Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-19 / 222. szám

1976. szeptember 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 \ ízletes ételt gyorsan és olcsón... Rohanunk. Munkába, mun­káiból. a 'gyerekért az óvodá­ba, barátainkhoz. Étkezésre aiig-alig jut időnk. A cél: gyonsam, ízletesen és lehető­leg olcsón reggelizni, ebédel­ni és vacsorázná. A vendég­látósok tömegétkeztetéséről beszélnek. Bekukkantottunk a megye néhány bisztrójába, éttermébe, eszpresszójába. Megnéztük, mit főznek és mennyiért. A legfájóbb pont, az Achil- les-sarofc, a reggeli. Belke­reskedelmi miniszteri rende­let írja elő, hogy vailameny- nyi eszpresszónak tejet, te­jeskávét, kakaót, vajat és péksüteményt keld tartania. Hasonló a helyzet a bisztrók­ban és a korán nyitó étter­mekben. Nos, nézzük a medvét! Szolnok, Tisza-part, Eve­zős csárda. A pincér tojás- rántottát és főtt debrecenit kínál. Aztán sorra vesszük: — Tea? — Nincs. — Tej? — Nincs. Ugyanígy járunk a tejes­kávéval és a kakóval is. A 9,40-es rántottéhoz és a 10,50- es debrecenihez viszont kor­látlan a rövidital és a bor- vállaszték. Tudják ezt a törzsvendégek is. Az Evezős reggelente szelíd 'kocsma. A féldeciket könnyebb kimérni, miint tejjel- kakaóval és dzsemmel pepecselni... Martfű, Táncsics bisztró. Nyolc órakor rácsot találunk az ajtón. A „támadást” meg­kíséreljük a háitsó bejárat felől, mögékerüléssell. Hiába. Még mindig Martfű. SDort vendéglő. A vezető a kony­hában közli, hogy — már unjuk ismételni — se kávé, se tea, se semmi! A vendég­lő különben is csak egy tál ételt főz. Bálint, szendvicset tarthatnának. Ám senki sem keresi. Az egyik hűtőszek­rény .amúgy is elromlott, na­pok óta nem javítják, a kony­ha kicsi, és így tovább, és így tovább... Kattanna a fényképezőgép. A mérlegem a jéggé fagyott húsd arabot célozná. A veze­tő ugrik, széttárja a karját. Kikel magából: — Itt csak ne fényképez- gessenek! Örüljenek, hogy szóba álltam magukkal! örülünk. És köszönjük. Utólag, is, meg nagyon szé­pen. .. A martfűi tejbolt valóságos „íerüij asztalkám”. Tej, ká­vé, kakaó, péksütemény, hurka, kolbász — mindenki kedvére válogathat. Máris m'bgyünk tovább. Tiszaföld- vár ÁFÉSZ vendéglő: a pin­cérnő széttárja á karját ma­gyarázva? hogy egy időben reggelente még megrendeltek két liter tejet. Rájuk sava- nyodott. A Sport presszó felszolgálói csatlakoznak a véleményhez. Erre felé csak pálinkás jóreggelt lehet kí­vánni! Cserkeszőlő reggel is für­dőhelyéhez méltón várja vendégeit. Kis pavilon kínál széles választékot, s ki a tej­terméknél többre vágyik, né­hány méternyire megtalálja a Körösmenti Tsz falatozó­ját. Még meleg a tepertő, il­latozik az abáltszalonna. A sült kolbász a hurka, a fej- hús és a füstölt csülök sem megvetendő étek. Szemben a másik falatozóban halat, lén- gost és palacsintáit sütnek. Lukács Ferenc, a Jász- Naigykun Vendéglátó Válla­lat iigazgiartóhelyetitese egyike az érdekéiteknek. Amikor a beszélgetésben az eszpresszó- és étteremvezetők magyaráz­kodásához érünk, felkapja a fejét. Indulatosan fűzi a sza­vakat: — Azt mondják hogy a vendégek leszoktak a regge­liről? Ha igen, annak csak egyetlen oka lehet: mór be sem térnék a presszókba, hogy reggeli után kérdezős­ködjenek. Pedig ellenőrzé­seink állandó témája, hogy itairtanak-e tejet, kávét, ka­kaót vagy sem. Először fi­gyelmeztetünk, másodszorra már a fegyelmi következik. Sajnos, nem sok eredmény- nyél. .. (Tálán mégis csak meg le­hetne találni a nyitját an­nak, hogy a megyében be­tartsák a minisztérium ren­delkezéseit!) Ebéd. Szolnok, Expressz étterem, A konyha a Nem­zeti Éttermet is kiszolgálja. A vezető Dávid István. — Dél tájban 1600 adag őtelt adunk el. Jár ide az igazgatótól a diákig minden­féle ember. Szép számmal, akik előfizetéses menüt ren­delnek. Az étlap változatos, a készételek között két egy­mást követő napon egyetlen egy sem ismétlődik. Francia sertésbordát, köményes olda­last, hortobágyi- aprópecse- nyét, székely káposztát, töl­tött borjúszegyet, bakonyi sertésmájat, borjú paprikást, paradicsomos káposztát ol­dalassal és zöldborsó főzelé­ket bélszínnel főztek kész­ételként. Az ár: 8,90 és 22,10 között mozog. Vitathatatlan, hogy olcsón, gyorsan és íz­letes ételieket tálalnak az Expressz étteremben. A Nemzeti Étiterem vala­mivel drágább, és a válasz­ték valamivel bővebb. Mind a két vendéglőnek mes­terszaka cs, Kun Sándorné főz. Hiányzik mellőle három szakács, így temérdek az asszony munkája. Az üzemel­tetési osztály vezetője sóhaj­tott fel: „A szakács, a fel­szolgálók nem úgy dolgoz­nak, hogy munka végén egy kicsit fáradtak. Kimerültek.” Napi száz kiló húst készíte­nek él, 30—40 kiló hurkával és kolbásszal tetézve. Gazdag a Béke és a Múze­um Étterem étlapja is. Két- két menüt kínálnak 15 szá­zalékos árengedménnyel, A vendég 19—23 forintért le­vest, húsételt és süteményt, édességet kap. Meglepő a tapasztalat: Szolnokon a hús áremelése után néhány hét alatt kétezerről nőtt az étter­mi ebédelőfizetők tábora. A városban naponta, a már em­lített közétkeztetés, kilenc­ezer adag ebédet jelent. El­kelne több is. Csak hát az éttermeknek többnyire kicsi a konyhájuk, kevés a szaká­csuk. A jövő azért biztató. A pia­con a régi Centrumot a jö­vő év elején önkiszolgáló ét­teremként nyitják meg. Bő­vítik a Múzeum konyháját is. A tervidőszak végéig pe­dig várhatóan a Pelikán mel­lett nyílik meg ugyancsak egv új önkiszolgáló étterem. A végére hagytuk a nap utolsó étkezését, a vacsoráit. Az éthordóba húsételt és tésztafélét tesznek. Csatta­nóval zárnánk. Űj szolgálta­tása a vendéglátó vállalat­nak a 10 forintos vacsora! Már délután fél öttől, gon­dolva a munkából hazatérő asszonyokra. Mert rohanunk. És mert szeretnénk gyorsan, ízletesen és lehetőleg olcsón étkezni. Mélykúti Attila A korelnök Diákok és 1AS társa a földeken 110. születésnapját ünne­pelte a múlt hónapban a Nógrád megyei Pásztón Sztrehó Boldizsárné, Fiikor Mária öregségi járadékos. Sztrehó néni ezzel olyan életkort ért meg, ami hazai viszonylatban a legnagyobb ritkaság közé tartozik. Bizo­nyításul néhány adat a ma­gyar kor-rekordedekről: Sztrehóné elődje, a hajdú­dorogi Kökényesi Györgyné 10$ évesen hunyt el 1970- ben. Ezt megelőzően• 1941- ben élt nálunk — az akkori Statisztikai Szemle jelentése szerint — egy 120 éves ma­tuzsálem. Az 1930-as nép- számlálás után kiadott „Agg- korúak statisztikája” egy 110 éves összeírtról tudott. Sztrehó néni még ma is tesz-vesz kertjében, 79 éves lánya, és 54 (!) unokája, dédje és üké örömére. A legidősebb magyar férfi büszke címe Kovács Antalt, a százötödik évében járó pé­csi fuvarost illeti. Kovács Antal júliusban tartott szü­letésnapja előtt még elment a pécsi vásárba, ha nem is lóvétel szándékával. Hozzá­tartozói ma már óvják attóV, hogy a bakra üljön, s kezé­be fogja az ostort... Tóni bácsinak már csak egy gyer­meke él, viszont unokáinak, déd- és ükunokáinak száma félszáz körül van. Hazánkban jelenleg —, ez év áprilisában lezárt ösz- szesítés szerint — 149 száz­éves, vagy annál idősebb ál­lampolgár él. „Klassz volt” — mondo­gatták a napi munka befe­jezése után a gimnazisták, pedig ezt a jelzőt a tizenéve­sek nem könnyen osztogat­ják. Szombattól (18-ával) be­zárólag 10 napon át a tisza­füredi Kossuth Lajos gim­názium tanulói — tanáraik vezetésével — a helyi Há- mán Kató Tsz-ben szedték a paradicsomot, s a diákok derekasan dolgoztak — mondják a tsz-vezetői. Adat is van jellemzésül: 60 va­gon termést takarítottak be. A gimnázium vezetői a tsz-t dicsérik: nagyon jól előké­szítették a munkát, és kinn a földeken sem kellett tét­lenül állni, várni ládahiány, szervezetlenség miatt. Elosztani a keveset AZ ELKÖVETKEZENDŐ öt évben a Szolnok megyei üzemeket sem kíméli a mun­kaerőhiány. Fejlesztésre, újabb beruházásokra, egyszó­val intenzívebb termelési módszerre készteti a vállala­tokat. A tervszámokat olvas­gatva megtudjuk, hogy még kevesebb lesz a munkaerő- utánpótlás a közeljövőben. A negyedik ötéves tervben még 120 ezer fiatalra számíthattak a vállalatok, az V. ötéves tervben ez a szám lecsökken 60 ezerre. A kevés munkaerő ésszerű elosztásán több in­tézmény fáradozik. Legelsők között kell emlí­teni a megyei tanácsokat, azoknak is a munkaügyi, vagy a művelődésügyi osztá­lyait és intézményeit. A munkaügyi osztályra érkez­nek a vállalatoktól az adatok az utánpótlás igényekről. Amikor az idei esztendő ele­jén az üzemek tervpályázatai a minisztériumok és a Nem­zeti Bank zsűrije elé kerül­tek, .kiderült, hogy az igé­nyek és az elképzelések sok­szor messzire elrugaszkodnak a valóságtól. (Akkor a meg­ítélendő hitelekről döntött a zsűri.) Ugyanígy van ez a lét­számkövetelések felmérésé­nél is. A beérkező adatok azt bizonyítják, hogy a vállalá­siatok munkaerő-igényüket túlméretezik, mondván, ha csak felét kapják meg'annak, amit kértek, már az is elég lesz. Miindézel alapvetően bi­zonytalanná teszik a terve­zést. Nehéz a döntés ak elosztás­nál, hisz igen sok az irreális információ. A cél az, hogy az utánpótlás a legfontosabb helyekre kerüljön. Ez persze nem mindig az az üzem, ahol pont a munkáskéz hi­ánycikk. Hiába van például a legtöbb szolnoki gyárban lakatoshiány, a helyi szak­munkásképző intézet mégis a lakatce és a többi szakma ro­vására növényolajgyári szak­munkástagozatot indított, mert a népgazdaság érdeke ezt kívánja. A FEJLESZTÉSI koncep­ciók ismeretében Szolnok megyében az idén először egy öt évre szóló középtávú, és tizenöt évre szóló hosszú­távú munikaerőgazdálkodási terv készül. Ennek megfele­lően indítanak különböző szakmákban osztályokat a szakmunkásképzők és a szak- középiskolák, s alakítják ki a művelődési osztály az úgy­nevezett létszámkereteket is. (Ez az osztályok számát és létszámát jelenti.) A munkáshiánnyal egyidő- ben demográfiai hullám­völgyben vagyunk. Az el­múlt évekhez képest keve­sebb tanuló került ki az ál­talános iskolák padjaiból. Nem mindegy, hová kerül­nek: gimnáziumba, szakkö­zépiskolába vagy szakmun­kásképzőbe. A tervek szerin­ti arány: 50 százalék közép­iskoláinkba, 50 százalék szak­munkásképzőkbe. Érdekes, a szülők többsége még min­dig szívesebben íratja be kö­zepes tanuló gyerekét gim­náziumba, mint szakközépis­kolába vagy szakmunkáskép­zőbe. A „nagynevű” gimná­zium sok szülő illúziója s négy év múlva ott áll a gye­rek rossz bizonyítvánnyal a kezében., szakma nélkül. Az említett arány például az idén is eltolódott pár száza­lékkal a gimnáziumok javá­ra, annak ellenére, hogy a megyében három első osz­tállyal kevesebb indult, mint az előző években. A megfelelő arányok elté­résében nem kis szerep jut a szolnoki pályaválasztási ta­nácsadó intézetnek, amely szorosabb kapcsolatban áll, vagy állhat az ipari üzemek­kel. Néhány évvel ezelőtt egy új kezdeményezés alapján igyekeztek kialakítani a munkahelyi pályaválasztási megbízottak hálózatát. Több mint harminc üzem megbí­zottját oktatták néhány na­pig a teendőkre, de a kap­csolat legtöbbjükkel megsza­kadt vagy névlegessé vált. A megbízottak sok hasznos ada­tot adhatnának az intézetnek, egyrészt a tervező munkához — mert az közreműködik a tervek készítésében is — másrészt a tanácsadáshoz. Így az intézet a munkaügyi osztály adatai alapján orien­tálja a jelentkezőket a hiány­szakmák felé. MEGINDULT egy folya­mat tehát, s ebben a hiány a legfőbb mozgatóerő. A hi­ány kényszerít arra, ésszerű­en osszuk el azt a keveset, am,i egyre csökken. Nem elég azonban az, hogy csak az említett intézmények fog­lalkozzanak ezekkel a gon­dokkal. Vállalatainknak meg kell tanulniuk nemcsak az anyaggal, az energiával, ha­nem a munkaerővel is gaz­dálkodni. H. J. Ősszel a vizeken Hej halászok, halászok — Mozduljunk emberek — noszogatja a társaságot egy idős, borostás ember —, így még a betevő sem lesz meg! — Ilyen rossz a fegyver­nek! Holt-Tisza-ág idei hal­termése? — kérdezem Szőke Sándort. Először jót kortyol a kan­nában tartott hideg vízből, aztán mondja: — A délelőtti néhány má­zsás fogással bizony nem le­het dicsekedni, de még csak tegnap kezdődött az őszi le­halászás. Most haladunk a mélyebb víz felé, nézze majd meg a délutáni hálót! Lesz abban bőven hal — mutat jobb kezével a csillogó víz­tükör távolába. A kerítőháló által közrefogott zavaros víztükörben itt-ott halak ugranak fel ezüstös villá­mok módjára. Sándor bácsi és a társai vízhatlan ruháikban derékig a vizben egyre szűkítik a Hamar egy meritőhálót! kört, húzzák a part felé a kerítőhálót. A parton Kál­mán Dániellel, a szolnoki Felszabadulás Halászati Tsz főagronómusával beszélge­tünk. — Valamirevaló gazda nem szívesen beszél a leha­lászás előtt az eredményről — mondja a főagronómus. Igaz, volt több próbahalá­szatunk, s ezek alapján ter­mésbecslést is végeztünk. Én mégis óvatos vagyok. Az idei tervünk, a tavalyi esz­tendő 35 vagonos „minden idők” rekordja után is csak 33,5 vagon hal kifogása. En­nek ellenére megvan a lehe­tőség arra, hogy ismét kifog­juk a 3500 mázsa halat. — A 3880 hektáros vízte­rületünkből csak 158 hektár — közte a fegyverneki holt­ág — az intenzíven haszno­sított terület, és innen kerül ki az össztermés kétharma­da. Egyébként a 35-ből 25 (Fotó: M. G.) Az öreg halász vagon halat értékesítünk, míg 10 vagon hal továbbte- nyésztésre kerül. Továbbra is szállítunk a boltokba — keresletnek megfelelően — 40 dekás csomagolású kony­hakész árut. A képzeletbeli hurok, a kerítőháló lassan összeszo­rul: bőséges a zsákmány, ízletes húsú pontyok, süllők, harcsák, amurok és busák tátognak, verdesnek egymás hegyén-hátán a hálóban. Még egy angolna is átcsú­szott a már csaknem szín­ültig megtelt teherladikba. Egy húzás 10 mázsányi élő­hús. A parthoz kötött ladikban ezernyi hal ficánkol — még két hónapig tart az őszi le­halászás. G. J.,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom