Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-04 / 209. szám
1976. szeptember 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Naponta gyerekzsivajtól hangos az augusztus 20-ra felavatott törökszentmiklósi KRESZ-park. A betonútokon simán gurul a bicikli és közben könnyedén el lehet sajátítani a közlekedési ismereteket is. Minden olyan, mint az igazi utakon; a táblák, zebrák, lámpák, és természetesen a közlekedési szabályok is. Ballagva a gáton — Azt szeretem én, a reggelt! Nem ám városi csőröm- pölős, zakatoló, semmitérő büdös levegőjűt, nem is azt, amikor nyolcra húzott vekker szaggatja szét az álmot az ember szemében. Nem én! Azt szeretem én, amikor hallom a lépteimet, meghallom, amikor megroppan a fű,'amikor moccan a homok a talpam alatt. Megázik olyankor a lábamszára. Harmat áztatja, jó hűvös, tiszta gyöngy a szénának valón. Gőzölög aztán, ha jön a Nap Megszívom ilyenkor a tüdőm. tele éles, tiszta levegővel. Olyan az mint a születés, árad az emberbe az élet. Le-lemegyek ilyenkor a Tiszához, no szervusz koma, megint egy nap, oszt’ itt vagyok. Régen, még úgy nyolctíz éve is megfürödtem, úsztam benne, ajaj még késő fagyos ősszel is. De most már nem kívánja a gircsám, meg hát piszkos is már a víz. Néha olyan olajfoltokat visz, mint egy pokróc, szaga is van néha, hát nem húzza már annyira az embert. Nem, de azért szeretem■ Nézem, őrzöm, itt élem az életem. Van még szűk négy évem, aztán mehetek innen a gátoldalból. Elmegyek, be Csong. rádra, itt hagyom ezt a kis fészket, ezeket az égigérő nyárfákat. itt hagyom a jóvizű kutat, itt hagyom én a fiatalságomat is... Ide látszik az a kistanya a dűlő végén. Ott születtem, ott nőttem fel, onnan jártam ide akkor is, amikor bolondozott a víz és őrizni kellett még a loccsanását is. Ügy hívtak bennünket, hogy „hetesek". Hetenként cseréltük egymást. Egyszeresek a közmunkásból rendes gátőr lettem. Nem is igen jelentett már nekem újat, amit csinálnom kellett, értettem én már itt a munkához. Egy kis kubikolás, egy kis rőzsevágás, rőzsetu- tajt, hogy kell kötözni ■. ■ No azért mégis ragadt rám valami közben a huszonkét év alatt nem csak a piszok. Ilyen tanfolyam, olyan tanfolyam, még vizsga is, meg szabályzat! Meg hát a napi dolgokkal is tanul az ember. Jelentések. megfigyelések, vízállást beadni, volt-e nagy szennyeződés a vízen... Mondják ám azt cifra szóval is, hogy ha én látom, hogy szivárványuk a víz. Környezetvédelem. Ügy van! Az nincs rendben, ha piszkálják a Tiszát. Hát lassan már én se tudok másképpen beszélni, hiszen már törvényt is csináltunk, oszt mindenki ezt nyúzza. Így a természet, meg úgy a természet, mondják nagy fene áhítattal, aztán úgy gyönyörködik ki magukat a folyóparton, hoay utánuk csatatér marad. Hej, pedig de nagy bűn el- csúnyítani ezt a szép Tisza- partot• Nem igazi Ez itt az én birodalmam, a Xjl-es gátőrjárás. Ha kibuggyan, ha az agyagpart alatt bukdácsol a Tisza, nekem mindig megvan a dolgom^ Most nem is látom a vizet olyan lent van, hát a gátat reparálgatom .. . Ügy mondják ezt, hogy töltéskorona, domborítás. Meg- nyessük. ahol sok van, odatesszük, ahol horpadt, egyenletes, kicsit púpos legyen középütt. Ha ezzel elkészülünk, kapát rántunk és ahol látja azt az új telepítést, azokat a kis semmi venyigéket, no oda sorolunk át ápolni. Hinné-e, hogy ebből véderdő lesz. Nemcsak ez az én gondom, hanem hat másik is. Gátbiztos is vagyok innen Csong- rádtól Cibakházáig hozzám tartoznak a gátőrök. Velük is kell foglalkoznom, irányítani őket, tartani a kapcsolatot■ No, de mit panaszko- dok, hát nem az a dolgom? Akinek sok, az adja le, aki meg bírja, csinálja. Bírom én még, de azt hiszem nem is igen éri szó a ház elejét, — a gátőrház elejét — mert hát még jelvényt is kaptam. Kiváló Vízügyi Dolgozó. Valami az, nem? Persze többet érne, ha még vagy ötévet kapnék, hogy itt maradhassak a gát tövében, itt az első őrházban. Mert tudja, én vagyok az igazgatóság első gátőre. Középtiszavidéki, de jó hosszú nevük van. hallja-e, Vízügyi Igazgatóság, ez a gazdám. Én meg Űjszászi Imre vagyok, de hát maga meg kicsoda, vagyis hát mi járatban van errefelé. Meg miféle ember maga, hogy ekkorákat tud hallgatni? Rám kíváncsi? Mit mondjak én magának erről a mi szakmánkról, az isten se tudja. Szagoljon inkább bele ebbe a jó szénaillatú estébe. Azzal többet ér. . ■ IgTiczi Zsigmond EGY KÜLÖNÖS KÖNYV V. Bogomolov: Negyvennégy augusztusában A második világháború előzményeinek és eseményeinek memioárirodalma ma már szinte számba vehetetlen, Könyvkiadásunk is megjelentette a legszámottevőbb munkákat, Eliot Roosewelt Apám így látta című könyvét, Ralp Ingersoll Szigorúan titkos című munkáját, De Gaulle emlékiratainak java részét, Hja Ehreniburg csodálatos történelmi „pannóját”, az Emberek, évek, életem-et és a legmélyebbre ásó, legnagyobb horizonton gondolkodó művet, Zsukov marsall hatalmas munkáját. A titkos háborúról, a fel- derítők munkájáról szóló dokumentumokat — érthető okokból — csak 35—30 évvel a háború befejezése után publikálhatták az események résztvevői vagy a kutatók. Ezt példázza a Dóra jelenti — Radó professzor könyve — a Sorge életrajza, — és sorolhatnánk. A kémhistóriát tartalmazó könyvek jó része — az események jellegéből következően — csaknem kalandregény számba megy, így csak a legkitűnőbbek kerülik el a sematizmus veszélyét. V. Bogomolov Negyvennégy augusztusában című, csaknem harminc ív terjedelmű munkája különös könyv. Kómhistória a javából, izgalmasabb a legjobb kalandregényeknél, de nem a szenzáció múló érzésével hat. Nemcsak arról van szó, hogy valós történetet rögzít, történelmi személyiségeket szerepeltet, hanem az teszi különösen izgalmassá, hogy hőseit minden miszticizmus nélkül, a kor parancsa szerint cselekvő embereknek ábrázolja. A téma még nem szükségképpen tenné nagy olvasmánnyá a Negyvennégy augusztusát. Sőt, gyengébb írói vénával feldolgozva talán túlontúl is egyszerű történet lenne: hogyan tették ártalmatlanná a szovjet felderítők a front mögötti, tehát már felszabadított területen a fasiszta kémeket, diverzánso- kat. Az ábrázolt szereplők skálája igen széles, a Legfelsőbb Főparancsnokságtól egészen a titkos rádióadót kereső „gyermekember” hadnagyocskáig terjed. Ritka csemege ez a könyv — az Európa Könyvkiadó jelentette meg 60 ezer példányban — Fazekas István élvezetes fordításában. Valamit azonban — úgy vélem — joggal hiányolunk. Vlagyimir Bogomolovról, a szerzőről — akinek a fényképe ugyan ott a borítólapon — semmiféle tájékoztatót nem kapunk — sem a „fülszélen” sem pedig az elmaradt elő-, vagy utószóban. — ti — Kisfilm és közművelődés „n kelták művészete” „Súrlódás”; „Égi mág------------------7------------------------------------ lya”; „Az élet bölcsője”; „Munkásábrázolás”; „Főnix”; „Fabarkácsolás”; „Játsz- szunk istent”. íme, csupán néhány kisfilm-cím a legutóbbi három év terméséből. Mihelyt bárkinek végigfut rajta a pillantása, bizonyára fölösleges bizonygatni néki: a kisfilmek készítőinek érdeklődési köre rendkívül szerteágazó. Történelmi, művészeti és tudományos kérdésekre éppúgy kiterjed, mint a hétköznapok gyakorlati tudnivalóira. A kisfilm témavilágában jól megfér egymással az ezer- mesterség az atomfizikával, a barkácsolás az élet eredetéről vallott tudományos elméletekkel. Húsz—huszonöt percnyi kisfilm erejéig bármelyik képes lekötni a mégoly kevéssé érdeklődő mozilátogató figyelmét. Egy-egy kisfilmes alkotás iránt persze nemigen szokás eleve érdeklődni. Amit a mozikban a főműsor előtt vetítenek, az afféle ráadásnak, vagyis inkább előlegnek számít; vagy sikerül fölébresztenie témája iránt a néző kíváncsiságát, vagy nem. Ha igen, akkor megtette a magáét. A kíváncsiság további kielégítése már nem az ő dolga, hanem a közművelődésé. S nincs mit szépíteni rajta: a közművelődés egyelőre nemigen használja ki a kisfilmek érdeklődéskeltő hatását. Mindez több dolog miatt elgondolkoztató. A magyar kisfilm tudniillik világszerte elismerést vívott ki magának. Igaz, itthon erről kevesen tudnak; a többi között Nyugat-Európá- ban, az Egyesült Államokban annál inkább. Az ottani film- forgalmazó vállalatok rendszeresen vásárolják a magyar kis- filmeket, s nem egyet közülük egyetemeken, főiskolákon is vetítenek, nemcsak mozikban. Tehát megpróbálják hasznosítani a bennük fölhalmozott ismeretanyagot. Csöppet sem eredménytelenül. Erre vallanak azok a levelek, amelyek külföldről — gyakran messzi kontinensekről — érkeznek, s az udvarias köszönetén kívül többnyire azt kérdik: miről szólnak a készülő kisfilmek. A hasonló jellegű hazai érdeklődés szinte teljesen hiányzik. Azt aligha kell bizonygatni, hogy ennek a közművelődés látja kárát. A kisfilmek hasznosítása fölöttébb ötletszerű. Pedig milyen nagyszerű esték kerekednének ki ötletesen ösz- szeválogatott kisfilmbemutatókból, akár egy-egy téma köré csoportosítanák őket, akár pedig sokféleségük vonzerejét használnák ki. Micsoda remek vitákra teremthetne alkalmat vetítésük, ha utána nem sajnálnák az időt a különböző vélemények felszínre segítésére. (Közbevetőleg: a közművelődés munkásainak többnyire fogalmuk sincs róla, miként tájékozódhatnak a rendelkezésre álló kisfilmekkel kapcsolatban. Előszöris nem tudják, hogy például a megyei moziüzemi vállalatok raktárainak polcain milyen kisfilmeket őriznek, közülük melyiket milyen témakör közművelődési feldolgozása során célszerű kikölcsönözni. És sorolhatók tovább a kérdések, amelyek közös jellemzője: egyaránt arra utalnak, hogy az évről évre fölhalmozott kis- filmkincs túlnyomórészt parlagon hever. A sajtó sem sokat tesz azért, hogy a kisfilmek utat találjanak a közönséghez. Kisfilmkritika legföljebb elvétve jelenik meg a lapokban, s arról sem igen lehet olvasni, milyen alkotások vannak készülőben. Márpedig enélkül nem lehet kialakítani hozzáértő, érdeklődő közvéleményt. Magyarországon egy év alatt mintegy 35—40 népszerűtudományos kisfilm készül. Nem sokkal kevesebb a mozikban szintén kísérőműsorként vetített külpolitikai tárgyú, úgynevezett filmpublicisztikai jellegű, valamint a különböző oktató, felvilágosító célzatú alkotások száma. Sőt, a reklámfilmeket sem lehet figyelmen kívül hagyni, mert egyre több közöttük igen fontos társadalmi mondandót népszerűsít. Mindezeket kitűnően be lehet illeszteni egy-egy közösség közművelődési programjába. Föltéve, hogy a művelődési intézmények illetékesei, a kulturális vezetők, a klubok irányítói megtanul- ják-kikísérletezik fölhasználásuk legkézenfekvőbb és leggyümölcsözőbb módját. Csöppet sem ártana, ták, szociológusok,-------------;------------------------------------ pedagógusok, népművelési kutatók és mások is segítenének nekik. Hiszen nemcsak azt érdemes vizsgálni, miként hat egy könyv az olvasóra, hanem azt is, hogyan keríti egy kisfilm a hatalmába a nézőt. Vagy hogyan pereg le róla mindaz, amit a filmkockákon lát. Mert a kudarcból is sok mindent ki lehet olvasni; s a középszerűségből úgyszintén. A kisfilmes éppúgy okulhat belőle, mint a közművelődés munkása. S ennek hasznát — kell-e bizonygatni? — csakis a világ dolgai iránt egységesen érdeklődő, kíváncsi ember látja. — veszprémi — Barátainknál Észtországban Lenyűgöző méretek 2. Ha a paksi atomerőmű első lépcsője felépült, 880 megawattos lesfc. Ezlt azéirt kell előrebocsátani, hogy érzékelni tudjuk, mekkora az az észtországi hőerőmű, amelynek teljesítménye ma 1600 megawatt. A világon szinte egyedülálló, hogy elektromos energiát, olajpala felhasználásával állítanak elő. innen évente 8 milliárd kilowatt óra villamosenergia jut a hálózatba. (Ezzel a Föld valamennyi lakója, a csecsemőtől, az aggastyánig két óra hosszán keresztül „villanyvasalhatna”). A korszerű látványnak is lenyűgöző erőműben ezeröt- százan dolgoznak. Többségük csak a karbantartással és a kiszolgálással van elfoglalva, hiszen az üzem szinte teljesen automatizált. A környék bányáiból beérkező nagy mennyiségű olajpalát magas hőfokon elégetik, ezzel nagy nyomású gőzt fejlesztenek, amely a gőzturbinákat hajtja meg, a generátorokban áramot termel. Az erőmű több ellenőrző- és számítóközpontjában tulajdonképpen minden műveletet nyomon lehet követni — itt a fizikai munkát alig ismerik. Az olajpala meglehetősen kalóriaszegény. tonnánként mindössze 2 ezer kiló kalória az energia tartalma, ezért nagyon sok a fennmaradó salak. Ebből a „hamuból” a közeli Narvában hatalmas építőanyagyárak állítanak elő különböző épületelemeket. Az ötéves terv végére a hőerőmű mellett felépül egy kétmillió tonna hamut földolgozó műtrágyagyár is — így szinte az összes mellék- terméket hasznosítani tudják. * * * Nemcsak az üzem impozáns, az itt dolgozóknak is igyekszenek minden kényelmet biztosítani. Tágas, modern műhelyek, elegáns irodahelyiségek, az erőmű legfelső szintjén kultúr-kombi- nát, egy 800 személyt befogadó színházterem — most már csak az épülő uszoda hiányzik, mondja tréfásan Nyikolaj Korotkov, az erőmű pártbizottságának titkára. Eddig hétszáz családnak építettek szolgálati lakást, de néhány éven belül minden családnak lakása lesz. Az irányító központok egyike, ahonnan minden műveletet ellenőrizni lehet Nagyon fontos az energia- termelés szempontjából is az olajpala, felhasználásának mégsem ez a leggazdaságosabb módja. Belőle, különböző kémiai eljárásokkal, több mint hatvanféle vegyianyag állítható elő — de ez már a következő rész témá ja lesz. (Folytatjuk) Trömböczky Péter
