Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-31 / 205. szám

1976. augusztus 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Központi alapból a kultúrára Mindinkább beváltja a hoz­záfűzött reményeket a kul­turális alapi és járulékrend­szer, amelynek felhasználá­sáról ként tájékoztatást az MTI munkatársa a Kulturá­lis Minisztériumban. A járulék lényegében a kulturális vállalatok és in­tézmények jövedélmének szabályozását. szolgáló soe- ciállis adó: Egyfelől korlát a seléjit, a kizárólagosan szó­rakoztató szolgáltatások út­jaiban, másfelől táplálék, anyagi ösztönző a korszerű, a (tartalmas, az eszmeileg és művészileg értékes törekvé­sék számára. A kulturális alap a kiadói területen az el­múlt éviben össizesen több minit ló,5 millió forinttal tá­mogatta a tematikailag fon tos művek, illetve sorozatok megjelentetését. Támogatják például a Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó közös (gondozásában megin­dított „Harminc év magyar irodalma” című sorozatot, s így az olvasók valóban hoz­záférhető áron, igen tetsze­tős kivitelben jutnak hozzá a legújabbkori magyar iro­dalom legértékesebb alkotá­saihoz. A könyvkiadás támo­gatósa mellett az alap foko­zott figyelmet és csaknem 8 millió forintos támogatást nyújtott az értékes kulturá­lis alkotások propagálására, terjesztésére, az olvasók kö­rének szélesítésére. Az el­múlt év könyvtermésóből tölbb mint 200 mű és négy Jelentős anyagi támogatás sorozat részesült kiemelt tá­mogatásban. A különféle akciók közül hangsúlyos figyelmet élvez a téli könyvvásár, az ünnepi könyvhét, s általaiban min­den eszközt megragadnak a hazái könyvkiadás népsze­rűsítésére. A haladó hagyo­mányok mellett — például a kiemelkedő alkotások 'nívó­díjazása — új kezdeménye­zéseket is segítettek. Például a SZOT Brigádélet című lapját és az Ifjúsági könyv- szOlgálat tájékoztatóját tá­mogatták. .Nem szorul háttérbe a színházi terület sem: a kul- túrpöliiitikaillag jelentős mű­vek bemutatóinak kiállítási — díszlet, jélmez, stb. — költségeire csaknem egymil­lió forintot biztosítottak. A kiemelkedő produkciók, elő­adóművészi, rendezői telje­sítmények jutalmára — pólL dául a 30 éves vagyok, a Barbárok, 20 óra. A három nővér, vagy A történelem alulnézetben — majdnem ugyanennyit adtak. A kultu­rális alapnak köszönhető az is, hogy a , oigfiataOabbaik iga­zán jutányos áron látogat­hatják az Operaház és az Országos Filharmónia ifjú­sági előadásait, ezen felül félmillió forinttal támogat­ták a szocialista brigádok kedvezményes opera bérlet­akcióját. Jelentős összegű támoga­tást kapott a Magyar Hang­lemezgyártó Vállalát a ko­molyzenei hanglemezek fel­vételeihez és forgalmazásá­hoz. A művészlemezek tér­hódítását kívánja elősegíteni egyebek közt a Magyar Hang­lemez Klub is. amelynek tag­jai évente 12 hanglemezt vá- .sárolhaitnak önköltségi áron. Az árkülönbözetet, amely az elmúlt évben 1,2 millió fo­rint volt — a kulturális alao térítette meg. A művészeti szakterülete­ken kívül jelentős összegek­kel dotálják a közművelődé­si intézményeket, akciókat és rendezvényeket. Az érdéklő- dés előterében állnak a ve­télkedők, az ország különbö­ző részeiben megrendezett fesztiválok és szavalóverse­nyek, a közművelődési könyvtárak, elsősorban a munkásövezetek intézmé­nyei, és a kisközségek könyv­tárai. Hathatós az a segítség is, amelyet például a szak­munkásképző iskolák és szakközépiskolák ifjúsági könyvtárainak gyarapításá­hoz. továbbá az úttörőházak és az általános iskoláik nap­közi otthonainak kulturális fejlesztéséhez folyósítanak. „Úgyszólván az egész nemesség ki van irtva...” Mohács híre a szomszédnépek korabeli sajtójában csata kimene­tele a maga korában a környező népeket élénken foglalkoztatta. Mindenekelőtt azért, mert vereség esetén ná­luk is fokozódott a török ve­szély. A nagy eseménnyel a kora­beli német és cseh sajtóter­mékek egyaránt foglalkoztak. Ezek az egy-két oldalas új­ságlapok kétféle formában maradtak ránk. A német la­pok — amelyek közül ötöt a Nemzeti Múzeum Kézirattá­ra őriz — prózai közlések. 1526 szeptembertől novembe­rig jelentek meg, AugsbUrg- ban vagy Nümbergben. A prózai nyomtatványok és dalban terjesztett krónikás énekek egyaránt a Mohácsról hazatérő harcosok beszámo­lóira támaszkodtak. Az első napokban, hetek­ben szárnyrakelt hírek rend­kívül megbízhatalanok, igen sok mendemondát tartalmaz­nak. A kiadók a közlekedés nehézségei miatt a hírközlők­ben nem válogattak. A távol­ból, az érdeklődés középpont­jából érkezők mindenképpen bennfenteseknek akartak fel­tűnni. Ferdíthettek szenzáció- keltésből is, de a legfőbb ok az volt, hogy a csatából érke­zőknek nem volt kellő átte­kintésük az eseményekről. Mohács híre Prágába szep­tember 9-én — tizenegy nap alatt — jutott el. Az első hí­rek arról szóltak, hogy bár véres áldozatok árán, de si­került győzelmet aratni, és a török visszavonult. Az öröm­hírre megkondult Prága min­den harangja, és a templo­mokban hálaadó istentiszte­leteket tartottak. Szeptember 13-án már elterjedt Prágá­ban a vereség híre, de még mindig úgy, hogy nincs na­gyobb veszedelem, és a ki­rály maga megmenekült. A röpiratok általában — az első német jelentés kivé­telével, amely szerint „úgy­szólván az egész nemesség ki van irtva” — nem látták a veszteség nagyságát, és csak akkor rémültek meg. amikor szeptember közepén Buda el- estéről is értesültek. Az első német nyomtat­vány közli az elesettek és menekültek névsorát. A ki­rályt nem említi a halottak között. A csata elesett vezé­reiről, Tömöri Pálról és Sza­polyai Györgyről ugyancsak azt írja, hogy megmenekül­tek, és ehhez jólértesülten még azt is hozzáteszi, hogy az érsek egy kis lovon menekült meg, amelynek egyik füle hi­ányzott. A sok tévedés ellenére a szemtanúk beszámolóira tá­maszkodva röpiratok sok olyan valóságos adatot is tar­talmaznak, amelyek a törté­nelemkönyvekbe és a tan­könyvekbe nem kerültek be­le. Ennek oka lehet az, hogy a későbbi szerzők nem találták eléggé fontosnak őket, még- inkáibb, hogy a mohácsi vész­ről kialakult általános képbe nem illettek bele. sokat beszél­nek a csatá­ban részt vett hírközlők az idegen zsoldo­sokkal szemben megmutatko­zó bizalmatlanságról, gyűlöl­ködésről. Az első röplap le­írja, hogy a csata előtt nem tartottak sem hadiszemlét, sem hadgyakorlatot. Az ellen­ség létszáma felől semmit sem tudtak, mivel Lajos ki­rálynak nem volt pénze, hogy kémeket fogadjon. Hírt adnak a lapok azokról az igen elterjedt mendemondák­ról is, amelyek szerint a ne­mesek az országot Szülej mán szultánnak hét véka aranyért eladták. A hírek középpontjában — a középkor szellemének meg­felelően — Lajos király sze­mélye áll. A király haláláért az idegen harcosok a magya­rokat teszik felelőssé: „ ... a gyermek is felismerhette vol­na, hogy némely magyarok a királyt el akarják árulni” — írja közvetlenül a csata után az első német nyelvű röplap. Máshol: „Hová lett a királyi felség, azt nem tudom.” A hír szerint Szulejmán, a csata vé- zére megbízott három magyar foglyot, hogy a király tete­mét keressék meg a halottak között, de sem ott, sem a foglyok között nem találták. A hírközlő feltételezi, hogy a királyt a magyarok ölték meg és rejtették el a tetemét. A novemberben megjelent röp- irat szerint menekülés köz­ben Lajost kísérői mocsáron vezették keresztül, amelybe nehéz fegyverzetével elsüly- lyedt. A cseh és szlovák nyomta­tott és kéziratos krónikás mohácsi Különösen énekek ugyancsak a magya­rokat vádolják Lajos elve- szejtésével. Az egyik cseh krónikás ének részlete szószerint for­dításban: „A királlyal be nem érték /Hogy őt gyilkos mód megölték”. A továbbiak­ban a dal a huszárok rablá­sairól szól. Egy másik ránk maradt csonka szövegben: „Nem lát­tak oly királyt a világon so­ha, Kit népe oly csúful cser­benhagyott volna.” (Közli: Ernyei Béla, Ethnographia. 1923.) Buda elestével kapcsolat­ban egy érdekes epizódról számol be két német röpirat. Az első híradás szerint Buda bevétele szeptember nyolca­dikén történt, szemben más kútforrásokkal, amelyek az eseményt tizedikére datálják. Az ostromlott város három óráig állt ellent, akkor a tö­rök benyomult, és a lakoso­kat kardélre hányta. A zsidó városnegyed — amelyet kü­lön fal vett körül — még ak­kor sem adta meg magát; harmadfélezer törököt meg­öltek. Végre a törökök ágyú­val lövették össze a kapukat. Iszonyú vérontás következett. A gettónak alig húsz lakosa maradt életben. Egy másik közlés szerint a szultán a zsidó negyed lakói­hoz kérdést intézett; Kik óhajtanak vele menni? Mind­nyájan Budán kívántak ma­radni. Erre a válaszra a szul­tán az öregeket felkoncoltat- ta. a többieket elhurcolta. Fraknói I Vilmos, aki a német újság- I lapokról a Magyar Könyvszemle 1876. I. számában beszámol, hozzáte­szi, hogy a zsidónegyed foko­zott ellenállásáról szóló hí­reknek valóságos alapjuk le­hetett, mivel Szulejmán nap­lójában szeptember 22-i dá­tummal feljegyezte, hogy a budai zsidókat száműzte és hajókon szállította el. A mohácsi csata visszhang­ja a környező népeknél több szempontból is figyelmet ér­demel. Egyes adatai nyormra- vezetőek lehetnek a kor ku­tatói számára. Másfelől kitű­nően érzékeltetik a kor ellent­mondásoktól terhes atmosz­féráját. Dobos Ilona Fő feladat: a lakosság politikai műveltségének növelése Törökszentmiklóson most készül az ötödik ötéves terv művelődéspolitikai programja. Az érdekes, tartalmas anyag - mely hamarosan a városi tanács végrehajtó bizottsága elé kerül - az elkövetkezendő évek célkitűzéseinek meg­fogalmazása mellett az el­múlt időszak munkájának értékelését is tartalmazza. Javultak a feltételek A negyedik ötéves terv- megvalósítása során Török­szentmiklóson jelentősen ja­vultak a művelődésügy anyagi, tárgyi, személyi fel­tételei. Ez a megállapítás egyaránt érvényes a közok­tatásra és a közművelődés­re, sőt a két nagy ágazat szinte valamennyi részterü­letére. A tervezettnél gyorsabb ütemben, nagyobb mennyi­ségben növekedett például az óvodai helyek száma. Ennek köszönhető, hogy ma az óvo­dáskorú gyerekek 80,9 száza­léka részesül óvodai ellátás­ban. (Két évvel ezelőtt ez az arány még csak 54 százalé­kos volt!) Az óvodai nevelő­oktató munka fejlődését az új nevelési program beveze­tése is segítette. Különösen a közösségi, s az értelmi neve­lés terén elért eredmények számottevőek. Négy tanterem helyett nyolccal, újabb ráadásként pedig napközis termekkel, korszerű természettudományi előadókkal, könyvtárakkal, sportudvarokkal gazdagodtak az általános iskolák, s "ami legalább ilyen fontos: szol­gálati férőhelyek, lakások, kölcsönök biztosításával si­került elérni, hogy a város­ban nincs pedagógushiány. Az ifjúságpolitikai párthatá­rozat szellemében összehan­goltabb, céltudatosabb lett az iskola és a szülői ház kap­csolata. elmaradt viszont a szükséges mértéktől a szülők pszichológiai, pedagógiai, vi­lágnézeti műveltségének fo­kozását segítő felvilágosító előadássorozatok szervezése, propagálása, s így termé­szetszerűleg csökkent ezek látogatottsága is. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a felnőttoktatás eddigi legsikeresebb tervidőszakát zárta. A siker titka, hogy javult az iskolák és az üze­mek, szövetkezetek kapcso­lata, s hogy új felnőttoktatá­si formák honosodtak meg. A tavalyi évet alighanem fordulópontnak kell tekinte­nünk Törökszentmiklós köz- művelődésében; a városi mű­velődési központ, a könyv­tár, az úttörőház, s a mú­zeum új helyre, ráadásul egyazon épületbe költözött. Ezáltal egy korszerű nevelé­si központ alapjai teremtőd­tek meg. A vendég nem unatkozhat Az új intézménykomplex­um — élen a művelődési központtal és a könyvtárral — már az első esztendőben bizonyította életképességét. A politikai, világnézeti nevelés terén, az általános és szak­mai műveltség gyarapításá­ért, a művészi ízlés fejlesz­téséért egyaránt sokat tet­tek, az épület rövid pár hó­nap leforgása alatt a város egyik szellemi központjává vált. Az itt dolgozó népmű­velők, könyvtárosok elhatá­rozták, hogy minden réteg­nek, minden korosztálynak megfelelő szórakozási — mű­velődési lehetőséget biztosí­tanak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vendég nem unatkozhat. S ha vélet­lenül nincs program? Akkor újságot — folyóiratot olvás, zenét hallgat, vagy mondjuk megnézi a múzeum állandó kiállítását. (A múzeumnak — sajnos — ez az egyetlen szolgáltatása; a vitrinek megtekintésén túl pillanat­nyilag nem látogatható.) A szabad idő ilyen spontán, kötetlen s mégis hasznos, tartalmas eltöltése egyre népszerűbbé válik — különö­sen azóta, hogy a MEZŐ­GÉP, a Finommechanikai Vállalat és a városi szövet­kezeti bizottság összefogásá­val elkészült a művelődési központ klubövezete. Elégedettségre természe­tesen itt sincs ok, bizonyítja ezt az a tény, hogy a rend­szeres látogatók, vendégek még mindig egy viszonylag szűk körből kerülnek ki, s hogy a kis- és közepesnagy­ságrendű üzemekben, szövet­kezetekben a munkahelyi művelődés nem megoldott. Ez utóbbin talán segít majd valamit a helyi Bercsényi gimnáziumban is bevezetett alapfokú népművelőképzés. Tovább a régi úton Egy fejezet lezárult, kez­dődik egy másik. A hama­rosan elfogadásra kerülő, 1976-tól 1980-ig szóló közép­távú művelődési terv tar­talmi célkitűzéseit nem lesz könnyű megvalósítani, a tö- rökszentmiklósiak magasra állították a mércét. Azt sze­retnék elérni, hogy az eddi­ginél sokkal többen műve­lődjenek, vegyenek részt az általános és szakmai oktatás­ban, továbbképzésben, ön­képzésben, s mindehhez még színvonalemelkedést, minősé­gi javulást is terveznek. Fő feladatnak a közoktatás és közművelődés világnézeti ha­tásának erősítését, a lakos­ság politikai műveltségének növelését jelölték meg. Az új program a régi eredményekre épül, megvaló­sítása pedig módszerekre. Ez utóbbi azt jelenti, hogy Tö­rökszentmiklóson változatla­nul fontosnak tartják a mű­velődési munka feltételeinek javítását. A tervek szerint egy új, nyolctantermes álta­lános iskola, s egy színházte­rem is épül — mindkettő a művelődési központ mellé, azaz a nevelési központ ki­alakítását tovább folytatják. Mindez remélhetőleg a köz- művelődés, s a közoktatás kapcsolatát is erősíti majd, enélkül ugyanis a nagyszerű program — megvalósíthatat­lan. H. D. Tiszafüred vendége F. Gyenyiszovics Kiiva, a Szovjetunió Hőse Rozzant híd a Tisza árte­rén, Poroszló alatt. Hófehér hajú férfi áll a hídon, és 32 év előtti emlékeit idézi. — Ez a kis híd fontos pont volt akkor. Tiszaörvény alatt 1944. november 7-én, a for­radalom évfordulójának éj­jelén kezdtük meg az átke­lést, ettől a hídtól nem mesz- sze értünk partot. A hidat százötven német katona véd­te nagyon keményen — vé­gül kézitusával foglaltuk el november 8-án hajnalban. Innen nyomultunk tovább, be Poroszlóra. Filipp Gyenyiszovics Kiiva a Szovjetunió Hőse idézi fel a hídhoz fűződő élményeit. 1944-ben az ő vezetése alatt álló csapatok szabadították fel Tiszafüredet, majd Heves megye jókora területét. A ma már nyugdíjas kato­natiszt augusztus 20-tól 30- ig tartózkodott feleségével együtt Tiszafüreden. Ez idő alatt felkereste Tiszafüreden és környékén azokat a he­lyeket, amelyekhez a nagy események emléke fűzi. ör­vény alatt a tiszai átkelés helyét és az említett hidat. Üjlőrincfalva temetőjében megkoszorúzta Pjotr Szves- nyikov hadnagy, egykori po­litikai helyettese sírját, aki 36 társával együtt itt esett el a környéken. — Sötét, szegény kis falu­ba érkeztünk 1944-ben. A falu szélén, egy aprócska nádfödeles házban volt a szállásom. A Józsa út 14. szám alatt most egy szép családi ház áll — a házban ma is a kedves Szövetes né­ni fogadott — mint akkor, amikor katonaként jártam itt. Nem gondoltam, hogy valaha visszatérek ide, Ti­szafüredre, és most nagyon örülök, hogy modern gyá­rakban, üzemekben, szép is­kolákban járhattam. Sokat beszélgettem tiszafüredi és megyei vezetőkkel, szó esett a tervekről, elképzelésekről. Szép jövő vár erre a vidék­re ... Szabó János Virrasztóénekek magnószalagon A népzenével tudományo­san foglalkozó szakemberek között ismerősen cseng a bukovinai Gáspár Simon An­tal neve. A különböző nép­zenei fesztiválok ünnepeit, elismert előadója nlágy fel­adatra vállalkozott: Domo­kos Máriának és Németh Istvánnak, a Magyar Tudo­mányos Akadémia zenetudo­mányi intézete munkatársai­nak kérésére virrasztóéneke - két énekeit magnószalagra. A Gáspár Simon Antallal: ké­szített felvétel az eddigi .leg­teljesebb tőle származó vir- rasztóének-gyűj'temény. A Csepelen élő híres mesé­lőföl, énekmondótál már 1959 óta 'gyűjtenék nótákat, meséket, 'balladákat, histó­riákat, mesebeli történeteket a tudósók. Gáspár Simon Antal Bukovinából1 települt még a második világháború előtt Magyarországra. Hű ápolója maradt azonban ősei kultúrájának. A Zenetudo­mányi Intézet munkatársai már többször felkeresték őt, s ennek eredménye egyebek közt a már kéziratban .levő „Gáspár Simon Antal nép- dalikincse” című könyv.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom