Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-17 / 220. szám
1976. szeptember 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hz abädszolöki Lenin Tsz-ben ■ ■ vezetőségi ülés lVarju Sándor nyugdíjba vonult Beszélgetés az ünnepélyes vezetőségi ülés előtt. A képen Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság titkára, Varjú Sándor nyugdíjas elnök, Sári Mihály a TESZOV titkára és dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke Bensőséges ünnepségen köszönték meg az abád- szalóki Lenin tsz vezetői, alapító tagjai Varjú Sándornak, a termelőszövetkezet nyugdíjas elnökének eddigi munkáját. A vezetőségi ülésen megjelent Andrikó Miklós, a Szolnok megyei Pártbizottság első titkára, dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke és Mándi Sándor, a járási pátbizottság első titkára. Az ünnepi ülést Razsmyal Sándor éllnöfchelyetties nyitotta meg. Üdvözölte a vendégeket, majd átadta a szót Eszenyi Lászlónak, a termelőszövetkezet új elnökének, alkii méltatta Varjú Sándor munkásságát. Elmondta, hogy az éLmúffit 25 év alatt, akik a közelében éltek és dolgoztak, naponta tapasztalhatták szeretetét, emberismeretét, igazságéraetét. Nemigen fordult elő, ihogy bárki jogos panasza, kérésié élántézetlienül maradit volna. Ugyanez a tettrékészség, fáradtságot nem ismerő munkabírás jéllemezte a volt elnököt a közéletben is, ahol Varjú Sándor ugyanolyan jól megállta a helyét, mint az üzem irányításában. Az egész szövetkezet örömmel értesült nemrégiben arról, hogy Losomczi Piál; az Elnöki Tanács elnöke a Parlamentben, nyugdíjba vonulása alkalmából, eddigi munkájának elismeréséül a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta a szövetkezét volt elnökének. A hosszú évek fáradságos munkája után Varjú Sándor megérdemli a pihenést, de az üzem mostani vezetője mégis arra kérte, hogy maradjon továbbra is aktív tagja a termelőszöveltkezetlTek, tanácsaival, a tőle megszokott figyelmeztető észrevé- teflieával segítse a gazdaság boldogulását. Erre biztatta Varjú Sándort Andrikó Miklós isaki hozzászólásában azt kívánta a volt elnöhnek, hogy viselje hosszú ideig, jó egészségben a kitüntetést, amely- lyel az országban kevesen dicsekedhetnek. Dr. Hegedűs Lajos azt emelte ki rövid beszédében, hogy mindig volt miért Abádszalókra figyelni, példaként enflegetoi, s ha Varjú Sándor nyugdíjba ment is, akik itt maradtak, akiket ő nevelt, ugyanúgy tovább vihetik a gazdaságot a fejlődés útján. Jávarszki Lajosnak, a tsz egyik alapító tagjának a régi időkről történt megemlékezése után Eszenyi László átadta Varjú Sándornak a 25 évii munka j utalmára alapított jubileumi aranygyűrűt. B. A. fiz 1976—77-es pártoktatási év programja Növekvő érdeklődés kíséri az októberben kezdődő új pántokitaitási évad előkészületeit: vár,hatóan mintegy 700 ezer üzemi, intézményi, termelőszövetkezeti dolgozó vesz részt a politikai képzés különböző formáiban. Amint az MSZMP KB illetékesei elmondották: a gazdag tematika jó tehetőséget nyújt ahhoz, hogy az érdeklődők fejlesszék politikai ismereteiket. Az MTI munkatársa arra kért választ: az új tani évben ,hogyan szolgálhatja legeredményesebben a politikai oktatómunka a XI. kongresszuson megfogalmazott feladatok teljesítését? Csaknem kétmiMióan ismerkedtek meg a kongresz- szusi tananyaggal. Egy évvel pártunk legmagasabb fórumának tanácskozása után most fontos feladat az eltelt időszakban felhalmozódott tapasztalaitok elméleti igényű elemzése. Az oktatásban arra törekszünk, hogy elősegítsük a társadalom- és gazdaságpolitikai, az ideológiai és a nemzetközi kérdések elmélyültebb megértéséit és mindezek alapján az egységes cselekvést a gyakorlati munkában. A politikai oktatás eszközeivel is elő kell segíteni a párt legfőbb fórumán meghirdetett társadalmi program megvalósítását, a helytállást terveink végrehajtásában, a szocialista közsaeüam gyorsabb ütemű kibontakozásában. A politikai oktatásnak továbbra is, hathatós segí tséget kell nyújtania ahhoz, hogy a párttagok és pártonkívüliek a valóságos tényeknek megfelelően ítéljék meg társadalmi, gazdasági kulturális fejlődésünket: Az új oktatási évben, napjaink sürgető feladataival, az ötödik ötéves terv céljaival összhangban gazdasági propaganda-munkánknak a népgazdaság minden területéin a helyes szemléletformálást kell szolgálnia. Így a .gazdaságpolitikai kérdések tanfolyamárnak ipari és mezőigazdasági tagozatán pártunk útmutatásának, gazdaságpolitikai céljainknak megfelelően mutatnak rá a hatékonyság ,növelésének, a gazdasági feladatok legcélszerűbb megoldásának, a következetes végrehajtásának és folyamatos számonkérésnek fontosságára. A társadalmi és állami étet kérdéseivel foglalkozva hangsúlyozni kell a szocialista demokrácia kibontakoztatásának és továbbfejlesztésének azt a fontos követelményét, hogy előrehaladásunk egyik legfőbb biztosítéka az állami, a társadalmi étet demokratizmusának és az üzemi-intézményi demokráciának egységes, összehangolt továbbfejlesztése. Mindamellett az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a demokratizmus és a fegyelem egymást kölcsönösen feltételező, s csak egymással szoros kölcsönhatásban) lehet a fejlődést előrelendítő erő. Gazdagabb tematikával indítjuk a világné- zeti és etikai kérdésekkel foglalkozó tanfolyamat: a hallgatók a többi között megvitatják a szocialista embereszmény és életmód kérdéseit. A kulturális területen dolgozók tanfolyamán olyan összfüggésekat te megvilágítanak mint például a közoktatás a szocialista névelés szolgálatában, vagy a művészetek hivatása a szocialista társadalomban. A nemzetközi erőviszonyok alakulása, a szocialista világrendszer fejlődése, a szocializmus és a kommunizmus építésének eredményei, a békés egymás mellett élés és az ideológiai harc aktuális kérdésed;, a fejlődő országok antiimiparialli&ta küzdelmei — és egy sor más, a nemzetközi politika témakörébe tartozó aktuális kérdés foglalkoztatja majd „a nemzetközi politika kérdései” című tanfolyam résztvevőit. Ülést tartott a MTESZ elnöksége A MTESZ Szolnok megyei Szervezetének elnöksége a Nagykunsági Erdő és Fafeldolgozó Vállalat szolnoki központjában tartotta meg tegnapi ülését. A tanácskozáson részt vett Szűcs János, az MSZMP Szolnak megyei Bizottságának titkára, valamint dr. Bereczki Lajos, a Szólnak megyei Tanács elnökhelyettese. Az elnökség tagjai, miután a szervezet életével kapcsolatos időszerű kérdésekről tárgyaltaik, megismerkedtek a vendéglátó vállalat és az Országos Erdészeti Egyesület szolnoki csoportjának tevékenységével. Dr. Papp Mihály igazgató ismertetőjében elmondta, hogy mintegy 40 ezer hektárnyi területen gazdálkodik a vállalat. Főként nyárfa és akác található itt, amelynek feldolgozása nem kis gonddal jár, már csak azért is mert 60—65 ezer köbméternyi fát tudnak kitermelni évente, a feldolgozó kapacitásuk viszont ennél 50 ezer köbméterrel több. Az üzemekből kikerülő fa egy részét tehát ők maguk vásárolják. A vállalat termelési értéke 1975-ben 385, az idén már 450, a tervidőszak utolsó esztendejében pedig 600 millió forint. Mindez csak korszerű vállalati szervezettel, ennek megfelelő ügyviteli rendszer alkalmazásával, a technikai eszközök fejlesztésével valósítható meg. A munkaerőhiány őket is kényszeríti, hogy újabb nagy teljesítményű fakitermelő gépeket vásároljanak, s különleges technológiák alkalmazásával bútorfát készítsenek nyárfából és akácból. Az értekezlet végén a Környezetvédelmi Bizottság jelentését hallgatták meg az ülés résztvevői. A tíz hónapja működő bizottság nevéhez már sok-sok rendezvény fűződik. összehangolja különböző szervek, intézmények munkáját, nemrégiben például részt vett a Szélinek megyei hosszútávú környezet- védelmi tervek kidolgozásában. Ha ienne minden A mágyar focisták többsége Martfűn varrott ADIDAS cipőben rúgja a labdát, s jó néhány profi sztár lábán is hasonló lábbeli feszül. Ha a kapu torkából fölé vágják a labdát, magukra vessenek! A hazai meósok és a külföldi vevők szerint ugyanis gólt érő bombák suhinthatok a martfűi cipőkben. Ha már a bombánál tartunk, tény, hogy a nyugati sportszergyártó céggel kötött szerződés is bombaüzlet lett. A dollárt érő cipők gyártásának bővítéséhez újabb hiteleket kapnak a banktól. Nem véletlen tehát, hogy a martfűiek szüntelenül osztanak, szoroznak, pályáznak, kutatnak, ígérnek, vagyis a beruházás jegyében mozgásban él a gépezet. Ennek a -gépezetnek egyik fönte« „csavarja” Vajda József. A beruházási osztály vezetője, még innen a negyvenen, a munka változatosságát keresve kötött ki a fejlesztés birodalmában. Itt aztán zajlik az élet, olyany- nyira, hogy Vajda József időnként most már a nyugalmat keresi. Riportsorozatunk előző részében Maczó László műszaki vezérigazgató-helyettessel folytatott beszélgetés nyomán képet kaphattunk a nagyvállalat beruházási mun. kajáról. Vajda József földszinti szobájában nekiveselkedünk egy-egy gép történetének, családfájának kibogozásához. A nekive6elkedés szó szerint értendő. Némelyik masina levelezése, irattömege három-négy kilót nyom... Kötetlen ütem a francia gépsoron — Vegyük talán először az aljakör vásárlását — kezdi Vajda József. — Az aljakör futószalagot jelent, amin a bőr felsőrészt kaptafára húzzák. Az anyagot borzolják, csiszolják és a talphoz ragasztják. A kézimunkát csak néhány évvel ezelőtt váltották fel az automaták. Kétféle szalag dolgozik, a kötött ütemű, meghatározott gyorsasággal halad, és akár végzett a művelettel a munkás, akár nem, az anyagot tovább viszi. A kötetlen ütemű aljakörön viszont az ember visszafoghatja a kampókon lógó munkadarabot. Ha meg nem is változtathatja, de beleszólhat a munkaritmusba. — És a teljesítmény? — Nem az ütem, hanem a szalag gyorsasága és mégin- kább a gépek teljesítménye dönt. A régi aljakörökön korszerűtlenebb gépekről 800 —1000 pár cipő futott le műszakonként. Az új kör igényesebb termékekből 1200, az átlagigényű gyártmányokból 1600 párat termel nyolc óra alatt. — Ezek szerint az egyszerűbb, divat és minőség szempontjából igénytelenebb modellek több pénzt hoznak a gyár konyhájára... — Mi a hazai és nemzetközi kapcsolatnak és versenyképességünknek megtelek), tehát elsősorban közepes árfekvésű és olcsó lábbeliket gyártunk, lehetőleg minél nagyobb sorozatokban. Ez a vállalati stratégia a mammutjellegből is adódik. Az igényesebb cipőket a kisebb szövetkezetek készítik. Könnyebben átállnak a néhány száz páros sorozatokra. — No, de térjünk vissza: végül is, hogyan vették meg az új aljakört? — A vásárlásra az ötlet a IV. ötéves terv készítésékor, 1970-ben született. Nem kavartunk nagy ügyet, szavamra, senki sem utazott külföldre. A legkedvezőbb ajánlatot áruismertetőkből választottuk ki. Végül is a fran— Ha már a gondnál tartunk, a beruházások közül, melyik gépre mondhatná, hogy gondtalan volt a vásárlás? — Egyikre sem. Nézzük például az egyik legfontosabb berendezést, a gumikeverő gépsort, ahogy mi mondjuk, a mixert. Kulcsgépnek, alapgépnek számít. Kaucsukból, nyersgumiból és töltőanyagból egy műszak alatt 15—20 tonnányi, 10 ezer pár méretpontos talpra elegendő gumit gyárt. A méretpontos talphoz annyit: ez a jelen és a jövő, hiszen a hagyományos gyártással ellentétben ragasztás előtt nem kell csiszolni. Időt takarítunk meg vele. — Meddig tartott a mixer „kihordási ideje”? — A vállalati döntés 1970 cia OMIC-cégre szavaztunk. Az aljakört 240 ezer frankra tartották. Lealkudtuk 218 ezerre. — A hazai gyártmányt olcsóbban is megvehettek volna... — Ez igaz. De az is, hogy egyre többet beszélünk a munka humanizálásáról, s nemcsak beszélni kell róla. A kötött ütemű szalag nyomasztja az embereket, s az ott dolgozók mind több panasszal járnák orvoshoz. A kórisme: a monotónia. A gyógyjavallat csak a kötöttség feloldása lehet. A magyar gépgyártó az 1970-es évek elején nem készített kötetlen ütemű kört, ezért esett a választás a franciákra. — Hallottam, a siker eleinte mégis elmaradt? — Az előkészítésnél, az az igazság, melléfogtunk. Nem készítettük fel rendesen az embereket, az új kör fogadására. Láttuk is a kárát. Ráadásul a szerelésnél, az indításnál is „hamis hangot” fogtunk. A régi szalagot az új OMIC-ra szombaton és vasárnap cserélték ki. A szalag lényege, hogy a munkahely előtt egy megállítószerkezet elkapja az anyagot szállító kocsikat, és tartja egészein addig, amíg a munkás tovább nem löki. Nos, az ütközőket elfelejtették felrakni. Hétfőn bejöttek a munkások, elindították a szalagot, az meg ötször gyorsabban, mint a régi, szaladt, szaladt. Futottak az emberek is. Hónapokig tartott a megbékítésük. — Sokba kerülhetett ez a ballépés... — A kör 1972 februárjában állt munkába. Az év hátralevő tíz hónapjára 1 millió 340 ezer pár cipőit terveztünk, s lejött mindössze 985 ezer. Intézkedési terveket készítettünk, hatalmas prémiumokkal kecsegtettünk. Hiába. Igazából csak 1973-ra tért magához a gárda. Még ugyanabban az évben újabb két kört indítottunk. A legkisebb gond nélkül... novemberében született meg. Januárban tárgyaltunk az olasz céggel, sőt 1971 áprilisában a külkereskedelmi vállalat már a megrendelést' is elküldte. No és most következik, hogy nincs gondtalan beruházás: kigyulladt az olasz gyár, s ezért nem tarthatták a vállalt decemberi határidőt. Kéthónapos késéssel, 1972 februárjában szállítottak. Addig is itthon keményen dolgoztunk. Hálótervet készítettünk a szereléshez. Szinte tudományosan percre, anyagra és munkaerőre ütemeztük a szerelést. Az olasz szakemberek a mieink segítségével három hónap alatt végeztek a 76 ezer kilogrammos berendezés felállításával. A 23 millióért vásárolt mixer július 18-án már indult. A döntéstől a termelésig tehát mindössze másfél év telt el. Ekkora munkánál gyereknyi idő... — Akkor valamit, akárcsak a céllövő a tízes kört, nagyon eltalálhattak. Szakember nélkül nem megy — Az előkészítést. A bonyolult és drága berendezések vásárlásához, munkába állításához egyre több és jobb szakember kell. Ma már nemcsak termelni, hanem beruházni sem szabad kisipari módszerekkel. Sajnos, a vállalatnál a hatezer dolgozó közül mindössze 43 szerzett felsőfokú képesítést. Közülük nyolc vegyészmérnök közvetlenül részt vett a mixer telepítésében. Már érkezés előtt a szakirodalomból ismerték a berendezést, valóban tervezhették a szerelést, az indítást. Aki nyitott szemmel dolgozik a gyárban, az tudja, micsoda különbség ismerni egy gépet, vagy pedig csak szolgálni! A szakemberkérdéshez még egy adalék: a vállalatnak tavaly a takarékos gazdálkodás 46 millió forintot hozott. A gumigyártók anyaghelyettesítéssel és a reeeptúrák finomításával egymaguk 32 milliót. Pedig náluk jóval, jóval kevesebben dolgoznak, mint a cipőgyártásban ... Becsukódik és vissza, a polcra kerül az aljakör és a mixer irattartója. Nemsokára újabb dossziékat nyitnak, hiszen a fejlesztés nem állhat meg. Martfűn tudják, hogy a korszerűsítés, a lépésváltás kifizetődő. A mérlegeket átlapozva például látják, hogy 1970-ben egy dolgozóra 197 ezer forint árbevétel jutott. öt évvel később már 319 ezer. Tudják, hogy ma már öbb mint félmilliárd forintos értéket képviselnek a termelőeszközök, s a munkások keze alól mindinkább kikopnak az ósdi, öreg gépek. Szófogadó, korszerű ma. sinák lépnek a helyükbe. A fejlesztés a jövedelmeket is hizlalja. Bár tegyük rögtön hozzá, hogy a köny- nyűipar átlagbérszín von al a után kullognak még mindig a cipőgyáriak. Erre az ötéves tervre tűzték ki célul, hogy az alsó bérhatár elérje az 1600 forintot. Az összehasonlítás mindezek ellenére kedvező. Az 1970-es év számvetése havi átlagbérre 1783 forintot mutatott ki. Tavaly már 2 ezer 367-et. És mert a jó hír is gyorsan terjed, az üzemekben is tudni vélik: a jó beruházási munka sokat nyomott a latba. * Háromrészes riportunk végére értünk. Bepillanthattunk egy nagyvállalat beruházási mulnkátának titkaiba. Nyomon követhettük az akadályokkal tűzdelt gépvásárlás útját. Kiderült az is, hogy a munkásoknak tanulniuk, szokniuk kell az új technikát. Ám vitathatatlan, hogy a korszerűsítés a gondok ellenére kifizetődő és elkerülhetetlen. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy anyaghiány, a gyakori átállások, termelési nehézségek ellenére a Tisza Cipőgyár büszke lehet majd az eredményeire az idén is. Tulajdonképpen a végén egy gondolat izgat csak. Mire mennének a martfűiek jó anyagellátással? Akkor ugyanis a munkaszervezés nemcsak a tűzoltást szolgálná, hanem a hosszú távrá tervezett hatékony munkát. Akkor a munkások erejét, tudását a Miniszteranács és a SZOT Vörös vándorzászlajával kitüntetett vállalat az eddiginél mindenféleképpen jobban kamatoztathatná!... Mélykúti Attila (Vége.) Amig egy Aj gép megérkezik
