Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-17 / 220. szám

1976. szeptember 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 októberi Fedoszejev akadémikus, a a Szovjet—Magyar Baráti Társaság központi vezetősé­gének elnöke a lap munkatár­sának adott nyilatkozatában köszönti a Magyar—Szovjet Baráti Társaság közelgő or­szágos értekezletét. A világnézetünk alapjai középiskolai tantárgy anyagá­nak elsajátításához nyújt se­gítséget M. Mityin akadémi­kus ismert rovata, mely az októberi számban a szocia­lista termelési viszonyok tér­hódításával foglalkozik. A lap pályázati felhívást is közöl tanárok számára „Hogyan használom fel a Szovjetunió című képes folyóiratot tanu­lóim világnézeti nevelésé­ben?” címmel. Az „Egy nap Leninváros- ban” című írás a Tiszai Ve­gyi Kombinát munkájával, a kooperációban épülő új ole­fingyár szerelését végző szov­jet mérnökökkel é* szakmun­kásokkal, a beruházást végző Kőolajipari Vállalat, a Ma­gyar Gyár- és Gépszerelő Vállalat vezetőivel és szak­munkásaival ismerteti meg az olvasót. A világ legnagyobb mű­emlék-együttesének kincsei­Szovjetunió számából vei ismertet meg a „A moszk­vai Kreml” című írás. — Ki volt Erzja, „az orosz Rodin”, akinek műveiért elképesztő összegeket kínáltak francia, olasz és amerikai műgyűjtők? A Mordvin Galériában ren­dezett kiállításról Tamara Volkova tudósít. Az Alkotó ifjúság pályá­zat legjobb munkáit bemu­tatták Moszkvában is. A magyar fiatalok moszkvai si­kereiről nyilatkozik Pásztor Gabriella, a KISZ KB titká­ra. ' A lézersugár — a „fényszi­ke” — alkalmazásának sike­reiről tájékoztat a lap orvos­tudományi rovata. Az „Orvo­si tanácsok” című rovat a viszértágulás gyógyításával foglalkozik. „A lap intézkedik” című írás arról számol be, hogyan foglalkozik az olvasók leve­leivel az egyik legnagyobb szovjet napilap, az Izvesz­tyija. A melléklet bemutatja azo­kat a sportolókat, akik a XXI. olimpián aranyérmet szereztek. Feltűnteti születési évűiket és olimpiai eredmé­nyüket, továbbá az illető ver- senyszámban fennálló világ-, Európa- és olimpiai csúcsot. Újabb barátságvonatok indulnak a Szovjetunióba A nyár gazdag, útiprog­ramjai nem zárultak le szep­temberrel: a következő be­tekben is indulnak, érkeznek baráitságvonatok. Szeptem­ber elseje között 300 szovjet fiatalt lát vendégül az Ex­pressz Ifjúsági és Diák Uta­zási Iroda. A Komszomolis- ták budapesti városnéző sé­tákon vesznek részt, folklór előadásokat tekintenek meg, eljutnak a Parlamentbe, a budai vármegyédbe, megte­kintik a Nemzeti Galériát, koszorú záisii ünnepségeiket tartanak a Getlért-hegyem. és baráti összejöveteleken, üzemlátogatásokon találkoz­nak a magyar fiatalokkal. Október 19-én indul útnak egy 330 fős barátsóigivonát a Szovjetunióba. A Csongrád megyei fiatalok Odessza és Kijev látnivalóival ismer­kednek meg. A 14 napos üdülés alkalmával Odesszá­ban városnézésen és sétaha­józásom vesznek részt, meg­tekintik az ismeretlen mat­róz emlékműveit, felkeresik a Partizánmúzeumot, a Ten­gerészeti Múzeumot és ki­rándulást tesznek a kata­kombákhoz. A kijevi prog­ramiban a többi között Szó­fia Székesegyház megtekinté­se szerepeli, de felkeresik az ukrán népgazdasági kiállí­tást és a Lenin-múzeumot is. Szabad szombaton-próba Krakkóba készül a kisújszállási munkáskórus A karnagy, aki nem lett hűtlen kórusához Fotó: T. K. L Próbán — Az első szakaszt még egyszer. Mély lélegzetet ve­gyetek, az utolsó hangokat is tisztán halljam! — Nem jó. Még egyszer az egészet! Számtalanszor elénekelte már a próbákon a kisújszál­lási József Attila Ifjúmunkás Kórus Kodály Esti dalát, Czegléd Zoltán karnagy azonban még mindig talál benne hibát. Az alig négy éve alakult kórus az első külföldi ven­dégszereplésre készül. Októ- ben 1-én a zenei világnap alkalmából Krakkóban mu­tatják be műsorukat. — Milyen dalokkal készül­nek? — kérdezem a fiatal karnagytól. — A műsor egy részében klasszikus szerzők alkotá­saiból énekelünk madrigá­lokat kórusműveket. Szere­pelnek a programunkban lengyel és magyar népdalok, megzenésített József Attila- .versek, Kodály és Bartók feldolgozásai, valamint mun­kásmozgalmi indulók is. Sze­retnénk, ha olyan sikerünk lenne, mint itthon. A főként fiatal munkások­ból álló vegyeskar a hazai közönséget már meghódítot­ta. Felléptek az ország kü­lönböző pontjain, két rádiós, egy televíziós felvétel áll mögöttünk, s számtalan el­ismerő oklevéllel dicseked­hetnek, amelyek közül a leg­újabb és a legféltettebb az „aranykoszorús” minősítés. A kisújszállási dalosokra a lelkesedésen, a zene sze- retetén kívül a legjellem­zőbb a folyamatos önképzés, önművelés. A huszonegy éves Nagy P. Mária, karosszéria laka­tos például levelező tagoza­ton leérettségizett, most pe­dig első éves a szarvasi óvónőképzőben. — Dolgozik, tanul, pró­bákra jár... — Most már több éve ezt csinálom, de nem fáradtam bele, sőt hiányozna, ha va­lamelyiket abba kellene hagynom. Az ugyancsak huszonegy éves Daku Emília, pénztáros jövőre érettségizik: — A kórus beszélt rá, hogy tanuljak tovább, s nem bántam meg, beleegyeztem. Mindenki segít, ha a tanu­lásban gondom van. — Az éneklésen kívül mi­lyen közös programjaik van­nak... — Színházba járunk Szol­nokra, Budapestre, minden évben elmegyünk kirándul­ni. s ha van rá lehetőség, koncerteket is hallgatunk. A négy év alatt jó közösséget alakítottunk ki, ezért is jö­vünk szívesen a próbákra. Ma például sokan szabad szombatosak lennének, még­is itt vagyunk mind a har­mincötén. S nemcsak azért, mert közeleg a krakkói fel­lépésünk ... Czeglédi Zoltán, a kórus vezetője, a „Zeneművészeti Főiskola befejezése után Kis­újszálláson kezdett tanítani. Pár hónap múlva megalakí­totta a kórust. Most már ugyan Szolnokon dblgozik, de az énekeseihez rendsze­resen visszajár. — Nem tudok lemondani a gyerekekről, közösen éltük át az első kudarcokat, együtt örültünk a sikereknek. Hiá­nyozna ha nem járhatnék vissza, hozzátartoznak az életemhez. — Mit várnak az első kül­földi szerepléstől? — Mi mindent megteszünk a sikerért. Hetente két-há- rom alkalommal próbálnak, s mindenki otthon is gyako­rol. Felemelő, de ugyanak­kor felelősségteljes feladatra vállalkoztunk, hisz Krakkó­ban, a zenei világnapon mi képviseljük a magyar mun­káskórusokat. T. G. Küldöttek a HNF kongresszusán Szombaton az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában reggel 9 órakor Szolnok megye huszonnégy kongresszusi küldötte is el­foglalja a helyét. Ők kép­viselik megyénk népfront­mozgalmát a VI. kongresz- szuson, eredményeinket problémáinkat tolmácsol­ják, döntenek és megvá­lasztják a népfront orszá­gos szerveit. Néhányukat már bemu­tattuk, most újabb két kül­dött portréját nyújtjuk át olvasóinknak. Váratlan sikersorozat Nyúlánk, karcsú, fiatal nő Kádár Judit, a Május 1. Ruhagyár túrkevei telepének 21 éves művezetője. Igen, művezető. Amikor mondta, én is felkaptam a fejem, friss kinevezést sejtve, beosz­tása mögött. Tévedtem. Mindezt a telepvezető kis irodájának dohányzó aszta­lánál temészetes magabiz­tossággal közölte velem, egy kis kommentárt fűzve a té­nyékhez. — 1974-ben a szakvizsga után mindössze fél eszten­deig ültem a varrógép mel­lett. Jóformán meg sem szá­radt a tinta a bizonyítvá­nyomon, amikor kineveztek. — Természetesnek tartotta ezt a gyors előre lépést? — Dehogy. Legalább fél­évig nehezen találtam a he­lyem. Tele voltam kétséggel: hogyan csináljam, hogyan kérjem számon a munkát azoktól, akik tegnap még az én lépéseimet segítették? Meg hát mondogatták is a szókimondóbbak: „Mit akarsz, még taknyos vagy!” Én voltam a legfiatalabb művezető. Most húszéves a meósunk, nyolc szalagon dolgozunk a telepen és hat­nak velem egyidős a műve­zetője. Nincs még hat esz­tendeje, hogy a telepen a kevi asszonyok női kabáto­kat varrnak, exportra is. Fiatal üzem, fiatal munká­sok. A szalagunkon huszon­hármán dolgozunk. Kilenc­ven százalékuk KISZ-es, az átlagéletkor 24 év. Egyszó­val túl vagyunk már azon, amikor azt mondták, ha ja­vasoltunk, kértünk, vagy bí­ráltunk, „hallgassatok, az idősebbek ezt jobban tud­ják!” Egy dolog számit. Ki, hogy érti és végzi a munká­ját, mit tesz a közösségért? — Ügy hírlik, nemcsak a munkahelyén, a szakmájá­ban is gyorsan és szépen haladt előre, hiszen alighogy bekerült a népfrontmozga­lomba máris kongresszusi küldött lett. — Ez a váratlan megtisz­teltetés engem is meglepett, de azt hiszem nem a vélet­lenen múlott. A szakmát és a mozgalmi munkát nálam nem lehet egy kalap alá venni. Az volt az álmom, hogy ápolónő, vagy védőnő leszek. Dehát olyan szakmát kellett választanom. amit itthon a városunkban is megtanulhatok. A szüleim kérése volt. Megtanultam tisztességgel, de nem lelke­sedéssel. Amit most kell tennem: megszervezni, ará­nyosan elosztani a szalagon a munkát, pontosan megha­tározni, ki, milyen műveletet végezzen, hogy a megadott időn belül kész kabát kerül­jön le a szalagról, szóval ezt szeretem. A társadalmi, a mozgalmi munka más. Ott már veteránnak számitok. Abból az örökmozgó, nyug­hatatlan fajtából, aki vitat­kozik, szervez, agitál: gyer­tek el a vitaestre, meglátjá­tok klassz lesz! Szervezzünk kirándulási! Hozzuk rendbe a KISZ-klubot! Varrjunk függönyt a bölcsödének, a szakközépiskolának, fali­szőnyeget az óvodának! Vol­tam alapszervi titkár is a te­lepen, egyszóval mindent el­vállaltam amire felkértek, megválasztottak. Tiszta szív­ből, lelkesedéssel csináltam. Ügy kerültem a népfront­mozgalomba is mint agilis KISZ-es. Mit mondjak még? Boldog vagyok, hogy nekem, az újdonsült népfrontaktívá­nak ilyen bizalmat előlegez­tek. A városi küldöttérte­kezleten a városi népfront­bizottság. majd az elnökség tagjává és megyei . küldötté választottak. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor a megyei küldöttértekezleten a kongresszusra delegáltak névsorában meghallottam a nevem. Igen, készülök. Sze­retnék szólni az országos fórumon is. Ne tartson ezért nagyképűnek± de annyi mon­danivalóm ■van a fiatalokról a közéletben betöltött szere­pükről. .. K. K. Otthon a Jászságban Ha Jászalsószentgyörgyön a népszerűség alapján a slágerlista mintájára lajtsro- mot kellene készíteni, dr. Maczó Sándor, a helyi Pető­fi Tsz állatorvosa minden bizonnyal a lista élére ke­rülne, hisz mint tsz-állator- vos és mint vezetőségi tag, szinte naponta találkozik a tsz-dolgozókkal. A község egyetlen állatorvosaként pe­dig évente nyolcszor-tízszer minden állattartó családnál megfordul — és Jászalsó­szentgyörgyön majd az egész falu állattartó. Dr. Maczó Sándor, bár hu­szonkét éve él Szentgyör- gyön, csak három éve tsz- tag. Mégis mindennek elle­nére amikor a szakmáról esik szó, bárhonnan közelí­tünk is, mindig a termelő­szövetkezeti állattenyésztés­hez jut el. — Nyugodtan mondhatom, hogy a községben végzett ál­latorvosi munkám legna­gyobb eredménye a tsz ál­latállományának ,átrende­zése” volt. Világosan látni kellett, hogy korszerű nagy­üzemi állattartás nem létez­het az egyéni gazdáktól ösz- szegyűlt, mondjuk nyugod­tan, szedett-vedett törzs­anyagra építve. Éveken ke­resztül küszködtünk például a szarvasmarha brucellózis­sal. Végül is nem volt más hátra ki kellett cserélni az ál­lományt. Időközben beléptem a tsz-be, s folytattam a mun­kát, amelyet korábban a községi állatorvos megala­pozott. Én voltam az a köz­ségi állatorvos... Mint ahogy községi állat­orvosként a tsz gondját is magáénak érezte, ugyanúgy magáénak érzi a község gondját tsz-állatorvosként. Két évtizede tanácstag, s majdnem természetes az is, hogy amikor megalakult a környezetvédelmi bizottság, megválasztották annak veze­tőjévé. — Nemrég jöttem haza egy hosszabb külföldi útról, amelyről a sok élményen kí­vül egy ötletet is hoztam magammal a környezetvéde­lem, környezetszépítés ja­vára. Amikor arról beszé­lünk, hogy otthonosabbá, szebbé tegyük a községün­ket, általában a parkosítás­ra gondolunk. Közben pedig megfeledkezünk arról, hogy magukat a házakat is lehet díszíteni. Miért csak Svájc­ban öltöztethetik virágba a lakóépületeket? Lehet azt Jászalsószentgyörgyön is. No és, ha már ennél a témánál vagyunk, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy milyen nagy feladataink vannak még hátra az egészséges fa­lusi környezet megteremté­séhez. Dr. Maczó Sándor a kong­resszuson a politikai isme­retterjesztésről szeretne szólni. —. Nem akarom „lelőni” magamat, így csak annyit: nálunk Jászalsószentgy ör­sikerült kialakítani olyan előadási rendszert, amely jobban megfelel a dolgozók­nak is (volt már nálunk reg­gel hatkor is ilyen össze jöve­tel a, munkahelyen, „ottho­ni” környezetben). Az óráját nézi. Siet vala­hová. Megalakult a propagandis­ták klubja, amelyen mi, az előadók is hallgatunk elő­adásokat, s tapasztalatcse­rét tartunk. Most éppen a járási ügyészség vezetőjét várjuk. És még valamit. Két hét múlva nyílik a falumú­zeum. Nagyon szeretném, ha jól sikerülne. Szívügyemmé vált ez a kis gyűjtemény. Szabolcs-Szatmárból jöttem a Jászságba, de úgy látszik, itthon vagyok. Egy perc, s Maczó doktor — mint olyan gyakran — elszáguldott otthonról. I. ZS. Hanglemez­felvétel A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat budapesti, Rottenbiller utcai stúdiójában évente mintegy 100 lemezfeivétei készül. A munkála­tokat öt zenei rendező, hangmérnök és technikusgárda irányítja. A stúdió új szolgáltatása a kazettás magnetofon szalagok felvé­telének készítése. Képünkön lakklemez készítése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom