Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-30 / 231. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. szeptember 30. lovore befejezik A budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri 24 szintes toronyépületét az építő, a 21. sz. ÁÉV és a kivitelezésben közreműködő 17 vállalat, a tervek szerint a jövő évben fejezik be. Jelenleg az elméleti tömb épületében, valamint az oktatási épületben a belső szerelési munkákat végzik Vállalati szerelmes levelek Iskolákban is Munkaügyi döntőbizottságok Munkaügyi döntőbizottságokat szerveznek a jövőben azokban az óvodákban, általános és középfokú oktatási intézményekben, állami zeneiskolákban, amelyekben a dolgozók száma eléri a 70-et. Amennyiben egy-egy önálló intézményben kevesebben dolgoznak 70-nél, a művelődésügyi osztály vezetője — a szakszervezettel egyetértésben — más oktatási munkaügyi döntőbizottságot jelöl ki az első fokú eljárásra. Az előírás szerint a nagyobb közigazgatási egységekben legalább egy munkaügyi döntőbizottságot kell szervezni. A bizottságok 1377. január, 2-án kezdik meg működésüket. Tréfa a méreggel Egy olyan méreggel, amelyből négy gramm (két íkáéés- kanjáJmyi) a halálos adag. A neve: kaicidur NV3/N nátrium nitrid. A lezárt ballonon — amélyben forgalomba hozzák — halálfej, lábszárcsont. Nincs ember a világon, akinek ha kedves aZ élete, hörpintene az építkezéseken használt, a cement megkötését gyorsító halálfejes folyadékból — ha csak az nem álcázza magát zöld- szilvánis ' címkés borosüveggel. Ugye nem rossz tréfa? Mégis megtörtént, nem a fantázia szülte. A cselekménysor, a fogaskerék módjára egymásba kapaszkodó ok és okozat láncolat a bírósági tárgyaláson rajzolódott ki kristálytisztán. Ugyanis a túrkevei tréfának kórházi kezelés és büntetőper lett a csattanója. A történet szereplői a túrkevei városgazdálkodási vállalat építő brigádjának tagjai. A tárgyalás színhelye a túrkevei Városi Tanács nagyterme. A vád: foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés. A vádlott: Zoltán Ferenc 20 éves kőműves. A sértett Kiss Lajos brigádtag (a vádlott barátja, nem ellensége!) Zoltán a barátja életét veszélyeztette volna szándékosan? Nem, ő nem akarta és azt mindannyian, akik ismerték, tudták róla. De a jog néha nagyon kategorikusan fogalmaz, és Zoltán tudta legalábbis nagyjából, hogy mivel kínálja barátját. De mindent tudott arról a veszélyes folyadékról, amit tudnia kell azoknak, akik a méreggel dolgoznak? Hogyan kerülhetett a borosüvegbe a Czinkóczl Zsuzsi valósága Nehezebb lesz, mint a többieknek „Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy jászszent- lászlói tanyán egy hétéves kicsi lány. Álmában sem hitte sohasem, hogy egyszercsak repülőn utazik, kényelmes hotelek fényes kódjaiban fürdik, s hogy riporterek lesik a szavát, kattogtatják a gépeiket. Míg meg nem jelent az azóta elnéptelenedett s megszűnt tanyai iskolájában egy rendező bácsi, megnézte és meghallgatta, hogy repítse őt addig sohase látott, számára különös világokba. Ettől kezdve beutazta a fél országot, eljutott a külföldi városokba, a Balatonnál üdült, és a főváros fényeit nézte idegenül, mégis kedvesen. Azután a varázslat elszállt, a szép álom után visszacsöppent a mosolygós kicsi lány a cseppet sem kényeztető hétköznapok 'iiUn.nn.bn ” rekordok fl bolondos listája szerint egy amerikai diáklány tíz nap alatt harminchét levelet küldött az ország túlsó felében levő kedvesének. Azt, hogy miként csinálta — tett-e mást a levelek írásán s föladásán kívül —, akár egy hazai vállalatnál is megtudakolhát- hatnánk, mert ilyesfajta rekordereink szép számmal vannak. Legtöbb már nem éri be a levelek darabonkénti buzgó könnölésével, hanem egyenesen nagyüzemi készítésére rendezkedett be, szabvány formákkal, hivatkozási és iktatószámokkal, aláírásokkal, másolatokkal, ahogy az komoly helyen dukál. Hagyjuk az iróniáit, hiszen kerüljön csak papírra, s ezen a módon az érintettekhez az igazgatótanács döntése, az új munkaköri besorolás, a fizetésemelés, a fegyelmi határozat. Mit szóljunk azonban az olyasfajta vállalati szerel- mcstevelekhez, amelyek írói a szomszéd irodahelyiségben, a másik emeleten ülő kollégájukkal azt tudatják, hogy „folyamatba tették az ügyet”, bár alkatrész híján a gépjavításra jó esetben is csak hetek múlva kerülhet sor? Aligha tarthatjuk ügyiratnak azt a papírost, melyen tömött sorok tudatják a semmit, a magyarázat köntösébe öltöztetett mellébeszélést, avagy azokat a csip-csup napi ügyeket, mélyeket telefonon, személyesen percek alatt elintézhetnének egymással az érintettek. Nem teszik, hanem diktálnak, láttamoznak, kézbesítő könyvvel szaladgál, tartják az ifjú vagy idős küldöncöket. Piros, kék, zöld, fekete rosttoliakkal kaligra- fikus jeleket rónak a másolatokra, a beérkező levelekre. s a színektől függően helyezi irattartókba az „okmányokat” az adminisztrátor. Okmányok? Igen. A bölcsesség hiányának, a bürokratizmus szeretetének tanúsítói, annak bizonyítványai, hogy ki miként menekül a felelősségtől, mi módon igyekszik fedezni magát. A vállalati szerelmes levelek egyre szélesebben hömpölygő áradata, a fölösen felduzzasztott belső adminisztráció sok mindent eltakaró, már- már áttörhetetilennek tetsző bokra azért létezik, mert táptalaja, forrása gazdag. Felöleli az egyéni alkalmatlanságokat, tehetetlenségeket éppúgy mint a szervezet szervezetlenségét. Tudományos vizsgálatok s nagyon köznapi tapasztalatok egyaránt igazolják a vállalati belső szervezet elavultságát — tisztelet a nagyon ritka kivételnek —, lassúságát, rugalmatlanságát. Ezek következménye az érdektelenség, a felelősségi körök tisztázatlansága', az ügymenet kuszasága, a döntéshozatal vontatottsága. Okók és okozatok bonyolult szövevényét nem világosabbá, hanem még áttekinthetetlenebbé teszik a papírosok, a szünet nélkül gyártott szerelmes levelek. Holott éppen az van ezekben a levelekben, hogy az író és a címzett nem szereti egymást, szakított, szemrehányást tesz, követelődzik, fenyeget, hűtlenséget emleget, választ sem vár, azonnal feleletet igényel, választ helyez kilátásba, visszaköveteli azt, amit korábban jó szívvel adott. Mutasd meg az irattárad, megmondom, hogyan vezetsz. Túlzás? Nem az. Ha igaz a szólás, hogy a stílus az emiber, akkor az ugyancsak helyénvaló, amit így fogalmazhatunk meg: a túl sok papír rossz vezetési stílusról, rossz vállalati belső mechanizmusrój árulkodik. Ott. ahol azt tartják, mindenről papír legyen, ez lép elő fontossá, s nem maga az ügy. a teendő. Helyet cserél a cél, s elérésének egyik — korántsem döntő — eszköze. Az írás válik mindenhatóvá az ilyen — megérdemli á rangot? — szervezetben, s nem a tett! Az írással minden igazolható, bizonyítható, s persze annak ellenkezője úgyszintén. Tanúsítható, ki mikor közölte aggályait, kifogásait, vétlenségét, csak azt nem tudhatjuk meg, mi történt a megoldás, a haladás érdekében. Nem a papírfelhasználás, a sok-sok tonna ilyen meg olyan, merített, vízjeles, vagy zöldesen silány, cégfejes, felül- vagy alulbé- lyegzett papír okozza a kárt, hanem ami mögötte rejlik. A felelőtlenség, a tehetetlenkedés, a tétovaság, a bőrpapír mögé búvás, az a sanda remény, hogy „most ők lesznek idegesek”. mögött min- H papírOK dig emberek állnak, a papír az emberi érintkezés, közlés egyik eszköze. Akik céllá teszik ezt az eszközt, mindenhatóvá, azok az embert tolják, taszítják félre. Mellékessé — papírok olvasójává — silómyítják, legjobb szándékait csúfolják meg, kedvét szegik, elhitetik vele, hogy ez, a papírok gyártása és olvasása, gépelése, iktatása, kézbesítése, lerakása, őrzése, visszakeresése a fontos. A papírok mögött mindig emberek állnak. S ha rengeteg a papír, ha egyre több vándorol szobák és szobák, folyosók, irodaházak között, ha folyamatosan magasodik a levelek halma, elkerülhetetlen, hogy feltegyük a kérdést: milyen emberek állnak a papírok mögött? M. O. Valahogy így kezdeném a róla szóló mesét. Így beszélnék az Árvácska című új magyar film főszereplőjéről, ha azt akarnám, hogy akik nem ismerik, talán még a filmen sem látták, azok is felfigyeljenek az életére. Itt ülünk a tanyájuk udvarán. Mellettünk az egyik kicsi testvére táblából, a még beszélni nem tudó Ró- zsika. Zsuzsi szeme kék, mint a felhőtlen ég, és kék a ruhája is, az arca meg hol nagyon komoly, hol meg nevetős, vidám. Bodorított hajára mutatok: — Ezt a filmesek csinálták ilyen szépre? — Inkább mindig zsírozták, tönkretették. Elrontották, hogy a filmhez jó legyen. — Merre jártál mostanában? — Hová utaztam? Pestre, a Balatonra és Csehszlovákiába. — Oda miért? — Filmbemutatók voltak. — Fesztivál? — Az. — Sok filmet megnéztél? — Nagyon sokat. De egyik sem tetszett. A mienk, az Árvácska még a fődíjat is megkapta. — Minek örültél legjobban az utazásokon? — Annak, hogy repülővel utazhattam. Ki is néztem az ablakon. Nem féltem. Sose voltam olyan messze még. — Pesten mi tetszett leginkább? — A vidámpark, a hullámvasúval. — Mit kaptál a fesztiválon? — Egy nagy babát; ekkorát. — Megmutatnád a babát? — Nincs itthon. Elvittük Kecskemétre, lefényképezte tni. — Sokat kimaradtál az iskolából ugye? — Hát... Majdnem az egész évet. — A bizonyítványod milyen Vett az év végén? — Mint tavaly. Négyes az átlagom. — De azért van mit bepótolni? — Van. Sokat is. Nehezebb lesz, mint a többieknek, majd most a harmadikban. — Tanultál mostanában? — Hát.. . Írtam például levelet... Kicsit olvastam is... — Mit olvastál? — Mesét... De a címét nem tudom ... — Megtennéd, hogy ezt a részt itt felolvasnád most hangosan? — kérdeztem, és eléje teszek egy újságlapot. kaicidur, a munkahelyre pedig a borosüvegek? A bírónak tulajdonképpen csak ezt a három kérdést kellett feltennie ahhoz, hogy a válaszokból összeálljon a kép, a munkahely laza fegyelméről, és a félvállról kezelt formális baleseti oktatásról. December 3.: ékkor történt a bűncselekmény, nevezzük így, mert végül is az lett belőle. November 29.: papír szerint balesetvédelmi oktatás volt, amelynek témája a kaicidur, többek között annak a vérkeringést és a légzésit erősen károsító hatása. A brigád valamennyi tagjának ott kellett volna lenni, hiszen először dolgoztak a mérgező folyadékkal. Bíró: halottá a kalcidur- ról szóló balesetvédelmi előadásit? Zoltán Ferenc (vádlott) : Nem volt ilyen oktatás. Kiss Lajos (sértett): Volt róla szó, de nem tudom, mit mondtak. Katona Ferenc (brigádvezető): Én kérem el- kéredzkedtem. Zilahi Sándor (brigádvezető): Nem volt szó róla. Szabó Imre oktató: Még azt is megmondtam^ hogy a méreggel csak a bri- gádvezető és a helyettese bánhat. És most ismét december 3.: Ferenc névnap. Előző nap a briigódvezető vitt italt, hogy koccintson az egészségére a kollektíva. Ezen a napion Zoltán Ferenc invitálására már reggel fél decivel kezdték a napiot. Aztán előkerült 5 liter bor. Kiss Lajost kivéve együtt volt a brigád. A bor gyorsan el is fogyott, aztán mindannyian nekiláttak a munkához. A brigád- vezető-helyettes utasította Zoltán Ferencet, hogy a bal— Meg hát — mondja, és kezdi: — Meg... ró... meg... rá... zó... je... re... e... re... jű... dár... de... dár... Elakad, felnéz, és rámmosolyog : — Ezt itt valahogy nem tudom. — Megrázó erejű, drámai — mondom neki biztatva, hogy olvasson tovább. Majd ezt kérdeztem tőle: — Tudod-e, hogy rosszul olvasol? — Tudom. — Es a számolás? Az jobban megy? — Jobban, azt hiszem... — Mennyi hatszor hat? Gondolkodik, majd így szól: — Nem tudom ... — És háromszor kilenc? Magában számol. — Harminckilenc. — Nem annyi — mondom. — Hát akkor... (Magában számol.) — Hát húszon ... hét... — Ez is döcög — jegyzem meg ismét. — A számolást pedig szeretem — mondja, és elkomorul az arca. — Lesz hát mit tanulnod, éppen eleget, ugye? — Hát lesz. Sok is. Megszűnt a régi iskola, itt a tanyán. — Bejársz a faluba? — Igen. Ott megáll a mó- ricgáti busz. Odáig kerékpárral megyek. — Es ha nagyon nagy hó lesz? — Akkor majd gyalog. — Félsz az új iskolai évtől? — Kicsit igen. Most az édesanyát kérdezem: — Tudnak majd segíteni a gyereknek, hogy utolérje a többieket? — Majd a tanárok segítenek. Beadjuk napközibe. Ionban lévő kalcidurt öntse szét a borosüvegeikbe. Nem sokkal később Kiss is megérkezett, nem akart kimaradni az ünneplésből és bort kért. — Nincs már — volt Zoltán válasza. — Ne mondd, hát az ott? — mutatott a borosüvegekre. — Nem bor. likőr. — Az is jó. — Megfogta, megnézte az üvegeit, valami olyasfélét mondott, de hisz ez bor, miért akarta becsapni. — Akkor igyál! — volt a válasz. És Kiss ivott. Egy jó nagy kortyot. — Nem gondoltam, hogy megissza, azt hittem rögtön észreveszi a szagáról, vagy csak ibélenyal és azonnal kiköpi — védekezett Zoltán. Nem köpte ki. A halálos dózisnak fele került a szervezetbe. A szerencsés véletlenen múlott, hogy rögtön hányni tudott, hogy gyors orvosi beavatkozással, egyhetes kórházi kezeléssel meg lehetett akadályozni, hogy a méreg egy életre ne okozzon kárt a szervezetében. A brigád tagjai az első ijedtség után egy rosszul elsült gyerekes heccnek nevezték a történteket! A megyei bíróság néhány napja hozott jogerős ítéletet. Zoltán Ferenc főbüntetése 10 hónapi szabadságvesztés (amelynek végrehajtását; próbaidőre felfüggesztették), mellékbüntetése 3000 forint. Az ítélet indoklásában a büntetést enyhítő körülmények felsorolásában van. egy mondat: „A bíróság az ítélet kiszabásánál figyelembe vette, hogy a cselekmény elkövetésében más személyek fegyelmezetlensége is közrehatott”. Így is lehet mondani! Kovács Katalin „Vigyáz a kicsinyekre, játszik velük” Ott biztosan segítenek neki. — Nem lesz sok elfoglaltsága itthon? — Legfeljebb vigyáz a kicsikre meg játszik velük. Azt szereti is csinálni. — Hány gyerekük van? — Hat. Ismét a kislányt kérdezem: — Mi akarsz lenni? — Fodrász. Vagy sminkes. — Miért éppen sminkes? — Mert megtetszett a munkájuk, amikor filmeztünk. — Régebben mi akartál lenni, amíg nem filmeztél? — Azelőtt pénztáros.,,. — Hogy hívták a sminkest, aki a filmeseknél dolgozott? — Azt nem tudom ... Visszaterelem a szót a tanulásra: — Mit vársz az új tanévtől? — Nem is tudom ... * * * A girbe-gurba, poros dü- lőutakon Czinkóczi Zsuzsikára gondolok. A kékszemű, rokonszenves, mosolyú kicsi lányra, aki jövő júniusban elégedetten veszi kezébe a szép bizonyítványt, a jász- szentlászlói iskolában. Egy kékszemű kislány akkor a meséből visszatér a valóságba. Varga Mihály
