Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-14 / 192. szám
1976. augusztus 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tanulságok, tartalékok mind több területen iparosodó mezőgazdasági termelésünk az elmúlt években lendületesen feilő- dött. Ebben sok tényező játszott szerepet: az anyagiműszaki ellátottság színvonala. az alkalmazott agrotechnika, a tudományos eredmények hasznosítása^ s a ma- gasalbbfokú emberi tudás és szorgalom egyaránt. Mindezek nem feledtethetik azonban, hogy a mezősazdasági tevékenység fő „szereplői” élő szervezetek, így a termelést át meg átszövik a biológiai folyamatok. Ezért a mezőgazdálkodás az intenzifiká- lódás korszakában is erősen függ a különböző éghajlati tényezőktől, a szélsőséges időjárási jelenségektől. Ezeket figyelembevéve lehet tehát végezni a műszaki fejlesztést, korszerűsíteni a termelés-tervezést, fenntartani az ember és a természet ősidőktől tartó párharcában az ember akcióképességét. Az idei év — már látszik — az átlagosnál kedvezőtlenebbek közé tartozik. A késői tavaszon visszajött a tél, a fagyok, s a nyári öt-hat hetes aszály hatása növényenként más-más. Közismerten erősebb a zöldségféléknél, kapásoknál, valamint a szálas és lédústakarmányoknál. Noha a kár-értékek, a tapasztalatok összegezése teljes pontossággal csak később állapítható meg, néhány tanulság azonban — mint ahogy erre a Központi Bizottság július 21-i üléséről kiadott közlemény utal — már most is szóba hozható. Egyes vonatkozásokban ugyanis a vélemény-nyilvánításnak nincs kockázata, főként ha a következtetések olyan akut problémákat érintenek, amelyeket az idei helyzet az átlagosnál jobban kiélezett. Mindenekelőtt az a felismerés döntő, hogy a mező- gazdasági termelés terv szerinti és dinamikus növelése óhatatlanul szükségessé teszi az öntözéses gazdálkodásban rejlő lehetőségek, a meglévő mintegy 20 milliárd forint értékű termelő kapacitás teljes kihasználását. Tény. hogy a víz termelési szerepe növekvő. Egyfelől azáltal, hogy azonos, sőt csökkenő területen termelt takarmány fel- használásával, egy-egy állattól mind nagyobb teljesítményeket várunk. Másfelől az élelmiszerek ipari feldolgozottsági fokának emelkedése feltételezi ezt. Maradva azonban a .nyersanyagtermelő szférában. —• az öntözés nem szűk szakmai kérdés, hanem az egész mezőgazdasági termelés fontos tényezője, esetenként más termelési tényezők (műtrágyázás, genetikai képességek kiaknázása stb.) hatékony kihasználásának feltétele. S mert a termelési biztonság megteremtése nemcsak üzemi érdek, az öntözésfejlesztéshez fűződő érdekek ilyen értelemben meghaladják az üzemi kereteket. Tanulság lehet maga az öntözési kapacitás kihasználtsága. Ha az eszközöket nézzük, az elmúlt tíz év átlagában 50 százalékos volt, de a rendelkezésre álló vízkészletek tekintetében is csak 50—70 százalékos. Ez összefügg a meggondolatlan fejlesztésekéi, az eszközállomány elavultságával, helyenként munkaerőhiánnyal egyaránt. Megfontolatlanságra utal az, hogy az öntözésre berendezett területek több mint fele gyenge termelékenységű, öntözésre csak feltételesen alkalmas területre jut. Másutt pedig, ahol már berendezkedtek száraz művelésű kultúrákat termesztenek. A tennivalók sfS: rüljön közelebb” a tipikusan vízigényes növény (zöldségfélék, egyes kapások, takarmányok) a vízhez, az öntözés — mint agrotechnikai elem — épüljön be a termelési rendszerekbe, a fejlesztés legyen kevésbé élőmunka igényes és más tényezőkkel összehangoltabb. Nagy tartalékot ie- lenthet az együttműködés, az érdekeltek önkormányzatára épülő öntözőtársulások létrehozása, hogy ezáltal is csökkenjék a befektetések terhe és váljék eredményesebbé az egyébként is kevés számú öntözési szakember munkája. Az idei gazdasági év szemléletes példa arra, hogy milyen nagy jelentősége van a hibamentes agrotechnikának, a precíz munkának. Ősszel a kenyérgabona vetése jórészt optimális időben megtörtént; a mag 90 százaléka október végéig földbe került. Így a bokrosodás is a tél beállta előtt kielégítően megtörténhetett. A téli kipusztulás mértéke az előző öt évi 1,4 százalékos átlaggal szemben csak fél százalékot ért el. A jó munka fő bizonyítéka az, hogy a hektáronkénti termés a tavalyit lényegesen meghaladva, kb. a tervezettnek megfelelően teljesül. Más oldalról azonban negatív jellegű tapasztalatot mutatnak az azonos körülmények közt dolgozó gazdaságok eltérő hozamai. A kukorica jelenlegi állapota is kézzelfoghatóan alátámasztja, hogy a szakszerűséget és pontosságot tekintve hol volt gondos a munka és hol történt hanyagság. Ahol az őszi és tavaszi talaj előkészítés, a hektáronkénti tőszám, a vegyszeres gyomirtás megfelelő volt, ott a termés ígéretesebb, mint ahol a növény- állomány a talajt nem jól takarja és a gyér vízkészleten a kukoricának a gyomokkal is osztoznia kell. Végül az aszály által ismételten és kiélezetten irányul a figyelem tömegtakarmány- termelésünk elmaradottságára. Amíg az abraktermés zömét kitevő árpa, kukorica stb. együttes termésmennyisége a IV. ötéves terv időszakában 85 százalékkal haladta meg az 1951—55 évek átlagát, a tömegtakarmányokból (szálas és lédús takarmányok, rétek-legelők hozama) azonos szinten maradt.* Szinte megdöbbentő statisztikai adat: jelenleg a szántón termelt tömegtakarmányok hektáronkénti hozama (keményítő értékben kifejezve) 10 métenmázsa csak 35 százalékkal több. mint a századforduló idején. Rét-legelőgazdálkodásunk is megrekedt az évtizedekkel ezelőtti színvonalon. Jórészt ezzel függ össze szarvasmarha és juihtenyésztési gondunk, ezen ágazatok magas termelési költsége. További tanulság lehet a tömegtakarmányok gondosabb betakarítása és a több- százezer tonnányi melléktermék (kukoricaszár, cukorrépafej és szelet, különböző szalmák stb.) felhasználása. Míg az abrakfélék betakarítási technológiája jól kiforrott, a szemveszteség minimális, addig a szálastakarmányok betakarítása meglehetősen korszerűtlen; a tápanyag veszteség (a tárolást is figyelembevéve) eléri a 30 százalékos arányt. Külön gondot jelent, hoey a tömegtakarmányokból az üzemek rtógyrésze nem rendelkezik megfelelő tartalékokkal. Emiatt minden termelési kiesés a tömegtakarmányokban nyomban zavart kelt, vagy a drágább abrak etetésére kényszeríti a gazdaságokat. Le kell vonnunk feltétlenül adottságunkkal összefüggésben azt a tanulságot, hogy a mi viszonyaink között biztonságos szarvas- marha tenyésztés minden gazdaságban legalább fél évi tömegtakarmány tartalékot feltételez. jÍ7PI11p|# jórésze már ULuIIICH nyár végén megkezdi az 1977. évi terv- készítést, a jövő év megalapozását. Fontos, hogy e munka során az erőforrásokat reálisan vegyék számba, köztük a különböző tartalékokat is, miáltal a gazdálkodás eredményesebbé és egyben biztonságosabbá tehető. Szlamenicky István Viszontlátásra 1977 nyarán Bezárta kapuit a szolnoki építő szaktábor A szolnoki Mátyás király úti Általános Iskola tornatermében dörgő taps hangzott fel, majd a több mint kétszáz építő szak- táboros egyenruhában lévő fiatal elénekelte a DlVSZ-indulót: levonták a tábor zászlaját. Nem sokkal később pedig már bőrönddel, táskákkal a kézben távoztak a táborlakók a két hétig otthont adó iskolából. Szolnok megye középiskolás és ipari szakmunkásképzős diákjai közül kilemc- százan jöttek el az idén a megyeszékhelyre, hogy négyszer kéthetes turnusban dolgozzanak a város különböző pontjain lévő építkezéseken. A szakmunkástanulók jövendőbeli mesterségüket gyakorolták, a középiskolások segédmunkásként dolgoztak többek között a Jubileumi téren épülő lakásoknál, a József Attila úti és a Széchenyi lakótelepen. A négyszer kéthetes munka során á fiatalok több mint 4 millió forint értéket építettek. Közben természetesen jutott idő szórakozásra, sportolásra is. A tegnap délutáni táborzáráson Pataki Mihály, a KISZ megyei bizottság építőtábori bizottságának elnöke köszöntötte az utolsó turnus diákjait, és az ünnepségen részt vevő Németh Mátyást, a KISZ KB építőtábo- razási bizottságának tagját, Szilágyi Gyulát, a KISZ megyei bizottságának titkárát, Bíró Boldizsárt, a városi tanács elnökhelyettesét és Kanyó Sándort, a KISZ városi bizottságának titkárát. Az eltelt időszak hasznos munkájáról Tóth József tanár, táborvezető szólt, majd a kiemelkedő munkát végző fiataloknak átadta a jutalmakat, Az iskolák közötti munkaversenyben a 628-as számú kunszentmártoni Szakmunkásképző Intézet diákjai lettek az elsők, jutalmuk egy magnetofon. A második helyezést a mezőtúri 622. sz. szakmunkásképző fiataljai érték el, egy lemezjátszót vettek át díjként. A harmadik helyen a szolnoki Gépipari Szakközépiskola építőbrigádjai végeztek, és egy asztali rádiót vittek el emlékül a táborból, jó munkájukért. A negyedikek, a karcagi mezőgazdasági szakközépiskolások pedig gitárt kaptak. Egyéni jutalmakat is adtak ót, így a kunszentmártoni Bódi István szakmunkástanuló külföldi jutalomutazást kapott kiemelkedő szorgalmáért. Többen könyvjutalmakat vettek át. A szabad időben kiválóan sportoló diákok is egy-egy kisebb ajándékkal indulták haza. II Barátság vezetéken Az 50 milliomodik tonna kőolaj A Dunai Kőolajipari Vállalat feldolgozó üzemébe tegnap érkezett meg az 50 milliomodik tonna kőolaj, amelyet a Barátság vezeték- rendszer továbbított a távoli szovjet szénhidrogénmezőkről a magyar határ közelében épített fényeslitkei szivattyúállomáson át Százhalombattára. A Szovjetunió. Csehszlovákia és Magyarország 1959. decemberében írta alá a Barátság I. vezeték építéséről szóló megállapodást amely szerint a 400 mm átmérőjű vezetéken 1962. végén kezdődött meg a szovjet kőolaj szállítása. A következő évben kereken egymillió tonna kőolaj érkezett ezen a vezetéken, s népgazdaságunk fejlődésének, igényeinek megfelelően évről évre növekedett az import. Üjabb lendületet adott ezeknek a szállításoknak az Ungvár—Fényeslitke —Százhalombatta között kiépített 600 mm átmérőjű Barátság II. vezeték, amelyet 1972 novemberében adtak át. így a múlt évben már több mint 6 millió tonna kőolajat kaptunk a Szovjetunióból a Barátság vezetékrendszeren át, háromszor annyit, mint a hazai termelés. HETI JEGYZETÜNK Tréfálkozni, okosan A fiú próbálta felhúzni az overállt, nem megy... Cibálja, nem megy. Megnézi, valaki bevarrta a nadrág szárát. A többiek — a brigád tagjai — kuncogva pislognak a reggeliző lócán. Végül az öreg Zsiga bácsiból kirobban a nevetés, hisz ma ő jött legkorábban, övé a csínytett. Hasonló viccek százainak főszereplői mostanában azok a fiatalemberek, akik az idén végezték el a szakmunkásképzőt. Ügy mondják, ez „avatás”, amit mindenkinek át kell élnie, aki a kollektívába kerül. A „szertartás” alanyai később, évek múlva jót mosolyognak a történteken. Az viszont már az avatókon múlik, hogy ezen mosolyogjanak, s ne egy rossz emléket cipeljenek magukban évekig, amíg az üzemben dolgoznak. A viccből ugyanis könnyen lesz rossz tréfa, ha a „befogadók” nem tudják, hol a határ. Hallottunk már tejbe kevert fúróolajról, kiflibe dugott drótról, meleg alkatrésztől összeégetett tenyérről, és ehhez hasonló „tréfákról”, amelyek bizony sokáig félénkké, zárkózottá teszik az új embereket. Ezekután nehezebb bevonni őket a közös munkába, nehezebb megbeszélni a munkaidő utáni brigádprogramot. A buta vicc a bizonytalanság érzetét kelti, hosszú ideig tart, amíg az „új szakmunkás” feloldódik, és bátran igazi tagja lesz a közösségnek még a tréfálkozásban is. Igaz, könnyebb egy jó nevetés után megkérdeznie az újoncnak —, márpedig ezt, vagy azt hogyan kell csinálni. Mindezekhez azonban hozzá kívánkozik egy gondolat: a próba, ne csak az legyen, hogy kiállja, vagy nem állja ki (mármint a viccet). Az is kell, hogy a brigád elmondja, mit kell tennie az új fiúnak a munkában, s a munkán kívül, hogy a kollektíva tagja lehessen. S nem árt, ha egy vicc után vagy két vicc között segítenek is abban, hogy az legyen. H. J. Téglagyáriak 4t tiszaföldvóri téglagyárban nemcsak a férfiak, de a nők is kemény fizikai munkát végeznek. A régi, elavult berendezésekkel dolgozó gyárban nap mint nap tiszteletet érdemel helytállásuk. A kemencéktől naponta 7 ezer téglát kell kihordania Márkus Jánosnak: a tégla sokszor olyan forró, hogy meggyullad fölötte a papír Fotó: T. Katona László Budavári Jánosné és Pánczél Ferencné naponta 48-50 ezer nyerstéglát rak a szállító- szalagra (Balra) Tóth Karcsi a nyári szünetben a zsebpénzért dolgozik: téglákat tol a szárítóba (Lent)