Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-09 / 213. szám
1976. szeptember 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 SOMOGYI ÁRPÁD SZOBRAI KÖZÖTT ■ Méteres gipsz szobrok, a természetes méretnél jóval nagyobb portrék fogadnák a Szolnoki Galéria földszinti csarnokában. A kiállított művek mögött fotókon láthatjuk ugyanezek bronzba öntött, kőbe faragott és valamely városunkban felállított mását. Somogyi Árpád Mun- kácsy-díjas szobrászunk művészi útját igen sok köztéri alkotás jelzi. A záhonyi Merengőtői az egri Gárdonyi- emlékszoborig, a budapesti Kerepesi úti lakótelep Korsós lányától a Veszprémi Vegyipari Egyetem tudományt szimbolizáló kompozíciójáig. S természetesen több műve utal munkásságára megyénkben : főként szülővárosában Karcagon. Elég csak a kórház előtt felállított nőalakját emlékezetünkbe idézni, vagy a kollégiumban elhelyezett Győrffy István-portrét. Karcag neves etnográfusa, tevékenységét Kántor Sándor népművésztől tanulta meg ismerni és tisztelni. Sok tapasztalatot szerzett a Kán- tor-fazekasműhelyben, ahol az első szobormásolatokat készítette. A későbbiek folyamán megmintázta Kántor Sándort is. A karcagi gimnáziumban 1900 és 1948 között Tőkés Sándor festőművész oktatta. Ö fedezte fel Somogyi Árpád mintázókészségét, és küldte Medgyessy Ferenchez tanulni. „A nyarakat ösztöndíjjal nála töltöttem — írja a szobrászművész önéletrajzában —, 1924/43/44 nyara talán életem legszebb ideje volt. Naponta kiváló embereket láttam és hallottam művészetről, irodalomról, politikáról beszélni. Akkor ismerkedtem meg Veres Péterrel is...” S mint általában mindenkit, aki erős hatással volt Somogyi Árpádra, Veres Pétert is megmintázta. Elkészítette ülő alakját, portréját és síremlékét. A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Béni és Pátzay Pál voltak a mesterei. Tanulmányait 1953-ban fejezte be, de már 1950 óta kiállít. „A korszerű realizmus híve vagyok. A századforduló formai forradalmát nem lehet figyelmen kívül hagyni...” — írja magáról. Leegyszerűsített formákat, kiegyensúlyozott kompozíciót jelent ez munkáiban, akár a Veres Péter síremlék ülő pásztoralakjának szabályos elosztású arányait, ritmikuson ismétlődő karmozdulatait, akár a mezőhéki Táncsiics-szobor hangsúlyozott vízszintes és függőleges vonalait nézzük. Nem véletlen, hogy a kiállítás vendégkönyvét lapozgatva a vélemények között legtöbbször a nyugalom, a kiegyensúlyozottság dicsérete ötlik szemünkbe. Valóban békét sugároznak Somogyi Árpád kompozíciói, a Duna- kömlődön felállított Leány kenyérrel, ugyanúgy, mint a Leányfalun látható kecses Vízbenéző. Portréinak sorában jeles közéleti embereket, írókat, költőket egyaránt felfedezhetünk. Galériájában látjuk Móricz Zsigmondot, Gulyás Pált, Szabó Pált, Erdei Ferencet. Utóbbi bronz portréját hétfőn avatták fel a DATE mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Főiskola kollégiuma előtt. Somogyi Árpád 50. születésnapját ünnepli ezzel aki- állítással. Szeptemberben, a Képzőművészeti Világhét idején még a Szolnoki Galériában láthatja anyagét közönségünk, majd Karcagon, a művész szülővárosában mutatják be. Sok városban ismerik felállított szobrairól, tárlatokról Somogyi Árpádot — s fogadják a művészt ennek megfelelő tisztelettel, szeretettel. Ö azonban itt érzi otthon magát az Alföldön, s persze mindenekelőtt Karcagon. Mint ahogy saját maga is vallja: „Szülőföldem paraszti világa máig elkísér. S ahogy múlnak az évek mindinkább vágyódom haza. ..” Egri Mária Talpuk alatt fütyül a szél A végeláthatatlan pusztán lovas közlekedik. Szűrös-gatyás legény, széles karimájú kalapját mélyen a szemébe húzza. Farkos Csapó Gyurka — mert hiszen ő az — ,hosszú útról tér haza. S mintha kárpótolni akarná magát a sokéves fogságért, csendért, tüstént „munkához” lát. Előbb két árulón tölti ki bosszúját, aztán régen látott szeretőjét öleli meg. A csinos menyecske, Parti Bözsi férje higgadt ember, nem jön ki a sodrából, amikor meglátja őket. „Én adom az asszonyt, vigyed .... te meg szaporítsd a nyájamat jártadban-kel- tedben ...” — biztatja Gyurkát, aki az alkura hamar rááll. Ennyi bevezető után úgy vélem nyilvánvaló, hogy Szomjas György rendező filmje betyárhistóriát dolgoz fel. S mivel filmművészetünkben erre még kevés példa akadt, eleve figyelmet érdemel e vállalkozás. Hát még ha hozzátesszük, hogy „A talpuk alatt fütyül a szél” bewailóttain kalandfilminek készült... Igaz, ami igaz Sobri Jóska, Bogár Imre, Patkó Bandi is van olyan nagy „betyár” mipt Buffalo Bill. Jessie James, vagy Kölyök Bili, a nagy víz másik oldalán. Szomjas hamar bebizonyítja, hogy 6 is tud marcona és véres westemt forgatni, s ez tulajdonképpen nem is lenne baj. Aggódni akkor kezdünk, amikor az első negyedóra után egyszercsak egy másik filmet látunk, az eddigi paródiáját. Mire megszoknánk, már ott az újabb váltás, aztán a harmadik, a negyedik .. . Rendezőnk tíztizenöt perces kisfilmekre szabdalta Farkos Csapó Gyurka történetét, mintha azt akarta volna bizonyítani, hogy egyazon témát számtalan stílusban lehet feldolgozni. Erről meggyőzött, arról viszont nem, hogy neki ezt az utat kellett választani. A feldolgozás változatossága helyett a történet változatosságát igényeltük volna, sajnos hiába. Pedig a „források” szegényessége nem lehet ok; Győrffy István, Gönczi Ferenc, Nagy Czirok László, Szűcs Sándor igazán alaposan összegyűjtötte a betyárvilág mondakincsét. Szomjas Szűcs Sándort választotta kalauzul, mégis „eltévedt”. Filmjéből pont az hiányzik ami Szűcs Sándor írásainak legfontosabb sajátossága, vagyis a színes mesevilág és a történeti valóság elhitető, elfogadható keveredése. Hogy Ragályi Elemér felvételei javítottak, vagy rontottak a filmen, igazán nehéz eldönteni. Ragályi számos nagyszerű pillanattal ajándékozta meg a nézőt, a rendező stílustöréseit azonban nem tudta (nem akarja?) követni, így azok még- inkább kidomborodnak. Egy biztos, a film várható külföldi sikere elsősorban neki köszönhető majd. A négy főszereplő (Dzoko Rosic Vladan Holec, Bujtor István és Bordán Irén), valamint a népes statisztéria, egy igazi kalandfilmben is megállta volna a helyét. H. D. Két Kossuth-újdonság Két, különösen érdekes könyv jelent meg a Kossuth kiadónál. Kozma Ferenc Jóiét szocialista módon című, a szocialista életmód kérdésével foglalkozó munkájában az életszínvonal-politika néhány kérdéséhez szól hozzá. A „Munkaügyi kislexikon” kiadását mindenekelőtt az tette szükségessé, hogy az elmúlt években a munkaügy elméleti és gyakorlati kérdései a szakemberek, a széles közvélemény érdeklődésének középpontjába kerültek. A könyv hazánkban először kísérli meg, hogy összefoglalja a szocialista munkaügyi tevékenység fogalmát, összeállítói arra törekedtek, hogy a cikkek tükrözzék a munkatudományok és a hazai munkaügyi gyakorlat fejlődését. Színesedik a Mátra Mintegy százezer hektárnyi erdőség napról napra több színben pompázik. Az idén a szokottnál mintegy két héttel korábban jelentek meg a hervadás jelei. Az utóbbi napokban bekövetkezett erős. hőingadozás és esőzés idézte elő a most már hamisítatlan őszi hangulatot. A hőmérséklet a hegyek között éjszakánként tíz fok alá süllyedt. A parádi völgyben és Eger környékén a gesztenyefák leveleit néhány nap alatt sárgásbarnára festették a hűvös éjszakák. Rozsdaszínű foltok tarkítják az erdőket is. Az erdei hársfák, a nyárfák, a gyertyánok és az akácfák több helyen sárga ruhát öltöttek. Itt-ott már hullanak a falevelek. Az erdő látványos színeit gazdagítja a csiperkebokrok és a galagonyák élénkpiros termése, sok helyen pedig már az őszi virágok tarkítják az erdei tisztásokat. A hegyek teteje még mindenhol üdezöld. Győri műszaki főiskola n műszaki továbbképzés gazdája Két év óta működik Győrött a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola, ahol közlekedési és távközlési üzemmérnököket képeznek. Az oktatási intézmény a jövőben új feladatot is ellát: a műszaki továbbképzés gazdája lesz, s gondoskodik az ország különböző üzemeiben dolgozó közlekedési és távközlési üzemmérnökök szakmai továbbképzéséről. Ezt a budapesti Műszaki Egyetem továbbképző intézetével kötött szerződésben rögzítették. Lepkék a múzeumban A Természettudományi Múzeum rendkívül értékes állatanyagot őriz a világ minden tájáról. A gyűjtemény módot ad az ösz- szehasonlító állatföldrajzi (elterjedési) kutatásokra. A múzeum munkatársai a Hortobágyi Nemzeti Park és más természetvédelmi területek állatvilágát is kutatják, illetve gyűjtik. Képünkön: Őszi Márta preparál, előtérben, trópusi lepkék. Ifjúmunkás színjátszók ]ászberényben Régi igazság: tanítani csak az tud, aki tanul. Napjainkban még jobban érvényes ez az „aranyszabály”. Az amatőr művészeti együttesek feladata az ön. és közművelés. Sajnos művészeti csoportjaink nem mindegyikében érvényesül mindkét funkció, — a mozgalom önművelő tartalma gyakran háttérbe szorul. Persze a folyamat ennél sokkal összetettebb : az önnevelést elhanyagoló amatőr művészeti csoportok előbb-utóbb alkalmatlanná válnak közművelő funkciójuk ellátására is. Egyszerűen azért, mert — kelő tudás hiánya miatt — nem lesz „miből adni”, úgy is mondhatjuk, sértés ne essék: ahol nincs, ne keress. Szép tervekkel, nagy ambíciókkal megalakult irodalmi színpadok, beat-zeneka- rok, színjátszó csoportok „tűntek el” a megyében az elmúlt években is, mert sikerélmény nélkül maradtak, vagy elvesztették közönségüket. Pedig természetes: aki nem tudja lekötni a hallgatóságát, a nézőit, mart nincs mivel lekötnie, nem számíthat elismerésre, sikerre. Az amatőr művészeti csoportokon belüli tartalmi munkát, az önművelést tehát a siker egyik kulcsának is tarthatjuk. A művészeti csoportokon belüli önművelés elsősorban szakmai jellegű, de nem nélkülözheti az alapvető világnézeti kérdésekben való folyamatos tájékozódást, az általános műveltségre való törekvést a napi, politikai kérdések iránti aktív érdeklődést. Az elmondottak alapján Válhatott csak jó együttessé a jászberényi Aprítógépgyár és a Déryné művelődési központ ifjúmunkás színjátszó csoportja is. A csoport négy éve működik, Leblanc Zsolt a vezetője. Jelenleg tizennyolcán vannak, többségük ifjúmunkás, szakmunkástanuló, diák. Országos versenyen is értek már el rangos helyezést, felsorolhatnánk ezt is, de fon- tasabibnák vélik a „jövőkutatást”, a múltbéli sikerek emlegetésénél. A holnapok azonban mindig a tegnapokból következnek, így mégis el kell mondanunk, hogy Örkény István: Alapjában véve romantikus lények vagyunk c. irodalmi riportjából Leblanc Zsolt — Pető László színpadi adaptációt készítettek, amellyel országos sikert arattak. A téma megragadó: hogyan akar ki-ki segíteni egy üzemi baleset következtében szerencsétlenül járt munkásnőn. Jelenleg isimét ezt az adaptációt próbálja az együttes, mert a novemberben Tatabányán megrendezendő munkás színjátszó fesztiválra ezzel a műsorukkal hívták meg őket. Hogyan válhat ez a téma élővé és maivá a színpadon? Az esemény drámaiságát is csak alapos mesterségbeli tudással lehet visszaadni. Könnyen boldogulnak az esztétikai, színpadtechnikai alapismeretek birtokában. Színjátszókról lévén szó, legelemibb a szép magyar beszéd.' Fischer beszédtechnika könyvét már „átvettük” mondta Leblanc Zsolt, „állandóan hangtechniká- zunk”. Együttes munkával, évekig tartó előtanulmányok alapján formálódik szépívű drátaává az örkény-riport a — majdani nézők gyönyörködtetésére. — ti — E gyik legszebb idegen- forgalmi nevezetességünk, büszkeségünk a jázminillatú, vadregényes Almássy tér. A padokon fiatalok beszélgetnek: mennyi lesz majd a nyugdíjuk? A nyugdíjasok pedig pajzán szerelmi kalandjaikat mesélik el egymásnak. A gyerekek csukott szemmel átadják magukat a hintázás gyönyöreinek. Egy eltévedt futball-labda ráesik egy adag disznósajtra, amelyet egy farmernadrágos fiatalember falatoz jóízűen, A homokozótól balra, a negyedik pádon, ott ül korunk nagy humanistája, Droznicsek Árpád. Éppen málnát eszik. Porcukorral. Lehuppanok mellé a padra: — Üdvözlöm. Droznicsek, málnázunk? — Az emberi szervezetnek szüksége van vitaminra. Erre nem szabad sajnálni a pénzt — néz rám szigorúan és nyugodtan tovább eszik. — Tudom, hogy az ön kíváncsisága nem ismer határt, ezért kérdezés nélkül is elmondhatom, jelenlegi munkásságom az Emberiség érdekében: szerény díjazásért bárkit megtanítok számolni kétezerig. Ne szóljon közbe! Azt hiszem, abban egyetért velem, hogy manapság az emberek idegesek, ingerlékenyek. Felszáll például egy villamosra, a karja odaér valakihez, máris repkednek a levegőben a válogatott gorombaságok, amelyek esetleg nyolc napon túl gyógyuló sérüléssé is fajulhatnak. Régen azt mondták: ha bosszúság ér. számolj magadban húszig, és lehiggadsz. Napjainkban húszig számolnak, és aztán máris csattannak a pofonok. Vagyis a lecsillapodáshoz. az idegek megnyugtatásához nem elég húszig számolni. Ma már minimum kétezer kell hozzá. — Unalmas lehet kétezerig számolni — jegyeztem meg halkan. Droznicsek gőgösen kihúzta magát: — Erről sem feledkeztem meg. Minden számhoz rímet írtam. Próbaképpen mondjon néhány számot. — Egy. — Ne pofozkodj, ne heb- rencskedj! — Huszonhárom. — Nyugi, pajtás, békejobbod várom! —- Otszáznyolcvannégy. — Semmi bunyó, mindig szelíd légy! — Ezerhétszáznyolvanhat. — Káromkodni csúnya dolog, szép szó mindig gyorsan hat! — Kétezer. — Ne kötekedj, örülj, hogy létezel! — Gratulálok, Árpád! — hajoltam meg tisztelettel. — Csak a kötelességem teljesítettem — mondta szerényen Droznicsek. majd a belső zsebébe nyúlt és néhány, kézzel írt, gyűrött papírlapot vett elő: — Parancsoljon, a számsor egytől kétezerig a megfelelő rímekkel ellátva. 26 forint 80 fillér. — Köszönöm, Árpád, de nincs rá szükségem. Én nyugodt ember vagyok, engem nem lehet kihozni a sodromból. Viszontlátásra, Árpád! Gyors léptekkel elhagytam a vadregényes Almássy teret. Közben fél szemmel hátrapillantottam. Droznicsek céklapiros arccal bámult utánam, és magában számolt. Galambos Szilveszter
