Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-13 / 191. szám
1976. augusztus 13SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Tiszamenti Vegyiművek új szennyvíztisztító-telepének építése befejezéshez közeledik. Az építmények műszaki átadása megkezdődött, a gépházban még folynak a szerelési munkálatok. A mintegy 50 millió forintos beruházás eredményeként megfelelően tisztított víz kerülhet majd vissza a Tiszába. A képen a telep ülepítő medencéi Fotó: M. G. Az együttműködés új stílusa A szocialista sági közösség, a KGST-országok együttműködését bemutató és értékelő írásaink elsősorban az együttműködés elmélyülését és szélesedését, formáinak folyamatos gyarapodását hangsúlyozzák. Az integrációs folyamat előrehaladását érzékeltető megállapítások helytállóak és reálisak, annál is inkább, mert bőséges, s mipd újabb bizonyító anyagra, tényekre támaszkodnak. Hogy csak néhányat említsünk: a KGST-országok jelenlegi ötéves terveiket az elmúlt évek során nemcsak egyeztették —, miként a korábbi ötéves terveket —, hanem a tervezési kooperáció tökéletesítése, elmélyítése révén a KGST fennállása óta elsőízben a sokoldalú integrációs intézkedések 1976—1980 évekre szóló egyeztetett tervét is kidolgozták és elfogadták, ily- módon a legfontosabb integrációs folyamatokat és intézkedéseket — például 9 milliárd transzferábilis rubel értékben hatalmas ipari objektumok közös építését — szervesen beillesztették a tagországok népgazdasági terveibe. Okkál-joggal beszélhetünk az együttműködés szélesedéséről is, mert a két- és többoldalú szakosodási és kooperációs megállapodások újabb és újabb gyártmányokra, gazdasági ágazatokra terjednek ki. A gépiparban például az 1976 elejéig megkötött egyezmények már több mint hatezer terméket vontak be a szakosított gyártásba, illetve a termelési kooperációba. A KGST-országok tudományos-műszaki együttműködésének fejlődését egyidejűleg jellemzi a kapcsolatok elmélyülése és szélesedése — a tagországok mintegy 80 többoldalú egyezményt kötöttek — a tudományos-műszaki együttműködés új formáinak alkalmazása. A KGST fennállásának és működésének több mint negyedszázada arról tanúskodik, hogy időről-időre — ahogy annak feltételei megérnek — új súlypontok képződnek az együttműködésben. Ez koránt sem jelenti a régi módszerek elvetését, valóban súlypont áthelyezéséről van szó. oda összpontosítjuk az együttműködést, ahol az előrehaladás sodrása különösképpen erőteljes és meghatározhatja az egész folyamat, napjainkban már a szocialista gazdasági integráció erősödését. A KGST XXX. ülésszakának határozata is ilyen folyamatot indított el. Az * együttműködésnek ugyanis idő-vetülete is van. Az eddigiek során gazdasági együttműködésünk a jelenre, pontosabban egy-egy ötéves terv időszakára koncentrált. Csak elvétve, s többnyire a kétoldalú kapcsolatokban akadt arra példa, hogy az együttműködés időbeli hatósugara ennél nagyobb volt. Az öt esztendővel ezelőtt elfogadott Komplex Program azonban már 15—20 éves idő-horizonton gondolkodott. Az együttműködés átállítása hosszú távra koránt sem attól függ akarjuk-e, vagy sem. Ehhez meg kell érlelni az objektív feltételeket, teljesíteni kellett mindazokat a munkafeladatokat —, hosszútávú tervezés, együttes prognózisok készítése —, amelyeket a Komplex Program előírt. Ennek a munkának elvégzését tette lehetővé, hogy a KGST-országok mostmár nemcsak kétoldalú kapcsolataikban, hanem a sokoldalú együttműködésben is átálljanak a hosszú távra, 10—15 évre szóló célprogramokat dolgozzanak ki és valósítsanak meg az életbevágóan fontos gazdaságfejlesztési feladatok közös megoldására. Ehhez adott zöld jelzést a KGST legutóbbi ülésszaka, amikor megbízta illetékes munkaszerveit, hogy hosz- szútávú célprogramokban foglalják össze a közös és összehangolt fejlesztés teendőit a gazdasági közösség fűtőanyag-energetika és nyersanyag-bázisának növelésére, az élelmiszerek és közszükségleti cikkek, a népgazdaság technikai rekonstrukciójához nélkülözhetetlen gépgyártás, gép- és berendezésfajták termelésének fejlesztésére és végül a tagországok közlekedés-szállítási kapcsolatainak és kapacitásainak fejlesztésére. ■ XII,‘Sí hogy e célflnelKUI, programok tartalmát, összefüggéseit és komplex voltát részleteznénk, megállapítható, hogy a hosszú távú együttműködés, a gazdasági fejlődés kulcstermékeit — energiahordozók, és nyersanyagok, élelmiszerek és fogyasztási iparcikkek, gépi technikai — és mellesleg a modern közlekedési- szállítási rendszert ragadják meg, állítják az együttes erővel történő fejlesztés középpontjába. Az -együttműködés új stílusa, átállítása hosszú távra végső soron azt jelenti —, és eredményezi majd —, hogy a gazdaság és az életszínvonal töretlen fejlődését megalapozó főtermékekben a szocialista gazdasági közösség egyre inkább saját forrásaiból elégítheti ki szükségleteit. G. I. Nincs megállás Mérnök az Alumínium- árugyárban Érettségi Tiszafüreden, majd öt év a miskolci Műegyetem Kohómérnöki Karán. Amikor elment az egyetemre, akkor kezdték építeni az Alumíniumárugyár tiszafüredi gyáregységét. Tavaly államvizsgázott, és megpróbált Tiszafüreden elhelyezkedni. — Nagyon egyszerűen ment — kezdi a beszélgetést Magyari Kálmán, az „alu” öntőmű helyének huszonöt éves vezetője. — Bekéredzkedtem a portán, és megkérdeztem a személyzetist, mincs-e szüksége a gyárnak kohómérnökre. Felvettek. Akkor építették az öntőmű- helyt, amely néhány hónap múlva már üzemelt. Ennek beindítását bízták rám. — Milyen feladat volt ez? — önállóságot igénylő. Éppen ezért nagyon örültem, hogy rámbízták. Azóta már itt, Tiszafüreden gyártjuk á teáskannák kiöntő-csőreit. „Sínen” van az öntőműhely. — A műszakiakat gyakran éri az a vád, hogy nem látnak túl az íróasztalokon levő papírokon... — Nálunk nem hiszem, hogy bárkit is vádolni lehetne ezzel, a műszakiak itt nem irodisták. — Fiatalon, nagy feladattal került a dolgozók közé. Hogy sikerült beilleszkednie? — Könnyen. Látták, hogy dolgozom, hogy izgat, amit ők csinálnak. Aztán a gyár életébe is gyorsan bekapcsolódtam. KlSZ-kultúros- ként most egy korrepetációs rendszert szeretnék összehozni, mert sokan tanulnak a gyár dolgozói közül. Az az elképzelésem, hogy műszakváltáskor az ebédlőben — egyelőre reál tárgyakból — néhány társammal együtt tartanánk a foglalkozásokat. Tanítani különben is szeretek. — Elégedett? — Haza, Füredre akartam jönni az egyetem után, sikerült. Egész embert kívánó, szép munkát kaptam, nem. kezelnek zöldfülűnek, beilleszkedtem, ezzel elégedett vagyok. Műszaki pályán viszont nincs megállás: hosz- szú távú terveim közt szerepel a gépészmérnöki képesítés megszerzése, különösen az automatika izgat. — Szabadidő? — Szakköinyveket, folyóiratokat és kevesebbet, szépirodalmat is olvasok, matematikával és fizikával hob- byból foglalkozom, mozi, strand, foci, lábtenisz... — mikor mi. Unatkozni nem szoktam. Sz. J. Egymásért vállalt felelősséggel A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában összetettebb a politikai munka, ez igényli a követélmények fokozását. Céljaink elérése nagyobb aktivitást, .nagyobb feladatvállalást kíván a párttagságtól. A beszélgetések a szolnoki Járműjavítóban is jól szolgálták az aktivitás .növelését. Az üzemben lévő tizenkét pártalapszervezetben befejeződtek a párttagokkal folytatott eszmecserék. Csaknem ötszáz kommunistával váltottak szót a beszélgető csoportok. Az üzemi párt-végrehajtóbizottság szeptemberben ül össze ismételten, tárgyalni a szerzett tapasztalatokról — menet közben is értékelték ugyanis az elhangzottakat — és kidolgozni az intézkedési tervet. A beszélgetések befejezésével nem zárul le a tag- könyvcserével kapcsolatos politikai akció. Ezután következik a pártmegbízatások teljesítéséért és a tagság eszmei-politikai egységének fejlesztéséért, a párt akarati és cselekvési egységének kibontakoztatásáért folytatandó mindennapos munka: a beszélgetések nyomán elhatározott feladatok végrehajtásának — évekig tartó — következetes megvalósítása, ellenőrzése. A bizalom légkörében A tizenkét pártalapszerve- zet összegző taggyűlésein készített jegyzőkönyveket olvasva és beszélgetve a kommunistákkal, egyértelműen kiderült: az eszmecserék mindenütt pártszerűan, a kölcsönös bizalom, a nyíltság ' jegyében zajlottak le. A párttagok által elmondottakat a Járműjavítóban is felelősségteljes, megfontolt véleményként lehet fogadni. A párttagok kifejezték egyetértésüket a párt fő .politikai irányvonalával, a XI. kongresszus határozataival, és kérték, hogy azokat az eddigieknél még következetesebben hajtsák végre. A kommunisták az eszmecseréken — és a beszélgetéseket ösz- szefoglaló taggyűléseken is — kerülték az általánosságokat, a legtöbb szó saját munkaterületük, pártszervezetük ■1 íR előtt _"• r. rí a jarmujavuoDan helyzetéről, a párt politikájának helyi érvényesüléséről esett. Szenvedélyesen keresték az előrehaladás lehetőségeit, bírálták az akadályozó tényezőket. Jó szándékú bírálattal Amikor kifejezték egyetértésüket a párt politikájával, amikor véleményt mondtak saját alapszervezetük rtiun- kájáról, az üzemi pártbizottság, párt-végrehajtóbiizottság tevékenységéről, nem egyszer elhangzott: jó, hogy a párt- megbízatások teljesítését esetenként ellenőrzik az alapszervezeti vezetőségek, hogy a kádermunkára a következetesség, a folytonosság, a széles látókör a jellemző. Elhangzottak azonban olyan vélemények is, hogy az alap- szervezeték vezetőségeiben javítani kell a kollektív munkát, hogy a reszortosok jobban legyenek tudatában feladatuknak és teljesítsék is azt. Szinte minden alapszervezetben elhangzott, hogy a politikai és a szakmai vezetők tartózkodjanak többet a munkások között, ismerjék meg jobban a véleményűiket. Vannak olyan vezetők, akiket nem, vagy alig ismernek a munkások. A pártbizottság tagjai pedig következetesen ellenőrizzék, hogy az egyes területeken hogyan valósulnak meg a párthatározatok. Legyen nagyobb az összhang az egyes munkahelyeken a szakmai és politikai vezetők között. Az alapszervezetekben e kérdésről figyelemre méltó észrevételek hangzottak el: a kiváló dolgozó jelvény odaítélésével az egyik helyen az illetékes osztályvezető nem kéri ki előzőleg a pártalap- szervezet vezetőségének véleményét (a kitüntetett az alapszervezet véleményezési listáján szerepel) és ez a párttagokban ellenérzést vált ki. Olyan ember kapta ezt az elismerést, aki, bár hivatali munkáját jól ellátja, semmilyen társadalmi megbízást, munkát nem vállal. Munkások mondták: túlzottan emelkedett az üzemben az adminisztratív munkakörben dolgozók létszáma. Ezzel nem értenek egyet, hiszen a fizikai dolgozók száma állandóan kisebb a kelleténél. Sok szó esett az üzemi demokrácia következetesebb érvényesítéséről. „Elvárjuk, hogy az alapszervezetet érintő kérdésekben kérjék ki a véleményünket” — hangzott el az egyik taggyűlésen. És mint az már lenni szokott: a munkáról szintén nagyon sok szó esett. „Gond az anyaghiány. Szélesebb körű és folyamatosabb tájékoztatást kétünk az üzem egészére vonatkozó feladatokról, beruházásokról. Jó, hogy a taggyűléseken megbeszéljük az-előző hónapok tervtelj esítési tapasztalatait, ez sokat segít az újabb feladatok végrehajtásánál.” Kiderült az is, hogy egyes párttagok nincsenek teljesen tisztáiban azzal, mi a szak-' szervezeti és mi a pártcso- portbizalmi feladata, kötelezettsége. Vagyis, nem kevés és inem kis feladatot ad most az üzemi pártbizottságnak az elhangzottak összegezése, feldolgozása, az intézkedések megtétele. Elvtársías gondoskodás Minden beszélgetésből, az összegező taggyűléseken elhangzottakból is kicsendült az egymás iránt érzett felelősség, a reális értékelésre való törekvés1, a segítőkészség, az elvtársias gondoskodás. Ezek a beszélgetések a szolnoki Járműjavítóban is tartalmas eszmecserék voltak, a kommunista felelősség és tenniakarás, az elvtársias- ság légkörében. Ez biztosíték is arra, hogy megyénknek e .nagyüzemében tovább erősödik a pártszervek, szervezetek egysége, fokozódik akció- képessége, amely majd a pártélet fejlesztésében, a feladatok magasabb színvonalú végrehajtásában is minden bizonnyal megmutatkozik. V. V. alatt A földgyaluk és az árokásók már elvonultak, mosta hegesztők — Mucsi Ferenc brigádja — meg a daruk foglalták el a terepet. A Zagyva gátjáról fut a két hatalmas csővezeték a víznek, alámerülnek és felbukkannak a túloldalon. Szemet gyönyörködtető látvány, Szolnok határában pár száz méterre a Zagyvát átívelő vasúti hídtól. — A fehér színe miatt — mondja Ambrus Károly a Délmagyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat művezetője. majd hozzáteszi: — azért kell mésszel befesteni fehérre, mert így visszaverődnek róla a fénysugarak, s nem olvad le a nagy melegben a bitumenbevonat: — Hotinan indulnak és hová tartanak a vezetékek? — A két fehér — átmérőjük egy méter — a vízműtől jön- és a Széchenyi lakótelep vízellátását biztosítja majd. S ha jól megnézi, van ott még egy harmadik is, annak az átmérője" 25 centi és nem feltűnő, mert nincs fehérre befestve. Ezen -gázt szállítanak majd a lakótelepre. — Kik dolgoznak itt? — A DÉLÉP hegesztői, kubikosai és a KÖTIVIZIG munkásai ... — Mikor értek a Zagyvához? Vizet és gázt szállítanak majd a Zagyva medrén keresztül a csővezetékek — Július elején.... Sok ezer köbméter földet megmozgattunk az árterületen. A csöveket úgy, hogy illeszkedjenek a meder alakján hoz, előre összehegesztettük, ezután jött az ellenőrzés. Több réteg üvegtextillel és bitumennel vannak bevonva, ne érje őket a víz. — Mikor helyezték: a csöveket a folyóba? — Múlt pénteken este nyolc óra körül. .. Pontosan 56 méter hosszú vezetéket — elképzelheti mekkora súly ez — kellett a két parton álló darunak berakni. Billegtek is, pedig jól „megpakoltuk” őket. Most miár túl vagyunk a nehezén. Egy— másfél hónap és a lakótelepi építkezéseknél leszünk. H. J. Sok ezer köbméter földet megmozgattunk Vezeték a víz
