Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-16 / 219. szám

1976. szeptember 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP i 3 illést lariott ai 5IMT Napirenden a szakszervezetek tömegpolitikai munkája A szakszervezetek me­gyei szervei által végzett tömegpolitikai munka ta­pasztalatairól és felada­tairól tárgyalt tegnap dél­előtti kibővített ülésén a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsa. Részt vett az ülésen Virizlai Gyula, a SZOT titkára és Szekeres László, a megyei pártbizottság titkára. A megjelenteket — a ta­nács tagjait, vállalati, intéz­ményi szakszervezeti bizott­sági titkárokat, az agitáció és propaganda feladatokkal foglalkozó szakszervezeti ak­tivistáikat — Tóth János, az SZMT elnöke üdvözölte. Az írásos jelentés, — amelyet az előbb említett témáról mindenki kézhez kapott — összegezte a szakszervezeteik megyei szervei által végzett tömegpolitikai munka fejlő­désének főbb jellemzőit, és szólt néhány fogyatékosságá­ról, a fejlesztés feladatairól. Sándor József, a jelentés szóbeli kiegészítésében töb­bék között hanígsúlyozta, hogy a tömegpoliitifcai munka középpontjában továbbra is a gazdasági feladatok megis­mertetése és annak végrehaj­tására való mozgósítás áll. E munka során minden szak- szervezeti szervnek arra kell törekednie, hogy a munka­helyeken olyan közszellem bontakozzék ki, amely egy­formán szükségesnek ismeri el az általános és a termelési ismeretek bővítését. Nagyon fontos a politikai tömegokta­tás, a tisztségviselők képzésé­nek, a munkások általános műveltségének fejlesztése, a színvonalasabb közművelő­dési tevékenység, művészeti nevelés, a szabad idő hasz­nos eltöltésének segítése, a szakszervezeti agitáció, a propaganda, a közművelődés anyagi, személyi és tárgyi feltételeinek gyarapítása. A tanácskozáson szinte minden felszólaló hangsú­lyozta: a tömegpolitikai mun­kának minden munkahelyen folyamatosnak, színvonalá­nak keli lennie. A szakszer­vezeti bizottságoknak, bizal­mi csoportoknak kanikrét helyzetelemzés sarán kell meghatároznia a tennivaló­kat, megfogalmazni az agi­táció és a propagandamunka tartalmát, hogy az időszerű legyen és meg kell találni hozzá, a korszerű agitációs eszközöket. Ugyanakkor elle­nőrizni is szükséges az agi­táció folyamatosságát. Ter­mészetesen e feladatoknak csak akkor tudnak eleget tenni, ha a tömegpolitikai munkát olyanok irányítják, akik politikailag felkészültek, rátermettek. Ezért például el kell érni, hogy a szaikszer- vezeti politikai oktatás min­den propagandistája legalább a marxista—leninista közép­iskolai végzettséggel rendel­kezzen. Bővíteni kell a mun­kástovábbképzést, elsősorban a munkásfiatalok továbbta­nulását segíteni, hogy minél többen végezzék el a szak­középiskolát, a szakmunká­sok középiskoláját, és ehhez kidolgozni a megfelelő ösz­tönzőket. Ugyanakkor a tö- megpplitilkai munkát diffe­renciáltan kell végezni, a munkahelyeiken túl ki kell terjeszteni a munkásszállá­sokra, a bejáró dolgozókra. Vagyis a tömegpolitikai mim­ikának át kell fognia egész életünket. Szót kért az ülésen Virizlai Gyula, a SZOT titkára is. Nagy tetszéssel fogadott fel­szólalásában többek között hangsúlyozta: amikor a tö­megpolitikai munka tovább­fejlesztéséről beszélünk, ak­kor mindig magasabb színvo­nal elérését tűzzük célul. Szólt arról is, hogy napjaink­ban az emberek érdeklődése nagy mértékben megnőtt az élet különböző dolgai iránt és a tömegpolitikai munka feladata, hogy marxista vá­laszt adjon az emberek kér­déseire. A szakszervezetek megyei tanácsa a jelentést elfogadta. V. V. Magyar—szovjet tudományos együttműködés I házgyárak fejlesztésére A jövő házgyári lakásai­nak, korszerű lakótelepei­nek kialakításában, a ház­gyárak rekonstrukciójában sikeres tudományos együtt­működés bontakozik magyar és szovjet kutatóműhelyek között. Különösen gyümöl­csöző az építéstudományi in­tézet és a szovjet partnerek tudományos kapcsolata. A közelmúltban egyeztet­ték az intézetek konkrét ku­tatási terveiket. Ezek között egyik legfontosabb feladat a födémpanelek fesztávolságá- nak növelése. A magyar házgyárak több­ségében jelenleg 3,60 méter a födémek fesztávolsága, ez egyben a szobák maximális szélességét is jelzi. A két legkorszerűbb, a kecskeméti és a veszprémi házgyárban már 4,80 méteres fesztávol­ságú födémek készülnek, de a Szovjetunióban 7,20 mé­ternél tartanak — ez tága­sabb lakások kialakítását te­szi lehetővé. Az ÉTI most a szovjet eredmények felhasz­nálásával megkezdi a fesztá- volság további növeléséhez szükséges tudományos mun­kálatokat, hogy 1980 'után már a magyar házgyárak is tágasabb lakásokat állíthas­sanak elő. A magyar—szovjet tudo­mányos együttműködés ered­ményeinek felhasználásával hajtják végre a házgyárak rekonstrukciójának többsé­gét, ami nemcsak a gépek kicserélését jelenti, hanem olyan berendezések felszere­lését is, amelyekkel az ed­diginél többféle elem ké­szülhet, s ilymódon gyarapo­dik a típusválaszték. Amíg Tagnap ülést tartott a karcagi Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága. Az ülésem többek között megtárgyal­ták a város általános isko­láiban végzett oktató-nevelő munka színvonalának alaku­lását. A végrehajtó bizottság megáíllápította, hogy Kar­cag általános iskolád jalen­jelenleg 3—4 féle a variá­ciós lehetőség a lakások ter­vezésében, addig a rekonst­rukció után 6—8 féle lakás alakítható ki egy-egy ház­gyárban készült elemekből. A család létszámának válto­zásához igazodva variálható is lesz majd a lakás a köny- nyű válaszfalak „átcsoporto­sításával”. Nemcsak a laká­sok, de az épületek is tet­szetősebbek, változatosab­bak lehetnek, a különböző szintű tömbök építésével pe­dig a lakótelepek egyhan­gúsága csökkenthető. Ennek megvalósítása persze körül­tekintő szervezést is igé­nyel. Az intézet munkatár­sai a szovjet partnerekkel kooperációban úgynevezett katalógus-rendszert dolgoz­nak ki —, ebben az építő­elemek típusszámot kapnak, s a tervezők ezek gazdag vá­lasztékából „komponálhat­ják” meg a lakás alaprajzát. Egy-egy épülethez 150— különböző fajta elem. s több ezer féle alapanyag^ festék, szerelvény, elektro­mos berendezés stb. — szük­séges. A készletgazdálkodás a házgyárakban bonyolult adminisztrációt igényel. A munka megkönnyítésére, a hatékonyság fokozására az ÉTI különleges adatrögzítő berendezést dolgozott ki, amely .a helyszínen a szá­mítógép nyelvére fordítja ezeknek az anyagoknak a jelzéseit, s így a készletgaz­dálkodás automatizálható. Az elektronikus diszpécser- szolgálatot elsőként a szege­di Házgyárban próbálják ki, s á szovjet partnerek máris érdeklődnek iránta. tős eredményeket értek el a tankötelezettségi törvény ér­vényesítésében. Elismerést érdemel az a munka is, ame­lyet a (tantestületek a neve­lésközpontú iskola kialakítá­sa érdekében végeznek. To­vábbi feladat a gyakorlati foglalkozás oktatásához a tárgyi feltételek minél jobb biztosítása. Kiállítást rendeznek a kertbarátok Szeptember 23. és 26. kö­zött ismét Budapesten ren­dezik meg a kiskertek mes­tereinek országos versenyki- állítását — jelentették be tegnap a Kertészeti Egye­temen megtartott sajtótájé­koztatón. A kertbarátok immár ha­gyományos seregszemléje — melyet a Hazafias Népfront az idén a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miiimisztéri- ummal, a Fogyasztási Szö­vetkezetek Országos Taná­csával és a Kertészeti Egye­temmel közösen rendez — átfogó képet nyújt majd a ikertimozgalóm népgazdasági szempontból is jelentős te­vékenységéiről, eredményei­ről. Túl a százmillión Szolnok megyében sikere­sen indult az V. ötéves terv településfejlesztési verse­nye, amelyet a megyei ta­nács és a Hazafias Népfront megyei bizottsága — a ko­rábbi évek gyakorlatához ha­sonlóan — hirdetett meg. A megye 7 városában és 69 községében helyi versenybi­zottságok alakultak, kerüle­ti, utcai vetélkedőket kezde­ményeztek. Az üzemek, vál­lalatok részére eljuttatták a köz érdekében végzendő munkafeladatok jegyzékét, és felkérték a munkáskol­lektívákat, hogy vegyenek részt a fejlesztési mozga­lomban. A mozgósítás már az év eddigi szakaszában mintegy 90—100 ezer embert serken­tett munkára, százmillió fo­rintnál nagyobb értékű fej­lesztést hajtottak végre. A szocialista brigádok tucat­jai, KISZ-esek, iskolások se­gítették például az iskolák, óvodák felújítását, a szem­léltető eszköztárak gyarapí­tását. Szépítették az utcákat, parkokat, több tízezer fa­csemetét ültettek el. Szol­nokon hat hónap alatt 15 millió, Karcagon mintegy 6 millió forint került a társa­dalmi munkások számlájá­ra. A szolnoki járás közsé­geiben több mint 26 millió forint a közösség javára végzett önkéntes munka ér­téke. A Jászságban 17 mil­lióval toldották meg a ta­nácsok fejlesztési alapját. Várható, hogy az eddigi szép sikereket is túlszárnyal­ják a települések. VB-ülés Karcagon Oktatás — nevelés az általános iskolákban Az aljakor és a mixer Asszonyok keze alatt surrognak a tűzödei gépek. Focicípő kel­lékeit hozza-viszi a szalag. Szent igaz, furcsa egy sza­lag. Egyszer üres háttal sza­lad, aztán meg alig férnek rajta a kellékekkel teli kosa­rak. A heveder két oldalán sorban ülnek az asszonyok. vHa nekik „címzett” kosár melléjük ér, fémkar nyúl ki, bekebelezi és a tűzőnő mel­lé rántja az anyagot. A szalag végében Varga Béláné diszpécser áll. Kar­mesterként vezényli a mun­kát. Háta mögött anyagok Ismeretlen a monotónia —■ Honnan tudja, hogy a hatvan nő közül, mondjuk ott jobbra a harmadik, ép­pen min dolgozik? — Fejből — feleli Vargá- né magától értetődően, mint­ha a kétszer kettőre vágná rá a négyet. — Huszonhét év a tűzödei soron, fölér egy egyetemmel... Vari on-rendszerre keresz­telték a szalagot. Ismeretlen itt a monotónia. A munkás­nők maguk diktálják a tem­pót. Ráadásul nemcsak egy ugyanazon műveletet végez­nek. Ha elfogy például a fej- varrás, akkor bukkal a tű­zőnő. A hagyományosan vett és értett szalagnál változa­tosabb a munka. A kereset is magasabb. Érthető, hogy majd minden asszony a Va­riont pályázza. Mondhatni, a tűzödén belül itt dolgozni, karriert jelent. Az asszony homlokán még izzadtságcsöppek gyöngyöz­nek, pedig már jó tíz perce abbahagyta a munkát. Szabó Lajosné a Tyereskova szó: cialista brigád vezetője. Szői- lősi József a „B” gyáregység irányítója mondta: „A szo­cialista brigádok magukkal ragadják a gyáregység kol­lektíváját. A brigádokban már igazi munkások dolgoz­nak” — Régen hogyan ment a munka? —• Húsz évvel ezelőtt vet­tek fel a gyárba. Éppen, hogy aláírtam a „balesetit”, s már­is kulcsgépen találtam ma­Gyorsítani csak lassan a szalagot halma. Előtte gép áll vi- gyázzban, hatvan égő jelzé­sével. Hatvan lámpa, hatvan munkahely, hatvan asszony, hatvanféle művelet. Vargáné sorolja, hogy a munkásnc'c éleznek, festenek, összetűz­nek, cifck-cakkolnak, kéreg­foltoznak, bukkolnak, fejpán­tot tűznek — itt a diszpécser megállt. Megkegyelmezett az újságírónak és az olvasónak. Különben is a lényeg az, hogy a kigyulladó lámpa jel­zi: elfogyott a munka. Ilyen­kor Varga Béláné azonnal szalagra rakja az újabb kül­deményt. gam. Olyan ez, mintha vala­ki még síelni sem tud, de már versenyen indítják. Hogy maga a gyár milyen volt? Elmondani nehéz, de valami eszembe jut: kát­ránypapír feszült a fejünk felett... — Aztán minid újabb gé­pek jöttek. De ahogy hallót: tam, néhány évvel ezelőtt a Varionnal is csak nehezen barátkoztak. — Amikor behozták és el­indították a szalagot, szédül­tünk. Néhány asszony sírva fákadt. Féltek, hogy majd nem tudnak dolgozni, keresni a Varionon. Ma azért lenné­nek oda, ha máshová helyez­nék őket. , — Most mennyi a teljesít­ménye? * — Százharminc százalék. — Hogyan? — Ügy, hogy folyik a há­tamon a víz ... — Nem dolgoznak túl so­kat ezen a szalagon? — De igen. Nem a szalag a hibás, az ember önmagát hajtja. A normát valahogy még az idősebbek is teljesí­tik. Teljesítik, mert segítünk nekik. Nekem még 17 évem van hátra a nyugdíjig. Addig talán majd csak bejön égy olyan technika, amellyel a mainál kevesebbet kell dol­gozni. Úgy értem ezt, hogy nem az erőt emészti majd el... Szabó Lajosné, a Népköz­társaság Kiváló Brigádja címmel kitüntetett Tyeres­kova brigád vezetője vissza­indul a tűzödei sorhoz. Akár a gép, akár a szalag diktálja a tempót, az asszo­nyok keményen és sokat dol­goznak. A teljesítménybér, a még nagyobb kéréséit ígérete, senkinek sem enged megál­lást! (íratlan törvény a kötött ütemű szalag művezetőjének: reggel nyolcig tilos a szalag gyorsítása!... Nyolctól ti­zenkettőig felpörgethető... Délután ismét lazítás (követ­kezik ... A művezetőnek, mint egy komputernek, nem­csak az időjárási frontokról, hanem az asszonyok hangu­latáról is tudnia ikell. Gyor­sítani csak fokozatosan, las­san szabad a szalagot... Mindig figyelni kell a kulcs­munkásokat, az orrfoglalót és a evikkolót... Ha a kulcs­munkás fárad, negyedórára fel kell váltani... Soha ne feledje, hogy a szalagok mel­lett emberek dolgoznak!) A kezek alatt tehát ég a munka — ha van. A gyár­vezető szerint ugyanis sok-, szór nincs. A termelési üte­mezések, a programok anyag­hiány miatt, szinte naponta borulnak. A műbőrhiány kö­vetkezményeként például né­hány hete. kényszer-szabadsá- golták a 142-es, a 161-es, a 171-es és a 921-es műhelye­ket. A debreceni gyáregység háromszázas műhelye ugyan­csak anyaghiány miatt, ex­porttermékről állt le. A munkások szabadságra men­tek. Rövidebb, hosszabb idő­re tehát Öt műhelyt, ötszáz munkást küldtek kényszer- szabadságra. A gyáregységvezető Szőllő- si József füstölög: — Nem értem én ezt az egészet. Elmegy például az anyagbeszerző és visszajön üres kézzel. Kapkod, dühöng mindenki. Aztán, útrakel az igazgató és hogy, hogy nem, ő kap anyagot. De addig, amíg meg nem jön a szállít­mány, elkerülhetetlen a kényszer-átállás. Ha például szandálról félcipő gyártására térünk át, az átállás miatt fél műszakot állnak a gé­pek. Négy-öt órára elúszik a munkások keresete. Illetve valamennyi marad. Legfel­jebb két órára, összesen 16 forint állásit kapnak. Egy- egy átállásnál tehát 40—50 forintot is veszíthetnek ... A következményekről, bár nem simudékony a téma, mégis (beszélni kell. Az átál­lást követő napokon ugyanis úgy hajtják magukat a mun­kások, hogy szinte a nyelvük lóg. Érthető. A család, ha mondjuk a 2500 forintos jö­vedelemhez szokott, nehezen viseli a havi 3—4 átállás mi­atti keresetkiesést. II fejlesztés a jövedelmeket is hizlalja — Azért, hogy meglegyen a százalék, sokan még feke­tén is bejönnek dolgozni. Már jóval a hat órai munka­kezdés előtt a gép mellé áll­nak, hogy olajozzanak, ren­det^ rakjanak, fél hatkor pe­dig, mert akkor már áramot adnak a gépnek, indítanak. A háromnegyed órai fekete munka növeli a teljesít­ményt. Néhány nap alatt be­hozzák az átállás miatti ki­esést. A fekete munkára ösztö­nöz az is, hogy ha a műhely nem teljesíti a havi tervét, elesnek a száz munkásra ju­tó 7—8 ezer forint prémium­tól. Akkor is, ha anyaghiány miatt úsznak el. A kár per­sze, a százalékcsökkenésnél a prémium elvonásnál is nagyobb. A gyáregységvezető szerint: — Az NSZK-ból júliusban 23 ezer pár velúrcipőt ren­deltek. Tízezer párnál elfo­gyott az anyag, s többet nem is szállítottak. A megrendelő 13 ezer pár cipőt visszamon­dott. Az angolokkal még rósz. szabbul jártunk. Egész rako­mányt küldtek vissza, mert 3 ezer pár cipőt — talán mondanom sem kell, hogy anyaghiány miatt — késve szállítottunk. Sorolhatnám a példákat a lemondott téte­lekről. Végeredményben a lényeg az, hogy veszít a gyár forintban, s hiteléből a pia­con. És veszít a nyereségből, kára van ebből az ország­nak is. Az anyaghiány és az át­állás másik ellentmondása: ha kényszerűségből egy no­vemberre ütemezett gyárt­mányt szeptemberre hoznak előre, a kész cipők természe­tesen novemberig a raktáron hevernek. A készlet után vi­szont adót fizet a gyár. Sze­rencsére a szerencsétlenség­ben, ha nagy ritkán a keres­kedelem határidő előtt átve­szi a szállítmányt. Mélykúti Attila (Folytatjuk.) Mosogatógépek A VBKM Transzvill Gyárá­ban, ausztrál licenc alap­ján, gyártják a nagy tel­jesítményű konyhai moso­gatógépeket. A gyárban havonta mintegy 50 darab készül, ezek nagyrészét belföldön értékesítik, de az idén 100 darabot a KGST országokba is exportálnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom