Ráadásul az éjszakás héten a gyomra is összemegy. Péntekre már csak falatokat pakol. Pedig az apja nyolcvanévesen, az együttlakott petróleumlámpa,; tanyáról, még ma is eljár. Éjjeliőrnek Ö meg alig túl az ötvenen, már csak a fülét hegyezi. De a hallás!... Ha jnali háromkor már nem kell magyarázni, hogy mitől brigád a brigád. Tóthot, S. Pappot, meg az asszonyt in­nen elkergetni sem lehetne. Báli gyökere is erős. A tizen­nyolc éves Németh, a „kö­lyök”, most szokik. Van vala­mijük. Valamijük, amiről Ba­li János mesélte; „Egyszer felrukkoltam a főnökhöz, a főművezetőhöz, hogy most már nagyon kevesen va­gyunk. Kinyitotta a könyvet, s azt mondta, hogy mit va­gyok én oda, ha ennyien is elvégeztük a munkát. Mond­tam is neki, az hogy sikerült, nem rajta, hanem a munká­sokon múlott”. Pirkod. Felszakad a csend. Kialszik a kéményen a lám­pa. A portán táskát nyitnak, csuknak az emberek. Egy molett takarítónő száz óriás kifli szívességét cipeli a gyá- riakmiak. Dobban a reggeli műszak. Mélykúti Attila Kollektív szerződésbe foglalták Javulnak a nők és a fiatalkorúak munkakörülményei Beszél a csend a gépekig birodalmában

Next

/
Oldalképek
Tartalom