Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

1976. augusztus 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Zsúfoltság és fennakadás nélkül Nyári karbantartás a megye óvodáiban Munkásportrék Mezőtúrról amatőrfilmesek nemzetközi alkotótábora Az egész évi használatban megkoptak a kis asztalok, székek, pecsétes lett a parketta, bepiszkolódtak a falak, lepergett a festék az ajtókról, ablakokról, s egyiknek- másiknak a zárja is felmondta a szolgálatot. Régi szo­kás, hogy a nyári hónapokban készítik fel az óvodákat a következő esztendőre. Padlástól a pincéig, a foglal­koztató termektől az udvar kerítéséig mindent rendbe hoznak. A megyeszékhelyen 30 óvo­da van (26 tanácsi, 4 üzemi), két turnusban tatarozzák őket: július 24-én nyitott ki az a 12 óvoda, ahol négy hé­ten át festők- mázolok, laka­tosok, parkettások, társadal­mi munkát végző szocialista brigádok és szülők szorgos­kodtak. Július 26-án kezdő­dött a nyári kényszerszünet a többiben. Évek óta minden óvodának van egy partnere, ahol a tatarozás ideje alatt elhelyezik a társ-óvoda gye­rekeit. A városi tanács mű­velődésügyi osztályán kapott tájékoztatás szerint nincs zsúfoltság ezekben a hóná- pokban sem. A szülők több­sége együtt nyaral a kicsik­kel, vagy nagyszülőknél, ro­konoknál helyezik el őket. Zavart, fennakadást sem az elmúlt években sem az idén nem okozott a nyári karban­tartás, amelyre ebben az esz­tendőlsen 573 ezer forintot fordít a városi tanács. A felújítással egy időben folyik a Kacsa úti óvoda bő­vítése, ahol egy szolgálati la­kásból 25 személyes foglal­koztató termet alakítanak ki, a hozzá tartozó kiszolgáló helyiségekkel. Jászberényben 11 tanácsi óvoda többségét csupán két hétre zárták be, egyedül az Alkotmány úti óvodában tar­tott egy hónapig a felújítás, mert parkettázták a terme­ket. Minőségi fejlesztésre ke­rült sor a pórtelki, 25 sze­mélyes óvodában, ahol eddig félnapos nyitvatartás volt. Felújították a berendezése­ket, új óvodai bútorokat vá­sároltak. A jövő tanévtől már egésznapos, étkezéses el­látást kapnak a pórtelki óvo­dások. Törökszentmiklóson több mint egy hete egyszerre zár­ták be a 11 óvodát. A szülők már januárban tudták, hogy mikor kell az óvodák tataro­zása miatt kéthét szabadsá­got kivenni, vagy a gyerme­kek elhelyezéséről más mó­don gondoskodni. Az össze­hangolt patronálási szerződés alapján a városban dolgozó szocialista brigádoknak évek óta megvan a „saját” gyer­mekintézményük, ahol a fel­újítási munkák végzésében segítenek. Karcagon úgy osztották be a nyolc óvoda karbantartási munkálatait, hogy három mindig nyitva legyen. A szo­kásos nyári- felújítás mellett a kertvárosi óvoda szeptem­berre új foglalkoztató terem­mel bővül. A városi tanács­nak csak az építőanyagot kel­lett megvásárolni a terem ki­vitelezését társadalmi mun­kában a SZIM és a Talajku­tató Intézet brigádjai végzik. Ebben az évben új óvodával is gyarapodik a város: a Jó­kai úton egy régi magánhá­zat alakít gyermekintézmény- nyé a Nagykunsági Építőipa­ri Szövetkezet. Az új, 50 gyermek elhelyezésére alkal­mas óvoda 2,5 millió forintba kerül. Mezőtúron a majdnem 800 óvodás zöme szintén vándor rolt ezekben a hetekben. El­helyezésüket a karcagiakéhoz hasonlóan oldották meg: fel­váltva tatarozzák a város hét óvodáját. A martfűi Tisza Cipőgyár mezőtúri üzemében dolgozók gyermekeinek pe­dig a gyár épít óvodát a vá­rosban. Az üzemi óvoda ala­pozásához hamarosan hozzá­látnak. A városi tanács be­ruházásában is épül egy új, 200 személyes óvoda, amely­nek kivitelezését a tervek szerint ősszel kezdik meg. A tiszafüredi öt óvoda fel­újítása egymást követően történik, így egyszerre csak egyet zárnak be. Mialatt fes­tik, javítják, takarítják a gyermekintézményeket, már folyik az új óvodai év előké­szítése: a szülők most Íratják be a gyerekeiket. Az óvodai felvételeknél figyelemre mél­tó elvet követ a nagyközségi tanács: minden gyermeket felvesznek, aki jövőre isko­lás lesz. Az újszászi könyvtárban Olvasó munkásért, olvasó községért Csendes szombat dél­előtt az újszászi nagy­községi könyvtárban. A két kis szobában csak a két könyvtáros, Balogh Regina és Molnár János- né rakosgatja a vissza­hozott könyveket, s a frissen érkezett folyóira­tokat, újságokat. — Szombatonként a legki­sebb a forgalmunk — mond- ja Balogh Regina, aki immár tizenhárom éVe könyvtárve­zető Űjszászon. — Ráadásul- nyáron az emberek inkább kirándulni, fürödni járnak. — És egyébként? — A 7 ezer 110 lakosból az elmúlt évben több mint ezer- hétszázan iratkoztak be a könyvtárba, s csaknem öt­venkétezer kötetet kölcsö­nöztek, Ez az adat magában foglalja a szociális otthon­ban, valamint a Nagykerti is­kolában lévő fiókkönyvtára­ink olvasóit is. Idén ezer­nyolcszázra szeretnénk emel­ni a beiratkozottak számát; ez a lakosság negyedrészét jelentené. — Az olvasók között meny­nyi a munkás? — A beiratkozottaknak csaknem egyhanmada. Egyéb­ként fő feladatunknak te­kintjük a munkások olvasóvá nevelését. Bár szép eredmé­nyeket értünk el eddig is, még mindig gond a nagyköz­ségből naponta eljáró dolgo­zókat megnyerni a könyvtár­nak. Az ügy érdekében nö­veltük a nyitvatartási időt, hetente negyven és fél órá­ban kölcsönzünk, s mivel so­kan igénylik, még a folyóira­tokat is elvihetik néhány napra. A helybeli áfész, a kis­ipari szövetkezet, valamint a termelőszövetkezet szocialista brigádjaival jó kapcsolat ala­kult ki. Rendszeresen láto­gatják a könyvtár rendezvé­nyeit, s az említett szövetke­zetek az anyagi támogatással sem fukarkodnak. — Milyen rendezvényei vannak a könyvtárnak? — A leggyakoribbak az író-olvasó találkozók. Hogy kik voltak eddig a vendége­ink? Erről inkább beszéljen az albumunk. A hatalmas fekete könyv­ben megszámlálhatatlan kép őrzi egy-egy találkozó emlé­két. Ladányi Mihály, Soós Zoltán, Veress Miklós, Szepesi Attila, Gerő János. Galgóczi Erzsébet, Jókai Anna, Job­bágy Károly, Palotai Boris, Bertha Bulcsu, Hárs László, Baranyi Ferenc — nevek, ké­pek csak az utóbbi néhány évből. — Gyakran járnak hozzánk a szolnoki Szigligeti Színház művészei is, előadói estekre. Természetesen mi meg a színházban viszonozzuk a lá­togatást. Űjszászon három­száz színházbérlet talált gaz­dára, ebből hatvan a könyv­tárunk szervezésében. Az el­múlt évben alakult meg a könyvbarát klubunk, amely­be hetedik, nyolcadik osztá­lyos gyerekek járnak. Az el­ső évet máris sikeresen zár­tuk, öt diákunk nagyszerűen szerepelt a Felfedezem a könyvtárat pályázaton, s ju­talomból részt vehettek a szolnoki olvasó-táborozáson. — Milyen programok sze­repelnek az idei munkaterv­ben? — Az előző évekhez hason­lóan terveztünk író-olvasó találkozókat, ismeretterjesztő előadásokat, folytatjuk a jól bevált könyvvásárlási tanács­adó szolgálatot a szocialista brigádoknak, rendezünk ve­télkedőket, az új tanévtől pe­dig közreműködünk rendha­gyó irodalomórák szervezésé­ben. A legnagyobb tervünk pedig az, hogy sikeresen sze­repeljünk az „Olvasó mun­kásérj” pályázaton, amelyre az idén neveztünk be. T. G. Új tanév, r ■ ■ ■ ■ U| Kedvezőbb feltételekkel kezdik az idén a tanévet Jászapátiban, ahol a napok­ban adják át a 2 millió fo­rintos költséggel épült köz­ponti tornatermet. A megyei tanács 1 millió forinttal já­rult hozzá a létrehozásához. A tornaterem átadásával régi, az iskolák munkáját nehezítő gondok szűnnek meg Jászapátiban. Az álta­lános iskolák alsótagozatos tanulói évek óta a tanter­mekben, a felső tagozato­sok a művelődési házban tar­tották testnevelési óráikat. Ez nehezítette az amúgy is tanteremhiánnyal küzdő is­kolák munkáját, gyakran okozott fennakadást a műve­lődési ház programjában. Az új tornaterem, amellett, hogy hiánytalanul kielégíti az ál­talános iskolák igényeit, ott­hont ad majd a község sport- egyesületének is. Felújítják a falumúzeumot Kelta és avarkori edények, a honfoglalás idejéből szár­mazó kardok, kengyelvasak és övdíszek kapnak szebb otthont, méltóbb környezetet a jászjákóhalmi falumúze­um felújításával. A község „minimúzeumát” másfél évtizeddel ezelőtt hoz­ták létre azzal a szándékkal, hogy összegyűjtse és meg­őrizze a község történetét do­kumentáló, helyben fellelhe­tő néprajzi értékeket, régé­szeti tárgyakat. A dicséretes törekvést sok „önkéntes ré­gész” segítette. Szorgos gyűjtőmunkájuk eredménye, hogy a padlások­ról, a pincékből, a lomtárak­ból, értékes tárgyak kerül­tek a múzeum állandó ki- állítótermébe. Az értékes gyűjtemény gyarapodott, az épület viszont megkopott. Ezért határozta el a községi tanács, hogy felújítja a há­zat. Néha nehezebben születik meg egy riport, mint máskor kettő... — Az országos amatőrfil­mes alkotótábor „főhadiszál­lását” az új középiskolai kol­légiumban találja — segít a tanácstalan újságírónak a mezőtúri művelődési központ egyik munkatársa. A kollégiumban? Akkor egyszerű az ügy... Az egyik sarökba leülünk néhány ama­tőrfilmessel és... Elvesztek volna ? Hát nem ültünk le. Azaz a meglepetéstől majdnem ... — Az amatőrfilmesek? A városban mindenütt kereshe­ti őket, csak itt nem. Hajnal­tól hajnalig forgatnak, alud­ni is csak órákra térnek be — fogad a „főhadiszállás” gondnoknője. — Mégis, merre lehetnek most? — Mondom, valahol itt a városban. Valamelyik üzem­ben, szövetkezetben, vagy éppen valamelyik utcasarkon. Mezőtúrt eddig kisváros­nak hittem, most bebizonyo­sodott, hogy tévedtem. — Ha elvesztek, hát elvesz­tek — legyint megadóan fo­tóriporter kollégám, s hogy ne bánkódjam túlságosan, magával hív, a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat mezőtúri gyárába. A máskor zord portás mögt szokatlanul nyájas. A fény­képezőgépre pillant, s már tessékel is befelé: — Menjenek csak, a többi­ek már forgatnak. Aztán szép legyen ám a film! — S jól halad a munka? — Eddig minden rendben ment, most akadtunk el. Ki­derült ugyanis, hogy tüzet nem szabad gyújtanunk. Anélkül pedig ... — Nem sikerül az egész? — Sikerülnie kell! Majd csak kitalálunk valamit... így forgattok ti A kőbányai filmesek el­árulják, hogy naponta egy­szer, az ebédnél együtt van az egész társaság. Ez a „fe­— Továbbképző szerepe nincs a tábornak? — De van. Neves szakem­bereket hívtunk meg szakta­nácsadóként, így például Buglya Sándort, az Amatőr- filmes Szövetség főtitkárát, Szomjas György filmrende­zőt és Raffai Anna szakírót. — A fesztiválra, mint a ne­ve is jelzi, munkásportrékkal lehet nevezni. Ilyen témájú hímet forgat mindenki? — Igen, két kivételtől elte­kintve ... Az újszászi ama­tőrfilmesek a tábor életét szerenék megörökíteni (amo­lyan „így forgattok ti” mód­Balogh Gábor, ezúttal egyedül, stábja nélkül Tűz nélkül Hát mégiscsak megtaláltuk őket... Igaz, nem az egész tábort, csak egy stábját, örö­mütik azonban ettől -nem ki- sebbedik. — Az üzem önkéntes tűz­oltóiról készítünk filmet — szakítja félbe egy percre a forgatást Balogh Gábor, aki két társával: Kiss Ferenccel együtt a kőbányai amatőr- film-stúdióból érkezett. — Kapták, vagy választot­ták a témát? — A javaslatok közül vá­lasztottunk, akárcsak a má­sik kilenc stáb. csegés” Rónyai Balázsnak, a tábor egyik vezetőjének bi­zony az ebédjébe kerül. Előbb a leves, aztán a főze­lék fagy a tányérjára — az újságíró kérdéseire ugyanis ő válaszol. — Mi a tábor célja? — Jövő nyáron Szolnokon lesz a „Munkásportrék” ama­tőrfilm fesztivál. A pályázni szándékozóknak szeretnénk ideális felkészülési lehetősé­get biztosítani, a SZOT és az SZMT kulturális osztályának támogatásával ezért hívtuk életre ezt a tábort. Itt min­denki nyugodtan dolgozhat, a forgatás mellett a laborálás- ra és a vágásra is van lehe­tőség. Alfred most „maszek” filmet forgat. A „főszereplő” Stenia Kuchta, az „asszisztens” pedig Anatol Filipiuk. Ez a kedzier­zyni stáb Fotó: Nagy Zsolt ra), az egyik lengyel stáb pedig Kupái Sándor bácsiról, a híres fafaragó népművész­ről forgat filmet. Kapitány a kamer? Lengyelek? Hiszen akko^ír ez nemzetközi alkotótábor ... — Valóban az — bólint Sándor József, az SZMT osztályvezetője, a fesztivál és a tábor egyik leglelkesebb patrónusa. — Lengyelország­ból a kedzierzyni és a bialys- toki amatőrfilmesek is elfo­gadták a meghívásunkat, itt dolgoznak velünk együtt. En­nek azért is nagyon örülünk, mivel a fesztiválra jó néhány külföldi alkotót várunk majd, mindenekelőtt természetesen Alfredéket. Alfred, Alfred Adamczak, a kedzierzyni városi rendőr- kapitányság vezetője, az egyik leghíresebb lengyel amatőrfilmes már régi barát­ja a szolnokiaknak. — A mi klubunk és a szol­noki Járműjavítóé testvér- klub. Évek óta tartjuk a kap­csolatot, most végre elláto­gathatunk hozzájuk, illetve ide, Mezőtúrra. Nagyszerűen érezzük magunkat, s remél­jük a filmünk is sikerül... Még néhány nap hátra van, azt azonban már most is tu­dom, hogy viszontlátással bú­csúzom. Igen, viszontlátásra —1977- ben Szolnokon, a nemzetkö­zi amatőrfilmes fesztiválon. Hérész Dezső 16317251

Next

/
Oldalképek
Tartalom